Randevú a hídon

Alexandra morcos volt úgy, mint szinte minden nap az utóbbi hetekben. Azt hitte, legalább ez a nyári szünet jobb lesz ebben a kis városban, mint az eddigiek, de már nyolc napja – mióta megérkezett Nashwille-ből - nem történt szinte semmi. Az apja is korán reggel elhúzott a terepjárójával, szinte el sem köszönt tőle.
Unatkozva nyomogatta a nagy tv távirányítóját, de egy normális műsort sem talált a sok csatornán. Hirtelen megcsörrent a telefon. Alexandra kissé nehézkesen kelt fel a kanapéról.
- Ki az? – szólt bele a kagylóba, miután megtalálta a készüléket az össze-vissza dobált párnák közt.
- Te vagy az Alexa? – szólalt meg a kérdés azonnal a kissé leamortizált hangszóróból.
- Ki más lenne, Lucy? – ismerte meg a hangját a barátnőjének. – Csak nem jöttetek előbb haza, úgy hallottam, hogy több hétre mentek ki?
- Sajnos igen, de anyát megcsípte valami a tengerben és elment a kedve az egésztől. Csomagoltunk és jöttünk. Tudod milyen anya…..
- Persze, tudom.
- Ráérsz? – kérdezte a barátnője.
- Igen rá. Miért?
- Öt perc, ott vagyok és elmondom – s már le is tette a kagylót Lucy.
Alexandra viszont még majd egy percig tartotta, meglepte a barátnője, majdnem kilenc hónapja látta utoljára és úgy beszélt, mintha az egy hete lett volna. Épphogy leült, mikor nyílt az ajtó és szinte berohant Lucy.
- Itt van Patrick - mondta remegő hangon, lihegve. Nem is köszönt, látszott csillogó szemén, csak a fiú jár az eszében.
- Patrick? – kérdezte Alexandra bizonytalanul. – Mit keres itt? Gimi második végétől - mikor elköltöztek Dallasba - felénk sem nézett.
- Nem tudom – válaszolt Lucy kicsit nyugodtabban. – Nem is érdekel, az a lényeg, hogy hívott. Tegnap délután érkezett pár barátjával egy vadászházba, valahová a Moana tó környékén. Délután tartanának egy bulit és örülne, ha ott lennék, sőt ott is maradnék egy-két napra. Amikor pedig megemlítettem neki, hogy te is itt vagy, rögtön kérte, vigyelek magammal. Négy után találkoznánk a tó hídján, onnan már ő vinne a vadászházhoz.
- Komolyan?
- Persze – válaszolt fülig érő szájjal a barátnője. – Pakolj össze pár ruhát és menjünk!
- Nem tudom Lucy, nincs túl jó kedvem. Ki tudsz te menni magadtól, nem kellek én oda.
- De, de kellesz! Egyedül nem mernék odamenni. Kérlek, kérlek, kísérj el! – szinte már rimánkodott. - Mire kiérünk, meg fog jönni a kedved, az tuti.
Osztálytársak voltak hárman, a kis város egyetlen gimnáziumában, de csak két évig, mert akkor a fiú az egész családjával együtt Dallasba költözött. Sok lány bánatára, ugyanis jó páran szerelmesek voltak belé legalább egyszer, úgy ahogy Lucy. Totál belezúgott akkor és pár apró jel miatt beképzelte magának, Patrick is viszontérez iránta valamit, de tévedett, mert a fiú igazából egy idősebb indián lányba volt szerelmes, aki felettük járt egy osztállyal. Most viszont, a jó pár elmúlt év ellenére is felcsillant benne a remény, hogy végre megszerezheti Patrick szívét és ezt rögtön kiolvasta a szeméből Alexandra. - Mi a manót csináljak? – kérdezte magától. Tényleg nem volt semmi kedve a partihoz, de látta barátnőjén, ha lepattintja magáról, nagyon meg fog haragudni rá. Döntött
- Várj, felmegyek a szobámba és bepakolok egy váltás ruhát!
