Visszavonhatatlan

A nappali árnyékos sarkának kandallójában lobogott a tűz.
– Te vagy a jövő! – kiáltotta a férfi, és hátulról fémkarjával lefogta a lányt.
Húga úgy érezte, mintha egy krómosan csillogó, kemény kötelet tekertek volna testére; könnyű blúzával együtt összeráncolta a bőrét is.
– Nem! – tiltakozott Déna. – Ambrus! A bátyám vagy! Hogy teheted ezt!?
– Régen találkoztunk, elérhetetlen vagy. Nem veszed fel nekem a telefont, vissza sem hívsz, az üzeneteim is hidegen hagynak. Régóta követlek, láttalak az orvosnál is, most már találkoznunk kellett – lihegte a férfi.
A lány tudta, Ambrus igazat beszélt, eltávolodtak egymástól. Foghatta a munkájára, magánéletére, bármilyen alibi megfelelt kifogásnak, de Déna valójában a kapcsolatukat egy csontvázhoz hasonlította a szekrényben – úgy tekintett erre, mint egy húsig lerágott körömre, amit szégyell az ember, és ökölbe szorított kézzel elrejt, hogy senki ne lássa, hozzá tartozik.
– Miért törtél be a lakásomba?  
– Mert kíváncsi voltam rád – felelte Ambrus. – Sokára értél haza, begyújtottam, és szétnéztem itt. Mondd csak, véreset akarsz tüsszögni a kokaintól? Azt hiszed, nem sejtem, mire kell a drog?
Déna hallgatott, eltekintett bátyja kábítószerre vonatkozó megjegyzésétől.
Ambrus élte túl mindkét tragédiát: anyjukét, apjukét. Testével együtt a lelke is roncsolódott, és a lánynak úgy tűnt, hogy ezt a roncsot fivére nem akarja többé újjáépíteni. Már gyerekkorukban rajtakapta Ambrust néhány végtag-rehabilitációs foglalkozáson, amint gúnyosan mosolygott a gyógytornászon, később flegmán nézett azokra, akik támogatást nyújtottak neki, vigyorgott rajtuk is. Olykor haragosságával riasztott el magától valakit, húgát pedig megviselte az eredménytelen bíztatás, belefásult, és kerülni kezdte. Még akkor is, ha a bátyja ezután családjuk minden nehéz keresztjét egyedül cipelte tovább.
– Eressz el! – kérte Déna halkan, és férfi arcának irányába fordította a fejét. Ambrus állig érő sötét haja rendezettnek látszott, és napszemüveget viselt, mert így rejtette el, hogy félszemű.
– Beteg lettél. Megtaláltam a kórházi papírokat is. – Bátyja lazított a művégtag szorításán, hátulról közelebb hajolt a lányhoz, és mélyen beszívta hajának illatát:
– Anyáé is ilyen volt – dünnyögte csendesen.
Nem csak Ambrusra hatott nyugtatóan édesanyjuk említése, hanem Dénára is. Eszébe jutott a porcukorral hintett fahéjas sütemény az asztalon, csendes felolvasás a kanapén, és azok az esték, amikor fürdés után gondos kéz törölközőbe csavarta.
Déna teste elernyedt.
– Ne bosszants fel! – figyelmeztette Ambrus.
A lány erőfeszítés nélkül értette az utalást. Emlékezett a régi balesetre, amikor apjuk halálának éjszakáján bátyja is a kocsiban ült. A kórház hámló falára, ahol fivére magához tért, és értesült a karambol súlyos, látását érintő következményéről; az agressziójára, az őrjöngésére, a fémkar fizikai előnyére.
– Nem így szerettem volna beszélni veled, de nem hagytál más módot rá. – Bátyja elengedte, és sajnálkozva sóhajtott, mert a lány blúzán véres csíkot hagyott a durva karprotézis.
Déna szemközt állt vele. Ambrus napszemüvegén lobogott a tűz tükörképe, ingerültsége alábbhagyott.
– Ne görbüljön le a szád! – szólt rá bátyja. – Ne szánj!
Még mindig megijesztette a lányt, hogy Ambrus olvas az arcáról. Mit tehetett másként? Déna nem tudott álszent maszkot húzni magára. Fivére egy fájdalmas dallam megtestesülését jelentette számára, amit fém billentyűkön játszottak egy vaszongorán: a szólam fülsüketítően csikordult a múltból.
– Tisztáznunk kell valamit, de olyan kevés időnk van – mondta Ambrus.
Hiába teremtette meg ezt a helyzetet bátyja, Déna nem számított segítségére, csak a bódító illúzióba ringató kokainéra. Ambrus magányba taszította a saját lelkét is, szinte az egykori házuk pincéjébe láncolta magát, önkényesen, mosolyogva. Mit kezdett volna Déna betegségével?
– Mire emlékszel abból, amikor eltűnt a házunk? – kérdezte a férfi.
Déna gyűlölte azt a közel húsz évvel ezelőtti napot, ami családjuk életét örökre gyászos feketére színezte, de eleget tett Ambrus kérésének, és beszélni kezdett:
– Egy meleg délutánon hazafelé mentünk. Útközben a kulcstartóddal játszottál, azzal az élénk színűvel, ami régi telenfonzsinóra hasonlított. A szomszéd épületnél jártunk, amikor meghallottuk anya sikolyát. Salamon, a szomszéd, kint állt a kertjében, széles karimájú szalmakalapban. Azt mondtad, fussak be hozzá, és hívjunk segítséget, te pedig hazarohantál.
– Pontosan – helyeselt Ambrus.
Déna szünetet tartott, mert úgy hitte, testvére ellenőrzi, valósággal számon kéri rajta az akkoriban történeteket. Hangosan nyelt egyet, aztán folytatta:
 – Telefonálás után kiszaladtunk Salamonnal az utcára, ahol már többen is összegyűltek. Egyedül kezdtem hazafelé futni, lehagytam a szomszédokat. Mire odaértem, a ház már füstölt. A tető fele leszakadt, a jobb oldali fal bedőlt, az otthonunk egy része talajba süllyedt, akár földrengéskor. A járdán toporogtam, amikor a közelemben egy fadarabnál, megpillantottam a kulcstartódat, véresen. Téged hívtalak és anyát! Próbáltam a nehéz gerendát ellökni, de meg sem mozdult. Salamon odébb húzott. Nem is figyeltem fel arra, mikor ért utol. Ő, és még néhány szomszéd, eltolta a törmeléket. Első pillantásra fel sem ismertem a deformálódott, csonkolt kart, csak üvöltöttem – még mellette hevertek a kulcsaid! Salamon ráhajította a szalmakalapját, aztán elvonszolt a romok közeléből.
Déna hangját elvékonyította a sírás. Ha azért kellett felidéznie ezt a pokoli eseményt, mert Ambrus bűntudatot akart benne kelteni, vagy empátiára kényszeríteni, amiért kizárta őt az életéből, akkor ezeket elérte.
Ambrus hideg, fém ujjaival óvatosan, vigasztalóan megfogta a lány csuklóját, és felemelte, mintha udvariasan táncra kérné fel:
– Igen, majdnem így történt. A híradásokba is bekerült a szegény család, kiknek házát egy szerencsétlen rabláskor, szivárgó gáz robbantotta fel. Meghasadt az épület alatt a föld is. A széttépett, megégett maradványokat sokáig keresték, amíg végül feladták. – Bátyja nagy levegőt vett, amitől magas, nyúlánk alkata testesebbnek hatott, kiszélesedett árnyéka a lányra vetült. – Déna, van valami, amit még soha nem árultam el senkinek.
Húga szeretett volna testvére gondolataiba látni, mert meglepte a viselkedése. A cinikus, mindenkinek hátat fordító férfi láthatóan zavarban volt, gyengédnek tűnt. Déna azt feltételezte, őt is megkínozhatták az elhangzott szavak. Életében először szembesült azzal, Ambrust mégsem mindig szórakoztatták szenvedései.
Bátyja köhögött, mielőtt újra megszólalt:
– Anyu gyanútlanul rányitott a két betörőre. Amikor hazaértem már gáz szag volt, és dulakodott velük, azt hihették, csapdában vannak. Felrohantak az emeletre, nem vették észre, hogy egyedül érkeztem. Nem törődtem velük, csak anya érdekelt! A konyhában találtam meg, törmelékek között, az asztal sarkába kapaszkodott. Néhány lépés távolságból is jól láttam, hogy a halántékára vastag, erezetes mintát rajzolt a vér, a torkát markolászta, ahol eltűntek a mély sebben ujjai. Fakult a bőre, némán meredt rám, csak percei lehetettek hátra. Alacsony voltam, és gyenge, mégis ölbe akartam kapni anyát, és kivinni a házból, felkészülve arra, hogy nem fogja túlélni a sérüléseit. A tehetetlenség miatt pumpált bennem a düh, lüktetett a harag – nem akartam őt így látni! Nem akartam, hogy meghaljon! Meg akartam menteni őt! Az izmaimban nem volt erő, de a fejemben igen! Ledobtam a kulcsokat, odarohantam hozzá, és megragadtam a csuklóját. Akkoriban, még a saját, hús és vér kezemmel. Soha nem fogom elfelejteni milyen volt az utolsó, igazi érintésem: olyan görcsösen fogtam anyát, hogy hangosan ropogtak, törtek az ujjperceim. Anya sírt, én meg szorítottam-szorítottam a csuklóját. Ne legyen ott, és ne úgy! Elképzeltem egy csendes utcában, ahol sétál, hallottam a cipője sarkát kopogni az aszfalton, és a hangját is. Elhittem, hogy anya ott van, ahová gondoltam! Átvettem a légzése ritmusát, és minden erőmmel fogtam a kezét, el nem eresztettem! És sikerült!
A ház fala remegett, mintha nem is téglából, hanem puha lemezből készült volna… Miattam robbant be a gáz! Én tettem, Déna! Az akaratom összehorpasztotta a házat, és a csöveket is, a vezeték miattam szikrázott. Az épület falai egyszerre recsegtek a csontjaimmal; mintha eggyé váltunk volna. A tapéta úgy feslett, szakadt szét a falon, akár rajtam a bőr. Később kapóra jött a gáz, mert nem vizsgálódott senki. – Ambrus csóválta a fejét. – A mérhetetlen erőlködés tette, az akaratom nőtt akkorára, hogy házat is majdnem magával ragadta. Amíg anya áttetszővé vált, leszakadt mindkét karom. Az egyiket te találtad meg, a romok alatt, a másik sosem került elő. – Ambrus a művégtagjára nézett.
– Te megőrültél! – kiáltotta a lány hitetlenkedve.
– Nem, Déna! – Fivére megemelte a hangját. – Én sem tudtam addig a napig, most sem értem pontosan, hogyan voltam rá képes. Apa balesetekor, a tömegkarambolban is ez történt, de már élesebben láttam a helyet, ahova elképzeltem őt. Erősebb lettem.
Húga egy percig azt várta, hogy újra lefogja majd, és arrogáns lesz. Egészen addig, amíg a férfi napszemüvegének egyik fele alól könny buggyant elő.
– Apa haldoklott az égő kocsiban, nekem pedig csinálnom kellett valamit! Akartam, hogy éljen. Amikor megérintettem, kipattant a szemem: végigcsorgott az arcomon, melegen, könnyszerűen, és úgy csöppent a nadrágomra, mint olvadó gyertyáról a viasz. A forró autóban végleg rájöttem, hogy ez az adomány mivel jár; mintha apa is magával vitte volna egy részemet. Hinned kell nekem – könyörgött fivére.
Déna a szájához kapta a kezét, hogy fel ne sikoltson. Önkéntelenül pillantott lakása ajtajára. Arra számított, amit utoljára a kórház folyósólyán tapasztalt; Ambrus pusztítani fog.
– Engem nézz, ne a kijáratot!
A lányt idegesítette, hogy bátyja szemében kiszámítható.
– Figyelj rám, kérlek! Tudom, mennyire vágytál egy családra. Veszélyben vagy, és nekem itt kell lennem, melletted. Nem szabad akkor bekövetkeznie, amikor nem vagyok veled! Nem fogsz meghalni, mert nem hagyom! – Ambrus ordított, és magához húzta a testvérét.
Déna remegett, zokogva bújt a férfi mellkasához, arcát ruhájába temette. A lány még soha sem vallotta be magának a nyers tényt, esélye sincs a gyógyulásra, a megterhelő kezelések ellenére is vesztésre állt. Becsapta magát arról is, nincs szüksége Ambrus fém karjának ölelésére, pedig ebben a pillanatban érezte, csak rá támaszkodhat, fivérén kívül senki más nem ismeri. Szívből bánta, hogy még szégyellte is.
– Hallottál már olyan emberekről, akiket távoli tenger partjára sodort a víz, de nem tudták, miként kerültek oda, és nem ébrednek fel az amnéziából? Vagy azokról, akikre rátalálnak egy sötét sikátorban, de nincs személyazonosságuk, örökre elvesztették múltjukat? Apáék is így élnek valahol. Nem emlékeznek ránk, de élnek! – csendesítette Ambrus a lányt.
– De mi ennek az ára? – kérdezte Déna bizonytalanul, és eltolta magától fivérét.
– Nem fogok hazudni: gyűlölöm, amiért darabjaimra hullok! – válaszolta. – Egyszer a belvárosban sétáltam késő éjjel, akkortájt, amikor az utcán csak lézengők bámulnak meg. A közelemben lezuhant egy nő; kiugrott az ablakából. Még élt, amikor odaértem hozzá. Melléguggoltam, megfogtam a csuklóját, de nem éreztem azt a kényszeres akaratot magamban, ami megmenthette volna. Mégis megpróbáltam, mert sajnáltam, de nem tűnt el, pedig egy tengerpartra képzeltem el, pálmafák közé. Semmi sem történt, ott halt meg a járdán. De ha rád gondolok, és arra, mi vár rád…? A családomért hajlandó vagyok bármire, odaadom azt, ami maradt belőlem, csak nem vágok a mellékhatásokhoz örömteli képet. Te leszel az, akinek utoljára megengedem ezt a luxust – Ambrus nevetett és sírt egyszerre, aztán csókot adott a lány verítékes homlokára.
Déna előtt világossá vált minden: fivére édesanyjuk halála utáni sajátos száműzetése, a gúnyolódásai, markánssá váló természete, fékezhetetlen indulatai, és az, miért nem engedett közel magához senkit.  
– Csalnom kell az idővel, hogy messzire kerülj innét, és ne légy egyedül. Mi vagyunk a jövő! – Ambrus rápillantott Déna csuklójára, amit még fém ujjai között tartott.
Húga résnyire nyitotta ajkát, mondani akart valamit, de hirtelen émelyegni kezdett, szédülni, ágyékát melegség öntötte el – azt hitte, menstruál. Lágyan lebegett, mintha álmodni készülne, csontjai selyem szalagokká változtak, és lassan felemelkedett a levegőbe. Lepillantott.
Fivére szétrobbant.

