A Kór

1
2017.09.24 – egy átlagos vasárnap délután a fiatal Sarah Grayson életében. A TV előtt ült összekuporodva egy takaró védelmező borítása alatt, akár a várvédők a lőrések mögött, csak szeme látszott ki a barikádból. Úgy fél három körül járhatott az idő, az ablakon beszűrődő fakó jégfehér fény különös megvilágításba helyezte a kék alapra hímzett vörös kis rókákat a lány takaróján, amire a maga világosvörös (vöröses szőke) haja úgy hullott rá, mint egy kisebb zuhatag. Haja takarásából kivillant alapból is hófehér bőre, amit ez a fájdalmasan szürke fény most még színtelenebbé tett, hamuszürkének tetszelgett. Kezei plédjébe voltak bugyolálva, mintha kis kesztyűket hordana a lakásban, szorításukban egy régi, egy-két helyen lepattogott szélű bögrében forró csokoládé gőzölgött, amit arcához közel tartott, hogy azt is melegítse. Hideg délután volt, s Sarah így nézte a televízió villódzó képét már vagy másfél órája. Valami rossz minőségű szappanopera volt adásban, már zsinórban a második része, ami a lányt még csak le sem kötötte igazán, mégis zombiként bámulta a mozgóképes dobozt, néha telefonjára pillantva, de különös módon senkihez és semmihez sem volt most kedve.
Ekkor következett egy újabb közérdekű közlemény – na még egy – gondolta Sarah, és Tim Burns, a hírolvasó bele is kezdett a kis monológjába:
- Kellemes délutánt mindenkinek, megszakítjuk adásunkat egy fontos bejelentés miatt. Újabb áldozatot szerzett magának a Kór néven ismert valami, ami egyre rohamosabban terjed szét világunkban. Az áldozat neve Richard Montez, családjának Richie. Richie-t ma reggelre érte el a végzet, miután a Kór meglátogatta otthonát, és Richa…
„Bla bla bla” – kapcsolta ki a TV-t Sarah – „Richard szeme fehér lapként világított ki fejéből, mint aki rémeket látott az utolsó pillanatban, fizikai sérülések nem észlelhetők, a szíve megmagyarázhatatlanul állt le, a bejárati ajtó tárva nyitva állt” – mormolta kuncogva – „Jajj Richard Úr, az ajtót mindig be kell zárni” – tette hozzá, majd gondolatban folytatta: „A Kór..de ha ez nem is egy betegség nem inkább Kórokozónak kellene nevezni? Annyira értelmetlen..a mai világban mindent úgy felfújnak”, s kikászálódott takarója alól és eldöntötte, hogy meglátogatja kedvenc gyorséttermét, és azzal kiitta a forrócsoki maradványait a hiányos bögréből.
2
Sarah belépett az étterem ajtaján és megcsapta a már-már émelyítően tipikus műkaja illata, amiből ő egy mély levegővel le is tüdőzött egy nagy slukkot. Imádta ezt a helyet, és itt várta valahol egyik jó barátnője, Becca, és egy nem éppen heteroszexuális barátja, Victor. Tekintete vágtatva fürkészte a kis asztalokat miközben a pénztár felé lépdelt, míg végül szemei megakadtak Victor új hajkoronáján. Attól, hogy meleg volt, Victor ezt nem verte nagy dobra, teljesen normálisan kezelte a helyzetet, nem akart felvonulásokra járni vagy kihívó ruhákat magára ölteni, ránézésre nem lehetett megkülönböztetni egy heteroszexuális társától sem, és Sarah ezt különösképp kedvelte benne. Becca már vadul integetett, mintha nem lett volna teljesen egyértelmű, hogy Sarah kiszúrta őket, de azért mosolyogva ő is intésre emelte kezét. „Ahhoz képest, hogy nem volt kedvem semmihez, egész jónak ígérkezik ez a délután”, gondolta, majd a pénztárhoz lépett.
- Jónapot hölgyem, mivel szolgálhatunk? – kérdezte udvariasan a fiatal srác a kassza túloldaláról.
- Jónapot, egy dupla sajtburgert szeretnék, kis krumplival és teával.
- Rendben, mást?
- Más nem lesz köszö..illetve majonézt. Bocsánat, majonézt is szeretnék, és más nem lesz, köszönöm.
- Rendben, azonnal készítjük.
A megszokott párbeszéd után pár perccel Sarah már a tálcájával kezében ült le barátai mellé.
- Mizu Sarah? – indította el a csevegést rögtön Becca.
- Semmi Becca, olyan semmilyen napom van, nem szeretem ezt a hideget. Kikészít.
- Na és hallottad? – így Victor
- Mit?
- Ajj, már megint azzal a Kórral van ki..kezdem úgy érezni hogy az agyára megy. – tette hozzá Sarah barátnője
Victor szinte megszállottan követte a Kór útját a világban, a fiút nagyon érdekelte, hogy mégis mi lehet ez, de sajnos nem talált partnerre egyik barátjában sem. Az ősz eleji hideg elől behúzódva Victoron szétnyitott bőrkabát volt, új, szőke-barna frizurája viccesen himbálózott a pocsék világitás alatt, és széles vigyorra nyitva száját belekezdett.
