Új-Skóciai rémtörténetek: A prérifarkaslány (+18)

Myrna Delachaux majdnem meghalt azon a kiránduláson. Ezt soha nem is felejtette el. Amikor az élet valami idegesítő nehézség elé állította, mindig emlékeztette magát arra, hogy ez a nehézség kutyafüle ahhoz képest, ami akkor történt vele. Ha azt a dolgot túlélte, minden mást is túl kell élnie.
Azon a napon nagyon beborult az ég, de Myrna arra is emlékezett, hogy volt egy kis világos folt a bodros felhőrétegen, ahonnan aranyszínű sugarak nyúltak le a földre. Myrna akkor annyira pici volt, hogy még a páfrányok között is el tudott veszni. Szóval ez a mennyei fényoszlop reménnyel töltötte el, és oda akart menni, ahová a fénysugarak elértek. A szülei, a nagynénje meg a nagybátyja ott voltak körülötte, de annyira belefeledkeztek a beszélgetésbe – valami nagyon vicces, Myrna számára érthetetlen dolgokról csevegtek –, hogy nem is igazán foglalkoztak vele. A pici lány nem akart velük maradni a sötétben. Annyira lenyűgözte őt az égi fény, hogy muszáj volt a nyomába erednie.
Nem gondolkozott azon, hogy akár el is tévedhet, pedig ez a Cape Bretoni Felföldi Nemzeti Park hatalmas volt, nagyobb, mint Alice Csodaországa.
A sziget óriási fái között haladva, a sötét borulás alatt csak az a cél lebegett a szeme előtt, hogy elérje a fénysugarakat. Na és mi lesz, ha elérte őket? Felszippantja őt egy űrhajó, mint E. T-t? Vagy ott lesz a bejárat Tündérországba? Csodaországba? Tükörországba? Disneylandbe?
Egészen elvarázsolódott.
Amikor meghallotta az első üvöltést, akkor még nem is rezzent össze. A kanadai Új-Skócia legészakabbi és legnagyobb szigetén, Cape Bretonon nem ment ritkaságszámba, hogy prérifarkasok üvöltését lehetett hallani. Myrna otthon, Chéticampben is hallotta őket hébe-korba, úgyhogy neki ez nem volt újdonság.
Aztán felhangzott a második üvöltés is. És a harmadik. És a negyedik.
És az egész hátborzongató kórus.
Myrna megtorpant egy halom nyakig érő páfrány között, és visszanézett a megtett útra. A családja annyira lemaradt mögötte, hogy nem is hallotta őket. Csak a prérifarkasokat hallotta.
– Jól van, Myrna – duruzsolta magának megnyugtatásul –, ezek csak cuki kis prérifarkasok. Olyanok, mint a kiskutyák. Olyanok, mint Pixie, az én cukorfalat skót juhászom. Soha senkit nem bántanak.
Váúúúúúúúúúúúúú!
Mintha a falkavezér harcra hívta volna katonáit.
– Ugyan, dehogyis akarnak engem megtámadni!
Váúúúúúúúúúúúúú!
– Hiszen mindig így vonyítanak!
Akkor aztán előlépett az első. Majd a második. Majd a harmadik. Majd a negyedik.
Jött az egész kórus.
Myrna belenézett az első prérifarkas szemébe. Nem volt nagyobb a kutyájánál, és gyönyörű bundája volt. De vicsorgott, és éhesnek tűnt.
Amikor egyszerre mindegyik rávetette magát, Myrna Delachaux élesen felsikított, és az arca elé emelte mindkét kezét. Milyen furcsa! Hiszen pont az arca kapta az első karmolást.
A kislány a páfrányok közé esett, és a prérifarkasok tépkedni kezdték a ruháját.
Közben látta, hogy a kis fényfolt pont a feje fölött van.
Bízott a mennyei fénysugarakban.
Lehet, hogy az angyalok küldték őket.
Lehet, hogy az angyalok…

