Oázis

 

Az erős szélben bedugul a fülem, levegőbuborék nyomja a dobhártyámat. Fázom a lenge ruhámban.
Egy lapos tetejű, magas épület felé haladok, amit néhány oszlop lámpájának vibráló fénye világít meg. Mialatt az elhagyatott monstrum kapujához sétálok, eszembe jut az Oázis: a hely, ahova a mai, utolsó munkám után költözöm. Az Oázisban nem lesznek holdtalan éjszakák, sem szürke betontömbök, nem ordít a fájdalomtól senki. Ott talán a dekadenciától kiszáradt, sivár lelkem is feltámad – az ottani folyóba belefulladhatnak rémálmaim is.
Zörej torpant meg, ami azonnal észhez térít. Megfordulok, de nem látok senkit, csak a távoli járdán csúszó árnyékokat. Hátrálva megyek a jól ismert úton tovább, hogy szemmel tartsam a környéket, amikor az épület nehéz ajtajának csapódik valami, talán egy vasrúd. Vakmerően futok a hang felé, és meg sem állok a kapuig.
Vissza sem nézve nyitok a terembe.
Egyszer meséltek egy másik lányról, egy kollégámról, aki túl gyakran jött ide. Szinte függővé vált. Virginiának hívták. Megszállott lett, egyre több és több ügyfelet akart. Kliensei ugyan mind életben maradtak, de Virginia beleőrült. Nem volt tisztában azzal, mit élvez jobban; a kínzásokat, vagy azt, hogy a kliensei túlélték a vele eltöltött hosszú órákat. Egy fülledt disco mosdójában találtak rá: felvágta a saját hasfalát.
Noha paranoiának sejtem, hogy idáig követhetett valami, az ajtó belső hevederét kapkodva a helyére lököm – én nem vagyok Virginia. Tudom, mikor kell abbahagyni.
Szemcsés, porszerű fény vesz körül, mégis észreveszem az ablaktalan helyiség közepén a férfit; egy széken ül. A plafon irányából egyetlen lámpa világítja meg, valósággal tölcsért formálva emeli ki a szürkeségből. Talán fásultságom teszi, vagy csak az utolsó, munkával eltöltött idő érzése – a kliens szánalmat kelt bennem. Mozdulatlanságából ítélve a gyógyszert már megkapta, előkészítve vár rám.
Odamegyek hozzá.
A vörös hajú, taszító külsejű férfi arcához nem nyúlok, és később sem fogom jobban elcsúfítani vagdosásokkal. A stabilan rögzített, karcsú támlájú székben, leszíjazott végtagokkal, nem tűnik veszélyesnek. Sötét atlétáját, azonos színű rövidnadrágját száraznak találom, nem izzad – nem fél tőlem, mint az elődei. A szervezetébe fecskendezett vegyi anyag már látványosan hat: suta nyöszörgésre, lomha nyakmozgásra telik erejéből.
Nézem, amint szája sarkától csíkot húz lefelé csorgó nyála. Lassan, álmosan pislog.
– Látsz még, igaz? – kérdezem.
A plafon irányából szokatlan pattogás zajára leszek figyelmes.
– Te is hallod ezt? – A terem magas mennyezete felé pillantok.
A férfi tohonyán, akár ülve bóbiskolna el, előre próbál dőlni. A szíjak fékezik meg az esését.
– Ezt igennek veszem. Eleredhetett az eső, kopog a tetőn, majd a zene elnémítja – mondom hangosan, holott a megbízatásaim során még soha nem tapasztaltam ezt a jelenséget sem. Furcsállom, de szándékosan nyugtatom magam: utoljára vagyok itt, és készülök az Oázisba. A homokban fogok siklani, buja óriás növények között élek majd. Most gyakorlatiasan elvégzem, amiért jöttem, nem adom meg magamat a tébolynak; úgy zárom be örökre életem részének ezt az ajtaját, ahogyan néhány perce a terem bejáratát.
A székhez sietek, mert a férfi elméje léket kapott hajóként süllyed lefelé az öntudatlanság homályába. Mielőtt elkezdem személyére szabott táncműsoromat, látnia kell, mit viselek: combig érő, fekete lakkcsizmát, feszes sortot, flitteres melltartót. A nyakkendőt, amit ismereteim szerint különösen szeretett a nőkőn, aprólékos alapossággal választottam ki, kizárólag erre az alkalomra.
Felhördül.
– Elégedett örömöddel egyedül vagy – fintorgok, és kezem a csizmám szárába teszem egy igazgatás idejéig –, mert nekem kissé kényelmetlen. 
A férfi mondani akar valamit, de a szája, mintha ragasztós lenne, bénultan zárva marad.
– Mmm…Dé…
Arcához hajolok, bár nem vagyok biztos benne, hogy jól értettem-e:
– Déliát mondanál? Nem én vagyok, talán csak hasonlítok rá. Emiatt fog annyira fájni…
Megszólal a zene, de nem dübörög.
A lábam átlendítem felette, és terpeszben ülök le ölébe. Mozgatom a vállát, álla alá nyúlok óvatosan, és a fülébe súgom:
– Táncolunk?
Fel akarom ébreszteni a vágyát – lábamat összekulcsolom a széktámla mögött, ágyékához szorosan préselem a sajátomat. Végigsimítok az oldalán, hasán, aztán hideg nyakához bújok. Elérem a csizmámba csúsztatott apró fogó nyelét. Kihúzom rejtekéből, és a szerszám kicsi, éles száját a karjához nyomom; belemélyesztem a bőrébe, csavarok egyet rajta.
A férfi megrándul alattam.
– Gyerünk!
Hosszan csókolom a nyakát, mialatt újabb húsdarabokat téptek ki a karjából. Meleg vérétől eleinte csúsznak, aztán ragacsosak ujjaim. Felegyenesedek róla, tenyeremet a sortomba törlöm.
Tekintete lomhán követi az egyik lábamat, amit fülemhez emelek, és függőlegesen feszesre nyújtok. Karommal félkörívet rajzolok a levegőbe – megijedek. Talpam zuhanva esik vissza a padlóra, mert a terem bejáratától csörömpölés hallatszik: mintha két fém edény összeverődött volna.
Az ajtóhoz rohannék félelmemben, mégsem teszem. Várok. Továbbra sem látok senkit a teremben a férfin kívül. A csörömpölés kintről jöhetett, és akármi okozza, tudom, hogy nem fog bejutni. A gondolattól felbátorodom. Testemet a dal ritmusának adom – a szeretője leszek; egy pillanatra még a kliensről is megfeledkezem. Tánc közben örökké elbódít a végtelen szabadság. Ez volt az egyetlen oka, hogy jelentkeztem erre a munkára. Kevesen is vagyunk, akik alkalmasak erre a feladatra, de engem a küldetés mellett a tánc határtalan könnyedsége, szépsége vonzott. Tudtam, hogy ez segített ebben a munkában egyensúlyt tartani az őrület és a józanság között.