- Igen, a mai esetet, hallottad Sarah?
- Ezt a Richardot? Csak az elejét, aztán kikapcsoltam, túlságosan felfújják ezt az egészet.
- Ó, szóval felfújják..nem is zavar titeket, hogy határozottan felénk közeledik ez az izé? Hisz már három európai áldozatot is magáénak tudhat. Tele van vele a net, egy finn srác és egy norvég, valamint egy spanyol. Lányok én mondom nektek, ez most nem kacsa, ez tök komoly dolog.
A kacsa szó hallatán a lányok egymásra nézve kezdtek hangosan nevetni, Sarahnak még a hasa is megfájdult, de azért csak folytatta a sajtburger betömését.
- Nevessetek csak, de azt tudjátok-e, hogy már 4 olyan eset volt, ahol életben maradtak a megtámadott személyek? – folytatta Victor
- És akkor miért nem mondják el, hogy mi ez az egész, és oldják meg végre? – kérdezte Sarah
- Mert mind begolyóztak Sarah! Megőrültek érted? Diliházban töltik a napjaikat. Mind azt állítja megtámadta őket egy madár..és mind hóbagolynak írja le. Nagy szárnyak, nagy fekete szemek, karmok és fehér külső. Na persze ezt sem lehet biztosra venni hisz mindegyikőjük maga alá szarik azóta és a legjobb elfoglaltságuk a sarokban való dőlöngélés mint valami bölcső tudjátok, térd felhúzva meg a többi és..
- Állj le Victor, kezdesz megijeszteni – állította le Sarah – ez az egész dolog túl fura ahhoz, hogy tényleg igaz legyen, csak felfújták mint a madárinfluenzát vagy a H1N1-et.
- Jaja – tette hozzá Becca amint az utolsó csirkefalatkát a szájába gyömöszölte – na meg amúgy is, majd akkor szólj ha már a szomszédban is lesz áldozat Vic, addig meg szedjük össze magunkat és sétáljunk egyet, mert elnyom ez a sok kaja mindig, nagyon álmos lettem.
- Jajj álmi baba – cukkolta Sarah
Ezen mind jót nevettek, a tálcákat az asztalon hagyták, és útnak indultak sétálni.
3
A délután hátralévő része jelentéktelenül telt, elhülyéskedték az időt, csak azért, hogy ne legyenek otthon. Képeket csináltak egymásról, pletykáltak, Victor még párszor felhozta a Kórt, de a két lány mindig hamar elcsitította. Fél hét körül járhatott, mikor Becca bejelentette, hogy ő lassan elindul haza, ugyanis a szülei keresni fogják, na nem mintha kislány lenne, de azért az ember mégiscsak legyen otthon is. Ezt a többiek meg is értették, noha Victor már egyedül lakott albérletben, Sarah szülei és öccse pedig nyaralni voltak az országon kívül, nővére meg az egyetem miatt nem volt otthon, de megegyeztek, hogy ők is elindulnak, mert Sarah még szerette volna átnézni a történelmet másnapra.
19:37-et mutatott az óra mikor Sarah belépett az ajtón. Táskáját a fogasra akasztotta, kabátját mellé, cipőjét pedig igényesen a cipősszekrény tetejére helyezte. Nagyon sóhajtott, beljebb sétált, és valamiért rögtön a TV-t kapcsolta be, hogy legyen valami háttérzaj, ne a síri csendben lopakodjon, zavarta, hogy csak talpa puha koppanásait hallja. Kicsit bántotta, hogy ő nem tudott elmenni szüleivel a nyaralásra, de azért jó is volt ez a kis csend és nyugalom, még akkor is, ha esténként nem merte volna kijelenteni, hogy cseppet sem félt. A TV-t egy vígjátékot sugárzó adóra állította, majd beült elé és bámulni kezdte még úgy egy órát, persze ez inkább csak mellékcselekvés volt a folyamatos chatelés mellett. Beszélgetett Beccával és másik két barátnőjével is, illetve egy fiúval, aki elég messze lakott, de egy ideje már sokat beszélgettek.
- Srácok, a Kór itt van mellettünk! Csehországban ejtett áldozatul egy fiatal lányt! – nyílt meg a csoport üzenet, természetesen Victortól.
- Csehországban? És mi az a Kór amúgy? – kérdezett vissza Steve
- Victor rögeszméje – válaszolt Sarah pár nevetős smileyval
- Ez nem vicc, ez már tényleg közel van!
Ez volt az utolsó üzenet amit Sarah elolvasott, nem volt kíváncsi a többi értelmetlen zagyvaságra. Legbelül azonban tudta, hogy sajnos őt is kezdi hatalmába keríteni ez az egész dolog, hisz Csehország az valóban nincs túl messze..és ma már ez a második eset. Egyre sűrűbben és egymástól egyre távolabbi pontokon történnek a halálesetek, ezt a vak is látta, és amit ma Victor mondott azokról, akik túlélték, hogy az agyukra ment, amit láttak..lehetséges, hogy ez olyan valami, amit az emberi agy nem képes felfogni?
- Elég! – suttogta hangosan, és kicsit még ő is meglepődött, hogy kimondta, azzal előhúzta a történelemkönyvet a táskájából, a TV-t pedig lehalkította és olvasni kezdett.

