Japán Piroska és a farkas

赤ずきんちゃん – Piroska és a farkas
Stílus: a mese középkori japán környezetbe helyezve
Hossz: 2 oldal
––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––
Volt egyszer régen, réges-régen egy kislány, aki nagyon szerette a nagymamáját – és a nagymamája is mindent megadott volna érte. Egy alkalommal egy piros, kapucnis köpenyt vett neki, ami a kislánynak annyira tetszett, hogy mindig azt hordta, ha csak tehette. El is nevezték róla Piroskának.
Történt egyszer, hogy a nagymama megbetegedett és Piroska édesanyja a kislánnyal küldött ebédet neki. Így hát a gyermek el is indult piros, kapucnis köpenyében, kezében az összekötött csomaggal nagymamájához. Édesanyja még figyelmeztette, nehogy letérjen a biztonságos ösvényről útközben. Piroskáék ugyanis a faluban éltek, de a nagymama a sűrű, sötét erdő közepén lakott, ahol mindenféle veszély leselkedett az emberre. De Piroska édesanyja igen elfoglalt volt, így ezen a napon ő nem vihette el a csomagot.
Piroska nagyon komolyan vette feladatát és a lehető legjobban véghez akarta vinni ezt a rettentően fontos teendőt. A-vércsoportú volt, így azok közé tartozott, akik mindent tökéletesen akartak csinálni. Ment, mendegélt és egyszer csak az erdő széléhez ért, ahol egy kis szentély állt. Piroska kapva kapott az alkalmon és meglátogatta, hogy az ott lakozó szellemtől segítséget kérjen nagymamája gyógyulásához.
Olyan kicsi szentély volt, hogy torii-ja se volt. Így a kapu hiányában csupán a simenava jelezte, hogy itt egy szellem lakik. A kötélen a fehér papírok vidáman táncoltak a meleg nyári szellőben. Piroska közelebb ment és a kőedénybe kihelyezett vízben megmosta a kezeit, majd a száját, ahogy tanulta, hogyan illik megtisztulni a belépés előtt. Aztán bement a két oroszlánszerű lényt ábrázoló szobor között a kis épületbe, és az oltár elé sétált. Ott csengetett, hogy felhívja a szellem figyelmét, majd meghajolt, hogy tiszteletét mutassa és bedobott egy érmét a felajánlásoknak kitett dobozkába, hogy a szellem teljesíthesse kívánságát, a nagymama gyógyulásával kapcsolatban.
Mikor végzett, újra meghajolt, majd felvette kis csomagját, és távozott a szentélyből, folytatva útját a nagymama kunyhójához. Piroska szívén viselte édesanyja szavait és nem tért le az útról az erdőben. Hamarosan oda is ért a nagymamához.
– Nagymama! Piroska vagyok! – kiáltotta, amikor végre meglátta a kunyhócskát.
Amint odaért, levette getáját, mielőtt a rozoga verandára lépett volna; majd félretolta az ajtófélfáról lelógó bambuszredőnyt. Körbenézett a kicsiny helyiségen és rögtön megtalálta nagymamáját, aki a kiterített futonon pihent.
– Jó reggelt, Nagymama! – köszöntötte Piroska, ahogy közelebb ment. Nagymamája nem válaszolt, a szeme is csukva volt. A kislány hátán végigfutott a hideg, de valamicskét megnyugodott, mikor nagymamája megszólalt. Pontosabban csak jajgatott, ám az is elég volt, hogy eloszlassa Piroska legrosszabb érzését. Aggódva sietett oda hozzá, sietségében csomagját az ajtónál hagyva.
– Mi bajod, Nagymama?
A nagymama állig be volt takarva és csak pihegett.
– Ej, Nagymama, de nagy a füled! – csapta össze a kezét Piroska. – Olyan hegyes...
A nagymama kinyitotta szemét, tekintetét unokájára emelte, és így felelt:
– Hogy jobban halljalak.
– Ej, Nagymama, de nagy a szemed!