Közeledek a férfihez, aztán egyhelyben lépkedek. Hullámzik a hasam, a dob ütemére jobbra-balra ingatom a csípőm, vállam, miközben a combomat fogom; talán nem is én fogom – a zene érinti meg. Dúdolom a dalt, de csak addig, amíg az ujjamat a számba teszem. A kliens vérét édesnek érzem.
Térdre ereszkedem, négykézláb araszolok a székhez, a fogót szorongató kezem eléri a lábszárát. Újra munkához látok: inkább érzem, mint hallom a hús tompa ropogását, amikor a bőréből lassan kiszakad egy dió nagyságú darab. Padlóra hulló vére sűrű, fekete festék cseppjére emlékeztet.
Belekapaszkodom térdébe, és felhúzom magamat rá.
– Hé!
Eldobom a fogót, egyik kezemmel lazítok a nyakkendőmön, kibújok belőle, és a férfi nyakára hurkolom. Karom a tarkójára szorítom, fejét a mellkasomhoz húzom. A zene hangereje elnyeli a férfi vágyakozó lihegését az enyémmel együtt, csak bőrömön érzem lélegzetét.
Hasizomból tartom magam, és két kézzel markolom a nyakkendőt – fojtogatom. Arcaink olyan közel vannak egymáshoz, hogy csak egy papírlap férne el köztünk. Lazítok a nyakkendőn, amikor a szemébe nézek. Beleszédülök abba, amit a feketén csillogó pupillájában látok: mintha egy keskeny sivatagi folyó futna át rajta, aminek tarajos felszíne visszaveri a napfényt; az Oázis van a tekintetében.
Hirtelen ismét kongatást hallok az ajtó felől, az összes eddiginél erőteljesebb robajjal – a zenén is túltesz. Ropogás, feslés hangja követi, amiről azonnal tudom, hogy a férfi szíja elszakadt.
A nehéz kapuhoz verődik újra valami. Felugrom a kliensről, az ajtóhoz rohanok, nyomomban a tántorgó férfivel.
Sikoltok, amikor hátulról rámveti magát, és a padlóra zuhanunk.
A kliens erőlködik, és lovagló ülésben nehezedik a derekamra, karomat feszítve leszorít. A szertől szótlan marad, de a tudatát rohamos gyorsasággal nyeri vissza.
Rám fekszik, és tétovázva fölém hajol, nem a bosszúállás hajtja, mint a többieket – ha így lenne, már megütött volna. Tanácstalannak látszik, nem a kínzást akarja megtorolni, hanem valami mást; szuszogva borul a vállamra.
Átölelem, és a sötét plafonra nézek, szinte a fekete semmibe:
– Megvan! Siessetek már! – ordítom, pedig tudom, senki nem hallhatja. Ezzel az üvöltéssel búcsúzom a teremtől, a sötétségtől, a munkámtól. – Csukd be a szemed, ne nézz a fénybe, mert fájni fog!
Nem látom, hogy a férfi megtette-e, amire kérem, mert nyirkos, vörös hajához szorítom az arcomat. A szüntelen kongatást a fejemben, mellkasomban érzem: mintha belülről ütnék kifelé egy kalapáccsal a csontjaimat.
A kliens súlya fokozatosan könnyebb, teste forrósodik. Légzése halk, és egyenletes. Az ébredés gyötrelmeit pont olyan némán tűri, akár a fájdalmakat. Csodálom érte.
Gyorsan esik le a karom a mellkasomra, amikor a férfi eltűnik, és végre kinyithatom a szemem.
Fertőtlenítőszag csípi az orromat, a padló puhává válik alattam, és annyira maszatosan látok, mintha víz alól néznék felfelé.
Egy nő beszél felettem:
– Nyugalom, korai lenne még mozognod. Tele vagy fájdalomcsillapítóval, és rajtad vannak a drótok is. Üdv idekint. Előbb leválasztalak a férfiról, mert még össze vagytok kötve. Gratulálok, sikerült visszahoznod a klienst.
Nyögök, mert száraz a torkom, krákognom kell, mielőtt megszólalok:
– Valami nem stimmelt. Amíg vele voltam, odabent, zajokat, és dübörgést hallottam.
– A szíved megtréfált bennünket, de nem tudjuk, hogy miért. Többször is azt hittük, le kell állítanunk a programot. Elképzelhető, hogy érzékelted a kinti gépek hangját. Történt más rendkívüli is?
Tisztán értem, mit mond, mialatt a doktornő elmosódott sziluettjét egyre élesebben látom: örülök, amikor felismerem Linn-t.
– Nem. Csak a személy volt furcsa. – A másik ágy felé pillantok.
A férfi haja élénken vöröslik a fehér lepedőn, fekhelyét orvosok állják körbe. Leveszik a maszkot a szájáról. Köhög, amikor hosszú idő után először vesz levegőt önállóan. Hallom, amint kérik tőle, ne beszéljen, még akkor sem, ha úgy érzi, tudna. Elmondják neki, hogy egy kórházban van. Emlékeztetik a nevére, és a balesetére, ami miatt kómába került, de egy speciális módszernek köszönhetően bejutottak az agyába, és belülről ébresztették fel. Az egyik orvos szelíden magyarázza neki, miként tanulmányozták át az eddigi életét, hogy kitaláljanak egy olyan személyt számára, akinek hajlandó megfogni a kezét, és kijönni vele a sötétségből.
– Létezik az, hogy ő is a fejemben járt? – faggatom Linn-t, miközben le nem veszem a szemem a férfiról.
– Kizárt. Abban a tudatállapotban, amiben ő volt, ez teljeséggel lehetetlen. Semmi másra nem reagált, csak a fizikai fájdalomra, amit te okoztál neki. Miért?
– Mert láttam benne valamit magamból. Olyat, ami tőlem származott, és nem a mesterségesen összeállított lánytól.
Linn elmosolyodik:
– Hm. Akkor ez azt jelenti, hogy ugyanarra gondoltatok. – A doktornő fecskendőt vesz a kezébe.
Linn altatáshoz készül, mielőtt utoljára elválaszt egy klienstől.
Meglepődök, amikor a férfi felém néz: a szeme olyan kék, és megnyugtató, mint az Oázisban a folyó. Arca vonzónak, elevennek tűnik – vagy csak én látom már másnak. A fejéből vezető vékony kábelek az enyémhez csatlakoznak ugyan, de tudom, hogy felépülése után ezek nélkül is érteni fogjuk egymást.