4
10 óra körül Sarah eldöntötte, hogy nem megy ez a tanulás dolog, és inkább fürdővizet kezdett engedni magának. Amíg a forró víz csobogott, ő kisétált a konyhába és benézett a hűtőbe. Egy pillanatra megállt, síri csend. Csak a hűtő halk zúgása. Sarah izmai megfeszültek, gyomra görcsbe rándult. Miért zavarja ennyire ez a csend? Mitől fél? A kórtól? (a kór, a kór, a kór , A KÓR) UGYAN! Csak Victor felkavarta délután a sok maszlaggal, amit összehordott..a csehországi eset meg bármi lehetett, és amúgy is..az még nem Magyarország..nincs mitől félni.
- Nincs mitől félni Sarah. – jelentette ki önmagának ismét, aztán eszébe jutott a fürdővíz, és hogy elfelejtette mit akart a hűtőnél. Belökte a frigó ajtaját, majd sietős léptekkel a fürdőhöz indult, mire egy halk koppanást hallott. Épp csak egy halk nesz. Mintha valaki settenkedne körülötte.. mintha valaki figyelné.
Miután kikászálódott a koszos vízből, amiben valósággal úgy érezte, hogy az egész nyomasztó napját mosta le magáról, csak egy törölközőt tekert melle fölé, kihúzta a dugót és a konyhába tipegett. Eszébe jutott, hogy tejet akart kivenni a jóelőbb, hogy elő tudja készíteni esti műzlijét, de mivel akkor kiment a fejéből most várt rá a feladat. Letekerte a tej kupakját. Először a csokigolyók csörgése a tálban, aztán a tej csobogása, aztán a halk koppanás. Mi ez a hang már megint? – sietősen tekerte vissza a tej kupakját, behajította a hűtőbe, az ajtót becsapta, majd szinte futni kezdett a szobája ajtaja felé kezében a tállal, de a szoba ajtaja olyan messzinek tűnt, olyan távolinak. Talpa halk pattogása mellett megint egy puffanás. PUFF! – nyilalt bele Sarah agyába a hang. De mi ez? Honnan jön? Az ajtótól? Nem tudja. Megint csak sarka kopogása aztán PUFF! MI EZ? Végre elérte a szobája ajtaját, amelyet úgy csapott be, mint még soha. Levetette magát az ágyra, a tálat az éjjeliszekrényére tette és az ajtajára meredt. Percek teltek el így, de a nesz abbamaradt. Nem volt több pattanás, nem volt több puff. Sarah valahogy hirtelen megnyugvást érzett mellében, biztonságban érezte magát. Felállt és a padlóra ejtette a törölközőt, vékony alakja kecsesen vonaglott a szekrénye ajtaján figyelő tükörben. Egészen tetszett magának. Megjegyezte ezt, végigsimította két oldalát két kezével, majd jókedvűen az egybepizsamájáért indult. Belebújt, elfogyasztotta a takaró nyújtotta erődben a nemrég elkészített vacsoráját, közben egy percre sem vette le a szemét az ajtóról. Próbált annyira halkan rágni amennyire csak tudott, de a csámcsogásán kívül semmi mást nem hallott. Valóban megszűnt a puffogás, bármi is volt az. Behunyta szemét, nagyot sóhajtott, lerakta a tálat, megnyugtatta magát gondolatban: „Nyugi Sarah, csak a szél játszott valami faággal”, azután megpróbálta álomra hajtani a fejét.
5
Mikor másnap karikás szemekkel mesélte el, hogy mitől nem tudott aludni éjszaka Victor szórakozni kezdett vele, hogy így kezdődik minden áldozatnál, aztán a következő éjjel megtörténik a baj. Ezen ő jókat nevetett, de Sarahnak nem tetszettek annyira ezek a poénok. Keserédesen mosolygott vissza Victorra, de valójában legszívesebben beolvasott volna neki.
- Jajj már Victor, hagyd békén szegényt, tuti te is beszartál volna a helyében! – vetette oda Rebeka (történetesen Becca-n kívül egy másik Rebeka is volt a társaságban)
- Nem is értem mitől féltem – szólalt meg Sarah
- A KÓR KISANYÁM! A KÓR A FEJEDBEN VAN! – üvöltözött Victor vihogva
- Ide figyelj Victor! Ha nem fogod be a buzi pofád komolyan mondom hogy..
És azzal Sarah könnyekben kitörve elviharzani látszott, majd hirtelen sarkon fordult, és visszakiáltott: „Kívánom, hogy élj át valami hasonlót te is Victor! És akkor majd viccelődök én is veled!”
- Gratulálok Vic! – közölte egy megvető pillantással Becca ahogy Sarah után indult.
6
Mikor Sarah hazaért hullának érezte magát. Még hogy a kór a fejében van. Jó vicc Victor, igazán jó vicc, de inkább vicceld meg anyádat! Gondolta Sarah, és kiborulása óta most először mosolyra húzódott a szája.
Legközelebb hat óra után nem sokkal jutott eszébe Victor, ahogy éppen a szobájában kuporogva halovány asztali lámpájánál kedvenc költőjétől, Závada Pétertől olvasott verseket, közben a távolban lakó fiúval beszélgetett, amikor a nyitott ajtón halkan beszűrődő erős szél hangja közepette ott volt. A süvítő szél hangját túlnyomó puffanás. Ugyanolyan, ugyanúgy, mint tegnap este. Sarah szíve hevesen kezdett verni, és megint jött a puffanás. Felpattant a székéről és kiabált
- KI VAN OTT?!
Nem jött válasz, csak a szél süvített.
- HALÓ!
Még mindig semmi, csak a szél és egy puffanás.
Sarah erőt vett magán és ügyetlenül kibotorkált a nappaliba. Újabb hang. PUFF! Sarah agya lüktetett. Kezét a kanapé háttámláján végighúzva sétált ki egészen a konyháig. A hang elmúlt. Csend. A hűtő zúgása. Sarah hallotta saját szívének veszett dobogását. Hová lett a hang? Sírhatnékja támadt. Az a rohadt hang inkább puffogna most, mintsem hogy a csendben kell itt állnia a konyhában védtelenül. És mintha kívánsága vált volna valóra egy halk puffanás. Nem lehet. Valóban a szobájából hallotta volna? Hiszen most jött ki onnan. Újabb puffanás. Igen a szobájából jön. Sarah gyorsan a konyhaszekrényhez lépett, csörömpölve rántotta fel a fiókot, közben könnyek áztatták arcát.
