Otthonom mélységei

1.
Miután Miss Mongoose megmutatta mobiltelefonjának a középső ujját, visszaemelte a készüléket a füléhez.
– És ha már maga nem ér rá, akkor nem tudna valaki mást kiküldeni a cégtől?
– Kizárt dolog, asszonyom – hallatszott az öblös férfihang a vonal túloldalán. – Ebben az időszakban sehol nem fog gázost találni.
– Tapasztaltam, köszönöm! – A nő nehezen leplezte nyűgösségét. – Már vagy nyolc szolgáltatót körbetelefonáltam, de vagy nem érnek rá, vagy nem akarnak kijönni ide, Loud Plains-be.
– Ezen nincs mit csodálkozni! Most komolyan, mit vár? Két ünnep között ki fog kiutazni a világ végére?
– A világ végén is szükség van fűtésre. Nem én döntöttem el, hogy most menjen szét a bojler a könyvtárban.
– Könyvtárban? – prüszkölt a férfi a telefonba. – Minek oda fűtés? Ki megy két ünnep között könyvtárba?
– Mondjuk én – mondta nyomatékosan Miss Mongoose. – És nekem ebben az épületben van a szolgálati lakásom is, úgyhogy kissé azért zavar a fűtés hiánya.
– Hát szerezzen be egy elektromos hősugárzót!
– Egyetlen konnektor van az egész épületben, és az kell a számítógépemnek.
– Hát, asszonyom… nem csodálom, hogy kihalóban van az önök városa.
– Ó, hogy nyalnál macskaszart a fagyott betonról! – mondta elegánsan a nő, és kinyomta a telefont.
Ledobta az asztalra a szürke Nokiát, és a vastag keretes szemüveg alatt fáradtan dörzsölte orrnyergét. Tehetetlen idegességgel nézte ujjai közt felszálló leheletét. A vékony nőn lötyögött a hosszú, szürke tréning felső, melynek ujjai alól kilátszott a karjaira tetovált szövegek pár szava: „tisztább formája”, illetve „Ha nincs mód”. Karikás, zöld szemével fáradtan nézte a könyvtár mennyezetét.
Azért ment el annak idején könyvtárosnak, mert nem akart stresszes munkahelyen dolgozni. Ráadásul sikerült a harminchárom lelkes Loud Plains könyvtárába felvételiznie – egyetlen jelöltként –, ahol aztán végképp nem kellett megszakadni az elvárásoktól. A könyvtár kinn állt a város tenger felőli szélén, egy magas sziklán: a tetőtéri szoba ablakából mindig remekül lehetett figyelni a végtelen, szürke hullámszőnyeget. Az egész épület egy ideális menekülőhely volt egy olyan mizantrópnak, mint Miss Mongoose.
Viszont a gondok még ide is hajlamosak voltak követni. Arra lett figyelmes egyik nap, hogy az egész könyvtárban fullasztó szag terjeng. Később már köhécselni is kezdett a levegőhiánytól. A mosókonyhába sietett a bojlerhez, ami kellemetlen sziszegő hangot hallatott. A boltos Franz macskája, Szaddam feküdt a fémmonstrum mellett: valószínűleg álmában öntötte el a gáz a termet, és belefúlt. Szegény.
Miután tisztességgel eltemette és meggyászolta a város második legértelmesebb lakóját, valamint alaposan kiszellőztette az épületet, Miss Mongoose nekilátott megoldást találni a gázszivárgásra. A helyi mindenes, Mr. Kroll eljött egyszer megnézni, és igazi szakember módjára látott neki a probléma megoldásának: hosszasan piszkálgatta rozsdás szerszámaival a szerkezetet, letörölgetett minden egyes szelepet, meghúzott minden csavart, és mindeközben ritka fantáziadús káromkodásokkal dokumentálta munkáját. Az eredmény az lett, hogy a bojler már nem csak eresztett, de be sem lehetett állítani, mert nem mozdultak a tekerők. Mr. Kroll rendkívüli sajnálatának adott hangot, és amikor Miss Mongoose a szokásos fizetség gyanánt egy üveg sört nyújtott át neki, az ezermester helyben kiitta a harmadát, a többit visszaadta.
A könyvtárosnő azóta sorra hívta fűtésszerelőket, de egyik sem volt hajlandó kiutazni a főúttól negyven kilométerre egy kis zsákvárosba. Nem volt más választása: le kellett mennie a pincébe, ahol soha nem járt még, és beizzítani az ősöreg kazánt.

2.
1996 júniusa volt. Míg legtöbb gyerek az utcán és a játszótereken focizott, fogócskázott vagy horzsolta le egyéb módokon a végtagjait, addig egy vézna alkatú kislány garzonlakásuk fürdőszobájában térdelt a mosógép előtt, és vékonyszálú fekete haját tépkedte. A kékes árnyalatú ágyneműk és ingek láttán először értetlenség, majd szépen lassan kétségbeesés fogta el. Még önmagának sem tudta, hogyan magyarázza meg a dolgot, nemhogy az édesapjának.
– Jenny! – harsant egy erőteljes férfihang az erkélyről. – Nem érek rá egész délután! Hozd már azokat a ruhákat!
A lány nem tudott mit tenni, csak nyelt egyet, és a törött fülű dézsába gyűjtötte a megkékült ruhákat. Az utolsó nadrágot kiemelve egy golyóstollat látott a dobban. Az ő cápás tolla volt, amit mindig a zsebében hordott arra az esetre, ha egy jó gondolatát le akarta jegyezni. Ezek szerint most még a mosás idejére is ott maradt.
Az erkélyen a zömök, olajszagú férfi fütyörészve dobolt a szárító állványnál. Vidáman fordult hátra, hogy valami vicces megjegyzést tegyen lányának, azonban a Jenny kezében lévő dézsa tartalma kimerevítette a képet. A férfi csak hosszú másodpercek múlva tudott megszólalni:
– Mi történt? – kérdezte hidegen.
Jenny megvonta csontos vállát.
– Azt hiszem… véletlenül benne hagytam a tollamat a zsebemben.
– Benne hagytad a zsebedben… Az nem jutott eszedbe, hogy kiforgasd a nadrágok zsebeit, mielőtt beteszed a mosásba? Tudod, ahogy az értelmes emberek szokták.
– Sajnálom, apa – válaszolta a lány az egyetlen dolgot, amit ilyen helyzetekben lehet.
– Várj egy pillanatot! – intett a férfi, és belépett a lakásba.
Kisvártatva néhány bankóval tért vissza, amiket a lánya elé nyújtott.
– Most játsszunk egy kicsit! – mondta. – Itt van ez a hét papírpénz. Ennyit hoz haza apu azért, hogy napi tíz órát gürcöl az üzemben. Nos, ebből ugyebár minden hónapban lejön a rezsi – a férfi zsebre tett két bankót –, az ennivalónk – újabb két bankó került zsebre –, a te tanszereid és ruháid – még egy bankó –, valamint a lakbér – megint egy bankó zsebre.
A férfi egészen a lánya orra elé nyújtotta a megmaradt ötdollárost.
– Látod, Jenny, mindössze ennyi marad apunak, hogy valami értelmesre is költhesse. Biztos nagyravágyó vagyok, hogy havi több mint kétszáz óra robotolás után egy-egy sört azért meginnék, vagy elmennék a megmaradt barátaimmal bowlingozni. Elhiheted, Jenny, hogy ezek után egy csöppet kellemetlen, ha a maradék pénzemet a te retardáltságodra kell költenem.
– Még egyszer: sajnálom, apu – mondta Jenny nyomatékosabban. – Többet nem fordul elő.
– Ez nagyon szépen hangzik, kis szívem, de tudom, hogy hiába a sűrű bocsánatkérés, holnapután úgyis megint hátba fogsz döfni. De mindegy, én ezt elfogadom. Valószínűleg annyiról van szó, hogy Isten gyűlöl engem, azért adott nekem téged. Már akkor tudtam, hogy ilyen leszel, amikor a születéseddel megölted a saját anyádat.
– Apu, ne! – Jenny küzdött a sírással. – Esküszöm, mindent megcsinálok, csak ezt ne!
A férfi halványan elmosolyodott.
– Látod, Jenny? Te mindig csak menekülsz! Menekülsz a saját démonaid elől, ahelyett, hogy szembenéznél velük. Ehhez sokkal kevesebb erő kell, mint ahhoz, hogy éjt nappallá téve dolgozz egy olyan valakiért, aki csak tönkreteszi az életedet! Erre egyszer talán majd te is rájössz, kedves Jennifer Mongoose.
Azzal otthagyta a lányt az erkélyen, aki örült, hogy teregetés közben a nedves ruhák sötét vízfoltokat hagytak a pólóján, így nem volt feltűnő, ha rácseppentek a könnyei.