***

Myrna Delachaux tizennyolc évesen, fél évvel az érettségi előtt már nem gondolta, hogy akkor angyalok mentették meg az életét. Rá kellett ébrednie, hogy ő maga mentette meg az életét. Méghozzá azzal, hogy olyan nagyot sikított. A családja rátalált, elijesztették az állatokat, és kihívták a mentőket. Azóta, ha szóba került ez a balszerencsés eset, a szülei mindig azt mondták neki, hogy „nagyon ijesztően” nézett ki összekarmolt arcával és szétlyuggatott ruháiban.
Na, igen. Most sem sokkal szebb.
Myrna teste továbbőrizte a félelmetes támadás nyomait. Hegek voltak a hasán, a karján, a lábán, a vállán és persze az arcán is. A legjobban az a három kidudorodó karmolásnyom zavarta az orra meg a szája mellett, baloldalon. Tudta, hogy néhány rosszmájú kretén a suliban egyszerűen csak prérifarkaslánynak hívja őt a háta mögött. Nem akart velük törődni, de akaratlanul is sokszor gondolt arra, hogy mennyivel boldogabb lenne, ha neki is olyan szép pofikája lenne, mint mondjuk Vivian Dooksnak, a pomponlányok koronázatlan királynőjének.
Aztán általában sikerült elhessegetnie az irigy gondolatokat, mert eszébe jutott, hogy neki legalább jól megy a matek meg a fizika, és tulajdonképpen semmi gondja nincs a tanulással. Lehet, hogy Vivian Dooks egy utcasarki kurva lesz Halifaxban, mivel a pomponlánybiznisz a középiskolával véget ér; miközben ő, Dr. Myrna Delachaux továbbfejleszti a CERN Nagy Hadronütköztetőjét.
Éppen ezen a fantasztikus jövőképen merengett és mosolygott a fémszekrénye előtt a suli folyosóján, amikor Mark Shonamon megszólította.
– Szia, Myrna! Mizújs?
Myrna arcáról lehervadt a mosoly. Idegesen babrálni kezdett a szekrény lakatjával, és azon gondolkodott, hogyan lehetséges ez. Mi a fene késztethette arra Mark Shonamont, hogy megszólítsa őt? Nem mintha ő lett volna a leghelyesebb fiú az iskolában, de előkelő helyen állt a népszerűek ranglistáján. Jól kosarazott, egy évben diákigazgató volt, mert annyira királyul szavalt, és szívdöglesztően tudott mosolyogni.
– Öö… Myrna?
A lány felsóhajtott, és remegő kezével végigsimított az arca baloldalán. Csak ezután nézett Markra.
– Írjam meg a matek házid, Mark? Vagy a fizikával van bajod?
Mark kicsit megdöbbent, eltátotta a száját, aztán beletúrt félhosszú, vagányul kócos hajába, és elnevette magát. Hihetetlenül jól ment ez neki! Mindig csak a megnyerő arckifejezéseit használta a suliban. Sosem lehetett látni, hogyan fintorog, hogyan fest fáradtan, dühösen vagy ijedten.
– Nincs gondom ezekkel a dolgokkal – vont vállat még mindig mosolyogva. – Csak azt akartam megkérdezni tőled, hogy eljönnél-e velem a végzős bálba.
Myrna úgy érezte, megint olyan sötét van körülötte, mint az erdőben. Még a prérifarkasok üvöltését is hallotta a fejében: Váúúúúúúúúúúúúú!
– Myrna?
Megrázta a fejét, megpróbált Markra fókuszálni.
– Az még nagyon messze van – motyogta.
– Tudom, de gondoltam, gyorsan lecsapok rád – nevetett a fiú, és lezserül a farmernadrágja zsebébe dugta a kezét. – Sőt, esetleg meg is ismerkedhetnénk egymással. Úgy értem, kicsit jobban. Mert hát nem sokat tudok rólad, Myrna.
– Aha. Te is csak azt tudod, hogy majdnem megöltek a prérifarkasok, mint pár éve azt a folkénekesnőt.
– Ja. Igen. Sajnos csak ennyit. – Mark szégyenkezve lehajtotta a fejét. Elég őszintének tűnt. Mint aki tényleg nagyon sajnálja, hogy csak most, az utolsó félévben szólította meg a hírhedt prérifarkaslányt.
Myrna nem tudta eldönteni, hogy ez az egész csak valami gonosz játék, amit a gúnyolódó évfolyamtársai találtak ki, vagy Mark valóban közeledni akar hozzá. Mindenesetre az a mosoly elég meggyőző volt. Annyira, hogy még a prérifarkasok üvöltését is kiűzte a fejéből.
Szóval belement a dologba.
A prérifarkaslány összejött a jóképű diákigazgatóval.
Ilyen sem volt még a tágas univerzumban.