- NEM EZ VELEM NEM TÖRTÉNHET MEG! – ordította a semmibe, és azzal előrántott egy hosszú pengéjű kést.
A puffogás abbamaradt. Ismét. Sarah ott állt a konyhapultnak támaszkodva, egyik kezében egy késsel, a másik kezével orrát törölgetve miközben zokogott. Valami a szobájában van. Valami egész tegnap és ma itt volt vele a házban. Nincs egyedül. Ez a legrosszabb gondolat. „Nem vagy egyedül” , de gondolkodását félbeszakította egy erősebb puffanás. Sarah önkívületi állapotba került, rohanni kezdett a szobája felé.
- MEGDÖGLESZ! – visította, majd valósággal berobbant a szobájába, ahol erre hatalmas puffanás nyilalt koponyájába, ami vad visításba torkollott, és akkor megpillantotta. – Egy kibaszott...egér? – zokogta – egy KURVA EGÉR TARTOTT RETTEGÉSBEN?!
Térdre csúszott és az egér feje mellette vadul puffogott a szekrénye alján. Valószínűleg rosszul lát és nem tudta eldönteni merre szaladjon. Sarah Grayson oldalra dőlt, a kést az egér felé hajítva, de szegény állatot ez csak megijesztette, a kés nyele vagy fél méterrel mellette koppant a földön, és mire megállapodott egy helyben Sarah már az oldalán feküdt és vadul zokogott, közben az egérről motyogva valamit.
7
Másnap reggel Sarah az ágyában ébredt. Nem emlékezett, hogy hogy került fel oda, pedig ébresztőt is állított, telefonja 6:00-kor kezdett vadul csipogni, de persze a lány rögtön eldöntötte, hogy ő a mai tanítást inkább kihagyja.
11 óra után tért magához valóban, feltápászkodott az ágya szélére, élénk haja úgy borult a homlokára, mint valami rendezetlen szénaboglya, amit ő egy simítással a füle mögé lökve orvosolt. Saját magát nézte a tükörben. Mi volt ez az egész? Egy egértől kattant volna be ennyire? Furcsa érzés volt ez, de megpróbálta elhessegetni a gondolatot. Lehúzta magáról a ruhákat az ágya szélén, és meztelenül lépett a szekrényéhez. Egy bugyit halászott elő a fiókjából, egyel lentebbről egy melegítőalsót, és egy vékony hosszúujjú felsőt, aminek az elejére vaskos betűkkel a „BE CRAZY TODAY!” felirat volt vasalva. Sarahnak titkon tetszett a tegnap estével vont párhuzam..be crazy, ő pedig tegnap este tök hibbantnak érezte magát. Ezen mosolygott.
A nappaliból belátott a konyhába. Semmi nyoma nem volt a tegnap esti kis magánakciójának, ez valamelyest megnyugtatta. Laptopjával ölében ült most a kanapén, amelyen tegnap este végighúzta kezét miközben a hang forrását kereste, ami csak egy egér volt.
(Egy egér volt Sarah, te is láttad.)
Telefonjának felvillant a képernyője. Üzenet Beccától. „Te meg Victor sem jöttetek suliba, basszátok meg, hiányoztok!” – közölte a lány szívélyesen, ami megint csak mosolygásra késztette Sarah-t.
- Nem aludtam túl jól – közölte
- Nem érdekel hogy aludtál, megpusztulok itt egyedül.
- Ugyan már, kibírod..Rebeka amúgy is ott van nem?
- Igen hál’ Istennek ő nem hagyott cserben – írta sok nevetős fejjel Becca – azért kíváncsi vagyok mi van Victorral, nem válaszol az üzeneteimre.
- Még biztosan alszik, tudod mennyit tud aludni.
És azzal annyiban maradt a beszélgetés. Sarah is írt Victornak, de neki sem reagált.
Na jól van, biztosan alszik. Ideje enni valamit. Talált a hűtőben csokis pudingot, meg valami felvágottat ami elég bizarrul nézett ki, aszpikban voltak zöldségdarabkák, amitől elfogta az undor. Elgondolkodott rajta, hogy hogy lehet képes ezt bárki is megenni, majd a vajas-mézes kenyér mellett döntött, a puding pedig jó lesz desszertnek. Így vonult be a nappaliba, kezében egy fehér porcelántányéron kék formátlan minták, aminek tetején egy félbevágott szelet kenyér díszelgett. Mellette ott állt a csokipuding is. Előkereste a távirányítót, bekapcsolta a TV-t és Tim Burns hangja szólalt meg.
- …jelenthetjük, hogy hivatalosan elérte Magyarországot is a Kór. Kettő áldozatot ejtett, az egyik a 63 éves Ben Foggs, aki feleségével...
Sarah megborzongott..hát Victornak valóban igaza volt, közelebb járt a Kór mint ők gondolták. Feszülten figyelte a képernyőt, egész testét átjárta a borzongás, libabőrös lett, nyakán az ütőere vadul pumpálta tovább a vért jégfehér bőre alatt. Csak a képeket nézte, egy öreg roskatag házat mutattak, majd egy síró idős hölgy, feltehetőleg Ben felesége.
- ..és egész családja gyászol. A másik áldozat egy fiatal férfi, a 22 éves Victor Cooper, akit ma reggelre talá..
Sarah számára megszűnt a külvilág, gyomra felkavarodott. Rosszul hallotta. Biztos, hogy rosszul hallotta. A tányér öt nagy darabra tört szét a padlón, miután kicsúszott laza szorításából. Sarah szemébe könnyek szöktek, miközben Tim beszámolt Victor üres tekintetéről, megmagyarázhatatlanul leállt szívműködéséről, és a nyitott bejárati ajtóról.
- Mindig ugyanaz a szar sztori.
Nyögte a lány miközben felszínre törtek a könnyei. „Ez nem lehet a mi Victorunk, ilyen nincs”
És mégis volt. Minden adat stimmelt. 22 éves, egyedül él, medinai lakcím. A teste pedig valószínűleg már hideg volt mint egy szelet édes sütemény a hűtőből. Halott. Meghalt.