– Hogy jobban lássalak – válaszolta, ám ekkor Piroska úgy látta, mintha a nagymamája szeme pirosan parázslana és tekintete vadabb volt a legvadabb erdőlakóénál is. Piroska ijedten hátrahőkölt és egy hosszú pillanatig egymásra néztek. Majd, mikor végre megtalálta a hangját, eget zengetően nagyot sikoltott.
Ezt meghallotta az éppen arra járó buddhista szerzetes – aki még szellemvadászattal is foglalkozott–, és mivel látta, hogy egy kunyhóból jön a sikoly, azon nyomban futásnak is eredt. Botja végén a fémkarikák szaggatottan csilingeltek, ahogy rázkódtak a rohanásban. A szerzetes hamar oda is ért, és belépvén látta, hogy a kislány egy sarokba hátrál, míg a nagymama lassan és szaggatott mozgásokkal feltápászkodik fekhelyéről.
Ám a nagymama körül nem volt minden rendben. Gonosz jelenlétet érzett a közelében. Hunyorított és meg is látta a sötét aurát, ami az öreganyóból áramlott ki. Piroska éppen ekkor vette észre és segítséget kért tőle.
A szerzetes már éppen bólintott volna, ám a gyomrában hirtelen megjelenő furcsa érzés félbeszakította a mozdulatot. Piroska felé fordult:
– Fizetségért cserébe megteszem.
– Fizetség? Miféle fizetség? – érdeklődött ártatlanul a kislány.
A szerzetes elvigyorodott:
– Ma még nem ettem és még nincsen dél; egy tál rizs jólesne.
– De azt nem lehet! – háborodott fel Piroska. – A rizs a nagymamáé.
A szerzetes ránézett, majd az immár felé közelítő, megszállt nagymamára, végül megint a kislányra, majd vállat vont és megfordult.
– Hát akkor...
...
– Várj! – a szerzetes arcán elégedett mosoly tűnt fel. – A tiéd lehet az egyik rizsgombóc.
„Egyetlen rizsgombóc? Hát, az is valami” gondolta magában a szellemvadász szerzetes, majd visszafordult és villámgyorsan előrántott néhány tisztító cetlit.
– Távozz! – mordult rá a szellemre, amelyik megszállta a nagymamát. Az egyik papír cetli éppen az öreg homlokán landolt; a szerzetes pedig azon a helyen kupán vágta szegény nagymamát, aki kisvártatva összerogyott.
– Jaj, Nagymama! – ijedt meg Piroska, s azonnal mellette termett.
– Most már ártalmatlan; elűztem a gonosz szellemet – jelentette be a szerzetes.
A nagymama hamarosan magához tért és meglepve látta Piroskát és a buddhista szerzetest is, akik elmesélték, mi történt. Az anyó nagyon hálás volt és sokkal jobban is érezte magát.
„Ez is biztosan a szerzetes úrnak köszönhető!” jegyezte meg magában.
– Hol van a fizetségem? – kérdezte Piroskától a szellemvadász, mielőtt elköszönt volna.
– Ó! – a kislány a csomagjához sietett. „Milyen furcsa a modora... de szent ember.” És segített, és a segítségéért cserébe ígért neki egy rizsgombócot.
Kibontotta hát csomagját és felé nyújtott egy onigirit.
– Köszönjük a segítségedet – adta oda az elemózsiát, és a szerzetes mosolyogva elfogadta, majd elköszönt tőlük és folytatta vándorútját. A rizsgombócot pillanatok alatt eltüntette, de ezt Piroskáék már nem láthatták.
A kislány kedélyesen megebédelt nagymamájával a rizsgombócok fölött, időnként töltve neki a szakéból, amit szintén édesanyja küldött vele.
A nagymama pedig majd’ kicsattant az egészségtől.
***
Mesélték, hogy nem sokkal az eset után furcsa hangokat hallottak az erdőszéli kis szentélyből; mintha egy apa dorgálta volna meg a gyermekét, aki rossz fát tett a tűzre. A környéken élők szerint a nagy farkasszellem, akinek a tiszteletére épült a szentély, mérges volt a fiára, amiért segíteni akart egy emberen, ám nem jól járt el, és így végül megsérült.
Hogy igaz-e a történet? Aki nem hiszi, járjon utána!

