Beton

Nyugodt elégedettséggel lépked felfelé a lépcsőn, hogy a szokásos ebéd utáni pihenésnek átadja kényelemhez szoktatott testét. Az ajtó bezárva, csengő, telefon kikapcsolva, biztos, hogy senki nem zavarhatja. Alsónadrágra vetkőzik, lefekszik és hamarosan el is alszik.

Fejfájással ébred. Mintha kést szúrtak volna két szemöldöke közé. Ha lehetne, még szorosabbra zárná szemét, nemhogy kinyitná. Némi erőltetett pislogás és hunyorgás után mégis a felkelés mellett dönt. Kissé meglepetten veszi tudomásul, hogy sötétedik. Nem gondolta, hogy átaludta az egész délutánt. Az öltözéssel nem foglalkozik, csak egy pohár vízre vágyik. Indulna is a konyha felé, de nehezére esik felállni, visszaül az ágy szélére.

– Csak nem elhagyott az erőd? – A váratlan hang megrémíti. Hirtelen felugrik, hogy kiderítse, honnan jön. Egy sovány, görnyedt hátú alak ül az ágy másik szélén, és cinikus hangsúllyal folytatja. – És még félsz is?! Ejnye, mi lett veled?

– Ki vagy te? Mit keresel itt? – kérdi amaz, bátorságát összeszedve.

Egy rövid, gúnyos nevetés után jön a válasz.
– A Gyűlölet vagyok, és nem keresek semmit. Itt lakom. Pontosabban – a lelkedben. Köszönöm, hogy mostanáig tápláltál, de most úgy döntöttem, más lakhelyet keresek. Bár, be kell vallanom, ilyen jó helyem még soha nem volt. Senki még nem foglalkozott velem ennyit, nem táplált ilyen kitartóan.
– Takarodj innen! – kiáltaná a férfi, de csak nyöszörögni képes.
– Amint befejezem a művedet, megyek. – Miközben beszél, a másik elé sétál, aki újra az ágy szélén ül. Az megretten a látványtól és hanyatt esik. Undor, félelem és tehetetlenség marja egyszerre. A sovány, magas alak egészen közel hajol hozzá. Arca szinte nincs, csak mintha néhány rongyfoszlány volna a koponyájához ragadva. Szeme helyén szürke, füstös gödrök. Szájából elviselhetetlen bűz ömlik, és néhány fogcsonk látszik.

– Mit akarsz befejezni? Milyen művemet? – préseli ki a szavakat a reszkető férfi.
– A pusztítást akarom befejezni. Az élet kiirtását. Élvezet lesz nézni! – Közelebb hajol a rémülettől öklendező emberhez, majd folytatja. – Mikor kiválasztottalak, nem gondoltam, hogy idáig fejlődsz majd. Büszke vagyok magamra. Kevés embert sikerült ilyen gonosszá formálnom. Ennél magasabb szint már nincs. Éppen ezért keresek egy másik lelket, másik testben, hogy tápláljon, miközben én kiképzem őt. Remélem, vele is könnyű dolgom lesz.

– Miről beszélsz?
– Ne erőlködj! Nehogy belefulladj a saját hányásodba! Bár … miért is ne?! De azért ezzel még egy kicsit várjunk. – Leül áldozata mellé, és úgy beszél tovább. – Tudod, az idők folyamán szinte tökéletesen olyanná alakítottalak, mint én vagyok. Egyetlen pici dologban különbözünk egymástól. Míg te minden élőlényt gyűlölsz, és szépen ki is irtottál magad körül, egyvalakit mégis nagyon szeretsz – saját magadat. Én viszont gyűlöllek téged is.

Feláll, és újra a másik fölé magasodik. Már üvölt, egyre harsányabban, szinte sikoltó, éles hangon.

– Nem fogsz élni te sem! Merev és rideg leszel, mint minden, amit teremtettél. A hatalmas betonkerítés, amivel elszigetelted birodalmadat az élő világtól. A kerted, udvarod - szintén beton borítja. Az ablakokon dupla redőny … Tökéletesen megoldottál mindent, hogy az életnek ne legyen esélye a közeledbe férkőzni. Te vagy az utolsó, ami nem idevaló. Itt nincs helye életnek! Ez a hely a gyűlölet oltára. Nem engedem, hogy megszentségtelenítse egy önelégült élőlény!

Pár pillanat múlva nyugodt hangon folytatja.

– Hamarosan elmegyek. Én mindent itt hagyok, de van itt még valaki. Ő az egyetlen lény, akinek a hatalmát elismerem, és csak neki vagyok hajlandó szolgálni. Ő nem fog üres kézzel elmenni. Azért jött, hogy a lelkedet a pokolba vigye.

3
Te szavazatod: Nincs Átlag: 3 (3 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

h, 2019-01-14 17:18 Blade

Blade képe

...és utána mi történt?

Hiányzik nekem a vége.

"– Nem számít, ki vagyok, és nem keresek semmi." - kis gépelési hiba + miért nem számít, hogy ő kicsoda? Azt hittem, róla szól az egész.

Nem derül ki, hogy miben nyilvánul meg a fickó gonoszsága, és hogyan jutott idáig.
Illetve az is eléggé homályos, ki/mi is ez a rothadó alak, illetve hogy miért ilyen a külseje.

h, 2019-01-14 20:21 Suana

Köszönöm, hogy kiraktad! :)

Jaj annak a műnek, amit meg kell magyrázni. -- mondta valamikor valaki. Ennek jegyében egy kicsit elhalasztom a magyarázatot, de majd megjelenik az is.

Köszi :)

Üdv: Sz

k, 2019-01-15 22:18 Suana

Szia!

(Ez nem az én napom, de ennek ellenére megpróbálok magyarázkodni.)

Csupán annyi történt, hogy rosszul oldottam meg a saját magam által kitűzött feladatot.