- Megyek veled – most már tényleg fültől-fülig ért a szája.
Felmentek az emeltre és Alexandra gyorsan összeszedett pár cuccot egy kisebb hátizsákba. Éppen jöttek le a lépcsőn, amikor Lucy megtorpant a fegyver-vitrin előtt.
- Vigyük azt! – mutatott az egyedül árválkodó puskára.
- De ez csak altatós.
- Nem baj, egy-két őzhöz, vagy vaddisznóhoz biztos elég lesz, imádom a frissen sült vadhúst és a fiúk is biztos szeretik. Apád megtanított vadászni, elmondott mindent a helyi vadakról. Nem fog egy szarvas elbánni velünk.
- Igaz, megtanított mindenre, ami kell, még a nagyvadakról, farkasokról, medvékről is – válaszolt kissé elgondolkozva.
Alexandra már beletörődve a rá váró viszontagságokba, vette vállára a puskát és berakott vagy egy tucat altatólövedéket a hátizsákjába. Még a hűtőből kivett egy palack ásványvizet és már kint is voltak a teraszon.
- Hoppá, a késem! – kapott a fejéhez Alexandra és azonnal rohant vissza a szobájába.
Ha az erdőbe indult, kabalából mindig magával vitte, mióta megkapta a 14.-ik születésnapjára apjától. Egy perc sem telt, újra ott volt a teraszon és már csatolta is fel a bokája fölé a kicsi, de nagyon hasznos és rettentően éles tőrt. Lucy rosszallóan nézte, de tudta, anélkül be nem teszi a lábát a vadonba. Amint végzett Alexa, rögtön elindultak nyugatnak, szinte a házuknál kezdődő, jól kicsapatott ösvényen.
Lendületesen haladtak a tó felé a keskenyedő úton, egymás mögött. Közben Lucy folyamatosan azt tervezgette, hogy fogja elcsavarni Patrick fejét. Alexandrát kicsit kezdte idegesíteni a hátát érő szózuhatag.
- Vegyél vissza egy picit! Miből gondolod, hogy nincs senkije és egyedül jött?
- Nem érdekel, úgy is megszerzem – emelte büszkén, mosolyogva kis fitos orrát az égre.
Alexa hátrafordult, látva barátnője csillogó szemét, elmosolyodott és sietősebbre vette a lépéseit. Bőven négy előtt értek a Moana-hoz, éppen a közepéhez, ahol a hosszú, fából épített híd vezetett át rajta. Közben beborult, a kelleténél talán egy kicsit jobban, mert olyan furcsa, sötét lett a hosszú völgy, ahol a tó elterült. Sőt mintha valami köd is próbált volna a tó fölé ereszkedni.
- Ezen a hídon kéne várakoznunk? – torpant meg Alexa.
- Mi bajod vele?
- Amikor négy éve utoljára itt jártam, olyan rozogának tűnt, azt hittem el fogják bontani.
- Nincs annak semmi baja – legyintett Lucy és már rá is lépett az első deszkára. – Gyere-gyere!
Haladtak rendesen a majdnem 100 yard hosszú hídon, de a híd harmadánál hirtelen lassított Lucy.
- Mi a baj? – kérdezte Alexa.
- Beremegett a híd – nézett vissza rá a barátnője. – Ilyet még nem tapasztaltam, de most már itt maradunk – mondta és elment teljesen a közepéig, barátnője pedig követte.
- És most? – kérdezte ekkor.
- Várunk.
- Várunk, várunk, de meddig?
- Hát… négyre beszéltük meg – vallotta be Lucy.
- Akkor mi a fenének siettünk? Addig még van majdnem negyed óra – mordult fel Alexandra.
Majdnem csendben vártak. Néha próbálta megtörni ezt a síri csöndet a barátnője, ám amikor Alexa szemébe nézett és meglátta a mérgét, inkább befogta a száját és nagyra nyílt szemmel kezdte bámulni a híd túlsó végét, hátha előbb felbukkan Patrick, de egész más jelent meg a ködösödő parton.
- Láttad? – szólalt meg óvatosan Lucy.
- Mit?
