Újságírásról két napban

A sminkemet túl erősnek érzem, a cipőm sarka szörnyen hangosan kopog, és az imént bravúrosan végigcsorgattam a szoknyámat gyros-öntettel.
Egy hírlap szerkesztőségébe jöttem ma reggel, mint beajánlott gyakornok. Ismeretség által, nincs mit szépíteni rajta.
Távolságtartó mosolyok fogadtak, kávé illata, álarcul vett monitorok kékes fénye.
A patrónusom röpke körbevezetés után kiküldött egy PR-cikket író leányzóval a városba. És mentünk, és kopogtunk - főleg én.
A lány kedélyes, kedves, beszédes volt - ami kusza helyzetemet valamelyest kényelmesebbé tette. Megjelenése talpraesett, határozott NŐt engedett sejteni. Merő divat, nem kevés ambíció, sikk.
Aztán ott voltam én, az egy fejjel magasabb, zörgő csontú sudáromság. Fekete és zöld színekben, kissé sápadtan, zavartan, reggeli sietség tarka nyomaival az arcomon: így jár, aki félhomályban orca-piktorkodik. Súlyosbító körülményként a hajnali vakságban precízen kontyolt, feszesre húzott tincsek tetejébe spenót-zöld pillangót biggyesztettem - amitől cseppet sem lett bohémabb az erősen titkárnői fizimiska.
Úgy mentünk hát egymás mellett, mint érett eper és a suta szöcske.
Odaérve betessékeltek minket a hobby-bolt szalvétafecnikkel almozott kézimunkás részlegébe, aztán megkezdődött a reklám komponenseinek összemozaikozása.
Milyen termékek vannak? Látom, mennyi gyöngy... és micsoda díszes dobozok! Ezeket te csinálod? Decoupage? Nahát...! Ezt is felírom, jó? Ezeket gyerekek is szívesen csinálják, ugye? Ó, majd elhozom ide nővérem kisfiát. Hogy te ismered a nővérem? Jaj, hogy milyen kicsi a világ...
És lőn a pillanat, amikortól a gyakornokféle még feleslegesebbnek érzi magát, mint eladdig.
Most pedig egyedül ebédelgetek. Gyros, gyümölcslé, toll és füzet. Meg egy könyv. Anna Gavalda.
Jól esik ráncba szedni a gondolataimat, mert ma rendesen összezilálódtak a hivatásommal kapcsolatos elképzeléseim.
Mi leszek, ha nagy leszek? Cinikus - legelébb.

Ím a második nap.
Már kevesebb idegleléssel komponáltam meg a külcsínt.
Ó, az a frászos megjelenés! Nem fér a fejembe, miért problémázik vele annyit az ember lánya, mikor legtöbbször mindig kiderül, hogy az ügyeskedésnek legalább nyolcvan százaléka "felesleges mazsola volt a körözöttben".
Farmer, pulcsi, bársonymellény. Rafinált, üvegmedálos nyakbavalóval megspékelve; ecsettel és ceruzával mindössze egészséges pírt remekelve az arcomra; konty és minden más rakoncátlanítás elfelejtve. Mindjárt jobb.
A mai nap legfőképp arról szólt, hogy újabb embereket ismerjek meg. Oldódott a velem szembeni távolságtartás, merő diplomáciából meg is kávéztattak - bár, hozzáteszem: nem kávézom, csak ha a társadalmi rítus megkívánja.
Tanulom a mesterséget: a cím három sor legyen, a szöveg érjen az alsó vonalig, írj hát hozzá még másfél sort, ha már a szerzője erre nem figyelt. Csapj a hasadra, bokádra, térdedre, ahogy tetszik. Csak kilóra meglegyen. Nyelvhelyesség? Ne majrézz, nincs rá igény.
Látom az itt dolgozó embereket, és mindegyiknek ott a homlokán a látens cetli, miszerint: "SIKERES VAGYOK!"
Kell ez nekem? Így kell?
Üldögélek aztán dolgom végeztével a buszmegállóban. Leírom azon frissen a tapasztalataimat, és igyekszem összerakni a dolgokat. Majd tülekedés a busz ajtajánál: sok, kicsi, kényszerűen erőszakos lépés.
Útközben arra gondolok, hogy nem itt az én helyem, ugyanakkor tanulni, tapasztalni még jóideig maradok. Az már biztos, hogy a hírlapírásban számomra túlontúl sok az iparosmunkásságra emlékeztető vonás. A szám íze még mindig keserű - a kávétól?