Nem elég, hogy horror, de még azt is kitaláltam, hogy konkrét "megnevezés" nélkül próbálom elkülöníteni és jellemezni a két szereplőt. Ígérem, többé nem próbálok ilyet!

A rothadó alak beküldésig a Gyűlölet nevet viselte. És azért ilyen a külseje, mert a gonosz szörnyek mindig csúnyák.

:)))

Üdv: Sz

p, 2019-01-18 10:20 Blade

Blade képe

A gonoszok nem mindig csúnyák, sőt...;) Lásd itt.

Amúgy lehetett volna más is, nem csak gyűlölet, pl őrület, harag, közöny, stb. Legalábbis a szöveg alapján nem derül ki, hogy mi lakozik pontosan benne.

p, 2019-01-18 19:38 Suana

Tudtam! :)
Nő. :(

:)))

Üdv: Sz

h, 2019-01-14 19:07 AvatáR

AvatáR képe
4

Nos, először is sziasztok újra! BUÉK nektek!
Másodszor: a mű nyomasztó, de jó, kiválóan visszaad egy bezártság érzést. A főszereplő bűneibe pedig bárki odaképzelhet bármit. :) A rothadó alak meg szerintem maga a Kaszás!

"A két legerősebb harcos a Türelem és az Idő"

h, 2019-01-14 20:26 Suana

Szia!

Örülök, hogy újra látni Téged itt. Ha jól emlékszem, pár napja is jártál a Karcolaton. :)

Köszönöm, hogy elolvastad és hozzászóltál az írásomhoz.
Örülök, hogy a hangulatot sikerült átvenned. :)

:)))

Üdv: Sz

k, 2019-01-15 06:23 Gitáros

Gitáros képe
4

mellet - mellett
Ez hely - ez a hely

Jó a felfestett háttér, megfelelően nyomasztó a hangulat egy ilyen jellegű történethez, megvan hozzá a stílusérzéked, egyedül a terjedelemmel nem vagyok kibékülve.
Ugyanis, olvastam volna még tovább!
Írj! Többet, hosszabban, mélyebben, alaposabban!
Miután kiderült, hogy megy ez Neked, kedves Suana, nyugodtan elkezdhetsz komolyabban is foglalkozni az írással, izgalmas, érdekes történetek kitalálásával és kidolgozásával.
Várom a következőket!
Hajrá!

Miki

k, 2019-01-15 21:48 Suana

Szia

A hibákat javítottam - köszönöm, hogy figyelmeztettél. :)

Ez a műfaj tőlem nagyon távoli. A "csakazért is" hajtott, hogy megírjam ezt a történetet.
Ilyen lett. Nem vagyok rá nagyon büszke. :)

Köszönöm az olvasást, a véleményt és a segítséget!

:)

Üdv: Sz

k, 2019-01-15 07:06 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe

Szia!
Nekem annyira nem tetszett, mint a többieknek, de elismerem, sokkal többet nem lehetett volna kihozni ekkora terjedelemből. Két dolgot említenék meg, ami nekem szúrta a szemem. Az egyik az alany hiánya, nem csak hogy nem tesz hozzá, de emiatt kerültek bele olyan merev kifejezések, mint például "kiáltaná az előbb kérdező", "amaz" vagy akár az "alak" is egy egészségesebb "férfi" helyett. A titokzatosság itt nekem nem működött, a főszereplőt nem ártott volna valamennyire közel hozni, ezek a kifejezések viszont távolságtartóak.
A másik pedig, hogy számomra onnan, hogy nyíltan leírtad, mik a lény céljai, hol él, elveszett a hangulat és az érdeklődés - az ilyen dolgokat lehetne esetleg továbbgondolásra az olvasó fantáziájára bízni, de lehet, hogy rosszul látom.
"Nemhogy belefulladsz a saját hányásodba!" - Nem inkább nehogy belefulladj? Vagy még a végén belefulladsz!

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"

k, 2019-01-15 22:03 Suana

Szia!

Milyen kifinomult érzékkel tapintottál a legérzékenyebb pontomra! :)

A rejtett alany - ráadásul duplán! Ez is csak az én agyamban kerülhet felszínre. :( És még milyen sokat agyaltam rajta!

A hányás és a poén lelövése is jogosan lett kiemelve.

Köszönöm az olvasást és a véleményt!

:)

Üdv: Sz

k, 2019-01-15 22:03 Suana

Szia!

Milyen kifinomult érzékkel tapintottál a legérzékenyebb pontomra! :)

A rejtett alany - ráadásul duplán! Ez is csak az én agyamban kerülhet felszínre. :( És még milyen sokat agyaltam rajta!

A hányás és a poén lelövése is jogosan lett kiemelve.

Köszönöm az olvasást és a véleményt!

:)

Üdv: Sz

k, 2019-01-15 18:25 Roah

Roah képe

Szanakszos szomszéd effekt inspirált?

"Nyugodt elégedettséggel lépked felfelé a lépcsőn, hogy a szokásos ebéd utáni pihenésnek átadja kényelemhez szoktatott testét. Az ajtó bezárva, csengő, telefon kikapcsolva, biztos, hogy senki nem zavarhatja. Alsónadrágra vetkőzik, lefekszik és hamarosan el is alszik."

Jó dolog a rejtett alany, csak nem mindig működik, szerintem itt funkciója sem volt.

"Ha lehetne, még szorosabbra zárná szemeit, nemhogy kinyitná."

Szemét, 'szorosabbra zárná szemét'...

"Némi erőltetett pislogás és hunyorgás után mégis a felkelés mellet dönt. Kissé meglepetten veszi tudomásul, hogy már kezd sötétedni. Nem gondolta, hogy átaludta az egész délutánt. Az öltözéssel nem foglalkozik, csak egy pohár vízre vágyik. Indulna is a konyha felé, de nehezére esik felállni, visszaül az ágy szélére."

