Rejtekhely

1.

 

–  Ugyan, Chris, nem a világ végére megyünk – mondta Anya, és hátrafordulva az első ülésről, megsimogatta a lábam. – Meglátod, hogy jól fogod érezni magad.

Tudtam, hogy amit csinálok, az hiszti, és semmiképp sem illik a koromhoz. Apa is mindig azt mondta, hogy már elmúltam tizenhárom éves, nemsokára kijárom az iskolát, meg kéne tanulnom felnőtt módjára viselkedni. Nem válaszoltam semmit, csak néztem az autó mellett elsuhanó fákat. Azon gondolkodtam, hogy vajon a barátaimnak miért nem kell a fél nyarat vidéken tölteniük a nagymamájuknál, akivel még csak beszélgetni sem lehet rendesen, mert mindig hülyeségeket kérdez.

–  Mama szeret téged, Chris, te is tudod. – Anya szemébe néztem, és megint elöntött az a bizonytalan érzés, ami mindig akkor kerített hatalmába, ha a felnőttek olvastak a gondolataimban.

–  Tudom – motyogtam. Tudtam én is, hogy szeret, és biztos voltam benne, hogy megint azzal az apró, habos süteménnyel vár, aminek a két felét lekvár ragasztja össze, és egyszer annyit ettem belőle, hogy rosszul lettem és hánytam. Akkor Anya össze is veszett Mamával, hogy nem figyelt rám, aki pedig Apát szidta, hogy sosincs mellettem. Azóta már sok év eltelt, de mindig elmondják, hogy ne egyek belőle annyit, mint akkor.

Minden pontosan úgy történt, mint vártam. Mikor Mama megpuszilt, savanyú cukor és régi szekrények illatát éreztem rajta. Apa felvitte a csomagjaimat a szobámba, Anya pedig elrohant wc-re. Mindig ezt csinálta, ilyenkor ellenőrizte le, hogy minden rendben van-e a házban, a Mama tud-e még tisztaságot tartani. Nagymamám egyedül élt, férje pár éves koromban meghalt, csak történetekből ismerem a nagyapámat. Mama nem ment többet férjhez, és mindig azt hittem, hogy az egyetlen szórakozása az, hogy süteményt süt, vagy takarít. Azt mondta, hogy sosem fog tökéletesebb férfit találni, mint az ő férje volt, és inkább a családjával törődik, mintsem hiábavaló kereséssel töltse az életét. Ebből mi annyit láttunk, hogy mindig makulátlan tisztaság, és terített asztal várta a vendéget.

Későre járt, miután megvacsoráztunk, engem felküldtek aludni, a felnőttek pedig még sokáig beszélgettek a konyhában. Nem tudtam elaludni, hallottam, hogy Ned nagypapát emlegetik, aztán Mama sírt, és Anya vigasztalta.

Reggel kezdődött az igaz nyaralásom. A szüleim hazautaztak, nekik menni kellett másnap dolgozni, én pedig kettesben maradtam a nagymamámmal, aki mindig mosolyogva beszélt velem, és ez egy kissé idegesített, hiszen nem voltam már kisgyerek.

– Becky tetszik neked, ugye?

Utáltam, hogy csakúgy, mint Anya, Mama is átlátott rajtam. Beckyvel tavaly nyáron ismerkedtem meg, mikor először engedtek el egyedül biciklizni. A faluban és környékén szinte egyáltalán nincs forgalom, nem féltettek. Ettől én is bátrabban tekertem, mert hiába játszottam meg előttük a lázadót, valójában jó gyerek voltam, és ha láttam volna rajtuk, hogy féltenek, biztosan nem száguldozom olyan gyorsan a poros utcákon. Meg is lett az eredménye, hatalmasat estem az egyik kanyarban, elég messze a házunktól. Reméltem, hogy senki sem látta, de minden illúzióm szertefoszlott, mikor valaki felnevetett mellettem.

–  Jól vagy? – kérdezte, én pedig villámgyorsan felpattantam a földről, és úgy tettem, mintha egyáltalán nem fájna semmim sem, pedig úgy éreztem, mintha parázzsal égetnék a térdem. Minden erőmre szükségem volt, hogy ne nézzek oda.

Bólogattam, de megszólalni már nem tudtam. Olyan magas lehetett, mint én, csak vékonyabb. Szőkésbarna haja hullámai épp csak elérték a vállát, szintén barna szeme vidáman hunyorgott az erős napsütésben. A bőre is szépen lebarnult, sokkal egészségesebbnek tűnt az enyémnél, amit inkább csak megégetett a nap, mintsem barnította volna.

–  Becky vagyok – mutatkozott be. Alig értettem, mit mond, mert teljesen elbűvölt, mikor a kis, fitos orra összeráncolódott, ahogy hunyorgott a napfényben.

Dadogva kinyögtem a nevem, és elindultunk hazafelé. Az első kerékben akkora nyolcas keletkezett, hogy még tolni is nehéz volt, egyenesen megszégyenítve éreztem magam, amíg el nem értünk a házhoz. Szerettem volna, ha nem kísér hazáig, de nem tudtam elkerülni, hogy szemtanúja legyen, ahogy anyám sikítozva rohant elém, amikor meglátta a véres térdemet. Becky neki is bemutatkozott, és Anya úgy nézett rá, mintha miatta estem volna el, aztán bevonszolt a házba. Mikor megfordultam, már csak Becky hátát láttam, ahogy elsétált a háztól, és azon a nyáron nem is találkoztunk többet.

- Honnan emlékszel rá? – kérdeztem Mamát. – Már én is majdnem elfelejtettem. – Ahogy kimondtam, már tudtam, hogy ez gyengére sikerült; nagymamám nem is próbálta titkolni a mosolyát.

- Pár napja idejött, és megkérdezte, jössz-e ezen a nyáron.

- És mit mondtál neki? – Tudtam, hogy teljesen elárulom magam, de már nem érdekelt.

- Hogy természetesen jössz – mosolygott rám.

 

2.

 

Tavaly nyáron mindig csak a temetőig mertem elbiciklizni. Utána már erdő sötétlett, földúttal a közepén. A tűző napsütésben feketének láttam a belsejét, és tudtam, a szüleim sem örülnének, ha ott csavarognék.

Úgy gondoltam, idén megnézem, mi van abban az erdőben. A biciklit magam mellett tolva sétáltam be az árnyékba. Igazából csak egy ugyanolyan erdő volt, mint az összes többi, de a képzeletem és az idegen ingerek együttes hatása minden kis reccsenést óriási zajjá fokozott, minden egyes árnyékot rémekkel töltött meg, ahogy egyre mélyebbre hatoltam.