3.
Nyolc órakor bezárt a könyvtár. Miss Mongoose korábban is intézhette volna a dolgot, hisz legfeljebb a kis Brad ikrek jártak oda rendszeresen ifjúsági ponyvákért, meg az özvegy Mrs. Neimann ugyanazért a három Jane Austen regényért, amiért már állítólag hosszú évtizedek óta, azonban ők hárman hajlamosak voltak a legváratlanabb időpontokban betoppanni. A könyvtárosnő, miután bezárta a főbejáratot, felment a szolgálati lakásába némi felszerelésért.
A szekrénye ajtajába szerelt horpadt tükörben végigmérte magát: egy csontsovány, harminc körüli nő tetőtől-talpig fekete kabátba bugyolálva, kockás kendővel a nyakában, masszív szemüveggel hosszú orrán. Egyik kezében a zseblámpa, másik kezében a frissen vásárolt kosár fa. Megállapította, hogy úgy fest, mint egy poszt-apokaliptikus Piroska.
Egy pillanatra letette a fát és felgyűrte kabátujját, hogy a tükörben megcsodálhassa tetoválásait, amikre oly büszke volt. Jobb karján Chuck Palahniuk idézete állt: „Ha nincs módunk megtapasztalni a valódi káoszt, soha nem nyerünk valódi békét.” Bal karján pedig Nabokov gondolata: „A kíváncsiság a fegyelemsértés legtisztább formája.” Nem sokkal azután varratta őket karjaira, hogy elkerült az apai háztól, és új életet kezdett. Ha kihívást jelentő feladat előtt állt, mindig elolvasta őket inspiráció gyanánt.
Általában nem hatottak.
Odasétált a kazánház kopott ajtajához, amit olyan sok ideje nem használtak, hogy már tele volt ragasztva helybéli rendezvények megfakult hirdetéseivel. Miss Mongoose-nak percekig kellett küzdenie a zárral, mire végre fel tudta feszegetni az ajtót. Hidegség és dohos szag áradt ki a folyosóról, amire az átjáró nyílt. A nőt arra emlékeztette az élmény, amikor egyszer egy várbörtönben voltak kirándulni a gimnáziumi osztályával. Egy kosztól érdes felületű villanykapcsoló is fel volt szerelve a falra, de Miss Mongoose persze hiába kattogtatta. A zseblámpájára kis hatósugarára kellett hagyatkoznia, ahogy belépett az ajtón.
Arra számított, hogy egyenes út vezet majd a kazánhoz, ezért meglepte, hogy pár méter után egy omladozó lépcsősor vezetett a mélybe. A nő nem értette, hogy a kazán miért van ennyire lent a föld alatt, ezért értetlenül lépdelt lefelé a lépcsőn. Fanyalogva állapította meg, hogy a mennyezet már alig látszik ki a pókhálók közül. Nem merte tüzetesebben megvizsgálni a plafont, mert félt, hogy valamelyik hálónak az alkotójával is szemben találja magát.
Percekig tartó lépcsőzés után legnagyobb meglepetésére egy rácsos kapu fogadta. Ezt a csodálkozást fokozta, amikor látta, hogy a kapu egyik szárnyát gyakorlatilag összegyűrték, vasai görbén kanyarogtak befelé. Miss Mongoose behajtotta a kaput, és látta a köztes hely alapján, hogy a jobb szárny egykor majdnem kétszer ilyen széles lehetett, de valami erő felére hajlította. A nő valamifajta rosszul elsült hőtágulásra gyanakodott. Mindenesetre újra kinyitotta a kaput, és egy kis helyiségben találta magát.
A kazán viszont sehol. A szoba teljes egészében üresnek tűnt, semmi berendezést nem talált, ahogy zseblámpájával körbepásztázta a termet. Csak a falakon csillant meg valami, illetve több valami is. Téglalap alakúak voltak, és Miss Mongoose arra gyanakodott, hogy valamiféle képek üvegkeretben. Ezek szabályos rendben voltak felaggatva a három falra, mint valami galériában.
A könyvtárosnő kíváncsian lépett oda bal oldalt a legközelebbihez. Csalódnia kellett: egy üres képkeret várta, közte csak tömény feketeség. Valószínűnek tartotta, hogy akármilyen kép is volt itt, azt már minden bizonnyal elvitték.
Aztán ahogy körbefordult a zseblámpával, már feltűnt neki, hogy a többi keretben van valami színes. A szomszéd képhez lépett, és ijedten hátrahőkölt. Egy néger férfi arcképe volt, tágra nyílt szemekkel, felhúzott orrnyereggel, megrökönyödött grimasszal. Annyira élethű kép volt, hogy Miss Mongoose gyanította, hogy számítógéppel készült. A szomszéd alkotást is megtekintette, amin szintén egy rémült arcú fekete férfit látott szemből, csak másikat. Az egész galériát körbejárta, és minden keretből ijedt négerek néztek vissza rá, válltól felfelé, fekete háttér előtt.
Miss Mongoose arca hasonlóan zaklatottá vált, mint a galéria modelljeié. Egy kamra közepén állt, és minden irányból rémült emberek figyelték őt. Elborzadt a tudatra, hogy ki az a szörnyeteg, aki ilyen kiállítást létrehoz. Valami beteg pszichopata birtokolhatta korábban a könyvtárat.
A nő ekkor periférikus látással arra lett figyelmes, hogy fentről valami lassan ereszkedik elé. Reflexből felfelé fordította a zseblámpáját. Annyit látott a mozgó tárgyból, hogy maroknyi nagyságú, sötétbarna színű, és világos, tüskeszerű szőrszálak állnak ki belőle. Felé közeledett.
Miss Mongoose minden önuralmát elvesztette: eldobta a fás kosarat, és izmait megfeszítve rohant ki a teremből. A lépcsőfokokat kettesével szedte, miközben a falon ide-oda cikázott zseblámpájának fénye. Az egyik lépcsőlap kilazult alatta, és ő egy pillanat múlva már a közeledő szürkeséget látta, ami keményen homlokon vágta. Felszisszent a fájdalomtól. Valami vékony dolog megbizsergette a fülét. Ettől négykézláb felhúzta magát pár fokon, majd lélekszakadva folytatta a rohanást.
Halkan zihált, miközben kizuhant az ajtón, bevágta maga mögött, és remegő kézzel bezárta. Aztán háttal nekidőlt, és ülésbe csúszott. Alig hallhatóan zokogni kezdett, könnycsatornái szinte égtek, teste pedig úgy remegett, mintha árammal ráznák.

4.
Ahogy várta, nem sokan jöttek el az apja temetésére. Jenny Mongoose ennek valamilyen szinten örült is, mert így legalább hamarabb túleshetett az egészen. A templomi szertartás után kettesben maradt egy kicsit az olcsó, a környezőkhöz képest is lehangoló külsejű sírral.
„Tywin Mongoose. Szerető apa és férj. 1963-2013”
Ez a felirat maradt a férfiből, aki végigkísérte az addigi életét. Próbálta huszonhét év emlékeiből kiszűrni a kedveseket – elvégre milyen dolog lenne, ha a saját édesapja temetésén még csak egy fél könnycseppet sem hullatna?
De hiába idézte fel akár a jó hangulatban telt, éjszakába nyúló beszélgetéssel megtoldott ballagását, akár azt, ahogy az apja biciklizni tanította, akár azt a délutánt, amikor hirtelen ötlettől vezérelve üres Kinder tojásos játéktartókkal kezdték dobálni egymást, miközben könnyeztek a nevetéstől – ezeket mind csak villanások erejéig tudta előhozni magából. Ábrándozása közben ösztönösen előkerültek a képek az ordítozó férfiról, a letépett fejű plüssnyúlról, a tapéta mintázatáról, amit Jennynek annyit kellett bámulnia büntetésből, valamint a kölyökképű Errol megrökönyödött arcáról, amikor először járt a lánynál.
Miss Mongoose végül sápadtan, de továbbra is könnyek nélkül hagyta ott apja földi nyughelyét. Épp kilépett a temető kapuján, mikor távoli rokona, Mary néni hangját hallotta a sövényen túlról:
– Ezért mondom neked, Bridget, nem értem ezt a Jennyt! Én a helyében már régen bepereltem volna a gyógyszertárat, vagy akár magát a gyártót is.
– Nem biztos, hogy az ő hibájuk volt. – A másik nagynénje, Bridget néni hangja hallatszott. – Tudod, hogy Tywin milyen állapotban volt az utolsó hónapjaiban. Ki tudja, hogy segíthetett-e volna rajta bármilyen gyógyszer.
– Én akkor sem hagytam volna annyiban, ha az apám meghal gyógyszermérgezésben.
– De Jennynek egész más viszonya volt az édesapjával, mint neked, Mary. Így is csoda, hogy ez a lány évekig ilyen türelmesen ápolta őt. Ráadásul amennyit szenvedett szegény Tywin a végén, talán jobb is, hogy végül a túlvilágra segítették.
– Az lehet, hogy neki már nem sok vesztenivalója volt, de ki tudja, ki kap legközelebb ezekből a hibás gyógyszerekből! Ezért mondom, hogy Jennynek most kéne intézkednie, hogy mások már ne járjanak úgy, mint az apja. De hát tudod, szegény lány milyen kis alamuszi volt egész életében!
– Ez mondjuk igaz. Akárhányszor eszembe jut a kis Jenny, mindig az a kép él bennem, hogy csendben ül a nagyszoba sarkában, és órákon keresztül pislogás nélkül olvas. Mindig csak akkor szólalt meg, ha az apja kérdezte.
– És akkor is csak egy-egy szóval. – Az idős néni rosszallóan sóhajtott. – Bele sem merek gondolni, mivé válik ez a kislány most, hogy meghalt az édesapja.
Miss Mongoose túl fáradt volt ahhoz, hogy az ilyen vénasszonyos pletykálkodást hallgassa, ezért inkább a legrövidebb úton hazatért. Egy üveg édes vörösbor, egy fél tálca oroszkrémes fagylalttorta és egy fahéjas fürdősóval behintett forró fürdő után befeküdt az ágyába, lehunyt szemmel hallgatta a vén magnóból szóló Delerium album dallamait, és önkéntelenül kiszaladt halkan a száján:
– Szabad vagyok.

5.
Nagyjából húsz perc volt, mire kisírta magát. Gondolatai kezdtek kitisztulni. Józanabb fejjel végiggondolva már nevetségesnek tartotta a saját kifakadását. Elvégre, amit a pincében látott, valószínűleg csak egy ártalmatlan pók volt. Valóban ijesztően tudnak kinézni, de a környéken nem él olyan, ami emberre veszélyes lenne. Egyébként meg abban sem volt biztos, hogy tényleg látta azt a szőrös valamit, és nem csak idegességében képzelte oda.
Mindenesetre felállt, és úgy döntött, alaposabban utánanéz az épületnek, hogy később ne érjék kellemetlen meglepetések. Kinyitotta a könyvtártermet, beült a munkapultjához, majd bekapcsolta a gépet. A monitor hirtelen fénye még jobban megfájdította a szemét. Mivel a gépe túl régi volt a wi-fi kapcsolathoz, ezért könyvekre kellett hagyatkoznia. Megnyitotta a könyvtár keresőprogramját, és begépelte: „Loud Plains városi könyvtár épület.”
A kulcsszóra meglepően sok találatot hozott ki a rendszer. Azonban ahogy jobban megvizsgálta a listát, elég sok oda nem illő elemet látott: Családon belüli gyilkosságok, Tanulmány az arachidokról, A modern méreganyagok és ehhez hasonlók. Miss Mongoose elszörnyedt, hogy már nem csak a fűtés, de a keresőrendszer is elkezdett meghülyülni.
Mindössze egyetlen olyan tételt talált, ami láthatóan tényleg témába vágott: Loud Plains története, 1780-1950. Miss Mongoose sietve el is indult a polc felé, ahova az index vezette. Magasan volt, ezért eléggé ki kellett nyújtóznia, hogy elérhesse. Azonban ahogy a könyvhöz ért, valami szokatlant vett észre. Először nem tudta, mi nem stimmel, de amikor leemelte a könyvet, rájött: a karján, amivel a könyvért nyúlt, furcsán álltak a betűk. Felhúzta a kabátujját, hogy jobban megnézze.
„Semmi vagyok, a nullánál is kevesebb. Hideg. Láthatatlan.” Chuck Palahniuk.
Miss Mongoose teljesen összezavarodott. Tisztán emlékezett, hogy nem ezt az idézetet varratta a kezére. Szerette Palahniuk könyveit, és direkt valami motiválót akart tőle megörökíteni. Vagy csak ez volt az eredeti terv, de végül eltért tőle? Végül is a szerzőnek rengeteg művét olvasta, úgyhogy nem kizárt, hogy összekevert két idézetet. Netán a zaklatottsága zavarta össze az emlékeit?
A tetoválásnál most jobban zavarta a dermesztő hideg és az, hogy a saját lakhelyén ismeretlen dolgokba ütközött. Visszaült a gép elé, és a gyér fényben nekiállt átfutni a város történetét. Mint ahogy az számára nagyon hamar kiderült, Loud Plains nem dicsekedhetett sem hosszú, sem dicső történelemmel. Igaza volt a gázosnak, a település tényleg remek úton haladt a totális ismeretlenségbe veszés útján. Csak az ilyen bolydult lelkek lakták már, mint Miss Mongoose.
A polgármesteri viaskodások és a különböző építészeti beruházások között csak egyetlen eseményt talált, ami nem volt dögunalmas: az 1792-es rabszolgalázadást. Ebben a városban ugyanis a könyv szerint rengeteg rabszolga dolgozott a közeli ültetvényeken, és ebben az évben „az 1791-es haiti rabszolgalázadás arra inspirálta a helyi fekete munkásokat, hogy erőszakkal forduljanak gazdáik ellen.” A szakirodalom állítása szerint több közeli fegyvercsempész banda is segítette a négereket az ügyükben, így meglehetősen nagy pusztítást voltak képesek véghez vinni.
„A kilenc napig tartó harc során a feketék vagy háromszáz fehér lakost megöltek, köztük elég sok gyermeket. Nem volt ritka a gazdák halálra kínzása sem. A túlélőket csak a dél felől érkező állami hadsereg volt képes megmenteni a rabszolgák haragjától.” Ez állt a szövegben. Miss Mongoose nem igazán tudta, kinek adjon igazat ebben a konfliktusban. Egyfelől a feketék ártatlan civileket és gyerekeket öltek, akik kizárt, hogy megérdemelték volna azt a szörnyű halált. Másfelől teljes mértékben átérezte, hogy ha az embert nem lehet örökké elnyomni és megalázni, mert ha egyszer átszakadnak bizonyos korlátok, olyan dolgokra is képessé válik, amikre korábban még gondolni sem mert. Akár még arra is, hogy… hogy azt, akinek az életét köszönheti…
Miss Mongoose elméje védekező mechanizmus gyanánt újra a történelemre terelte a gondolatait. Nem lepte meg, hogy a szöveg szerint végül vérbe fojtották a rabszolgalázadást. Azonban amikor elolvasta, milyen megtorlás következett utána, elkerekedett a szeme:
„A lázadás legfőbb felbujtóit a korabeli források szerint kivégezték a városi ítéletvégrehajtó intézményben. Magáról az eljárásról nincsenek feljegyzéseink. Annyit tudunk, hogy a polgármester utasítására a halottakat különleges szakemberek balzsamozták be, hogy egyfelől megakadályozzák a testek elbomlását, valamint befedjék a kivégzettek vállain éktelendő furcsa, pókcsípésre hasonlító, ám annál jóval nagyobb méretű sérüléseket.”
Miss Mongoose elszörnyedve lapozott a könyvben. A mozdulat közben azonban a bal kezén is észrevett valami szokatlant. A kabátujj alól ez a szöveg tűnt elő:
„Szenvedj te is, úgy könnyebb lesz nekem!” Mihail Dosztojevszkij.
A nő mereven bámulta a karjára vésett feliratot. Sosem szerette Dosztojevszkijt, és határozottan tudta, hogy soha nem tetováltatná magára az idézeteit. Főleg nem a Bűn és bűnhődésből, mert azt különösen ki nem állhatta. Valaki valami ostoba tréfát űzött vele. Egyre inkább kezdte azt érezni, hogy az eddig menedékként szolgáló könyvtár most lassan maga alá temeti, megfojtja, kipréseli belőle a lelket. A gondolat, hogy tetoválásait sem úgy látja, mint korábban, képtelenek voltak bejutni tudatának kapuin. Valami furcsa kényszer ösztönözte arra, hogy tovább olvassa a könyvet:
„A mumifikált testeket egy félreeső, régi barakk pincéjében helyezték el a fal mögött. Sokáig turistalátványosságként szolgáltak az üvegablak mögött álló halottak, azonban sok látogató annyira sokkolónak találta az élményt, hogy a városvezetés végül a kiállítás bezárása mellett döntött. Mai napig kérdéses, mire fogják használni ezután az épületet.”

