Elrendeltetett

A langyos esti szellő apró tollpihét kergetett erdőn, mezőn keresztül. A füves pusztákon a hatalmas fűszálak közt cikázott, elsuhant egy tollászkodó fácán felett, versenyzett a vadászó rókával, míg végül az erdőbe ért. Széles fatörzseket kerülgetett, majdnem fennakadt egy szorgos pók hálócsodáján, de sikerült átjutnia és folytatta végtelen útját a levegő ösvényein. Az útja mégsem lett végtelen. Nemsokkal az aprócska erdő után, a szél egy faházikóba sodorta, ahol az ablak alatti polcra telepedett.
Egy család épp a vacsoráját költötte. Anya a konyhában sürgölődött, néha leült enni is de Apa szinte azonnal elküldte valamiért. Öcsi és Hugi csendben ettek. Egyikük sem akarta magára haragítani Apát, aki magas, erős testalkatú ember volt vaskos karokkal és dagadó izmú vállakkal. Az arcát három napos borosta borította és a valaha fehér, mostanra szürkére fakult ingét ételmaradékok mocskolták be. Hugi undorodva turkálta az elé tett salátát, inkább a kenyeret próbálta leerőszakolni a torkán de láthatóan az sem ízlett neki igazán. Öcsi viszont élvezettel falatozott. Két kézzel tömte magába mind a salátát, mind a kenyeret. Imádott enni és mivel sokszor előfordult már, hogy ki kellett hagynia egykét napot, amikor lehetősége akadt, teleette magát. Anya rászólt, hogy lassítson, az étel megvár, ő viszont gyenge. Valóban, Öcsi arcán már verejtékcseppek gurultak le és arca kezdett kipirosodni. Az utóbbi időben sokat betegeskedett. Kétszer is ágynak esett, ahonnan csak egy hét mulva engedték felkelni, olyan gyenge volt. Voltak látomásai is, de ezt nem mondta el senkinek, még Huginak sem, pedig vele általában minden titkát megosztotta. Szörnyű látomásai voltak. Pokolbéli teremtményeket látott, itt a házban és azt ahogy lemészárolják a családot, őt hagyva utoljára, majd végül őt is elkapják. A látomásai éjszaka jöttek, ilyenkor izzadtan és halálra rémülve ébredt és már elaludni sem mert, inkább megvárta a hajnalt.
Kopogtattak. Apa kezében megállt a villa, félúton a szája felé. Kérdőn nézett a család többi tagjára, majd lassan felállt és az ajtó felé indult.
- Ki az? - Kérdezte az ajtó előtt.
Kintről nem hangzott válasz, második kérdésre sem. Ekkor megdöndült az ajtó, mintha egy hatalmas ököl csapott volna le rá. Apa meglepetten hátraugrott, majd szemöldöke összeszűkült ahogy méregbe gurult. Jobbját ökölbe szorította majd ordítva feltépte az ajtót.
- Majd én megmondom kinek az ajtóját...
Az ajtóban álló alak teljességgel kitöltötte az ajtókeretet, az erős holdfény egyetlen aprócska pászmája sem jutott be. Fekete ruhája rásimult testére, két hordónyi széles mellkasára, irdatlan lábaira. Karjain megfeszült a ruha ahogy az Apáénál sokkalta nagyobb izmok szinte szétrepesztették az anyagot. Kézfején a bőr vérvörös volt és ujjain hosszú karmok nőttek.
Apa szája elnyílt, egyet hátralépett és nem mozdult. Mikor a szörny lehjaolt, hogy bedugja a fejét és meglátta rajta a két hatalmas kosszarvat, artikulálatlan üvöltéssel sarkon perdült és rohanni kezdett az ablak felé. Egy lépést tehetett meg mikor karmazsinszín vérzuhatag kíséretében szétrobbant a mellkasa. Egy karmos kéz szakította be a hátát, majd a gyomrán jött ki. A szörny oldalra lendítette karját és Apa bezuhant a sarokba. A tekintete ekkor a többiekre szegeződött.
- Meneküljeteeek! - ordította Anya a gyerekeknek, majd hihetetlen bátorságot tanúsítva egyenesen a szörny karjaiba vetette magát, időt adva ezzel gyerekeinek. Hugi felborította a székét és a szobáik felé menekült, Öcsi az ellenkező irányba, a konyha felé, ahol aztán bebújt az ablak alatt lévő polc mögé. Iszonyatos sikolyt hallott az anyjától, amely aztán bugyborékoló hörgésbe fulladt. Majd egy vérfagyasztó hörgés kíséretében a szörny a földre vetette áldozatát. Öcsi arcán könnyek folytak, némán sírt, a szíve eszméletlen ütemben vert és számára olyan hangosan, mintha egy egész zenekar lenne mellette. Kétségbeesetten próbált csendben maradni, oly rémülett lett úrrá rajta amilyet még sosem tapasztalt, az arca grimaszba torzult, ökölbe szorította a kezeit és halálra váltan hallgatta a patadobogást az előszobából. A dobogás távolodott tőle, amitől kissé megkönnyebbült, majd eszébe jutott Hugi. Újabb sírásroham gyötörte, némán könyörgött az isteneknek, hogy szabadítság meg ettől a gonosztól. Hangos reccsenés hallatszott ahogy betört a szoba ajtaja, majd Hugi visítása, olyan magas hangon, hogy szinte alig hallotta. "POnt mint egy disznó, vágáskor". Öcsi elszörnyülködött saját magán, azon, hogy támadhatnak ilyen gondolatai és bűntudatot érzett félelme mellett. Bűntüdatot amiért nem segíthetett, és bűntudatot a saját gondolatai miatt. A patadobogás közeledett. Utoljára még mondott egy fohászt az istenekhez, majd megpróbált felkészülni a halálra, de ahelyett, hogy lenyugodott volna, Öcsi egyre jobban sírt és félelme hatalmasra növekedett, ahogy a szörny felé közeledett.
- Ööööcsiiiiii.... - A szörny hangja olyan volt, mintha egy bádoghordóból jött volna.
- Öcsiiii... - felsikoltott, amikor egy kéz markolta meg a vállát, kapálózni kezdett. - Öööcsiii....
Menekülni próbált, megragadta a kezet, de nem tudta leszedni magáról. - Öcsi...
Öcsi rémülten nézett Hugi szemébe és a kezét próbálta lefejteni a válláról.
- Öcsi! Mi van veled? Úgy nézel ki mint aki rémeket látott.
Öcsi próbálta felfogni mi történt. Csak egy látomás volt. Csak egy látomás - ismételgette önmagának.
- Mi van veled fiam? - kérdezte apja mély hangján.
- Semmi...igazán - Öcsi lassan kezdett lenyugodni. Megtörölte az arcát, kezén egykét könnycsepp maradt. Ezekszerint olyan valóságos volt, hogy el is sírta magát. Rámosolygott a többiekre és nyugtalanul enni kezdett.
- Ha nincs baj akkor rendben. Fura voltál. De most már együnk. - Apja ismét nekilátott az evésnek, majd sorban a többiek is. Öcsi is magába erőszakolt egykét falatot. Sehogy sem tudott megszabadulni a gondolattól, hogy amit látott valóság volt.
A vacsora végeztével elindult szobája felé. Félve haladt el az ajtó mellett, igyekezett a folyosó másik végéhez húzódni.
Ekkor az ajtón túl vérfagyasztó hörgést hallott, majd az ajtót megdöngették...