- Ott szemben – emelte fel remegő kezét – egy fehér medv….. – ám az a valami ekkorra eltűnt
- Fehér? Mit keresne itt egy jegesmedve?
- Nem jegesmedve, de fehér…. fehér volt – beszélt suttogó hangon a barátnője.
Alexa tüzetesen vizsgálta a tó partját. Minden négyzetmétert megnézett vagy kétszer, de nem látott semmit, igaz egyre sűrűbben terjengett a köd.
- Nincs ott semmi, te bol..! – fagyott torkára az utolsó szó.
Szinte a semmiből bukkant elő egy hatalmas fehér grizzly. A két lány dermedten bámulta a medvét.
- Megtöltötted a puskát? – kérdezte suttogva Lucy.
- Mindjárt töltöm – válaszolt Alexa és közben szidta magát, miért nem csinálta meg ezt út közben.
Kapkodva nyúlt a hátizsákja zsebéhez, ahová a töltényes dobozt rakta. Nem kellett volna. Ahogy kirántotta, kinyílt a teteje és a híd pallóira hullt az összes töltény. Térdre vágta magát és megpróbált minél többet összeszedni, mielőtt a deszkák rései közt a vízbe gurul mindegyik. Hatot tudott megmenteni és gyorsan be is töltötte az elsőt. Sajnos az a puska csak egylövetű volt. Felpattant és a fegyvert szinte Lucy vállára támasztva lőtt. Ahogy látta, jó helyre csapódott a lövedék, de a medve, mintha meg sem érezte volna, kényelmesen cammogott feléjük. Egyre gyorsabban hátráltak, közben Alexa újra töltötte a puskát, majd lőtt és talált, de mintha a medve ezt sem érezte volna meg. Ekkor nézett hátra és felsikoltott. A híd másik végén is medve állt, egy még nagyobb fehér grizzly.
- Ne kiáltozz te! Felhergeled őt.
- De van egy másik – kiáltott Alexa – a másik oldalon.
Barátnője hátranézett és már ő is felsikított. Alexandra villámgyorsan újratöltötte a puskát és lőtt, az újabb medvére, majd töltött és újra lőtt. Mind a kettő talált, de mintha ez a medve sem érzett volna belőle semmit, sőt egyre sietősebben közelített feléjük. A két hatalmas, koszos fehér bundájú vadállat közé szorultak. Alexát a város felől, Lucyt pedig az erdő felől érkező vad szemelte ki magának.
Alexa közben újra töltötte a puskát, de már nem tudta elsütni. A nagyobb medve hirtelen támadásba lendült és akkorát csapott a puskára, hogy a híd pallóira ejtette. Karjai fájdalmasan elzsibbadtak a nagy ütéstől, de tudta, ennek ellenére is tennie kell valamit, különben semmi esélye. Hirtelen a bokájához hajolt, előhúzta a tőrt és ugyan azzal a mozdulattal oldalba szúrta a medvét, majd még háromszor. Sejtette, ezt csak azért tudta megtenni, mert akkorra kezdett hatni az altató és az ellenfele nem tudott gyorsan reagálni, de azért még két lábra állt, hogy a két első mancsával könnyebben elkapja áldozatát. Ez nem sikerült neki. de azért pár csapása elérte a lány ruháját, a testét és egyre közelebb került hozzá. Lucy ellenfele valamiért várakozott a jó pillanatra.
Alexandra nem tudta mit csináljon, de gyorsan rájött, már csak egy menekülési lehetőség maradt, a víz és már ugrott is. Az ellenfele sem gondolkozott sokat és a korlátot átszakítva utána vetette magát. Ekkor indult támadásba a társa.
- Lucy, ugorj a tóba! – kiáltott Alexa ahogy felbukkant a víz alól, de már elkésett, éppen abban a pillanatban mélyesztette hatalmas karmait a medve a barátnője derekába.