–  Nahát, Chris, mit csinálsz te itt?

Rémülten pördültem meg, és bár próbáltam nyugodt maradni, elég ijedt lehetett az ábrázatom, mert Becky felnevetett. Pontosan úgy nézett ki, mint tavaly, talán még a ruha is ugyanaz volt rajta.

–  Csak megnézem ezt az erdőt. – Nem tudom, miért, de mentegetőzni kezdtem, mintha rajtakapott volna valamin. – És te?

– Én is csak sétálok. – Megkerülte a biciklit, mintha el akarna menni, de aztán visszafordult. – Mutassak neked valamit?

–  Persze.

–  Akkor tedd le a bringát! Nyugi, nem fogják ellopni, erre senki sem jár.

Eldöntöttem a kerékpárt a fűben, és reméltem, hogy rendesen takarja, de séta közben már azon izgultam, hogy egyáltalán én megtalálom-e. Becky gyorsan haladt előttem, nem nézett hátra, és nemsokára egy olyan keskeny ösvényre értünk, hogy nem is fértünk volna el egymás mellett. Egyetlen szót sem szólt egész úton, még akkor sem, amikor megállt előttem, de olyan hirtelen, hogy nekiütköztem a hátának. Egy pillanatra megéreztem a haja illatát, de aztán arrébb lépett, és csak mosolygott rám. Olyan sokáig maradt néma, hogy kezdtem zavarba jönni.

- Megérkeztünk, Chris – mondta egy kicsit később, még mindig mosolyogva. – Üdvözöllek, ez itt a Rejtekhely.

Hiába meresztettem a szemem, semmit sem láttam, aztán felmutatott egy fára. Tekintetemmel követtem az ujját, és akkor vettem észre, hogy felettünk egy kis házat építettek a fa törzsére. Majd’ kiugrottam a bőrömből, főleg, amikor felmásztunk, és elhelyezkedtünk. Leültem a padlóra, a deszka résein át besütött a nap, de csak annyira, hogy ne legyen teljesen sötét. Becky leült mellém, majd nekem dőlt, és a vállamra hajtotta a fejét.

- Most már ez a te Rejtekhelyed is, Chris – mondta, szinte suttogva. – Akármikor eljöhetsz ide.

Az orrom megtelt Becky illatával, azt hittem, kiugrik a szívem, olyan gyorsan kalapált, és folyamatosan remegett a gyomrom. Arra gondoltam, hogy ez a nyár sokkal különlegesebb lesz, mint az eddigiek.

 

3.

 

A következő pár napban rendszeresen kijártam az erdőbe, az egész napot ott töltöttük Beckyvel. A zsebpénzemből vásároltam ennivalót, javarészt édességet. Becky szinte sosem kért, azt mondta, nem éhes. Egyre jobban megismertem, néha kicsit meg is ijesztett. Történeteket mesélt az erdő melletti temetőről és halottakról, akik félnek egyedül maradni.

– Hiszel a szellemekben, Chris? – kérdezte, én pedig élveztem, hogy libabőrös lesz a karom, de közben nappal van, és biztonságban vagyunk a Rejtekhelyen.

Amikor hazaértem, alig volt erőm enni valamit, hamar lefeküdtem, és korán reggel már indultam is a Rejtekhelyünk felé. Becky mindig ott várt, azt mondta, nem tud sokáig aludni.

Otthon megromlott a helyzet. Mama szótlanná vált, egyenesen gorombává, ami túl későn tűnt fel, mert alig voltam otthon. Egyszer-kétszer az ennivaló sem volt az asztalon, és amikor megkerestem Mamát, mindig a szobájában találtam, ült az ágya szélén, és magában beszélt. Ilyenkor féltem tőle, esténként azt hallgattam, recseg-e a lépcső, mert nem szerettem volna, hogy feljöjjön a szobámba.

Egy reggel aztán eltűnt a cipőm. Hiába kerestem, sehol sem találtam, sőt. Mind eltűnt. Megkérdeztem Mamát, aki azon a reggelen különösen jókedvű volt, de ő sem tudta, hol vannak. Furcsa módon nem is érdekelte a dolog, csak az álmát mesélte nekem folyamatosan, ami arról szólt, hogy Ned nagypapa egyszer csak bejött az ajtón, és azt mondta, hogy egy kicsit köztünk lehet, utána vissza kell mennie a sírba.

–  És emiatt nem kereste meg a cipődet? – kérdezte Becky, miközben elgondolkodva nézett a papucsomra.

–  Igen. Furcsa lett. Néha félek tőle.

Becky csak mosolygott rám, és azt mondta, hogy nemsokára minden rendbe jön.

A cipős reggel után minden nap történt valami. Egyszer a kulcs tűnt el, és ha nem mászok ki az ablakon, talán el se tudtam volna menni. Mikor este hazamentem, nyitva volt az ajtó. Mamát az ebédlőben találtam, sírt. Magához húzott, és azt zokogta a fülembe, hogy mennyire hiányzik neki a Papa, és milyen borzalmas az, amikor valaki azért jön el álmunkban, hogy reggel nyomát se találjuk. Aznap nem vacsoráztam semmit. Azt vártam, reggel mond valamit, ami megmagyarázza az előző esti viselkedését, de csak mosolygott, és reggelit tett elém, mintha nem is emlékezne semmire. Elmesélte, hogy megint Ned nagypapával álmodott, aki az én biciklimmel ment reggel dolgozni, és milyen mulatságosan festett rajta. Komolyan megijedtem, amikor nem találtam a bringámat a garázsban. Futottam Beckyhez, aki még szemrehányást is tett, amiért sokat kellett rám várnia. Mondtam neki, hogy nem kell idegeskednie, hiszen eddig is egyedül járt ide.

–  Már semmi sem lesz olyan, mint volt, Chris, soha többé. Ez egy nagyon különleges nyár.

Hanyatt dőltem, a pólóm beakad a lécek szálkáiba. Becky közelebb húzódott hozzám, éreztem a gyümölcsös rágója illatát, amikor beszélt.

–  Akarod, hogy megcsókoljalak?

A gyomromat izzó üvegszilánkok karmolták belülről, a szívem a torkomat szorongatta. Egy szót sem tudtam szólni, csak néztem, hogy közelít az arca az enyémhez. Nagyon puhának éreztem az ajkát, egy pillanatig az enyémen tartotta, majd amikor elhúzódott, hűvös, nedves nyomot hagyott maga után a számon. Lenyaltam, sós volt.