6.
– Miss Mongoose! – kiabált Mr. Kroll rekedt hangján. – Miss Mongoose! Merre van?
A Brad ikrek jelezték a karbantartónak, hogy a könyvtár már napok óta nem nyitott ki. Próbálták telefonon hívni a könyvtárosnőt, de nem válaszolt. Mivel senki nem tudta, merre lehet Miss Mongoose, ezért Mr. Kroll kalapáccsal törte be a könyvtár kapuját, majd a nő keresésére indult.
Először a szolgálati lakásban nézte, de az üresen állt. A mosogatóban egyetlen, beszáradt makarónitól foltos tányér éktelenkedett, aminek a jelenléte nem vallott Miss Mongoose-ra. Mr. Kroll ezután lement a könyvtárterembe is. Ott azonban furcsa látvány fogadta: a számítógép bekapcsolva, de a szék előtte üresen pihent. Egy széttépett könyv hevert a pult előtt, lapjait széthordta a huzat, ami az ajtó kinyitásával érkezett. A földön hagyott, kékes színű borítón ez állt: Loud Plains története, 1780-1950.
– Miss Mongoose! – kiabált a férfi. – Jöjjön elő, ha itt van!
Semmi válasz. A teremben csak a számítógép vontatott zúgása hallatszott. Mr. Kroll odasétált a géphez, és tüzetesebben megvizsgálta. A könyvtári keresőprogram volt letéve a tálcára, elöl pedig egy szövegszerkesztő volt megnyitva. A dokumentumban ennyi állt: „MENEKÜLSZ A DÉMONAID ELŐL!!!”
Mr. Kroll komolyan kezdett aggódni. Átkutatta a polcsorokat is, de sehol nem találta Miss Mongoose nyomát. Furcsának találta, hogy sok könyvről vastag pókháló lóg le, mikor a nő híres volt arról, hogy mennyire gondját viselte hőn szeretett könyveinek. Biztos lebetegedhetett, vagy elutazott. Na de egy ilyen kis városban hogy tehette meg bármelyiket észrevétlenül?
Mr. Kroll kifogyott az ötletekből Miss Mongoose hollétét illetően. Azért még utolsó reményként megnézte a könyvtárszoba mellett húzódó kis folyosó végét, amit legfeljebb raktárpótlónak szoktak használni. A karbantartó meglepetten torpant meg. Az emberemlékezet óta nem használt kazánház ajtaja ugyanis tárva-nyitva állt. A férfi nem értette, Miss Mongoose miért ment volna le ilyenkor az alagsorba, de muszáj volt utánanéznie.
A meglepően hosszú lépcső alján egy szobát látott, amit egy szétfeszített vasrács kísérelt meg elzárni a többi résztől. Mr. Kroll belökte, és körbetekintett a szobában. A kazánnak hűlt helye sem volt, ellenben hátborzongató képek függtek a falon sorban, mindegyiken rémült arcú néger férfiakkal.
– Azt a beteg mindenit! – füttyentett a férfi. – Ezek a művészek néha nagyon elborult dolgokat alkotnak!
Lépteket hallott maga mögül. Méghozzá mezítlábas lépteket. Olyan volt, mintha három-négy ember egyszerre sietne fel a lépcsőn, csak épp embertelenül gyors tempóban. Mr. Kroll egyből a zaj forrása után sietett, de mikor a lépcsősor aljánál felfelé világított a lámpájával, senkit nem látott. A lépések is elültek. A férfi amilyen gyorsan csak tudott, felsietett a földszintre.
Felérve egyből berohant a könyvtárszobába, hátha ott találja a lépések forrásait. Azonban a terem továbbra is üresen kongott, ahogy korábban otthagyta. Felment Miss Mongoose lakásához, és benyitott.
– Hahó! – kiáltott. – Maga az, Miss Mongoose?
Semmi válasz. Mr Kroll a futástól fáradtan huppant le a szakadt fotelbe.
– Hova tűnhetett ez a Miss Mongoose? – tűnődött magában. – Annyi biztos, hogy már rég lelécelhetett, mert itt is tiszta pókháló minden.
Hideget érzett a hátában. Előredőlt, és hátrafordult ültében. Az ablak szélesre volt tárva.
– Ejj, Miss Mongoose! Ha már megszökött, legalább az ablakot csukta volna be maga után, mert amúgy is meg lehet itt fagyni!
A karbantartó becsukta az ablakot, és tűnődve bámulta a kint hullámzó tengert. Önkéntelenül eszébe jutott a pincében lévő bizarr kiállítás. Kinek támad olyan ötlete, hogy néger férfiak rémületét örökítse meg? Ráadásul elég következetlen lehetett, mert Mr. Krollnak rémlett, hogy mielőtt a rejtélyes léptek után futott, egy pillanatra látta, hogy a bal szélső kép egy fehér nő arcát ábrázolja.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

szo, 2016-12-31 11:58 Dana

Dana képe

Király. Talán a címen változtatnék annyit, hogy nem "lennék én a birtokos", hiszen maga az elbeszélés sem egyes szám első személyben íródott.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

k, 2017-01-03 22:33 Forsaken

Forsaken képe

Köszönöm, és azt is, hogy kikerülhetett! :D

-----------------------------
"Szemléletednél
Csak étrended kevésbé
Egészséges tán."

h, 2017-01-02 06:57 Sednol

Sednol képe

„Továbbá írok valamit, ami rajtam kívül másnak is tetszik, és ezt ők is észreveszik.”

Remélem, tetszett neked, amit írtál, mert nekem nagyon. Nem gondoltad, hogy ilyen hamar valóra válik a fogadalmad. Mondhatni, idő előtt. :D

Vitt magával, jó volt olvasni. Találtam pár apróságot:

„…végtagjai, egy vézna…” - Végtagjait, és nekem az egy elé elkelne egy addig is, sokkal gördülékenyebb lesz tőle.

„– Jenny! – kiabált egy erőteljes férfihang az erkélyről.” - Tud egy hang kiabálni? Csendült, harsant.

„Hozd már azokat a ruhákat.” - Felszólítás.

„…kimerevítette a képet. a férfi csak hosszú…” - Lemaradt egy nagybetű vagy egyszerűen kettőspontot akartál tenni. A kimerevítette a képet is olyan idegenül hangzik.

„A nő ekkor valami mozgásra lett figyelmes perifériás látással. Fentről valami lassan ereszkedett elé.” - Periférikus látással? Értem, mit szeretnél, de ebben a formában nem tetszik. Próbáld meg összefűzni a két mondatot.

„Miss Mongoose minden emberi önuralmát elvesztette: eldobta a fás kosarat, és minden izmát megfeszítve rohant ki a teremből. A lépcsőfokokat kettesével szedte, miközben a falon ide-oda cikázott zseblámpájának fénye. Az egyik lépcsőfok kilazult alatta, és ő egy pillanat múlva már a közeledő szürkeséget látta, ami keményen homlokon vágta.” - Az emberi szót feleslegesnek találom. Mi lenne, ha a második lépcsőfokot lépcsőlapra cserélnéd?

„Ettől négykézláb felhúzta magát pár fokon, majd lélekszakadva folytatta a rohanást.” - Ez még ugyanaz a bekezdés, és itt is van egy fok. Tudjuk, hogy a lépcsőn szalad fel, nem kell az a fok.

Ezek a harmadik rész végén voltak. Itt egy kicsit leültél, de utána újra egységessé vált az egész.

„…valami furcsa ütötte meg a szemét.” - Ez is olyan furán hangzik.

„…de az üresen áll.” - állt.

Ami még feltűnt, néhol feleslegesen erősíted meg az alanyt. Amikor egyedül van a leányzó szerintem felesleges folyton kihangsúlyozni, hogy Miss Mongoose, a nő vagy a könyvtáros. Persze nem mindenhol venném ki, nehogy alanyvesztés legyen a vége, de amikor csak ő cselekszik az egész bekezdésben, és az előzőben is ő volt az alany, ott fölösnek érzem.

A történeted egységes, és másodszorra is jó volt elolvasni.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

k, 2017-01-03 21:46 Forsaken

Forsaken képe

Köszönöm szépen a kétszeri olvasást és a javítást! Frissítettem ez alapján a sztorit.