Fülsiketítő, fájdalmas sikoly hagyta el a lány ajkát, még talán mérföldekkel arrébb is hallhatta az, aki a tó partján volt. Hirtelen megszédült a grizzly, ekkor kezdett hatni az altató. Teljesen elbizonytalanodott a tartása és dőlt, dőlt a vízbe a lánnyal együtt. Lucy nem tudott szabadulni.
Alexa visszafordult a híd felé, nem érdekelte az ő támadója. Fel kell másznia a hídra – gondolta – ha a barátnője felbukkan, tudjon neki segíteni. Gyors volt, pár pillanat alatt elérte a hidat és már kapaszkodott is felfelé. Amint felért, ugrott a puskáért. Ekkor hallotta meg újra Lucy fájdalmas hangját. Nem messze tőle bukkant fel a mélyből a feje és a két karja.
- Segíts, kérlek segí…. – hörgött csak, nem volt ereje kiáltani.
Alexa elérte az egyik csuklóját, megragadta és Herkulesi erővel próbálta kihúzni a vízből. Nem bírta, nagyon nehéz volt, indokolatlanul nehéz. Ebben a pillanatban látta meg a vértől pirosló vízben, hogy a karmok még mindig a lány oldalába mélyednek. Nem barátnője úszott fel, hanem a kissé magához térő medve „tolta” maga előtt, ahogy próbált kijönni a vízből. Elengedte a kezét és a puska után nyúlt, majd szinte célzás nélkül lőtt a vízbe. Látta, hogy talált, a töltet tűje a nagy mancsba fúródott. Lucy, már beszélni sem bírt, csak tágra nyílt szemmel bámulta Alexát. Arcát teljesen eltorzította a hatalmas fájdalom. Alexa újra elkapta a kezét és húzta, de nem bírt vele, mintha kétszer olyan nehéz lett volna, mint az előbb. Néhány másodperc múlva kicsúszott a markolásából és csak süllyedt a mélybe. Az a tekintett, ahogy nézett, biztos örökre megmarad Alexa emlékezetében.
- Lucy, Lucy!
Hívogatta reménytelenül barátnőjét és a fejét össze-vissza forgatva kutatta az enyhén fodrozódó víztükröt. Olyan gyorsan zajlott minden, hogy fel sem tudta fogni. Hirtelen zajt hallott az erdő felől. Odafordult és az elmúlt jó pár év ellenére is rögtön megismerte a híd végénél megjelenő fiút.
- Patrick!!! – kiáltotta elfúló hangon. A fiúnak rögtön feltűnt, valami nagyon nincs rendben és elkezdett szaladni felé.
Ezt tette volna Alexandra is, ám ebben a pillanatban egy erős mancs talált fogást a bokáján és nagy erővel a mély vízbe rántotta. Elsötétült körülötte minden.
Rémülten, fuldokolva kezdett kapálózni. Egy töredezett szőrű valami akadt elsőnek a kezébe, óvatosan kezdte tapogatni.
- Bernie - szólalt meg halkan, mikor rájött, hogy a régi, hiányos szőrű maciját szorongatta. – Itthon vagyok – suttogta magában kissé megnyugodva - álom volt.
Viszont a gyomra még mindig görcsölt és szinte úszott az izzadtságban. Ki kell mennie a fürdőszobába. Lassan kikecmergett a maga köré gyűrt ágyneműből és a sötéttel mit sem törődve, félig behunyt szemmel, szinte vakon ment a fürdőszoba felé. Elsőre el is tévesztette a pontos irányt és az ajtó rossz oldalán kereste a kilincset, de végül megtalálta. Odabotorkált a mosdóhoz, megnyitotta a hideg vizes csapot, majd lehajolt a mosdókagylóhoz és el kezdte mosni az arcát. Jól esett a hűvös víz érintése, kezdett magához térni. Felemelkedett a mosdókagylótól, felkapcsolta a tükör feletti lámpát és végre kinyitotta teljesen a szemét, majd csak sikított és sikított. Meglátta a hatalmas medvekarmok szaggatta pizsamáját. Őrült módjára tépte le magáról és minden seb ott volt, ahová álmában kapta, némelyikből még akkor is szivárgott a vér.