Becky megint csak elmosolyodott, a vállamra hajtotta a fejét, én pedig reméltem, nem veszi észre, mennyire dübörög a szívem. Amikor felemeltem a kezem, az nedves foltot hagyott a poros padlón. Úgy éreztem, valami nagyon fontos dolog történt velem, és egy ideig komolyan boldog voltam.

 

4.

Otthon megint nem találtam ennivalót. A konyhában a reggeliből maradt kenyér állt az asztal közepén, kissé már szárazon, látszólag senki sem nyúlt hozzá. Megijedtem, hogy talán történt valami Mamával, ezért körbefutottam érte a házat. A szobájában találtam meg, de nem tudtam bemenni, csak a hangját hallottam. Azelőtt sosem zárta be az ajtót, remegni kezdett a kezem a gondolatra, hogy mi történhetett, de aztán elmúlt a pánikom, mikor meghallottam, ahogy időnként felnevet. Mintha beszélt volna valakivel telefonon, csak az ő hangja jutott el hozzám. Előbb kopogtam, aztán dörömböltem az ajtón, de nemhogy nem nyitotta ki, de még csak nem is válaszolt nekem. Nem értettem, miről beszél, de feltűnően jókedvű volt, úgy, ahogy még sosem hallottam. Kiabálni kezdtem, ütöttem az ajtót. Hogy nem válaszolt, százszor rosszabb volt, mint az, amikor nem találtam sehol.

Elfáradtam, abbahagytam. Bentről ugyanaz a halk, kuncogó nevetés és beszéd szűrődött ki, mint előtte. Otthagytam a szobát, ettem egy kevés üres kenyeret a konyhában, majd a szobámba mentem. Nem akartam lefeküdni, de mégis mindent úgy csináltam, mint máskor. A megszokott mozdulatok megnyugtattak kissé, és amikor lefeküdtem, el is aludtam.

Álmomban Ned nagypapával sétáltam egy erdőben, és már szürkület volt. Nem szólt hozzám, rám se nézett, én pedig féltem az arcától, nem mertem rátekinteni. Fogta a kezem, olyan erősen, hogy akkor sem szabadulhattam volna, ha akarok. Ráismertem arra az útra, ami a Rejtekhelyre vezetett. Amíg mentünk, az utat ellepték a giliszták, és a meztelen lábujjaim között tekeregtek, mert nem volt rajtam cipő, ahogy Ned nagypapán sem, de neki lába sem volt. Két csonkon járt, mintha levágták volna a lábfejét.

Amikor odaértünk, el akartam szaladni, fel a fára, a Rejtekhelyre, de Ned nagypapa olyan erősen markolt, hogy nem tudtam kiszabadítani a kezem. Ránéztem, és akkor ő is felém fordult, miközben lehajolt. Belém szorult a kiáltás, amikor megláttam, hogy Ned nagypapának egyáltalán nincs is arca, csak egy sötét lyuk van a fején az állától a homloka közepéig. Nem láttam bele, pedig nagyon közel húzott magához, aztán zúgó hanggal beszívta a levegőt, és egy nagyon mély nyögéssel az arcomba fújta. Dohos volt, és halott állatok szagát éreztem rajta. Arra gondoltam, hogy behúzza az arcom az övé helyére, és nyüszítve próbáltam kitépni magam a kezéből, mikor hirtelen elengedett, én pedig a lendülettől nekivágódtam egy fának.

Még fájt a hátam, mikor felébredtem, mintha valóban beütöttem volna, és éreztem a kezemen a szorítást.

–  Neked is szólt, ugye, Chris?

Mama ült az ágyam szélén, és bár furcsának éreztem, hogy itt van, egyáltalán nem bántam. Átöleltem a derekát, és szégyelltem, de sírni kezdtem. Nem ölelt át, nem szólt egy szót sem, csak várt néhány percig, majd felállt az ágyról.

–  Többet nem találkozhatsz azzal a lánnyal. Felejtsd el, vagy nagyon megjárod!

Ezzel sarkon fordult, kiment a szobából, és még be is csapta az ajtót. Rázott a hideg, nem értettem, mi baja Mamának, és folyamatosan éreztem azt a fojtó bűzt, ami Ned nagypapából áradt. Visszafeküdtem az ágyra, és reggelig valami ködös, félálomszerű ködben lebegtem, de ez a köd zajos volt, hideg, üvegszilánkok röpködtek benne, és még valami, amit nem láttam, nem hallottam, de éreztem, ott van körülöttem, és élvezettel figyeli, hogy félek tőle.

 

5.

 

Reggel hatalmas zajra ébredtem, mintha Mama veszekedett volna valakivel. Sőt, verekedés is hallatszott, üvegcsörömpölés, ajtócsapkodás. Mikor Mama felsikoltott, leszaladtam a lépcsőn, de legnagyobb megdöbbenésemre semmi sem történt odalent.

–  Kérsz reggelit, Chris? – kérdezte nagymamám, a legkedvesebb mosolyával. Mikor ránéztem a tányéromra, elfogott a hányinger, mert étel helyett véres, kitépett fogak hevertek benne.

Visszaszaladtam a szobámba, felöltöztem, és mindenre elszánva mentem le a fölszintre. Teljes csend volt odalent, a rádió is elnémult, amit Mama mindig bekapcsolt, ha a konyhában dolgozott. A bejárati ajtó a konyha mellett nyílt, ahova mindenképpen beláttam, ha ki akartam menni a házból.

Máig sem értem, miért nem néztem oldalra, csak fél szemmel láttam, hogy a nagymamám szaggatott mozgással elindul felém, és valami iszonyatosan vörös anyag van szétkenve az egész helyiségben.

Futottam, ahogy csak bírtam, hogy minél előbb elérjek a Rejtekhelyre. Esni kezdett az eső, tocsogtam a sárban, és alig bírtam felmászni a fára, olyan csúszós lett. Odabent már ott ült Becky, mint mindig. Csak most jutott eszembe, hogy sosem láttam se bejönni ide, se hazamenni innen. Mióta egyszer feljöttünk, sosem találkoztunk máshol.

–  Fázol, Chris? – kérdezte.

Csak ültem vele szemben, és néztem azt a szép, barna szemét.

– Te hol laksz, Becky?

Kicsit mosolygott, és közelebb húzódott.

–  Én itt vagyok otthon – mondta. – És azt szeretném, ha te is így éreznél.

Egészen hozzám bújt.

–  Emlékszel, amikor megcsókoltalak? – Megnyalta az ajkát, és újra megéreztem azt az édes illatot. – Ha van kedved, most te is megcsókolhatsz.

Annyira szép volt a szeme, ahogy rám nézett, pici, résnyire nyílt ajka már majdnem az enyémet érte. Megfogtam az arcát, és minden izgalmam eltűnt, csak nyugalmat éreztem, és azt, hogy valami húz egyre közelebb hozzá, és már igazán nem akartam semmi mást, csak azt, hogy újra összeérjen az ajkunk.