 

 

 

 

5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 5 (2 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

szo, 2011-09-17 18:48 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Egyelőre csak átfutottam, de bízom abban, hogy a drága olvasók úgyis miszlikbe tépik. (Ez felhívás volt. Tisztelt olvasók! Tessék miszlikbe tépni!)

_____________________
Dr. Bloody Dora

szo, 2011-09-17 19:41 Roah

Roah képe

Dóri, köszi. :) Szombat van. ;)

 

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2011-09-17 19:52 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Meg Múzeumok Éjszakája, ha jól értettem anyukámat, ezt mondta, mikor elmentek az előbb. Át kell motringolnom kb. 10 kiló fonalat, most lélekben felkészülök.

_____________________
Dr. Bloody Dora

v, 2011-09-18 06:06 Roah

Roah képe

Azóta - gondolom -, már túl vagy a fonalazáson. Mi nem mentünk volna a Múzeumok éjszakájára, és be is aludtam az este. A Várban tartott csokis hétvégéről is lecsúsztam. :( Nézem a jó oldalát, legalább kipihentem magam.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2011-09-18 15:29 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Ó, ugyan, nem olyan egyszerű az. :) Még festenem is kell pár kiló nyers gyapjút. (Ha anyukám sokat kekeckedik, nekiülök guzsalyozni. Bár mikor fontam én utoljára fonalat... jó ég, volt vagy tizenvalahány éve! A néni, aki tanított, már nem is él.)

_____________________
Dr. Bloody Dora

szo, 2011-09-17 20:34 Sütiszörny

Sütiszörny képe

Csalok, mert már olvastam pár napja, szóval gondold ide, amiket akkor említettem, és vedd le azokat, amiket azóta már módosítottál. Szóval lényeg, hogy kellemes csalódást okozott, hogy nem az uncsi, és olvasóátb*szós skizofréniás képzelgés (Olyan, mint amikor a történet végén felébred a főhős, és kiderül, hogy mindent álmodott. Az ilyet felháborítónak tartom.), és nem is kiszabadítjuk a mátrixból a tagokat téma, hanem valami teljesen más. Ugyanis olvasás közben előbb erre, majd a másikra gondoltam, és végül nagyon örültem, hogy egyik sem lett belőle.

__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

v, 2011-09-18 06:14 Roah

Roah képe

Süti, köszönöm, hogy olvastad. :)

Igen, tudom, a címe. Továbbra sem tetszik, és szegényes az info a helyről. Talán csak az az egy jó szól mellette, hogy pozitívumot sugall, és az olvasó nem kerget majd végig a portálon a történet vége miatt. Semmi más. (Azért csak beleírtam még az Oázisról. Illetve eszembe jutott tegnap a fürdőkádban az épülettel kapcsolatban is egy gondolat, de addigra már kikerült, inkább kihagyom. Majd kéznél lesz egy másikhoz. ;)  )

Örülök, hogy tudtam valami újat mutatni és megleptelek. :-)))

 

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2011-09-17 21:08 lehel

lehel képe

Szia!

Örülök, hogy a történetnek van értelme, és nem csak egy átlagos horror. Ettől függetlenül én kevésnek érzem, mintha hiányozna belőle valami, ami édekesebbé teszi. Most is érdekes, csak rövid. Kéne bele még egy szál, egy gondolat. Nem éreztem át sem rettegést, sem borzongást, a fogó, a hús és a vér nem elég, ha némaságba vész a fájdalom.

Az elején tetszett, amikor Virgibiáról írtál, viszont nekem nem tűnt úgy, hogy a lány is bele fog esni ugyanebbe a csapdába, pedig az jó lett volna.

v, 2011-09-18 06:26 Roah

Roah képe

Hello! :-)

Köszönöm, hogy elolvastad.

Hát nem átlagos horror, így van, és majd kiugrom a bőrömből, hogy ezt írod! :-))) Pontosan! Én jobb szeretem használni a vért, igazság szerint azt hiszem azért, hogy olvassák. Az a tapasztalatom, hogy ha nincs gyilok, vagy valami ehhez hasonló, akkor nem olvassa senki, vagy csak kevesen. Megpróbálok eszközként tekinteni a műfajra, és annak összes ágazatára. Úgy van: néma a fájdalom! Egyrészt ilyet sem szoktak ábrázolni, másrészt a történet szür képeihez tökéletesen passzolt. Lehet, hogy neked is a címe miatt maradt hiányérzeted, hogy nem írtam többet az Oázisról. (?)

Áh, Virginia egy negatív pólus. :-) Az olyan kommersz és átlátszó lett volna, ha a csaj végére becsavarodik. (Egyébként tele vagyok őrültekről szóló történetekkel, de kezdem hanyagolni.) És ki tudja? Majd egy másik sztorinál élek egy hasonló elemmel. ;)

Köszönöm, még egyszer.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2011-09-18 12:21 lehel

lehel képe

Jó, hogy kísérletezel, és szakítani akarsz a megszokásokkal. Az irodalomban a szürrealizmus nekem még egy kicsit magas, de a festészetben nagyon szeretem. Nem a címe miatt volt hiányérzetem, csak szerettem volna egy kicsit megdöbbenni. Mellesleg én is köszönöm a lehetőséget, szívesen olvastam.

v, 2011-09-18 18:44 Kelvin

Kelvin képe

Jó, ok, hogy nem a valóság volt, de szerintem marha nehéz darabokat kitépni egy emberből. Jobb lett volna vágni, bár a tépés biztosan fájdalmasabb.

Több infó kellett volna az Oázisról.

A régi verzióhoz képest sokkal jobb lett, bár csak egy részét olvastam annak.