Epilógus:
Hogy rájöjjek, merre keressem a nekem valót, a következő héten utamba akadt két rendkívüli ember.
Az egyik szárnyalni tanított - tudtán kívül. Vele beszélgetve kezdtem teljes komolysággal azon gondolkodni, hogy "ugyan miért ne lehetne kifordítani a világot mind a négy sarkából?" Általa értettem meg egyúttal, hogy miért is nevezi a népköltészet madárnak a férfiembert.
A második a hatvanegynéhány éves Matyi bácsi volt - valódi tündérkirályfi. Napsugaras, erőteljes derűjét, életrajongását, és mesélőkedvét látva egyre jobban vágyni kezdetem rá, hogy olyan emberekről írhassak, akik éveik során mélységesen beleszerettek az életbe.

Most tehát van lendületem, szárnyam, célom, erőm, és vágyok beleszeretni az életbe.
Mi egyébre lenne szükségem?

VAKREPÜLÉS

Oda és azért,
amiről úgy tudom: nincs,
de érzem, hogy van.

/Fodor Ákos/

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

sze, 2008-11-05 19:12 Blade

Blade képe

"Úgy mentünk hát egymás mellett, mint érett eper és a suta szöcske."

Kicsit sántít - az eper nem megy, de a szöcske is csak szökell - városi vagy? :)

Ügyes kis írás - színtiszta valóság lenne?

---- ----
So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.
----
"Mert zseni csak egy volt, mégpedig Neumann János. Mi, többiek tehetségesek voltunk, de nem voltunk zsenik..." - Wigner Jenő, Nobel díjas fizikus
---- ----

cs, 2008-11-06 11:33 Viola

Viola képe

Ó igen, ez biza' valóság. (Ilyen béna vagyok élőben.) :)
A hasonlat tudom, hogy nem a legjobb, de akkor és ott tényleg ez jutott eszembe. S bár nem pusztán sántikál, hanem egyenesen kúszik-mászik... mégis maradt. Amolyan szerzőileg legalizált szépséghiba.
-------
"A mazsola egy rémült arcú szőlőszem."

cs, 2008-11-06 10:18 miyoku

miyoku képe

"ghyros-öntettel." h nélkül
"kőrözöttben" körözött
ügyi!
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

cs, 2008-11-06 11:43 Viola

Viola képe

:D Az a "h" nem is tudom, hogy került oda... ráadásul kétszer.
Hogy körözött avagy kőrözött-e... eddig ahány helyesírási orákulumot néztem, annyi variációját láttam. Köszönöm a segítséget. :)
-------
"A mazsola egy rémült arcú szőlőszem."

cs, 2008-11-06 13:05 SirTelen

Tényleg ügyes írás.
Magazinokat olvasgatva, mindig rácsodálkozom a cikkek szerzőinek profizmusára. Amatőr írói oldalak böngészése után felüdülést jelent ezek olvasása. A nehézkes szóhasználat helyett gördülékeny, frappáns mondatok, hányaveti írásmód helyett minden a helyén és pláne, jól alkalmazva. Szóval, akárcsak eme mű szerzője, ezek az írók tudnak valamit, amit jó lenne elsajátítani.
*
Mésrészről, mégis hiányzik belőle valami, egy érzelmi töltet, egy kendőzetlen, őszinte kitörés, amitől azt mondhatná az író, igen ez az én írásom, és én így látom, így érzem - nem csak tájékoztatok bizonyos távolságot tartva. Nehogy az érzelmeim átjöjjenek, mert azt nem szereti a média.
Ebben a műben is megismerhetjük ugyan a főszereplő érzéseit, de lefojtva, tompítva. Nem tudok együttérezni vele, amikor arról panaszkodik, hogy a munkájában miről kell írni, és valójában miről szeretne, mert a sminkelési gondok ugyanolyan súlyba estek nála, mint a további életének sorfordító dolgai.
Jó, nagyon jó az életkép, de Pulitzer nem lesz belőle.

ui.: Fodor Ákost én is nagyon szeretem. Haikui egyenesen mesterművek. Bár keretek és szabályok között kell alkotni, mégis tud bele csempészni valami különlegeset, valami többet.
Kész művészet! :)

Szerelem

ahogy a szél meglebbenti a függönyt
nem a függöny, nem a szél. A lebbenés.
F.Á.

--------------------------------------------------------------
"hitehagyott a jó, s a rosszakat
a meggyőződés szenvedélye fűti..."