–  Chris!

Nagymamám hangja volt. Messziről jött hozzám, és majdnem elnyomta egy dörgés.

–  Chris!

Alig lehetett hallani a zuhogó esőn át, de biztos voltam benne, hogy ő az. Becky ijedten nézett a szemembe, és vékony karjával átkulcsolta a nyakamat.

Megijedtem tőle. Megéreztem valamit, amit a mai napig nem tudok elmagyarázni. Csak néztem rá, aztán megpróbáltam kiszabadulni a szorításából, de meglepődtem, mennyivel erősebb nálam.

–  Chris, hol vagy?!

–  Itt vagyok! – Artikulátlan hangon üvöltöttem, pánikba estem. – Itt vagyok!

Közben Becky arca lassan megváltozott. Öreg lett, hihetetlen ütemben ráncosodott, megőszült, majd kihullott a haja, potyogtak a fogai a szájából, közben ontotta magából a halottak édeskés bűzét. Mosolygott, magas, rekedt hangon nyögdécselve nevetett, valamit mondott is, de nem értettem, csak egy halk, nyáltól fröcsögő dünnyögés jött belőle. Ahogy próbáltam kiszabadulni, észrevettem, hogy egyre könnyebbé vált, majd fel tudtam állni vele. Addigra Beckyből már csak egy összeaszott öregasszony lett, vagy még az sem, csak egy nyögdécselő, megbarnult, élő múmia, de még mindig erősen szorított. Hirtelen egy száraz reccsenéssel kiszakadt a karja. Nem is vérzett a csonk, Becky szájából is csak egy halk, fáradt nyögés hallatszott. Hozzávágtam Beckyt a búvóhelyünk falához, majd oda sem nézve leugrottam a fáról.

 

6.

 

Mama talált rám, ő vitt ki az erdőből. Elájultam a zuhanás után, és eltörtem a lábam. Azt mesélték, napokig nem tisztultam ki rendesen, félálomban beszéltem Mamáról, Beckyről, Ned nagypapáról. Az orvosok azt mondták, a hallucinációim az agyrázkódásnak tudhatók be.

Csak Mama nézett rám másképp. Anyáékkal rettenetesen összeveszett, soha többet nem mentünk hozzá, a kórházba is csak párszor jöhetett be. Anya azt mondta, hogy ha nem az anyja lenne, feljelentené. Nekem pszichológushoz kellett járnom, aki folyamatosan az agyrázkódásról beszélt nekem, és arról, hogy az álmok néha sokkal valóságosabbak, mint azt hinnénk.

Már majdnem vége volt a nyárnak, és egyedül voltam otthon, amikor egy délelőtt csörgött a telefonunk. Mama volt a vonal másik végén. A baleset óta nem beszéltünk.

–  Te vagy az, Kicsim? – Hallottam, hogy sír.

–  Igen.

– Sajnálom… ha tudtam volna… előbb megállítom.

– Mit, Mama? – megijesztett a hangja, nagyon szomorúnak tűnt.

– Itt ez a temető, meg az erdő… Kicsim… jaj… miért nem mondtad, kivel játszol?

Remegni kezdett a kezemben a telefon, egy szót sem tudtam szólni.

– Nem én voltam – folytatta. – Ő csinálta az egészet. Már tudom… nagyon gonosz.

–  Mi a baj, Mama? – Nem tudtam mást kinyögni, még mindig reméltem, hogy csak félreértem.

–  Kicsim, azt hittem, gyűlölsz engem! De a kórházban beszéltél, és azóta rájöttem, hogy te is féltél tőlem. Chris… Kicsim… ugye már nem haragszol?

–  Nem! - Én is sírni kezdtem. Valami nagyon mélyen felüvöltött bennem.

Mikor hazajöttek a szüleim, leültettek, és közölték, hogy Mama meghalt, megállt a szíve. Nem lepődtem meg, előbb tudtam, mint ők.

Azóta eladtuk a házat, és csak egyszer voltunk ott, amikor összepakoltuk a Mama holmiját. Egy percre sem mertem ellépni apám mellől, aki még élvezte is, hogy ez az esemény közelebb hozza a fiához. Fogalma sem volt, mennyire rázott a hideg, valahányszor a szélben suhogni kezdtek az erdő fái.

 

4.9375
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4.9 (16 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

p, 2010-02-19 20:22 Blade

Blade képe

Kicsit hosszú, de eddig ez a legjobb, amit olvastam tőled. Gratula!

p, 2010-02-19 20:34 Kelvin

Kelvin képe

Köszi! :) Alakul ez, még pár novella, és megadod azt az öt csillagot!

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

szo, 2010-02-20 04:33 Ndy

Ndy képe

Nekem (állítólag) Blade már kétszer is adott ötöst. Most már csak a három lányból kell kiszűrnöm, ki nem: ha elkapom megfizet :)

Holnap(után) elemzem.

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

szo, 2010-02-20 10:52 Blade

Blade képe

Állítólag...;)

szo, 2010-02-20 12:54 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Természetesen Éva, mivel rajta nem mered behajtani. :P (Fiatal biológus lánykákat nem illik ötösök miatt molesztálni.)

_____________________
Dr. Bloody Dora

v, 2010-02-21 12:39 Ndy

Ndy képe

Dehogynem és (dehogynem :DDD)

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

szo, 2010-02-20 10:54 Blade

Blade képe

Sztem ha ezt átírnád még egyszer-kétszer, már akkor is lehetne publikálni...az meg 5 csillag. ;)

(Tudtad, hogy a jobb cégek legalább 3x megírják ugyanazt a szoftvert a nulláról és csak utána adják ki/el? Garantált minőség. Persze ehhez tőke-idő-profizmus kell. )

szo, 2010-02-20 12:05 Kelvin

Kelvin képe

Ezt is javítgattam. Nem hiszem, hogy rááldozok még annyi időt, hogy tökéletes legyen (nekem amúgy is az :D ), majd a következőnél megadod az ötöst. Én ráérek. :)

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

szo, 2010-02-20 00:01 Maggoth

Maggoth képe

Tök jó volt, mondjuk sejtettem a vége felé ám, hogy ki a hunyó. Kicsit Kinges érzésem volt, mialatt olvastam. Hibákat nem jegyzetelek, eldöntöttem, hogy ez nem az én resszortom. Mondjuk akad egy rész, ami kicsit bántotta a szemem, de lehet hülye vagyok  :)

Ez itt: "Mosolygott, magas, rekedt hangon nyögdécselve nevetett, valamit mondott is, de nem értettem, csak egy halk, nyáltól fröcsögő dünnyögés jött belőle. Ahogy próbáltam kiszabadulni, észrevettem, hogy egyre könnyebbé vált, majd fel tudtam állni vele. Addigra Beckyből már csak egy összeaszott öregasszony lett, vagy még az sem, csak egy nyögdécselő, megbarnult, élő múmia, de még mindig erősen szorított. Hirtelen egy száraz reccsenéssel kiszakadt a karja. Nem is vérzett a csonk, Becky szájából is csak egy halk, fáradt nyögés hallatszott." Sok egy van benne szerintem.