8
Minden feketének tetszelgett Victor temetésén. Sarah nem csak az emberek ruháját látta színtelennek, de a bejelentés óta mindent. Édesanyjával telefonon beszélt reggel, kettő nap és indulnak haza, addig is legyen nagyon erős..micsoda tanácsok.
Mindenki bőgött, Becca, Rebeka, Sarah, és Victornak még legalább 30-40 ismerőse vagy családtagja. Sarah Becca vállára borulva sírta:
- És az utolsó mondatom az volt hozzá, hogy ezt kívántam neki Becca! Érted?
- Ne aggódj Sarah, tudta, hogy nem gondoltad komolyan – próbálta vigasztalni sírással küszködve a lány
- El sem búcsúzhattunk tőle! Inkább engem vitt volna el ez a rohadék bagoly!
- Ne mondj ilyet Sarah! – förmedt rá Rebeka – Ez nem helyes.
- De igen, hisz olyan mindenhatónak hiszi magát! Jöjjön el értem is ha annyira szeretne, hisz ő egy rohadt kór az emberiségnek. Ő maga a Kór!
Sarah-t sírógörcsök közepette kellett kivezetniük, és a nap további részét ugyan vele szerették volna tölteni, de miután Sarahnál voltak este 19:00-ig, a lány megnyugodni látszott, és megkérte őket, hogy hagyják pihenni, mert nagyon kimerült. Ezt a többiek meg is értették, és szoros ölelésekkel köszöntek el a lánytól, aki azért még most is pityeregni látszott.
9
Éjjel 00:41. Sarah valamiért nem tudott elaludni. Kattogott az agya, a nap történésein. Ahogy kiborult a temetésen. Ahogy anyja próbálta vigasztalgatni..ahogy Becca próbálta vigasztalgatni. És ekkor kattant a bejárati ajtó kilincse. Puskalövésként dörrent bele Sarah dobhártyáiba. Majdnem 1 óra és a bejárati ajtajuk kilincse koppant, ahogy lenyomták. Síri csendben feküdt az ágyában. A kilinccsel újra próbálkoztak, csak hogy az ajtó zárva volt. Mi tévő legyen? Hívja a rendőrséget? Hívja fel Beccát?
Gondolatmenetét egy csattanás szakította félbe, ahogy az ajtó kivágódott. De hát hogy nyílt ki? Zárva volt! Valaki (A KÓR) kinyitotta az ajtaját. Halk léptek hangja hallatszott, amik egyre Sarah szobájához közeledtek. pam…pam...pam… csak a lépteket hallotta, de már olyan közel voltak. És akkor megmozdult az ajtaja kilincse. Valaki (A KÓR!) be fog jönni a szobájába. Itt neki ma este vége lesz. A kilincs lenyomódott. Az ajtó befelé kezdett nyílni. Lassú nyikorgó hangja alig kezdte el a hegedűszót, amikor Sarah a belső oldalról teljes erejével nekicsapódott és az ajtó újra bezárult. A lány teljes testével nekifeszült, ahogy valami kívülről eszeveszett, nem emberi sikolyt hallatott. Ekkor vette észre Sarah, hogy az ajtóval kettő ujjszerű nyúlványt, amelyek karmokként ágaskodtak be az ajtó résnyi nyílásán, odaszorított az ajtó és a félfa közé, és ez fájdalmat keltett abban a valamiben..a Kórban, gondolta Sarah, hisz ő most épp a Kórral küzd. Testsúlyát egy pillanatra visszahúzta az ajtótól, és a Kór rögtön kirántotta karmait a szorításból, amin felbuzdulva Sarah ismét nekiesett az ajtónak, ezúttal kevesebb sikerrel, ugyanis a Kór jóval erősebbnek bizonyult, és könnyűszerrel tolta be Sarahval együtt az ajtót. A lány hátrahőkölt, lépett párat és az íróasztalába támaszkodott, és most ott álltak egymással szemben. Sarah egybepizsamáját viselte, mely kicsit már kopott volt, haja két oldalt zúdult le vállaira, halk zihálása egyre erősödött, ahogy a feltörő könnyeivel kellett küzdenie. Egyenesen a rá szegezett nagy fekete szempárba meredt. A hatalmas fekete szempár valóban fehér külsőből meredt előre, de ezt Sarah inkább bőrnek vélte, mintsem tollaknak. Vékony testalkatú lény volt, legalább két méter húsz centi magas, hátát görnyesztve meredt a lányra. Szájnyílása szemlátomást nem volt, két nagy fekete szeme alatt két apró orrlyuk tátongott. Jobb „kezét” a balra szorította, melyből élénkvörös vér serkendezett Sarah szobájának barnás padlószőnyegére. De egy valamivel a Kór nem számolt. Azzal, hogy Sarah kiismerte, hogy hogyan működik.
Sarah rájött arra, hogy a Kór azokra az emberekre csap le, akik félnek tőle. Minél jobban retteg valaki attól, hogy a Kór eljön érte, az el is fog jönni. Ez megmagyarázza az egyre sűrűsödő eseteket egyre távolabbi helyeken, hisz a televízió sugárzásának köszönhetően, valamint az interneten terjengő cikkek jóvoltából egyre több embert ejtett rabul ez a rejtélyes valami. És Sarah rettegett a Kórtól. Sarah kimondhatatlanul félt tőle. Épp ezért rejtegette minden este már a második puffogásos éjszaka óta párnája alatt azt a kést, amit az egér mellé hajított nemrégiben. És most ezért rohant, a párnájához lépett, előkapta a hatalmas pengét. A Kór elengedte fájó „kezét” és a másikkal Sarahra mutatott, akit erre erős álmosság kerített hatalmába. Utolsó erőfeszítéseivel meglódult, jobb lábával az ágya szélére ugrott, onnan pedig visítva a Kórra vetette magát, ami hangos csattanással húzta elő karmait a helyükről.
- Megölted Victort te rohadék! – visította, és azzal a Kórnak csapódott, meglódította pengéjét, a Kór pedig a karmait és élénkvörös vér szökött a levegőbe, a padlóra és a falra csapódva, majd a Kór Sarahval a mellén dőlt el a padlóra. Mindkettejük visítása halk nesszé tompult, majd abbamaradt.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