***

A következő pár hónapban Myrna és Mark mindig együtt mutatkoztak. Furcsa párnak tartották őket. Voltak, akik irigykedve pillantgattak a sebhelyes arcú lányra, és voltak, akik korábban meg sem szólították, most azonban barátkoztak vele. Myrna olykor úgy érezte, kicsit felszínesek, és ez az egész – ez a fene nagy népszerűség – csakis Marknak köszönhető.
Ahogy teltek a hetek, és Mark egyre többször lepte meg virágokkal, apró ajándékokkal és jobbnál jobb programokkal – a legklasszabb egyértelműen a MacKenzie-hegy megmászása volt –, Myrna egyre biztosabb volt abban, hogy szerelmes ebbe a fiúba. Ezelőtt sosem volt szerelmes, nem is gondolta, hogy van esélye a szerelemre. Azt hitte, az egy olyan kiváltság, ami őt nem illeti meg. Legalábbis még nem.
Hamarosan elolvadt a mindent betemető hó, tavasz végére elérkezett az igazi, virágos tavasz, majd egyre rémisztőbb közelségbe került a nyár. Akkor majd jönnek a vizsgák, jön a végzős bál, és jön a búcsú is, mert ő a halifaxi Dalhousie Egyetemre megy, Mark meg az Új-Brunswicki Egyetemre. Myrna biztos volt benne, hogy az ő örökmozgó, menő pasija nem akar majd távkapcsolatot. Ettől persze pocsékul érezte magát, mert tudta, hogy hiányozni fog neki a kedvessége, a mosolya, a csókja.
A végzős bál viszont olyan álomszerűen csodálatos volt, hogy teljesen elfeledtette vele a rossz gondolatokat. Pedig sokat kínlódott velük. Sokat kínlódott az üvöltésekkel is.
Éjszakánként, vagy csak amikor egyedül volt, néha hallotta a prérifarkasfalka őrült vonyítását. A kórus mindig ugyanarra a harsogó darabra kezdett rá.
Mindig csak a…
Váúúúúúúúúúúúúú!
Mindig.
Myrna pedig azt hitte, ebbe fog beleőrülni. Na meg abba, hogy elveszíti Markot, és onnantól már senki másnak nem fog kelleni. Mert ő nem kívánatos. Ő nem szép. Neki halottnak kellene lennie, mint annak a folkénekesnőnek, akit megtámadtak a prérifarkasok a Cape Bretoni Felföldi Nemzeti Parkban.
Ám az a fantasztikus végzős bál, az bizony mindezt gyönyörűen kisöpörte az agyából!
Nem maradtak sokáig, de imádták és kiélvezték minden egyes percét. Szédületig táncoltak és táncoltak és táncoltak. Nem ők lettek a bálkirály és a bálkirálynő, de ragyogott az arcuk, kipirosodtak a mámoros örömtől, és mindegyik fényképen jól mutattak. Csak azok a karmolásnyomok ne látszottak volna!
Aztán kettesben elmentek Myrnához. A szülei éppen Sydneyben voltak, valamilyen céges bulin, úgyhogy gond nélkül felmehettek a lány szobájába. Pixie, a skót juhászkutya vidáman csaholt nekik az udvaron, Mark meg is simogatta a buksiját, aztán berohant a fürdőszobába, mert tiszta kézzel akart Myrnához nyúlni.
A lány tudta, miben reménykedik.
Megérezte.
Mark nagyon izgatott volt, izzadt a tenyere, rákvörösre gyúlt az arca, és folyton arról beszélt, hogy az ő drága szerelme milyen gyönyörű ma este.
– Szóval… mint látod, rendet raktam – mutatott körbe Myrna a tetőtéri hálószobában. – Pedig tudod, mennyire szeretem a sajátos kis rumlimat.
Mark sűrűn bólogatott, majd az ágy felé bökött a fejével.
– A lényeg, hogy az ágyról eltüntetted a plüssállatokat.
– Hé! – Myrna oldalba bökte a barátját. – Neked is vannak állatkáid!
– Igen. Egy dobozban, a szekrényem tetején.
– Jó, de én lány vagyok!
Mark felkacagott. Most valahogy más volt ez a kacaja, mint a többi. Mintha együtt szólt volna egy kórussal. A kórus valahol a háttérben volt. Először csak az egyik falkatag csatlakozott a fiúhoz. Aztán a második. Majd a harmadik. Majd a negyedik.
Aztán az egész falka üvöltött.
Váúúúúúúúúúúúúú!
– Igen, te egy hihetetlenül gyönyörű lány vagy, Myrna Delachaux – mondta Mark, és olyan közel lépett a prérifarkaslányhoz, hogy már nem volt menekvés a csókja elől.
Összetapadtak.
Mark vetkőztetni kezdte.
A szíve fáradhatatlanul zakatolt, a falka rettenthetetlenül vonyított.
Váúúúúúúúúúúúúú!
– Mark… kérlek… várj…
Hullottak a ruhadarabok, mint a falevelek az erdőben. Sötét borulás volt, de sehol nem látszott fénysugár az égen, csak egy villany égett a tetőtéri szoba plafonján, és az világított Myrnára, aki hirtelen újra kislány volt.
– Nem állhatok le, bébi. Annyira kívánlak!
Mark belelihegett a nyakába, mint egy állat, mely éppen el akarja harapni a torkát. A prérifarkasok persze nem bántanak senkit. Általában nem, csak ha valamiért felbátorodnak. Mint Mark. Mert Mark nagyon kívánta az ő szétszabdalt testét.
A fiú először a saját nadrágját és alsógatyáját húzta le, aztán vadul lerántotta Myrnáról a szoknyát meg a bugyit.
Myrna érezte, hogy forróság önti el az arcát.
– Ne… Mark… én azt hiszem… nem állok erre készen.
– Ne csináld, bébi! Kanos vagyok! Ez az utolsó lehetőségem rá. Nem akarom szűzen itt hagyni a sulit!
– Micsoda?!
Myrna rosszul lett. Felfordult a gyomra, émelygett és megszégyenült. Eltaszította magától Markot, lelökte őt az ágyról, és amilyen gyorsan csak tudta, felhúzta a bugyiját és a szoknyáját.
A kórus pedig üvöltött.
Váúúúúúúúúúúúúú!
– A kurva anyádat, Myrna! – üvöltötte Mark.
A fiú fájlalva dörzsölte a könyökét – talán tényleg nagyon megütötte a padlón –, és irtó dühösen meredt megszeppent barátnőjére.
Myrna szeme elkerekedett. Tehetetlenül nézte Markot, pedig a barátja hamarosan feltápászkodik, és akkor megerőszakolja őt. Nincs itt senki, aki segíthetne rajta. Nincs itt senki, aki megmenthetné az életét… vagyis a szüzességét, az ártatlanságát.
De talán, ha sikít… ha sikít, akkor majd meghallják.
– Ne, Myrna, hagyd ezt abba, de kurva gyorsan! – pattant fel Mark, amikor a lány velőtrázó sikításba kezdett.
Először a falkavezér csatlakozott. Utána a második prérifarkas. Utána a harmadik. Majd a negyedik.
Aztán az egész kórus.
Váúúúúúúúúúúúúú!
Mark elrugaszkodott volna. De az ajtó kivágódott, és a fiúra ugrott egy prérifarkas. Aztán a többi. Pixie odakint ugatott a kutyaólból, de a vadállatok nem bántották.
A kórus megérkezett, hogy megmentse Myrna Delachaux-t.
Az állkapcsok tépték a ruhát, tépték a bőrt és tépték a húst.
Mark pedig jobban sikított, mint a kis Myrna.
Odakint a hegyekben még szólt egy kórus.
Váúúúúúúúúúúúúú!
A prérifarkaslányt éltették.
A lányt, aki most döbbenten állt az ágya mellett, nézte, hogyan hal meg a fiú, akit valaha szeretett, akit félreismert, akinek egy pillanatra a halálát kívánta.
Nem mondott köszönetet a falkának, de hálásan nézett a falkavezér szemébe, amikor az abbahagyta a marcangolást.
Úgy érezte, most már ő a falkavezér.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