-----------------------------
"Szemléletednél
Csak étrended kevésbé
Egészséges tán."

k, 2017-01-03 11:21 A. Dixon

A. Dixon képe

Szia Forsaken,

Nekem is tetszett az írás, nagyon jó lett a hangulata, és érdekes a téma is. Jól oldottad meg szerintem az átmenetet a jelen cselekvés és a visszaemlékezések között. Szegény Miss Mongoose, nagyon ott voltam vele végig.
Nekem a pincés jelenetek voltak egy kicsit nehezebben érthetőek.

Pár észrevétel a részemről, remélem, nem bánod:

- Szaddam, a boltos Franz macskája - itt egy kicsit megakadtam, hogy most a boltost Szaddamnak vagy Franz-nek hívják-e, de kiegyeztem magamban a Franz-el.

- és amikor Miss Mongoose szokásos fizetség gyanánt egy üveg sört nyújtott át neki, - a szokás fizetség vagy szokásos fizetsége

- vagy horzsolta le egyéb módokon a végtagjai, - végtagjait, kimaradt a t betű.

- egy vézna alkatú kislány egy garzonlakás fürdőszobájában térdelt a mosógép előtt, - dupla egy, talán így: a vézna kislány garzonlakásuk fürdőszobájában

- és a törött fülű dézsába gyűjtötte a megkékült ruhákat. – talán a ruháskosár jobb szó lenne a dézsa helyett.

- Az ő cápás tolla volt, amit mindig a zsebében hordott, ha valami gondolatát le akarta jegyezni. – az utolsó tagmondat nekem nem tetszik.

- Egy kosztól érdes felületű villanykapcsoló is fel volt szerelve a falra, de Miss Mongoose persze hiába kattogtatta, semmi haszna. - a semmi hasznát törölném.

- Elszörnyedt a tudatra, hogy ki az a szörnyeteg, aki ilyen kiállítást létrehoz. – Nekem itt zavaró az elszörnyedt - szörnyeteg.

- Miss Mongoose minden emberi önuralmát elvesztette: eldobta a fás kosarat, és minden izmát megfeszítve rohant ki a teremből. – dupla minden, itt a másodikat elhagynám, talán: és izmait vagy és összes izmát

- válaszolt másik nagynénje, Bridget néni hangja. – hallotta másik nagynénje, Bridget hangját.

- Én akkor sem hagytam volna annyiban, ha az apám meghalt volna gyógyszermérgezésben. – dupla volna

- szegény lány milyen kis alamuszi volt egész életében! – Talán nem az alamuszi jelző illik legjobban a kis Jennyre.

- Mivel a gépe túl régi volt a wi-fi kapcsolathoz, - miért nem kötötte rá direkben a netet? Elnézést, nem gonoszkodni akarok.

- ezért könyvekre kellett hagyatkoznia a kutatás szempontjából. – a kutatás szempontjából-t törölném.

- Magasan volt, hogy eléggé ki kellett nyújtóznia, hogy elérhesse. – az első hogyot törölném

Remélem, hamarosan olvashatok még tőled ilyen izgalmas novellákat!

D.

Az otthonka az emberi test fóliasátra. 110% nejlon, minden ellen véd, az atomtámadást is lepergeti. - Bödőcs Tibor

k, 2017-01-03 22:00 Forsaken

Forsaken képe

Neked is köszönöm a véleményt és a javítást, a legtöbbet megfogadtam. Kivétel ez alól a dézsás dolog, ugyanis direkt valami olyat írtam, ami alapból nem a ruhák tárolására szolgál, hogy érzékeltessem a szegényes körülményeket. Ami az internetet illeti: mint ahogy a történetből kiderülhetett, Loud Plains egy világvégi zsákvároska, ahova még a fűtésszerelő sem megy ki akármikor. Éppen ezért valószínűleg internet lefedettség sincs, plusz a könyvtárban mindössze egyetlen konnektor van, azon is Miss Mongoose számítógépe üzemel.
Még egyszer köszönöm az olvasást! Igyekszem tartani, vagy még inkább felülmúlni a tendenciát. :D

-----------------------------
"Szemléletednél
Csak étrended kevésbé
Egészséges tán."

k, 2017-01-03 14:47 Kentaur

Kentaur képe

Tényleg jó lett/lenne, nekem is tetszett. Annak ellenére, hogy voltak olyan fogalmazási gubancok, furcsa mondatok, amiknél le kellett hunynom a szemem.
Mielőtt rájuk térek, megismétlem: hangulatos lett!

"középsőujját"- középső ujját
"Ledobta az asztalra a szürke Nokiát" - fontos, hogy milyen típusú és színű volt a mobilja? Ha csak a szósimétlést akartad elkerülni, írhattál volna simán Nokiát vagy készüléket.
"Karikás, zöld szemével fáradtan nézte a könyvtár mennyezetét." - egrészt ez így olyan, mintha a szemének állandó tualjdonsága lenne, hogy karikás, másrészt ugyan mivel is nézte volna mással? A talpával? Aranyszabály: a külsejével nem kell megsimerkednünk, hacsak nem fontos valamiért, és pláne nem szabad ilyen furaságokat leírni, csak hogy tudassuk az olvasóval azt a kicsit sem fontos infót, hogy zöld (és karikás)szeme van.
"és beizzítani az ős öreg kazánt." - egyrészt a narrátor szlenget használ: "beizzítani"- ez kibillent minket a hangulatból. Másrészt meg "ősöreg"-ez egy állandósult szóösszetétel.
A közbeékelt visszaemlékezés egyrészt szuper, mert tényleg frankón elkaptad a zsarnok-érzelmi zsarolós szülőtípust, aki egy legyintés nélkül is tönkretesz. Másrészt viszont túl hirtelen, és kissé túllihegett. Ezt egy kissé finomabban kéne elérni, nem ennyire direkbe "sajnáld már!" :-D
"és vékonyszálú fekete haját tépkedte." - tehát ott állt, és nyugodtan, szálanként, hosszan tépkedte a haját, nem tudni, miért. Most ezt írtad. Az ilyesmi leírása elég kényes amúgy is, mert gondolom, azt akartad, hogy idegességében a haját tépi, ennek ellentmond a gyakorítóképző (kad-ked), és a haj szerkezetének és színének részletezése. Egyszerűen agyonvágja a az idegességből hajtépés félig öntudatlan voltát.
A mondat, amivel másnak is gondja volt: "Az ő cápás tolla volt, amit mindig a zsebében hordott, ha valami gondolatát le akarta jegyezni. " - az vele a baj, hogy ismét nem azt mondod, amit mondani akarsz. Ez a mondat azt állítja, hogy a lány akkor, és csakis akkor hordta magánál a tollat, ha éppen le akarta jegyezni valami gondolatát. Más esetben, amikor nem akarta lejegyezni, akkor nem hordta magánál. Te pedig azt szeretnéd mondani, hogy azért hordta magánál, hogyha hirtelen le akarNA jegyezni valamit, akkor nála legyen.
Alanytévesztés:"Azzal otthagyta a lányt az erkélyen. Örült, hogy teregetés közben.." - Az apa otthagyta. Az apa örült, hogy...
"csont sovány"- csontsovány- szintén állandósult szókapcsolat. +Nekem kissé fura, hogy kosárban árulják a fát.
"Valószínűnek tartotta, hogy akármilyen kép is volt itt, azt már valószínűleg elvitték." valószínűnek-valószínűleg.
A perifériás látás nekem is sánít, majd aztán halkan kezd zokogni, és halkan is liheg - miért?
Az apa temetése nem tudni, miért kerül ide. Nem jelzed, hogy ismét visszamentünk volna az időben. És ha igen, miért? Később van rá halvány utalás, hogy ő tette el láb alól az apját, na de mikor? Merthogy beékeled a pókcsípéshez, utána folytatjuk a sztorit.
A "megütötte a szemét" tényleg fájdalmasan hangzik, + kabát ujját - kabátujját (nézz utána az állandósult szókapcsolatoknak)
"Annyit tudunk, hogy a polgármester utasítására a halottakat különleges szakemberek balzsamozták be, hogy egyfelől megakadályozzák a testek elbomlását, valamint befedjék a kivégzettek vállain éktelendő furcsa, pókcsípésre hasonlító, ám annál jóval nagyobb méretű sérüléseket.” - öhm, és miért is balzsamozták őket be? Komolyan, miért? Ha nem teszik, hanem elföldelik őket egy tömegsíban, a csípések igen hamar eltűnnek a hússal együtt. És miért akarták volna elfedni a csípéseket? És miért költöttek ilyen drága eljárást megölt rabszolgákra? (A balzsamozás olyan drága a mai napig is, hogy csak az igen tehetősek engedhetik meg maguknak) Szóval csak azért, hogy kiállítást rendezzenek a múmiákból? Az 1790-es években?
Egy picit több utalás arra, hogy mi a pók-pókcsípés és a képek közötti párhuzam, jó lett volna. Most még annyira sem értjük, hogy találgassunk. Ez egy fényképészpók talán? :-D (Bocs)

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

k, 2017-01-03 22:42 Forsaken

Forsaken képe

Na, a kemény dióhoz értünk, amikor egy igazi ínyenc is elolvassa az ember írását! :D
Mindenekelőtt neked is köszönöm a hozzászólást és az olvasást, a fent írtak nagy részét javítottam (az állandósult szókapcsolatok tényleg az én mumusaim, de esküszöm, hogy a csontsoványt meg a középsőujját aláhúzta a Word. Mondjuk múltkor a szívatásokat is ki akarta javítani "szívtatásokra").
Pár dologgal azonban vitatkoznék, vagyis inkább csak magyarázkodnék, ugyanis a legtöbbje abból ered, hogy nagyon más az írói stílusunk, úgyhogy úgysem tudnánk egymást meggyőzni. Azért leírom, mikre gondoltam.
Kifogásoltad, hogy lényeges-e Miss Mongoose szürke Nokiája vagy zöld szeme. Ha minimalisták és minél pörgősebbek akarunk lenni, azt mondom, nem. Én viszont szeretek ilyen apróságokat elhinteni, még ha nem is feltétlenül mozdítja előre a történetet. Azért teszem, mert egy kép sokszor többet mond minden szónál. Például az, hogy az iPhone-ok korában Miss Mongoose-nak még mindig nyomógombos Nokiája van, sejtteti, hogy vagy nem áll jól anyagilag, vagy hogy rohadtul nem érdekli a kor divatja. Ráadásul ez a telefon szürke, ami tovább fokozza a nő "hipsterségét" és életuntságot sugall. A karikás szem jelzi, hogy eléggé megviselte az élete, a zöld szem pedig szerintem ideális az olyan rémült nézéshez, amitől te is frászt kapsz, ha látod, De mondom, ez igazából inkább a stílus része, mint az írástechnikáé.
A visszaemlékezés nem akart átmenni túlzásba, egyszerűen ahogy elképzeltem, hogy egy elnyomott kislány és a mindennapi megélhetésért kétségbeesetten és megkeseredetten küzdő, és emiatt csökkent empátiájú apa egy ilyen szituációba kerül, akkor ez a párbeszéd zajlik le. Szerintem valamilyen szinten meg lehet érteni Tywin Mongoose-t, hogy kiakadt a ruhák összekenődésén, de ez a csepp a pohárban kihozta belőle az állatot. Nem is feltétlenül akartam őt gonosz karakternek ábrázolni, csak némi magyarázatot adni, hogy hol indul meg Jenny az apagyilkossághoz vezető lejtőn.
A második visszaemlékezés valóban kicsit hirtelen jön, ezt majd javítani fogom. Viszont szerintem a két hölgy beszélgetése és Miss Mongoose előtte-utána való hozzáállása hozzáad a történetéhez.
A kritikád utolsó bekezdéséhez a balzsamozással meg a pókcsípéssel nem nagyon tudnék mit hozzáfűzni úgy, hogy ne vágjam tönkre az írás misztikumát. A horror egyik fő lényege, hogy ne kapjunk mindenre egyértelmű magyarázatot, és én kifejezetten szeretem, ha vannak benne bizarr elemek, amiket nem igazán tudunk hova tenni a racionális világlátásban.
Bár ellenkezőleg tűnhet, nagyon érdekesnek találtam ezeket a meglátásokat is, meg úgy általában a szemszögedet a történet kapcsán. Még egyszer köszönöm neked is az olvasást és a hozzászólást!