4
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4 (1 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

szo, 2005-04-30 15:40 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Helyesírással most nem piszkállak, mert már egyszer mondtad, hogy ha mindig azt nézik a novelláidban, akkor semmi nem lesz az egészből. Szóval van benne nyelvtani hiba - mondati szinten, és elírási szinten :) , aztán vannak benne szóismétlések, meg kisebb stilisztikai hibák. De inkább mondom azoka a nagyobb dolgokat, akiet észrevettem, mikor elfogadtam a művedet. Úgyís csak ezekre tudok most gondolni.
Néhány filmre emlékeztet. Eleje: Forest Gump (remélem most nem írtam el, mindig sikerül egy újfajta helyesírást kitalálni erre a nagyon aranyos filmre). Aztán, mikor az alak bejön: valahgy a Harry Potter 1, filmváltozata jutott eszembe, Hagrid belép... ;) Később egy másik írói oldalon található művész novellája, az alak leírása teljesen megegyezik az ő művében szereplővel, és még a helyzet is hasonló, bár a nevek nem ugyanazok. De valahogyan ezek az "Öcsi", "Hugi", "Apa", "Anya" nevek is ismerősek onnan. Mármint arról az oldalról, és egy "akkori" novellából (akkori, értsd abban az időben keletkezett, mikor a már említett másik mű). Szóval nem plágium, de ha nevet kérsz, mondhatok (hogy ki az, akit én az "előképednek" nevezek). Végül az az "Öcsiii..."-s jelenet... ez is egy film, elég tipikus horror-klisé, de nem fog eszembe jutni, akárhogy töröm rajta a fejemet.
Szóval ennyi. Ettől eltekintve, hogy mindennek fel tudom fogni, csak eredetinek nem, egészen ügyes novella. És minden bizonnyal teljesen saját, egyedi ötletre épülő eredeti kidolgozású mű. Csak nekem nem tűnik annak. De azért nincs harag, ugye? ;)
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

szo, 2005-04-30 16:02 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Ja, tudtam, hogy valamit kifelejtettem. Ahol "Hugi" visít, mint egy diszó vágáskor - Aghata Christi: Poirot karácsonya című könyvben ismerős az ötlet. és még valamit eszembe jutott ebd közben, de már megint elfelejtettem, ezért számíts egy újabb kiegészítésre. ;)
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

szo, 2005-04-30 16:20 Mirk

:)
Rendben akkor elmondom a magamét ;-) 16 éves vagyok és nem szoktam novellákat olvasni, Agatha Christieről már hallottam de nem olvastam. a Forrestet két R-rel kell irni azt hiszem. Azt láttam de nem tudom hogy mi olyan benne. :) Ez az ötlet csak ugy jött, azért irtam mert még sose írtam hasonlot - ami nem csoda, mert ez összesen a 3. művem életemben -, és ki akartam próbálni. Természetes, hogy felfedezel hasonlóságokat. Ha az ember alaposan megnézi akkor a Kukorica Jancsira is nagyon hasonlít pedig lehet, hogy a Toldiról koppintottam :D Tehát lehet, hogy vannak hasonlóságok, de ez eredeti, még nem olvastam hasonlót.

h, 2005-05-02 17:34 Blade

Blade képe

Hát, akkor még rengeteg időd van, hogy elkezdj olvasni ;)

----

So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.

szo, 2005-04-30 16:22 Mirk

Ahogy elolvasom egykét embernek a műveit, rengetek könyvhöz, vagy filmhez tudok vonatkoztatni, igazán eredetit alkotni nem könnyű. :) Nézzétek el :)

szo, 2005-04-30 17:03 Mirk

Ja igen, akkor ha lennél szíves mondd el annak az oldalnak a címét ahol szerinted láttál egy hasonló novellát, meg az ember nevét, és a műcímet, kíváncsi vagyok rá :)

sze, 2005-05-04 20:28 adriandraco

adriandraco képe

Szerintem sem rossz novella. Az elején a tájleírás jól sikerült!
__________________________
http://adriandarco.atw.hu