"– Csak nem elhagyott az erőd? – A váratlan hang megrémíti. Hirtelen felugrik, hogy kiderítse, honnan jön."

Nagyon nem jött nálam ez össze - nem veszem komolyan a megfogalmazás és az írástechnikai sutaság miatt. Érted, nekiáll a 'valaki' keresni, hogy honnan jött a hang...mintha egy kulcsot keresne, vagy hasonlót.
A rémület ábrázolására, az ijedtségre az egyik helyi sokkoló szerző novelláit ajánlom, Chris Kelvint. Nézd meg, miként lehet valóban halálra rémíteni valaki néhány leíró mondattal. ;) Hátha tudsz lesni tőle.

Soknak tartom a felesleges szavak használatát is, amik csak arra jók, hogy a mondatok dallamát fallsá tegyék. Ilyenek a 'némi' (ami még egy vicces hangzású szó is, szerintem), 'kissé', 'kezd' ('kezd sötétedni helyett 'sötétedett' vagy 'besötétedett'), ilyesmik.

"– És még félsz is?! Ejnye, mi lett veled?"

Ne haragudj, de nagyon sutának tartom ezt is.
(Amúgy jó, hogy a 'nemtudomki' karakter említi 'másiknemtudomki' karakternek hogy fél, én ugyanis olvasóként semmi jelét nem tapasztalom ennek.)

"– Ki vagy te? Mit keresel itt? – kérdi amaz, bátorságát összeszedve."

Ez például arra is utalhat, hogy 'nemtudomki' karakter egyszerűen skizoid, disszociatív személyiségzavarban szenved, ergo magában beszél, tudathasadásos.
És ez elbizonytalanít, nem érteni, mi történik, csak találgatni lehet.

Eddig tulajdonképp nemtudomki ledőlt, majd felkelt, hunyorgott, sötét lett, szomjas volt, és jött egy másik nemtudomki, akivel kommunikált.

Érted? :)))

"Egy rövid, erőltetett nevetés után jön a válasz."

A gonosz mindig vihog - klisés.
(De nem szeretek ilyen hozzászólást írni.)

"– Nem számít, ki vagyok, és nem keresek semmit. Itt lakom."

Ez egyre jobb...
Ne haragudj. :(

"Köszönöm, hogy mostanáig tápláltál, de most úgy döntöttem, más lakhelyet keresek. Bár, be kell vallanom, ilyen jó helyem még soha nem volt. Senki még nem foglalkozott velem ennyit, nem táplált ilyen kitartóan."

Szörnyen sablonosnak találom, szívből sajnálom.

Így képzeled el, hogy a lelkében 'lakik' valami?

És ha épp ez a baj? Ha ez egy gigászi tévhit? És a neurológia, az ideggyógyászat, elmegyógyászat azért toporog egy helyben, brutál sok ideje, mert 'belül' keresnek közben meg kívül van?
Hogy valójában paraziták? Egy ingyenélő lustaság?
Kicseszett Energia Paraziták, akik ráakaszkodóak, egy kis résen át akár, beférnek a legkisebben is, mint egy nyomorult mentál-szívószál egy parányi gyengeségen át a tágból, melegről, elég csak egy kis pici instabilság, és szűkítik a teret, szívják a tudat terét, egyre szűkebbre és szűkebbre, viszik, amit érnek, egészen addig, amíg a 'tudat beszűkül', egy apró ponttá, ahol semmi más nem marad, csak a (ön)megsemmisülési cél?
A tudat örökké beszűkül?

"– Takarodj innen! – kiáltaná az előbb kérdező, de csak nyöszörögni képes."

Az 'előbb kérdező'?
Ne má'.
Látod?
Nemhogy nincs értelme dupla rejtett alany alkalmazásának szerintem, de még meg is nehezítette az írást. Magyartalanná teheti, értelmetlenné, holott pusztán csak két nemtudomki kommunikál, ki más kiáltott volna, mint az egyik nemtudomki.

"– Amint befejezem a művedet, megyek."

Őszintén sajnálom, de miről beszél? Milyen művéről? Most mondta, hogy nem keres semmit, ami számomra annyit tesz, hogy nincsenek szándékai.
Olyan, mintha nem gondoltad volna át, miként is kellene beleállítani két alanyt ebbe az ötletbe.

"Az megretten a látványtól. A sovány, magas alak egészen közel hajol hozzá. Arca szinte nincs, csak mintha néhány rongyfoszlány volna a koponyájához ragadva. Szeme helyén szürke, füstös gödrök. Szájából elviselhetetlen bűz ömlik, és néhány fogcsonk látszik."

Nem a te világod ez, szerintem.
Kelvintől olvastad az Tündért? Itthagyom a novit a hozzászólásom végére.

"Alig préseli ki a szavakat:"

Az 'alig' és a 'préseli' ugyanazt a hatást kelti, szerintem elég egy is. Vagy alig bírt beszélni, vagy 'préselte a szavakat.'
Ennél a megfogalmazásnál lényegesen magasabb színvonalú a szókincsed, a nyelvi szinted - hol az ördögbe van?

"– A pusztítást akarom befejezni. Az élet kiirtását. Élvezet lesz nézni, hogy te is megszűnsz élni."

Számomra klisé a sokadikon.

Ez a favoritom! Ez az elgondolás!
Mert mi van, ha az Energia Parazitának pont az ellenkezője az érdeke? Mi van akkor, ha pont az a lényeg, hogy minél tovább használhassa, minél tovább tartson, és még tovább, és még tovább?
Hogyan létezhetne, ha eltűnik a frigója..?
Mi van, ha egy egész léten állt elvan így, a lustaság sokkal értékesebb, a parazitáskodásnak pont a kihasználás a lényege, soha nem a kivégzés?
Ha kell, a megsemmisülés előtt egy lépéssel áll meg, lassít, és ezt a folyamatot teszi amióta világ a világ? És ha elveszti az frigót, az neki nagyon nem buli?

