Részlet egy rémálomnovellából

 

"Mindig halálra rémülök ettől a rettentő csendtől, ami körbeveszi a Csatornát. A rémálmaimból jól ismert betonúton állok, kőhajításnyira a kanyartól. Ez egy kihalt környék, ahol úgy érzem, régen emberek éltek. Azt hiszem, itt a környéken egy vidámpark állhatott valamikor, mert innen az útról egy körhinta széttört darabjai sejlenek fel a különös fák között. A játékok, amikre fel lehetett ülni, kitépett fogakként hevernek az évek alatt rájuk tekeredett magas fűben. A legtöbbjük tőlem túl messze van, így nem láthatom őket biztosan, de az egyiket mindig tisztán ki tudom venni. Egészen közel fekszik az úthoz és bambán mosolyogva bámul a semmibe

(vérszemekkel bámul rám).

A ló az. A festék már több helyen is lepattogzott róla, de ettől valahogyan csak még hátborzongatóbb lett. Tudom, hogy ez nem lehetséges, de amikor elhaladok mellette és már csak a szemem sarkából látom alakját, mindig úgy érzem

(látom, tudom)

hogy utánam néz.

(Még több festék hull a földre. Lassan, nyikorogva felém fordítja a fejét és félig letépett, rothadó húsa elevenné válik, amit már felszántottak a bogarak és kukacok. Szemeiből valamilyen sötét, nyúlós folyadék buggyan ki és a földre csöpög. Kinyitja száját, míg láthatóvá válik a véres nyáltól csöpögő nyelve. Forró levegő ömlik a fűszálak közé, ahogyan hörög. És akkor elvigyorodik. Egy hirtelen mozdulattal megpróbál felállni, hogy utánam vágtasson és szétmarcangoljon. A hús alól kilátszó izmok véresen rándulnak össze testén, miközben patái a fekete földbe vágnak és újabb véres nyálcsepp)

-          NEEEM! – fordulok hirtelen hátra ökölbe szorult kezekkel.

A ló mozdulatlanul fekszik a fűben. A halántékomhoz tapasztom a tenyereimet, térdre rogyok, és minden erőmből ordítok, eltorzult arccal, de ördögi átkom, hogy ezt nem hallja senki. Némává lettem

(Én tettelek némává)

. Rettegek, mert a Bohóc minden egyes alkalommal erősebb lesz, amikor meglátogatom.

(Egyszer áttöröm a gátat és KELLÖGEM[1].)

Kövér izzadtságcseppek szántanak le a homlokomon. Zihálok.

-          Ez nem a te területed! – kiáltom kétségbeesetten a kanyar felé fordulva – Itt nincs hatalmad!

(Nincs?)

Sokszor megfordult már a fejemben, hogy letérjek az útról és bemenjek a vadonba, de még sosem tettem meg. Fogalmam sincs miért. És most sem fogom ezt tenni.

Elszántan felállok és rohanni kezdek a felpattogzott betonúton a kanyar felé. És most megüti az orromat a rothadás szaga.

Ez ő. A Bohóc szaga.

(Hát be sem mutatsz neki?)

Ezt eltaláltad. „Baszódj meg” – a legszívesebben odavágnám neki, mindazért, amit tett velem. Amivé tett engem. De nem tehetem, mert ő az én múzsám.

Aki rothadást hoz az éjjel alatt, hogy aztán, amikor eljön a fénylő hajnal, átverjen. Amikor felkelsz, és azt hinnéd, hogy a rémálmoknak vége, hirtelen rádöbbensz, hogy nem vagy egyedül a szoba homályában. Mert a sötét sarokban ott áll Ő. És hirtelen felvillan vöröslő szeme

a hangok, nem akarom hallani őket

, ahogyan rád veti magát, hogy széttépjen. De mire te zihálva, a saját izzadtságodban fürödve félreugranál, ő köddé válik. Széjjelrobban a látomás, már-már azt hinnéd, hogy mindössze álom volt csupán, de akkor valami furcsát érzel a nyakadon. Odatapintasz, és szinte felordítasz a rémülettől: a rothadó nyála csordogál le a hálóruhádon.

(majd jól elszórakoztatjuk egymást a sötétben, ne félj szépségem).

Ő az én múzsám, aki megpecsételt engem.

Érzem, ahogyan a fű közé szórt állatok mind rám éheznek. A levegőben vibrál a sötét kárörvendésük szaga. Nem bírom tovább.

(a sötétben… elszórakoztatjuk… a sötétben… ne félj… egymást… elszórakoztatjuk…)

Ha nem mozdulok tovább, erőt fog venni rajtam a jeges őrület. Izzadva rohanni kezdek a kanyar felé, amin túl ott áll a Csatorna.

Fogalmam sincs, hogy miféle sötét, föld alatti erődítménybe vezethet valójában,

(Üdvözöllek a Birodalmamban,)

mindössze annyit tudok, hogy ez a legrosszabb félelmeim helyszíne, ahol én már nem nagyon bírok hatalommal.

(az otthonodban.)