Mindegy, azért adok egy ötöst  ;)

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

szo, 2010-02-20 12:06 Kelvin

Kelvin képe

Tényleg sok egy van benne, de ha nem írod oda a végére, nem is veszem észre.

Azért köszi az ötöst. :)

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

szo, 2010-02-20 08:23 craz

craz képe

"Aznap nem vacsoráztam semmi."  +t

Tetszett. Talán csak az 5. rész első fele nem az igazi.

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

szo, 2010-02-20 12:08 Kelvin

Kelvin képe

Ezt hogy szúrtad ki? :D

Mi a baj az ötödik résszel?

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

szo, 2010-02-20 08:43 Roah

Roah képe

Ismervén zseniális ijesztegetési szokásaidat, reggel olvastam el.(És hogy jártam? Elmélyülten olvasom a novellát, izgulok. Cecilia macskám pedig úgy döntött, hogy halaszthatalan ügyet kell elintéznie a fürdőszobában - én hülye résnyire nyitva felejtettem az ajtót. Szóval felfokozott hangulatban olvasok, éppen az első csók jelenetnél tartok, amikor hatalmas puffanás hallatszik a fürdőszobából! Nem, nem állt meg a szívem, és nem gyújtottam rá azonnal, á..nem...Cilike felborította a szennyestartót, és vele együtt az én lelki nyugalmamat is.)

A mű tele van feszültséggel, izgalommal, titokkal. Külön gratula a "gyerekszájhoz". Olvasmányos, és kíváncsivá tett. A fogakról...(tudtad, hogyha valaki foggal álmodik, az mindenképpen valami rossz előjel, rossz oment jelent?) Kelvin, ez a sztori kegyetlenül jó - én még elütést sem láttam benne -, a helyesíráshoz pedig amúgy sem értek.

Nincs mese: ötös

 

 

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2010-02-20 12:10 Kelvin

Kelvin képe

Tudtam, azért írtam bele a fogakat. :)

Magamat ismerve, ha ez velem történik, megerőszakolom Cilikét ijedtemben. :)

Köszi az ötöst, örülök, hogy tetszik:

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

szo, 2010-02-20 14:17 Windyllan

Windyllan képe
5

Nincs mese, "kiolvaslak".. mindent megkeresek, amit eddig feltettél az oldalra :D !
Tetszik az "írói palettád" :) fogak, izzadtság, gyerekek, rothadás.. és mindez mézbe mártva *-*
Természetesen mint minden horror kedvelő én is kitaláltam már a mű elején a turpisságot, de a Libabőr könyveket sem azért olvastam zsengébb koromban, mert ne tudtam volna a végüket :D
Egyedül az 5. fejezetnél kavarodtam meg.. nem tudtam eldönteni, hogy még mindig "álmodunk" e, avagy a nagymama már pár napja halott és bomlik a házban :) ? Persze utána tisztult a kép.

Remélem még sok hasonlót olvashatok :)

----------------------------------------------------------------

"Kérem ne etessék az állatokat. Nem élnek."

szo, 2010-02-20 18:07 Kelvin

Kelvin képe

Köszi, ez nagyon jó!

Remélem, tudok még ilyet írni. :)

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

szo, 2010-02-20 16:42 LordDante

LordDante képe

Már tegnap este is olvastam, és azt kell mondjam, azonnal érteklnem kellett volna. Pláne, hogy egy remek ötletet adott. Egyszer álmodnék egy ilyet... kíváncsi vagyok, hogyan is élnem meg. Na, de nem írom le a sok hülyeségemet, jó stílus. Mikor elragad az a bizonyos: csak látom magam előtt az egészet és fel sem tűnik, hogy olvasok, erre vége. Még ilyet. De a jobbtól se riadj vissza. :D

szo, 2010-02-20 18:08 Kelvin

Kelvin képe

Köszi!

Remélem, lesz bátorságom egyszer jobbat írni. :)

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

szo, 2010-02-20 17:50 Indi

Indi képe

"Reggel kezdődött az igaz nyaralásom." - az igazi?

Biztos jó, de én ezt most nem tudom megítélni, mert mint kiderült az elvont és én nem muzsikálunk jól együtt. Konkrétan nem muzsikálunk mi sehogy. Ködös elképzeléseim vannak a lényegről, plusz Maggoth volt olyan kedves és súgott, de attól még tény, hogy ezt bebuktam :(

Annyira idegesít, hogy inkompetens vagyok a témában, hogy már-már értem mit éreztél, amikor a kiscsaj csak fogta magát és meghalt az első hótól :D

----------------------------------------------------------

"Nem vagyok sznob. Kérdezz meg bárkit. Úgy értem, bárkit, aki számít." (Simon Le Bon)

"Egy gödör ásását leszámítva kevés dolog van, amit rögtön legfelül lehet kezdeni" (Harry Lo

szo, 2010-02-20 18:09 Kelvin

Kelvin képe

Pedig ez nem is elvont. :(

Szerintem te titokban kimentél játszani a hidegbe...

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

v, 2010-02-21 12:35 Ndy

Ndy képe

Tetszett, bár már a legelején sejtettem a megoldást, amikor említed, hogy a kiscsajon ugyanaz a póló volt, mint egy éve :)

Az első fejezetben kicsit nehéz volt belezökkennem a stílusodba, főleg az ilyen mondatok miatt:

"Nem válaszoltam semmit, csak néztem az autó mellett elsuhanó fákat, és azon gondolkodtam, hogy vajon a barátaimnak miért nem kell a fél nyarat vidéken tölteniük a nagymamájuknál, akivel még csak beszélgetni sem lehet rendesen, mert mindig hülyeségeket kérdez."

Alapvetően hibátlan, de a legelején még érdemes szétszedni több darabra, ugyanis az olvasónak van egy olyan hülye szokása, hogy kell pár sor, amíg a szövegértése alkalmazkodik egy író stílusához. Utána már lehet mindent, egy oldalal később hozzááll az agy.