"Mikor kiválasztottalak, nem gondoltam, hogy idáig fejlődsz majd. Büszke vagyok magamra. Kevés embert sikerült ilyen gonosszá formálnom. Ennél magasabb szint már nincs. Éppen ezért keresek egy másik lelket, másik testben, hogy tápláljon, miközben én kiképzem őt. Remélem, vele is könnyű dolgom lesz. "

Klasszikus mellékhatások? Hm - sokkal jobb szoktál lenni, eredetibb elgondolásokkal.
Tudod, mi van?
Keresem az írásban Suanát.

"– Ne erőlködj! Nemhogy belefulladsz a saját hányásodba!"

Szerintem ez is el van baltázva.

Szerintem nem ezt szeretted volna írni.

Hanem valahogy így:

'Ne erőlködj! Nehogy belefulladj a saját hányásodba!'

Egyébként szerintem ez is egy elavult szókapcsolat, és szerintem nem kell a 'saját', elég a 'hányásodba', nyilván nem a szomszédé, hogy ironikus maradjak.

"Egyetlen pici dologban különbözünk egymástól. Míg te minden élőlényt gyűlölsz, és szépen ki is irtottál magad körül, egyvalakit mégis nagyon szeretsz – saját magadat. "

Mondanám, hogy ezt is ellenkezőleg vélem.
Mert mi van, ha magukkal állnak a legnagyobb hadban, és emiatt válnak az Energia Paraziták áldozatává? 'Az vagy, amit teszel'?
A gyűlölet önmagukkal kezdődik és ott is ér véget?

"Most üvölt, egyre harsányabban, szinte sikoltó, éles hangon."

Nem kell a 'most', szerintem. Ha mindenáron jelezni szeretnéd az időt, mert fontosnak tartod a jelzését az írásban, az 'ekkor'-t javasolnám. A 'most' belezavar szerintem a cselekmény idejébe.
Szerintem a 'szinte' is felesleges.

"– Nem fogsz élni te sem! Merev és rideg leszel, mint minden, amit teremtettél. A hatalmas betonkerítés, amivel elszigetelted birodalmadat az élő világtól. A kerted, udvarod - szintén beton borítja. Az ablakokon dupla redőny … Tökéletesen megoldottál mindent, hogy az életnek ne legyen esélye a közeledbe férkőzni. Te vagy az utolsó, ami nem idevaló. Itt nincs helye életnek! Ez hely a gyűlölet oltára. Nem engedem, hogy megszentségtelenítse egy önelégült élőlény!"

Mondd kérlek, hogy ez a szomszéd, a szanakszos szomszéd, és ez a betonosdi leírás Freudi-kiszólás, légyszí', ugye a szomszéd, ugye miatta van ez?

"Pár pillanat múlva nyugodt hangon folytatja."

Annyira hiányoznak eredetibb gondolataid.
Határozottan úgy érzem, hogy ez a tematika azért lett ebben az írásodban ilyen, és a kivitel is, mert olyan távol állsz a műfajtól, mint ide a Plútó.

"– Hamarosan elmegyek. Én mindent itt hagyok, de van itt még valaki. "

Szerintem nem kell az 'én'.

"Ő az egyetlen lény, akinek a hatalmát elismerem, és csak neki vagyok hajlandó szolgálni. Ő nem fog üres kézzel elmenni. Azért jött, hogy a lelkedet a pokolba vigye."

Szerintem nincs ilyen placc. :))) A tré placc az, ahol Isten nincs jelen. (Ted Chiang egy brutál jó novellát is írt erről, az a címe, A Pokol, mint Isten hiánya.)

Felénk él egy legenda. :)))
Pokolról, aki egy asszony. :))) Sátán felesége volt.
Sátánnal, akivel (a név a legenda szerint egy időben olyan divatos volt, mint manapság a Dominik, vagy ilyesmi) marha rossz, 'égetnivaló', 'mint a tűz' természete miatt nem bírt a családja, az történt, hogy elhajtották hazulról, mert nem bírtak vele. Meg kellett tanulnia a szívével gondolkodni, látni, arra használni, amire való. Sátán egy tonnát kalandozott, amíg nem találkozott egy asszonnyal, akit Pokolnak hívtak. Szerelem lett belőle, boldog frigy, lett egy fiúk, Ördög (Eördögh, így írták).
Egy szörnyű katasztrófa pusztított, a tűzbe odavesztek sokan. Sátán túlélte, kétségbeesve kereste a családját, "Ördög és Pokol! Ördög és Pokol!" ordította.
Sátán majd beledöglött a bánatba.
Szenvedett, kínlódott, nem bírta feldolgozni a családja elvesztését, nem szólt senkihez. Haragudott magára, amiért túlélte a katasztrófát, haragudott a világra, az égre, ami a pusztítást hozta, gyűlölt mindent, ami életben maradt - szeme lángolt a dühtől, sütött, izzott, mint a parázs...
...és a világ a félni kezdett tőle.

Szerintem ennél az írásodnál ezerszer jobbakat csapattál már. Szerintem ez nem a te műfajod - az egyetlen ok, amiért nekiálltam dolgozni vele az, hogy rendkívül nagyra értékelem, ha egy szerző kijön a biztonsági zónájából és kipróbál valami más eszköztárat, más témát, sajátjától merőben eltérőt.
A kísérletezést örökké méltattam, most sem volt másként.

Remélem, tudtam valamit segíteni.

Itt van a Chris Kelvin novella, a Tündér:

http://karcolat.hu/irasok/gondolatok/kelvin/tunder

És egy dal. :))))
Az Energia Parazitáknak, sok-sok szeretettel küldik az ősi ellenpólusaik, amíg világ a világ :)))))

https://www.youtube.com/watch?v=euiykCwVvM0

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

k, 2019-01-15 21:52 Suana

Szia

Köszönöm, hogy időt szántál az írásom olvasására, és alapos elemzésére.