2
Te szavazatod: Nincs Átlag: 2 (2 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

p, 2018-11-09 07:30 Dana

Dana képe

Az első pár mondat után a benyomásom egy "jaj" volt. Nagyon régóta regisztráltál ide, viszont írást csak 2009-ben osztottál meg velünk. Nem tudom, hogy ez valami új próbálkozásod-e vagy valami régit szedtél elő a fiókból...

Vegyük az első bekezdést:
--> Alexandra morcos volt úgy, mint szinte minden nap az utóbbi hetekben. --> Szerintem innen hiányzik egy plusz vessző. Ha szerinted nem, akkor rendezzük át egy picit a szavakat, hogy értsd, miért hiányzik: Alexandra úgy volt morcos, mint szinte minden nap az utóbbi hetekben.
Holott szerintem Te így gondolod: Alexandra morcos volt, mégpedig úgy, mint minden nap az utóbbi hetekben. (Egyébként egy ilyen felütés esetén érdemes elmagyarázni, miért, amúgy felesleges megjegyezni.)
--> Azt hitte, legalább ez a nyári szünet jobb lesz ebben a kis városban, mint az eddigiek, de már nyolc napja – mióta megérkezett Nashwille-ből - nem történt szinte semmi. --> Tényleg muszáj "Ámerikában" játszódnia? Ezen a ponton -- mondták nekem is egyszer -- hátra is dőltem, hogy innentől kezdve nem érdekel, mert ő nem a szomszédból a lány, aki lehetett volna, és tök simán utazhatott volna Erdélybe a nagyihoz vagy akármi.
A közbeékelés is felesleges, a nagyváros nevének említése is. Milyen "eddigiek"? Eddigi nyári szünetek?
A kedvencem, hogy egy bekezdésen belül háromszor szerepel a "szinte" szó. Inkább írd le, mi NEM történik, mi más, mitől "alig" vagy "alig se"...
A közbeékelésed sem szabályos: egyik oldalon -- helyesen -- gondolatjelet használsz, másikon kötőjelet.
Rengeteg felesleges, de azt hiszem, szerinted releváns információt közölsz. Ilyen például a Nashville (amit egyébként nem w-vel, hanem v-vel írnak, ha már egyszer...) meg a terepjáró is.

...és akkor ez csak az első bekezdés volt.

Még egy-két dolog -- és utána az egész írásban hasonló hibák.

Unatkozva nyomogatta a nagy tv távirányítóját --> TV vagy tévé, de nem tv. Van kis tévéjük is? Ha nincs, felesleges a nagy jelző. Amúgy ha bent ül a lakásban/házban, és nyomkodja a TV távirányítóját, tényleg ne számítson sok élményre.

- Ki az? – szólt bele a kagylóba, miután megtalálta a készüléket az össze-vissza dobált párnák közt. --> A kanapéról kelt fel, milyen párnák között bukkant rá a készülékre? A kagyló szót ráadásul akkor szoktuk szerintem használni, ha régi készülékről beszélünk -- itt tök idegenül hat. Beleszólhat a készülékbe, miután megtalálta... csak ne a párnák között találja meg, mert azok általában a kanapén vannak, hősnőnk viszont pont onnét tápászkodott fel.
A központozásod sem jó. Helyesen: – Ki az? – szólt...

- Te vagy az Alexa? – szólalt meg a kérdés azonnal a kissé leamortizált hangszóróból. --> Nem a kérdés szólal meg. Miért érdekes, hogy leamortizált? És minek a hangszóró? Jaj... Plusz az Alexa elé kell egy vessző.

A következő, párbeszédes részt inkább hagyom... Egyetlen dolgot emelnék ki, ami számomra egy logikai buktató: a barátnőjét nem látta kilenc hónapja, öt perc alatt átér hozzá, holott egyébként eddig a csajszi Nashville-ben volt, csak nyolc napja ért ide. Szóval nem nagyon értem... hősnőnk nem itt él, hanem egy -- minden bizonnyal távoli -- nagyvárosban, ez pedig egy eldugott, messzi kisváros (ahol már lehetnek medvék, ez Nashville-től tényleg feltételez némi távolságot), ahol hősünk még sosem járt (mert azt reméli, hogy ez a nyár jobb lesz, mint az eddigiek, szóval ez nekem valami újdonságot sugall), de ott él egy nagyon jó barátnője, akivel egyébként kilenc hónapja nem látták egymást... Annyira sántít nekem, hogy nagyon. Lehetnénk a Hargita környékén (medve van), lehetne ez a csajszi szülőfaluja, vagy élhetne itt a nagymamája, akit minden nyáron látogat, és akkor van itt is legjobb jóbarátja...

Sok-sok fogalmazási hiba, szóismétlés, esetlen próbálkozás... Van még min dolgozni, az biztos. Profitálj a tanácsokból, olvass sokat, illetve az olvasottak alapján mindig próbáld átgondolni, hogy amit le akarsz írni, olyan láttál-e már máskor, olvasás közben. Például a "14.-ik" --> Novellában kétletm, hogy láttál már ilyet, az inkább tizennegyedik, de helyesen amúgy is így írjuk számmal: 14-ik.

Statisztika: tizenegyszer szerepel a szinte szó az írásban. Szerintem a felét bátran elhagyhatod, átfogalmazhatod. Csak azért szálltam rá erre, mert rögtön az első bekezdésben ugye volt három, és ez nagyon zavaró.