4
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4 (1 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

p, 2009-09-04 12:14 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Huh... soha többet nem írok anyám gépéről. Ez borzalmas! (Igaz, hogy kétszer gyorsabb a net, bitang erős, akkora a memóriája, hogy az már fáj, de nem írok innen többet.)
Az elején a sok nagymamma, édesanya és Piroska között kissé elveszik a történet. Mit szólsz a névmások erőteljes használatához? (Nem ismerem annyira a japán novella-irodalmat, hogy tudjam, ez egyezik-e az ő stílusukkal, de bízzunk benne, hogy ott is használnak névmásokat.)
"A-vércsoportú volt, így azok közé tartozott, akik mindent tökéletesen akartak csinálni." - A novella olvasása alatt másodjára köpöm le a monitort. Ha Anyu hazajön, ki fog csinálni. (Amennyiben holnap nem mennék a megbeszélésre, akkor ez megtörtént, ezért kérek majd egy perces néma csendet és rendeljetek az emlékemre egy pohár őszilevet. Lehet kissé alkoholos is, a barackpálinka is őszilé...) Ja, azt szeretném kérdezni: hö? Van ilyen? (Tudtommal immunológiai okai vannak a vércsoportokra bontásnak, és mi minden fittyfenét megtanultunk az antigénekről meg az ellenanyagokról, de hogy pszichikai kihatása is lenne annak, hogy most a vvt-ken milyen a szénhidrát-oldalllánc, arról még nem hallottam. Egyébként én 0 negatívval pesszimista, magammal szemben maximalista, prefekcioniosta lusta egyed vagyok. Ez stimmel?)
"Olyan kicsi szentély volt, hogy torii-ja se volt." - Pedig azt hittem, a kettő már bőven sok, több nem lesz. A következő mondatot már sztoikus belenyugvással figyeltem. Finoman fogalmazva: hm?
(Attól félek, nem csillagozni fogok, hanem azt jelzem csillagszámmal, hányszor köptem le anyám laptopját. Eddig 3.)
"Amint odaért, levette getáját, mielőtt a rozoga verandára lépett volna" - Hehe, készültem! :P
"Ezt meghallotta az éppen arra járó buddhista szerzetes – aki még szellemvadászattal is foglalkozott" - Csak nevettem ezen a megfogalmazáson, a három köpés marad, nyugi. :)
"és mivel látta, hogy egy kunyhóból jön a sikoly" - Elnézést, négy. :D (Látta, hogy a kunyhóból jön ki a Sikoly... :P )
Majd megint kicsit sok: szerzetes, nagymama, egyeztetési hiba...
.
Hmmm... túléltem négy köpéssel. :) Olyan kislányos estimese stílusa van, nekem kicsit gyerekes a megfogalmazás, helyenként "amatőr" a mondathasználat, de javítható. Mondjuk azt, hogy nem a Te világod a Piroska. :) A japán vonulatot erősebben kidomboríthattad volna, nekem végig európainak tűnt minden, csak néha furcsa szavakat használsz, máskor meg egy buddhista szerzetes tűnik fel a színen a vadász helyett. Mondjuk még mindig nem merültem el a japán novella-irodalom gyöngyszemeiben, így lehet, hogy amit én nem érzek japánnak, az valójában nagyon is az, csak tudatlan vagyok, meg bénák a sztereotípiáim. Csak azt a karaktersort... azt tudnám feledni! (Az betett. Nagyon. Juj. Nem baj, hogy ott van, csak... csak kirázott a hideg a látványtól.)
Egyébként egy gyors kérdés a végére: mennyire tudsz japánul? :) (Bellamari zseniális ötlete adott egy tippet. Kéz- és lábcsók neki!)
_____________________
Dr. Bloody Dora

