Az éjszakai látogató

18 éven felülieknek!

Piroska nem volt félős egyáltalán. Egyedül élt, mégse okozott gondot a magányos esték sokasága. Őseit jó pár éve elvesztette. Tisztességgel meggyászolta őket, de hamar túlesett a lelki nehézségeken. Nem holmiféle anyámasszony katonájának nevelték. Szigorú életvitel jellemezte Édesapját, Bálintot is, aki ezredes volt a második világháborúban. Sose mesélt el lányának a múltjáról. Az arcán, és az mellkasán lévő sebhelyek arról árulkodtak, hogy nem az íróasztala mögül nézte végig az ütközeteket. A bal vállán egy érme nagyságú sebhely éktelenkedett. Valószínűleg lövés, vagy szúrás okozta sérülés rossz emléke lehetett, de Piroska hiába kérdezte apját róla, nem kapott feleletet.

***

Miután vége lett a háborúnak, Bálintot leszerelték a sérülései miatt, majd hazaköltözött. Megismerte Piroska leendő anyukáját, Boglárkát, aki korábban egy tehetős farmon nevelkedett, egyedül az apjával. A háború után nem mentek fényesen a farm dolgai. Tönkre mentek anyagilag az áresések miatt. Éjjelenként az elszegényedett környékbeliek megdézsmálták a raktáraikat. Ellopták a vetőmagokat, és a betakarított termény nagy részét. Idővel rákényszerültek a jószágok, és a maradék terményük eladására. A farm élete, a végéhez közeledett.

Később egy betyár csapat rávette a családot, hogy adják el a házukat. Természetesen a több hektárnyi szántóföldjükkel együtt. A családfő nem akarta eladni, az évtizedek kemény munkájával szerzett vagyonát. Hiába csődöltek be, ragaszkodott hozzá. De a homlokához szegezett pisztoly nyomós érv az egyszerű, fegyvertelen ember számára. Boglárkának végig kellett néznie, ahogyan apját megalázták a fekete ruhás emberek. A fegyveres kényszerítés csak a kezdete volt, az elszegényedésük előjátékának. Miután apját összeverték, ismét elővették a pisztolyt, de ezúttal meg is húzták a ravaszt. A golyó Bolgárka mellé csapódott be a szekrénybe, az apja fülén keresztül. A megrettent lány remegve törölgette le a szoknyájáról a vércseppeket. Megnyomorított szülője ordítva borult arccal a kemény padlóba, mialatt a füléhez kapott. Ujjai közül kicsordogáló vér, sötétpiros foltot hagyott maga után a földön. Az erőszakkal aláíratott adás-vételi szerződéssel távozott a sötét társaság. Ám mielőtt az utolsó betyár kilépett volna az ajtón, visszalépett Boglárkához. Tenyerét a lány fekete, csapzott hajára tette. Lenyomta a könnytől ázott arcát a férfiasságához. Erősen hozzászorította a sliccéhez a száját. Boglárkának azonnal hányingere lett mikor megérezte a férfi retkes nadrágjának szagát, és a bűzölgő vizeletgőzös aromáját. A betyárnak viszont nem volt ideje az erőszakra, ezért ellökte a lányt. Visszasietett cimboráihoz, és becsapta maga után a bejárati ajtót.

***

Az elszegényedett család egy ócska, düledező kunyhót tudtak kibérelni, az ország másik végén. Boglárka apja nem tudta feldolgozni a történteket. Teljesen megsüketült a bal fülére. Állást se nagyon kapott. Lányának kellett eltartani a családot, aki átmenetileg takarítást vállalt a közeli városban. Szerencséjére munka akadt bőven. Így találkozott Bálinttal is, aki a sérülései miatt kénytelen volt ápolót felfogadni. A két szomorú szív találkozásából szerelem lett, de a tragédia sorozat nem hagyta Boglárkát békén. Apja nem tudta feldolgozni a történteket. Egy esős este felakasztotta magát a házuk tetőgerendájára, ami percek alatt leszakadt a férfi súlya alatt. Ekkor már nem lélegzett. Az akasztófakötél eltörte a nyakát. Megrendítő fájdalommal búcsúzott Boglárka szeretett édesapjától. De nem adta fel. Bálinttal új életet kezdtek. Összeházasodtak. Az esküvőről csak egy kopottas, fekete-fehér fotó tanúskodott. Piroska minden este ezt a képet nézegette szüleiről, ami az ágya melletti éjjeli szekrényen foglalt helyet. Próbálta felidézni arcukat, hangjukat, mozdulataikat. Ilyenkor apró könnycsepp úszott végig az arcán. Behunyta a szemét és álomba szenderült. Nem sejtette, hogy az este tartogat számára egy gonosz meglepetést.