Nem horror. :)

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

cs, 2011-09-22 05:22 Roah

Roah képe

Az illúzióba belefér. :))

Ha nem horror, akkor mi? Feltöltés előtt én sem tudom belőni; egyébhez véres, sci-fihez lájtos. Mindenből van benne egy kicsi. Mond, hogy szerinted melyik műfaj, és megkérek valakit, hogy rakja át abba. :)

 

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2011-09-18 19:37 Obb_régi

Mindez idáig fogalmam sem volt arról, hogy a lámpaoszlopok világítanak, de  most már legalább tudom. :( na itt abba is hagyom, ha ezen átlépünk, akkor folytatom. 

cs, 2011-09-22 05:23 Roah

Roah képe

Megtörtént, de nem az igazi. Ötlet? :)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2011-09-22 07:40 Sren

Sren képe

Ostorlámpa? (Már ha ostorlámpákra gondoltál - nem tudom, mi más néven lehetne még nevezni őket, a kandeláber túl csicsás lenne ide.)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

cs, 2011-09-22 19:19 Obb_régi

Utca/utcai lámpák, mivel az oszlopok csak tartják a lámpákat, és világítani nem tudnak, nem mondom, hogy nem férne el egy szépirodalmi műben, de azért ha nem az, akkor kezeljük helyén a dolgokat.

cs, 2011-09-22 00:01 Randolph Cain

Randolph Cain képe

"Zörej torpant meg, ami azonnal észhez térít." - kérdés: a megtorpanás, vagy a zörej téríti észhez?
"úgy zárom be örökre életem részének ezt az ajtaját, ahogyan néhány perce a terem bejáratát." - első tagmondat zavaros, nem gördülékeny
"és terpeszben ülök le ölébe." - le helyett inkább simán az ölébe
"ágyékához szorosan préselem a sajátomat." - Dóri szavaival: szórendetlenség (szorosan (hozzá)préselem ágyékához a sajátomat)
"Elérem a csizmámba csúsztatott apró fogó nyelét. Kihúzom rejtekéből, és a szerszám kicsi, éles száját a karjához nyomom" - az első mondatban nem kell az apró, mert úgyis a csizmájából húzza elő, ergo nem lehet valami mamutfogó, de köv mondatban úgyis megmagyarázod, hogy kicsi a szája, szal a szó tuti felesleges
"Kevesen is vagyunk," - kell oda az is? ezt csak kérdezem.
"Tudtam, hogy ez segített ebben a munkában egyensúlyt tartani az őrület és a józanság között." - folyamatosan segít, hiszen most is segít neki, szal inkább segít és nem segített.
"mintha belülről ütnék kifelé egy kalapáccsal a csontjaimat." - szórendetlenség (mintha belülről kifelé ütnék a csontjaimat egy kalapáccsal)

 

Egyébként elég jó, van egy kis "A sejt" beütése a dolognak. A kínzásos ébresztés viszont betalált, elég jó párhuzamot tudtam vonni saját ébredéseimmel :D Az Oázis meg gondolom csak egy "horgony", ami a valósághoz köti... egyébként számomra értelmezhetetlen, és olyan hangulata van a dolognak, hogy "dobjunk be valamit a parasztnak, tök mindegy mi az, csak jól hangozzon"... nem megbántani akarlak, de érted?

 

Most nem pontozlak, mert elég régen olvastam tőled, és nem tudom most éppen hogy s miket írsz... még olvasok majd tőled párat holnap és visszatérek kíméletlenül ;)
 

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

“Jobb sikertelennek lenni az eredetiségben, mint sikeresnek az utánzásban.” (Herman Melville)

cs, 2011-09-22 05:38 Roah

Roah képe

Jééééééé! Szia! Téged is látni?! De örülök neked! Jól vagy, mi újság veled?

Megnézem a "A sejt" -et, kösz. :)

"Zörej torpant meg, ami azonnal észhez térít." - kérdés: a megtorpanás, vagy a zörej téríti észhez?"  -  A zörej. :)

""Kevesen is vagyunk," - kell oda az is? ezt csak kérdezem." Igen. :)   - A csiribi-csiribá része. Infoadagolás.

""Tudtam, hogy ez segített ebben a munkában egyensúlyt tartani az őrület és a józanság között." - folyamatosan segít, hiszen most is segít neki, szal inkább segít és nem segített." - Kösz, javítom is. :)

 

Az Oázis mindenképpen a pozitívumot, a változást jelenti, de nem írtam róla sokat. (Ezt többen is hiányolták.)

Áh, ez a történet sajnos erőszakra szorult. :D Tudod, mi volt eredetileg? Egy illegális kivégzés. Önbíráskodás. Aztán történt vele ez-az, legyen elég annyi, hogy muszáj volt bealtatnom a gépen. Karácsony óta ki is pihente magát. :D Mivel instrukciókat kaptam, hogy legyek oly szíves, és a megkezdett történeteimet fejezzem be, vagy javítsam, a Soron Kívül - az Oázis eredeti címe volt -, is a  kezem ügyébe akadt. Kitöröltem az elejét, végét, beleszőttem a hangokat, az Oázist, majd a befejezést megírta magának. Csak a táncos rész original, ahhoz nem nyúltam.

Köszönöm, hogy elolvastad, meg minden. :)))

 

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

sze, 2011-09-28 19:05 Obb_régi

„Hátrálva megyek a jól ismert úton tovább, hogy szemmel tartsam a környéket, amikor az épület nehéz ajtajának csapódik valami” – ékeld közbe: Hátrálva megyek a jól ismert úton tovább - hogy szemmel tartsam a környéket -, amikor az épület nehéz ajtajának csapódik valami
Vagy külön mondat kötőszó nélkül valami mással, mondjuk: Hátrálva megyek a jól ismert úton tovább, hogy szemmel tartsam a környéket. Hirtelen az épület nehéz ajtajának csapódik valami.

„Nem volt tisztában azzal, mit élvez jobban; a kínzásokat, vagy azt, hogy a kliensei túlélték a vele eltöltött hosszú órákat” – inkább kettőspont, az előző mondatban is volt kliens

„Egy fülledt disco mosdójában találtak rá: felvágta a saját hasfalát.” – na az előbbi pontosvesszőt inkább ide a kettőspont helyett

„hogy idáig követhetett valami” – valaki

Ezt a párat szedtem, utána csak olvastam, egészen ügyesre sikeredett, jó volt, tetszett :)

p, 2011-09-30 14:03 Roah

Roah képe

Visszajöttél? :)))

Köszönöm az olvasást, és a javítást is. A napokban nem vagyok formában, de azt már most kiszúrtam, hogy az első mondat, ami beékelősnek tanácsolsz, át fog alakulni, köszi. :)

Örülök, hogy tetszett. :)))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2011-10-03 18:48 Mickey Long

Mickey Long képe

 Nekem tetszett! :D  Egy kicsivel több vért, és egyéb ínyencségeket raktam volna bele, de ez egyéni meglátás. 
Szerintem nem kell túlragozni az Oázist, nem az a lényeg, hogy hol van, és milyen, hanem az érzés amit kelt. 

Lehet bennem van a hiba, de jobban sarkosítottam volna. (Sőt... biztos... :D ) Ahol kínoz, ott több vért, ahol hozzásimul, több erotikát.

De mondom, tetszett!

----------------------------------------------------------------------------

Ifjú Titán

"A valóság az, amit a tudatod azzá tesz." (Morpheus)

p, 2011-10-07 15:05 Roah

Roah képe

Köszönöm az olvasást. :)) Rég láttalak felém. :)

Nagyon örülök, hogy tetszett!