Illetve ha tanácsolhatom, akkor írd meg ezt az egészet egy férfi szemszögéből inkább -- nem vagyok benne biztos, hogy át tudtad ezt jól élni úgy, hogy egy lány bőrébe bújtál.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

szo, 2018-11-10 06:41 hamarjában

hamarjában képe
1

Egyszerűen borzasztó!

Annyi botorságot hordtál össze, hogy az olvasó egy rozsdás penge után kutakodik a fiókban, mert szeretné felvágni az ereit ezeket olvasva.
Bosszantó, mert réges-régen még könyvtárazni, könyveket bújni kellett ahhoz, hogy az emberfia az információkat megszerezze. De ma már ez egyszerű, hiszen a Google a legjobb barátod, csak be kellene ütnöd, és máris ott lenne előtted.
Csak egy példa:
A grizzly medve vagy röviden grizzly (ejtsd: grizli, tudományos nevén Ursus arctos horribilis) a barna medve Észak-Amerikában honos alfaja. Szürke medvének is nevezik.

Hamár a szíved csücske az írás, akkor ennyi minimális igényességet várj el magadtól, és annyi fáradságot vegyél, hogy pár dolognak, amiben nem vagy biztos, nézz utána!
Különben csak kicseszel magaddal és velünk is.

na ja (Obb)

szo, 2018-11-10 11:33 Bjursta

Bjursta képe

Szerintem nem borzasztó. A kónyvespolcokon, egy szerzőtől a folyómétrre irt kónyvek között tucatnyi hasonló található - nem csak amerikai - miután a nyilvánvaló szóimétléseket a szerkesztő leszerelte róla, és egy lektor odatette a vesszőt ahová kell, éppen jó lesz. Én magam nem hiszem, hogy kedvtelésből olvasnám, nem stilusom ez a stilus, és elmaradásaim egyéb müveket illetően jelentósek, de borzasztónak éppen ugyancsak nem mondanám. Ezt az irast pl végigolvastam. Én a zökkenőkön átsikolok, átlepek, valószinüleg javitom magamban, vagy észre se veszem. Én jóhiszemüen közelitek a szerzőhöz, bizonyára dolgozott ezzel az irással, és bizonyára nem szándekosan tette a hibákat bele. Majd kijavítja. A történet szerintem itt nem rossz, jellemzöen stilusazonos. Az jó, nem?
Talán lehetett volna akár magyar környezetben, miért ne? Csak a stilus miatt?
A medve, álom. Igencsak mindegy, hogy milyen tipusú, évjaratú vagy valóságosan létező fajtájú-e, szerintem.

"Segítsetek a géppuskásnak!"

szo, 2018-11-10 13:46 hamarjában

hamarjában képe

Legalább ezt ne tedd, Bjursta, mert egy ilyen vállveregetés csak árt.

na ja (Obb)

szo, 2018-11-10 17:53 Bjursta

Bjursta képe

Szerintem nem kell mindenkit leoltani egyből.

"Segítsetek a géppuskásnak!"

szo, 2018-11-10 18:01 Bjursta

Bjursta képe

ÉS nem pont egy medvével. Ennek az irásnak bizonyára számos hibája van, nem a medve a legnagyobb, szerintem ez inkabb affél iskolázas, vagy hogy is mondjam, egy ilyen hozzáfüzes magahoz az iráshoz nem szól hozzá - persze az enyém sem, - de ez a medve meg a tészta, nekem ez kevéssé érthető. Ennek a tórtenetnek van eleje, vége, és közben történnek dolgok. Olvastam rosszabbat bevett irótól is, ami irás persze remek mondatokból állt, csak éppen nem kellett volna megírni. Ez nem Nobel dijas, szóismétlős, es gyakrolatlan, de történet. Nem akar nagyot fogni, nem müveszkedik. Amikor elkezdtem itt irni voltak fura miodataim, én azt hittem stilus. Nem volt az. Azutan kaptam pár kritikát, es a mondataim, hat szavs mindatokká lettek, és kerültem minden ami kicsit is kockazatos. Na az különósen nem volt jó. Kedves Medor, javitsd a hibakat fugyelj a kritikakra, és irj ahigy csak tudsz.