A terjeszkedő éjszaka fekete selyemlepelként borította be a vidéket. Az utcáról beszűrődő lámpaoszlop fénye halványan megvilágította, a lehúzott redőny résein keresztül, az alvó nő hálószobáját. Piroska békés, halk szuszogással lépett a mélyalvási fázisba, ahol a könnyed álmok mezeje húzódott. Nem voltak rémálmai. Akkor se, amikor depressziós volt. Rétekről, tarka-barka utcákról, és férfiakról álmodott, akik megvesztek a kegyeiért. Meseszép virágcsokrokkal, és bonbonokkal halmozták el az álomszép gavallérok, miközben fűt-fát ígértek neki. Mozgó képpé változott Piroska vágyakozása. Egy öltönyös, kreol férfi közeledett felé. Mosolyogva nyújtotta át egyetlen szál vöröslő rózsáját, majd szép szavakkal, és nyelvkergetőzős csókolózással ölelte magához, az izgalmi állapotba kerülő nőt. Piroska, eközben megfordult a másik oldalára. Elméjében a legújabb álompasija megszabadította a ruháitól, és meztelen bőrét simogatással kényeztette. Finom, de határozott ujjaival gyengéden becézte a mellbimbókat, amire halk nyögéssel reagált a felajzott nő. A valóságra is átterjedt a fantázia izgalma. Paplanját magához ölelte. Lassú, erotikus vonaglással folytatódott a képzeletbeli légyott. De az álmok nagyon rövidek. A nagy hév izgatottságában hirtelen felébredt. Szemeit kinyitotta. Látása csak lassan szokott hozzá a sötétséghez.

Gondolataiban a kreol férfi járt, akinek pontosan emlékezett az arcára. Érezte saját nedvességét, a combjai között lévő erogén zónában. Rózsaszín őrmester mindig nagy segítség, ha effajta izgalom merül a felszínre. Csak ki kell húzni az éjjeli szekrény fiókját, és voilá, lehet használni a műanyag férfi-helyettesítőt. Elhatározta, hogy befejezi, amit a tiszavirág életű fantázia pasija elkezdett. Piroska visszafordult a másik oldalára, de halálra rémült. Egy hatalmas, fekete ember körvonalait látta, az éjjeli szekrénye előtt. Megszeppenni se volt ideje. Az éjszakai látogató arcon csapta akkora erővel, hogy fehér csillagokat látott mindenfelé. A második csapás se váratott magára sokat. De most, az orra volt a célpont. A hasítóan éles fájdalom kiűzte, az erotikus felfűtöttség minden összetevőjét. Piroska kiáltani akart. Ehhez vett egy nagy lélegzetet. Ám a segítségért kiáltó női hang helyett jött a harmadik csapás csattanása, amire beleharapott a saját nyelvébe. Véraromás szájízzel zuhant vissza az ágy melegébe. Az idegen bitorló fojtogatni kezdte áldozatát. Eközben leült melléje. Piroska csapkodva és rugdosva próbált kiszabadulni. Azonban a látogató, a szabad kezével egy negyedik csapást is intézett, a magatehetetlen nő képébe. Rekedtes hangon kezdett röhögni. Bűzölgő nyálcseppek hullottak a liluló nő arcába. Az ötödik csapást a rózsaszín őrmesterrel végezte, amit kirántott a fiókból, némi turkálás után. Piroska nyakát elengedve, tenyerével arcát két oldalról összeszorította. Kényszerűen csücsörített vérző ajkába belenyomta a segédeszközt, egyre lejjebb, és lejjebb kalapálva a torkába. A fulladás még jobban elsötétítette a homályos szobát Piroska körül, aki rángatózva adta magát a halál kezébe. Ekkor felült az ágyában. Teljesen átizzadva. Felkiáltott. Még mindig érezte saját vérének ízét a szájában. Valóban elharapta a nyelvét, de csak egy rossz álom volt az egész. Legalább is ezzel nyugtatta magát. Feloltotta a kislámpáját, majd szülei fotóját ölelte magához. Magzati pózba húzódott össze, és pityeregni kezdett.

