Piroska és a sorozatgyilkos

Volt egyszer egy kedves, aranyos, gyönyörűséges lány; aki csak ismerte, mindenki kedvelte, de legjobban mégis a nagymamája szerette: a világ minden kincsét neki adta volna. Egyszer vett neki egy piros bársonysapkát. A lánynak annyira tetszett a sapka, hogy mindig csak ezt hordta; el is nevezték róla Piroskának.
Piroskáék bent laktak a faluban, ahol nem volt egyetlen plasa sem, a nagymama pedig kint az erdőben, egy takaros kis házban; ott még villany sem volt. A lány és családja aggódtak is rendesen érte, főleg telente, de hiába mutattak neki a faluban eladó házakat, a nagyi nem volt hajlandó beköltözni az erdőből.
Egy szép napon azt mondta Piroskának az édesanyja:
– Gyere csak, lányom! Itt van egy kalács meg egy üveg bor, vidd el a nagymamának. Beteg is, gyönge is szegényke, jól fog esni neki. Indulj szaporán, mielőtt beáll a hőség, a fene megeszi ezt a hülye fölmelegedést!
Piroska karjára vette a kosarát, és útnak indult. Átvágott a mezőn, beért az erdőbe; hát ki jön szembe vele? Nem más, mint egy fess fiatalember!
– Jó napot! – köszönt rá a lányra.
Az meg mosolyogva, jó szívvel felelte:
– Neked is! – Nem tudta még, hogy egy elvetemült, kéjenc sorozatgyilkossal van dolga!
– Hová ilyen korán, lelkecském? – szívélyeskedett tovább a férfi.
– A nagymamámhoz.
– Aztán mit viszel a kosaradban?
– Bort meg kalácsot. Tegnap vettük a Tescoban; szegény jó nagymama gyönge is, beteg is, jót fog tenni neki, legalább egy kicsit erőre kap tőle.
– És hol lakik a nagymamád?
– Itt az erdőben, a három tölgyfa alatt. Biztosan ismered a házát, mogyorósövény van körülötte.
– Csak nemrég költöztem a környékre, de voltam már arrafelé; talán negyedóra járásra van innét.
„Ez a zsenge fiatalka jobb falat ám, mint az öreg! – gondolta magában a kéjenc, és a szeme sarkából végigmustrálta a lányt. – De vigyázat! Lássunk furfangosan a dologhoz, hogy mind a kettőt megkaphassuk. Mert akármilyen öreg csont, azért a nagymama se lenne rossz mellé!” – Engem Lupusnak hívnak, hát téged?
– Piroskának, nagyon örülök, kedves Lupus!
Egy darabig együtt mentek, aztán a férfi egyszerre csak felkiáltott:
– Nézd csak, mennyi szép virág virít körülöttünk! Nem olyanok, mint azok a lefagyasztva tárolt vackok, amiket drága pénzért sóznak ránk az áruházakban. Én a helyedben bizony szednék egy szép csokrot a nagymamámnak!
Piroska szétnézett: valóban, a fák alja tele volt szebbnél szebb erdei virággal, a lombok közt meg úgy csicseregtek a madarak, hogy öröm volt hallgatni.
„Igaza van – gondolta a lány –, milyen figyelmes úriember! Korán van még, nem kell sietnem. Nagymama biztosan örülni fog a virágnak.”
Azzal letért az útról, és tépegetni kezdte a sok tarka virágot, egyik szálat a másik után, előbb csak az út mentén, aztán egyre beljebb; mert valahányszor egyet leszakított, mindig úgy találta, hogy odább az a másik még sokkal szebb. Odafutott, azt is leszedte, és így mind mélyebbre és mélyebbre került az erdőben.
Lupus megvárta, míg a lány eltűnik a bozótban, akkor aztán szaladt egyenest a nagymamája házához, és bekopogtatott.
– Ki az? – kérdezte a nagymama az ágyból.
– Én vagyok, Piroska – felelte a férfi olyan vékony hangon, amilyet csak ki tudott szorítani magából. – Nyisd ki az ajtót, hoztam neked friss kalácsot, finom bort!
– Nincs kulcsra zárva – mondta az öregasszony –, csak a kilincset kell lenyomnod. Nagyon gyönge vagyok, nem tudok fölkelni.
Lupusnak se kellett kétszer mondani: benyitott, odarohant az ágyhoz – és mivel kést nem hozott magával, hogy jól leszurkálja, ahogy az egy rendes sorozatgyilkoshoz illik –, jobb híján bekapta a nagymamát.
Az épeszű olvasók ennél a résznél hitetlenkedve elfintorodtak, és itt abba is hagyták. A beteg lelkű perverzek viszont vigyorogva olvastak tovább!
– Ezzel hát megvolnánk – mondta elégedetten Lupus –, lássuk a következő fogást!