Inkább a sejtetésre utaztam, nem szerettem volna fokozni sem az erotikát, sem a véresebb leírásokat. Na jó, nem vagyok valami jó szentimentiláis, síkosabb leírások terén, ki tudja, mi lett volna belőle, ha belemegyek a részletekbe. :D Minden téren. Majd egy következőben szókimondóbb leszek, és hosszabb. ;)

http://www.youtube.com/watch?v=hfgwrdYUQ2A&feature=related

 

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

p, 2011-10-07 16:30 Mickey Long

Mickey Long képe

 Igen, mostanában régen-ritkán jártam erre.. :( , de nagyon el voltam havazva. Kíváncsi leszek a következőre is :D

Köszi a linket, régen láttam-hallottam már :D

----------------------------------------------------------------------------

Ifjú Titán

"A valóság az, amit a tudatod azzá tesz." (Morpheus)

p, 2011-10-07 16:35 Roah

Roah képe

Én is! :D

Szintén a hóban gyalogoltam, derékig - most van egy jókora szusszanásnyi, fájdalommentes időm, és annyira hiányzott már, hogy azt se' tudom, mihez nyúljak. :D Írás, zene, könyv, film.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2012-02-06 16:09 oriasgorilla

 Ritkán járok erre, de azt mindjárt kiszúrtam, hogy ez nem horror, hanem sci-fi. Viszont jó!

h, 2012-02-06 19:55 Roah

Roah képe

Köszönöm az olvasást, örülök, hogy tetszett! :))

Néha olyan bénán tudom megállapítani egy-egy novellám műfaját, komolyan. Kicsit ez is, kicsit az is, meg amaz is, aztán néz a szőke nem kicsit bambán, hogy akkor most hova is soroljam?! :D

Köszi még egyszer! :))))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2015-11-14 22:26 Gitáros

Gitáros képe
5

Tetszett, nagyon jó volt, de ez annyira magától értetődő, hogy nem is térek ki rá részletesebben, a többiek amúgy is leírták, amit én is szerettem volna.
Viszont - mint tökéletes szépségű nő arcán a szépségtapaszt - egy apróságot azért felfedeztem, amit mások nem - ezért jó, ha néha olyan kiégett, rutinos rókák is ellátogatnak ide, mint például én.
Drága Kata!
Ha a fickó HÁTULRÓL rád veti magát, és a padlóra zuhantok, akkor te hason fekszel, az illető meg a hátadon, a derekadon ül.
Akkor hogy lehet, hogy a következő mondatban már hanyatt fekszel, és a plafont nézed, meg átöleled a fickót, és a hajához szorítod az arcodat?
Mert ha gyorsan a hátadra fordított, akkor oké, de akkor azt le kellene írni.
Tudom, apróság, de talán az írás lendületében átsiklott rajta a figyelmed.
Ne hari, hogy szóltam, egyébként meg természetesen nagyon jó a sztori, és nagyon jól meg van írva.
Elolvasom az összes Roah írást, rájöttem, hogy nem tudom megúszni...:)

Miki

szo, 2015-11-14 23:08 Roah

Roah képe

Nagyon szépen köszönöm! :)))

Hát...nem a kedvencem, sőt, azt hiszem, csak a táncos rész megírásában leltem igazán örömöt.

Ó! ;)

Nézd:

"Sikoltok, amikor hátulról rámveti magát, és a padlóra zuhanunk.
A kliens erőlködik, és lovagló ülésben nehezedik a derekamra, karomat feszítve leszorít. A szertől szótlan marad, de a tudatát rohamos gyorsasággal nyeri vissza.
Rám fekszik, és tétovázva fölém hajol, nem a bosszúállás hajtja, mint a többieket – ha így lenne, már megütött volna. Tanácstalannak látszik, nem a kínzást akarja megtorolni, hanem valami mást; szuszogva borul a vállamra.
Átölelem, és a sötét plafonra nézek, szinte a fekete semmibe:"

A mondat arra utalt, az, amiben szerepel a hátulról, hogy borultak. Elestek. Nem az, hogy egymáson fekszenek - nem olyan a jelenet, mint egy pauzézott pillanatkép sziámi ikrekről. :)))
Az azt követő mondatban azt írtam, hogy mozognak, "a kliens erőlködik". Még ebben mondatban pózt vált; leírva így: a karakterre ül, lovagló-ülésben. Vagyis helyzetet vált. Nem tudom...hátulról lovagló ülésbe...? :D Miki! Ez nem az a sztori. Itt nincs malackodás.

Remélem, így már nem okoz gondot a karakternek a holdvilágos éjszaka helyett a fekete semmibe nézni. Vagy átölelni.

A többi olvasónak egyértelmű volt - és mivel Ők az Isten, Ők a Közönség, nekik ez a sztori valamiért nagyon tetszett/tetszik, rendkívül hálás vagyok minden egyes észrevételért az írással kapcsolatban.
Mondanám a helyi klasszikot, miszerint ha több olvasó is jelzi, hogy a lovagló ülésből arra gondolt, úgy látta, úgy képzelte el, hogy ez háton fekve történik, akkor egy vonással kanyarítok még egy szót hozzá, de az írás több éves életben léte óta erre nem volt példa.
Amíg más nem jelzi, így marad. Jó? :)))

Ha van valami, bármi, akármi, azokat továbbra is szívesen venném. :)))

Köszönöm még egyszer!

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2015-11-15 06:06 Gitáros

Gitáros képe

Szia!

Szerintem egy apróságon ne kapjunk össze, - annyit nem ér a dolog -, viszont az, hogy a többiek nem vették észre, nem jelenti azt, hogy nekik van igazuk. Itt nem a hozzászólások mennyisége számít. Én észrevettem, ők nem. Semmi gond ezzel.
Hamarabb is jeleztem volna, csak éppen 2012 óta van egyáltalán internetünk, azelőtt nem volt. Ez pedig régebbi sztori.
Malackodásra nem gondoltam, arra viszont igen, hogyha te szaladsz valaki elől, és az hátulról rád veti magát, és elestek, akkor te arcra-hasra esel, mint egy béka, a fickó pedig rád, a következő pillanatban pedig a derekadra - pontosabban, a hátadra - ül lovagló ülésben, hogy leszorítson a földre, és ki legyél neki szolgáltatva.
Írd azt, hogy egy darabig birkóztatok a földön, te ficánkoltál, ügyesen a hátadra fordultál, - mert járatos vagy például valamilyen harcművészetben, vagy kommandós kiképzést kaptál valamikor, - akkor egyből leegyszerűsödik a dolog. Nem kell bő lére ereszteni, elég néhány szó.
Azt én magam is leírtam, hogy tetszett. (Mintha rémlene, hogy öt csillagot adtam rá, de lehet, hogy rosszul emlékszem, haha!...:)

