Betegség...

A kandallóban vidáman lobogó tűz könnyedén űzte ki a hideget a régi házból. Kis idő eltelltével a padló, majd a falak is átvették a meleget, így a kislány nyugodtan fekhetett a vékony szőnyegen. A termete apró volt, ellenben a természete tüzes. Izgága volt és hangos de most mégis csendben hallgatta Nagypapa meséjét. Mert legfőképpen tudásra szomjazott.
-...és végül a legény, legyőzvén a gonosz herceget, megszabadította a szépséges királynőt a rabságtól, birodalmát pedig a pusztulástól. Miután a gonoszt tetteihez méltón megbüntették, a hős legény is megkapta jussát. Jutalma a szépséges királynő keze lett, és vele együtt maga a birodalom is. Ezután boldog évek köszöntöttek a királyságra, a legény és a királynő pedig boldogan éltek amíg meg nem haltak. - Azzal Nagypapa becsukta a könyvet és várakozón nézett a kislányra.
-Igazad volt Papa, ez tetszett. Máskor is ilyen történetet akarok!
Az öreg kuncogott, majd hófehér, sűrű bajsza fölött a kislányra sandított.
-Megkapod őket gyermekem, ígérem, de már ágyban lenne a helyed. Futás föl a szobádba... No most meg mi lelt?
A csöppség tétován állt, alsó ajkát beharapva nézett a semmibe, látszott hogy erősen gondolkodik valamin. Végül megkérdezte Nagypapát:
-Papa, miért van az, hogy a jó végül mindig megöli a gonoszt?
-Pontosan mire gondolsz?
-Hát... miért nem szidja meg mondjuk...vagy száműzi igen...de akár büntetést is adhatna neki. Mégis minden történetben amit eddig mondtál a jó megöli a gonoszt. De hát az ölés bűn, nekem azt mondtad. Mégis, amikor a jó öl az emberek nem vetik őt tömlöcbe... őt ünnepelik.
-Te is tudod kislányom, hogy a jó és a rossz között nagy a különbség. Ha a rossz öl azt bűnnek tartjuk, mert őt gonosznak tartjuk. A jó a gonoszt öl meg. Gonosz emberrel gonoszságot csinálni nem számít bűnnek.
A kislány dacos kifejezést vágott.
-Senkivel sem szabad gonoszkodni.
-Ez igaz.
-Akkor még a rosszakkal sem.
Az öregember nagyot sóhajtott majd közelebb vonta a kislányt és a térdére ültetve kezdett magyarázni neki.
-Tudod, te még kicsi vagy ahhoz, hogy ezt megértsd, de lásd, megpróbálom neked elmagyarázni. A gonosz gonoszt szül. Ez olyan, mint hogy van egy rossz fogad. Na az a gonosz. A többi a jó. Ha a gonoszt nem ölik meg, vagyis nem húzzák ki a rossz fogadat, akkor a többi is el fog romolni, a többi is gonosz lesz. Ezáltal, hogy kihúzod a fogad nem bűnt követsz el. Megmented a többit. Ez jó cselekedetnek számít. Na most már érted?
-Hát... nagyjából igen. De én akkor sem ölném meg. - makacskodott tovább.
-Egyáltalán kinek jutott eszébe először, hogy megöljön valakit? Biztos nagyon gonosz ember volt.
-Kislányom, a gyilkosság egyidős az emberiséggel. Senki sem tudja hogy ki kezdte, és senki sem lehet biztos benne hogy valaha is vége lesz. Rengeteg háborút vívtak már az emberek az évszázadok során ahol sok ember halt meg. Tudod mi az a háború, ugye?
-Ahol sok gonosz meg sok jó küzd egymás ellen. - bólintott magabiztosan a kislány.
-Ez így nem igaz, bár elfogadható.
-És Papa, mi vesz rá egy embert arra, hogy öljön? Azon kívül, hogy a másik gonosz, mert ezt már tudom. Meg a háborút is. És azt, hogy mondjuk, megölték a testvérét és meg akarja bosszulni.
-Nagyon sok indok létezik kislányom és nagyon kevés az elfogadható. Igazából, ahogy te is mondtad egyik sem elfogadható, mer nem szabad ilyet csinálni. De mint már mondtam, ezt nem most kéne megbeszélnünk, későre jár és neked ágyban a helyed.
Letette a lányt a földre, majd maga is felkászálódott a széles fotelből, hol majdnem egész nap ült.
-De Papa, Papa! Csak még egy kicsit... mindjárt megyek, esküszöm, csak még egy kicsit hadd maradjak.
Az öreg beletörődően sóhajtott majd visszaült.
-Rendben van, de ez az utolsó mesém mára. Én is fáradt vagyok.
-Köszönöm Papa. Ott hagytad abba, hogy miért akar bárki is ölni...
-Igen, emlékszem rá. Az embert az agresszió vezeti erre az útra lányom. Ez a gonosz dolog mindenkiben ott lapul, még benned is.
-Ez valami betegség? - kérdezte ijedten a kislány.
-Azt mondják, nem az, bár én leginkább annak tartom. Agresszió az, amikor például homokvárat akarsz építeni, de folyton ledől, végül szétrombolod az egészet, szétszórod a homokot, még a lapátot is összetöröd. Vagy el akarod venni egy másik gyerek nyalókáját, és ha nem adja oda, ütni kezded... Látod, ezek mindennapos dolgok. Egyszer régen azt olvastam egy könyvben, hogy igen, az agresszió betegség. Egy, az emberrel egyidős betegség, melynek lenyomatait a történelemkönyvek őrzik. A sok nagy csata, meg miegyéb. Azt írta a könyv szerzője, hogy egyszer talán, majd sok-sok év múlva, az emberiség kinövi ezt a betegséget, hiszen már jóval kevésbé agresszívek az emberek, mint régen. Bár ez szerintem nem igaz. Ugyanolyan agresszívek és kegyetlenek vagyunk, mint voltunk.
Nagypapa felnevetett. - Fura mód a földön kívüliekről szólt a történet, tudod a kis zöld emberekről. Azt feltételezte az író, hogy mivel sokkal fejlettebbek nálunk, bizonyára jó szándékúak, hisz már kinőtték az agresszióbetegséget... Na de ez egy másik történet. Már tényleg későre jár és sokat meséltem, többet is, mint kellett volna. Eridj fel az ágyadba, majd holnap megint mesélek.
-Jóéjt Papa. - mondta a kislány azzal eliramodott a lépcső felé.