cs, 2017-10-05 16:31 Kelvin

Kelvin képe

Hát, valahogy el kell kezdeni. Pár dolog gyorsan:
Olyan írásjel nincs, hogy két darab pont.
Nem írunk ÍGY semmit, mert nincs értelme.
Ha magyarok, akkor nem értem a neveket.

Szerintem egyelőre felesleges kiszedni az összes hibát, vesszőket, meg mittomén, mert úgysem tudsz mit kezdeni velük. Ezt viszont olvasd el:

Kosztolányi Dezső

Egy és más az írásról

Munkád kitűnő. Talán csak egyet kifogásolnék. Néha túlságosan kielégít. Jobb volna, ha kissé éhesen bocsátanál el. Az írást is akkor kell abbahagyni, mint az evést: amikor legjobban esik.

Tehát ahol szükségét látod, húzz egyet-mást. Hogy mit? Ilyesmire bajos felelni. A mi mesterségünkben rombolni annyi, mint alkotni

Hidd el, nincs nagyobb művészet a törlésnél. Én, ha tőlem függne, az iskolában ezt előbb tanítanám, mint a fogalmazást. Végre az alkotás is ezzel kezdődik. Elhagyunk valamit, ezer millió dolgot, melyet mellékesnek tartunk, és kiemelünk valamit, egyetlenegy dolgot, melyet fontosnak tartunk. Aki tudja, hogy mit ne mondjon, az már félig-meddig tudja, hogy mit mondjon.

