Az álnév mögött

Az álnév mögött

 

Már vártalak, amikor megérkeztél. Szinte feltépted az ajtót, idegesnek tűntél, észre sem vettél, amihez már hozzászoktam. Alig dobtad le a táskádat, már a lejátszóval babráltál. A zene egyre hangosabb lett. A konyhába mentél, üdítőt öntöttél magadnak. A palack kiürült. Felemelted a szemetes tetejét, rátetted a halomra az üveget. Levihetted volna, de inkább csak visszacsuktad a tetejét.

„Majd később” – gondoltad magadban. Legalább annyira jól tudtad, hogy a „később” a holnapot jelenti, mint én. Leültél a számítógép elé, és végignézted az ilyenkor megszokott honlapokat. Mindent úgy tettél, mintha valami vagy valaki erre kényszerítene.

Észre sem vetted, de énekelni kezdtél. Először csak halkan a kedvenc bandáddal, aztán ahogy a zene dübörgött, a te hangod is egyre hangosabb lett. Látszott rajtad, ki akarod kiáltani a világnak a szenvedésedet, de megijedtél attól, hogy illetéktelen – esetleg egy újságíró – fültanúja lesz, így visszafogtad magad. Mint mindig, most is ki akartál lépni a szokásos, tökéletes élet álcája mögül, és végre egyetlen pillanatig önmagad lenni, mielőtt a régebben ki nem állhatott karakter szerepébe léptél. Hősnek hívtak, aki mindig minden helyzetből kimászott. Büszkeséggel gondoltak rád, mert te mindig kimondtad, amit gondoltál. A példakép, aki megoldott minden problémát. Felnéztek rád, de most… Csak egy eszköz vagy. Valaki, akit irányítanak. Megmondják, mire gondolj, és te kérdés nélkül engedelmeskedsz nekik. Hagytad magad beskatulyázni. Egy lettél a bábok közül. Nincs magánéleted, csak a munkád. A négy fal nem jelenti számodra az otthont, csak egy helyet, ahova aludni jársz. Elfelejtetted a múltadat, kitörölted a fejedből a szeretteid, barátaid névsorát. A telefonodban nincs egyetlen szám sem, ami hozzájuk kötne. Évek óta nem látogattad meg egyetlen rokonodat sem, pedig nem messze laknak tőled. Azt hitted, már nincs szükséged rájuk. Ők pedig a sokadik megválaszolatlan üzenet után nem keresnek többet, de ott legbelül tudod, az ajtajuk mindig nyitva áll előtted. De nem! Túl büszke vagy! Megfogadtad, soha sem kérsz bocsánatot senkitől. Várnak rád, nem kellenének szavak, hogy újra magukhoz öleljenek…

De te csak mész a magad feje után. Azt hiszed, a cég érted van. Pedig nekik csak egy senki vagy. A Senki, akinek az írásai számukra milliókat hoznak. Őket nem érdekli hogyan, nekik csak az a lényeg, hogy megírd határidőre az általuk kitalált történeteket. Egykor azt mondtad, nem leszel olyan, mint mások. Nem nyúlsz drogokhoz, vagy alkoholhoz… Az állítottad, magadtól emelkedsz ki az ismeretlenek homályából. Aztán valaki felkínált egy összeget. Elfogadtad, ők cserébe csak egy kis változtatást kértek. Úgy voltál vele, annyiért belefér, hogy ez így természetes, valamit valamiért. Az írásokat sorra visszadobták. Átfogalmaztad, ahogy akarták, egészen addig, még végül semmi sem lett az eredeti történetedből. Eladtad magad! Eladtál engem! Hiába beszélek hozzád, már nem hallasz. Nem figyelsz rám. Üres lettél, mint az a pohár, amit az előbb borítottál fel. De nem törődsz vele, csak írsz és írsz. A billentyűzet szinte izzik az ujjaid alatt, látom, ahogy szavak sokasodnak a szövegszerkesztődben. Ott állok mögötted, és könnyezve olvasom a legújabb irományodat. Magadról, az életedről, megismerem a karaktert, ő te vagy! A zene leáll, és hosszú idő óta most először nem indítod el újra. Hangosan felolvasod, amit eddig megfogalmaztál. Már nem csak én sírok, hanem te is.

– Ezt elszúrtam! – állsz fel a gép elől. Most ezer kérdés zakatol a fejedben. Többek között a megoldáson tűnődsz. Idegesen járkálsz a szobában. A fürdőszobába rohansz, és megmosod az arcod. Mögötted állok, amikor a tükörbe nézel. Döbbenten pillantasz fel. Arcodról vízcseppek peregnek. A tükörképed a szemembe néz. Megfordulsz, hogy biztos legyél benne, tényleg ott vagyok, de akkora már nem látsz.