Most megint én jövök, hogy magyarázkodjak:

Üdv: Sz

sze, 2019-01-16 11:04 Suana

Valamiért nem akar a válaszom hozzád jutni. :(

Sokadjára sikerült!
Happy lettem :)

Üdv: Sz

p, 2019-01-18 20:26 bupber 81-Szomb...

Ez a hozzászólás egy letisztult, remek fogalmazás!
Szia!
Olvastam, de eddig nem érkeztem véleményt írni. Talán nem is kell, ott a Katáé: fogadd annak minden betűjét.
Van ambíciód?
Miért nem írtad: elnézést! a piszkozatot küldtem be, tessék, itt a végleges. (na jó, ne legyünk annyira optimisták, a végleges előtti)
Horror? – szerintem nehéz műfaj. Gondolkodom, írjak egy blogbejegyzést a témáról. Érdekel a műfaj kedvelőinek a véleménye.

p, 2019-01-18 21:00 Suana

Szia!

Köszönöm az olvasást és a figyelmet.

Valóban nagyon hasznos a Roah hozzászólása. :) De mindenki másnak hálás vagyok, aki hozzászólt. Hiszen azért tették, hogy a saját hibáimra rámutatva tanítsanak. Egy bizonyos szinten a tanításnak ez a legjobb módja.
És - több szem, többet lát - alapon, a Te véleményed is nagyon fontos volna!
Főleg, ha az általam annyira kedvelt, egyedi szóhasználatod is helyet kapna benne. :)

Üdv: Sz

sze, 2019-01-16 11:03 Suana

Szia
Köszönöm, hogy időt szántál az írásom olvasására, és alapos elemzésére.
Most megint én jövök, hogy magyarázkodjak:

Nem a szomszéd ihlette az írást (akkor már többkötetes regény írtam volna), hanem egy hozzászólás.

A rejtett alany szándékos volt minkét szereplő esetében. Már én is látom, hogy rossz választás volt, és főleg rosszul lett megoldva.

Páros testrészek – léteznek. Például: kezek, lábak, vesék, szemek, stb. Szerintem semmi baj nincs ezekkel a szavakkal. És nem csak szerintem.
Ha azt írom, hogy nyújtott karral nyújtózik, az teljesen rendben – nem kell, hogy karokkal.
Szemét – a kosz, amit felseprünk? Vagy a véleményem valakiről? Vagy valakinek azt a bizonyos testrészét? Tehát a szemét nem egyértelmű szó.
A páros testrészek egyes számban való használata intellektuálisabb jellegű, de nyelvtanilag teljes mértékben elfogadott a többes szám használata is. (Nem én találtam ki. Bocsi.)

Ha egy váratlan hang hallatán hirtelen felugrok, hogy megnézzem, honnan jön, nem azt jelenti, hogy négykézláb mászkálok a szobában, a tenyeremmel tapogatózva, nincs-e a szőnyeg rojtja közt egy pici emberke, vagy egy pici hangszóró elrejtve.

Velem már előfordult, hogy kissé meglepődtem, ahogy az is, hogy némi gondolkodás után meghoztam egy döntést. Lehet, hogy sajátos hibák.

A gonosznak nagyon sok arca van, és lehet bűbájos mosolya is. Bizony!

Újra rejtett alany. Ez hatalmas melléfogás volt – elismerem.

Présel és alig présel közt pont akkora a különbség, mint haladok és alig haladok közt.

A hányást szintén nagyon elbaltáztam. Ezt is elismerem.

A most szerintem nem zavaró. Csupán azt jelzi, hogy az eddig nyugodt hangon beszélő lény, „innentől kezdve” üvölt.

A legendát nem ismertem, és örülök, hogy megmutattad. Szeretek ilyeneket.

A Karcon fellelhető horrorok nagyrészét elolvastam, mielőtt elkezdtem az írást. Vissza is tántorított kicsit, de nem adtam fel. Ami az írásra késztetett, az az volt, hogy saját magam kipróbáljam mire vagyok képes, egy számomra teljesen idegen műfajban.

Hidd el, még a „hányás” szót is nehéz volt leírnom.

Köszönöm!

Üdv: Sz

cs, 2019-01-17 18:28 Roah

Roah képe

"Páros testrészek – léteznek. Például: kezek, lábak, vesék, szemek, stb. Szerintem semmi baj nincs ezekkel a szavakkal. És nem csak szerintem.
Ha azt írom, hogy nyújtott karral nyújtózik, az teljesen rendben – nem kell, hogy karokkal.
Szemét – a kosz, amit felseprünk? Vagy a véleményem valakiről? Vagy valakinek azt a bizonyos testrészét? Tehát a szemét nem egyértelmű szó.
A páros testrészek egyes számban való használata intellektuálisabb jellegű, de nyelvtanilag teljes mértékben elfogadott a többes szám használata is. (Nem én találtam ki. Bocsi.)"

Mutatok valamit:

"Kedvenc hibánk a páros szerves szabály, ami létező szabály (hiszitek vagy sem, de igen, létezik, hogy a magyarban a páros szerveket többes számba írni germanizmus), de hülyeség. Ez a bölcsészettudomány egyik legkellemesebb része, hogy a szabály létezik, de a cáfolata érvényes, mégsem az a szabály. Alapvetően az a javaslat, hogy a páros szerveket, mint kéz, láb, szem, fül (a listát mindenki folytassa a saját testén található páros szervekkel, esetleg fogja is meg mindkettőt és mondja ki hangosan, hátha gyorsabban megtanulja, csak előtte zárkózzon be egy csendes szobába, mert a család hülyének nézi) egyes számban szokás használni, többesben germanizmus. Kivétel viszont több van, mint szabályszerű használat, tehát a szabály igazából nem él. A legtöbb grammatikus egyetért abban, hogy a szabály elavult és ósdi, sosem tartotta be senki, viszont abban is egyetértenek, hogy a páros szervek állandó többesben emlegetése tényleg kellemetlen, magyartalannak hat. Helyzete határozza meg tehát: aki kezdő, használja egyesben, aki érti a módját, annak minek beszélek? Úgy szoktuk mondani, ha nem lényeges a megkülönböztetés történeti szempontból, akkor egyes szám, ha fontos, hogy pl. két lábbal, akkor igen, „két lábbal” vagy „páros lábbal” tette ezt és ezt. Kifejezésekben természetesen a megszokott forma, azaz „nagy szemeket meresztett” (a „forgatta a szemeit” kifejezés elméletben többessel operál, de aki ezt a kifejezést használni merészeli, annak szervezek egy kézfogást a saját lépével, mert ezt használni egyszerűen... bűn!). Egyes számban tényleg szebb, komolyan. Tényleg. Isi-bizi."

