Proska és az Ordas

Egyszer volt, hogy is volt?
Ja igen, egyszer volt, tán így is volt, a rombuszforma kerekerdő szélén volt egy kis házikó. Benne is volt egy, de erről később. Ebben az előbb említett erdőszéli viskóban élt Pirosovics Proskanyina, a nagyreményű kommunista kislány, akit barátai csak Proskának szólítottak, és aki szülei szerint, nagy reményekkel indult a későbbi pártvezéri posztért.
Anyukája, Pirosovics Szvetlána, és apukája, Pirosovics Alvián, időt és pénzt nem kímélve nevelték Proskát az igaz hitre, és mire lánykánk tizenakárhány éves lett, már betéve tudott mindent, amit egy igazi kommunista tudhat.
Egy nap, anyukája magához hívta Proskanyinát, és kezébe nyomott egy kis kosárkát.
- Tessék, drága jányom, itt ez a kosár, színültig jóval. Van benne répás kenyér, szalonna, köpült vaj, és torma. Vidd el a Bábuskádnak a rombuszforma kerekerdő közepére - szólt, aztán hirtelen észbe kapott, és befutott a kamrába, ahonnan vörös löttyel tért vissza, vagy két literrel. Ezt a kislány kezébe nyomta.
- Vidd el neki még ezt az üveg borot is, amilyen alkoholista, azt fogja hinni, máris karácsony van.
- De mama, én még sosem jártam a bábuskánál, mindig ő jött hozzánk, vagy őt hozta a Policia, mikor egy kicsit felöntött a garatra. Hogy fogok én odatalálni?
- Egyet se félj, drága jányom. Mivel erős a hited, nézz az égre, a vörös csillag utat mutat majd.
Ezzel elváltak egymástól, Proska kilépett a kis házból, és lépteit az erdő irányába vette. Egy már látszólag jól bejáratott ösvényt használt, miközben egyre jobban haladt az erdő kellős-kelletlen közepe felé. Mivel az ösvény felett nem zárult össze a fák lombja, így tisztán látta a Vörös csillagot, mely anyja szerint a nagymama háza felé vezette őt.
Proska, mint általában mindig, most is piros köpenyt viselt, melynek csuklyáját fejébe húzta. Ez utóbbit azért tette, hogy eltakarja vörös haját, és piros szeplőktől tarkított arcát. Aki csak ránézett, azonnal megállapította, hogy Proska igazi pártkommunista. Hirtelen megzörrent előtte az egyik bokor, majd egy nála magasabb, szőrös jeti lépett ki a sűrűből. Legalábbis elsőre ezt gondolta, aztán ahogy jobban szemügyre vette, rájött, hogy nem hegyi majommal, csak a züllött farkassal hozta össze a sors. A farkas két lábon járt, ami ennél a fajnál kissé furcsa volt, bár ahogy mind tudjuk, egy mesében bármi megeshet.
A kissé elázott ordas, vörös szemeit ráemelte Proskára, majd borízű hangon szólalt meg.
- Te meg ki a kommunista halál vagy?
- Proskanyina vagyok, Pirosovics Proskanyina, jövendő nagyságos asszony.
A farkas pár pillanatig gyanakodva méregette a kis vöröst, majd hirtelen eszmélt, és négy lábra ereszkedett.
- Izé ... vau - szólalt meg, de Proska lesajnáló arckifejezése láttán inkább kussban maradt.
- Már késő, lebuktál.
- Francba - sóhajtott a farkas, majd újra két lábra állt - Én Ordasovics Farkasov vagyok, de mindenki csak Farkasnak hív, amióta kiléptem az erdei pártból. Sajnos kicsit összevesztem a Kerekerdő pártvezérével, azzal a Medvegyevvel. Most nincs munkám, és mint látod, keményen alkoholizálok.
- Pont, mint a bábuska.
- Mint a ki? Egyébként ha már így szóba hoztam, hová mész azzal a kosárkával, Proskanyina? Mi van a kosárkádban?
- Nem sok ez így egyszerre?
- Miért, sietsz valahová?
- Miért kérded?
- Miért válaszolsz kérdéssel, kérdésre?
- Te is azt teszed, nem?
- Már megint tereled a témát?
- Eszemben sincs.
A farkas mélyet sóhajtott, majd újra megpróbálkozott.
- Szóval hová mész?
- A bábuskámhoz, viszek neki répás kenyeret, szalonnát, köpült vajat, tormát, és még borot, vagy két literrel.
- Borot? - csillant fel a züllött ordas sötét szeme - Adide.
- Ez hibás, nem adide, hanem adieu - szólt Proska, aztán elszaladt a farkas mellett, és faképnél hagyta a pityókás bundást.
- Hogyazakommunistaanyád - káromkodott egyet artikulálatlan módon az ordas, aztán elszántan elvigyorodott, ahogy egy ötlet szöget ütött a fejébe. Hiába fájt neki a hegyesebbik vége, tetszett neki az ötlet - Akkor is nekem adod azt a borot.
Ezzel a ravasszá avanzsált farkas rettenetesbe kapcsolt, és elindult a nagyi háza felé, hogy még Proska előtt megtegye a szükséges lépéseket, a két liter vörös nektár megszerzése érdekében.