p, 2009-09-04 17:32 Arvael

Arvael képe

Egyelőre még annyira röhögök - saját magamon és a kommentárjaidon -, hogy még nem tudok normális választ írni x'DD Komolyan... ez a sikoly kijön a házból, na az tette be nálam a kaput... pedig valami még furcsa is volt vele, de nem jöttem rá, mi xD Ám most, hogy elképzeltem, ahogy a sikoly kisétál a kunyhóból... x'''D
Amint lenyugodtam és újra géphez kerülök, rendesen reagálok, de egyelőre még mindig a nevetéstől rázkódom xD Mindenesetre küldök egy monitortörlő kendőcskét :lol:
Ja, gyors kérdésre gyors válasz még megy: sacc/kb. középszinten tudok japánul (egyelőre) :D
___
"Legnagyobb dicsőségünk nem abban rejlik, hogy sosem bukunk el,
hanem hogy felkelünk minden alkalommal, mikor elbukunk."
- Konfuciusz

p, 2009-09-04 17:36 kalozlány

Hogy védelembe vegyem a buddhista szerzetest (aki nagyon hasonlított képzeletemben Mirokura xD/végig az Inuyasha járt a fejemben... elnézést.../), ő tökéletes a vadászszerepre, elvégre ha szellem(youkai) volt a csóka, aki megszállta a vén nyanyuszt, akkor egy puskás öreg bácsika(vagy fiatal) igazán semmit sem kezd a fegyverével, előbb aprítja miszlikbe, viszont a szerzetes kiűzheti szellemet, legalábbis sok animében és mangában így történik a szelleműzés :D
Nekem tetszett, de én is falra másztam a sok japán kifejezéstől... Attól még, hogy japánban játszódik nem kell japánul írni a szöveget...
A novella aranyos, bár számomra semmi újat nem nyújtott (bocsi... eléggé nagy mangaolvasó vagyok :D)
________________________________________________________________________
Egyetlen szabály van a következő: vagy képes vagy rá, vagy nem vagy képes rá.

cs, 2009-09-10 12:29 Arvael

Arvael képe

Hát, bevallom, Miroku karaktere adott némi Ihletet és így jutottam el a szellemvadász-szerzetes szerepéhez :)
Az inuyashás feelingért elnézést - kicsit túl sok fan fiction-t írtam abban a témában, azt hiszem, ez itt nagyon meglátszott^^"
Ööö... ha japánul írtam volna, kb. olyan lett volna az egész, mint az első sor, amivel sikerült Dorát kiakasztanom xD De értem, mire gondolsz, túl sok volt a japán szó. Szakmai ártalom, néha nem tudom, mennyi a határ, de igyekszem majd erre jobban odafigyelni :roll: (és ha tudnátok, még így se írtam le mindent, amit akartam... hujuj :lol: )

___
"Legnagyobb dicsőségünk nem abban rejlik, hogy sosem bukunk el,
hanem hogy felkelünk minden alkalommal, mikor elbukunk."
- Konfuciusz

v, 2009-09-06 09:47 fyra

fyra képe

A japánoknál a vércsoportnak különös jelentősége van, kábé úgy tekintenek rá, mint máshol arra, hogy kinek milyen a horoszkópja. Például a B-vércsoportúakra azt mondják, hogy nagyon komolyak és határozottak - aztán ki tudja, hogy van-e benne igazság.
EK jobb: ja, talán jobb lett volna utánanézni.
___
"Ha eddig nem említettem volna, nagyon rosszul tűröm az emberi hülyeséget!" (az istenektől való Korinorisi Arh'hin varázslónő)

v, 2009-09-06 12:53 kalozlány

De a középkorban, hogy a fenébe állapítják meg, hogy milyen vércsoportú? O.o
________________________________________________________________________
Egyetlen szabály van a következő: vagy képes vagy rá, vagy nem vagy képes rá.