Tanítványaimmal először is szöveget olvastatnék. Versenyre szólítanám őket, hogy bírálgassák, dúlják föl, marcangolják szét. Díjakat tűznék ki azoknak, akik az értelem és érzés kára nélkül ki tudnak belőle hagyni. Nem azt jutalmaznám, aki egy tetszetős jelzőt talál ki, vagy egy kerek mondatot hoz össze, hanem azt, aki kigyomlál egy henye jelzőt, egy sületlen mondatot.

Amint így szóról szóra, mondatról mondatra haladnánk és irtanók a körülöttünk sötétedő gazt, egyre világosodnék a tájék. Az az érzésünk támadna, mint az ültetvényesnek, aki szekercéjével mezsgyét hasít a járhatatlan őserdőben. Nem a szavak megbecsülésére oktatnám tanítványaimat elsősorban. Azokból úgyis untig elég van. Arra oktatnám őket, hogy vessék meg az üres és hamis szavakat, mert később csak így becsülhetik azokat a szavakat, melyekben tartalom és igazság van.

Megmagyaráznám nekik, hogy mindig úgy kell írniok, mintha nem volna idejük, torkukon volna a kés, és haláluk előtt csak pár pillanatot kapnának, hogy valljanak legbensőbb titkukról. Megmagyaráznám, hogy mindig úgy kell írniok, mintha helyük se volna, és a körmükre kellene odaszorítaniok életük dióhéj-történetét, mákszem betűkkel., Megmagyaráznám, hogy mindig úgy kell írniok, mintha minden egyes szavukért borsos díjtételt fizetnének, akár a sürgönyzők.

Azt tapasztaltam, hogy az izgatott emberek általában jól fogalmaznak. A halálra ítélt a vesztőhelyen ritkán kezd ilyenféle körmondatokba: „Van szerencsém kijelenteni, hogy nem zárkózhatom el annak megállapításától…”, hanem többnyire tárgyilagos, nemegyszer ötletes is, és minthogy erőszak fojtja belé a szót, a dolgok elevenjére tapint azzal a szokványos, de soha el nem csépelhető fölkiáltásával, hogy: „Éljen a szabadság!” Éppígy cselekszik az is, aki papír vagy pénz híján kényszerül rövidségre. Még sohase olvastam egy sürgönyben, hogy valaki a nagy Élet csókos lovagjá-nak vagy új utak bős szent apostolá-nak nevezte volna magát, abból az egyszerű okból, mert ezek a zöldségek helyet foglalnak a papíron, és pénzbe kerülnek a sürgönyhivatalban. Aki kedvesével egy vidéki pályaudvaron akar találkozni, ezt sürgönyzi: „Esti gyorssal érkezem, várj a kijáratnál.” Ez a legszebb líra, csupa szerelem és csók, emellett világos, célratörő is, mintaképe a jó fogalmazásnak. Minden költőnek, regényírónak figyelmébe ajánlom.

Természetesen a rövidséget csak a saját kárunkon tanulhatjuk meg. Eleinte nehéz, fájdalmas megcsonkítani önmagunkat. Sajnálod minden sorodat, melyet papírra vetettél. Amikor törölni akarsz, úgy érzed, hogy tulajdon kezedet, ujjadat kell levágnod. De tévedsz. Nem a kezed az, nem is az ujjad. Csak a zöld, piszkos körmöd. Vágd is le. Nem kár érte.

Gyakorlatul azt tanácsolom, hogy kezdd másokon. Végy elő írókat, nagyokat és kicsinyeket egyaránt, és olvasd őket, írónnal kezedben. Tolsztojjal – megjósolom – nem lesz sok szerencséd. Nála minden szó – csodálatos módon – a helyén van. Még szószaporítása is tömör. Iljics Iván halálá-ból egy betűt se húzhatsz. Ez a remekmű mértéke.

Vannak írók, jó írók is, akiknek szövegéből egy tizedrész hagyható ki, közbeszúrások és kitérések, „ragyogó” részletek, melyek az egészet elhomályosítják. Vannak olyan írók, akiknek könyvéből egy harmadrész, s olyanok is, akiknek könyveiből két harmadrész törölhető. Ritkítsd a szöveget, s ámulva eszmélsz arra, hogy ez mindegyiknek csak használ: a mi jó volt, kitűnő lesz, ami rossz volt, legalábbis tűrhető.

Írósiheder koromban egy folyóirat szerkesztője átadott nekem valami elbeszélést. Egy „előkelő” műkedvelő küldte, „okvetlenül” közölnie kellett. Megkért, hogy fésüljem meg a tíz gépírt oldalnyi kéziratot, alakítsam át, kedvem szerint hozzam rendbe.