És itt van. Itt tornyosul előttem, mint valami gonosz kastély. Egy legalább harminc méter átmérőjű roppant cső, ami nagyon mélyen vezet befelé a hegy gyomrába, hogy ott millió apró kisebb átjáróvá ágazzon szét, ezzel mintegy labirintusként behálózva a föld alatti sötét világokat."

 


[1] Ez a fogalom Stephen Kingtől származik, az ő tulajdona.

 

5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 5 (1 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

v, 2012-05-13 13:31 Sren

Sren képe

 Nem rossz, nem rossz, apró szórend-zavarkák vannak, azt hiszem.

Azt hiszem, mert a kellögemtől csak átfutással olvastam tovább, azzal a szóval csúnyán képen vágtál.

Kedves szerző, kortársban már-már klasszikusnak számító írótól max idézünk, de nem veszünk kölcsön önkényesen olyan kifejezéseket, melyek egyszerűen nem lehetnek máséi. Ez, úgy sejtem, még nem plágium, ám magára valamit is adó szerző nem él ilyesmivel (vagy ha igen, azt megbocsátható módon teszi, utalva az eredetire).

Az eredetit idéző módszer bocsánatos, azzal sokan élnek (jómagam is), de itt és így, ebben az írásban, ráadásul egy kellögem után – nem tartasz tőle, hogy az utánzás vádjával illetnek, még ha az alkalmasint önkéntelen is? (És akkor most hozzam fel, hogy ha már módszer, legalább pontosan kövesd: hol van pont, zárójelen kívül vagy belül, egyáltalán kell-e a pont stb.?, milyen a megszakítás jellege, követő-folytató, szervesen illeszkedő-e, közbevetésszerű vagy különálló, mert ezek alapján rendezzük az írásjeleket...)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

v, 2012-05-13 16:40 elizabethlynn

 Nem próbálom meg ellopni senki "módszerét", vagy szavait. Egy írásomban nem tennék ilyet. Ebből fakadóan, a hozzászólásod első (és nagyobb) részével egyetértek, mert nincs tisztázva ez a Stephen King-dolog. De ez a részlet egy naplóbejegyzésemből származik, ahol úgy érzem, nem kell jelölnöm az ilyen dolgokat, habár itt a karcon nem utalram erre, mert nem találtam rá módot, de akkor most utólag megteszem.

Viszont nem értek egyet azzal, amit a módszerről írtál. A zárójeleket meg pontokat a saját elképzeléseim szerint rakom, fogalmam nincs, hogy ő hogyan rakja őket, habár amennyire emlékszem, vannak olyan művei, ahol nincsenek is ilyen részek. Egyszerűen csak nem tudok más módot elképzelni, ahogyan például ezt a részt jelölhetném: "Még több festék hull a földre. Lassan, nyikorogva felém fordítja a fejét és félig letépett, rothadó húsa elevenné válik, amit már felszántottak a bogarak és kukacok. Szemeiből valamilyen sötét, nyúlós folyadék buggyan ki és a földre csöpög. Kinyitja száját, míg láthatóvá válik a véres nyáltól csöpögő nyelve. Forró levegő ömlik a fűszálak közé, ahogyan hörög. És akkor elvigyorodik. Egy hirtelen mozdulattal megpróbál felállni, hogy utánam vágtasson és szétmarcangoljon. A hús alól kilátszó izmok véresen rándulnak össze testén, miközben patái a fekete földbe vágnak és újabb véres nyálcsepp"

De gondolom, neked van, így kíváncsian várom a javaslatodat. ;)

v, 2012-05-13 19:24 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Azt hiszem, Sren arra gondolt, legyél már önmagaddal következetes. Nem itt a pont, hol a pont a zárójelek körül, hanem ha belül van, akkor belül. Ha kívül, akkor uram bocsá', kívül, de akkor még Eszterházy is felsírna tőle álmában.

_____________________
Dr. Bloody Dora

k, 2012-05-15 09:05 Sren

Sren képe

 Igen, a következetesség, továbbá a megszakítás eme – igaz, még nem túl elterjedt – formájának a módja. Mivel azonban megszakítás, közbevetés: nyilván ennek a szabályai tevődnek át erre is. Így tehát mondatzáró írásjelet akkor alkalmazunk, ha a mondatot (mondanivalót) valóban és véglegesen le kell zárni, de ha az szervesen összefügg a mondanivalóval, akkor nem. Gyakran a zárójelre sincs szükség, elég a dőlt betűs kiemelés.

Vizsgáld csak meg King apó hasonló

(az igazi)

módszerrel elkövetett gondolatait, rá fogsz jönni, hogy amikor afféle „hátsó gondolatot” közöl,

(tehát olyasmit, ami összefügg a mondanivalóval)

akkor a közbevetést sohasem zárja, mint ahogy nem zárjuk ezt egyéb közbevetési formáknál sem.

Amennyiben különálló gondolatról van szó, a zárójeles közbevetés szabályait alkalmazzuk: ha a zárójeles mondat egy másik mondaton belül van (így ni), akkor bármiféle írásjel csakis mögé mehet (mivel nem zár, csak megszakít). Ám ha önálló mondatot képez, a mondatzáró írásjel a zárójelen belülre kerül. (Így. Akkor is, ha több mondatról, vagy akár bekezdésről beszélünk.)