                                                                                              *

A nő saját sikoltására tért magához egy kórházi ágyon. Nővér sietett mellé, és megkínálta egy pohár vízzel.
– Nyugodjon meg, kedves, minden rendben lesz. Nagy szerencséje volt, hogy abban a szörnyű viharban megtalálták magát a turisták az erdőnél. A csuklóján van karcolás, és az ujjain, de az hamar begyógyul. A doktor úr ma is eljön, és segít, hátha kiderül önről valami. Az a fontos, hogy a magzat rendben van, szép jövő elé néznek – mosolygott az asszony, és megsimogatta a lány haját.

 

 

4.714285
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4.7 (7 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

k, 2011-08-23 23:56 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Van egy-két vessző, mintha egy központozási bibivel is találkoztam volna, pár kimaradt szó (vagy csak úgy tetszik), egy helyen egy kissé értelmetlen szöveg (dafke nem találom), illetve rengeteg Ambrus és Déna. A végére talán megritkulnak, de előtte kaszálni lehetne őket. Ambrus halála meghökkentően meghökkentő - és objektív. Bevallom, utoljára 16 év fölötti szerző haláljelenetén Rowling 4. HP-jában Cedric halálán röhögtem annyit, mint itt (azt hiszem, az is hasonlóan szívbemarkoló leírást kapott, mint ez), ami nem rossz arány, ha úgy nézzük, de azért mégis...

Horror-hét van, ha jól látom. :)

_____________________
Dr. Bloody Dora

sze, 2011-08-24 07:01 Roah

Roah képe

Ez gyors volt. :) Köszönöm az olvasást!

Nem volt szívem Ambrust tovább kínozni. :( Meg aztán ezt csak Déna látta így. ;)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

sze, 2011-08-24 07:46 Ndy

Ndy képe
5

Passzív szerkezetek, apróbb dinamikai hibák, sablonos kommentek és egy ötös a novellára :)

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

sze, 2011-08-24 09:46 Roah

Roah képe

Köszönöm! :)))

Rajta leszek az ügyön. :)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

sze, 2011-08-24 08:52 Tolerancia

Tolerancia képe

Huhhhh!
Látom már, ez a napom olyan huhogósan indul. :-)))  Jó sztori!