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

v, 2010-02-21 13:08 Kelvin

Kelvin képe

Neked nincs tavalyi pólód? :)

Köszi, igazad lehet. Éppen Poe-t olvasok, sokszor nála is nehéz az első oldal, most már tudom is, hogy miért.

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

v, 2010-02-21 13:11 Ndy

Ndy képe

Én max 3-4 hónapig hordok egy pólót, majd mosás céljából leveszem, és rendeltetésszerűen elhagyom :D

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

v, 2010-02-21 13:14 Kelvin

Kelvin képe

Az már inkább elszökik...

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

v, 2010-02-21 17:21 Sren

Sren képe

Direkte nem véleményeztem, noha láttam, hogy fent van, csak picit sűrű volt a hétvége... még vár rám egy hosszas elemzés (röpke 13ezer karakter, nem sok, tudom), némi történelemlecke (három weboldal fejből), közben hanganyag értékelése, miegymás (csupa időrabló meló), de nem szabadulsz tőlem, Tesó, olyan nincs! Addigis, kitartás! :D

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

v, 2010-02-21 17:35 Kelvin

Kelvin képe

Ok, kitartok! :)

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

h, 2010-02-22 13:44 Kreeteeka

Kreeteeka képe
5

Már amikor felkerült, akkor megfordult a fejemben, hogy elolvasom, csak épp olyan hosszúnak tűnt... Most meg rövidnek...

Remek kis történet ez, nem is volt olyan hiba, ami engem különösen zavart volna. Kivéve, hogy olvasás közben folyamatosan zavargált a jónép, mintha csak érezték volna, hogy nem érek rá (megfogadtam, hogy a következő ember, aki idejön zaklatni, hogy mikor jön a Délegyházi busz, azt orrbavágom - főnököm örülne). 

A ruha, hogy ugyan az volt rajta, nekem is feltűnt, tudtam, hogy lesz szerepe, csak azt nem, hogy pontosan mi. :D

Szóval csak így tovább, 5*.

Kk.

* * * * *

Boldogok a lelki szegények és az analfabéták.

h, 2010-02-22 19:05 Kelvin

Kelvin képe

A főnököd nem számít, az főnököknek semmi sem tetszik. Rohadt egy népség.

Köszi, hogy olvastad, az öt csillagot meg végképp!

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

h, 2010-02-22 19:46 Blade

Blade képe

Én főnök vagyok és nem tetszik ez a hsz...:P

h, 2010-02-22 20:01 Kreeteeka

Kreeteeka képe

A magas összegű végkielégítés ígéretéért cserébe azért el szokták viselni ezt az alaptalan nézetet a főnőkők. :)

* * * * *

Boldogok a lelki szegények és az analfabéták.

h, 2010-02-22 20:37 Kelvin

Kelvin képe

Ha nem tetszik, akkor igaz... :)

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

h, 2010-02-22 15:58 Zora

Zora képe
5

A póló azért gyanús, mert egy gyerek gyorsan nő, elképzelhetetlen, hogy akár fél év alatt ne nője ki, nemhogy egy év alatt! :)

Agyő vasárnapi macskajaj, ez most jól kijózanított! Nagyon tetszett az egész így együtt, ilyen hosszan.

------------------------------------------

h, 2010-02-22 19:07 Kelvin

Kelvin képe

Örülök, akkor még talán lesz ekkora.

Nekem még sosem segített az olvasás a másnapon, de majd megpróbálom.

Köszi!

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

h, 2010-02-22 18:22 Pyrrhusz

Pyrrhusz képe
5

El kellett bújnom a titkos rejtekhelyemre, miután elolvastam. Jól sikerült. Milyen írók vannak, voltak rád hatással (mármint horror, rémtörténet témakörben)?

- "Az örökkévalóság nagyon hosszú. Különösen a vége felé." -Woody Allen

h, 2010-02-22 19:14 Kelvin

Kelvin képe

Már mások is furcsálták, de nem sok horrort olvastam. Kingtől például csak a Hasznos holmikat. Barkert nagyon szerettem. Korbács, Kárhozat, Hírvivő, Végső felvonás és az Öröklét tolvaját, ami nem horror, de nagyon jó!

Van még egy könyv, Douglas Cleggtől az Álomország, ami a legnagyobb hatással volt rám, és évente ki szoktam olvasni. Eddig akárki olvasta, mindenki szerette, de meglepően ismeretlen. Az én példányomat is pincébe lehordott lomok között találták. Már az eredete is misztikus. :)

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

h, 2010-02-22 19:49 Blade

Blade képe

Akkor ha elfogadsz egy tanácsot: King és a Setét Torony sorozata. Meg fogsz lepődni.

 

h, 2010-02-22 20:37 Kelvin

Kelvin képe

Gondoltam rá, csak egy bizonyos itt is megjelenő nőszemély azt tanácsolta, hogy ne azzal kezdjem, meg azt is mondta, hogy baromi sok, hosszú, én meg most is a Karcon jópofáskodom, ahelyett, hogy olvasnék.

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

h, 2010-02-22 21:26 Blade

Blade képe

Jah, mondjuk a Carrie-t, A Borzalmak városá-t és még 1-2 nyalánkságot érdemes elolvasni előtte. Talán...de nem fontos. 

Maga az ST 7 kötet, én október óta olvasom kb. A 6. vége felé járok, de egyre lassabban haladok, mert tudom, hogy nemsokára vége...és ez nem jó.

Eddig kb 3500 oldalnál tartok és még hátravan 1000. Hajrá! :)

h, 2010-02-22 21:30 Kelvin

Kelvin képe

Ja. Utálom, amikor vége van egy könyvnek, amivel sokáig együtt éltem. Ilyen volt a Félkegyelmű is, amin halálra untam magam, de a végétől depressziós lettem, és azt hittem, sosem fogok tudni más könyvet közel engedni magamhoz. :)

A Carrie-t annyit emlegetik, hogy már érdekel.

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

k, 2010-02-23 18:04 Dana

Dana képe

A Korbács mekkora könyv! Emlékszem, egészen kicsi voltam, amikor a HBO-n nyomattak egy horrort, aminek - ha jól emlékszem - az volt a címe, hogy az éjszaka szülöttei (volt benne egy pszichopata, meg holdarcú és mindenféle egyéb módon fura alak, meg azt hiszem, egy feltámadt hulla). Egy csomót gondolkodtam rajta, hogy milyen sok a hasonlóság a megfilmesített karakterek és a Korbács karakterei között, és hogy bárcsak Barker írta volna azt is, aztán később megtudtam, hogy tényleg ő írta :).