-----------------------------
"Szemléletednél
Csak étrended kevésbé
Egészséges tán."

k, 2017-01-03 23:20 Kentaur

Kentaur képe

A szürke színű telefon életuntságot sugall? Fuh, ez nekem új, de elhiszem, hogy neked azt sugall, csak nekem meg nem, és biztos van még pár olvasód, akinek szintén nem. A zöld színű szemnek elképzelni sem tudom, mi köze lehet a rémült nézés rémületének fokához. Én elhiszem, hogy neked egyenes a következmény, csak erősen kétlem, hogy másnak is, a szürke szín még oké, nade a zöld szem meg a rémület...én komolyan nem hiszem, hogy van köztük összefüggés a te alkotói elméden kívül is.
De elbizonytalanodtam, hátha csak én vagyok fantáziátlan. Ilyet még nem mondtak rám, de attól még lehetséges... Hogy ez stílus? Hát, ha te mondod. Én úgy gondoltam, simán csak nem sikerült érzékeltetni, amit le akartál vele írni. Én is szoktam ám hangulatelemeket meg metaforákat, szimbolumokat tenni írásokba, még néha szinesztéziát is. Úgyhogy azt, hogy "nincs célja", kiterjesztve értettem, hogy nem látom a célját, legyen az bár csak egy hangulatelem vagy érzékeltetés is. Az is egy cél, méghozzá nem elhanyagolható cél. Rémület és zöld szem... ezen nem tudok napirendre térni. Tényleg mindenki másnak egyértelmű a párhuzam?
Egyenesen rossz, ha egy misztikus horrorban egyértelmű minden. De amikor annyira sem látunk összefüggést, hogy kérdéseket tehessünk fel magunknak, az szerintem a másik véglet.
De kérdezz meg másokat is, hogy miféle összefüggésre gyanakodnak ezzel kapcsolatban, hátha nekik van ötletük. Ez esetben csak én voltam kocka a misztikumhoz. Ami meglepne, de előfordulhat azért, nem lehetek én se mindig toppon.

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

sze, 2017-01-04 01:07 Forsaken

Forsaken képe

Most komolyan egy pár zöld szemen akadunk fenn, ami fél mondatnyit szerepel a hat és fél oldalas sztoriban? :D
Ződ vót a szeme, oszt kész! :D Elképzeltem ezt az élet által összevissza rugdosott és a Halálfasza utca 13-as szám alatt álló Nevenincs József Városi Könyvtár és Potenciális Démonfészekbe száműzött pálcika alkatú nőt, aki most megmagyarázhatatlan dolgokkal szembesül és halálra van rémülve, és valamiért élénken előttem volt, hogy zöld a szeme. Nem kék, pláne nem barna. Esetleg szürke lehetne, de nem az. Hanem zöld. És ezt így gondoltam, beleírom a történetbe, ha már úgyis arra járok éppen. :D
Attól meg egyáltalán nem vagy kocka vagy bármi ilyesmi, mert neked zavaros a balzsamozós história, vagy mert Te nem a zöld szemet látod a legideálisabb rémületkifejezőnek. Egyszerűen az írás és az olvasó (szerencsére csak ezekben a kérdésekben, de) nem találtak egymásra. Ez időnként elő szokott fordulni.
A véleményedet ettől függetlenül továbbra is köszönöm, ebből is lehet tanulni.

-----------------------------
"Szemléletednél
Csak étrended kevésbé
Egészséges tán."

sze, 2017-01-04 09:17 Kentaur

Kentaur képe

Az a zöld szem nekem nagyon jól példázza azt, amikor az irónak szimbolizál valami valamit, és 1. úgy gondolja, hogy ez egyértelmű másoknak is, 2. nem érdekli, hogy egyértelmű-e másoknak is. Az 1.-es a jobbik eset. Olyankor lehet szólni, hogy ez korántsem biztos. A kettessel nem lehet mit csinálni, elfogadjuk vagy nem. Ha elfogadjuk, akkor ha szerencsénk van, megkérdezhetjük az alkotót. Ha nincs, akkor csak nézünk értetlenül, esetleg ha híres lesz, írunk róla egy tanulmányt, hogy "és a művész itt arra gondolt". Aztán vagy eltaláljuk, vagy nem. :-D
De oké, megértem, ha ez már szőrözésnek tűnik. Nem szoktál hozzá, hogy minden eszközödet hosszasan boncolgassák. Ha legközelebb esetleg meg fogod kérdezni magadtól, hogy "vajon ez csak nekem jelenti azt, amit?", akkor szerintem megérte. Sokan ódzkodnak az alkotói folyamatok minden részletének tudatosításától, attól félnek, elveszik a varázs. De nem, nem veszik el, viszont nagyon sokat lehet vele nyerni: értő olvasókat, megértett művészeket.

Na itt sem vagyok, hagylak békébe mostmár.:-)

ui: sajnos nekem ez nem mond rólad az égvilágon semmit, hogy milyen telefonod van. Esetleg ha pink lenne vagy leopárdmintás, az talán mondana valamit. A márka abszolút semmit, bocs.
Nekem fekete LG-m van, ha ez elárul neked valamit. (Öh, hát igazából megkérdeztem anno pár helyen, melyik viszonylag megbízható és nem méregdrága. Két szín volt, fehér meg fekete, gondoltam, a fehér hamar koszos lesz.)

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

sze, 2017-01-04 09:50 Forsaken

Forsaken képe

Atya ég! Mintha legalábbis Miss Mongoose random levetkőzött volna, olyan öncélú nemtudomminek állítod be azt a plusz négy betűt, amit oda merészeltem írni a "szem" szó elé. Tényleg ennyire egocentrikus önjelölt művésznek tűnök azért, mert ha valami írás közben élénken előttem van, és nem sérti a történet menetét, akkor azt beleírom a történetbe? Te egy nálam lényegesen tapasztaltabb író vagy, úgyhogy gondolom, Te is találkoztál már a jelenséggel, hogy bizonyos karakterek az alapokból maguktól felépítik magukat az ember fejében, és akaratlanul olyan tulajdonságok is élesen körvonalazódnak róla, amiket a történet kapcsán nem feltétlenül szerettél volna kidolgozni. Miss Mongoose-ról kitaláltam, hogy ilyen és ilyen ember, és mit ad Cthulhu, azon kaptam magam, hogy zöld a szeme. Ha már így elképzeltem, és volt lehetőség ezt az infót egy fél mondatban elejteni, megtettem. Ha nem lett volna lehetőség, nem erőltettem volna bele, mert annyira valóban nem lényeges, de gondoltam, miért ne alakítsam kicsit a róla kialakult képet. És nem azért tettem, hogy ezen bárki elgondolkozzon vagy mélyebb mondanivalót keressen benne, vagy hogy fitogtassam páratlan tehetségemet a szimbolikához, csak festeni akartam egy képet egy karakterről, aki vézna, sötét hajú, szemüveges, megviselt, tetoválások vannak a karján, ÉS zöld a szeme.
Értem én, hogy a jó írás letisztult és lényegre törő, de ha minden ilyen "zöld szemet" levagdosnánk minden műből, Tolkien és Thomas Mann regényei is harmad olyan hosszúak lennének.

-----------------------------
"Szemléletednél
Csak étrended kevésbé
Egészséges tán."

sze, 2017-01-04 10:35 Kentaur

Kentaur képe

Hé, mondtam, hogy már itt sem vagyok.
Egyszerűen csak nem értettem, hogy miért fontos az, hogy zöld és karikás a szeme akkor és ott (a tükrös jelenetnél fel sem tűnt volna). Azt mondtad, azért, mert neked ez a leginkább rémületet kifejező szem. Igen, ezen fennakadtam, ismétlem, nem a zöld szemen, hanem hogy ez rémületet akarna megjeleníteni. Ha azt írod, hogy "csak", mert így jelent meg előtted a szereplő, azzal megelégszem. Ez már egy érthető dolog. Mondjuk az a mondat szín nélkül sem állja meg a helyét, ez tény. Az a lehetőség nagyon rossz lehetőség volt.
Ennyi.
Nyugi.

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

szo, 2017-01-07 13:01 craz

craz képe

Szerintem akadjatok le a zöld szemről, mert mindketten tévedtek. :P
Ha egy szem zöld, akkor az a szépséget hangsúlyozza. Már, persze, ha lányról beszélünk - de ezt mindenki tudja. ;)

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

sze, 2017-01-04 01:15 Forsaken

Forsaken képe

Ja, és amúgy kitalálod, nekem milyen telefonom van? :D
*
*
*
*
*
*
aikoN ekrüzs :sádlogeM

-----------------------------
"Szemléletednél
Csak étrended kevésbé
Egészséges tán."

k, 2017-01-03 23:38 Kentaur

Kentaur képe

Még ki akartam emelni az egyik jól sikerült momentumot, a megváltozó idézet-tetoválások igazán jól vannak megcsinálva! Többet mondanak a nő elmeállapotáról, bűntudatáról, rémületéről mint bármi más. Így kell szépen megoldani a karakterválság bemutatását!

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

sze, 2017-01-04 16:20 polgarveronika

polgarveronika képe

Nem vagyok sem csinálója sem aktív felhasználója a horror-irodalomnak, de ezt végigolvastam. Sajnos sok mindenben egyet kell értsek az előttem szólókkal. Én csak egy tanáccsal szeretnék hozzájárulni a további alkotások sikeréhez:
--Ha megírtál egy sztorid, hagyd pihenni, akár hetekig is. Friss szemmel, és eltávolodva az alkotás közbeni érzelmi telítettségtől, kiszúrod majd a szóismétléseket, a pontatlan fogalmazást, a felesleges infókat. (legalábbis a jórészét. A többit majd a jószemű többiek :D)
-- Valóban, csak olyan információkat érdemes adni, amelyek vagy előbbre viszik a cselekményt vagy szervesen hozzátartoznak ahhoz, hogy megértsük, vagy szükséges hangulati elem, és beleilleszkedik a történeti milliőbe.

Nekem nem állt össze a történet, de ez lehet, hogy az én hibám, noha én is szeretem nyitva hagyni az írásaimat, de törekszem arra, hogy a szövegben elrejtsem mégis a kulcsot. Lehet, hogy itt is van, csak én vagyok ügyetlen.:))
Üdv: V.