cs, 2015-11-05 09:14 Blade

Blade képe

Nem rossz ez, csak szerintem van benne egy logikai baki: fogalmam sincs, miért védték meg a farkasok a csajt, amikor az elején meg akarták enni, nyami.
A fiú karakter egyszerű, mint az ék, a lány kicsit jobb, de talán többet is ki lehetett volna hozni belőle. A "jól megy a matek" kevés.

Jól megírtad!

cs, 2015-11-05 16:02 Kiss Balázs

Kiss Balázs képe

Túlélte, nagyobb és erősebb lett. Máskülönben a prérifarkasok nagyjából 14 évig élnek. Ezek már inkább újak voltak. :D De tényleg az ok inkább az első mondatomban van, és ebben: A csaj mondhatni átváltozott. Prérifarkaslány lett, és tudatán kívül hívta őket.
Ó, és köszi! :)

p, 2015-11-06 16:47 Roah

Roah képe

Tini-farkasos. Egész komplex lehetne, de valóban, mi történt a bandázó farkasokkal, az elején? Határozottan szub megjegyzésem: szívesen olvastam volna még valami alaposabbat az átváltozásról. ;) Olyasmire gondolok, tudod, hogy csajként, csaj aspektusból, miként éli meg ezt a karaktered. Illetve a cím! Fúú, szerintem az...hát nem tudom. Szerintem nem jó. Nem az igazi. Meg a vége felé túl darabos a tagolása. Szaggatott.