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

k, 2010-02-23 19:13 Kelvin

Kelvin képe

Az az Éjszaka szülöttei volt. Életem első horrorja, amire úgy rákaptam, hogy megboldogult nyári szünetem alatt minden nap (!) megnéztem. Fejből tudom egy csomó szövegét. :)

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

k, 2010-02-23 19:22 Dana

Dana képe

Igen, írtam is, hogy az :). Nagyon szerettem, minden ismétlését megnéztem, pedig ... Szóval a mamiék nappalijában volt tévé, nem volt ébresztőórám, hanem mondogatnom kellett magamnak, hogy xy órakor ébredjek fel, ébrejdek fel, stb., aztán jött a beszarás (mert azért tényleg fiatalabb voltam még). 

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

k, 2010-02-23 19:28 Kelvin

Kelvin képe

Pedig nem is tudtam, hogy Barker. Mondjuk, ha tudom, se jelent nekem semmit. A Pokolkeltő is eszetlen durva film, de csak az 1., 2., 5., 6. rész. A többi agyhalál, egyenesen ciki megnézni.

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

sze, 2010-03-17 10:52 Abigail

Hát aki olvasta az Álomországot, az minden bizonnyal felfedezett, bizonyos hasonlóságokat, de aki olvasta, az úgyis tudja, hogy az Álomország az nagyon jó és, hogy ez az iromány is (ha szabad ilyet mondanom) nagyonnagyon jó! :)

Könyvek terén az ízlésedet pedig csak dicsérni tudom, de hát nemhiába: a felsoroltak 70%-át én adtam kölcsön... :D

 

sze, 2010-03-17 19:15 Kelvin

Kelvin képe

Hölgyem/Uram! Önt látni erre? :D

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

h, 2010-02-22 22:38 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Miért kellett ezt nekem ilyenkor olvasnom?

_____________________
Dr. Bloody Dora

k, 2010-02-23 19:13 Kelvin

Kelvin képe

Nem én mondtam. :)

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

k, 2010-02-23 09:17 Obb_régi

Mivel én nem olvashattam el, a tikárnőmre kellett várnom, hogy legyen ideje nyudodtan, egyben elovasni.

Azt mondta nyugodt szívvel adjak ötcsillagot, de én nem rakok olyanra, amit nem olvastam.

k, 2010-02-23 09:18 Obb_régi

5

Erre a piszok kis némber nem ráklikkelt.

k, 2010-02-23 19:13 Kelvin

Kelvin képe

Remélem, jól alábüntettél! :D

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

p, 2010-04-23 20:00 alina

alina képe

; D

(:

k, 2010-02-23 14:11 Mickey Long

Mickey Long képe
5

Ez nagyon jóóó!

----------------------------------------------------------------------------

Ifjú Titán

"A valóság az, amit a tudatod azzá tesz." (Morpheus)

k, 2010-02-23 19:14 Kelvin

Kelvin képe

Látnád, hogy vigyorgok... :)

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

k, 2010-02-23 17:04 Sren

Sren képe
5

Amire figyelj: hosszú mondatokban ˝információözön˝, szinte lüktet, túl sokat akarsz átadni - a mérleg másik oldalán pedig a beállt, stabil stílusról árulkodó mondatok, érett, már-már profi kifejezések,  hogy az ember örömében csak nyikkan egyet, de szólni nemigen tud. 

Techinkai részletek: itt-ott eléékelve jobb lenne a párbeszéd, intenzívebben közvetítené a hangulatot. Néhol vesszőhibák, nem esnek a típushibák agyszívó kategóriájába, nem részletezem. (Terveztem ugyan egy komplett cikket a zavaró kis vonások kétségbeejtő hiányáról illetve túlzott, szardíniásdoboz-jellegű használatáról az artikulált beszéddel párhuzamban, de erre simán rámenne két napom, és mostanság nem vagyok időmilliomos.)

Egyébiránt meg: ha ma éjjel ezért nem alszom, az a te lelkeden fog száradni, nyavalyás! :D

 

Off: sokat gondolkodtam, mit kedvelnél Kingtől. Az ST-t fixen nem, sajnos. Műfajilag besorolhatatlan, de inkább fantasy, mint horror, de evvel nálad meg is dőlt. Carrie, talán. Christine, a sajátos, fiatalos nyelvezet miatt, és igen, a Tűzgyújtó, mert egy fantasztikus kicsi lányról szól. Hajrá.:)

 

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

k, 2010-02-23 19:17 Kelvin

Kelvin képe

Ez egy olyan komment, aminek egyes részeit többszöri nekifutásra sem értettem meg tökéletesen. Majd beszélünk róla, ha ráérsz, és lesz kedved, jó? :)

Kingtől nekem az Az a legszimpatikusabb, legalábbis a filmet végig sikoltoztam.

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

k, 2010-02-23 19:31 Sren

Sren képe

Olvasd el, mondtam már.:) A Mester némileg érthetőbben fogalmaz, mint én, pedig nap mint nap leírja a lehetetlent. :D

A napokban csörgök mostmár, istenbiz! :)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

k, 2010-02-23 19:34 Kelvin

Kelvin képe

Ráérsz. Tudod, van, ami nem változik.

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

k, 2010-02-23 20:05 Sren

Sren képe

Köszönöm.:)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

sze, 2010-04-21 18:36 alina

alina képe

az elején a Beckyre gyanakodtam...de aztán elterelte a figyelmem a nagymama.5?

(:

sze, 2010-04-21 18:53 Kelvin

Kelvin képe

Valami ilyesmi volt a célom. :)

Ne kérdezd, add! :)

Köszi az olvasást!

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

cs, 2010-04-22 19:11 alina

alina képe

adtam.

(:

cs, 2010-04-22 19:12 Kelvin

Kelvin képe

Azt is köszi!

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

cs, 2010-04-22 19:24 alina

alina képe

már akkor adtam ,mikor írtam a hozzászólást...vagyis utána. Amúgy nem tudom hány éves vagy ,de gyerek szemmel (nagyon)jól írsz ,nekem (aki még mai csirke(csak ,hogy szépen mondjamXD))legalábbis tetszik.

(:

cs, 2010-04-22 19:29 Kelvin

Kelvin képe

Már nem vagyok gyerek, legalábis nagyon szőrös ahhoz, hogy gyerek legyek. :)

Egy mai csirkétől ez még nagyobb elismerés. :)

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

p, 2010-04-23 18:44 alina

alina képe

Elmúlt a gyermeki ártatlanság(aemmi esetre sem perverz értelemben)?: D

(:

p, 2010-04-23 18:50 Kelvin

Kelvin képe

Perverz értelemben is...

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

p, 2010-04-23 18:55 alina

alina képe

... Erre mit kell írni? : D Amúgy csak horrort írsz?