 

_______Tertium non datur ______

sze, 2017-01-04 18:44 Forsaken

Forsaken képe

Köszönöm szépen az olvasást és a véleményt!
A két tanácsra azt tudom reagálni:
- Ez a sztori kábé fél évet pihent, mielőtt feltöltöttem, és többször átolvastam, de bizonyos hibákat az ember magától nem vesz észre. Ezért jó, hogy itt a Karcolat, ahol mások segítenek kiszúrni az ilyeneket.
- Neked is csak ismételni tudom, amit Kentaurnak is írtam: mi írók nem vagyunk egyformák, más a stílusunk, mások az alkotással kapcsolatos elveink. Tudom, hogy mindketten segíteni akartok a fejlődésemben, és ezt értékelem is, de szerintem az, hogy a szerző mit oszt meg olvasóval és mit nem, az egyéni ízlés kérdése. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem vagyok hajlamos tényleg felesleges dolgokat leírni, de a Kentaur által említett esetek törlésére még ennyi vita után sem látok okot. Ilyen vagyok, na. :D
A sztorival kapcsolatban szintén ismétlem magam: nem mindig talál egymásra írás és olvasó, és ennek okát nem feltétlenül az utóbbi "ügyességében" kell keresni.

-----------------------------
"Szemléletednél
Csak étrended kevésbé
Egészséges tán."

sze, 2017-01-04 18:36 Forsaken

Forsaken képe

Üdvözlöm kedves nézőinket a Cselekmény Szempontjából Nem Lényeges Információ Mentes Irodalom legújabb adásában! Ma Samuel Beckett Godotra várva című egész estés színdarabját olvassuk fel. Tehát:

Két csavargó, Vlagyimir és Estragon Godot nevű társukra várnak. Közben kétszer találkoznak Pozzóval, a helyi kiskirállyal, aki a második alkalomra megvakul. Godot nem érkezik meg soha a büdös kurva életben.
Vége

Köszönjük, hogy velünk tartottak! A jövő héten Fjodor Mihajlovich Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés című, 554 oldalas regényét olvassuk fel kilenc másodpercben.

-----------------------------
"Szemléletednél
Csak étrended kevésbé
Egészséges tán."

sze, 2017-01-04 20:14 polgarveronika

polgarveronika képe

Ez jó! MIndent értek. :D

Üdv: V.

 

_______Tertium non datur ______

sze, 2017-01-04 19:32 Kentaur

Kentaur képe

Irodalmi stílus: tudatos írói technika, egyéni kifejezésmód. Egy vagy több stlíusjegy alkalmazásával az egyéni hang kidolgozására tett kísérlet vagy megvalósítás. Az irodalmi stílus a nyelvi kifejezés sajátos módja, tehát választás eredménye, melyet a művész az adott kornak, személyes mondanivalójának, látásmódjának megfelelően, és esztétikai elvek alapján határoz meg.

Ezt csak így idetettem emlékezetből, hogy ugyanarról beszélünk-e. Én tényleg szeretném lezárni, nem gondoltam, hogy ennyire erős benned a "stílusvédelem". Szerintem nem stílus egyik sem, csupán hiba, nem is a katasztrofális.
Stílusról és izlésről azonban tényleg nem vitatkozunk. Tehát ha azt állítod, hogy ez stíluselem, akkor el kell hinnem, mert te vagy a szerző.
És stílusról ugyebár nem vitatkozhatok.

A Godotra várva minden egyes betűje annak a célnak van alárendelve, hogy megmutassa a várakozás, a másokra várás, a passzivitás, a célnélküliség és a kiúttalanság értelmetlenségét. A felszínen észlelhető, társadalmon, történelmi időn kívüli "banalitások" mögött az ember és a világ kapcsolatának feltárása történik. Samuel Beckett az abszurd, mint írói stiláris elem felhasználásval érte el célját. Az mondjuk ízlés kérdése, hogy utálom a művet, és szerintem túllihegte. :-D
Vannak még páran, klasszkusok között is, akik nem egy helyütt elrontották számomra a cuccost a túltolt stílussal. De elismerem, hogy attól még jót alkothattak.

Tehát ismétlem: el kell neked hinnem, hogy ez stílus, és mint ilyenhez csak azt tudom hozzáfűzni: nekem nem jön be.

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

sze, 2017-01-04 21:17 Niszel

Szia!
Miközben olvastam a történetet mindig áthelyeztem a múltba,valami távoli időbe, pedig rendesen fel volt szerelve mai eszközökkel. Sajnáltam szegény főhősünket. Az utolsó percig reméltem, hogy jó lesz a vége.
A horror igazából nem az esetem, de ez érdekesre sikeredett. Kicsit "krimis".
Ahogy átalakul a szöveg a kezén, az nagyon "érzékletes", mindent elmond.
Klassz, tetszett.

p, 2017-01-06 10:02 hamarjában

hamarjában képe

Ha megengeded, akkor majd elmondom, hogy miért hagytam abba hamarjában az olvasást, sok egyéb apróság mellett, amik szintén zavaróak, de nem ennyire.

na ja (Obb)

p, 2017-01-06 11:14 Forsaken

Forsaken képe

Megengedem. :D

-----------------------------
"Szemléletednél
Csak étrended kevésbé
Egészséges tán."

p, 2017-01-06 19:41 hamarjában

hamarjában képe

Ledobta az asztalra a szürke Nokiát

Itt van ez a mondat, és valamiért elveszi az ember kedvét az olvasástól.
Banális hülyeség ilyenbe beleállni, gondolhatod. Pedig nem az.
Ha filmes hasonlattal szeretnék élni, akkor azt mondom, egyből egy hetedrangú sorozat ugrik be, amikor a költségvetést reklámokból hozzák össze. Olyat pedig ugyebár nem szívesen nézünk.
Hasonlatokat inkább be is fejezem, pedig lehetne fokozni.
A lényeg, hogy egy novellában nem tehetsz ilyet szándék nélkül. Amennyiben leírsz egy márkanevet, akkor azt csakis céllal tedd: kormeghatározás, helymeghatározás, képi világ...különben semmi, hangsúlyozom semmi keresnivalója a novellában. Itt funkciótlan a Nokia.
Mellékesen itt hagyom még annak a problematikáját is hogy az "egész könyvtárban", ilyet is feleslegesen írsz ki,ha nem az egész könyvtárban, hanem csak annak egy részében, akkor azt érdemes kiírni, de ilyenkor elégedj meg szimplán a könyvtárban-nal.
Ilyen kicsi lépésekkel lehet egyre jobbá válni.
,

na ja (Obb)

szo, 2017-01-07 00:20 Forsaken

Forsaken képe

Köszönöm a véleményt, és örülök, hogy ilyen remekül megragadtad a novella lényegét! Remélhetőleg sikerül majd neked köszönhetően egyre jobbá válnom.
Hadd kérdezzem meg: nem ismersz véletlenül egy Balló Norbert nevű kortárs írót?

-----------------------------
"Szemléletednél
Csak étrended kevésbé
Egészséges tán."

szo, 2017-01-07 09:30 hamarjában

hamarjában képe

Mindig is szerettem a szarkazmusod, de azért tudom, hogy elraktározod az infót, és ez nekem elég.
Balló kolléga úr valahol hátul a memóriámban talán megvan, ha jól emlékezem, akkor nem egy pozitív figura :) asszem egy önjelölt zseni.

na ja (Obb)

szo, 2017-01-07 05:44 Gitáros

Gitáros képe

Kedves hamarjában!

"Ledobta az asztalra a szürke Nokiát" - "Itt funkciótlan a Nokia" - írod.
Szerintem ebben az esetben tévedsz.
Ugyanis ennek a mondatrésznek van egy előzménye. (Azt is beidézem.)

"mondta elegánsan a nő, és kinyomta a telefont.
Ledobta az asztalra a szürke Nokiát..."

Forsaken nagyon jól oldotta meg azt a problémát, hogy hogyan kerülje el a szóismétlést két, egymást követő mondaton belül.
Mert, ha azt írja, hogy: "mondta elegánsan a nő, és kinyomta a telefont. Ledobta az asztalra a mobiltelefont" - az suta, ügyetlen megoldás. - telefon, mobiltelefon

Persze, írhatta volna még azt is, hogy:
a mobilt
a készüléket
de a Nokia névvel itt nincs semmi probléma.

Konkrét márkanevek leírása?
Engem nem zavar, ha jól beilleszkedik a történetbe, és gördülékennyé teszi az olvasást.

Például:
Az Armani öltönyös pasas kiszállt a fekete Mercédeszből, megtapintotta a hóna alá szíjazott 45-ös kaliberű Smith & Wessont, aztán sietség nélkül elindult a bejárat felé.
Ebben a mondatban három márkanév is szerepel, és egyik sem felesleges - szerintem. (Már csak azért sem, mert a mondat a saját kreálmányom...DDD)

Miki

szo, 2017-01-07 08:59 hamarjában

hamarjában képe

Kedves Gitáros!

Pont a példamondatoddal sikerült alátámasztanod a fenti állításomat, ezért nem értem, hogy miért értetlenkedsz. Az Armani és a fekete Mercédesz a társadalmi és anyagi helyzetére utal, valamint a fegyver beazonosíthatósága is lényeges lehet, a képi világhoz is hozzátesz, hiszen megtudjuk, hogy nem egy mütyürkével rohangál a tag.
Valamint ahogyan te is írtad, számtalan lehetőség lett volna arra, hogy elkerülje, hogy én is említsek egy példát:
kinyomta a telefont, majd ledobta az asztalra.
Szóval amíg ilyen apróságok (nem is nevezném apróságoknak) vannak egy szövegben, addig alatta marad egy bizonyos szintnek. Sajnos ez tény, de természetesen nem kell ezzel egyetérteni.

na ja (Obb)

szo, 2017-01-07 10:25 Para Celsus

Para Celsus képe

Na ja, ezer percentesen igazad van. Aha.

Múltkor is olvastam valami Vladimir Nabokovtól egy könyvet, a Lolitát, aztán megemlítette a tag, hogy Miss Szemközti sofőrje épp a Buickot mosta. Azonnal becsaptam a könyvet. Márkanév van benne, alatta van bizonyos szintnek.

Helyette elkezdtem olvasni Murakami Harukitól a Norvég erdőt. A galád főhős rendelt egy Cutty Sark whiskyt jéggel. Miért nem csak whiskyt? Ő is a szint alatt maradt, hogy hulljon vakolat a ramenjébe!

Jack Kerouac Útonjában egyszer lestoppolnak egy Fordot. Minek oda a Ford, elég lett volna az autó! Márkanév, alatta marad egy bizonyos szintnek.

Pontosan annak a szintnek, amely primitív ökölszabályok mentén próbálja definiálni az irodalmat - legyen az szép- vagy szórakoztató.
Valószínűleg a különböző béna-béta oldalakon vagy a YA-gyárakban csontosodnak ki az efféle dogmák, és még valószínűbb, hogy alapjában véve hasznos tanácsokból. Pl. az okés, hogy a műben a cselekményt, hangulatot nem pótolja a mazsolaszerűen a szövegbe szórt márkanevek sokasága (lásd Oravecz Coelho vagy Lakatos "Szőrösláb" Levente műveit) - csakhogy mire ez dogmává alakul, valami olyasmivé torzul, hogy "nem lehet benne márkanév, hörr!" - akkor sem, ha a műnek egyébként van története, mondanivalója, kifutása, a szereplőknek jelleme.