Az erdő kellős közepén álldogált egy másik viskó, melyben csak egy ember éldegélt boldog nyomorúságban, Proska nagymamája. A nagymama már fiatalnak is ronda lehetett, még valamikor Amerika felfedezése előtt, de az is lehet, hogy csak a sok alkohol tette ezt vele. Éppen tüzet rakott a kandallóba, amikor irtózatos dörömböléssel valaki betámadta a bejárati ajtót. A nagymama piszkavasat kerített, és odakommandózta magát a fa nyílászáróhoz.
- Ki az az elvetemült, aki ilyenkor zavarja békés nyugodásom?
- Rendőrség, kinyitni!
Mivel a nagyi törvénytisztelő állampolgár volt, meg amúgy is megszokta már a rendőrök általános látogatásait, így ajtót nyitott.
- Nem ittam semmit, csontszáraz vagyok, ne vigyenek be.
Csak ezután látta meg, hogy ki is áll az ajtóban, és mikor végigfutott rajta a felismerés, eszébe sem jutott, hogy lecsapja azt. Döbbenten tűrte hát, hogy heves látogatója bekebelezze ványadt testét.
- Bocsi, anyó. A borér' mindent.
Ezután a farkas felkapott valami otthonkát, és bemászott a franciaágyba, hogy ott várja be a nagyságos asszonyt, Proskát.

Proskanyina fütyörészve érkezett a nagymama házikójához, és hálát adott a Vörös csillag útmutatásának. Ezután a ház ajtajához baktatott, és halkan bekopogott.
- Szabaaaaad! - kiáltott ki odabentről egy rekedt hang, mire Proska benyitott. Valami iszonyatosan bűzlött a beltérben, de nem volt ideje felmérni, hogy mi lehet, mert figyelmét elvonta az ágyon fekvő "nagymama".
- Szia, bábuska. Én vagyok az, Proska. De szőrös vagy, elfogyott a borotvahab?
- Nem lányom, csak spórlok vele.
- Aha. Hát hoztam neked sok finomságot, répás kenyeret, szalonnát, köpült vajat, tormát. Sőt, még hoztam neked borot is, vagy két literrel.
- Borot? Azt add ide! - csillant fel mohón a mamabőrbe bújt farkas szeme.
- Várjál. Miért ilyen nagy az orrod?
- Ez most hogy jön a boriváshoz? A múltkor bemostak a kocsmában, és megdagadt, de add már ide azt a borot!
- ...és miért ilyen nagy a füled?
- Most volt a névnapom, és sokat húzogatták.
- Miért ilyen nagy a kezed?
- Hogy ha ellenkezel, jobban pofán tudjalak verni. Add ide, azt a borot, de tüstént, vagy nem állok jót magamért - nyúlt ki a farkas az üvegért, de Proska elhúzta előle.
- Még egy utolsó. Miért ilyen nagy a szád?
- Francba, még ez is? Elegem van belőled, te csitri. Azért van, hogy a mamádhoz hasonlóan téged is felfaljalak - szólalt meg a farkas, majd előrelendült, és bekapta Proskát. Sikítása betöltötte a rombuszforma kerekerdő minden zugát. A farkas pedig végre megkapta a borot.