Utólagos engedelmeddel kicsípkedtem pár mondatot, amik szerintem nem teljesen kerekek. Azon gondolkodom, hogyan lehetne az elejét úgy összerakni, hogy ne legyen benne annyi név, de majd a nálam okosabbak... :-P

"és ökölbe szorított kézzel elrejt," - elrejti, vagy rejti el
"sütemény az asztalon, csendes felolvasás a kanapén, és azok az esték, amikor fürdés után gondos kéz törölközőbe csavarta." - nekem a csendes és a gondos elé is hiányzik egy-egy "a".
"– Nem így szerettem volna beszélni veled, de nem hagytál más módot rá. – Bátyja elengedte, és"  - de nem hagytál más módot rá – engedte el a bátyja, és...
"Ambrus napszemüvegén lobogott a tűz tükörképe" - Ambrus napszemüvegén a tűz tükörképe lobogott.
"a szólam fülsüketítően csikordult a múltból." - a szólam fülsüketítően a múltból csikordult. Mintha a múlt lenne hangsúlyosabb, nem?
"A széttépett, megégett maradványokat sokáig keresték, amíg végül feladták." - kinek a maradványai?
"Bátyja köhögött, mielőtt újra megszólalt:" - egyet, nyolcat, halkan, gyötrelmesen, bármennyit, bárhogy de hiányérzetem van.
+ Az elején van néhány nagyon hosszú összetett mondat, amiket én rövidebbekre szedegetnék, a könnyebben érthetőség kedvért.

Megérte várni rá, nekem bejött! Ha most csillagoznék, négyest adnék. ;-)

Andrea.

 

 

 " Amit az ember leírt, az többé nem sanyargatja." /Ernest Hemingway/

sze, 2011-08-24 10:01 Roah

Roah képe

Huhhhh. :D

Köszönöm, hogy olvastad. :))

""és ökölbe szorított kézzel elrejt," - elrejti, vagy rejti el"   Te, tudsz róla, hogy az ige utáni el-ezésről milyen nehezen szoktattak le mások?! :D Komolyan. Az eredeti verzóban is úgy szerepelt, ahogyan javasoltad, de az útómunkálatok során kicseréltem a sorrendet. :)) Elrejtre. :) Ugyanez van az engedte el-nél is. :D Minden kritikába, amit eddig kaptam, jelezték, hogy ne így írjam, utána. Ezért lett belőle elengedte. :) Hogy most melyik helytállóbb? Az nem tudom - így meg aztán főleg. :D

"Ambrus napszemüvegén lobogott a tűz tükörképe" "  - Ezt nem hiszem el! :D Úgy írtam originál, ahogy javasoltad, de a szórend miatt nem stimmelt itthon. Még meghagyom. :)

"A széttépett, megégett maradványokat sokáig keresték, amíg végül feladták." - kinek a maradványai?   Ja, ezen is filóztam, de azt mondták itthon, hogy a szövegből kiderül, ne variáljam meg. :) Ha más is szól érte, nekiesek, mert egyébként számomra is fura, árvának látom én is. :)))

"Bátyja köhögött, mielőtt újra megszólalt:"  - Ez egyre jobb lesz! :D Amikor régen, beletettem az egyet az ilyen, és hasonló mondatokba, szóltak, hogy ne tegyem. Ezekkel a kérdésekkel bombáztak közben: "Számít a mennyisége?" Van jelentősége a történet szempontjából, hogy hányat köhögött?" Ha csak a zavartságot szeretném hangsúlyozni, akkor hagyjam a csudába, mert nem lényeges info. Más kérdés, hogy a szemet mi zavarja így, mit hiányol olvasás közben. Csak azt tudom rá mondani, hogy várok még ezzel is. :))

Andi? :)

Köszönöm, még egyszer, hogy benéztél. Nagyon. :))) Kérsz egy ilyet, behűtve?

http://preview.canstockphoto.com/canstock5358702.png

 

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

sze, 2011-08-24 10:14 Tolerancia

Tolerancia képe

Óhhhh! Délutános vagyok a héten, és tegnap este kilenckor nem volt nagyobb problémám, mint egy dinnyét szerezni valahonnan, akárhonnan, bárhonnan.  Épp, mint kismama koromban... :-)))

Kösziiiiiii!

 

 " Amit az ember leírt, az többé nem sanyargatja." /Ernest Hemingway/

sze, 2011-08-24 11:32 Sren

Sren képe

Adjisten! (Most nehogymár én is nekiálljak huhhogni – de, mondjuk, átkeresztelhetjük a lapot www.huhhh.hu-ra :D Szívesen a monitorhoz vágnék egy üveg pezsgőt.)

Mert: rögtön elsőre alanyegyeztetési zűr? Jáj! Pont hu! :D Hátulról fémkarjával lefogta, de kicsodát? A tüzet? Attól, hogy a mondanivalójában szerepel Déna neve, ez még nem válik elsőrendű alannyá, ez csak egy név – így tehát az alany szerepében az előző mondat alanya marad, a tűz.

A biztatást rövid i-vel írjuk, a többibe meg nem megyek bele, mert összefoglalva tök ugyanazok a hibák maradtak, amikről a belső fórumon írtam: a beszélt nyelv jellegzetességeit kellene irodalmiasabbá tenni. Leírsz egy csomó dolgot, aminek (beszélve) a hangsúly ad nyomatékot, ritmust, és nem érzed, hogy írásban ez nincs, tehát más módszerekkel kell hozni. KELL, mert ha nem teszed meg, zavarossá, hanyaggá válik a szöveg. Olyan hatást kelt, mintha csak simán, különösebb odafigyelés nélkül leírnád, amit gondolsz, és ennyi. Olyan érzés, mintha nem is próbálnál fogalmazni, holott tudom, mennyit dolgozol egy-egy írással.

Részben ebből adódnak az ilyen mondatok: „A láng vöröses fényében húga úgy érezte…” – Nem hibás konkrétan, viszont ügyetlenke, mert mit lehet érezni a láng vöröses fényében? A fény nem elvont fogalom, konkrétumot kér. Látni lehet a fényben, de érezni – jó, azt is lehet, de faramucin jön ki, pont az elvontság miatt. (Azért mondom, hogy részben, mert ez nem kifejezetten beszéltnyelv-dolog, mégis kapcsolódó probléma, mert nem is kifejezetten nyelvtani.)

Vagy az ilyenek: „Még mindig megijesztette a lányt, Ambrus olvas az arcáról.” Faramuci, ügyetlen. Mit akartál írni? Azt, hogy megijesztette a lányt, hogy – tehát maga a tény – Ambrus olvas az arcáról? Vagy azt, hogy bátyja lénye ijesztette meg, és a második tagmondat csak egy mögészúrt infó? Ilyenekkel totál zavarba hozod az olvasót, ráadásul mindenképpen hibás: ha az első eset forog fenn, akkor kell bele egy „hogy”, ha a második, akkor inkább két mondat, de minimum pontosvessző kell a vessző helyett.

Itt a másik iskolapélda: „Életében először szembesült azzal, Ambrust mégsem mindig szórakoztatták szenvedései.” – Itt viszont bizonyos vagyok a mondanivalóban, de kihagytál egy „hogy”-ot. Felületes írásmód, és nem adja vissza, amit szeretnél elérni vele. Beszélt nyelv? Így is mondod a hasonló szerkezetű mondatokat? Figyeld magad beszéd közben. Ha így van, írásban koncentrálj rá, hogy ezt ne csináld. Ne úgy írj, ahogy beszélsz.

„Húga egy percig azt várta, újra lefogja majd, és arrogáns lesz.” – Itt a harmadik. A várta után vagy kettőspont, vagy hogy; inkább utóbbi, a mondatszerkezet miatt. Bár konkrétan ez a mondat határeset, ezek nélkül is átcsúszik a rostán, de érted, mit próbálok mutatni. Három-négy (hat, hét, sok) ilyen mondat egy rövid műben, nagyon megakasztó, ráadásul többnyire nyelvtanilag is hibás. Tény, hogy a „hogyozást” kerülni ildomos, de nem mindenáron, és nem így.