De tényleg tudsz valamit - a kifogásaim ellenére azt mondom, tetszett!

Ember embernek farkasa, avagy amikor valaki nem tudja, ki ő? Vagy mi ő? Sebhelyekkel élni...? Arcon? Néha nehéz. Néha nem.

Ez a tini-farkas sztori megvolt? ;) (Nem vagyok biztos benne, hogy kirakjam-e a +18-at. Kirakom. :D)

https://www.youtube.com/watch?v=CpQ_rLJ5yG8

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

p, 2015-11-06 19:42 Kiss Balázs

Kiss Balázs képe

Szörnyű! :D Nem láttam még.
Na, hát a bandázó prérifarkasokkal az elején az történt, hogy először is elzavarták őket a felnőttek (ezt le is írtam), aztán élték tovább kellemes kis prérifarkas életüket (kölyköket nemzettek meg ilyesmi :D).
A kifogások elgondolkodtatóak, köszönöm szépen véleményedet!
Az meg irtó jó, ha így is tetszett! ;)

szo, 2015-11-07 09:27 Kentaur

Kentaur képe

Csatlakozom az előttem szólókhoz: én sem láttam meg benne ezt az átváltozást, pedig ez lenne a lényege, és ugye ha utólag kell elmondani, az nem ér. De azért sejtettem valamit benne, mert enélkül csak egy újabb "szegénykislány-csúfoljákaziskolában-demegbünhődikagonosz" sztori lenne, ami önmagában édeskevés.
Próbálkozz még. Ez a legnehezebb dolog az írásban, amit sokszor a profik is elrontanak:hajszálpontosan annyi infót adagolni és úgy, hogy ne legyen szájbarágás és a misztikumot, valamint az "aha élményt" se vegye el, de pont odáig vezesse az olvasót, hogy kikerülhetetlen legyen a felismerés.

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

szo, 2015-11-07 10:48 Kiss Balázs

Kiss Balázs képe

Ó... De figyeljetek, én azt hittem, ez az első jelzés is elég nagy jel volt: "Myrna úgy érezte, megint olyan sötét van körülötte, mint az erdőben. Még a prérifarkasok üvöltését is hallotta a fejében: Váúúúúúúúúúúúúú!" Ez akkor volt, amikor a srác megszólította. Jelzés volt, hogy valami nem stimmel. És aztán később egyre többször hallotta. Nem jelentette nektek azt, hogy ez egy figyelmeztetés, vagy hogy a csaj nem egészen százas?
Milyen utalások kellettek volna még? Adjatok tippeket!

(Mellesleg ez nem egy fizikális átváltozás, a csajból nem egy olyan hagyományos szőrös vérfarkas-izé lesz.)

szo, 2015-11-07 13:36 Roah

Roah képe

A többiek nevében nem beszélhetek - hm.

Nem biztos, hogy jó ötlet, de...

Bizonyára ismered azt az indián mesét - talán Navaho? nem tudom -, a két farkasról, ami szerintük minden emberben örök csatát vív. Az egyik farkas dühből, bosszúból lakik jól, a tomboló haragtól lesz erős, a másikat bizakodás élteti, örökké szívvel küzd. Hogy melyik győz?
Amelyiket többet etetik.

Ennek óvatos aránya az, ami talán nem megfelelő, vagy nem hatékony. Az etetésedé. Vagyis a lány árnyalása. A farkas mivolt árnyalása. A vonyításos refrén noha erőteljes, nem adja vissza a lélek változásának ábrázolását. Az átváltozás lelki része és a testi között, okosban húzhatsz párhuzamot. A testi transzformációt húzd rá a lelkire, tinis szövegeléssel. Arányosan, de ne művien. Talán így működhet.

Egyébként tegnap még a korhatározáson is töprengtem. Mert a tematika srácoknak szól, srácokról, ugyanakkor az olvasóközönség plusz tizennyolcas. ;) (Anno az Alkonyat készítői emiatt varázsolták az elhulló karaktereket porcelános-cégéis-brutál -bagatell alakzatban. Szinte rajzfilm figurás kivégzések történtek a film verzióban. Hogy benne maradjon az alkotás a tizenkettes karikában.)