v, 2009-09-06 22:23 fyra

fyra képe

Ezt nevezik poénnak. Amint nem veszed szó szerint a megjegyzést, miszerint középkori sztori, vicces is lesz.
___
"Ha eddig nem említettem volna, nagyon rosszul tűröm az emberi hülyeséget!" (az istenektől való Korinorisi Arh'hin varázslónő)

cs, 2009-09-10 12:24 Arvael

Arvael képe

Tehát itt is vagyok, kipihenten és csak fél-röhögőgörccsel (bár amikor eszembe jut, még mindig kész vagyok - hogy írhattam ilyet? x'D).
Igen, én is éreztem, hogy sok a nagymama-édesanya-Piroska, de... adott pillanatban nem tudtam, hogy fejezzem ki másképp. Előfordul ilyesmi :/
Ami a vércsoportokat illeti, úgy van, ahogy Fyra mondta: a japánoknál ennek nagyon nagy jelentősége van (még fontosabbnak is veszik, mint nálunk a zodiákus jegyeket). Ez egy 1916-os tanulmánynak köszönhető, amiben az A- és B-vércsoportúakat jellemezték, aztán ez szépen egy láncreakciót indított el, aminek következtében a mai napig/napon is Japánban a vércsoportokra alapozva próbálják megállapítani egy-egy ember személyiségét. Ha megnézel egy japán talkshow-t, tuti mindegyik vendéget megkérdezik, milyen vércsoportúak. Ha meg kimész Japánba és megkérdeznek (mert előbb-utóbb tuti meg fognak) és tegyük fel, nem tudod, milyen vércsoportú vagy, hát... ha addig nem néztek idegennek, utána vlaószínűleg biztosra veszik, hogy egy másik bolygóról érkeztél. (jó, persze, ez némi túlzás, de igencsak meglepődnének, annyi szent :D )
Ja, ehhez kapcsolódóan, amit kalozlany megjegyzett, Fyra válaszához még hozzáfűzném, hogy az, hogy a középkorban játszódik, még nem jelenti azt, hogy a mesélő is ott van. Egyébként is a mesék szájhagyomány útján terjednek, szóval az évszázadok alatt mindenki hozzátette a magáét :lol:
.
Kisétál a sikoly. no comment, mert megint csak nevetni tudok magamon és korábban már kifejtettem x'D
.
Igazából nekem mindig is kicsit furának tűntek a japán "mesék"... ha magyarul olvastam a mórás kiadást a japán regékről és mondákról, akkor ilyesfélének tűnt a megfogalmazás, ha pedig japánul akkor meg... hát, furcsábbnál furcsább érzéseim lettek egy-egy novella elolvasása után. Elég érdekes egy szemléletük van a japánoknak, mi a jó novella, annyi tuti.
Vagy csak a tanárnőmnek xD
Szóval a lényeg, hogy a "kissé gyerekes megfogalmazás és amatőr mondathasználat" volt a cél végül is, mivel azért mese meg minden... első ilyen mesés próbálkozásom egyébként - azt hiszem, látszik is rajta. Hmm...
Szerzetes: kalozlany hozzászólásánál válaszolok rá, mert úgy egész :)
.
Ui.: amúgy miért is érdekel(t), mennyire tudok japánul? :)

___
"Legnagyobb dicsőségünk nem abban rejlik, hogy sosem bukunk el,
hanem hogy felkelünk minden alkalommal, mikor elbukunk."
- Konfuciusz

cs, 2009-09-10 12:48 fyra

fyra képe

Sőt, ha felcsapod például a Szépség és szomorúság című regényt, ott is gyerekes megfogalmazást és amatőr szóhasználatot találsz, mert a japánoknál ez az általános írásstílus (nekem épp ezért tűnt igenis japánosnak a meséd). Belenyúlhat a fordító, és akkor élvezhetjük, de egy Nobel-díjas író könyvébe nem sűrűn piszkálnak bele az emberek :3.
___
"Ha eddig nem említettem volna, nagyon rosszul tűröm az emberi hülyeséget!" (az istenektől való Korinorisi Arh'hin varázslónő)

