Álmodj szépeket!

A kilencéves Márk álmatlanul forgolódott kedvenc, narancssárga színű takarója alatt. Mint már annyiszor az éjjel, ismét kitekintett a polcon lévő, digitális óra felé, melynek kékszínű kijelzője este tizenegy órát mutatott.

A fiú ledobta magáról a takarót, és már éppen az járt fejében, hogy folytatja a délután elkezdett legóvár építését, amikor a padlástéri szobája felett különös hangok ütötték meg fülét. Surrogó neszek járták keresztül-kasul a tetőt. Mintha valami irdatlan gyorsasággal rohangálna odakint. Márk ijedten feküdt vissza az ágyba, takaróját pedig szeme vonaláig magára rántotta. Kék szeme vadul járt ide-oda, megpróbálva követni a hang irányát.

Aztán egy időre minden elcsendesedett. A fiú lehunyta szemét, és már majdnem magával rántotta az álomvilág, amikor pontosan fölötte, valami vagy valaki eszeveszett módon kaparni kezdte a tető cserepeit. A hang olyan élesen csendült fel, mintha kések százait kezdték volna el fenni egyszerre. A fiú őrült gyorsasággal szökkent ki az ágyból, és az ajtóhoz rohant. Már éppen le akarta nyomni a rézkilincset, amikor odakint a folyosóról hatalmas toccsanást hallott, mint amikor egy vízzel telt lufit dobnak le emeletnyi magasságból a földre. Közben ráeszmélt, hogy a kaparászó hang már megszűnt. Márk tanácstalan lett, de végül úgy döntött, mégis csak jobb lesz, ha szól szüleinek a történtekről.

Ekkor a kint hallott hang megismétlődött, de most egész közelről. A fiú elhátrált az ajtótól, és villámgyorsan vette be magát az ágyba. Ismét csend telepedett a házra, ám a következő pillanatban valami fokozatosan ránehezedett a lábfejére, a takaró felett. Márk felemelte fejét, és a lélegzetét is visszafojtotta: egy sötét árnyat látott az ágya előtt tornyosulni. Az idegent alig látható, kékszínű derengés vette körül, melynek fénye egyre erősödött. A fiú próbálta elrántani a lábát, ám valami szorosan fogva tartotta. Mintha satupadba szorították volna. A fiú hisztérikusan felkiáltott, ám torkán semmilyen hang nem jutott át.

Márk verejtékben úszva eszmélt rá, hogy csak álmodott. Pizsamája kényelmetlenül tapadt felhevült testéhez. Szíve vadul kalapált, de már csillapodott izgatottsága. A fiú kitekintett a polcok sora felé, ahol a digitális óra esti tizenegyet mutatott. Márk megrémült. Bár maga az óra állása is rossz érzettel töltötte el, ám ráeszmélt, hogy a lábfejét még mindig szorítja valami.

Fejét felemelte, mert a lába ismét csapádba került. Az ágya végén ekkor két, felhevült parázsként izzó, hatalmas szempárt pillantott meg. A látvány mellé immáron hang is párosult: egy dühödt kutya pokolbéli morgása. A felborzolt szőrzetű, négylábú árny szüntelenül csorgó nyála már átáztatta a takarót is.

Márk felkiáltott, és ekkor a saját, éles hangján át is meghallotta a csontok recsegését. Hatalmas fájdalom nyilallt belé, és a következő pillanatban már eszméletlenül, elernyedten feküdt az ágyában, miközben vére lassan átfestette a takaró és az ágy végét.

– Mi történt? – csapódott ki a szobaajtó, és a két szülő félálomban, de ijedt ábrázattal lépte át a küszöböt. A zilált hajú nő sietve felkapcsolta a szoba világítását. Szemüket elvakította egy pillanatra az erős fény, de amikor kitisztult látásuk, döbbenten álltak a gyerek ágya előtt: vér folydogált az ágy végén, és a takaró alja is sötétvörös színben pompázott.

A nő hisztérikusan felsikított, majd elájult. Férje kapta kézbe, és ültette az íróasztal melletti székbe, végül mobilján felhívta a mentőket, majd a rendőrséget is. Közben szabad kezével megnézte a gyerek pulzusát és légzését is, majd felrántotta a takaró végét.

A látvány szinte sokkolta. Rémülten hátrált el az ágytól.

– Ott van még? – kérdezték a telefon túloldalán. – Hall engem? Mi történt? – jöttek a kérdések, majd a férfi lassan, mint aki jól megfontolja szavait, tagoltan ennyit mondott:

– Hiányzik a lábfeje!