Szívesen!.:D

Miki

v, 2015-11-15 08:20 Roah

Roah képe

Jaj! :D
Miki, nem! Ha a többi olvasó értette, kapásból, akkor azzal a résszel nincs baj - nem észrevetted (!), hanem nem (!) értetted. Rajtad kívül minden olvasónak kerek és világos a két karakter mozgásának ábrázolása.
Nincs ezzel semmi gond - azért írtam: ha más is megjegyzi, egy szóval megoldható. De ilyen rajtad kívül nincs. És nem volt.
Nincs semmiféle összefüggés a hozzászólások, olvasások száma, és aközött, hogy más olvasók számára egyértelmű részt nem értettél.
Kimondottan leírtam: nem érdekem a makacsság, nem érdekem az, hogy egy olvasók által népszerűnek vélt - nem tudom, miért, de ezt a sztorit valóban sokan kérik, olvassák Oo? -, írást ne javítsak, sőt, amikor nyomtatásba került, a főszerkesztőnek fejből mondtam az Obb által leírt tanácsokat. Kiegyeztünk.

Miki, ez nem veszekedés, vagy nem veszekedés, eltévesztetted a házszámot :D; én ugyanis minden javaslaton, ötleten, javításon vérkomolyan elgondolkodom. Tíz olvasóból kilenc véleménye vagy így, vagy úgy, de benne van a novella utómunkálataiban.
Nem érdekem az ellenkezés. Nem csinálok/csináltam ügyet belőle soha, és nem is fogok. Miért tenném? Főleg, ha olyan történetről van szó, amit az olvasók kedvelnek.
A jobb eredmény az érdekem, semmi más.

Ha nekik egyértelműen fekete, és neked szürke valami, ahhoz a megbeszélésen, megmutatáson kívül mást nem lehet hozzáfűzni - mindössze udvariasan annyit, hogy ha lesz még olvasó a jövőben, akinek szintén szürke lesz az általad nem értett rész, egy szót beleírok.

Nem, a karakterem nem egy sablonos akció-hős pipi. Olyat nálam ne keress. Főleg ne nála; ez a csaj végképp nem Rambó-néni. És nem is lesz az. Ki tudja? Talán pont emiatt kedvelik az olvasók? Nem tudom.

Ötösök?! :D Áh! Képzeld, csak egyszer érdekelt. Egyetlen egyszer. Egy sztorinál.
De ennél és a többinél nem érdekelt már - ezerszer jobb élményekben volt részem olvasóktól; vagy fész tu fész, vagy privátban. Nincs az - sokadszorra mondom, tényleg nem tudom, miért szeretik ezt annyira -, az ötös, ami felér egy olvasó örömének kirohanásával. :)))
Nekem csak ez számít.
Tehát, ha az általad hibának, hiányosnak vélt részt más is kifogásolja, többen -érted? -, akkor belenyúlok.

De amíg egyedül vagy azzal, aki nem érti, addig szóról szóra így marad. :))))

A megbeszélés jó dolog - és ha más tanulhat belőle, akkor Karcos fejjel kötelességem is leírni a véleményemet. :)))

Ez minden. .)))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2015-11-15 09:33 Para Celsus

Para Celsus képe

"Sikoltok, amikor hátulról rámveti magát, és a padlóra zuhanunk.
A kliens erőlködik, és lovagló ülésben nehezedik a derekamra, karomat feszítve leszorít. " - hm, ez tényleg félreérthető. Ha esetleg van ott még egy plusz, mozgást kifejező ige pl. "...a padlóra zuhanunk, odébb gurulunk" vagy kapálóznak vagy vergődnek, vagy valami, akkor nem lenne vele semmi baj.


"The Rainmakeeeer!"

v, 2015-11-15 09:46 Roah

Roah képe

Szerintem nem az - sőt, amikor írtam, szinte hallottam a szájbarágásra vonatkozó észrevételeket. Prevencióban gondolkodtam javításkor.
A szóban forgó részt, ha végigolvasod, amit kiszedtem, abban még aprólékosabban elkövettem a póz változtatását, konkrétan leírtam.
Dulakodásról biztosan nem írok - ha mások is megjegyzik (!), akkor inkább a "hátulról" szót húzom ki, és marad a "rámveti magát". :))))
Hm? ;)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2015-11-15 11:43 Gitáros

Gitáros képe

Drága Kata!
Én teljesen logikusan levezettem, mi a problémám ezzel a résszel, - ahogyan Para is megjegyezte utánam, - de ha ez belőled ilyen indulatot vált ki, akkor hagyjuk a fenébe az egészet!
Én jókedvűen, segítő szándékkal írtam, amit írtam, megjegyezvén, hogy nagyon tetszik a novellád, éppen csak egyetlen kis apróság van benne, amin javítani lehetne-kellene, és ennyi.
Mindig te szoktad megjegyezni, hogy egy történetet úgy kell megírni, hogy az olvasó számára világos legyen minden, mert nem lehet utólag megmagyarázni semmit.
Azt meg - ne haragudj - ne írd nekem, hogy a többi olvasó értette, én meg nem, mert pont fordítva történt!
ÉN vettem észre, ők pedig nem, mert elsiklott felette a figyelmük.
Ezzel nincs semmi baj, volt már olyan, - nem is egyszer, - hogy egy novellában egyedül én vettem észre egy brutális helyesírási hibát, a többi hozzászóló pedig nem.
(Kíváncsi vagyok, hogy most, amikor Para is megjegyezte ugyanezt, - tehát már nem vagyok egyedül a véleményemmel, ugyebár, khm... - akkor sem fogsz változtatni rajta?...:)
Az pedig nagyon érdekes, hogy amikor mozzanatról mozzanatra leírom, hogy egy elöl szaladó nőre egy pasas hátulról ráveti magát, - és elesnek -, akkor a nő hasonfekszik, a fickó pedig a nő hátára kerül, és lovaglóülésben ráül a derekára, hogy ezen mit nem lehet érteni???