William Butler Yeats

cs, 2008-11-06 13:23 miyoku

miyoku képe

hát nem tudom, milyen magazinokat olvasgatsz, de én pont az ellenkezőjét tapasztalom.
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

cs, 2008-11-06 14:04 SirTelen

Nők lapja pl. :)
Természetesen nem a Győzike egy napja tipusú cikkekre gondolok, hanem az ehhez hasonló, "velem történt" kis színesekre.
--------------------------------------------------------------
"hitehagyott a jó, s a rosszakat
a meggyőződés szenvedélye fűti..."

William Butler Yeats

cs, 2008-11-06 14:49 miyoku

miyoku képe

a nők lapját pl gyűlölöm. annyira egyforma nyomin ír ott mindenki, olvashatatlan!
és ráadásul mekkora f***at képesek leírni!
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

cs, 2008-11-06 17:16 Ndy

Ndy képe

Profi módon írnak, nem pedig jól. Mások a követelmények: nagyjából kétezer szavas szókincset használnak és lehetőleg rövid mondatokat. A regényíráshoz maximum annyi köze van a dolognak, hogy mindkettő betűkből áll. :)

cs, 2008-11-06 17:19 Viola

Viola képe

Érzelmiek tekintetében inkább árnyalni szeretek, mint kitörni. S bár hangsúlyosabban megrajzolt szívbéli moccanásokkal intenzívebbé, átélhetőbbé lehetne tenni a történetet, most mégsem szándékoztam ilyetén eszközzel élni.
Hogy a megjelenés miért kap fontos szerepet, annak egészen egyszerű oka van. Nem vagyok én még újságíró. "Viola a sajtó szárnyai alatt épp cseperedik". Gyakornokféle, azon van, hogy jó benyomást tegyen. Elvégre kapcsolatokat kell építenie ahhoz, hogy eltanulhasson mindent, amire szüksége van. A szimpátia elnyerése döntő fontosságú számára.
S valóban életkép. Mindösze monitorra vetettem a velem történteket, ezért került a "gondolatok" közé.
Köszönöm a kritikát, hosszan elgondolkodtam azon, amit az érzelmek kifejezéséről írtál. :)
-------
"A mazsola egy rémült arcú szőlőszem."

szo, 2008-11-08 18:41 onsai

onsai képe

Élveztem az írást, és el is gondolkodtatott. Ez a "sikeres vagyok" cetli tényleg így van, belegondoltam, hogy jópárszor én is felvettem már (szervező, vállalkozó voltam). Amúgy semmit nem jelent, simán csak a kor elvárása, mint a lábszőrtelenítés.
Majd kiváncsi leszek a folytatásokra. :)

sze, 2008-11-12 23:52 SzabadMedve

SzabadMedve képe

Ne aggódj, Viola! A darálót megszokni csupán idő kérdése. A lényeg, hogy találd meg a folyamatos újdonságot. Ez olyan munka, ami roppant mennyiségű tüzelőanyagot biztosít az ember belső kis kazánjába - csak tudni kell fölhasználni.
De ha hagyod, akkor ránő a fejedre, kiszívja minden erődet és egyszerűen kinyír a stressz.
A lényeg, hogy élvezd, amit csinálsz.
Ndy kissé sarkosan fogalmaz, de jól látja a velejét: az újságírás egy része techné. Tanulható.
SirTelen viszont hiába szeretne érzelmi megrázkódtatásokat minden riport kapcsán. (Elvégre nem lehet katarzisba esni minden telefonos interjú után :) )
.
Egyedül a szöcske/eper formáció kívánkozott ki a helyéről. Egyébként jó volt olvasni, élveztem.

v, 2008-11-16 12:13 SirTelen

Félreértettél, én nem egy riportról, hanem az írásról beszéltem.
És igen, én minden írásmű után katarzisba szeretnék esni, különben olyan lesz, mint az egyszerű fiú nászéjszakája.
A felesége hiába várta a katarzist. :)

Tudod, az úgy van - SZERINTEM -, hogy ha már ágyba bújtak ( az író megírta, az olvasó elolvasta), akkor ne csak egy jóéjt puszi legyen a vége. :)
*
EK: MUCUS
Mondom én! :)
--------------------------------------------------------------
"hitehagyott a jó, s a rosszakat
a meggyőződés szenvedélye fűti..."

William Butler Yeats

sze, 2009-01-14 18:31 Athelas

Athelas képe

Most látom csak, hogy elkészült az ígért beszámoló - nem is tudok már semmi újat hozzátenni az előttem szólókhoz. Talán annyit csak, hogy nekem az eper-szöcske kép is belefért. Ha az fejezte ki legtalálóbban, amit éreztél, akkor nagyon is a helyén van... Tetszik az írásod.:)
-§-
"Whatever we do is never in vain
We're part of a story
We're part of a tale"