4
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4 (1 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

sze, 2005-07-27 16:07 Blade

Blade képe

Nem betegség, ösztön.

----

So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.

sze, 2005-07-27 17:52 Bogumil

Bogumil képe

_____Bogumil D' Kukulkán
Ragozom Blade hozzászólását:védkezési ösztön + viszontválasz.

sze, 2005-07-27 17:50 Gyémánt B.

Gyémánt B. képe

Egyetértek Blade-del, az agresszió nem betegség. Bár kétségtelen tény, hogy világbéli jelenléte 100 %-os biztossággal fájdalomhoz, szenvedéshez vezet.
Az agresszió természetes problémamegoldási-reakció, a túlélésért folytatott harc legfőbb segítője volt a vad korszakokban (és ma is). Ugyanakkor nagyon érdekes, hogy bár ösztön, ennek ellenére tanulható, és kontrollálható is. Kísérletek bizonyítják, hogy azok, akik életük során sűrűn találkoztak erőszakos jelenségekkel, nagyobb valószínűséggel válnak maguk is agresszív alaptermészetűekké, mint a békés közegben élők. Pláne, ha a megfigyelők azt látták: az erő alkalmazása eredményre vezetett.
Azt hiszem, az agresszió elválaszthatatlan az Embertől, csak az a nem mindegy, hogy az ösztön uralja az alanyt, vagy fordítva.