A novi nem rossz, de neked már nem elég annyi, hogy jókat írsz. Gyerünk, ugorj most már, kinőtted ezt a szintet.:)

 

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

cs, 2011-08-25 07:49 Roah

Roah képe

Szép jó reggelt! :)

"Egy alapszabály, amellyel ez a könyv nem foglalkozik másutt: "A szerkesztőnek mindig igaza van." Ebből következik, hogy egyetlen író sem fogadja meg a szerkesztője tanácsát, mert egyik sem éri el a szerkesztői tökéletességet. Van egy másik szabály is, miszerint az írás emberi dolog, a szerkesztés isteni."     /Stephen King: Az írásról/         :))))

Kalandos útján elért a , és noha társaságban voltam, nem álltam meg, hogy ne lapozzak bele a metrón. :)) Köszönöm! :)

Már javítottam az elveszett hogyokat, rendeztem az alanytévesztést is.
King gondolatával élve, a te munkád az isteni, én pedig néha összezavarodom; ismersz. Te aztán tényleg ismersz, tudod, hogy milyen blazírtan, szlengesen beszélek baráti társaságban, nem ritkán csúnyán is, lazán, főleg, ha jól érzem magam. Nem használom sem a markáns, sem az önkéntelen, de még a ringató szavakat sem, mert ennél jóval közvetlenebb, sőt, talán felszínesebb vagyok három dében.:D Miért? Mert akkor nem kell megfelelnem senkinek. :)))  Aztán ott van a kosztűmös nyelvezetem, amit a munkahelyemen használok, ahol zsonglőrködöm a jogi, a vám, a száraz, kereskedelmi kifejezésekkel, szakszavakkal. Ezek segítségével kell eligazítanom az ügyfelet az eladási statisztika bonyolult labirintusában. Még egy kávét sem ihatok meg értékesítési, vagy üzleti partnerekkel anélkül, hogy észnél legyek: az udvarias, de sznob beszéd irtó fárasztó, és örülök, ha ezen a feszes pórázon lazítani tudok.
Harmadjára, valahol a kettő között ott vagyok én is - az írásaimban; talán a koktélja, vagy keveréke, de arra feltétlenül ügyelek minden alkalommal, hogy ha írok, egy szép talpas pohárban szolgáljam fel, gyümölcskarikával díszitve. (Na jó, néha véresen. :D Mert ha nincs vér, alig olvassák. :D) Egyszer erről, régebben ugyan, de Dórival beszélgettünk, amikor elárulta a nyitó és a záró mondat közötti összefüggéseket. Ebben a műben erre is törekedtem - kvázi az első mondathoz igazítottam a novella befejezését, mert ki akartam próbálni, hogy milyen. :) Ne tudd meg, mennyit tanultam ebből is. :))

Azt tanítottad nekem, kerüljem voltokat. Megtettem. Azt tanítottad, dobjam ki a hogyokat, mert tördeli a szöveget, vagy még rosszabb, szaggat. Megtettem. Egy-egy korrektúránál - nem Karcosra, hanem igazi, Srenesre célzom -, az "a" betűk fölösleges, potyázó mivoltára is felhívtad a figyelmem. Kihúztam őket, ahonnan csak lehetett.

Zsuzsi, én érzem - nagyon is! -, hogy hová kellene a mondataimban a hogy, de nem merem odaírni, mert attól tartok, azt hiszed, nem hallgattam rád. Komolyan így vélem. Szerettem volna, ha látod, igenis azt csinálom, és úgy, ahogyan tanítottad. Azt szerettem volna, ha látod, megéri velem foglalkozni. :) Hogy van eredménye, és nem pazarlás a rám fordított időd. :)) Ha valaki, te aztán pontosan tudod, mennyire utálok egyhelyben járni - én valóban fejlődni akarok. Újat, mást tanulni, később pedig mást mutatni. :) Minden mennyiségben. Nem azért dolgozom sokat -relatíve sokat -, egy novella írásával, mert nem megy, hanem azokkal babrálok, amikre te tanítottál: szórend, volt, hogy, a, dinamika. Úgy írni, ahogyan eddig még nem tettem.

Csak egyet kérek tőled: mi az, amin ne változtassak, mi az, ami az írásaimban jó, mibe ne nyúljak bele? Amit jónak találsz, amiről azt gondolod, vétek lenne elrontani? Tartalamaz ilyet?

Végezetül, hálával tartozom. :)) Nem eszel édességet, mert nem szereted, de egy-egy érdekes, elgondolkodtató véleményed után kényszet érzek, hogy mégis valamit adjak neked. :)

Tudod mit? Megugrom a te lécedet is. :))

 

 

 

 

 

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2011-08-25 10:19 Sren

Sren képe

Nagyon szívesen! Nagyon megnézném, hogyan reagálsz majd a pingvinekre – Dórinak igaza van, King komplett őrült bír lenni. :D

Kata, a beszélt nyelvvel nem szó szerint a TE beszéded jellegzetességeire célzok, hanem általában a beszéd jellegzetességére. Az egyéni sajátosságok elenyésző részét képezik ennek; ezen az alapon én is mondhatnám, hogy élőben én is szlengelek, káromkodom, és így tovább. Nem erről van szó. Hanem van egy általános nyelv (beszéd), és van az irodalmi nyelv (írás). Utóbbi a cél.:) (Van a harmadik lépcsőfok, a szépírás, de olyat mink nemigen csinálunk, talán nem is tartozik kifejezetten a próza műfajába, bár ebben, megmondom az őszintét, nem vagyok biztos: én zsigerből nézem ezeket a dolgokat, szakbarbarizmusra ritkán támaszkodom.)

Az irodalmi, írói nyelv elegánsabb. (A fokozás szándékos, sokan ugyanis ezt már összetévesztik a sznob, költői, finomkodó írásmóddal.) Vigyázat, ez nem zárja ki a megfelelő módon kezelt lazaságot, szlenget, könnyed „rizsát”, dumát, porhintést, ahogy a durvább, nyersebb kifejezéseket sem. A pongyolaságot viszont kizárja. Általános kifejezések helyett kevésbé szokványosakat keresünk. A teljesség igénye nélkül: nem, vagy csak ritkán mondjuk (írásban), hogy pár, hanem többnyire azt mondjuk: néhány. Sokszor helyett többnyire azt mondjuk: gyakran. Néha helyett legtöbbször olykor, vagy időnként. Megint helyett újra, ismét. Pedig helyett holott, vagy noha, ilyenek. Amennyire lehet, kerüljük az átlagkifejezéseket.

Természetesen ezekre is vonatkozik mindaz, ami a „hogyozásra”, felesleges névelőzésre, „egyezésre”, létigék zsúfolására: kerüljük, de nem mindenáron! Közel sem mindenáron, mert akkor aztán tényleg finomkodóvá, prűddé válik a szöveg.

Nem először mondom, ismered is a történetet, de hátha más is hasznát veszi: van kollegánk, akinek a szerkesztője olyan szinten ódzkodott a határozatlan névelő (egy férfi, egy fa stb) használatától, hogy az íróban kialakult egy rendes gátlás a szegény egy-gyel kapcsolatban, és már akkor sem használta, amikor számnévként szükséges lett volna. Inkább hibázott, de sosem írta ki betűkkel, hogy EGY.

Ugyanebbe a gödörbe estél a hogyozással? :O Kata, ahová kell, vagy legalábbis erősen javallt, oda kell, sohasem mondtam, hogy mindenáron irtsd. Én egyáltalán nem hinném azt, hogy „szófogadatlanságból” csinálod – de a másik meg az, hogy most legszívesebben összepuszilnálak, de akkor is: NE nekem akarj megfelelni! Téged ismerve furcsa is lenne. :D Aranyos vagy, de hidd el, én pontosan tudom, mennyire megéri veled foglalkozni. Ha nem így lenne, nem tenném.

Ahová nem akarsz hogy-ot tenni, tégy kettőspontot vagy fogalmazz másképp. Sokféleképpen meg lehet oldani.

„Norbi tudta, hogy a harmadik szomszéd harapós kutyát tart.”

„Norbi tudta: a harmadik szomszéd harapós kutyát tart.”

„Pista bácsi kutyája harap, Norbi pontosan tudta.”

És így tovább, összetett mondatokban még több variáció van, játssz kirakóst a szavakkal.:)

Mit javasolnék? Amit először. Fektess hangsúlyt a nyomatékra, hangsúlyra, ritmikára. Ne csiklandozz: üss. Inkább legyen itt-ott túllőtt egy kicsit – mert ebből már könnyebb visszacsipkedni, ha szükséges –, mint erőtlen, ügyetlen.