cs, 2009-09-10 18:49 Bloody Dora

Bloody Dora képe

A vércsoportokat már értem. Mindig tanul valamit az ember. Japánba akkor már két dolog miatt nem megyek (eddig csak az első volt listán): Böddi tanár úr és a vércsoportok. (Asszem 0, Rh negatív. Az amúgy mit jelent? Ássam el magam?) A többi elhanyagolható körülmény ezekhez képest. (Pl. nem tudok japánul, fóbiám van a tömegtől, az algás édesség láttán meg nem tudok nem a zöld takonyra asszociálni.)
Azért kérdeztem, mennyire tudsz japcsiul (nekem a japánok becézése a japcsi... az amerikai az amcsi... a magyar meg simán "ez a borzalom itten"), mert hátha fordítanál, mint Bellamaria. Ő szerb amatőröket fordít (pl. a Kami volt ilyen, ott figyelnek a japánok, hehe) - megtehetnéd te ugyanezt a japókkal. Csak köll engedély, meg minden, de legalább a szerző nem pofázna bele, mit miért gondolt úgy, ahogy írta, és mindent a fordítóra foghat, te meg mindent a szerzőre. :) Szóval lehetnél te is egy "bellamaria" (ezentúl fogalom: az amatőr szerzők "amatőr" fordítóit fogjuk így nevezni). Mit szólsz? Vagy megoldhatatlan? (Ha annyira nem tudsz jól japánul, hát ne, vagy ha nem találsz tényleg jót. Mert ha az itteni stílus ott általános, lehet, hogy meggondolandó.)
_____________________
Dr. Bloody Dora

p, 2009-09-04 12:31 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
Arvael, ez egy ari kis mese, de csöppet átestél a ló túloldalára, annyira teletűzdelted
japán szavakkal, hogy már erőltetettnek tűnik, miközben a főhőst Piroskának hívják,
amitől tök abszurd. A getát páldául nevezhetted volna papucsnak, attól még nem omlott
volna össze a fíling. Tényleg kicsit sok benne a szóismétlés, de mindent egybe vetve
tetszett nekem, mert egy kis különlegesség, némi népműveléssel fűszerezve. Na szóval,
máskor vedd azért lazábbra, ez egy kicsit túl van orientálva.
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

cs, 2009-09-10 12:31 Arvael

Arvael képe

Mint mondtam, szakmai ártalom, de köszi, hogy szóltatok - mint a mellékelt ábra mutatja, rám fért :lol:
Na most... a geta lett volna az utolsó amiről gondoltam, hogy zavar, ha már szóba jött az olyan sok japán szó xD De mindegy is :D
És azt hiszem, igazad van, kicsit túl komolyan vettem néhol a dolgot :roll:
Viszont örülök, hogy ennek ellenére "ari kis mese"-nek nevezed - az volt a cél :D

___
"Legnagyobb dicsőségünk nem abban rejlik, hogy sosem bukunk el,
hanem hogy felkelünk minden alkalommal, mikor elbukunk."
- Konfuciusz

cs, 2009-09-10 12:38 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
A célodat száz százalékig elérted, csak arányosan terheld a hozzám hasonló
átlagolvasót, megértem, hogy szakmai ártalom, és tetszik a dolog, csak ne
zúdíts rám egy kis japán nyelvszótárt.
Azért hoztam fel a getát, mert arról véletlenül pont tudtam, mit jelent:D
És ismerek más japán szavakat is: gaijin, katana, szamuráj, ninja, mitsubishi :D
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

p, 2009-09-04 17:43 Indi

Indi képe

Azt írtad, hogy a középkori japánba helyezed a mesét...
Nehezen tudom elképzelni, hogy abban a korban lehetőség lett volna vércsoport-analízisre :P
A másik, ami logikailag bezavart, az a kapucnis köpeny, amit a kislány nyáron (is) hord. Jó, hogy nagyon szereti a nagyit, a nagyi is őt, és mindketten a piros köpenyt, de akkor miért nyár? A köpeny adott, de az évszakot szerencsésebben is megválaszthattad volna. Vagy az eredetiben ki van kötve a nyár? Ha igen, akkor nem szóltam!
A szerzetesről egy az egyben Myoku ugrott be. Minden szellemvadász ilyen haspók? Még jó, hogy másra nem tartott igényt, csak a rizsgombócra. Kitehetted volna a korhatáros figyelmeztetést :D
A hangulata... inkább egy anime, mint középkori japán, de alapvetően szerethető történet lett.
----------------------------------------------------------
Nem vagyok sznob. Kérdezz meg bárkit. Úgy értem, bárkit, aki számít.