Az éjszakai látogató minden éjjel eljött Piroskához. Mérgezte az elméjét. Kínozta, alázta, véreztette, hasította a bőrt rajta. Kialvatlanság miatt hamar depresszióssá vált. A végig szenvedett éjszakák befolyásolták a nappali életvitelét. Magabiztossága egyre jobban elszállt a hajnali nap sugaraival. Teljesen kikészült. Kötél idegei cérnavékonyságúvá szakadtak. Karikás szemekkel, lesoványodott arccal próbált dolgozni a munkahelyén. Senki se tudta mi történik vele. Azt gondolták a kevésbé jóindulatú kollégái, hogy talán iszik, vagy narkózik. Vagy mindkettő. Idővel már senki se szólt hozzá. Az ismerősei is éppen csak köszöntek, miközben elfordították a fejüket . Aztán egy hűvös reggelen a főnöke kiadta az útját, a papírjaival együtt. Közös megegyezéssel küldte ki az irodából. Azt mondta végszó gyanánt: „Így mindenkinek jobb lesz”. Lassan mindenét elvesztette, amit fontosnak tartott az életében. Érezte, hogy a méregfogú magány nagyot harapott a lelkébe. Az öngyilkosság gondolatával is eljátszadozott. Eszébe jutott, milyen jó lenne, ha nem kelne fel egy átkínzott éjszaka után. Csodás lenne meghalni, miközben ledugják játékszerét a torkán. De a látogató nem adta meg neki, amire vágyott. Csak kínt, és szenvedést okozott. Orvoshoz nem akart fordulni. Még a végén bedugnák egy gumiszobába, leszíjazva, fecskendőkkel a vénájában. Elátkozva érezte magát, és a kiút halvány fénysugarát se látta. Az éjszaka pedig minden nap eljött, a maga gonosz vendégével. Nem volt kivétel.

Piroska élete romokban hevert. Lelkét, tátongó üresség vette körbe. Tudta, hogy ezt az állapotot nem fogja sokáig bírni. Egy deres reggelen kisétált a kamrájába. Némi kotorászás után talált egy erősebb kötelet, ami talán hintakötél lehetett kislány korában. Ideálisnak gondolta végjátékához, hiszen ránézésre meg tudta tartani a negyven kilót is. Ennyire fogyott az elmúlt hetekben. Nagyon vágyott a halálra. Eldöntötte, hogy sajátkezűleg fogja az életét eldobni, akár a nagyapja abban a rozoga kunyhóban. Utoljára szemrevételezte az elhanyagol kertjét, amit a gaz teljesen birtokba vett. Ám feltűnt neki a postaládája. Pontosabban a benne található fehér boríték, amin se feladó, se címzett nem szerepelt. Remegő kezekkel letépte a szélét, és kivette a sárgás papírt belőle.
„Drága Piroska. Tudom furcsának tűnhet, de apád a bátyám volt. Valószínűleg nem beszélt rólam. Ahogyan a háborúról se. Szerettelek volna megismerni. De apád nem akarta, hogy egy kurva legyen a lánya közelében. Az ő szigorú családmodelljébe, ez nem fért bele. Igen, ezzel keresem a kenyeremet. Valamit tudnod kell, mielőtt eltávozok ebből a fertőzött mocsárból, amit világnak hívnak. Egy hatalmas, fekete ember zaklat álmaimban. Talán maga a kibaszott ördög a pokolból, Sose látom az arcát, csak a érzem a szagát. Bűzös, rothadó húsra emlékeztet. Állandóan véresre ver, és megerőszakol. Egyik éjjel a saját mellemet vágta le egy konyhakéssel, majd beletömte a pofámba. Levegőt se kaptam. Nem aludtam már hónapok óta. Teljesen kikészültem. Még jó, hogy a mesterségemen ez nem látszódott meg. Pár hete Karcsika, az egyik ügyfelem, (aki imádja, ha furulyázva röptetem a mennyországba) elkotyogta, hogy újságíró egy puccos nemzetközi magazinnál. Oknyomozó, vagy micsoda. Kérdeztem tőle, hogy szeretne-e egy jó történetet. Igennel felelt. Elmeséltem a démoni álmaimat. Kitörő nevetéssel reagálta le a fekete ember sztoriját. Rohadék firkász. Elszégyelltem magamat. Végül megígérte, hogy utána néz a dolognak, bár kihangsúlyozta, hogy nem álomfejtő. Azt is említette, hogy pár éve az egyik kollégájának voltak hasonló rémálmai, ami végül egy gyerekkorban elnyomott eseményhez lehetett visszavezetni. Kérdezett pár dolgot a családomról, főképpen Bálintról. Én meg válaszoltam, mint egy jó riport alany. Megígértem neki, hogyha kiderít valamit, akkor megjutalmazom pár ingyen furulya leckével. Felcsillant az a disznó férfi szeme. Három napja jelent meg az ajtómban ismét. Idegesnek tűnt és zaklatottnak. Zavarodottan körbenézett mielőtt bejött. Szó nélkül odasietett az ablakhoz, és óvatosan kinézett rajta. Végül elmesélte, hogy mit tett a bátyám, miután elvette Boglárkát. Módszeresen kivégezte a betyár banda tagjait, akik elvették a felesége családjának vagyonát. Bálintnak minden magasabb rendű kapcsolata megvolt a gyilkosságok eltusolásához. Meg persze pénze. Annyit sikerült még kiderítenie, hogy az utolsó gazembert különös kegyetlenséggel ölte meg. A háborúban megtanulta hogyan kell kínoznia az ellenséget. Állítólag a betyár latinul nyögdécselt valamit, mielőtt kilehelte a lelkét. Nagydarab, fekete ember volt, akárcsak az álmaimban. Megkérdeztem, hogy nekiálljak-e a fizetsége törlesztésének, de ő visszautasított. Azt mondta, hogy soha többet nem találkozhatunk, és Amerikába fog utazni. Ezzel a lendülettel otthagyott. Becsapta maga mögött az ajtót. Fogalmam sincsen honnan szerezte az információit. Ott álltam, de még a szar is belém fagyott. Iszonyúan féltem. Nem lehet így élni. Kinek mondhatnám el történetem? Remélem megérted, hogy mire ezeket a sorokat olvasod, én már halott leszek. Elegem lett a kurva életből, és abból a köcsög démonból. Vigyázz magadra Piroskám! „