"Segítsetek a géppuskásnak!"

v, 2018-11-11 07:31 hamarjában

hamarjában képe

Szerény véleményem szerint, igenis komoly gáz, ha valaki "grizli"-t ír grizzly helyett, a tésztás tárgyi tévedés megbocsátható, és ezt meg sem közelíti.
De abban igazat adok, hogy nem ez a legnagyobb hibája ennek az írásnak, annyi dolog vérzik benne, hogy hatoldalnyit lehetne szemezgetni belőlük, és a nagyja elég olvasóbántalmazó, szóval a grizli nélkül is egy csillagos, ez csak hab a tortán, ezért hívtam rá fel a figyelmét, így legalább ilyenfajta hibát talán nem követ el későbbiekben, hiszen ezen könnyű javítani, csak be kell ütni a keresőbe.

na ja (Obb)

v, 2018-11-11 08:57 Bjursta

Bjursta képe

Igen, az komoly gáz. Ám az iráshoz, ez a megjegyzés - ehhez az irashoz, és általaban az iráshoz -, annak jobbá tételéhez, ennek felderitéséhez, az odáig vezető úthoz , csak egészen keveset segit. Csak egy szónyit. Gondolod, hogy ez által vérévé válik hogy minden ismeretlen szónak és kifejezésnek utána néz? Ha igy van akkor rendben. Hogy irják felszólitó módban, hogy zajlik? Zaljljon?

"Segítsetek a géppuskásnak!"

v, 2018-11-11 22:42 Dana

Dana képe

Azért egy író, írópalánta stb. legyen már igényes annyira, hogy ha valamit ennyire konkrétan nevesít, utánanéz. Szerintem. Profi szerzők rendesen kutatómunkát folytatnak, úgy olvastam.

A tudástárunk, szókincsünk, helyesírási ismereteink bővítése szerinted nem vagy csak keveset segít abban, hogy íróvá váljunk? Érdekes elgondolás. Valószínűleg akkor sokan rosszul csináljuk.

Én csak a magam példáját tudom felhozni: sosem arra törekszem, hogy más tegye jó helyre a vesszőket vagy tegye földrajzilag és történelmileg helyessé az írásomat, hanem ezt én igyekszem megtenni -- legjobb tudásom szerint. Eleve vagyok annyira kíváncsi, hogy ezt megtegyem. Másrészt ezzel próbálom gördülékennyé és autentikussá tenni az írásomat, hogy szerencsétlen olvasó ne a részletkérdéseken és hibákon töprengjen, hanem égjen a vágytól, hogy a végére érjen a sztorimnak.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

h, 2018-11-12 06:29 Bjursta

Bjursta képe

Nem ugyanarról beszélünk most kedves Dana, te is nyilván tudod. Nem magyaráznám végig milyen hatassal van egy odavetett durva kritika, egy mondjuk ambiciózus de ónbizalomhiányos kezdő iróra. Én erről beszélek. Amúgy meg igazad van.

"Segítsetek a géppuskásnak!"

h, 2018-11-12 09:16 Kentaur

Kentaur képe

Ehhez csak annyit tudok hozzátenni, hogy az automatikus felsorolást, ami kéretlen kötőjeleket tesz a párbeszéded elejébe, és nem tudod kitörölni, úgy lehet kivenni, hogy a wordön a bekezdés fülnél találod a listajeleket, vedd ki a pipát, és álltsd át "nincs"-re, ha ez sem segít, akkor fájl>beállítások> nyelvi ellenőrzés>automatikus nyelvi beállítások>automatikus formázás beíráskor>automatikus felsorlások és ott ki a pipával.

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

h, 2018-11-12 18:36 Roah

Roah képe

Buenosz Nocsesz!

Te, ennek az írásnak jelen állapotában nincs olyan mondata, amit ne kellene javítani, egyszerűen tökig hibás megfogalmazások, kifejezetten felesleges jelenetek, gyakorlatilag a mondatok önmagukat cáfolják meg, sajnos nyelvezeti és szerkezeti aspektusból kritizálni sem áll módomban.

Ha igényled, szívesen kiszedek neked mondatokat az írásból, hogy mire alapozom ezt az észrevételemet.

Nézd, elsőnek feltétlenül itt hagyom neked a Karc Mindentudó Kódexét, ezt itt:

http://karcolat.hu/gyik

Tanulmányozd!
Hasznodra lesz. :)))
Már csak azért is megéri a befektetést, hogy ne érhessen a jövőbe az a vád, hogy az olvasók többet foglalkoznak az írással, mint az elkövetője.