p, 2009-09-04 18:46 Bloody Dora

Bloody Dora képe

"Még jó, hogy másra nem tartott igényt, csak a rizsgombócra." - Ej-ej, egy ártatlan mese olvasása közben ilyeneken töprengeni...
_____________________
Dr. Bloody Dora

p, 2009-09-04 18:55 Indi

Indi képe

Ne kezdd már te is :evil:
Myoku miatt volt!!! Illetve Myroku. Túl sok Karcolat, túl kevés Inuyasha, nem lesz ennek jó vége!
----------------------------------------------------------
Nem vagyok sznob. Kérdezz meg bárkit. Úgy értem, bárkit, aki számít.

cs, 2009-09-10 12:36 Arvael

Arvael képe

Miroku (Inuyasha miatt ne aggódj, jön a 2. sorozat októberben x'D).
De vissza a témára: ejnye, hogy ilyenekre gondoltok! :P
Nem értelek Titeket, volt ott még szaké is, arra is igényt tarthatott volna :roll: ~ártatlan arckifejezés~
___
"Legnagyobb dicsőségünk nem abban rejlik, hogy sosem bukunk el,
hanem hogy felkelünk minden alkalommal, mikor elbukunk."
- Konfuciusz

cs, 2009-09-10 12:35 Arvael

Arvael képe

Mivel a vércsoportra fentebb már válaszoltam, ezért most azt a részt átugranám; szóval köpeny. Hmm... hideg nyári nap?^^" A nyár nem hiszem, hogy ki van kötve, de a Piroska és a farkashoz valahogy én mindig ilyen... nyárias időt képzeltem el... vagy tavaszit... de valószínűleg, hogy éppen most volt nyár (ill. asztrológiai szempontból még mindig az van), volt némi hatással rám :roll: Mindenesetre a köpeny és Piroska neve számomra olyan volt, ami nélkül nem Piroska és a farkas a Piroska és a farkas.
(Myoku?)
Ejj... hogy mindig mindenki rosszra gondol! Micsoda helyre kerültem én? 8O
.
Köszi, és örülök, hogy így érzed!^^ :D

___
"Legnagyobb dicsőségünk nem abban rejlik, hogy sosem bukunk el,
hanem hogy felkelünk minden alkalommal, mikor elbukunk."
- Konfuciusz

szo, 2009-09-05 08:06 Kentaur

Kentaur képe

Az eredeti célkitűzést figyelmbe véve(hogy minél jobban hasonlítson az original mesére a stílus minél nagyobb változtatásával) nem rossz. Tiszta Grimm maradt, bár a japános fordulatok nekem is stílusidegennek hatottak, picit jobban is be lehetett volna illeszteni. tiszta Inuyasha szerintem is, de szép próbálkozás. :-D
EK:aludj
végül is ez egy esti mese...így, reggel.

----------------------------------------------------------------
"Az írás olyan, mint a herpesz:tünetmentes lehetsz, de gyógyult nem!"

cs, 2009-09-10 12:38 Arvael

Arvael képe

Nagyon szépen köszönöm! :D
Majd igyekszem rájönni, hogyan tudnám becsempészni úgy a dolgokat, hogy természetesebbnek hassanak... azt hiszem, kezdhetném azzal, hogy jobban elosztom a japános dolgokat és nem sűrítem egy-egy helyre^^"
Mindenesetre köszi :D

___
"Legnagyobb dicsőségünk nem abban rejlik, hogy sosem bukunk el,
hanem hogy felkelünk minden alkalommal, mikor elbukunk."
- Konfuciusz

v, 2011-08-14 00:46 Phoenix0911 (nem ellenőrzött)

Üdvözletem!

 

Ezek a cetlik érdekesek, de mintha más funkciójuk is lehetne. Tán élőhalottakon is "láttam" már, gondolom többféle is van. Meg tudja mondani valaki mifélék vannak, hogyan működnek, s honnan ered a hagyomány? Egy link is megteszi. :)