***

"Megszűnik minden gondolat,
Megszűnnek a szavak - csend van.
Buddha sehol, senkinek,
Semmilyen tant nem hirdetett."

p, 2005-07-29 15:34 Mirk

Természetesen nem betegség, bár ki tudja, hogy egy megfáradt öregember hogy fejezi ki magát egy kislánynak:) Talán a betegség szó jobban kifejezi hogy ez egy rossz dolog.
Szomorú de ugyanakkor szükséges is. Legalábbis szükséges volt hogy az ember oda jusson ahol most van.

h, 2005-08-01 14:58 Rem

Rem képe

Én nem tartom bajnak, hogy betegségnek nevezi az agressziot a nagypapa, hisz ha piszchologiai szakzsargonal tarktálná a kislányt, nem értené meg, ezt úgy hívjuk kegyes hazugság.
Az agressziot nem lehet megszüntetni, csak háttérbe szorítani. Isten fiának se sikerült megszüntetni, akkor meg, hogyan sikerülne a modern demokráciáknak?
______________________
Az öreg dobozoló sámán

h, 2005-08-01 15:23 Bogumil

Bogumil képe

_____Bogumil D' Kukulkán
Az agresszió eredete a fajfentartási ösztönbő származtatható.

h, 2005-08-01 16:40 Mirk

Pontosan arra próbáltam rávilágítani amit Rem is írt a hozzászólásában. Ösztönökről és haszonló komolyabb dolgokról egy kisgyerek még nem sokat tud, de mindenki tudja, hogy mi az a betegség.
A megszüntetésére vonatkozó dolgok is természetesen, mondhatjuk úgy hogy egyedül a kislánynak szólnak, lehet, hogy ez hiú remények táplálása a gyerekbe, de talán így könnyebb fejjel alszik el :D

k, 2005-10-11 20:17 Emil Kuchera

Emil Kuchera képe

"...Fura mód a földön kívüliekről szólt a történet, tudod a kis zöld emberekről. Azt feltételezte az író, hogy mivel sokkal fejlettebbek nálunk, bizonyára jó szándékúak, hisz már kinőtték az agresszióbetegséget... Na de ez egy másik történet...."

Ha jól emléxem így szól az idézet. Ami azt illeti ez valóban egy másik történet.
De miért kell olyan távolról indulni? A zöld lényecskéktől? El tudnád, el tudnátok képzelni a világot agresszió nélkül?
Én igen, és hggyétek el nem is olyan nehéz.

Csak tudod arra lennék kiváncsi, ha már itt tartunk, hogy mi emberek, mikor fogjuk kinőni a "betegségünket"?
Vagy hogy kinövi-e egyeltalán?

Én úgy gondolom, hogy a "kicsi zöld emberek" nem fejlettebbek nálunk, csak tudnak békében egymás mellett élni, amit mi még nem.
Úgy vélem, hogy a remény él, hogy jobb legyen az ember, és mivel az agreszzió "belűlről fakad" rajtunk múlik úrrá tudunk-e rajta lenni?
Csak nem mindenki akar továbblépni.
De megpróbálni még nem elég, ha nincs elég akaraterőd megváltozni

"...az, amikor például homokvárat akarsz építeni, de folyton ledől, végül szétrombolod az egészet, szétszórod a homokot, még a lapátot is összetöröd. Vagy el akarod venni egy másik gyerek nyalókáját, és ha nem adja oda, ütni kezded... ... "

Ez az ami fontosabb, hogy ne törd össze a lapátot, ne állj rajt bosszút a kudarc miatt.
És ha a vár negyedszer is ledől, és ötödször is nekiállsz az építésnek, akkor lesz türelmed a haatodikhoz is. Lesz elég akaraterőd eltűrni az életet békében. De atz már mindenkinek a maga dolga.

Csak rajtunk múlik a változás, hisz a világ sem változik magától, csak ha meg akarjuk változtatani, de előbb nekünk kell ahhoz megváltozni.

Mindenkinek a saját dolga meggyógyulni?
Talán, de az összefogás sokat segíthet...
________________________________________________________________
"I hope it's a realy good day to die"
Madebyme
By: Kuchera

h, 2005-11-14 07:20 Mirk

Igen Emil így igaz ahogy mondtad.
Mindenki szeretne valahogy "kinőni" belőle, de az embernek ehhez cselekedni kell, és szerintem ha ott lenne, a legtöbb ember csak azért is széttörné azt a lapátot...