Csak a szemünk fénye

Akármilyen béna képeket csinál az egyre korszerűtlenebbé váló telefonja, akármennyire karikás is a szemem egy-egy képen – mikor hajnali órákban pattantunk vonatra, hogy láthassuk egymást félúton - még mindig a kedvesem csinálja rólam a legjobb képeket.
Az elmúlt pár napban folyamatosan csepegnek egy műtermi fotózás képei. Élveztem. Vastagon kisminkeltek, kivasalták az amúgy is szögegyenes hajam, belebújhattam gyönyörű és kényelmetlen tündérruhákba. Mindenki el volt ájulva, hogy milyen szép vagyok. Én is.
Most pedig nagy elánnal szelektálok – lehetőleg még azelőtt, hogy az ismerőseim felfedezték volna a frissen posztolt képeket – mert alig valamelyik tetszik.
Történetesen nem tudok drámai faarcot vágni. A fejem egy nyakra tűzött transzparens ha úgy vesszük, amin teljesen meztelenül jelenik meg a legapróbb odatévedt érzelem is. Ezek a profin kivitelezett képek pedig tele vannak bizonytalan, féloldalas mosolyokkal.
Aznap hat óra alatt untam el a történetet. Már az összes érdemleges hangulatomat megmutattam, minden szerepet eljátszottam amire valaha is vágytam - vége az előadásnak, levedlem a királylányt. Ennyi. Sok minden vagyok, de modell nem.
Viszont láttam, hogyan kell tündérkeresztanyásan átváltoztatni a tangapapucsot üvegcipellővé.
Felkapott ez az érzés, aztán inspirált pár napig. Mert ha ezt lehet, akkor minden hercegnő egy fejőslány! Jaj, de jó... csalnak a versenyben. Mindenki. Tényleg csak szemfényvesztés az egész. Gondolatban könnyedén ki is léptem a nagy piacképességi hajrából: viszlát trend!
Elméláztam azon, hogy legkevésbé talán a photoshop okolható, mert ott van még a sminkes, a fodrász, a ruhák, a cipők - amelyekkel olyan hosszú lábad lesz, mint Barbie-nak -, és a fényekkel bravúrozó profi gépek százféle beállítása.
Tényleg élveztem, még akkor is, ha csak a hitetlenkedő mosolyom volt igaz belőle. Megértettem, hogy itt a teremtés legszebb pillanatát próbáljuk újra és újra megidézni. Mintha mindenkinek lenne életében egy vagy több véletlenszerű alkalom, amikor tényleg tökéletesen és ihletően néz ki, és egyszerűen megragadja a vele szemben álló tekintetét egy törékeny pillanatra.
Biztos láttál már ilyet. Mondjuk egy barátod vagy barátnőd túrázás végén, az út szélére ejti a biciklit, behajítja az árokba a táskáját, és a csalánoson átszökkenve az erdőszéli patakhoz ér, ahol a nyakába hull az alkonyi fény, és visszanéz, hogy te jössz-e. Glóriája van, és egy képeslapra kívánkozó tájban áll, esetleg a csordogáló patak is prizmaként veri rá vissza a szivárványos fényt... - nem veszel levegőt.
Ilyenkor azt hiszem, kevesekben van annyi lélekjelenlét, hogy szemmel követhetetlen, gyors mozdulattal fényképezőgépet rántsanak. Meg aztán legtöbbször hamar elmúlik a pillanat, és csak az utólag beállított képek maradnak.
Ezt hajszoltuk álló nap, és azt hiszem, néha sikerült valamelyest megközelíteni. Csak ne lett volna az a vastag smink, azok a borzalmas cipők, és az a legkevésbé sem meghitt, makacsul ismételgetett gondolat a fejemben, hogy „itt nyalókafejű borleányok csöpöghetnek a plafonból, én ezúttal sem vetkőzöm!” Merthogy az aktot nem kedvelem.
A kezemben most igazi mosollyal teli képeket tartok, olyanokat, amelyek valamelyik régi telefonnal készültek. Sokszor kócosak vagyunk és fáradtak, ahogy a vasútállomáson ülünk. Előfordult, hogy lekajáltuk a ruhánkat vagy összegyűrtük, miközben az árokparton piknikeztünk valahol a világ végén.
A műtermi képekkel szemben azonban nem ezek a különbségek a legszembetűnőbbek: itt a válogatott grimaszok és nevetések közt valami határtalan dologról mesél a már-már áttetsző arcom, és ezúttal nem bánom, hadd mondja!
Nincs az a smink, ami jobban állna ennél – és ezért van, hogy évek óta a kedvesem csinálja rólam a legjobb képeket.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

szo, 2012-06-30 13:03 Kelvin

Kelvin képe

Egy modell gondolatai szombat délutánra.

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

szo, 2012-06-30 21:02 Viola

Viola képe

Nem modell, hanem piktor.
Csak kísérletező fajta.

---------------

"...húzd közelebb a széked a szakadék széléhez, mondok neked egy mesét!" F. Scott Fitzgerald

k, 2012-07-03 07:25 Blade

Blade képe

Nők és a külcsín...örök kettős. 

De a belbecs mindig érdekesebb.

k, 2012-07-03 08:36 Sren

Sren képe

 Még a tangapapucsnál is? :D

Szokásosan színvonalas Violás szókincs, tündér mesélőkészség. :)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

k, 2012-07-03 09:49 Viola

Viola képe

 Köszönöm :)

---------------

"...húzd közelebb a széked a szakadék széléhez, mondok neked egy mesét!" F. Scott Fitzgerald