Ha farkasokról van szó, gyakran beugranak az indiánok.
Nem tini, de nő...;)

https://www.youtube.com/watch?v=UdmOWAdiQ2k

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2015-11-07 14:39 Kiss Balázs

Kiss Balázs képe

Áh, értelek! Tehát mondjuk taglalhattam volna, hogy a leányzó hirtelen vágyat érzett arra, hogy társai legyenek, akiket vezethet; vagy mondjuk bátrabban, harciasabban, viaskodóbban kezdhetett volna viselkedni; vagy akár ő is voníthatott volna éjszakánként. :D (Oké, az utóbbi túlzás.)
A korhatárról annyit, hogy mivel az előző történet egyértelműbben 18+ volt, és ez egy novellasorozat (vagy mi), ezért meghagytam itt is.

szo, 2015-11-07 22:23 Kentaur

Kentaur képe

Pontosan erről van szó. Attól hogy a csaj vonyítást hall, az még lehet bármi: megőrült és esetleg még a farkasokat is csak képzeli a végén, és valójában ő ölte meg a csávót (ez elég sablonos lenne). Nem is hallja a vonyítást, ez csak egy visszatérő szimbólum a kirekesztettségre, a veszélyre. És végül oké, valóban ott a vonyítás meg a farkasok:és? Ebből mi következik? Ezt már csak egyetlen bizonytalanságot sugalló mondattal mondod el (ti: úgy érezte - nem tudta, nem tapasztalta, csak érezte - hogy most már ő a falkavezér).
Hogy ez az átalakulás egyáltalán megtörtént, mikor, hogyan, erről hallgatsz, és te vagy a mesélő, amit te nem mutatsz meg, az nincs, amiben te bizonytalan vagy ("úgy érezte"), abban mi is azok leszünk, hiszen mi most neked hiszünk és benned bízunk, követjük, amerre vezetsz. Ha nagyon különös, belső történéseket és azok logikáját akarod visszaadni, azokat valóban nem elég egy ilyesmivel lerendezni, mert gondolatolvasók még nem vagyunk, hogy kitaláljuk, hogy ez akkor most ezt meg ezt jelenti pontosan, hiszen te is csak nemrég találtad ki, hogy ezt jelentse. Ez a momentum új nekünk, és ha új szabályok vannak, azokra minimum rá kell vezetni. Ott kezdődik például, hogy nekem sem logikus hogy miért lett most ő a falkavezér, nincs jellemfejlődés, sőt, még vissza is minősíted gyenge kisgyerekké amikor a pasival van. A vonyítást a fejében sem kötöd a csajhoz, olyan, mintha ő csak elszenvedné, ebből aztán ember legyen a talpán, aki arra gondol, hogy a csaj hívta a farkasokat.

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

szo, 2015-11-07 22:41 Kiss Balázs

Kiss Balázs képe

Nem gondoltam volna, hogy ez lesz, de én most már belebonyolódtam, pedig amikor megírtam, még tiszta volt az egész. Lehet, hogy csak fáradt vagyok, és majd egy ragyogó reggelen ráébredek, valójában mit rontottam el, de most... most csak nem vágom, mi van. (Szerk.: Ja, az a hívás a sikítással is összefügg, tulajdonképpen az volt a "parancs". De a csajnál ez az egész tudat alatt ment végbe, mint már említettem. A korábbi vonyítások meg csak a prérifarkasok jelzései voltak. A figyelmeztetések.)
Egyébként ha valami ködös, az feltétlenül baj?

szo, 2015-11-07 22:47 Kentaur

Kentaur képe

Ha el akartál mondani valamit, akkor igen, feltétlenül. Ha csak elgémberedtek az ujjaid és így akartad kimozgatni őket, akkor nem baj, de ez esetben mi minek öltünk bele energiát ugye. :-D

A tiszta gondolatvezetés, ok-okozati láncolat megmutatása, szabályok felvázolása még a hétköznapi életben is fontos, hogy értsenek. A közhiedelemmel ellentétben az írásban még fontosabb, hiszen ott világokat kell felépítened, ha te sem tudod, mit akartál, vagy nem tudod azt visszaadni, összedől a világod mielőtt felépülhetne.

Hogy mit mondtál el a hozzászólásban, az nem számít. Az nem a mű része, ennek az írásodban kell kiderülnie. Az, hogy most már tudjuk, semmit nem tesz hozzá az íráshoz. Utólagos magyarázat - ez mindig rossz, ez aranyszabály az írásban.