By Bloody Dora, forrás, Karcolat.hu, 2013.05.15.
Link, ahonnan hoztam: http://karcolat.hu/blog/bloody_dora/leggyakoribb_hibak

Ha ott szétnézel, Dóri brutál melójának hála, sok-sok érdekesség van még a páros szerveken felül is.
Szerintem találsz ott egy tonna hasznos információt.
(Kérsz még linkeket a témáról?)

"Ha egy váratlan hang hallatán hirtelen felugrok, hogy megnézzem, honnan jön, nem azt jelenti, hogy négykézláb mászkálok a szobában, a tenyeremmel tapogatózva, nincs-e a szőnyeg rojtja közt egy pici emberke, vagy egy pici hangszóró elrejtve."

Nekem ez nem jött át - de alkuképes vagyok.
(Igazából azért nem, mert sokkal érzékletesebben szoktál fogalmazni. Jelen írásodbéli ábrázolás számomra bagatell volt.)

"A gonosznak nagyon sok arca van, és lehet bűbájos mosolya is."

Ergo klisés. Pont az a tapasztalat, hogy a gonosz mindig (!) vihog. Majd' szó szerint ezt írtam
Örökké nevetve van bemutatva. Ha valami genyóságot, csúnyát kell kvalitásba ágyazni, az rendre vigyorog, hahotázik, nevet, nevetgél.
Full sablonnak tartom.
Íííígy is mosolyognak :)))))

"Újra rejtett alany. Ez hatalmas melléfogás volt – elismerem"

Mér? Hagyd má'!
Szerintem tök jó kaland, mindig az, amikor nem hazai pályán mozog egy szerző, hanem számára idegenben van, minden téren, írástechnika, tematika - hát mi a büdös francból lehetne empirikusan megismerni valamit, ha nem ebből? Tapasztalatszerzés, tanúságok, meg minden.

"Présel és alig présel közt pont akkora a különbség, mint haladok és alig haladok közt."

Nem értek egyet, de meggyőzhető vagyok.
Mindig.
Vágod, mire szokták mondani azt, hogy 'nedves víz effekt'? (Ha érdekel, szívesen kifejtem.)
Mert ilyesminek tartom.

"A hányást szintén nagyon elbaltáztam. Ezt is elismerem."

Júj. ;)
Mert nem te világod, ezt éreztem, egyfolytában. Amúgy mi van akkor, ha luft lett?
Szerintem pont semmi. Kijavítod, azt árivedercsi eltolt csandrás mondat.

"A most szerintem nem zavaró. Csupán azt jelzi, hogy az eddig nyugodt hangon beszélő lény, „innentől kezdve” üvölt."

Nekem a 'most' nagyon zavaró ott, de felőlem lehet belőle kettő is.

"A Karcon fellelhető horrorok nagyrészét elolvastam, mielőtt elkezdtem az írást. Vissza is tántorított kicsit, de nem adtam fel. Ami az írásra késztetett, az az volt, hogy saját magam kipróbáljam mire vagyok képes, egy számomra teljesen idegen műfajban."

Ezt mondom!
Szerintem ká jó dolog a kimozdulás - bátorság és vakmerőség, meg szerintem tényleg hasznos tudásra lehet szert tenni, ami vegytiszta profit a jövőre nézve.
Nekem tudod, mi a horrorom? Ha romantikáról kéne írnom. :D Na, hát nálam nem műkszik, blokk van, mondhatni, az összes szót úgy követném el, ahogyan te jártál a rókázással.
Frankón!

Nagyon szívesen!

Pacsi!

Kedveled? ;)

https://www.youtube.com/watch?v=6sw06XolOIA

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2019-01-17 20:11 Suana

Nekem tudod, mi a horrorom? Minden, ami nem pattan ki az agyamból, és nem írom le fél óra alatt. Ez az írás - bizony nem így született. Napokig vajúdtam vele. Jött a horror olvasás. Akadt olyan, amit végig is tudtam olvasni. Stephen King tanulmányozása, amennyit csak egy éjszakába bele lehetett sűríteni. Aztán: ír - delete, ír - delete, tojok rá, hülyeség, ír - delete, ... delete, delete, ennyi volt. Azért is megcsinálom! Agyal, agyal, agyal, ... és íme az eredmény.

A szabály cáfolata létezik, de nem az a szabály. (Matematika) Nyertél! :)

Köszönöm a "Dóra linket"!!! Hasznos, és remekül meg van írva.

Zenében nehéz olyat találni, ami nálam nem jön be, de lehet. Viszont van néhány kimondottan kedvenc műfajom is. Ebbe most (is) beletrafáltál. :)

Köszönöm!