Hm? :)))

Az álomból áthozott lezárásról ez ugrik be. ;)

"Egy-kettő, Freddy eljön.
Három-négy, mindig éber légy.
Öt-hat, sose hagyd magad.
Hét-nyolc, ébren forgolódsz.
Kilenc-tíz, senkiben se bízz!"

https://www.youtube.com/watch?v=CXF7x1D77-Y

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2018-11-12 18:44 Medor

Medor képe

Köszönöm a kritikákat!

Hát igen régen írtam már és elragadott a hév, hogy talán újra sikerül valamit összehozni. A hibákat javítom. A grizzlyk természetesen nem fehérek, viszont a történet ténylegesen egy álomban játszódik, amiben minden, de minden megtörténhet.
Persze a mai világban szokatlan a hagyományos telefon, de ez a történet nem most játszódik.

h, 2018-11-12 19:08 Roah

Roah képe

"A grizzlyk természetesen nem fehérek, viszont a történet ténylegesen egy álomban játszódik, amiben minden, de minden megtörténhet."

Olyat írok most, amit leírni is klisé, de hát ez a Karcolat, és itt Ádámtól és Évától kezdünk, ugye, mert a portál szellemisége ezt megkívánja.

Az, hogy egy írás, a hu-hu-csak-egy-álom-volt-az-egész tematikában játszódik, vegytiszta átverés, pörfektül megvezeti az olvasót. Te, én itt annyi ilyet olvastam már, hogy lerendezem egy ásítással. Jó, nekem kissé fura az emlékezőkém, én fogok emlékezni az írásra, de egyébként az ilyen álom-írások, amikor az olvasót becsapják, nagyjából harminc percig ragadnak meg, mert egy tömegközlekedési eszköz számában több a kakaó és az izgi, mint az ilyes jellegű írásokban. Szóval az a tapasztalatom, hogy nem maradandó, jellegzetessége a felejtés. Vagy tudod, ilyesmikre mondják: 'Ez felejtős'

De majd mindenki elkövet egy ilyet, szóval az álom, rémálom kivitelben per felhasználó elmegy - egyszer.

Aztán van egy olyan is, hogy belső logika, vagyis a história cselekménye következetes. És az mit is jelent itt? Azt, hogy ha reálban van az elbeszélés, akkor nem lehet kék, vagy zöld a medve. Lehet, de az olvasó hülyére röhögi magát, röhögheti (ha ez a cél, akkor jó), nem megijed. Érted?
Ha pedig nemreál, azt a cselekmény belső logikája, felépítése mutatja, mondja, érzékelteti, átadja - nos, sajnos itt még csak ilyesmiről sem beszélhetünk, szerintem.
Szóval lehet lila a medvéd - Üllőin az ultrák nagyon szeretnék -, vagy kanári sárga, borvörös is, csak akkor ehhez az abszurdhoz, ehhez a nemreálhoz kell igazodnia mindennek az írásban.
Hm?

Amúgy a medve a legkisebb hibája szerintem, sajnos tényleg majd' minden mondattal baj van.
Nincs gerince, nincs érzelmi íve, üres, a nyelvezete miatt vannak általam értékelhetetlen részek is, nagyon sajnálom.

Ne állj meg ezen a szinten! Haladj tovább!
Ha úgy érzed, több vagy, ha úgy érzed, sokkal több van benned, tanulj!

Tudod, mi a mázli? Amikor a lehetőség és a tehetség találkoznak.
És mit jelent ez neked?
Hogy a Karcon vagy. :)))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

k, 2018-11-13 22:41 Tim

Bár mondhatnék valami pozitívat erről a novelláról!
A kezdőkre jellemző hibák majd’ mindegyike előfordul benne. Nagyon alacsony a szöveg nyelvi szintje. Szegényes a szókincs, és az egyforma, főként kijelentésekből álló mondatok egy általános iskolai fogalmazáshoz teszik hasonlóvá a novellát.
Persze ezen lehet segíteni sok-sok olvasással.
A következő darab biztos jobban sikerül!

Fehér grizzly ügyben ajánlom ezt:
https://www.youtube.com/watch?v=ZzQjCJ4KraY