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

szo, 2015-11-07 23:24 Kiss Balázs

Kiss Balázs képe

Úgy értem én a ködöt, hogy mögötte lényeg is van. Csak nem biztos, hogy rögtön mindenkinek tök egyértelmű. Én így akartam ezt megvalósítani, csak ezek szerint ezt elbasztam. Utólagos magyarázatot én abszolút nem akartam, csak hát nektek kellett. Persze így most már gáz, de legközelebb legfeljebb nem válaszolok semmit. :P

v, 2015-11-08 11:24 Kentaur

Kentaur képe

Én jártam már úgy, hogy valaki segghülye és műveletlen volt (már pardon), és egy mukkot sem értett a tök nyilvánvaló szimbólumokból. Sőt, olyannal is találkoztam mostanság, hogy valami fizetős, egy hónapos írós gyorstalpalón neki azt mondták (vagy ő azt vette le), hogy a narrátor egyelő a szemszögváltással, nem bírta értelmezni az E/3 fogalmát, és szerinte a cirka pár száz éve használt kihagyásos alakzat hiba...
Tehát igen, olyan előfordul, hogy akad egy-egy értetlen, aki eddig csak Nyállájtot olvasott meg képregényt meg celebkönyvet, aztán egy kis reálmágikus neki már magas, mint tyúknak a szaros létra. Sőt, olyan is előfordul, hogy nem vagy a stílusa és ezért értetlen. Egy-egy. Néha. Az belefér.
És ott a másik véglet, amiről az alábbi kis szállóige szól: "attól, hogy nem értenek, még nem vagy művész".
Ha senki sem értette meg rajtad kívül, vagy többen nem értették mint ahányan igen, akkor nem sikerült elmondanod, és az elmondatlan szabályok csak neked logikusak, magyarul elrontottad.

Egyébként elég sokszor találkozom ezzel a jelenséggel, de le lehet vetkőzni, csak azt kell hozzá elfogadni, hogy a te belső világod, logikád nem létezik a külső világban (tehát nem kérhető számon senkitől), és íróként pontosan az a feladatod, hogy ezt minél jobban átadd nekünk, minél profibb eszközökkel, és közben mégse veszítsd el a mesélést és változz telefonkönyvíróvá. (Igen, ezzel a másik véglettel is találkoztam, általában férfi írók sajátja, hogy akkor jó egy sztori, ha csak "eksön" van benne és már porzik, olyan száraz.)

Ui: ezt még nem tudhatod, és persze elhinned sem kell, majd megtapasztalod, de van itt pár profi, akinek a kisujjában van az irodalom meg az írás, tehát ha ők nem értik, akkor bizony nincs mit érteni. :-)

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

v, 2015-11-08 11:33 Kiss Balázs

Kiss Balázs képe

Oké, most szomorú vagyok. :(
Őrült nagy vágyam még nem vált valóra (mégpedig az, hogy tökéleteset írjak), és talán soha nem is fog, de azért csak próbálkozom... :D

v, 2015-11-08 11:44 Kentaur

Kentaur képe

Ha egyszer úgy érzed, hogy most tökéletes író vagy és nincs mit fejlődnöd, akkor szólj, hogy ne álljak veled többet szóba. :-D

Próbálkozz, írj, olvass, kritizálj (marha sokat fejlődsz vele, ne hagyd ki), és kérdezz-kérdezz-kérdezz! Meg lesz az eredménye, reménytelenekkel nem foglalkozunk ennyit.

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

v, 2015-11-08 13:07 Kiss Balázs

Kiss Balázs képe

Áh, bennem nincs meg annyira ez a kritizálószellem dolog.
Vagyis megvan a véleményem mindenről, de általában nem esik jól meg is mondani.

v, 2015-11-08 18:42 Nimretil

Nimretil képe

Mondjuk ebben az is benne van, hogy amikor az ember (én legalábbis) hibakereső üzemmódban olvas, akkor egész máshogy értékeli az írást. Sőt, ha eléggé belejössz, akkor bármiben találsz hibát. Ez esetenként szükséges, esetenként hátrányos hozzáállás.