A javítás még várat magára. :(

Ja! Nem tudom, mi a nedves víz. :(((

Üdv: Sz

h, 2019-01-21 08:48 Tim

"Ja! Nem tudom, mi a nedves víz. :((( "

Az egy olyan írástechnikai hiba, amit jellemzően kezdő írók szoktak elkövetni, többnyire azért, mert nem biztosak a saját kifejezőerejükben.
Idézem Raont:

>>- nedves víz effektus
A nedves víz az, amikor a szerző elcsépelt, teljesen felesleges jelzős szerkezetet használ, ahol a jelző semmivel nem ad vissza többet az adott szónál. A szándék elviekben az volna, hogy a szövegkörnyezetben a jelzős szerkezet információt adjon vagy emelje az írás hangulatát, de ez ebben a formában nem megy, csak a karakterszám növekszik.
Példák: ilyen a hideg tél, forró tűz, fényes villám, szürke beton, stb. <<

Nálad amúgy is sokszor látni túlírásokat. Sűrűn használsz olyan "felesleges" szavakat, amelyek gyengítik a mondatot.
Pl. hirtelen, váratlanul, kissé, némi stb.

h, 2019-01-21 15:46 Suana

Köszönöm a felvilágosítást!

Logikus magyarázat. :)

Üdv: Sz

k, 2019-01-15 18:20 Dana

Dana képe

Egy picit több magyarázatot elbírt volna, illetve egyes helyeken meg trimmelést, gördülékenyebb fogalmazást. Olyasmire gondolok, hogy ne a szörny mondja el, hogy milyen az ember, hanem láttasd, írd körbe, adj egy pillanatnyi hangot a férfi gonoszságának -- például: emlékképek, miket művelt... bőven elég, ha csak kinéz az ablakon lefekvés előtt, és elégedetten szemléli a sivár környezetet, a megfélemlített gyerekeket, bármit.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

k, 2019-01-15 20:23 Suana

Köszönöm az olvasást, és a tanácsot.
Velős és megfontolandó.

:)

Üdv: Sz

sze, 2019-01-16 08:27 Dana

Dana képe

Ettől függetlenül nem rossz próbálkozás ám, sose bánjad, hogy megírtad! :-)

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

sze, 2019-01-16 11:08 Suana

Köszönöm!

És egyáltalán nem bánom, hogy megírtam. Tapasztalatnak mindenképpen jó, és nem utolsó sorban - egy kicsit újra mozogtam a Karcolaton! :)

(Bár, elég gyakran mozgok itt, csak láthatatlanul.)

:)

Üdv: Sz

szo, 2019-01-19 23:09 bupber 81-Szomb...

Elnézést kérek mindazoktól, akik Roah mellett véleményezték a novellát. Az ezt megelőző hozzászólásomban egy meggondolatlan kijelentésem semmibe veszi munkájukat, amiért így utólag már csak elnézést tudok kérni, szégyellem magam. Szilvia, köszönöm, hogy erre felhívtad figyelmem.
XX
Mit tudnék mondani még a novelláról, amivel buzdítani is tudnálak a következőnek a mielőbbi megírására?
Mondanék egy módszert, ami néha beválhat:
Ülj le és írj! Egy egyszerű, értelmes, kerek mondatot. Aztán rögtön utána egy másikat. Nem kötelező összefüggésben lennie az előzővel. Sőt! Aztán egy harmadikat, és így tovább. Akármit, ami eszedbe jut, ami ajkadra jönne, azt írja le a kezed. Összevissza mindenfélét. Írd le, mi bánt vagy mit kívánsz. Örömöt, bút.
Ne agyalj! Ne törd magad, mert az erőltetés tévútra vezet. Inkább nézz magad köré. A körülötted lévő tárgyak egy része élettelennek fog tűnni, a másik része pedig tele lehet élettel a számodra. Ez lehet egy banális üvegváza is, vagy akár egy asztal, akármi. Még egy ceruza is felidézhet egy emléket.
Írj sok mondatot, amíg betelik a lap mindkét oldala. Aztán tedd a fiókba. Néhány nap múlva, amikor már elfelejtetted, miket is írtál, olvasd el, és szemerkélve válogass a mondatok közül, melyik indít be egy történést, melyiket tudnád tovább szőni, mert magadból írtad ki a mondatot, és akkor ott van benned a folytatása is, csak rá kell lelni idővel. Csak mondom, de kipróbálhatod, ezekből születhetnek a legőszintébb írások.
És ha már odáig jutottál, hogy van egy nyers novella, akkor elkezdhetsz dolgozni rajta.
E novella alapján a munkához a következő szerény tanácsaim adnám:
Kezd a végével, a végkifejlettel, ami a novellában se más, mint a feltett vagy rátett pont, arra, ami végbement (még a kifejezés is ezt mondja) vagy felépült eddig.
Mert: itt a szereplő saját magával szembesül. A benne lakozó gyűlölettel társalog, és ez a téma már önmagában egy érdekes és egyedi felvetés lehetett volna. (levédted?) Csakhogy a végére azt kapja az olvasó, hogy a gyűlölet beolvas neki, mint egy osztályfőnök, majd azt mondja: jönni fog a halál. Szerintem ezzel a lezárással a gyűlölet lealacsonyítja, megsemmisíti magát – akkor miért volt eddig? Pedig őbenne lenne a novella ereje.
Amit találónak tartok: a gyűlölködő ember ábrázolása, azzal, hogy bezárkózik, és mielőtt megjelenik a gyűlölet, megvillan agyában, hogy átaludta a délutánt. Ez egy jó átvezetés. Az ilyen gyűlölködő embereknek is van néha egy lelki valamijük arról, hogy magányossá lettek vagy valami hasonló, és ilyenkor elmélkednek is néha, itt pedig találóan lépik színre ekkor a megtestesített képzelete.
Egy másik tanácsom: figyelj a párbeszédre. Mindig! Gyakorold, olvass, figyeld, mielőtt novellába ültetnéd.
„– Csak nem elhagyott az erőd? – És még félsz is?! Ejnye, mi lett veled?” __ Pont ez lenne a jó nyitás? A gyűlölet ilyen módon kezdené a „mondókáját”? Hol itt a lényeg? És ez nem cinikus (ejnye), inkább nyájas.
Harmadik tanácsom: légy igényes a szövegre úgy, mint az öltözékedre. Nem tudom, hogy állsz a zenehallással. A prózának is kell egy ritmus, de nem úgy, mint a zenében. A prózának nem áll jól a vers szerűen egybecsengő szavak a tagmondatok végén. Ez hosszú téma lenne, inkább elhagyom most, de mutatok valamit:
Alsónadrágra vetkőzik, lefekszik és hamarosan el is alszik. – a három ik -végződésű ige a mondatritmusból kifolyólak itt nem zavaró.
Az öltözéssel nem foglalkozik, csak egy pohár vízre vágyik. – itt viszont, annak ellenére, hogy csak kettő ik-végződés van, zavaró az olvasásban.
Azt mondanám, amikor szöveggel foglalkozol, és nem szerkezeti felépítéssel, (lehet, nem szoktál ilyesmit csinálni, de akkor ne várj kedvező véleményt) akkor minden bekezdést egyenként másolj át egy fehér lapra, és addig csiszold, míg tetszetős ízlésednek. Akkor fogadd el, amikor büszke vagy rá. (hogy mire vagy büszke, idővel változik, de a metódus jó segítség lehet)