Piroska gondolataiban a döbbenetes felismerés keveredett a fájdalmas igazsággal. Reménytelensége felerősödött, majd nyomatékosította az öngyilkosság szándékát. Ő se akart már így élni. Mindenét elvesztette, ráadásul a sötét ember őt nézte ki magának. Egy óra múlva rángatózva lógott a padláson, miután kirúgta maga alól a széket. Lelke nyugalomra talált.
Pár hónap múlva Karcsika, egy interjút készített a magazin számára, az egyik feltörekvő horrorfilmes rendezővel Hollywood-ban. A rendező ecsetelte, hogy mindent megadna egy jó filmes ötletért. „A forgatókönyvíróknak nem jár az agyuk. Egyszerűen kiüresedtek!” -érvelt a riport alany. Karcsika leállította a diktafont, letette a jegyzettömbjét. Belenézett a rendező szemébe:
- Craven úr, nekem van egy történetem, ami egy rémálomba illő, éjszakai látogatóról szól! …..
Wes Craven emlékére ( 1939-2015 )

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

sze, 2019-11-06 14:09 Blade

Blade képe

Jó is lehetne, de nem az. Sűrű, összecsapott, elkapkodott.

sze, 2019-11-06 19:36 SzaGe

Köszönöm! Dolgozok a javításán gőzerővel. Adjatok egy kis időt :)

sze, 2019-11-06 21:51 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

Olvasd el W. Golding beavatását. ugyanaz a sztori két nézőpontból. Ezzel kísérletezz. Nem kell megírnod, csak gondold végig ugyan az a történet hogyan látszódhat a különböző főszereplők szemszögéből. ha összejön összeszedettebbnek tűnnek majd a történeteid. Lehet, azok is lesznek, de ki vagyok én, hogy ezt eldöntsem-

sze, 2019-11-06 22:15 SzaGe

Rákukkantok mindenképpen. Egyenlőre Anne Rice vámpír krónikáját ízlelgetem, boncolgatom. Klassz könyvecske :)

sze, 2019-11-06 23:09 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

Kérdésem volna: pálinkát mérnek-e már. Ja nem, ez egy másik dal, szórakozásra persze ez is jó, és ha úgy veszem, okulni is lehet belőle. De a különböző nézőpontok megvilágítására nem a legjobb. Rémlik, hogy valaki hihetetlenül sok könyvet szentelt egy ilyen ötletnek, leírni ugyanazt több szempontból, de a japánok mindig is türelmesebbek voltak, ráadásul ez esetben lehet, hogy csak a történet japán. Egy háború a résztvevő összes klán szemüvegén át. De csalás lenne a dologban, mert nem egészen ugyanaz történik az egyes könyvekben, csak hát az élet is ilyen. Mindenki tud valamit, amit a másik nem. én például tudom, hogy Szecsi sokkal magával ragadóbban énekelte Bereményi Géza slágereit, mint Cseh Tamás. És mire megyek vele?