Mi az, ami jó? Hiszen elmondtam. Jók az ötletek, jó a történetvezetés, jó a dinamika, többnyire gördülékeny, olvastatja magát, van benne élet, átjön a vásznon még akkor is, ha néha zavarosan-döcögősen írsz. Gondolj csak bele, milyen lesz, ha ezeket kiküszöbölöd! Földhöz fogod vágni az olvasót.:)

Hajrá, ugord meg! De én enélkül is büszke vagyok rád.:) Példaértékű a hozzáállásod, az akarásod, sokan tanulhatnának belőle.

 

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

cs, 2011-08-25 12:38 Roah

Roah képe

A pinvinen már túl vagyok! :D Krhm, én az ilyesmit úgy hívom, mint egy durva pálinkát: kerítés szaggatónak, vagy olyan szag-jelenségnek, amitől lepöndörödik a falról a tapéta. :D Az biztos: orr nem marad szárazon egy pingvintől - és Kingtől sem, ugyanis felröhögtem a Héven. :D Nem volt ciki!

Képzeld, voltam olyan stréber, és még azt is megnéztem a neten, mi a helyes szórend, hogy lehet ugyanabból a mondatból, mást nyomatékosítani. Erre gondolok:

http://sites.google.com/site/tanuljmagyarul20091113/home/gramatiko/detal...

A példádról ez jutott eszembe. :)) Ebben a linkelt táblázatban a második mondatosdit tanulmányoztam.

Banyek, már kezdtem azt érezni, hogy falra hányt borsónak hiszed, amikre tanítasz: valóban, az egy története azonos az én hogyaimmal. Volt olyan, amit feltöltéskor gyorsan kihúztam. Sőt, teljességgel átírtam egy bekezdést is, sebtében. :)))

Hozzáállás? :)))))) Talán. :))) Bár én szívügynek vélem. Szívügynek, mert szeretnék egyszer helyet magamnak az írók periodus rendszerében.

Köszönöm, Zsuzsi, újra, és őszintén remélem, másoknak is tanúlságos - én imádok az irodalomról beszélgetni, tabuk nélkül. Olyat kérdezni, írni, amit esetleg más nem mer. :))

Fórum témának is jó lehetne, nem? :) Mondjuk így: "Az írásról tabuk nélkül - avagy amit senkitől nem mersz, vagy nem tudsz megkérdezni"

Kösz még egyszer. :)))

 

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2011-08-25 16:39 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Katám, kérésed számomra parancs. :D Bár erre lett volna a GYÍK alatti rész is.

Zsuzsám a magyar hangom, annyira, hogy pár mondatát olvasás közben előre gondoltam a fejemben. Teljes mell-váll-kar-és egyéb szélességgel állok mellette.

A te írásaidat a legjobb javítani. Mindig van benne valami, amit tanultál, és mindig van benne valami, ami kapcsán el lehet magyarázni valami mást (és nem feltétlenül hiba, csak előre lehet mutatni). Meg látni a csiszolódást. A nyers gyémánt egyre alakul, csak nehogy rosszul tartsuk a vésőt (a kalapáccsal te magad ütsz).

 

Ó, a fórum megnyitotta kapuit!

_____________________
Dr. Bloody Dora

sze, 2011-08-24 13:40 Sütiszörny

Sütiszörny képe
5

No, Katám, ez az olyan novella, amit szeretek tőled. Az előző tényleg kivétel volt. Zseniális a történet! Le vagyok gyűgözve! Nem hülyülök, tényleg. Nagyon tetszett. Hatalmas ötlet volt, és nagyon jól sikerült előadnod is. Adtam is rá egy ötöst. Így tovább! :)

De! Megjegyzem, az ötös előleg volt. A történet mindenképpen megérdemli, viszont vannak hibák. Már Sren is kiszúrt többet, köztük olyat, amit én is.

"A nappali árnyékos sarkának kandallójában lobogott a tűz.
– Te vagy a jövő, Déna! – kiáltotta a férfi, és hátulról fémkarjával lefogta."
Igen, ezt Sren is írta. Egyelőre még csak két alany jelenik meg: a kandallóban lobogó tűz és a férfi. A dolog értelme szerint a fickó a lángokat ölelte meg. Szóval ez így nem jó.

"Ambrus egyedüliként élte túl mindkét tragédiát: anyjukét, apjukét."
Ez értelmetlen. Ha egyedüliként élte túl, akkor hogyan lehet testvére? Mondhatod, hogy úgy értetted, a résztvevők közül élte csak túl egyedül, mivel a lány nem volt ott. De ez akkor is rossz. Tudod, ha utólag kell megmagyarázni, akkor nem jó. Szóval a mondat és a környezet szerint csak ő élte túl, és más senki a családból. Ami nem igaz.

"– Eressz el! – kérte Déna halkan, miközben a férfi felé fordította a nyakát."
Nos, ez nem olyan jellegű hiba, de több, egymástól eltérő értelme is lehet, ami felesleges kérdéseket vet fel. Jelentheti azt is, hogy a férfi a saját nyakát fordította a lány felé. Azt is, hogy a lány fordította a férfi felé a saját nyakát. Valamint azt is, hogy a férfi fordította önmaga felé a lány nyakát. Csak egy lehetőséget lehet elvetni, hogy a lány fordította maga felé a férfi nyakát. De ez utóbbit kivéve mind a három másik változat előfordulhatott. Tehát ez nem derült ki, azaz félreérthető és nem jó. De egyébként felesleges az egész hajcihő, mivel nem a nyakat fordítjuk el, hanem a nyakon lévő fejet. Talán, ha zsiráf az illető! De nem az, mivel nem említetted, hogy állatkertben lennénk. Pedig imádom a zsiráfokat! Olyan szépek! :) Nem akar valaki zsiráfokról írni? :D

"Még mindig megijesztette a lányt, Ambrus olvas az arcáról. Mit tehetett másként?"
Szerintem itt összekeveredtek az igeidők. És ez a "még mindig" dolog sem tetszik.

"A lányt ekkor idegesítette, hogy bátyja szemében kiszámítható."
Ekkor? Minek az oda? Persze, hogy ekkor, mivel abba a sorba van írva, nem később. Máskor nem idegesítette? Nem kell kiemelned. Vedd ki azt a szót!

 

No, ennyi találtam elsőkörben. Az ötös így is jár, de légyszíves javítsd a hibákat! Úgy járja!

 

Ja, még valami! Egy dolgot hiányoltam, de később az ötlet és a történet annyira jó lett, hogy elmonsta. Vagy éppen az hozta ki? Nem is tudnám megmondani. Szóval a lány menhetetlenül drogos. Ezt viszont nem hangsúlyoztad ki. A srác beszél róla, és ebből sejthető, hogy ha már hajlandó egy szervét, vagy az életét is odaadni azért, hogy megmentse, akkor már tényleg visszafordíthatatlan a függése. Viszont sem a narrációból, sem a lány megjegyzéseiből ez nem jön le. Utalni kellene az állapotára. Felemlíteni mondjuk bulikat, amikor hülyére lőtte magát, és végigmentek rajta sorba, vagy egyszerre a fiúk. Felhozhatnál olyan eseteket, amikor a kórházban tért magához több napos kóma után, mert túladagolta magát. Elvonási tüneteket, minden értéke eladását, hogy drogot vehessen. Mindegy, lényeg, hogy érezhető legyen, hogy a lány a leg aljáb van, egyébként methetetlen, és csak egy ilyen csoda segíthet. Írj megalázó, rémes dolgokat, amikre egy végstádiumú drogos csak képes. Hidd el, kellenek, különben gondolhatnánk, hogy a srác túlspirázta csak a dolgot, holott a lány csak elszívott egy füves cigit. Ez viszont nagyban lerontaná a hősiességét. Mert ugye ő egy hős volt, annak ellenére, hogy az elején csak őrültnek tűnt. Ne vegyük el tőle az önfeláldozása értelmét!

__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

cs, 2011-08-25 08:07 Roah

Roah képe

Te, Kék Monszter! :)

Tegnap dolog volt, nem értem rá, de ma reggel az első teendőm az volt, hogy javítottam. :) Oké, most, miközben ezt (is) írom, vagy háromszor szakítottak félbe - három sor?! -, ilyen ürüggyel, hogy "hányra mész ma?", "ha elfogy a multid, este nem veszünk, túl sokat bagózol", és a teljesség kedvéért még a Comedy is szól a tévéből, kivételesen nem Simson-ék, vagy a Family Guy bömböl, hanem valami idétlen ajánló. Tehát a körülmények csak a szokásosak...Klasz az egy gép a nappaliban! :( Marad a füles, amiből viszont zene szól, de legalább az alaphangulatomat megadja.