Ha futás közben a nő szembefordul a pasassal, és úgy esnek el, hogy a nő hanyattesik, a fickó pedig rázuhan, akkor nincs a dologgal semmi baj.
Akkor a nő a hátán fekszik, a fickó meg rajta, lovaglóülésben, és leszorítja a karjait, hogy a nő ne tudjon védekezni.
Ez ennyire egyszerű, mindenféle túlbonyolítás nélkül.:D

Ha ez a novella az évek alatt így rögzült benned és az olvasókban, "így állt be", így szokta meg mindenki, akkor ne változtass rajta, apróság, semmi nem történik, "nem veszít az élvezeti értékéből", ha így marad.
Egy dolgot viszont kérek:
Ne harapd le a fejemet, ha egy észrevételt teszek bármelyik írásoddal kapcsolatban, soha nem a kötözködés, vagy valami hasonló vezérel, hanem a jobbító szándék.
Remélem, ennyire már megismertél.
Ölellek.:D

Miki

v, 2015-11-15 12:40 Roah

Roah képe

Elhiszem, hogy megint saját feltételezésekbe esel, mint ahogyan már megesett - honnan veszed azt, hogy nem vettem jó néven a tanácsot?! :D Lehet, hogy számodra ez a világ sokadik csodája, de bennem ez a gondolat fel sem vetődött. Egyértelműen jó szándéknak és segítségnek értékeltem a kommentedet.
Elhiszem azt is, hogy szeretnél indulatot feltételezni, vért látni, meg habzó, csahos szájat beleképzelni egy mezei szerzői véleménybe, újra személyeskedést, megmitudoménmit, de az van, hogy azt tőlem várhatod háromezer-tizennyolc karácsonyáig, szilveszteréig. Nálam (sem) működik, és nem is fog.

Kompromisszumot vársz - hát a tiéddel mi a helyzet? :D Megköszöntem, amit írtál. Megindokoltam, miért nem értek vele egyet, sőt, még azt is hozzátettem, hogyha mások is megjegyzik, változtatok, nem nagy dolog, pont. Bármilyen furcsán is hangzik ez számodra: nem úgy éltem meg a véleményedet, mint egy guantánamói rab. Sőt, tovább is mentem, hogyha van még javaslatod, szívesen veszem. És ha ez nem lett volna elég, leírtam, hogy mások véleménye is befolyásolja a novella körüli teendőimet. Kvázi nem látom csövön át a novella szavait, mondatait, nem ragaszkodom hozzájuk; csak az olvasók számítanak. A változtatás simán megeshet.

Erre olyasmivel jössz - megint?! :D -, ami csak a te fejedben létezik. (!) Honnan veszed az indulatok emlegetését, azt nem tudom, de tudod mit?
Már nem érdekel.

Pont olyan logikusan válaszoltam, amiként te írtál - nem történt semmi!
Még jó, hogy Para írt; de akkor is várok - ez minden.

Mást is szoktam írni a szerzőknek, kár, hogy nem figyeltél jobban. :))))
Várjon, ha valamiben nem biztos.

Ovidius írta egyszer valakinek: "azt hiszed, feltaláltad a vizet"

Most én is ezt írom neked: azt hiszed, hogy feltalálod a vizet, hogy valami olyasmi dolgot észrevételezel, ami eddig más nem. Tudom - és mások is szokták, szerintem! -, hogy a szándékod jó - fel sem tételeztem magam sem mást.
Utolsó észrevételem csak annyi volna, hogy azon elgondolkodtál már, hogy te értetted félre? Vagy hogy tévedésben vagy? Képzeld, nálam ez az első, ami felötlik bennem. Hogy elnéztem valamit egy írásban, elgondolkodom a szerző válaszán. De nem vagyunk egyformák.

Miki!
Szeretnélek megkérni, hogy a jövőben csak a novellával kapcsolatban írj véleményt, ne menj bele téves következtetésekbe, ügyelj arra, hogy az írás ne rólad (!)szóljon, mert személyeskedő kommentjeidből nem tanul egy felhasználó sem.

A novella így marad addig, amíg több olvasó nem jelzi, hogy félre-érthető.

Köszönöm az eddigieket - ádiosz ámígó! :D

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2015-11-15 13:19 Gitáros

Gitáros képe

Kedves Kata!

Feladom!
Egyetlen apró észrevételt merészeltem tenni a novelláddal kapcsolatban, - amit egyébként megdicsértem -, az írás nem rólam szólt, (hogy ezt honnan vetted, rejtély a számomra), de úgy látszik, egy probléma megvilágítása, logikus levezetése abszolút mellékes dolog, ha egy saját novella megvédéséről van szó. Olyankor a szerzőből - egyébként nagyon helyesen - előjön a "kölykeit védő anyatigris" szindróma, és az észérvek "elmennek a fül mellett".:D
Megint tanultam valamit...
Természetesen elnézést kérek, hogy okoskodni merészeltem, naná, hogy én értettem félre, egyértelmű, hogy tévedésben vagyok, ebből kifolyólag legközelebb ezerszer is meggondolom, hogy ilyesféle megengedhetetlen dologra vetemedjek...:)))

Vaya con dios!.:D

Miki

v, 2015-11-15 13:59 Roah

Roah képe

Kitartok amellett, hogy a kompromisszumos együttműködésemről tájékoztattattalak, nyitott voltam az észrevételedre, kértem többet is - ha neked így néz ki egy anyatigris - macskának hívnak inkább, és ja, állítólag az állatok összesített listája alapján a világ legádázabb gyilkosa, mi több, a top tízes ragadozó évek óta veretlenül az első helyen van, nem kis megdöbbenésemre :D -, akkor azt kell mondjam, te még nem láttál a portálon olyat. :D Nálam ez valóban (!) nem működik. Írhatod a kommented a saját valód szerint - attól az még nem válik anyatigrises megnyilvánulássá. Csak a te képzeletedben.
És miért képzelődsz? Mert nem hajtottam végre. Mert azt merészeltem válaszolni, hogy adok még a történetnek esélyt. Több olvasói megnyilvánulást.
A passzív erőszaknak tűnő megnyilvánulást nem tudod rámeröltetni. Tényleg nem.
Ezt vagy megérted, vagy nem.

Béke veled, Miki - nem lesz harc. :))))
Tudod, mi lesz?
Házi rafaeló-golyó! :D
És tejszínes-fokhagymás-brokkolis, lepirított csirkemell-filé, fűszeres sült burgonyával. :))))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2015-11-15 14:35 Gitáros

Gitáros képe

Júj!
Olyan éhes lettem, mint egy farkas.:)))
(Ha ebből is baj lesz, akkor olyat teszek, hogy magam is megbánom...:)DDD

Miki

szo, 2016-05-21 22:33 Saint-Germain

Saint-Germain képe

1. Levegőbuborék nem nyomhatja a dobhártyádat, max. a víz alatt, de akkor már hulla vagy. Szerintem a légnyomáskülönbségre gondoltál.

2. " Zörej torpant meg." uhh, de rosszul hangzik ez. És nem csak az éles hangrendi különbségek miatt. Ez a zörej megtorpantott az olvasásban.