(:

p, 2010-04-23 19:48 Soregi

Soregi képe

A sok csillag miatt elolvasam. Néhány apróság:

"Nagymamám egyedül élt, férje pár éves koromban meghalt" - a "férje" kicsit személytelen (sosem gondoltam még úgy nagyapámra, mint nagyanyám férjére, egy gyerek, gondolom, még kevésbé teszi ezt), a "pár éves" furcsán pontatlan (vagy tudja már a gyermek, hogy pl. három éves volt, mikor a nagyapja meghalt, vagy csak egyszerűen régen történt).

"Az első kerékben akkora nyolcas keletkezett" -  nekem egyszerűbben jobban tetszene ("Az első kerék úgy elgörbült"), de mostanában ez a heppem, szóval ez nem hiba, csak észrevétel.

"Becky szinte sosem kért, azt mondta, nem éhes." - Én ezt a mondaton kihagynám. Túl sokat sejtet. Gyerekek nem feltétlenül éhség miatt esznek édességet, így gyanús a kifogás, ugyanakkor a "szinte" miatt utólag felmerül, hogy azért néha mégis evett? Ez meg ahhoz nem illik, hogy ő valójában egy halott.

Nálam "csak" 4 csillag. De inkább az öt felé kacsint, nem a három felé.

p, 2010-04-23 19:53 Kelvin

Kelvin képe

Köszi!

Kicsit hülye arccal üldögéltem a gép előtt, próbáltam magyarázni a bizonyítványt, de sajnos igazad lesz, úgy érzem. A Becky kajálási szokásain sokat szarakodtam, én sem értem, hogy gondoltam akkoriban, de a másik kettővel egyet kell értenem. Na, majd legközelebb ötöst adsz, hidd el! :)

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

p, 2010-11-26 00:47 krystohans

krystohans képe
5

 Mert jár.

 

___________________
Portölcsér vagyok
Szél játéka összetart
Ha megunt, szétszór

 

p, 2010-11-26 18:16 Kelvin

Kelvin képe

Köszönöm.

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

k, 2010-11-30 20:29 Tolerancia

Tolerancia képe
5

Gratulálok! Te kaptad tőlem az első csillagokat.

Ezúttal nem olvastam végig a hsz-eket, mert nem akartam, hogy mások véleménye eltérítsen.... :-P

Egyetlen mondattal volt csak egy picurka problémám: "és reggelig valami ködös, félálomszerű ködben lebegtem".

Itt akadtam meg pár pillanatra, egyébként egy szuszra olvastam végig az egészet! Tetszett a történet, a stílus.....

Jó volt olvasni! :-)

Andrea.

 

 " Amit az ember leírt, az többé nem sanyargatja." /Ernest Hemingway/

k, 2010-11-30 21:19 Kelvin

Kelvin képe

Nagyon örülök neki. Úgyis mélyponton vagyok, talán kirántasz belőle.

Ebben a noviban bőven akadnak hibák, de jó, hogy egyszerre olvastad el, mert én is úgy írtam. :)

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

sze, 2011-04-27 10:49 voogergo

voogergo képe
5

Na, végre olvastam valamit tőled is. Nem bántam meg. :)

Nem merülnék részletekbe. Tetszett, küldöm az ötöst.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

http://voogergo.wordpress.com/

sze, 2011-04-27 18:32 Kelvin

Kelvin képe

Köszönöm szépen!

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

k, 2014-11-18 10:51 Roah

Roah képe

Azér' első olvasáskor frászt kaptam ettől a sztoritól, de csak olvastam-olvastam.

Semmit sem vesztett azóta az értékéből.

Az Akarod? is jó még, illetve a waka-waka-Vakvágány. :))))

Rimembör det? ;)

http://www.youtube.com/watch?v=pRpeEdMmmQ0

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

k, 2014-11-18 11:19 Kelvin

Kelvin képe

Waka-waka, baszki! :D Kocsonyás részegen az Ecseri úton este nyolc körül. Mindenki nagyon örült neki. :) Kemény idők voltak.

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

k, 2014-11-18 11:26 Roah

Roah képe

:D

Neked nincs beszted a Karcon?
Tudod, amire valaha össze-vissza félted magad, vagy jó ízű öklendezést okozott és örömködve gondolsz vissza rá? Amire még te is emlékszel?

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

k, 2014-11-18 11:34 Kelvin

Kelvin képe

Nincs, én csak a saját írásaimat szeretem, a többiek bénák.

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

k, 2014-11-18 11:40 Roah

Roah képe

Dikk má' more! :D

Ha nem látnám a neved, akkor is tudnám, hogy ez a mondat tőled jött.

Danát kedvelted, volt az a írása, amit az avatárodról szólt. Csak asszem megjelent egy Karcos kötetben - talán a másodikban? -, és lekerült innen.

Meg néhány Kentás írás, Boldogság erdeje, például, de az is kiadói kézben van már.

Semmi?

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

k, 2014-11-18 11:48 Kelvin

Kelvin képe

Semmi. Ezeknél hazudtam, hogy ők is lájkoljanak engem, de azóta inkább új felhasználókat gyártok magamnak, fontos a gerinc.

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

k, 2014-11-18 11:58 Roah

Roah képe

Jaj már, még mindig bánt a dolog? (Téged is?) Miért? Te nem is kaptál tőle karót úgy, hogy egyszerre két avatárt is használt egy műnél és jó-jó, az vicces, amikor tudod, hogy kettő - rendben az a kettő valójában négy -, avatár egy és ugyanaz, és magával beszélget írástechnikáról, elismerem, de addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik.
Nos ez a korsó ripityára tört.

Gerincesség?

Nézd a jó oldalát: nem kívül hordta a kopoltyúját. Vagy a tüdejét? ;)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

k, 2014-11-18 12:08 Kelvin

Kelvin képe

Dehogy bánt, csak nem szabad elfelejteni.

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

cs, 2014-11-20 07:48 Roah

Roah képe

Szerintem néhányan, ha akarnánk se' nagyon tudnánk elfelejteni.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2014-11-20 09:42 Para Celsus

Para Celsus képe

Ha valaki négy nicken van fent, saját magát dicséri, saját magát csillagozza (fel), és saját magával beszélget, az minimum abszurd. Korábban is volt ilyen (bár ő csak dicsérte, nem csillagozta magát), le is bukott a delikvens, de legalább utólag elismerte. Most ez sem történt meg, egyszerűen törölnünk kellett a négy az egyben felhasználót. Az ilyen tényleg visszatetsző, már csak azért is, mert kikezdi a bizalmat a közösségen belül.


"The Rainmakeeeer!"