Köszönöm, Süti, nagyon! :))) Úgy mindent. :))

Déna drogosságára térnék ki; nem volt függő. :)) Legalábbis úgy nem, ahogyan te gondolod. Beteg volt. Gyógyíthatatlan beteg, aki csak a kokainban talált vigaszt. Minden-mindegy alapon. :) Ezért utaltam egy mondattal arra, hogy hiába teremtette meg Ambrus a helyzetet, a lány előbb számított a drog "ál-gyógyitására", mint fivérére. A kokain kikapcsolta a tudatát, nem agyalt a végzetén, nem kergett hiú ábrándokat arról, hogy egészséges lesz. Valószínüleg függővé válhatott volna, de a betegsége ezt úgysem tette volna lehetővé - még a rászokás előtt elbukik.

Ha megtévesztő, akkor írok még erre utalást, hogy egyértelműbb legyen: nem függő, csak kedély javításra használta a drogot.

És ö..ö...köszönöm, Süti, szívből. :))

 

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2011-08-25 15:49 Sütiszörny

Sütiszörny képe

Ja, értem, akkor a srác nem a drogozásból akarta kigyógyítani, hanem a betegségéből, ami miatt a drogot szedte. Értem. Viszont nekem az jött le, hogy a drogfüggéstől akarja megszabadítani. Lehet, hogy figyelmetlen voltam, de én a drogot találtam a fő gondnak. Igazából a lány betegségére utalást sem nagyon találtam meg. Talán jobb lenne ezt egy kicsit jobban kifejteni. Nem kell magyarázgatni, de azért tudjuk már, hogy nem a drog a ludas, hanem a kórság.

__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

sze, 2011-08-24 17:21 Kelvin

Kelvin képe

Ha Zsuzsi nem ír, talán sosem tudom elmondani, mi volt vele a gondom. Tényleg az, hogy mintha beszélnél.

Az eleje kicsit zavaros, de csak azért, hogy később tisztuljon a kép, de én az ilyet nem szeretem. De mivel ez szubjektív, le se írtam ide. :)

Később jó lett, talán belendültél, vagy nem tudom, a történet viszont szerintem tök jó.

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

cs, 2011-08-25 08:20 Roah

Roah képe

Nem is tudod, hogyan szoktam beszélni! :D Lájvban még nem is volt részed.:D Ha tényleg úgy beszélnék, amiként írok, nem férnék bele a próza kategóriába, elképzelhető, hogy csak sípolnék. ;)

Nem azt mondom, belelendültem a közepétől, hanem azt, hogy részben csend vett körül, részben pedig kiléptem a novellából. Az eleje karácsonykor készen állt, ez neked nem újdonság, szerintem. A kezdő mondathoz ragaszkodtam, mert kíváncsi voltam arra, miként lehet megvalósítani azt, hogy teszel egy szabályos nagy kört a cselekményben; oda kanyarodsz vissza, ahonnan elindultál.

Mivel nem akaródzott beindulni a történet folyamata, más, tapasztaltabb írókkal is beszéltem az ötletről, instrukciókat koldultam. Aztán nyitottam egy szűz wördöt, és leírtam mindent, ahogy jött. (Még abban is volt hiba, bár lényegesen kevesebb, mint az elejében.)

Így született meg végül a sztori.

 

Ja, és örülök, hogy olvastad. :)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2011-08-25 08:13 Maggoth

Maggoth képe
5

csak ilyen apró, pici hibák vannak, de ezek mégis megtörik néha, mint pl. ez

Amikor hazaértem már gáz szag volt, - gázszag

ahol eltűntek a mély sebben ujjai. - ahol eltűntek az ujjai a mély sebben

Van ahol kimaradt névelő, ilyesmik, de az ötlet lenyűgözött, én pedig az igazán izgalmas ötleteket sokkal nagyobbra értékelem, mint a hangulatot, ha nincs hozzá magyarázat vagy a sztori elvarratlan marad. Akkor cseszhetik a jó hangulatot, de hát nem vagyunk egyformák, mindenkinek más az értékrendszere, és a saját ízlése szerint osztályoz.

Én erre a sztorira az apróbb hibák ellenére ötöst adok, mert világos magyarázatot kaptam mindenre, így kerek egész, ahogy van, és mert az ötlet zseniális :)

Jah, és az ötösöm visszavonhatatlan :D

 

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

cs, 2011-08-25 08:38 Roah

Roah képe

Köszönöm, hogy olvastad, és örülök, hogy tetszett. :)

Az a bizonyos magyarázat kemény dió volt ám. Még nekem is. Gondoltam, hurrá, milyen jól felépíthetem a fiú-karakterem lélektani világát, de logikailag a francért sem akart összeállni a kérdésre a válasz: jó-jó, de mi lett a szülőkkel?

A megoldás végül abból fakadt, hogy egy ördögűzéssel kapcsolatosan beszélgettem barátokkal, ahol szóba került a természetfeletti, a racionális tudomány, és a teológia csatája, és persze az, hogy mennyi kérdésre nincs még kézzel fogható magyarázat. Én a misztikát erősítettem anno a szóban forgó témában, a "kimutathatatlan" megszállottság tekintetében, és azzal érveltem, hogy hány olyan történetről hallottunk, ahol valaki amnéziás, soha sem derül ki még számára sem a múltja, vagy kómából felébredvén egy beteg folyékonyan beszél spanyolul, noha az életben nem tanulta. Az anyanyelve mellett párhuzamosan kommunikált egy vadidegen nyelven...Amikor a beszélgetés ezen részére értünk, én azonnal tudtam, mi hiányzott a történetemből, miként lehetne ábrázolni. Ha sikerült a varázslat, annak nagyon örülök. :))

Nem is adom vissza az ötöst! Eszem ágában sincs! :D

Kösz még egyszer. :)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2011-08-28 08:36 Obb_régi

Akkor gonoszt játszok, remélem nem bánod, már a dicséreteket úgyis bezsebelted D

„A nappali árnyékos sarkának kandallójában lobogott a tűz.” – ez nekem visszás kezdés, mi a bánatnak oda az az árnyékos? Borzasztóan zavaró kép tárul így elénk: tűz: sötétség, hideg, tél stb., árnyékos: nyár, napsütötte, világos

„– Régen találkoztunk, elérhetetlen vagy. Nem veszed fel nekem a telefont, vissza sem hívsz, az üzeneteim is hidegen hagynak. Régóta követlek, láttalak az orvosnál is, most már találkoznunk kellett – lihegte a férfi.” – komm. az első mondat után, vagy le se kommenteld, ha fontos, akkor pedig ne kommentbe írd, hanem már új bekezdésbe, esetleg kicsi bővítve

„Ambrus élte túl mindkét tragédiát: anyjukét, apjukét” – igekötőt az ige elé, vagy: Egyedül Ambrus élte túl…

„húgát pedig megviselte az eredménytelen bíztatás” – nem jó ez így

„mert így rejtette el, hogy félszemű.” – menne ez szebben is

„látását érintő következményéről” – az ilyen fogalmazásnak hírekben, a Fókuszban van a helye D

„az agressziójára, az őrjöngésére, a fémkar fizikai előnyére.” – harmadik már nem ide való

„Déna nem számított segítségére, csak a bódító illúzióba ringató kokainéra.” – … más segítségre

„amikor a közelemben egy fadarabnál, megpillantottam a kulcstartódat, véresen.” – sok lesz a vessző, ha meg akarod kicsit szaggatni, akkor ne vesszőkkel tedd

„Ő, és még néhány szomszéd, eltolta a törmeléket” – ide sem kell vessző, egy sem

„Első pillantásra fel sem ismertem a deformálódott, csonkolt kart,” – a csonkolt kar a bátyján maradt, ez a leszakadt rész

„Ambrus hideg, fém ujjaival óvatosan” – nem kell vessző, és asszem mehet egybe: fémujjai

„A híradásokba is bekerült a szegény család, kiknek házát” – akiknek

„kiknek házát egy szerencsétlen rabláskor, szivárgó gáz robbantotta fel.” – nkv., de nem is ez a fő bibi, hanem mi az összefüggés? Azt egyedül a névelővel lehet orvosolni: akiknek házát egy szerencsétlen rabláskor a szivárgó gáz robbantotta fel.
„Alacsony voltam, és gyenge” – nkv.