Ott volt a széken a nagymama ruhája, főkötője szép rendben, ahogyan az este letette. A férfi magára kapta a szoknyát, belebújt a réklibe, föltette a főkötőt, befeküdt az ágyba, és behúzta az ágyfüggönyt. Jól magára húzta a paplant, egészen az orráig, hogy minél kevesebb lássék ki belőle, és elkezdett halkan nyögdécselni, mint aki nagybeteg.
Piroska meg azalatt csak szaladt virágtól virágig, hallgatta a madárszót, figyelte a lepkék táncát, és csak akkor jutott eszébe a nagymama, mikor már olyan nagy volt a bokrétája, hogy alig fért a kezébe. Nosza, útnak eredt, szaporázta a lépést, míg a három tölgyfa alatt föl nem tűnt a mogyorósövényes kis ház.
– Nagymama! – kiáltotta már messziről. – Nagymama! Én vagyok itt, Piroska!
Egy kicsit furcsállotta ugyan, hogy a ház ajtaja tárva-nyitva, de aztán azt gondolta: „Szegény nagyanyó biztosan nagyon várt már; nyitva hagyta az ajtót, hogy meghallja, ha jövök.” Belépett a szobába, de valahogy odabent is olyan furcsa volt, hideg-e, meleg-e, maga s tudta, csak egészen beleborzongott. És hogy a félelmét elűzze, nagyot kiáltott:
- Jó reggelt kívánok, nagyanyókám!
Nem felelt senki. Hanem az ágy felől mintha elhaló nyögdécselést hallott volna.
– Nagymama, mi bajod? – kiáltotta ijedten Piroska, és elrántotta a függönyt.
Szegény öreg nagyanyó ott feküdt az ágyban nyakig betakarva, és olyan, de olyan furcsa volt!
– Ej, nagymama, de nagy a füled! – csapta össze Piroska a kezét.
– Hogy jobban halljalak! – hangzott a felelet, de az is olyan különösen, olyan reszelősen, hogy a lány rá sem ismert.
– Ej, nagymama, de nagy a szemed!
– Hogy jobban lássalak!
– Ej, nagymama, de nagy lett a kezed!
– Hogy jobban megfoghassalak!
– Ej, nagymama, de nagyon dudorodik a takaród! Na, hülye azért nem vagyok! Ki a franc vagy te?
– A te legrosszabb rémálmod! – felelte a sorozatgyilkos lelepleződve.
Alighogy kimondta, egy ugrással kint termett a férfi az ágyból, és bekapta szegény kis
Piroskát. Aztán, mint aki dolgát jól végezte, visszafeküdt és elaludt. Álmában olyan horkolást
csapott, hogy csak úgy rezegtek tőle a kis ház ablakai.
A rendőrnyomozónak éppen arra vitt az útja. Ahogy meghallotta a nagy fűrészelést, csodálkozva állt meg. „Ejnye, hogy horkol ez az öregasszony – gondolta. – Csak nincs valami baja?”
Bement a szobába, odalépett az ágyhoz; hát látja, hogy egy férfi fekszik benne, a hasa meg akkora, hogy azt el se hinné senki, akinek egy csöpp esze is van! A rendőrnyomozónak nem volt, ámde pont az ő asztala fölött voltak kerek egy évig a kőrözött személyek fényképei, ezért ráismert a bűnözőre.
– Megvagy, gonosztevő! – kiáltotta. – Mennyit kerestelek!
Kapta a pisztolyát, le akarta puffantani. Már-már elhúzta a ravaszt, de akkor eszébe jutott: hátha azért olyan nagy a hasa, mert megette a nagymamát! Tényleg nem volt sok esze, hogy ilyesmi az eszébe jutott, de mivel egy beteg mesében szerepelt, ezért igaza volt.
Nem lőtt rá, hanem előkereste a fiókból az ollót, fölvágta a populáris ragadozó hasát, és kiszabadította Piroskát is meg a nagymamát is. Szegény öreg alig pihegett már; Piroska meg, ahogy kikerült a napvilágra, felsóhajtott:
– Jaj, de féltem! Olyan sötét volt a gyomrában!
Köveket hoztak, megtömték velük Lupus hasát, aztán a nyomozó összevarrta a bőrét. A férfi nemsokára fölébredt. Odébb akart állni, de ahogy kiugrott az ágyból, a nehéz kövek lehúzták a földre: lerogyott, elterült, és kiadta a lelkét.
Akkor a nyomozó jobban megnézte végre Piroskát, és a nyáltenger ellenére úgy találta, hogy érdemes meghívnia egy kávéra.
Nagymama megette a kalácsot, megitta a bort, és új erőre kapott tőle. Piroska pedig megfogadta:
– Soha többé nem térek le az útról, és nem szaladgálok be az erdőbe, ha egyszer édesanyám megtiltotta. Még akkor se, ha már rég vénlánynak számítok. Inkább elmegyek kávézni ezzel a butácska de sármos pasival, elvetetem vele magam, aztán szülök két gyereket és jól elhízom. Az még mindig értelmesebb dolog, mint idióta mesékben áldozatnak lenni!
Itt a vége fuss el véle!