 

– Lili! Lili! Ébredj már fel! - rázta meg gyengéden az ágyban fekvő lányát, egy szőke hajú, fiatal nő. A kislány szeme felpattant, és tekintetével mereven bámulta anyja pirospozsgás arcát. A nőt megijesztette ez az üveges tekintete, ám mintha csak varázsütésre történne, lánya pislantott egyet, majd halk hangon megszólalt:

– Anyu? Miért vagy itt? Már reggel van? – kérdezte révetegen.

– Nem kincsem. Csak különös hangokat hallottam a szobádból. Rosszat álmodtál? – Kezét a lány vállán nyugtatta, és érezte, hogy annak teste még mindig remeg, de már csillapodott valamelyest. Furcsa hangokra ébredt, melyeket a lánya szobája felől vélt felfedezni. Amikor az ajtó elé ért, olyan morgást is hallott, mint amilyet acsarkodó kutyák szoktak kelteni. De úgy tűnt, csak képzelte, és betudta a sok munka fáradalmainak.

– Igen, rosszat – jött a válasz kicsit megkésve, és úgy tűnt a lányt nagyon emészti valami.

– Elmondod mi volt az? – a nő lassan simogatni kezdte a lánya aranyszínű tincsekkel keretezett homlokát.

– Fekete kutyaként futkostam a városban. Szabadon bejártam mindent. Egy fiúval is találkoztam, de aztán valami rossz történt. Nagyon rossz – préselte ki ajkán az utolsó szavakat.

– Már elmúlt. Ne is gondolj rá többet! – az anya megigazította a cicákkal díszített takarót, aztán csókot nyomott lánya homlokára.

– Hány óra van anya?

– Tizenegy múlt, de most már álmodj szépeket! – mosolygott vissza lányára bátorítóan, majd leoltotta a csillár t és lassan betette maga mögött az ajtót.

 

4
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4 (2 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

p, 2010-02-12 18:29 Blade

Blade képe

Hát, a magyarázat nem teljes...a kiscsaj volt a bűnös, de hogy? Miért? Miként? Kicsit a levegőben lóg. Az eleje tetszett, sikerült vmiféle horrorhangulatot keltened.

p, 2010-02-12 18:55 Álfröðulson

Álfröðulson képe

Örülök, hogy sikerült egy kis horror hangulatot kelteni főleg, hogy nem igen próbálkoztam még ebben a műfajban. Rendes, kerek egyész magyarázatot meg max regény formában megírva tudnék rá adni. Hadd rágódjanak rajta most mások is. :-)

p, 2010-02-12 19:02 Sren

Sren képe

Az elején nekem kicsit túlzóak a jelző-egyebek: irdatlan gyorsaság, hatalmas toccsanás, eszeveszett módon kaparni kezd... részben túlzóak, másrészt pedig nem helyesek.

Pár vesszőhiba, nem vészes. Egy igen durva központozási:

˝– Lili! Lili! – ébredj már fel. Rázta meg gyengéden˝ - Ajjaj.  - Lili! Lili! Ébredj már fel! - rázta meg gyengéden...

Tényleg nem az a nagyon egyértelmű, viszont tetszett. A túlkapások ellenére egész jól átjön a hangulat.:)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

p, 2010-02-12 19:11 Álfröðulson

Álfröðulson képe

Uhh, ott a központozást jól elnéztem, gyorsan javítom is. Kösz, hogy olvastad, és megpróbálok majd odafigyelni a jelzőkre! Gondolom finomabban kellene ezeket kifejezni.

p, 2010-02-12 19:20 Dana

Dana képe

Maga az ötlet tetszett, de a mondatok nem egészen tökéletesek (legalábbis én másként fogalmaztam volna meg a mondatokat). Valóban akadnak vesszőhibák, íme néhány: 

melynek kékszínű kijelzője, esti tizenegy órát mutatott - ...kijelzője este tizenegy órát mutatott

eszeveszett módon, kaparni kezdte a tető cserepeit - eszeveszett módon kaparni kezdte a tető cserepeit

odakint a folyosóról, hatalmas toccsanást hallott - odakint a folyosóról hatalmas toccsanást

nyála, már átáztatta a takarót is - nyála már átáztatta

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

p, 2010-02-12 19:32 Álfröðulson

Álfröðulson képe

Kösz szépen, hogy kigyűjtötted a vesszőhibákat! Sajna még nem mindig gondom van velük, de már javítottam őket. Bár én azt hittem, hogy inkább elhagyom a vesszőket, nem pedig halmozom őket. :-)

p, 2010-02-12 20:11 Dana

Dana képe

Ezeken kívül még van pár helyen, csak nem akartam szőrözni :).