És az ilyen törekvéseket és dogmákat követve születnek a se íze, se bűze művek. Sajnos ez tény, de nem kell vele egyetérteni.


"The Rainmakeeeer!"

szo, 2017-01-07 10:28 hamarjában

hamarjában képe

Tudod te is, hogy igazam van, a példáid is ezt erősítik, de hát ilyen ez a popszakma.

na ja (Obb)

szo, 2017-01-07 10:37 Roah

Roah képe

Én sem tudok veled szakmailag egyetérteni, ne haragudj - Para példája pont a szerző mondatának helyénvalóságát támasztja alá, szerintem is.

Értem, hogy mire célzol, tehát hogy, tegyük fel, van egy Tiffany lámpa a nappaliban, és mondjuk egy Aston Martin a garázsban, ez sok mindent összefoglal, egy helyen, társadalmi osztály, bla-bla-bla, de itt nem akkora jelentőségű egy nokia telefon megemlítése, ebben a szövegkörnyezetben, amiben jelenleg van. Érteni, hogy miért használták fel a szót, vagyis funkciója van, nem azt írta, hogy Iphone 7 -es, hanem egy átlagot, hétköznapiasságot sugallót, illetve azt, aminek látszik.
Szerintem sincs gond a Nokia márkanév feltüntetésével.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2017-01-07 10:46 hamarjában

hamarjában képe

Látjátok a mondanivaló célja túlnövi magát, a felhozott példák azt mutatják, hogy természetesen lehet márkanevet használni. Ki mondta, hogy nem? De ne azért tegyük, hogy elkerüljünk egy szóismétlést. És ha ezt megjegyzi az ember., akkor miért nem világos a szándéka? Nem azt mondtam, hogy vállalhatatlan ez az írás, hanem csak annyit, hogy tudja az író, mikor mi fontos, és feleslegesen ne reklámozzon,. Nem minimalizmus ez, hanem a felesleges szócséplés elkerülésére tett javaslat, Ennyi, és semmi több, nem volt ebben a megjegyzésben

na ja (Obb)

szo, 2017-01-07 10:54 Roah

Roah képe

Hát akkor így kell megfogalmazni, vagy úgy, hogy világos legyen mindenki számára, mire célzol. Jó a nokia, de...és itt jöhet az a képbe, hogy miért is véled úgy, hogy a márkaneveket mire érdemes használni még, vagy miért ne (!), és ilyesmik, tehát szélesítheted a felhasználók, olvasók, és legfőképp a szerzők látóterét irodalom terén, és ha így teszel, biztos lehetsz benne, hogy a szerző egyrészt elgondolkodik rajta, az olvasók szintén, megjegyzi a nép, és fel is tudja használni később a munkája során.

Ennyi. :))))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2017-01-07 11:12 hamarjában

hamarjában képe

Na ja :) Jól összefoglaltad, kb ez lett volna a lényeg.

na ja (Obb)

szo, 2017-01-07 10:39 Para Celsus

Para Celsus képe

"a képi világhoz is hozzátesz, hiszen megtudjuk, hogy nem egy mütyürkével rohangál a tag." a szürke Nokia is hozzátesz a képi világhoz, mert megtudjuk, hogy nem egy flancos iPhone hetessel villog a szereplő. Sorry, de ez https://youtu.be/HUgZCpNWmqQ?t=8s

Ez a "tudod, hogy igazam van" bejött már valaha? Szerintem nem.
De amíg nincsenek érvek, addig egy bizonyos szint alatt marad az eszmecsere. Ez sajnos tény, de természetesen nem kell ezzel egyetérteni.


"The Rainmakeeeer!"

szo, 2017-01-07 11:04 hamarjában

hamarjában képe

Szeretném veled megértetni, hogy pont az a baj, hogy a kort kb. meghatározza a mobiltelefon használata, talán a szürke is hozzátesz valamit, ha a tárgyakat/állatokat a tulajdonossal egyformának azonosítjuk, de szó nincs arról, hogy ez a márka elavult lenne, mintha azt mondanánk, hogy Barkassal fuvarozik valaki. Ha Buickot mosnak, abból egyértelmű, hogy igen-igen módos családnál teszik, még ha ezer éves is az a Buick. De lehet én kerítettem nagyobb feneket a dolognak, mint kellett volna.

na ja (Obb)

szo, 2017-01-07 16:39 Para Celsus

Para Celsus képe

Áruld már el, ha egy másik írásban a narrátor Cutty Sarkot rendel Chivas Regal helyett, az milyen többletjelentéssel bír? Vagy ha a szereplő Seven Starsra gyújt rá Lucky Strike helyett? Vagy ha egy ócska Fordot stoppol le egy ócska Oldsmobile helyett?

Nem szeretem az ex cathedra kijelentéseket, főleg, ha katedra sem tartozik hozzájuk. Ha pedig hozok mellé példának egy raklap szerzőt, arra az a riposzt, hogy "akkor is tudod, hogy nekem van igazam". Aha.

Mellesleg nem ez az első alkalom, mikor egy dogmatikus, megfellebbezhetetlen (és mások szerint helytelen) kijelentés után a bősz kritikus ártatlanul forgatja a szemét, hogy neki ááá, nem is volt szándéka, ő nem úgy értette, nem is úgy gondolta... Először még elmegy, sokadik ilyen eset után kezdi azt hinni az ember gyereke, hogy rosszhiszeműen jár el a bősz kritikus. Vagy egész egyszerűen képtelen kifejezni magát.


"The Rainmakeeeer!"

szo, 2017-01-07 17:48 hamarjában

hamarjában képe

Érdekes pont hasonló gondolatok munkálkodnak bennem ilyenkor, amikor valaki kritizál valamit, és valaki meg az ellenkezőjét bizonygatja körmeszakadtáig. Ilyenkor már az sem segít, hogy próbálja az ember kifejteni a miérteket és hogyanokat, az már az ellenkritikusnak csak olaj a tűzre, és a másik nem azt nézi, hogy volt-e abban segítési szándék, hanem mellét döngetve bizonygatja az ő nézőpontjának igazát, egy csöppnyit sem gondolva az eredeti problémafelvetésre, csak a másik személyét próbálja olyan színben feltüntetni, ami minél hátrányosabb megvilágításba helyezni azt, és próbálja bősz és rosszhiszemű jelzőkkel személyessé tenni a beszélgetést. C'est La Vie

na ja (Obb)

v, 2017-01-08 12:11 Para Celsus

Para Celsus képe

Ha valakinek folyamatosan utólag kell magyarázkodnia, hogy ő ezt így vagy úgy értette, annak tán nem igazi a fogalmazókája. És ezen a pökhendi "tudod, hogy igazam van" mantra sem segít.


"The Rainmakeeeer!"

szo, 2017-01-07 11:42 hamarjában

hamarjában képe

Kedves Para!

Ezzel a megjegyzéseddel kapcsolatban még szeretnék pár dolgot megjegyezni.
Igen, mint mindenhol, minden területen, minden szakmának vannak bizonyos dogmái. Vannak olyanok, amiket elvethetünk, és vannak olyanok, amiket nem árt szem előtt tartanunk. Én ezeket csak akkor tartom meg, ha nem csak a tanulmányaimmal, hanem a tapasztalataimmal és olvasási élményeimmel is megegyeznek.Természetesen nem vagyok tévedhetetlen, de ha mindháromnál azonosan egyező a megítélési rátám, akkor azt kell mondjam, van valóság alapja a dogmának. Ne érts megint félre, nem azt mondom, hogy kuka egy írás, mert nem egyezik az én értékítéletemmel, hanem azt, hogy az én szerény véleményem szerint, mitől válhatna jobbá és szélesebb körben befogadhatóvá egy írás, és ilyenkor nem árt akár egyes szavakon is lovagolni. Úgysem mi döntünk, hanem az író, hogy mit lát meg ebből, és az olvasó, hogy mit fogad be,

na ja (Obb)

k, 2017-01-10 12:13 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

Na jó, akkor hasogassunk szőrszálakat. Bármit ledobhatott volna az asztalra, Samsungot is, de erről nem mindenkinek a telefon ugrott volna be. íA Nokiáról viszont igen. Ezért vélem zseniálisnak a megoldást. itt nem reklámról, egy cég ajnározásáról van szó, hanem egy olyan márkanév bevillantásáról, amiből mindenki elsősorban a Telefonra gondol, mint ahogy a Fordról a kocsikra, esetleg a Delfinekre és a nagy sárga böhömökre, de ehhez már kell némi szubkulturális jártasság, na mindegy, viszlát és kösz a halakat!

Forsaken! Ne add fel, ez a megoldás itt szerintem tökéletes. Annyira, hogy nekem másik olyan márka, amiről rögtön egy telefon ugrana be, eszembe sem jut, itt a környékem van egy Samsung, egy Sony-Ericsson és passz. Több nem is jut eszembe, de a többieknek sem. A Nokiáról viszont mindenkinek egyből jött a telefonon, kivéve x polgártársnak (a név úgy sem mondana semmit) aki szerint a roma objektumőr párbeszédéről lehet szó, de az már nem szimpla Nokia: Állj Titi! No, ki a? Bocs a szójátékért, ezzel csak a feszültséget akartam oldani, Gitárossal értek egyet, jól oldottad meg a problémát.

szo, 2017-01-07 07:21 Roah

Roah képe

Off

Figyelj csak, hamarjában, először Obbnak gondoltalak, tudod, hogy ez az új 'búbánat' gönc, de most, ahogy ezt a hozzászólást olvastam, és telón bénázva nem láttam a hozzászóló nevét, csak később, kajak azt hittem, Szombatfalvi Lacit olvasok - tökre így beszél, így fejezi ki magát, mint te abban a kommentedben, amire a márkanevekkel kapcsolatban észrevételezel.
Te is Székely vagy? :)))

Elnézést az offért.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2017-01-07 09:05 hamarjában

hamarjában képe

Szia Roah!

Múltkor kártyáztunk.
Kiment a macska. Mondta egyszer csak Lajos.
Bégyütt a macska. Mondta fél óra múlva, Feri.
Mire én fél óra múlva megkérdeztem: Most pofázunk vagy kártyázunk?

na ja (Obb)

szo, 2017-01-07 09:15 Roah

Roah képe

Lehet, macska, igen, a macskának jó füle van. Állati éles hallással bír. Tényleg.
Lajos vagy Feri? Azok pókerezzenek, akik tisztában vannak egy royallal, akik betartják a játékszabályokat, etikából.
Kutyaharapást inkább szőrivel - mondják.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2017-01-07 09:23 hamarjában

hamarjában képe

Ezért nem szeretem a netes kommunikációt annyira, mert sokszor félreérthető. Ez csak egy székely vicc volt,ha már említetted őket, nem kell belelátni semmit. Valamint gondoltam ebből hamarjában sikerül beazonosítanod.

na ja (Obb)

szo, 2017-01-07 09:33 Roah

Roah képe

Igen, mert ezer közül felismerem azoknak a hangját, akikkel sokat beszélgettem, kedveltem, igen, nem tehetek róla. Elrejtettem egy üzenetet az előző hozzászólásomban - megtalálod?