Szóval, a közbevetés az közbevetés. Csínján a mondatzáró írásjelekkel, közbevetések ugyanis nem tartalmaznak ilyesmit.

De hogy elmenjünk a falig, megemlítem azt is, hogy a megszakításnak ez a módja nem feltétlenül egyértelmű közbevetés, mivel gyakran párhuzamos gondolatokat közöl a mondanivalóval. Tehát lehetnek benne különálló, külön gondolatot közlő mondatok is, melyekre a párhuzam miatt mégsem alkalmazhatók a mondatzárás szabályai

(na, erre varrjunk bojtot, nesze neked szintaxis; ráadásul rámegy a délelőttöm simán, mibe, hogy Dóri ezt tíz perc alatt megírta volna kilóra?, de hát úgy kell nekem az összes King- és nyelvimádatommal együtt)

Tehát a mondanivaló megszakítva vagyon, ám befejezve nincsen! A közbevetés kis betűvel kezd, nem tartalmaz záró írásjelet, a fő gondolat a megszakítást követően új mondattal, nagy betűvel kezdődik. Ha jól emlékszem, az AZ végén van így (nem tudom ellenőrizni, már vagy egy éve nincs itthon a könyv), ha nem jól emlékszem, akkor az író ott is a közbevetés szabályait alkalmazta (mondatzáró írásjel semmiképpen nincs) és sipirc vissza a kályhához. :D

Ahogy a központozásban, a kérdő- és felkiáltójel itt sem mindig minősül mondatzáró írásjelnek.

 

És végül a Kellögem. Nem, valóban nincs tisztázva, és halvány gőzöm sincs, hogy egyetlen kifejezés lehet-e plágium. Valószínűleg igen (ha csak a szerzői jogokat nézem, a jogvédelem szövege is az „egész vagy bármely részlet reprodukálásának jogát” említi), de sosem ástam bele magam a témába különösebben. Az viszont holtbiztos, hogy ez itt egy nyitott weboldal, az elektronikus közlés is közlés, és nem napló, szóval tőlem aztán elfér az a kellögem, de én biztos nem írnám le. Írásban (írásként beküldött műben) nem. Blogban esetleg. :D És különben is, találj ki saját kifejezést. ;)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

k, 2012-05-15 15:07 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Az intertextualitás nevében nem plágium, ha új értelmet kap az idézet, beépíti a szövegbe, ezáltal megidézi az egész háttérmű hangulatát-mondanivalóját-stílusát. Ha máshol is visszautal rá, akkor egyértelmű a King utalás (lásd közbevetett párhuzamos izék), tehát elméletben még külön jelölnie sem kell, mivel egyértelműsíti. Illetve max. tíz egybefüggő sorig szabad az idézet, de ott jelezze, hogy idézet.

Egyébként jó író csak olyan kortárstól nyúl, aki olyantól nyúlt, aki nem számít plágiumnak. ;) Persze nehéz ez a határ... úgy kell írni, hogy az átvétel szervesen illeszkedjen a szövegbe, egyszerűen ne lehessen oda mást elképzelni, és ha kipontozod a helyét, akkor az olvasó mondja ki helyetted. Persze ez nem egyzerű. És persze éljen a modernizmus. Az intertextualitás jó dolog. (Hipertexttel ötvözve meg olyan, mintha fejbecsapnának egy Spenóttal.)

_____________________
Dr. Bloody Dora

k, 2012-05-15 15:26 Sren

Sren képe

 Köszi, Kis Gyilkos. :) 

Kedves Szerző, ennyiből már vígan kihámozhatsz egy életre (de legalábbis több regényre :D) elegendő recipét írástech- és jogügyben. Egyébiránt jogászunk is van valahol, egy búvárszemüveges kandúr, és fórumunk is a plágiumról, ahol tuti szintén gazdagíthatod az ismereteidet. :)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

sze, 2012-05-16 07:07 elizabethlynn

 Hű, Sren, köszönöm, hogy leírtad mindezt ilyen személyre szólóan nekem, most már sokkal tisztábban látom a dolgokat. =) Szerintem még át fogom dolgozni majd ezt a kis részletet ennek fényében.

Amúgy meg próbálok még valamit kitalálni majd erre a közbevetéses-dologra, hogy ne legyen nagyon Stephen Kinges. Mert én TÉNYLEG nem akarom őt másolni, és (eddig) ilyen közbevetésekkel nem találkoztam máshol, csakis nála. Szóval nem tudom... De más formában meg nem nagyon tudom elképzeni, de majd igyekszem. Viszont a zárójeleket átjavítom, meg a kellögemet is. =)

cs, 2012-05-17 01:36 Ndy

Ndy képe
5

Se füle, se farka. Oké, hogy álom, de kihozhattál volna belőle valamit, így csak töredék.

Kapsz egy ötöst, de kizárólag az első szakasz hangulata miatt - az ott bemutatott, leírt és jól megragadott képekre. (Csatorna, meg az a ló - ütős volt, féltem.)

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary