A boldogító igen

Ez a nap is eljött. Ott ültem a templomban a legdrágább öltönyömben. A ruhaboltban az eladó hölgy szerint perfektül állt rajtam, és a selymes szürke színe tökéletesen illett az egyéniségemhez. Mondta ezt egy izgató vigyorral fűszerezve, az agyonsminkelt arca mögül. Mit tud ő az én ízlésemről? Nyamvadt spiné. De kit érdekelt egy ilyen nő véleménye. Az ilyen üzletekben csak a pénzemnek hízelegnek. Kicsaptam a kétszázezret az üvegpultra, de legszívesebben belehúztam volna az arcfestékes fejét a díszes papírszatyorba, amibe az öltönyt csomagolta. Nem kérek a fölösleges kedveskedésből. Ráadásul nekem kellene állnom a menyasszony mellett és nem a legjobb barátomnak.

Ingerült lettem. Legalább három felest bevertem már. Gyöngyözött a homlokom az idegességtől. De álszent vigyorommal takargattam a bennem örvénylő negatív tartalmat. Nem akartam a násznépnek kimutatni a hányingeremet, amint a vőlegény lesmárolja az arát a boldogító IGEN után. A drága barátomnak még volt képe ezek után meghívni erre a puccos esküvőre. Inkább éreztem magamat egy gyászos temetésen. Mindenki mosolygott, meg puszilgatták egymást, virágcsokrokat szagolgatva. Eléggé haragudtam a világra, hát szagolgassák az ibolyát a vastag fekete föld alól.

Szóval az én drága barátom egy évvel ezelőtt, elegánsan lecsapta a kezemről Emíliát. Persze előtte az én ex-hercegnőm szakított velem, egy gyorséttermi zabálás alkalmával. Hiába hullott a könnyem a sült krumplis doboz közepébe, nem hatotta meg. Azt mondta nem tudna velem, meg a kutyáimmal együtt élni. Mi köze a kutyáimnak a boldogságunkhoz? Sárát és Alfonzót három éve kaptam. Kölyök koruk óta velem vannak. A lehető legjobb körülményeket biztosítottam számukra. Nem fogom kidobni a dobermanjaimat, csak mert Ő, nem kedveli az állatokat. Alig értettem az egészet. Valahol legbelül mégis tudtam, hogy bűzölög a szakítós monológja. Aztán két hétre rá Emília már a Facebookos profilján posztolgatta, az ölelkezős parti fotóit az én legjobb barátommal. Röhej és szánalom. Megalázottság és düh. Bosszúszomjas lettem. És végre, elérkezett az alkalom.

Az esküvő jó buli arra, hogy kimutassam a nemtetszésemet. De nem fogom hidegen tálalni a tervemet. Még szerencse, hogy a leghátsó sorba foglaltam helyet, így nem tűnt fel senkinek se, hogy suttyomban kisompolyogtam a templomból, miközben a pap örömteli beszédére figyelt mindenki. Az autómhoz érve kutyáim a hátsó ülésről, farokcsóválással jelezték, hogy felismerték gazdájuk közeledését. Belenyúltam a bal zsebembe és elővettem Emília nálam felejtett fekete csipkés tangáját. Gondoltam nem adom neki vissza, mert jó lesz a magányos estéimen, mikor rádobom a fürge ujjakat a stoppoló karóra. De most nem ilyen céllal húztam elő. Óvatosan kinyitottam az autó ajtaját és alaposan megszagoltattam Sárával és Alfonzóval az illatozó fehérneműt. Majd kiengedtem őket. A fekete démonaimmal együtt tértem vissza a ceremóniára. Megálltam a vörös szőnyeg végén és leguggoltam. Megsimogattam őket még utoljára. Majd halkan a fülükbe súgtam: ölj! Okos csahosok. Nemhiába, hogy az ember legjobb barátjának mondják őket. Védelmezik a gazdájukat, ahogyan most is. Iszonyú sebességgel vágtattak végig a vörös szőnyegen. Alig vették őket észre. A boldogságtól bárgyúan bámészkodó közönség pont tapsolni készült, mert elhangozott az a bizonyos szavacska, ami a legfontosabb kijelentés egy ifjú pár életében. Aztán, hogy a férj és az Ő felesége mennyire fogják élvezni egymás társaságát a későbbiekben, már más lapra tartozik. Sára és Alfonzó elérték céljukat. Kapásból arcon harapták az én legjobb barátom Emíliáját, majd kezét és azt a csicsás esküvői ruháját kezdték tépni. A riadalom keltette kétségbe esett kiabálások hamar terjedtek a padsorokban megrettent emberek között. Hamar káosz lett úrrá az addigi felhőtlen jókedvből. Gyalog démonjaim jó munkát végeztek.

A feleség hófehér csipkés dekoltázsán megjelentek az első véres pacák amik lassan, de biztosan terebélyesedtek. Rajtam kívül nem tudta senki mi történik valójában. Önelégült kacagásba kezdtem. Büszkén ízlelgettem a bosszúm édes zamatát, miközben kutyáim járták táncukat a menyasszony fehér ruhája körül. Emília átharapott nyaki ütőere javában pumpálta kifelé a piros folyadékot. Tudtam, hogy nem fogja túlélni. Jobb zsebemből elővettem a pisztolyomat, felemeltem, magam felé fordítottam. Lágyan ráharaptam. Nyelvemmel megnyaltam a hideg fém végét. A fegyverolaj édeskés íze volt az ítéletem első felvonása. Vigyorogva meghúztam a ravaszt. A golyó égető fájdalommal söpört végig az agyamon, kinyitva a koponyám hátsó részét. Én is elhullottam azon a fránya esküvőn. Az igaz szerelem a sírig tart, mondogatták nekem az emberek. Talán igazuk volt, talán nem ….

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

v, 2019-09-08 21:17 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Használj bekezdéseket, hasznosak. Így kicsit nehéz olvasni.

Hát... oké, vannak fura dolgok a világban, de ez így picit hiteltelen. Hogy tudta kiképezni a kuytáit gyilkolásra? Minek kellett ehhez a hölgy bugyija (ismerik, ugyebár, plusz egyszerűbb lett volna a fehér ruhára tréningezni, nem?)? Miért nem mosta ki soha? Miért nem figyel senki az exre, aki amúgy a vőlegény legjobb barátja is egyben? Hogy tud csak úgy kimenni majd visszatérni két kutyával, mikor elvileg szertartás alatt a templom ajtaját illik bezárni? Miért nem tudja egy egész násznép leszedni a két kutyát a menyasszonyról (hiszen senki mást nem támadtak meg a leírás alapján)? Mióta édeskés a fegyverolaj? Ez miért horror?

_____________________
Dr. Bloody Dora

h, 2019-09-09 08:08 SzaGe

Üdv. Mivel történetem legnagyobb részét valós/megtörtént/személyesen átélt dolgok ihlették, nem tudom mennyire lenne értelme megmagyarázni a részletek hitelességét. Természetesen a kutyatámadásos része a legvégén fikció, de bő harminc évvel ezelőtt az utcánk végében lakott egy srác, akiknek a két dobermann kutyája vezényszóra támadták meg a kóbor macskákat. A fegyverolaj ízére még honvédségi szolgálatom idejéből emlékszem. A bekezdésre viszont megpróbálok figyelni :)

h, 2019-09-09 08:26 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

Nem azért hiteltelen, mert nem valós események ihlették, hanem azért, mert ezeknek az eseményeknek sem a hangulatát sem a valóságosságát nem sikerült megjelenítened. Licas Vuv pl. Nem valós személyiség, egy regényhős, de amit itt művel szegény ezzel együtt elég valóságosnak tűnik. Vagy nem?

Na jó, faragatlannak faragatlan volt, de méz helyett sörben utazott. A tönknek e vonatkozásban nincs értelme.

h, 2019-09-09 09:11 SzaGe

Rendben. Hiteltelen. Megértettem ..

h, 2019-09-09 10:42 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

Félsiker! A lényeg nem ez, sokkal inkább, az, hogyan tudod hitelesíteni. Pl. Aki végezni akar magával, és fegyvere van nem szarakodik a kutyával. Bemegy kinyír mindenkit, akit felelősnek tart, aztán végez magával is. Ha csak nem buggyant. De akkor ezt kell bemutatni, hogy élvezetet talál a dologban. Nem ördöngösség. Addig forgatni, amíg át nem megy.

h, 2019-09-09 10:58 SzaGe

Kinyír mindenkit? Élvezetet talál benne? Én nem "elélvező terroristát" képzeltem el szereplőnek, aki bemegy és végez jó pár szépen öltözött emberrel. Ezek csak a te gondolataid, ahogy te írtad volna meg, vagy esetleg, amit vártál volna. Hogy buggyant lenne? Szerintem határozottan igen. Én ezt a gondolatmenetet máshogyan látom és érzem, mint te. Talán jobban ki kellett volna bontanom a történetet, de már késő .. nem igaz? :)

h, 2019-09-09 11:19 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

Nem késő. Figyu, két dolog van, ahol nem az a lényeg, te mit gondolsz vagy akarsz. Az egyik a kaja. A másik az írás. Ha nem a meg nem értett zseni címére pályázol, nézd meg mit is mond a másik. Ha van fegyverem, és végezni akarok magammal, bemegyek teátrálisan, lelövöm a ribit, esetleg a barátom, tán az anyját is, mindenkit, aki felelősnek tartok a kudarcomért. A kutyával csak akkor bíbelődöm, ha szadista vagyok és élvezem a marcangot. Ezek a gondolatmenetek részét képezik annak, amitől elhiszik az olvasóként jegyzett lúzerek a sztorit. Ha bekattantam, mert az én drágám másra kattant, hidd el, mindenkit a pokolba kívánok, akiről úgy vélem, tehet erről, Anyut, aki különb vőről ábrándozott, a barátnőt, aki női öntudatról fecserészett, meg hogy álljon a sarkára a drága és a barátot, aki nem tudta a nadrágjában tartani a farkát. Ha csak a csajra pályázom, és szado vagyok, akkor szóba jöhet a kutyus, de akkor is jobb mondjuk a fényképésznél, akiről érzékeltetem, hogy az anyját is eladná egy díjazott fotóért, vagy ilyesmi. No, ezeket a motivációkat bárkiről elhiszem. De az azért túlzás, hogy egy zakkant ott áll a násznép közepén pisztollyal és csak magával végez, mikor számos rühellni való pórnép is matat a közelben. Különben is jellemző, hogy egy ilyen kudarcért mindenkit felelősségre vonna az ember, akit csak el lehet érni. Mindegy, ha felkapod a vizet, mert valaki szerint túl sok sót raksz a levesbe, vagy túl keveset búvárszivattyúnak állj ne szakácsnak. Most gondold el, bemész egy étterembe, megjegyzed, hogy a kaja sós, és a hús nincs jól átsütve, mire a szakács megmagyarázza, hogy ez így jó, ő ilyennek akarta, oszt jóccakát.

h, 2019-09-09 12:34 SzaGe

Értem a hasonlatod lényegét, de még mindig azt érzem, hogy a saját realitásod pszichológiailag megerősített illúzióját akarod "rám" húzni. Mindenesetre köszönöm a véleményed, mert mindenképpen építő jellegű. Nah, ennek ellenére talán egyszer átfogalmazom majd, hogy megfeleljen a leves íze, és a hús megfelelően elkészített, étteremképes tálalása. Egyenlőre más novellákon dolgozom. Küldtem be ide még többet is, szóval úgy érzem, hogy fogunk még találkozni :)

szo, 2019-09-14 23:38 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

Ha már itt tartunk, az emberek nem a valóságban élnek, hanem az agyuk által teremtett modellben. vagyis itt három párhuzamos világ leledzik, a tiéd, az enyém és a novelláé. Ebből kettő irreleváns, A tiéd és az enyém, a harmadikat pedig nem tudtad megteremteni. A hasonlatoknál maradva az írásod esemény morzsák egységes szerkezetbe foglalt mása, legalábbis szerinted, szerintem meg nincs szerkezet, csupán összedobált jelenetek, ez független párhuzamos világainktól, és valamiféle pszichológiai nyomás gyakorlástól. Tudod, kicsit úgy jártál, mint az egyszeri ember, aki miután tudta, hogy a termosz a meleget melegen, a hideget hidegen tartja, hús leves tett bele meg fagylaltot. külön-külön elmenne, de így együtt csak moslék. Ezt a saját realitásod dumát jól megtanultad, csak nem érted, viszont jó ötletnek tartod felemlegetni. Meg mentségnek is tűnik. ami a realitásomat illeti, meg sem próbálnám rákényszeríteni valakire, mert felfoghatatlan módon alakul. Egyszer valaki megjegyezte, lehet épp itt, hogy nem kaphattam agytörzsi stroke-t, mert azt nem lehet túl élni. Nem is, vélhetően a végén én is elpatkolok, addig is átélem a változást, és ha valamit összefüggéstelennek érzek, akkor hiba lehet benne, mert az összefüggések párhuzamok alapján épül fel az a modell, amit rád akarok kényszeríteni. Abban a formában, hogy nem ártana ügyelni valamiféle belső koherenciára, tán igazad is van. Azzal, hogy úgy vélem nem sikerült azt a bizonyos harmadik világot megteremtened csak a véleményemet mondom, ami vagy igaz, vagy nem. Ráadásul a többi hozzászólásból azt véltem kiolvasni, hogy más is így gondolta. De ez az egész nem számít, mert ahogy Ob szokta volt mondogatni, ez csak én vagyok, és lehet, hogy nem is fontos. Akkoriban, amikor még nem Hamarjában írt, úgy véltem, ez csak egy vicces felütés. Most látom, milyen igaza volt. Ezzel együtt itt három világnak kellene lennie, de legfeljebb csak kettő akad. A másik, sőt szőrmentén a másik kettő feloldódik az emlékekből táplálkozó ötletekben. Egy másik hasonlattal, ha a szalonnát, a hagymát és a tojást összekutyulod, abból még nem lesz szalonnás rántotta, Több kellene hozzá, és innen ez a több hiányzik.

v, 2019-09-15 09:07 SzaGe

Már előzőleg is megértettem, hogy miért "moslék" amit írtam. Túltolt hasonlataidat is felfogtam. Rossz lett az írásom mindenféle tekintetben. Ennyi. Már már azt érzem rajtad, hogy egy öt évesnek szeretnéd megtanítani(erőltetni) a kvantum fizikát mindenféle ételekhez kötődő frappáns hasonlatokkal. Ha meg nem értesz egyet a "saját" realitáshoz fűződő véleményemmel az a te dolgod, de nem akarom, hogy személyeskedésbe menj át ezekkel, mint ahogy az egyszeri emberes példáddal tetted.

k, 2019-09-10 14:46 Mayer

A fegyverolaj ízét meg nem tudnám mondani milyen, de az illatát szeretem. Egy apróságot azért megemlítenék, pusztán az anatómiai pontosság kedvéért. Amennyiben szájba lövöd magad, nem fogsz elvérezni. A lövedék áthatol a kisagyon és azonnal leállítja az olyan életfunkciókat, mint a légzés, szívverés. Így nem fogsz elvérezni.

k, 2019-09-10 18:51 SzaGe

Igazad lehet :)

sze, 2019-09-11 19:41 Roah

Roah képe

"Rózsabimbó!"

(By Columbo Hadnagy)

Szeretnék segíteni. :))))

Fhu, hát hiába rövid, baromi nehéz ilyen tömörséggel olvasni.
Tudod, Forrestnak azt skandálta a tömeg, "Fuss, Forrest, fuss!" én meg azt skandálom izibe: 'Tagolj, hé, tagolj!" :D Hadd kapjon levegőt az olvasó a sorok között, szellőztess, lazíts kicsit odabent. :)))

Amúgy meg Kill Bill, lenne, de ott nem lesz halott a menyasszony. Ugye.

Igen, sok kérdésem van, akárcsak Dórinak, de inkább tisztázni szeretnék néhány dolgot erről a 'Based by true story' dologról. Rendben?

Tehát a ríl sztorik, mindenek felett, hogy valóban, Élet írja a legjobbakat, irodalmi gatyába szokták rázni, pont azért, hogy hitelessé tegyék* az olvasó számára.
Még a kételyt is el kell elvileg oszlatni, ha az Életből adaptálunk, pont azért, hogy ne történhessen meg az, ami itt most az írásoddal, hogy nem dőlnek be neki, kételkednek, sőt, teljes joggal vetik fel szerintem kérdéseiket és szögezik le aggályaikat az olvasók.

Nem jó az, ha az olvasó nem hisz az írónak.

Az egyik kulcsszó: dramaturgia.

Biztosan hallottad már, hogy egy-egy sztorinál megjegyzik, 'Megtörtént eseményeken alapszik (figyelted? alapszik (!) vagy 'Megtörtént események ihlették' (itt is 'ihlették, hallod? (!),) vagyis nem szó szerint vette át az író/forgatókönyvíró azt a bizonyos eseményt, tehát pont az irodalmi/filmvilági ábrázolás miatt belenyúlt (!) a sztoriba és rendbe tette, tulajdonképpen saját képzelőerejével kitömte a történet hézagait.
Ez a húzás nem torzítás okán van, még csak nem is az élénk fantázia csillogtatása miatt, hanem azért, hogy a történet teljes egésszé, Hiteles és Érthető Egésszé váljon.

Ha itt mondjuk egy olvasód javasolt valamit, az lehet, hogy az aspektusa mondatta vele, érted, hogy ő miként ábrázolta volna a sztorit, de ez csak azért lehet/történhet így, mert a hitelesség nincs a helyén, túl sok a nyitott, megválaszolatlan kérdés.

Miért?
Mert így írtad meg.
Tehát nem jól hozta az olvasó(k) számára a történet a saját valódiságát, holott (kétségem sincs affelől), nagyon is elképzelhető lehetne, ha...
...ha már eleve úgy van megírva, hogy az a bizonyos kétely fel sem merül az olvasóban.

Érted?

A hézagok, a logikai hézagok, a dramaturgia, az érzelmi ív (ne ódákba gondolkodj, néha elég egy-egy utalás, egy mondatos is, akár, novellában nem kell oldalakon át magyarázkodni), veszettül sokat segít, ha a hitelességet stabillá teszed!
Hm? ;)
Nem csalás, nem ámítás - a Szent Irodalom nevében muszáj kerekíteni, ha a történet védelmében a szerző valódiságot állít.

Ezt a valóságot kőkeményen el kell hitetned a közönséggel!

*hitelesség
Tudod, van ennek a fordítottja is. Mmmmm, a szerzők imádják ezt. :)))))

Nevezetesen azt, hogy egy fiktív sztorit lehet úgy ábrázolni, hogy az olvasó minden szavát valósnak élje meg, és jöhet a hatás, azonnal, nem vízben oldódó, hanem álánáture, majdhogynem észrevételn kúszik be a bőre alá, bele a fejébe: 'Veled is megtörténhet!'
Ilyenkor van az, hogy biza' a néző reszket a moziban, vagy napokig egy történet hatása alatt áll és cipelgeti egy darabig a mellkasában, bevillan egy sor a könyvből, egy jelenet egy alkotásból, meg ilyen kis fincsiségek, tudod, félnek az ördögtől, félnek a vámpíroktól, vagy a kedvencem, az idegenektől, ufóktól, hisznek a télapóban, húsvéti nyúlban, könnyekig hatódnak egy cselekményen, vagy kiborítja őket - mert elhiszik, mert beleélik magukat, mert úgy van megírva, úgy van prezentálva.

Érted, hova szeretnék kilyukadni? ;)

Egyébiránt az állatvilág egy csoda. :)))
Isten csodái taníthatóak, okosak - különösen a kutyusok. (Három raptorom van. Akit szeretnek, befogadnak, azokon fürtökben lógnak, dorombolnak, bújnak, gyakorlatilag kenyérre kenhető ragadozók. Ha nem vagy Korall-virág, esetleg Nebáncs-virág, netán kaktusz, vagy más egyéb növény, nem legelnek le - igen, vega ragadozók, veszélyeztetik az itthoni botanikámat :D -, de ha veszélyt éreznek, akkor annyi, borul a Nyugodalom Szentélye bennük, és torokra mennek, azonnal.)
A kutyusok nem lepkék, vagy csigák, könnyen taníthatóak, és igen, halálos fegyverekké válhatnak.

Eme sztori esküvős mészárlását sajnos nem kajáltam be, így, ebben a formában nem, mert túl sok kérdést hagyott hátra bennem.

De sebaj, ez a Karcolat, pont az az egyik lényege a portálnak, hogy fejlődjenek az itt publikálók, hogy az írások gyengeségeire hívjuk fel a figyelmet, hogy segítsünk, tehát elmondom, hogy mi történt, ha ez a sztori megcsúszott a hitelességen: semmi. :D
Majd a következőnél bölcsülsz, mert ebből okosodhattál. :))))

Isten hozott a Karcolaton!

Ezt itt hagyom. ;)

https://www.youtube.com/watch?v=BkKDSFYvxKU

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

sze, 2019-09-11 21:19 SzaGe

Üdv. Köszönöm a kritikád. Kedvemre való, amit írtál. Komolyan. A történetem megírásakor nem törekedtem a hitelességre, hiszen azt hittem - én balga-, hogy elég ehhez, ha megtörtént esetek darabkáit rakom össze egy agyament, vagy zakkant- ha, így jobban tetszik- férfi gondolataiban, majd a végét egy fiktív/frappáns/alávaló, de drámai befejezéssel öntöm nyakon. Ezek szerint csak magamat áztattam át a nyakon öntéssel.

A történet ötlete az egyik -mily hihetetlen- barátom esküvője alatt fogalmazódott meg bennem. Bár, nem voltam vele semmiféle szerelmi "sógorságban". A saját szülőfalum templomában volt a szertartás, aminek a belső elrendezése miatt, ha esetleg a leghátsó sorba ülsz, senki nem fogja észrevenni, amikor kimész. Maximum, akik a sorban veled együtt ülnek. Két dolog történt a pap beszédén kívül. Egy ember tényleg kiment a hátsó sorból mellőlem, mert szerintem rosszul volt már a welcome drink-tól. Rajtam kívül senkinek se tűnt fel, hogy egyel kevesebben vagyunk. A másik dolog, hogy egy kóbor kutya - mily hihetetlen- besurrant a félig nyitva hagyott ajtón. Mire feleszméltek -velem együtt-, már majdnem a házasulandóknál járt.

Még egy megtörtént esetet mesélek el, ami szintén idehaza történt még jó pár évvel ezelőtt. A tiszai árvíz miatt a szülőfalumba költözött egy család, mert itt szerettek volna új életet kezdeni. Minden szép és jó volt, kivéve egyvalamit. Idővel az asszonyka félrelépett egy helybéli sármos "úriemberrel". Ennek aztán válás lett a vége, de a felszarvazott férj nem érte be ennyivel. A saját szívébe mártott egy kést, ráadásul kétszer szúrt, mert az első megakadt a bordacsontján. Van ilyen b..meg?? Á dehogy. Vagy mégis? Hihető? Magyarázzuk meg a fotelből ülve. Szóval érdekes, hogy az emberek mire képesek a szerelem nevében...

Roah, szívből remélem, hogy a többi írásomat is megnézed majd!

p, 2019-09-13 18:50 Roah

Roah képe

Szívesen! ;)

Pontosan!
Egy a lényeg: hitesd el az olvasóval a históriát, győzd meg a népet arról, hogy Based by true story, és nem is kell hozzátenned ezt, akadhatnak majd a közönségből, akik tapintatosan megjegyzik 'Életszagú', és lesznek, akik rá is kérdeznek merészebben 'Ugye nem valós élmények ihlették?'

Jó buli ez az irodalom. :))))

Pacsi! ;)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

p, 2019-09-13 20:19 Howel

Howel képe

Anno nekem azt mondták, minden írópalánta ír legalább egy olyan sztorit, ahol a főszereplő meghal.

Mert kell, mert a halál! Micsoda rémisztő és izgató dolog, az óriási rejtély, egy kapu, amit a képzeletünk óhatatlanul kerülget, mióta világ a világ.

Ez a gyengénk. A halál mindent megváltoztat, állandó, megmásíthatatlan, és ez a legerősebb misztérium, ami hatással van ránk: csak azt felejtjük el, hogy ha a főszereplő meghal, nem tudja elmesélni a történteket.

De szerintem az ilyen sztori egyfajta ajtó, amin be kell lépni, hogy magad mögött tudhasd, és sose kövesd el még egyszer ezt a hibát.

Néhány érdekesség, amire figyelj legközelebb:
"De álszent vigyorommal takargattam a bennem örvénylő negatív tartalmat a külvilág felé." - takargattam a külvilág felé?
A vesszőhasználat is csapnivaló, lásd:
"A drága barátomnak még volt képe ezek után meghívni, erre a puccos esküvőre"
"Azt mondta nem tudna velem, meg a kutyáimmal együtt élni."
"aztán két hétre rá Emília már a Facebookos profilján posztolgatta, az ölelkezős parti fotóit"
"amik lassan de biztosan "
"Belenyúltam a bal zsebembe és elővettem Emília nálam felejtett fekete csipkés tangáját."
"Gondoltam nem adom neki vissza"
"Senki se fogta fel mi is történik rajtam kívül." - ez triplán rossz.
1. sem. A se felszólító módban használatos. Kijelentőben sem. Mint a nem-ne.
- - ne egyél se almát, se körtét.
- - Nem eszek sem almát, sem körtét.
2. vessző. Senki sem fogta fel, (hogy) mi történik.
3. A mondat azt jelenti, hogy senki sem fogta fel, hogy rajtad kívül mi történik. A rajtam kívül a mondat végére ilyen formában nem kerülhet.
Rajtam kívül senki sem fogta fel, mi történik - ezt szeretted volna közölni.

Továbbá:
"miközben a pap örömteli beszédére figyelt minden szempár" - nem, a szempár nem figyel.
"Nem akartam a násznépnek kimutatni a hányingeremet, amint lesmárolják az arát " - kik smárolják le? A násznép?
"futó tűzként " - a tűz nem fut, a futótűz sem tesz ilyet.
"kutyáim járták a haláltáncukat. " - a kutyák nem járták a haláltáncukat, vagy én nem értem a haláltánc kifejezést.

Széljegyzet:
Minden őrült más, de ha tényleg el szeretnéd hitetni velem, hogy ez a csávó gyűlölte az exét, akkor ölesd meg vele puszta kézzel. Nézzen a szemébe, miközben öli a nőt (pl. fojtogassa), és lássa, akarja látni, ahogy eltávozik belőle a lélek. Élvezze a másik megsemmisítését, és gyűlölje magát azért, mert élvezi... és erre legyen egy istenes merevedése.

Pacsi! Írd a kövit!

______________________

"Violence is the last refuge of the incompetent."

"Nincs megvetendőbb gyávaság, mint ha tudjuk, mi a helyes, mégsem tesszük meg."

p, 2019-09-13 20:32 SzaGe

Köszönöm kritikádat. Javítottam nagyrészt, amiket említettél. A tartalmon már nem fogok változtatni, mert így "álmodtam" meg. Széljegyzeted tartalma már önmagában is rosszabb, mint az enyém, viszont hihetőbb. Már többen írtátok, hogy elvéreztem történetem hitelességén. Én ezt megértettem, felfogtam és próbálok a közeljövőben "hihetőt" írni, bár a horror kategóriában ezt néha nagyon nehéz... úgymond megcsinálni. Amit az egyik elhisz, azt a másik nem biztos. Így van ez rendjén....

v, 2019-09-15 07:59 Kentaur

Kentaur képe

Nekem már nincs nagyon mit hozzátennem a hibák terén, de fontos tudnod két dolgot:
1: senki nem ír jót az elején, mint talán rájöttél, a Karcolat elsősorban irodalmi műhely, tehát senki nem ússza meg a kritikát, hibalistát. Vannak olyan perverz lelkek, akik direkt ezért járnak ide, hogy megtudják, mi a baj. A baj van, és az lenne baj, ha nem lenne....Valaki ezt úgy tálalja eléd, hogy simogatásnak érzed, és van, akitől pofonnak, de ha megnézed, tök ugyanazt mondják. :-) Ne akadj fönn a stíluson, ha az nem megy személyeskedésbe. Onnantól fönnakadhatsz rajta, és állj ki magadért.
2: az írói hitelességnek és a valóságnak semmi köze egymáshoz. Szokták mondani, hogy az író az, akinek fizetnek, hogy hazudjon. Én kezdőket mindig óvva intek attól, hogy túlságosan a valóságból merítsenek. Miért? Mert még ha egy az egyben le is írják ami történt, akkor sem lesz hiteles. Az átadás mikéntjén múlik minden, főleg a horrorban (bár ez nem horror). Ki szereti, ki nem, de tagadhatatlan, hogy King ezt nagyon jól csinálja. Hol egy régi gyilkosságról ír, hol pedig misztikus rémekről és szörnyekről, hol lehetséges a valóságban a dolog, hol meg nem. De mindig elhiszed. Azért hiszed el, mert a karakterei élnek, valódi embereknek tűnnek, olyannak, mint te meg én. A motivációjuk, az érzéseik, a múltjuk, a környezetük, a félelmeik és álmaik mind a valódi emberi lélekből valóak. Ha King azt írja, hogy a főhősét lila színű UFOnauták rabolják el, akkor elhiszem. Mert elhiteti velem. Nem a racionális eszemmel hiszem el, hanem mélyebben, a faji emlékezet és a lélek sötét zugának mélyéről hiszem el. Ezt kell elérned. A fő probléma nálad az apróbb logikai bakikon kívül, hogy a karaktered egy papírfigura. Nem érzem a fájdalmát, a dühét, a félelmét, a megbántottságát, a frusztráltságát. Simán elhitte volna mindenki, hogy a kutyákat választja gyilkos eszköznek, ha látjuk a motivációját: a végtelen kutyaimádatát (amit letudtál egy mondattal), és hogy a csaj elhagyásánál, a barát árulásánál is fájdalmasabb volt számára, hogy a kutyáit utálta. Az ő imádott kutyáit! Így már érthető lenne, ha úgy érzi, a kutyái vesznek revansot, és majd ő megmutatja, mit is tudnak. Az öngyilkossággal is az a baj, hogy motiválatlan. Nem látjuk, hogy rájönne, hogy micsoda szörnyűséget követett el, nem látjuk, hogy úgy érezné, nem tud a nő nélkül tovább élni. Egyáltalán: nem látjuk a szereplődet, nem mutatod, csak kijelent, szárazon, mint egy darab fa. Az E/1 szerintem nem jó választás egy kezdőnek. Válaszd inkább még a mindent tudó narrátort, aki megmutatja nekünk a szereplődet kívül-belül (inkább belül). Kijelentések helyett "lássuk" őt.
Hogy ezt hogyan csináld? Na, ez az, amit senki nem fog tudni egy receptben átadni neked, az írás sajnos már csak ilyen. Olvass jó horrorokat (és rosszakat is nyugodtan), és nézd meg, ő hogyan csinálja, ha hatással volt rád, vegyél róla példát, ha rossz hatással, akkor jegyezd meg, hogy ezt sose tedd. Menj oda mások műveihez, és állj neki cincálni te is. Amit másnál észreveszel, sose fogod elkövetni a sajátodban.

Remélem, érted, miről próbálok zagyválni. Ha ezt jól csinálod, mindent el fogunk neked hinni, ha rosszul, akkor azt se, hogy mit reggeliztél.

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

v, 2019-09-15 08:50 SzaGe

Üdv. Köszönöm a véleményed. Az írásod alapján nagy King rajongó lehetsz. Lehet is őt szeretni az tuti, hiszen a könyvei alapján hamar el lehet dönteni mi jó, mi rossz.
Így, az elhangzottak alapján pár művemet -amit beküldtem már- visszavonnám, de lássuk a medvét azoknál is. Sajnos a karcolat malmai nagyon lassan őrölnek, de azért remélem a napokban sorra kerülnek.

v, 2019-09-15 10:13 Kentaur

Kentaur képe

Mostanában volt az öregnek pár műve, amitől konkrétan a hajam égnek állt, és nem a jó értelemben... De a Talizmánt és az Azt pár évente újraolvasom. De bármelyik másik jó író is lehetne példa, mind ugyanazt csináljuk: elhitetjük az emberekkel, hogy amit kitaláltunk, az igaz. Ha legalább az olvasás idejére nem hiszi el, akkor azt nagyon elcsesztük...

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.