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

p, 2010-02-12 20:30 Álfröðulson

Álfröðulson képe

Csak nyugodtan, nem kell engem kímélni, különben aligha fogok bármit is tanulni a hibáimból. :-)

p, 2010-02-12 21:37 Obb_régi

4

"Mint már annyiszor az éjjel, ismét kitekintett a polcon lévő, digitális óra felé, melynek kékszínű kijelzője estie tizenegy órát mutatott." -  kék színű, este, csak egyszerűen, néha jobban kijövünk abból: Mint már annyiszor az éjjel, ismét kitekintett a digitális óra felé, amelynek kijelzője este tizenegyet mutatott.

"takaróját pedig szeme vonaláig magára rántotta" - szeméig rántotta

"legó vár" - legóvár

"valami, vagy valaki" - nem kell vessző

"kaparni kezdte a tető cserepeit. A hang olyan élesen csendült fel, mintha kések százait kezdték volna el fenni egyszerre." - nem áll össze a cserépkaparás a fémes hanggal

 "amikor egy vízzel telt lufit dobnak le, emeletnyi magasságból, a földre." - nem kell egyik vessző sem

"Ám
fiú
Márk" - sokszor fordulnak elő a terjedelemhez képest, de elég sok szóismétlés van a szövegben ezeken kívül is

"Bár maga az óra állása is rossz érzettel töltötte el" - Bár helyett Már

"aztán rögtön bepötyögte a mentők számát mobilján" - bepötyögte nagyon gyermeteg a sztorihoz

"Közben szabad kezével a megnézte a gyerek pulzusát" - sok az a

"–Hall engem?" - szóköz

"A kislány szeme felpattant és tekintetével mereven bámulta anyja" - és előtt vessző

"A nőt megijesztette ez az üveges tekintet" - megijesztette az üveges tekintete

"a nő lassan simogatni kezdte a lánya, aranyszínű tincsekkel keretezett homlokát." - nem kell vessző

"majd leoltotta a csillár fényét," - nagyon sok mindent túlírtál ez egy jellemző példa: majd leoltotta a csillárt

"és lassan, betette maga mögött az ajtót." - nem kell vessző

Van ennél mégtöbb is, nagyon sok hibával írtál most, de a végével kárpótoltál, nem számítottam rá, azt néztem csak, hogy Nida, nida!

p, 2010-02-12 22:05 Álfröðulson

Álfröðulson képe

Kösz, hogy kigyűjtötted őket! Szerintem ennyi hiba után szépen félrecsillagoztál. :-) A cserep hangjáról nem nyitok vitát, a lényeg, hogy én már tapasztaltam hasonló hangot vele kapcsolatban. Sőt, az nem is derül ki, hogy mi is kaparta a cserepet valójában. :-))

De mi az a nida, nida?

p, 2010-02-12 22:25 Obb_régi

Azt, hogy nem számítottam erre a végjátékra :), és tetszett az ötlet. Csodálkozás: nida! - nézd azta!

szo, 2010-02-13 14:06 Roah

Roah képe

Ejha, ez jó volt! Jókat lehet az álmokkal játszadozni, a befejezésnél meg felfutott a szemöldököm a homlokomra. Te ilyet is tudsz? A hangulat a történet első felében állati lett, aztán a vége felé a "nyugisabb" résznél jött a cukahara!

Két apróságra bukkantam:

"és villámgyorsan vette be magát az ágyba."          -   ez nem vetette szeretett volna lenni?

"A nőt megijesztette ez az üveges tekintet,e ám"    -    erre nem tudok alternatívával szolgálni :)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2010-02-13 15:27 Álfröðulson

Álfröðulson képe

Minden az ihlettől függ, szóval ezek szerint ilyet is tudnék írni. Bárcsak minden héten jönne egy hasonló ötlet!

Az direkt vette be magát az ágyba, a másiknál javítás közen elcsúszott a vessző, vagy inkább az e betű. Kösz, hogy szóltál és örülök, hogy sikerült valami tetszetőset összehozni.

szo, 2010-02-13 17:51 Maggoth

Maggoth képe
4

Nem rossz, bár nem kicsit hajlamos vagy te is a túlírásra. Alapvetően tetszett, pedig a miértekre te sem szolgálsz magyarázattal.  :D

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

h, 2013-02-25 14:11 Ferudzsó

Ferudzsó képe

Lehet, hogy csak én nem értem, de én egyáltalán nem találok a történet végén csattanót.