Bűntudat

Egyre gyorsabban szedem lábaimat. Elképzelésem sincs, hogy mi elől menekülök, de tudom, hogy az a valami követ. Nem merek hátrapillantani, vagy lassítani, mert félek hogy elkap. Pulzusom az egekben, légzésem szapora és egyenetlen. Csak az utat figyelem, ami egy ideje ismeretlenné vált számomra. A kopasz fák fenyegetően magasodnak a csillagos ég felé. Ha egy erdei túrára jöttem volna, szívesen szemügyre veszem a felhőtlen égboltot, de üldözőm továbbra is a sarkamban lohol. Nem hallom, nem látom, de érzem a jelenlétét. Fogalmam sincs, hogy kerülök ide, de egyvalamit biztosra veszek. A gondolat, hogy az életemért futok belefúródott az agyamba, és meg nem szűnő félelmet eredményez. Erőltetnem kell a szememet, ha látni akarok a hold fényénél. Az adrenalin túlpörget, és jelentősen megnöveli a sebességemet és a kitartásomat. Szinte epedve várom, hogy mikor múlik el a hatása, és bénul le az összes szervem, az önvédelem lehetőségét végleg lenullázva. A rettegés a csontjaimig hatol. Gondolkozni nem bírok, csak rohanok az úton, egyenesen az ismeretlenbe. Legördülő kavicsok hangja üti meg a fülemet, ezért reflexszerűen lefékezek. Tettem el sem jut a tudatomig, ösztönösen menekülök meg az előttem tátongó sötét lyuk halálosan hívogató mélységétől. Zihálva nézek le a szakadékba, de az alját nem látom. Mögöttem egy ág reccsen. Ha optimista lennék, elhitetném magammal, hogy valami portyázó állat hívja fel magára így a figyelmet, de tudom, hogy nem így van. Szinte vonz az ismeretlen erő, ami üldözőmtől ered, késztet rá, hogy megtudjam kilétét. Nem bírok ellenállni a kísértésnek. Lassan megfordulok, rettegve attól, hogy kivel találom szembe magam. Megfordulok, és önmagammal nézek farkasszemet.

3
Te szavazatod: Nincs Átlag: 3 (1 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

cs, 2016-07-21 19:16 Dana

Dana képe

Üdv nálunk!

Sajnos a központozás nem teljesen tökéletes. Az ötlet nem lenne rossz, de az önmagunk elől menekülés témáját ennél jobban is feldolgozták már. Ez nem baj, mert ahogy mondják: nincs olyan történet, amit ne írtak volna már meg... szóval próbálkoznunk kell, hogy a témánkat egyedibbé, különlegesebbé tegyük, mint mások.

Rohansz, a történetedben rohansz, mégis olyan hosszú, és a helyzethez nem illően pedáns mondatokban mesélsz, amivel szerintem rontod a hatást. Ha tényleg menekülsz, próbáld azt hangsúlyozni: rövid, pattogós mondatok, elsuhanó táj. Ha nem így teszel, az olvasó egyszerűen nem fogja magát beleélni abba, amibe szeretnéd, hogy beleélje magát. (Persze ez csak az én meglátásom.)

Talán egy ijesztő zene vagy négy-öt km-nyi futás után leülve kellene megírnod újra ezt a mesét. Addig is: következő?! :-)

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

cs, 2016-07-21 19:36 Para Celsus

Para Celsus képe

Szia!
A cím lelövi a történet csattanóját. A másik, amit kiemelnék, hogy jelen időben írsz, így mintegy a menekülés közben ziháló, kapkodó ember gondolatait rögzíted - ehhez képest tényleg túl "jólfésült" a szöveg. Ugyanakkor ezt a stílust és ezeket a mondatokat simán el tudom képzelni akkor, ha múlt időben meséled el a történetet - olyankor a szereplő biztonságos távolságból visszaemlékszik a már átélt eseményekre, ahhoz a "nyugodt" meséléshez pedig illenének ezek az aprólékos leírások és kerek mondatok.


"The Rainmakeeeer!"

p, 2016-07-22 00:22 Viki12

Köszönöm a hozzászólásokat. Igyekezni fogok. :)