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

p, 2009-09-11 11:55 Blade

Blade képe

Megbocsátunk. ;)

"– A te legrosszabb rémálmod! – felelte a sorozatgyilkos lelepleződve." hogyan? kis zavart érzek az erőben...:)

---- ----
Az ember szerint az idő múlik, az idő szerint az ember.
----
"Mert zseni csak egy volt, mégpedig Neumann János. Mi, többiek tehetségesek voltunk, de nem voltunk zsenik..." - Wigner Jenő, Nobel díjas fizikus
---- ----

p, 2009-09-11 12:35 Ndy

Ndy képe

Találtam benne egy logikai hibát: a rendőr bemegy, csak azért, mert a nagyi horkol? :D
Viccen kívül: kicsit erőltetett lett, bár néha mosolyogtam. (Ezt a kijelentést próbálom lágyítani, de nem megy. Van benne humor, az tény, de néhol kissé kocka lett :D )

p, 2009-09-11 15:57 kalozlány

Mindenki Piroska élettörténetét akarja megváltoztatni? xD
Ebben az a nagy negatívum, hogy egy idő után elcsépeltnek tűnik az egész... Ez a harmadik Piroska-átírás, amit olvastam...
Egyébként kellemesen vicces volt, bár nem vigyorogtatott meg annyira mint a Proska és Ordas (másik negatívum a Piroska-túltengésben, hogy kénytelen az ember hasonlítgatni, nem csak az eredetivel, de az egyéb paródiákkal...)
Viszont a farkas lelepleződése nagyon bejött :D
________________________________________________________________________
Egyetlen szabály van a következő: vagy képes vagy rá, vagy nem vagy képes rá.

p, 2009-09-11 15:59 Lazarus

Lazarus képe

Gyakorlótér, itt jelenleg ez a feladat :)
Más stílusban előadni az eredetit, de minél inkább megmaradva a történéseknél, vagy ilyesmi.

p, 2009-09-11 16:13 kalozlány

Értem én mi a lényege :D
De mindenkinek a Piroskát kell átírni? O.o
________________________________________________________________________
Egyetlen szabály van a következő: vagy képes vagy rá, vagy nem vagy képes rá.

p, 2009-09-11 16:19 Ndy

Ndy képe

Tulajdonképpen, a Hófehérkét. Csak összefogtunk, hogy mindenki azt higgye: a Piroskát. Psssszt... :D

p, 2009-09-11 17:45 kalozlány

:P
EK: Freud... Mit szól bele?! :D
________________________________________________________________________
Egyetlen szabály van a következő: vagy képes vagy rá, vagy nem vagy képes rá.

p, 2009-09-11 16:12 Smilezolika

Smilezolika képe

Őszinte leszek, és bevallom, hogy ez most nem tetszett.
A fő problémám az, hogy egy ennyire elcsépelt mese esetén, mint a Piroska és a farkas, a feldolgozásnak túlságosan ütősnek kell lennie ahhoz, hogy az ember (mint például én) ne rágja ki valamelyik szervét kínjában amiatt, hogy alapvetően egy hülyére unt mesét olvas, csak más köntösben.
Nálam egy ilyen feldolgozás eleve komoly hátránnyal indul, amit az én olvasatomban most nem sikerült ledolgozni. Ebben a verzióban alapvetően nagy dolgok nem történtek azon kívül, hogy a kalácsot a Tescoban vették, a farkas lecserélődött egy sorozatgyilkosra, és a vadászból pedig egy hülye rendőr lett.
Sietve hozzáteszem, hogy nemrégiben az egyik kolléga rittyentett ugyanebből a meséből egy kommunista felfogásút, és nekem azzal is csak bajom volt, bár akkor nem kommentáltam.

p, 2009-09-11 18:13 Kentaur

Kentaur képe

No, akkor nem az enyém lesz a Piroska és a farkas legjobb átirata. Bár annak eleget tettem, hogy a lehető leginkább hasonlítson az eredetire.
EK:leirt
le.

----------------------------------------------------------------
"Az írás olyan, mint a herpesz:tünetmentes lehetsz, de gyógyult nem!"

szo, 2009-09-12 12:55 Smilezolika

Smilezolika képe

Azt azért ne!

h, 2009-09-14 14:14 Mickey Long

Mickey Long képe

Sajnos csatlakozom az előttem szólókhoz... :(
Ez most nem lett annyira Kentauros ...
---
"A valóság az, amit a tudatod azzá tesz." /Morpheus/