„nekem pedig csinálnom kellett valamit!” – ejnye! – tennem

„Lepillantott.
Fivére szétrobbant.” – már nagyon be szeretted volna fejezi

Na jó nem leszek gonosz D, de ötöst sem adok, úgyis adtam a múltkor, de nagyon alakulsz már, tetszett a sztori is, kicsit a Hősökre hajaz, de sikerült megtöltened kiváló egyedi dolgokkal is.

h, 2011-08-29 06:48 Roah

Roah képe

Köszönöm, hogy elolvastad, és örülök, hogy tetszett! :)))

Én mit játszak? :D

Nem játszok, inkább figyelek. :)

Az árnyékosra szükség volt; nem írhattam sötét szobát, mert akkor ellentmondásba keveredek a tűz fényével. Vagyis ha azt mondom sötét, annak a környékére sem kerülhet a fény, semmilyen formában. Viszont minden nappalinak vannak árnyékos sarkai. :) Ez marad. :)

"„látását érintő következményéről” – az ilyen fogalmazásnak hírekben, a Fókuszban van a helye D  - Oké. :D

"„az agressziójára, az őrjöngésére, a fémkar fizikai előnyére.” – harmadik már nem ide való  - Nekem is beugrott a kevesebb néha több, de úgy éreztem ennyi még belefér. Tényleg nagyon kilóg?

"„Déna nem számított segítségére, csak a bódító illúzióba ringató kokainéra.” – … más segítségre .   Nem, ez jó így; a testvérére gondolt, nem másra. :)

"„Első pillantásra fel sem ismertem a deformálódott, csonkolt kart,” – a csonkolt kar a bátyján maradt, ez a leszakadt rész "  - Nem, leszakadt a karja - kézfejtől vállig. Az így csonk, nem? Ami a talajon van. Tudom, mire gondolhatsz, de szerintem így is jó. Csonk mindkettő, nem? Én a leszakadt karjára használtam. (Jó téma. :D)

"„nekem pedig csinálnom kellett valamit!” – ejnye! – tennem"  Egyet értek! Szóismétlés elkerülése miatt írtam így, nekem sem tetszett. Lehet, hogy mellőzőm majd - mármint a szóismétlés miatti aggodalmat -, és átírom tettre.

Nem befejezni szerettem volna, á, imádok írni, leírni, főleg ilyen részeket, csak nem volt szívem tovább nyúzni a fiú karaktert. :)) És még egy ok: volt a Karcon egy novella, talán tavaly, vagy azelőtti nyáron, nem tudom. Fiatalokról szólt, fiatal szemszögből, és azt hiszem, a cselekmény úgy alakult abban a történetben, hogy a főszereplőt leitatták, megerőszakolták, majd HÍV vírus hordozó lett, és szomorú véget ért az élete. Akkor olvastam többektől azt, hogy "még jó, hogy nem esett a karakter fejére egy féltégla, amikor kijött a rendelőből". Azt hiszem ezt Ndy írta hozzá :) Vagyis túlírták.  (Megvan! Ehhez a novellához írta anno Kelvin ezt: "Megcsinálták a púzóját." Emlékszel rá?)

Ez volt a második indokom arra nézve, hogy Ambrus halálát ne írjam ragozva. Tartottam a féltéglától. :))

Köszönöm a vesszős, és egyéb segítségeket is. :)

Te nem leszel gonosz, én meg figyelek tovább! :)))

 

 

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2011-08-29 18:37 Obb_régi

„Az árnyékosra szükség volt; nem írhattam sötét szobát, mert akkor ellentmondásba keveredek a tűz fényével. Vagyis ha azt mondom sötét, annak a környékére sem kerülhet a fény, semmilyen formában. Viszont minden nappalinak vannak árnyékos sarkai. :) Ez marad. :)” – imádom a betonfejőséget D, szükség van egyáltalán a sötétre vagy az árnyékosra? Sokszor csak kérdezek D

"„az agressziójára, az őrjöngésére, a fémkar fizikai előnyére.” – harmadik már nem ide való - Nekem is beugrott a kevesebb néha több, de úgy éreztem ennyi még belefér. Tényleg nagyon kilóg?” - A kórház hámló falára, ahol fivére magához tért, és értesült a karambol súlyos, látását érintő következményéről; az agressziójára, az őrjöngésére, a fémkar fizikai előnyére. - khmmm… kérlek olvasd vissza, ha még mindig nem vágod, akkor kifejthetem, de nem szeretném, mert sokkal, de sokkal értelmesebbnek taralak ennél, persze nekem is vannak olyan hülye mondataim, hogy hússzor kell megmondani, mire leesik

"„Déna nem számított segítségére, csak a bódító illúzióba ringató kokainéra.” – … más segítségre . Nem, ez jó így; a testvérére gondolt, nem másra. :) – akkor miért a kokain a mire? Kokainéra!!! Nem a testvérére!

A csonk ami megmarad!

cs, 2011-09-01 08:38 Roah

Roah képe

Obb, jövök ám majd, csak felém havazik. :)

Addig is, köszi. :)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2011-09-04 07:10 Roah

Roah képe

Na, megjöttem. :D

Kissé vissza kellett tekernem fejben az időt, hogy újra képbe kerüljek, annyi dolog volt a napokban - és az is milyen má', hogy az ember ebben a hőségben lesz náthás?! Hazahozták, és ajándékba megkaptam én is.

Elolvastam újra, amiket tanácsoltál, és hümmögve, de leesett, főleg a "más segítségére" vonatkozó javításod.

Köszöntem, ismét. :))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2011-08-28 11:33 Esvy

Esvy képe

A történet alapötlete nagyon jó, de a kidolgozás még hagy kívánnivalókat. A párbeszédek túl választékosak, élőszóban ebben a formában elképzelhetetlenek. Főleg Déna mondandójánál látni ezt. Meg annyira kerülöd a névelőket, hogy sok helyen zavaró a hiányuk. A végén először nem értettem, miért várandós Déna. Ambrus lesz a gyermeke, igaz? :)

 

A korlátok is korlátoltak.

h, 2011-08-29 06:55 Roah

Roah képe

Köszönöm, hogy olvastad. :))

Nem csak a névelőket, minden felesleget kerülök. :) Úgy tűnik, nekem ez lett a fóbiám, de majd teszek róla, hogy változzon - én vagyok a főnőke, vagy mi. :) Ez jó; a párbeszédek mizériájától lassan begöndörödik a szemöldököm. Valaki szerint pont az a baj vele, hogy túlságosan is élethű, szerinted meg hiteltelen, nem az igazi. :)) Majd írok csak sima, történet nélküli beszélgeteseket, gyakorlásként. Ha spárgába lecsúszom bármikor, bárhol, amikor olyanom van, és még mindig megy, akkor ez is fog. :))

Köszönöm, még egyszer. :)))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2011-09-01 19:58 Damien Grove

Damien Grove képe
5

Szóval,

A történet jó. A megírás is tetszett.

Az előttem szólók azt hiszem, már kielemezték a hibákat, nekem pedig csak egy dolgon esett meg a szemem:

"– Apa haldoklott az égő kocsiban, nekem pedig csinálnom kellett valamit! Akartam, hogy éljen. Amikor megérintettem, kipattant a szemem: végigcsorgott az arcomon, melegen, könnyszerűen, és úgy csöppent a nadrágomra, mint olvadó gyertyáról a viasz." - Nagyon szép mondat, szinte költői, mégis úgy érzem, ezt mintha a mesélő mondta volna, nem a szereplő. Eddig a pillanatig nem tűnt nekem túlságosan érzelgősnek (és itt most nem a szemében kibukkanó könnyekre gondolok), de itt ez a mondat elüt a karakterétől. Ha nem párbeszéd lenne, hanem leírás, sokkal jobban illene a szövegkörnyezetbe.

 

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

http://damiengrove.blogger.hu

v, 2011-09-04 07:16 Roah

Roah képe

Köszönöm, hogy olvastad, nagyon örülök, hogy tetszett!  :)))))

Igazad van, mert én is gondoltam arra, hogy leíró részbe kellene ezt a mondatot tenni, de a szemszög megkötötte a kezem. Mivel a lány oldaláról írtam meg, nem mertem variálni rajta. Valahogy megoldom majd, mondjuk úgy, hogy a lány, ha már amúgy is sok az emlékezés benne, és "ez is" eszébe jut; mintha a bátyja egyszer már elmesélte volna neki. (?) Így jó lenne?

Köszönöm, még egyszer! :)))

 

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2011-09-04 16:04 Damien Grove

Damien Grove képe

Ha már van ötleted, hogyan küszöbölöd ki, már jó.