A vadász, kinek becses neve Józsi volt, az erdőben mászkált, és vadászott, hisz ez volt a dolga. Ő is meghallotta az észveszejtő sikítást, így elindult, hogy utána járjon a tényállásnak. Mikor megérkezett a nagymama házához, előreszegezett vadászcsúzlival lépett be az ajtón.
Ahogy tekintetét végighordozta a helyiségen, felfedezte a feldúlt szobát, a földön fekvő, holtrészeg dagadék farkast, és a mellette üresen heverő borosüveget.
- De elhíztál, farkas - szólt a vadász csendesen, és mordályát az ordasra irányította.
- Jó volt a koszt - szólalt meg álmosan a farkas, aztán a vadászra nézett - Hát te ki vagy má' megin'?
- Én vagyok a Józsi. Józsi Barát, a vadász.
A farkas nagy nehezen talpra küzdötte magát, aztán a vadász felé fordult.
- Nem maradhat szemtanú - morogta.
Az erdő összes madara felröppent a puska dörrenésére.

Az esti híradóban a városi Policia kapitánya a következőt nyilatkozta:
A tényállás a következő: Az elkövető O. Farkasov, előre megfontolt szándékkal, betört a békés nagymama K. Anna házába, és említett áldozatot felfalta. A később érkező P. Proskanyina, kommunista reménység, a nagymamájának hozott ételt, és italt, de már csak az elkövetőt találta a helyszínen. Minek utána a második áldozat nem volt hajlandó átadni a két liter borot a kosárkájából, O. Farkasov hirtelen felindulásból őt is elfogyasztotta. A helyszínre érkező helyi vadász B. Józsi, bekerítette a farkast. Az eset további fejleményei arra kényszerítették Józsi vadászt, hogy megölje a farkast. A helyszínre kiérkező erdei rohammentők élve vágták ki a farkas gyomrából a két áldozatot, Proskanyinát, és a kissé pityókás nagymamát.
A későbbi orvosszakértői vizsgálat megerősítette, a puskából kilőtt lövedék átszakította O. Farkasov perszeberális lebenyét, és ezzel aortális diszkfunkciót okozott, mely később az elkövető kimúlásához vezetett.

Eset vége, ügy lezárva.

5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 5 (3 szavazat)
Megjegyzés:

8458 karakter, + - ugyanennyi. :D
Jó szórakozást. :)
Az olyan helyesírási hibák, mint a "spórlok", és a "borot", direkt vannak. Ezeket ne javítsátok.

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

sze, 2009-08-12 14:39 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Helyesírási hibáktól nem mentes (nem az említettekről beszélek), és mit nem írtál oda a végére? Milyen stílus. :P
"Proskanyina vagyok, Pirosovics Proskanyina, jövendő nagyságos asszony." - Erről a '48-as vicc jut eszembe (egyébként durva hiba):
Egy ember este felordít a gangról:
- Viceházmesterné! Viceházmesterné!
- Ne kiabáljon maga szerencsétlen! - jön a válasz a nőtől. - És tudja meg, hogy a férjem a helyi kommunista párt tagja, és ha nem lenne ez a hülye rendszer, hát én most nagyságos asszony lennék!
(Szóvalhogy nem nagyságos asszony, hanem elvtársnő, ugyebár...)
Azért ezen mg dolgozhattál volna...
_____________________
Dr. Bloody Dora

sze, 2009-08-12 14:52 BenJoe

BenJoe képe

Ami helyesírási hiba van, azt nem fedezte fel az OpenOffice. Esetleg valami komolyabb példát tudsz mondani?
A nagyságos asszonyhoz. Nem feltétlenül akartam történelmi és "kulturális" hűséget. Elsősorban poén, minden más csak utána.