v, 2019-01-20 16:18 Suana

Szia!

Biztos vagyok benne, senki nem érzi úgy, hogy semmibe veszed a munkáját. A hozzászólásodból csupán arra lehetett következtetni, hogy a véleményed megegyezik a Roahéval. Ez pedig nem baj , és nem sértő senkire nézve. :)

Köszönöm a sok hasznos tanácsot. Olyan dolgokat írtál, amik még soha nem jutottak eszembe írás közben.
Talán lesz még alkalom, hogy kamatoztatni tudjam őket.

:)))

Üdv: Sz

v, 2019-01-20 16:01 hamarjában

hamarjában képe
1

"Az ajtó bezárva, csengő, telefon kikapcsolva, biztos, hogy senki nem zavarhatja" - hát már itt az elején az egész meg van b...va

" lefekszik és hamarosan el is alszik." - v, meg szokj le a felesleges is-ről

"Fejfájással ébred. Mintha kést szúrtak volna két szemöldöke közé." - az orrnyerge tetején, vagy a homloka alsó részén érzi a fejfájást, vagy a kettő között valahol?

"Ha lehetne, még szorosabbra zárná szemét, nemhogy kinyitná." - miért ne lehetne, tán nem engedi a csipa? (jó nem genyózok ennyit, ha tehetné, ez sem igazán fasza, de a leheténél még mindig jobb

"Az öltözéssel nem foglalkozik" - haljak meg, ha értem az ilyen mondatokat

"Indulna is a konyha felé" - dirr még egy értelmezhetetlen is

"– Csak nem elhagyott az erőd? – A váratlan hang megrémíti. Hirtelen felugrik, hogy kiderítse, honnan jön. Egy sovány, görnyedt hátú alak ül az ágy másik szélén, és cinikus hangsúllyal folytatja. – És még félsz is?! Ejnye, mi lett veled?" - pár központozási hiba, házi feladat felfedezni őket

"– Ki vagy te? Mit keresel itt? – kérdi amaz, bátorságát összeszedve." - hopika! elvesztetted a narráció szemszögét :(

"– A Gyűlölet vagyok, és nem keresek semmit. Itt lakom. Pontosabban – a lelkedben." - kp. baki

"– Takarodj innen! – kiáltaná a férfi, de csak nyöszörögni képes" - ez nem a párbeszéd része, ne az oda való írásjelekkel jelöld

"– Amint befejezem a művedet, megyek. – Miközben beszél, a másik elé sétál, aki újra az ágy szélén ül. Az megretten a látványtól és hanyatt esik. Undor, félelem és tehetetlenség marja egyszerre. A sovány, magas alak egészen közel hajol hozzá. Arca szinte nincs, csak mintha néhány rongyfoszlány volna a koponyájához ragadva. Szeme helyén szürke, füstös gödrök. Szájából elviselhetetlen bűz ömlik, és néhány fogcsonk látszik." - itt már azt sem tudom ki ki, biztos fel kellene hagynom a piával

Nem szedek ki többet, mert azonos, gyenge szinten mozog az egész a későbbiekben is

Szinte már vártam a vége poént, hogy majd az asszony az a személy, akinek nagyobb hatalma van csórikámon, de sajnos ezt sem kaptam meg.

Nem tudom, ki adott négy csillagot, de biztosan szeret, én meg azért adok egyet, mert én is szeretlek.

na ja (Obb)

v, 2019-01-20 16:05 Suana

Tudtam, ha én horrort írok, az előbb-utóbb kabaré lesz!

:)))

Köszönöm!

(A mélységes gyászomat majd a Rose feloldja.)

Üdv: Sz

k, 2019-08-20 15:30 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

kicsit olyan, mint egy ötlet fogságába esve írni, de nem túl komolyan, sietve, nehogy meggondolja magát az ember, mielőtt a végére érne. A gyűlölet, a harag megszemélyesítésére, önpusztító voltának bemutatására alkalmatlan, igaza van Roahnak, nem vehető komolyan, bár az élet kizárásáról szóló rész ígéretes. E mentén érdemes elindulni, Emellett kifejezetten előnyös lenne, ha a vékony kis fickó jelenlétét lebegtetnéd, ne lehessen eldönteni ott van-e vagy sem. Több van benne, mint aminek látszik. Ha az ötlet érdekel tán érdemes lenne végiggondolnod, és a lehetőségek szerinti változatokat felkarcolnod. Egy ilyen változatnak ez jó. (Csak zárójelben jegyzem meg, én nem tenném, de én lusta vagyok, és nem szeretek apróságokkal bíbelődni, bár az, hogy valaki beleőrül önemésztő gyűlöletébe nem is annyira apróság.)