Írd meg, és majd megnézem ;-)

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

http://damiengrove.blogger.hu

v, 2011-09-04 15:29 Borika

Borika képe
5

Mit mondhatnék, kedves Roah? Egészen lenyűgöztél! Jó ez a sztori, nekem nem döcögött sehol, vitt, sodort magával, és ismét csak olyan dologról szól, amelyen magam is sokszor gondolkoztam. Hát grat, ehhez nem tudok többet hozzátenni! :)

"Járt utat a járatlanért el ne hagyj!"

sze, 2011-09-07 20:42 Roah

Roah képe

Mit mondhaték,Borika? :))) Nagyon örülök, hogy olvastad. :))

Például ezt? ;)

http://www.youtube.com/watch?v=CyARoM2xs_w

Amúgy imádom az énekesük hangját. :)))

 

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

k, 2012-01-31 23:05 Randolph Cain

Randolph Cain képe

 Hát, Kata! Ezt eléggé eltaláltad, mármint az ötlet zseniális, az előadás módja pazar. Amivel gondjaim támadtak, az a néha fel-felcsendülő inas-szobalány felhangok. Csak egy pl, amikor Ambrus a végén levág egy hosszabb szöveget, és a közepén ott virít ez a mondat: "A családomért hajlandó vagyok bármire, odaadom azt, ami maradt belőlem, csak nem vágok a mellékhatásokhoz örömteli képet." Amellett, hogy az utolsó tagmondat szórendetlen az ízlésemnek, totál feleslegesnek érzem. Mert hogy is kezdődik az, amit mond? Nem kell túlmagyarázni, mert kissé esetlenné válik a mondandó, holott nagyot lehet vele szakítani.

Mindenesetre gratula, mert összességében ezt sem lehetett volna kihagyni! Marhára örülök, hogy szóba került a talin! :)

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

“Jobb sikertelennek lenni az eredetiségben, mint sikeresnek az utánzásban.” (Herman Melville)

sze, 2012-02-01 18:10 Roah

Roah képe

Köszönöm, hogy olvastad, örülök, hogy tetszett! :)))

Furcsa ez: tényleg eltávolodtam már ettől az írástól, és elég bután néztem a saját mondatomat. Kissé túlzásba estem a logikával, talán annak eredménye lehet ez a mondat is. Ne maradjon kérdés az olvasóban - na ja, csak ne így. Köszi! :)))

 

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

sze, 2012-02-01 23:49 Urbatorium

Urbatorium képe

Nekivágtam én is, mwuhaha, és az a baj, hogy ha még ilyen jó novellákat tesztek elém, akkor rá fogok szokni teljes írások elovlasására a gép előtt. :D Nem jó, nem jó, akkor lassan nem lesz értelme kinyomnom néha a gépet egy kis frissen nyomtatott (vagy éppen évezredekig padláson porosodó) könyvillatért.

Összességében engem elvarázsolt a történet, jól tűzdelted össze a technikai fejlődést a mentálissal, és örömmel vettem, amikor ebben a néhány percet felölelő noviban még a karakterek is nekiálltak egy jobb élet felé tendálódni. Nem volt könnyű dolgod! :D

 

Gratula és köszönöm!

*****

Az egyetlen igaz tanulás: a lényünkben szunnyadó tudás tevékennyé ébresztése.

Weöres Sándor

cs, 2012-02-02 19:32 Roah

Roah képe

Köszönöm az olvasást, örülök, hogy tetszett. :))))

Aha, tényleg kihívás volt megírni, minden tekintetben, de imádok kísérletezni, vagy valami olyasmit írni, amit azelőtt soha sem tudtam, vagy mertem elkövetni. Hogy sikerül-e? :D Mindig később derül ki.

Hm. "Jobb élet felé tendálódtak" a sztori lakói? :))) Ezt baromi jó hallani! Akik eddig olvasták - nem a Karcosokra gondolok, hanem úgy általánosságban, az olvasók -, mind valami mást mondtak rá. Tényleg változatosan jellemezték, alig akartam elhinni. :)))

Szóval a novellák olyanok, mint a felhők: mindenki mást láthat beléjük. :))))

 

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2012-02-02 23:53 BáróTornádó

BáróTornádó képe

Szia, mivel beszéltél róla a talin elolvastam. Lehetne hozzá illusztrálni, és ez jó, mert ha ilyesmi jut eszembe egy noviról, akkor annak erős képei vannak. És az jó!

Süss fel Én! Fényes Én!
Kertek alatt a ludaim megfagyÉn...

h, 2012-02-06 20:04 Roah

Roah képe

 Kösz, hogy ezt is elolvastad, nagyon örülök, hogy bejött. :))))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2014-07-31 10:37 decran

decran képe

Szia, nagyon tetszett! :)

Egyik este lazítás gyanánt kinyomtattam 3 novelládat, és ez lett a kedvencem közülük. Nem szoktam csillagozni, de szerintem is megérdemled rá az ötöst. Eredeti ötlet, komplex sztori, jó karakterek. Nagyon tetszett benne Ambrus jellemábrázolása, az, hogy elején mennyire hidegnek, agresszívnek tűnik és a végére ő lesz a "megváltó", aki önfeláldozásával adott új életet az egész családjának. Gyönyörű ív volt az is, ahogy erre a húga ráébredt. Nagyon jó arányban kombináltad a lélektani vonalt a csavaros történettel (a tenger által partra vetett jane/john doe-k behozása is fantasztikus!), mindkettő megérdemli a csillagokat.

A kivitelezést tekintve voltak számomra is bicegő mondatok, hiányzó névelők, néha a párbeszéd nem volt elég gördülékeny, de egyik sem volt annyira zavaró, hogy a történet rovására menjen. Nagyon tetszett a lerágott köröm = szégyen, a vaszongorán játszó fémbillenytűk, mindegyiknél elismerősen bólogattam :D

Néhány szubjektív kritikai észrevétel: nekem az első mondat kicsit körülményes, szerintem az "árnyékos" töltelék, a birtokos szerkezetek halmozása sem feltétlen nyitja meg olyan könnyen az utat a történetbe. Én egyszerűen annyit írtam volna, hogy "Tűz lobogott a kandallóban.", de én szeretem a rövid kezdéseket, szóval ezt olvasója válogatja. Másrészt ez a kezdés is implikálja, h feltehetően sötét van, és egy belső térben játszódik a sztori (az hogy ez a nappali vagy a kamra, a sztori szempontjából jelentéktelen).

Ambrus második megszólalása túl hosszú ahhoz, hogy azt lihegve mondja, nem tudtam összeegyeztetni a kettőt.

Nagyon sok helyen hiányérzetem van a névelők tekintetében :D

"akkor ezeket elérte" - nekem az "ezeket" bántotta a szememet => "akkor elérte a célját", hmm?

"A híradásokba is bekerült a szegény család, kiknek házát..." - Itt szintén javasolnék egy másik alternatívát, nekem furcsa, idegen a megfogalmazás. Mondjuk így: "Igen, majdnem így történt. A hírek másról sem szóltak, csak a szegény családról és a szerencsétlen rablásról, arról, hogy szivárgó gáz robbantotta fel az otthonunkat. Még a föld is meghasadt az épület alatt. A széttépett, megégett maradványokat pedig hiába keresték, nem találták... - Bátyja nagy levegőt vett"

"Az épület falai egyszerre recsegtek a csontjaimmal" - Egyszerre? Nekem elsőre furcsa volt, és felírtam magamnak, hogy inkább "együtt", de most már inkább neked adok igazat :D Vagy: "Az épület falai a csontjaimban recsegtek, mintha eggyé váltunk volna."

Köszi az élményt! És gratu :)

_

"Szomjan halok a forrás vize mellett."

cs, 2014-07-31 10:49 Roah

Roah képe

Tyhűűű, akasztod a hóhért? :)))))))))))))))))

Teljesen elszoktam tőle, miként kell fogadni egy olvasói véleményt, kritikát. .:))) Jól zavarba vagyok, és...

Nagyon köszönöm!

Képzeld, ezt a sztorit szerettem. Noha sok mindent másként írnék már meg benne.
Ó, az abetűk?! :D

A névjegyem! :D Egyszerűen nem tudom, miért hagyom el őket. Nem csak novelláknál, de hozzászólásoknál is. Az a legjellegzetesebb hibám, egy fura anyajegy a mondataimban.

Köszi, Decran, még egyszer! :)))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2019-01-06 14:31 vman95100

vman95100 képe
5

Kötelező olvasmány!!!