„Csak képzelődtem!” – rázod meg hitetlenkedve a fejedet. Pedig csak hinned kellene bennem! Kinyitod a gyógyszeres szekrényt. Kiveszel belőle egy üvegcsét, majd egy marokkal beveszel a tablettákból. Nyugtató. Azt hiszed, így könnyebb lesz minden? Szerinted ez a megoldás?! Pedig ez nem az. Lassan botorkálsz el a gép elé, megkeresed a karaktereket, és egyenként lenyomod őket. „Sajnálom!” – Ennyi az utolsó üzeneted? A földre zuhansz, a plafont bámulod. Ennél jobban megy ez neked! Nem halhatsz meg! Hallod? Feléd hajolok. Ajkamat az ajkadhoz érintem. Tudom, hogy látsz! Látom a szemedben, felismertél! Lágy fuvallat ölel magához, amely elszakít tőlem.

Felriadsz az álmodból. Pár pillanatig eltart még felfogod, hogy hol fekszel. Zihálva kapkodsz levegő után, a szíved hangosan dübörög. Érezted a jelenlétemet. Tudod, ki voltam. Azt is sejted, mit akartam.

Kikászálódsz az ágyból. A konyhába mész és vizet engedsz magadnak. Remeg a kezed, ezek szerint megértettél mindent. A gép elé ülsz, erőt veszel magadon, és írni kezdesz. Sikerült! Végre felfogtad! Ha másképpen nem is, de álnév mögött újra önmagad lehetsz. Könnyeimmel küszködve olvasom az új írásod, a címe már megvan: „Mennyit ér a múzsa csókja?”

 

5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 5 (5 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

p, 2010-05-28 14:55 Blade

Blade képe

Te is példa vagy arra, hogy a Karcon sokat lehet fejlődni, ha komolyan veszed a jó kritikákat. ;) Nagyon jól sikerült.

p, 2010-05-28 19:53 Liliana

Liliana képe

Köszönöm! :)

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"

szo, 2010-05-29 07:56 Kentaur

Kentaur képe
5

 Egyetértek, van benne néhol pár nyakatekert mondat, kóbor vessző, ilyesmi, de határozott fejlődés látható. A kivitelezés nekem egy nagyon-nagyon hangyányit szirup, de tényleg csak kicsit, és ez meg ízlés kérdése, úgyhogy grat.

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

szo, 2010-05-29 11:04 Liliana

Liliana képe

Köszönöm szépen! Vannak páran, akik sokat mesélhetnének az idegtépő írástechnikámról, de nekem valaki azt mondta az a feladatom, hogy az idegeiken táncoljak. :) De szerintem ő sem gondolta komolyan, amikor ezt nyilatkozta. :) Vagy csak nem ismert még eléggé...

 " van benne néhol pár nyakatekert mondat, kóbor vessző" - kóbor vesszők? Hogy a technika ördöge enné meg őket, hová csatangoltak már megint? :)

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"

szo, 2010-05-29 11:08 Kentaur

Kentaur képe

 Az egyik ide kóborolt feleslegesen a "ki" utánra, méghozzá az "állítottad" utánról, ahová kerülnie kellett volna: "Az állítottad magadtól emelkedsz ki, majd az ismeretlenek homályából."- Azt állítottad, (hogy) magadtól emelkedsz ki majd az ismeretlenek...

Volt még egy, de azt hirtelen nem találtam. Nem vészes.

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

szo, 2010-05-29 11:12 Liliana

Liliana képe

Javítottam, köszönöm!

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"

szo, 2010-05-29 15:08 Mme Morgue

5

Nagyon tetszett, hogy a végéig nem tudtam, kinek a szemszögéből írsz... Még egy vesszőbe belekötnék:

"Azt is sejted mit akartam." ---> a sejted után én hiányolok egyet. Persze lehet, hogy tévedek.

Egyébként teljes szívből ötölöm :D 

szo, 2010-05-29 17:41 Liliana

Liliana képe

Nagyon örülök, hogy tetszett! 

Jelentem, megkerült a hiányzó vessző és pótoltam, meg jól elfenekeltem, mert elszökött. :)

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"

szo, 2010-05-29 20:37 Mab Tee

Mab Tee képe
5

Tetszik. Nagyon. A többit a többiek elmondták. Gratulálok!

--------------------------------------------------

"Olyan képet mutatok, amit látni akarsz. Az igazi arcomat csak akkor ismerheted meg, ha képes vagy az álarc mögé látni."

szo, 2010-05-29 21:26 Liliana

Liliana képe

Nagyon köszönöm! Örülök, hogy tetszett!

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"

sze, 2011-01-05 12:29 krystohans

krystohans képe
5

 Nahát! Szinte meghatódtam! Nem is szinte...

 

___________________
Portölcsér vagyok
Szél játéka összetart
Ha megunt, szétszór

 

sze, 2011-01-05 12:43 Liliana

Liliana képe

Hű, köszönöm szépen!

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"