Miután elolvastam, mélységesen elszomorodtam. Lapos volt és bárgyú. Legjobb szerettem volna újat írni helyette. Szerkesztőm azonban lelkemre kötötte, hogy lehetőleg ragaszkodjam a szöveghez. Ennélfogva húzni kezdtem.

alkonyodottAz első mondat – emlékszem – ez volt: „A Nap puffadt aranykorongja haldokolva csorgatta kincses vérét az ájult vidékre.” Eltűnődtem, hogy mit tehetek e mondat érdekében? Mindenekelőtt kicseréltem a Nap hencegő nagybetűjét egy szerényebb kisbetűvel. De így is ízléstelen volt, megokolatlanul cifra, tolakodó. Rövidesen rájöttem, hogy itt a napnak semmi esetre sem szabad „haldokolni” és vére semmi esetre sem lehet „kincses”. Kiirtottam ezt a két szót. Akkor bántani kezdett, hogy a napnak „puffadt aranykorongja” van és hogy a vidék „ájult”. Ezeknek a szépségeknek sem kegyelmeztem meg. Most a szöveg ekképpen hangzott: „A nap vérét csorgatta a vidékre.” Egyszerre fölöslegesnek tetszett a vérző nap is, meg a vidék is. A sokat hánytorgatott mondatot ezzel helyettesítettem: „Alkonyodott”. Majd javításomat megint átjavítottam ilyenformán: „Esteledett.” Amint tovább olvastam az elbeszélést, láttam, a következőkből ez is kitetszik, tehát töröltem az egész első mondatot. Körülbelül hasonló változáson ment át mindegyik. Végül a tíz oldal egyre zsugorodott. Biztosítalak azonban, hogy tízszer jobb lett.

Nem volt tökéletes, szürke volt és érdektelen, de mégsem volt botrányos. Tökéletes munkát csak úgy végezhettem volna, hogyha minden egyes sorát kihúzom, címével együtt. Bizonyos írásokat csak így lehet kijavítani. Ilyenkor legfeljebb az író nevét szabad meghagynod. Ezt esetleg ki is lehet nyomtatni, vastag betűkkel, a munka nélkül, jeléül annak, hogy az illető csak szereplésre tart számot. Olyan vágy ez, melyet nem teljesíteni udvariatlanság.

Pesti Hírlap, 1932. november 27.

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

h, 2017-10-09 21:22 Mookait

Huh. Először a "kör"nek olvastam. :D

Kellemest délutánt kíván,utána meg jön valami lesújtó hír? Mintha azt mondaná valaki, hogy: szia, hogy vagy? Remélem jól, mert most kirabollak vagy megöllek, ha nem adsz pénzt!
A hírbemondó tényleg így mondaná, hogy "valami"? Miért érdekes az, hogy családja számára mi a beceneve?(Jó, persze lehet, hogy tényleg említik a hírekben, hogy xy, akit qw-nek becéznek..., de nekem itt most egyből szembe szökött.)
"Jónapot" az nem külön írandó?
Valamiért a négyes szám számmal leírva most zavaró számomra.
A hatodik jelenet/pont elején van egy olyan mondat, ami felkiáltójellel zárul, de után a "gondolta" szó következik. Szerintem ez nem így írandó.
" kiabált
- KI VAN OTT?!"
Itt számomra hiányzik egy kettőspont. (A "kiabált" szó után.)
A Haló szónál mintha lemaradt volna egy l betű.
"Igen a szobájából jön."- innen hiányzik egy vessző, az első szó után.
" fiókjából, egyel "- szerintem itt úgy kellene írni, hogy "eggyel".
"meg valami felvágottat ami elég"- "felvágottat" után egy vessző.
"bizarrul nézett ki"- ezután egy kettőspont.
Magyarországon mégis külföldi nevűek vannak? Esetleg cserediákok? Ideköltöztek a szüleik, mielőtt megszülettek volna, aztán maradtak a külföldi neveknél?

Magáról a témáról: érdekesnek érdekes volt. Gondolom, mindketten halottak lettek. Vajon mit szóltak a rendőrök, amikor meglátták a két holtat?

sze, 2017-10-11 02:58 MatuGeri

Köszönöm szépen a kritikákat, és hogy elolvastátok :)
Azért Magyarországon élnek, mert ismerőseim ihlették a szereplőket, hiba volt, hogy ezt nem említettem.
Remélem a következő jobban fog sikerülni,

sze, 2017-10-11 18:05 Dom Wolf

Dom Wolf képe

Érdemes írással foglalkoznod, mert bár nagyon bőlére eresztetted a történetet, kiváncsian olvastam végig, vártam, mi lesz a vége. Az elején minden bekezdésre jutott egy-egy kifejezetten jó mondat, amiből látszik, hogy van itt keresnivalód, a továbbiakhoz viszont Kelvint tudnám ismételni, mert rengeteg felesleges és/vagy borzalmas megfogalmazásod van.
És még valami. Gyík. Olvasd el. Kérlek. Ha meg is fogadod, ami benne van, legalább a páros szervek többesszámba írása, számok számjeggyel írása, kötőjelek használata, és még pár dolog, ami momentán nem jut eszembe, nem borzolná az olvasó idegeit, mert így kész maraton lenne kigyűjteni a hibákat. Ugyan ezen segítene egy-két rövidebb írás.

szo, 2017-10-14 05:14 MatuGeri

Köszönöm szépen, igyekszem megfogadni a tanácsokat! :)