Ami pedig a stílust illeti, magamnak sem sikerült eldöntenem, hogy ez mi is akart lenni, de az tény, hogy ezt oda akartam biggyeszteni. Maradjunk abban, hogy modern népmese.
Egyébként kösz a véleményt.

sze, 2009-08-12 15:04 Obb_régi

Jó volt, elszórakoztatott, elolvastam gyorsan a naplementét, az is jólesett.
-----
De ez csak én vok, és lehet, hogy nem is lényeges.
De...
Nem a győzelem, sem a részvét, hanem a fontos, fontos!

sze, 2009-08-12 17:06 Grey Cat

Grey Cat képe

szerintem nagyon jól sikerült,úgyhogy grat!
---
Minden gomba ehető. Legalább egyszer.

sze, 2009-08-12 21:36 BenJoe

BenJoe képe

Köszönöm a dicséretet, bár BD-nek igaza van abban, hogy talán kissé összecsaptam. Örülök ha tetszik, de ilyenkor gondolok bele, hogy mennyire jobban tetszene, ha még dolgoztam volna vele.

p, 2009-08-14 18:53 Kentaur

Kentaur képe

Egész jó lett, bár ugye sokban eltér az eredeti mesétől, a cél ugye, hogy minél jobban vigye az eredeti mese történéseit és csak sítlusban különbözzön. De kifejezetten jópofa lett a dolog.

----------------------------------------------------------------
"Az írás olyan, mint a herpesz:tünetmentes lehetsz, de gyógyult nem!"

p, 2009-08-14 18:54 Kentaur

Kentaur képe

kétszer...elnézést

----------------------------------------------------------------
"Az írás olyan, mint a herpesz:tünetmentes lehetsz, de gyógyult nem!"

p, 2009-08-14 19:04 BenJoe

BenJoe képe

Ebben igazad van. Mondjuk a megírása előtt nem olvastam újra a mesét, így emlékezetből dolgoztam. Ebből is látszik, hogy sok év elteltével mennyi maradt meg bennem a történetből. :D

p, 2009-08-14 20:29 Dom Wolf

Dom Wolf képe

Ej, alaposság, az írás nem csupa móka! Tessék véres verejtékkel újraolvasni a meséket!
Mielőtt valami nagyon csúnya privátot kapnék, nekem valójában tetszett, és mivel körülbelül annyira emlékszem az eredetire, mint te, nem tűnt fel semmi hiba :)
________
"Csak szidj. Előbb utóbb legyengülök, és elbukom.
Most szidd a hazád. Szidd a világot."

cs, 2009-09-03 18:14 Noel

Noel képe

Most olvastam fel barátnőmnek, végigröhögtük az egészet. Nagyon jól eltaláltad a hangulatot. Helyesírási- és mindenféle más hibák fel sem tűntek, ahogy olvastam.

Nagyon tetszett. Gratu!

Noel

cs, 2009-09-03 22:20 Arvael

Arvael képe

Nagyon jól mulattam, köszönöm :D
(És igazából örülök, hogy nem azelőtt olvastam, hogy beküldtem volna a sajátomat, mert lehet, hogy inamba száll a bátorságom, de most már úgyis mindegy nekem x'D)
___
"Legnagyobb dicsőségünk nem abban rejlik, hogy sosem bukunk el,
hanem hogy felkelünk minden alkalommal, mikor elbukunk."
- Konfuciusz

p, 2009-09-04 12:40 BenJoe

BenJoe képe

Én köszönöm neked is, és Noelnek is visszamenőleg. Örülök, hogy tetszett. :)

EK: vedel
Na igen, a nagymama biztos vedel azóta is, hogy megkapta a borot. :D