3. " A férfi tohonyán, akár ülve bóbiskolna el, előre próbál dőlni. " Ezt elolvastad? Ezer sebből vérzik! :)

De nem is folytatom, érzem a stílusod: úgy próbálsz olvasókat szerezni, hogy meghökkentesz az obszcénnel, és perverzzel, a vérrel és az undormánnyal, de milyen messze ez az igazi borzongástól! Az nem ezen a felszínen mozog! Ez a szereplő csak egy felszínes kis wamp nőcske!
Olcsó ponyva ez nekem!

Nem is értékelném, bocs!

szo, 2016-05-21 22:58 Roah

Roah képe

Meg kellene beszélned a szerkesztőmmel és a kiadómmal. :)))

Ugye? Szerintem sem lett jó; nem is értettem, mit szerettek rajta ennyire, sem akkor, sem most.

És le is kellett volna már rég szedetni, ez már nyomtatásban is van; nem csak ezt, a régiek közül még néhányat. De annyira megkedveltem őket, szórakoztatnak, valami ragaszkodás féle lehet ez.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2016-05-22 20:57 Saint-Germain

Saint-Germain képe

" Meg kellene beszélned a szerkesztőmmel és a kiadómmal. :)))"

" Megbeszélem", ha megírod ki adta ki, és sietve lebeszélek mindenkit erről a kiadóról. :)

v, 2016-05-22 20:25 Para Celsus

Para Celsus képe

"Ez a szereplő csak egy felszínes kis wamp nőcske!
Olcsó ponyva ez nekem!" - sosem értettem, ha valaki a saját erkölcsi normáit meg elvárásait próbálja ráerőltetni egy novella szereplőjére, aztán ha nem sikerül, fújol meg jajgat. Az ilyen olvasók fintorognak a Lolitára, hogy fúj, az nem is jó regény, mert egy pedofil szerepel benne. Az ilyenek fintorogtak Louis-Ferdinand Céline regényeire, mert az beemelte az irodalmi nyelvbe az argót. Horger Antal-szindróma. (Vagy csak fájt a kapott kritika?)


"The Rainmakeeeer!"

v, 2016-05-22 20:54 Saint-Germain

Saint-Germain képe

Sosem értettem, ha egy szerkesztő nem tudta elviselni a kedvenckéjét ért kritikát. :)
Ami nem csak egy wamp nőcskéről szól, hanem másról és többről. Sokkal többről.
A párhuzamok sántítanak. Megkönnyítvén a szövegértést: olcsó hatásvadászat ez, nem pedig a Lolita és Horger Antal -effektus. Hol vagyok én ezektől? :)
És kedves Para Celsus: én nem " ilyenek" vagyok, hanem ember, és Juhász Gábornak hívnak. Én sem írom azt, hogy az ilyen lekezelő stílusú, vitapartnerüket egyes szám harmadik személlyé alacsonyító emberek valójában nem az intellektusukat, az észérveiket, hanem sértett dühüket és talán a tudatuk mélyéről felködlő kisebbségi komplexusukat mutatják meg. :)

v, 2016-05-22 22:05 Roah

Roah képe

Ki a szerkesztő? Para? Para exszerki - én viszont megértem azokat, akiknek nincs gyakorlatuk, és semmilyen szinten nem képesek kezelni egy írásra kapott kritikát; olyannyira nem, hogy átvedlenek Chralie Bronsonná, Bosszúvágy sokat játszani, és a dühtől, indulattól vezérelve nem gondolkodnak, csak kapkodnak, csapkodnak, össze vissza, ahelyett, hogy az írásukat kábé két kézmozdulattal javítanák. Meg, mert biztosan nem vagyunk egyformák, mindenkinek idő kell ahhoz, hogy megértsék ezt, feldolgozzák - láttunk már ilyen hisztiket. Sokat. Aztán idővel alkalmazkodtunk, alkalmazkodtak a felhasználók a kritikákhoz, ha kikerülnek innen, és publikálnak, legtöbbjüknek meg se kottyan egy negatív olvasói benyomás, sőt, kellemesen el lehet beszélgetni az adott olvasóval. Nem csak a Karcon, hanem általánosságban is.

Az írás a lényeg, nem az elkövető. Ezt kellene megértened végre. Hogy az írásod negatív kritikája nem a személyedet ért kritika, kezeld külön.

Figyelj, nagyon figyelj, jó?

Nem vicceltem ám - rezisztens vagyok, tényleg szidhatsz, utálhatsz, személyeskedhetsz velem, akkor sem lesz nálam eredménye. Fát vághatsz a hátamon - nem hat meg a balhé.
Hm?
Ha jobb kritikát szeretnél, Saint-Germain, akkor javítsd azt az írást, arra szánj időt, energiát, és ne erre. Attól leszel, lehetne jobb az írás.

Ilyeneket tanultam itt - még azt is, miként kell kezelni a hozzád hasonló megnyilvánulásokat.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2016-05-22 22:06 craz

craz képe

http://karcolat.hu/etikett

Első figyelmeztetés.

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

h, 2016-05-23 10:19 Para Celsus

Para Celsus képe

"Megkönnyítvén a szövegértést:" nem az Oázist hasonlítottam a Lolitához, hanem a rosszindulatú felhasználót a másik rosszindulatú felhasználóhoz.
Árulkodó, hogy azt írod: "Hol vagyok én ezektől?" - mintha bárki is a Lolita szerzőjéhez vagy akár csak egy szegedi egyetemi tanárhoz mért volna téged. Senki nem tett ilyet. Te hasonlítottad magad hozzájuk ezzel az álszerény verbális gesztussal - ez tényleg sokat elárul bizonyos komplexusokról :)

Az észérvek és az intellektus hiányáról pedig legyen elég annyi, hogy a vörös jégcsapos novelládhoz fűzött kérdésemre nem adtál választ. Talán mert nincs is.


"The Rainmakeeeer!"

v, 2016-05-22 18:09 Kyle

Mi került elő...? :)

Évekkel ezelőtt olvastam, és már akkor is tetszett. Különös, de a vérre és a húskitépésre egyáltalán nem emlékeztem, ellenben a táncra és a novella végére igen. Szerintem egyedi hangulatot kerekítettél az írásnak, olyan, amit többször is újra lehet olvasni. De mivel már régi a mű, ezért most nem is értékelném, ha nem bánod! ;)

v, 2016-05-22 21:50 Roah

Roah képe

Köszönöm szépen! :)))

Na mi került? ;)

Minden rosszban van valami jó. Olvéjz van. :)))

Merci beaucoup! ;)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."