Ami a sztorit illeti, nekem sem volt tiszta ebben a formában. Egyfelől nem tudom értelmezni, mi tehetné egyáltalán a falka tagjává a lányt, nemhogy mitől lehetne falkavezér. Másfelől tényleg zavaró, hogy első körben megtámadták, utána meg a történet szerint a farkasok felé nem változott semmi, és mégis segítettek rajta. Én kapásból arra gondoltam, hogy a lány sikításával van valami, ez az elem mindkét támadásnál jelen volt, és akár befolyásolhatta volna is a farkasok viselkedését.

h, 2015-11-09 19:23 Kiss Balázs

Kiss Balázs képe

Hát ez egyre elkeserítőbb. :D

h, 2015-11-09 19:44 Nimretil

Nimretil képe

Az gáz, mert motiválni akartalak. :D

h, 2015-11-09 21:04 Kiss Balázs

Kiss Balázs képe

Amikor elkeserít valami az később általában motivál. Jelen esetben az lesz a dologból, hogy másképp próbálom majd megírni ezeket a sejtetős-rejtélyes-misztikus történeteket. Valószínűleg ez lesz.

h, 2015-11-09 21:22 Roah

Roah képe

Elnezest a sajto hibakert, telorol tolom

En azt mondom, orulj neki, ha van benne hiba. :))) Bizony azt - hat mi hozott eddig? ;)
Egy nem, az kizarhato: a tokeletes novellak.

Tok jot írtal szerintem, es teged ismerve nem azert jottel ujra, hogy fellapatold az otosoket. Hm? ;)
Amugy...aki azon a szinten van mar a Karcon, hogy bezsebeli oket, ott all es neha tanacstalan, hogy mikent fejlessze meg tovabb magat. Kerdezd csak meg oket. :)))

Ja! Es nem hiszek neked! :D
Meghogy nem vagy kitarto?! Volt mar kudarcod, es meg is itt vagy, es szerintem jobban dolgozol, mint valaha - nos ez minden, de nem antikutartoszellemesdi.

Kenta szerintem nem tudja, hogy ki voltal a Karcon, azert javasolhatta, hogy kommunikalj a tobbiekkel. :))))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2015-11-09 21:53 Kiss Balázs

Kiss Balázs képe

Áh, köszönöm! Persze, nem az ötösökért jöttem. :D El akartam indítani ezt a rémtörténetes sorozatomat, egyrészt gyakorlatképpen, másrészt azért, mert kíváncsi voltam a véleményekre, és arra, szerintetek fejlődtem-e. (Az még mellékes bónusz, hogy ebből még tanulhatok is.)

k, 2015-11-10 17:03 Roah

Roah képe

Hát erre tessék gondolni. ;)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2015-11-08 13:27 Kentaur

Kentaur képe

Akkor írj hibalistát, azzal is rengeteget lehet fejlődni, másnál észreveszed, amit magadnál nem, és ha elmagyarázod neki, te soha többet nem fogod elkövetni.
Kerülj interakcióba más szerzőkkel, az írás nem magányos tevékenység, add vissza, amit kapsz. :-)

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

h, 2015-11-09 19:29 Kiss Balázs

Kiss Balázs képe

Benne voltam én ebben már jó pár évvel ezelőtt. De aztán arra gondoltam, lesz majd más, aki elmagyarázza nekik, amit én észrevettem. Valaki, aki keményebb, mint én. :)
Egyébként ez a tanács kicsit megmosolyogtató, mert azt feltételezi, hogy sosem kerültem még interakcióba más szerzőkkel, ami nagyon nem igaz.

p, 2015-11-20 10:42 Urbatorium

Urbatorium képe

Nagyon ráment a fókusz az átalakulásra, fontos momentum, ez tény, de gondoltam, jövök a kis naiv hozzáállásommal, hátha kicsit segítek a hangulat javításán: alapvetően nálam megvolt a sztori alaphangulata. Olyan mondatokkal vittél bele a történetbe, mint a "Myrna akkor annyira pici volt, hogy még a páfrányok között is el tudott veszni." Nem Myra cukisága miatt, hogy ilyen kis tündérvirágbogáraprócska, hanem mert jól dolgozol a világ által felkínált lehetőségekkel. Persze ez lehet, hogy csak az én hülyeségem.
Nyilván tudsz írni, azzal nincs baj, sőt, fejlődni meg mindig van hova, ahogy Kentaur is mondja. Én várom a következő skóciai rémtörténetet :)

*****

Az egyetlen igaz tanulás: a lényünkben szunnyadó tudás tevékennyé ébresztése.

Weöres Sándor

szo, 2015-11-21 10:37 Kiss Balázs

Kiss Balázs képe

Á, köszönöm-köszönöm! A következővel kicsit még várni kell, mert nagyon rá akarok koncentrálni, hogy jó legyen, és jelenleg egy regényt is javítok. De meglesz! :)
(Ja, és bocs, hogy ilyen pofátlanul kijavítalak: új-skóciai, nem skóciai. Fontos tényező. :D)