Nekem semmi bajom semmiféle kommunikációval, soha sehol, sőt, azt vallom, ez a titok nyitja (!), maga a kommunikáció - nem személyhez kötött, hanem az eltérésékhez, szerettem volna megállítani, rámutatni, hogy rossz az irány, és nagyon, de nagyon sajnálnám, szívből. Őszintén.
Székely vicc? Tudom. És azt is, hogy minden viccnek a fele igaz - de ha ebben az irányban halad tovább, akármit is ír, akárhogyan, nem fognak bízni a szerzők, sem Feriben, sem Lajosban, ha nem bíznak bennük a szerzők, nem fogják komolyan venni, ha nem veszik komolyan, akkor egy idő után nem olvassák el, mit ír Lajos és Feri, csak lólépésben, aztán már így sem, innen egy ugrás lesz egy 'köszi az olvasást' udvariasságból a szerző részéről, és ennyi. Ez itt egy tény - ez fog történni, ebben a sorrendben, gondoltam, tájékoztatlak a következetesség miatt, és mert igen, egyszerűen van úgy, hogy valakit meg kell védeni önmagától, vagy legalább megpróbálni megvédeni önmagától.
Mert kedveled, és rossz ezt látni, nagyon rossz.

Kezeld ezt a kommentet úgy, ahogyan jónak látod, a legőszintébben, legszelídebben mondom, hogy csak és kizárólag a józanságom vezérel valaki felé, akit nagyon bírtam.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2017-01-07 09:46 hamarjában

hamarjában képe

Egy akrosztichont megtalálni könnyebb, mint igazán látni a másikat. Sajnálom a múltidőt az utolsó mondatodban.
Fentebbiekről annyit, hogy a már szerzők privilégiuma.

na ja (Obb)

szo, 2017-01-07 09:58 Roah

Roah képe

Nem, nem érted a súlyosságát - és azok sem, akik ilyesmit tesznek. Tisztességtelenség látszatát kelti, márpedig felelősséggel tartozunk azokért, akiket kritizálunk, nagyon jól tudod, hogy ez nem homokozó, csúszdával - mire jó? Mi az értelme? Hiúság? Elv? Mi?
Sokan szerettek, kedveltek, hiányoltak, én magam tegnap úgy keltem fel, hogy mi lehet veled, mondtam is egy jó barátomnak, aztán látom, ki bukkan fel a Karcon. De hogy?
Miért nem jó az orig? Hírnévvel? Hm. Hírhedtséggel? Hm?

Múltidő?
Látod, mennyire érzékeny vagy...
Tudom.
Akkor képzeld el azokat, akik tényleg bírtak/bírnak és ilyen farsangi hacukában látnak. Azoknak hogy esik? Író vagy, nem? Miért nem képzeled magad mások helyébe? Gondolod, hogy azért, mert én mondom, csak én látom, hogy mi a pálya? Az, hogy nem mondják, az nem azt jelenti, hogy nem tudják.
Légy az, aki vagy, amilyennek megismertünk, ahogyan megkedveltünk - legyen értéke (!) egy kommentednek, kérlek, ne hagyd felhígulni.

Hm?
Komolyan.

(A szerzőtől bocsánatot kérek az offolásért.)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2017-01-07 10:05 hamarjában

hamarjában képe

Inkább privátban mostmár, ha kérhetlek.

na ja (Obb)

szo, 2017-01-07 10:08 Roah

Roah képe

Rendben.

Még egy elnézést az offért, Mindenkitől.

És addig is egy nóta a végére, szóljon hát a megfejtés. ;)

https://www.youtube.com/watch?v=3YDz-ftqr1g

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2017-01-07 12:14 polgarveronika

polgarveronika képe

Nagyon kényes határmezsgyén billegünk. Mert valóban az írónak alkotói joga és biz. esetekben kötelessége a mű teljessége érdekében olyan információkat közölni, amelyek akár a saját értékítélete szerint vagy valóban a történetvezetés miatt fontosak lehetnek. Nagyon kényes kérdés ez, ugyanakkor meghatározója lehet a stílusnak. Egy - egy szót kiragadni nem érdemes, hacsak nem kiugróan testidegen a szövegtől. Egyszer egy írásomban azt írtam: A férfi kiszállt a kocsijából. Fekete pulóvert viselt. (köze nem volt semmihez, csak én akartam szemléltetni, és a lektorom másfél oldalom keresztül taglalta, hogy miért nem kellett volna azt a jelzőt beletenni. Akkor nem értettem, ma már igen, és mindig erre gondolok, ha valamit bemutatni szeretnék: mennyire fontos, mennyire viszi közelebb az olvasót a történet élvezetéhez, megértéséhez?)Nos, úgy vélem, ez az igazán nehéz írói feladat: eldönteni, hogy milyen módon, ütemben és mennyiségben adagoljuk az infókat.
Ez a hozzászólásom nem csak erre a konkrét műre volnatkozik, szándékkal nem emeltem ki semmit, hanem csak úgy általánosságban gondolkodtam el...
Üdv: V.

 

_______Tertium non datur ______

szo, 2017-01-07 12:40 hamarjában

hamarjában képe

Teljesen igazad van Vera. :)
Borzasztóan vékony és mégis széles az a sáv a majdnem igen és igen közt, pont ezért nehéz átlépni azt..

na ja (Obb)

szo, 2017-01-07 12:49 polgarveronika

polgarveronika képe

na ja.

Üdv: V.

 

_______Tertium non datur ______

szo, 2017-01-07 16:03 Kentaur

Kentaur képe

Ne vegyük ki a szövegkörnyezetéből szegény kifejezést! Mivel én szóltam miatta először, én is tennék pontot az egész végére.
Nem, nem hiba a Nokia, nem, a szürke a Nokia sem hiba. Az a hiba, hogy én, aki kb. szarik a telefonokra és nem is tudta, hogy a Nokia nem gyárt modernebb okostelókat, az nem értette, ez most miért fontos. Esetleg másnak is elsiklott felette a figyelme, mert épp a történésre koncentrált. A hiba ott van, hogy ez lehetett volna egy fontos eszköz is, ha még egy pici kidomborítást kap. Valahogy úgy, hogy a nő ledobta a szürke Nokiát, és megfogadta magában, hogy akkor sem vesz olyan flancos okostelefont, ha azon internet is van... még mit nem! - és akkor máris vágtam volna, hogy miért is van a nőnek pont szürke Nokiája, és mit tesz ez hozzá a karakterhez. Ugyanígy ha nem a szemével néz föl a plafonra, amely szem mellesleg karikás is meg zöld is, hanem csak simán fáradtan felnéz a plafonra, majd mondjuk megdörzsöli a karikákat a szeme alatt - nos, az sokkal inkább kifejezte volna számomra, hogy rohadtul ki van már bukva. A zöld szem meg jöhetett volna akkor, amikor mondjuk amúgy is pont a külsejét méri fel, esetleg azzal a kiszólással, hogy ez ugyanolyan maradt (a zöld szem), mint kislánykorában - máris valószínűbb, hogy összekapcsolom a rémülettel, a kiszolgáltatottsággal.
Vannak sokkal hosszabb felesleges részek is ebben a műben, amiknek nem látszik az értelmük. Például az apa temetésén a vénasszonyok kissé életszerűtlen beszélgetése. Vagy hogy sejtelmünk nincs, mi köze a póknak a képekhez. (Szóljatok, ha van tippetek!)
A cél meghatározása is igen relatív egy dolog, mert például az esztétika à la l'art pour l'art is lehet egy cél. A lényeg csupán annyi, hogy az olvasónak ne legyen kétsége a célról.
Amennyiben az olvasónak cél nélkülinek tűnik vagy nem jön rá a céljára, ott több eset lehetséges:
a, az olvasó nem ért fel a művész zsenijéhez.
b, a művész nem gondolt bele, hogy ezt lehet, hogy rajta kívül senki se fogja érteni.
c, pont ez volt a cél, hogy ne értsék.
d, stlíustévedésről van szó, megvettem a Hókefélke és a hét playboy című képeskönyvet a hatéves gyerekemnek, és nem érti...
e, az író nem művész (még, már, soha), mert nem is érdekelte, hogy értik-e vagy sem, azaz nem tudatosan alkotott.
f, Derridáról van szó, őt senki se érti, csak úgy teszünk.

A "b" variációt mindannyian elkövettük már, profi íróval is megesik, ahogy az olvasó nem gondolatolvasó, úgy mi sem: nehéz mások nézőpontjába belehelyezkedni, és eltalálni azt a határvonalat, amikor se nem szájbarágunk, se nem vagyunk túl homályosak vagy elvontak vagy figyelmetlenek. Attól is függ, hogy kiknek írunk, nyilván ha gyerekmeséről van szó, akkor mindent ki kell mondani, ha meg a misztikum és horrorkedvelő közönség a célcsoportunk, akkor lehetünk sokkal homályosabbak, mint akár egy sci-fiben.
Az infó tehát nem fölösleges (szinte sosem az egy szint fölött, mely szintet szerzőnk azért már megugorta régen), hanem csupán nem jó helyen és nem jól van elhelyezve - de pont ettől lesz valami látszólag céltalan.

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

szo, 2017-01-07 16:08 hamarjában

hamarjában képe

Jézus és Mária, meg kell kövessem a szerzőt, álmomban sem gondoltam volna,hogy a Nokia nem gyárt okos telefont, így esélyem sem volt ilyen aspektusba helyezni az ottlétét (őskövületté váltam). Azért remélem, bár így már nem teljesen funkcionálatlan az ottléte, nem volt felesleges az erről folyó eszmecsere.

na ja (Obb)

szo, 2017-01-07 16:40 Kentaur

Kentaur képe

Csak amolyan jobbfélét nem gyárt, próbálkozott vele, de a Nokiának igazából leáldozott a nyomógombos eltünésével. Ezt én is most tudtam meg, szintén ősküvület vagyok... Mondjuk én akkor, amikor olvastam, egy darabig azt hittem, hogy vonalas készülékről van szó, hiszen ez egy könyvtár, miért ne az ingyenes melóhelyi vezetékest választaná ugye...úgy kellett visszakanyarodnom oda, hogy ja hát nem, mobilról volt szó. Ezek után meg az egy szál konnektor lett furcsa mondjuk egy ilyen modern korban, meg az egyszerű megoldás hiánya erre a helyzetre: elosztónak hívják. De pont egy könyvtárban az EGÉSZ épületben egy darab konnektor... ez több, mint hihetetlen mondjuk.

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

h, 2017-01-09 08:12 Blade

Blade képe

Ez nagyon off, bocsánat érte, de mivel a cégnél dolgoztam több, mint 10 évig, el kell mondanom, a Nokiának sose lesz vége...;)

Íme: http://www.theverge.com/2017/1/8/14204524/nokia-6-android-smartphone-china

h, 2017-01-09 10:52 Roah

Roah képe

Off és szintén bocsánat; asszem 2013-ban vette meg a Nokiát a Microsoft, de én is úgy tudom, hogy Nokia is back.;)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2017-01-09 10:58 Blade

Blade képe

Nem a Nokiát vették meg, hanem a telefonok névhasználati jogait, de azok már lejártak. Ezért jön a Nokia új tervekkel idén. A Microsoft pedig már nem árulhat Nokia logós telefont. Halleluja!