Horror Hava Hain Ház: Bevezető

Horror Hava Hain Ház: Bevezető

Messze a többi háztól egy kopár dombon, korhadt fák között állt egy szinte széthulló ében gerendákból készült lyukas tetejű öreg kastély. Hűvős szellő táncolt végig azon, aki elsétált a rég elrohadt kerités maradványai előtt. Csak egy magányos postaláda jelezte, hogy ez valakinek az otthona lehetett. A rozsda marta fémládán alig olvashatóan állt a név: Hain.

A kertet kopár, szürkés, görcsös tartású fák őriztek. Évtizedek alatt szőtt bonyolult pókhálók feszültek az örökké lombtalan ágaikon. Repedt törzseikből rovarok serege járta kaotikus útját föl és alá. Csillogó szemű hollók, varjak és baglyok figyelték azt, aki közelebb mert lépni. A száradt levelekből kialakult avarban kígyók siklottak halkan a gyorsan szaladó patkányok után, akik a ház megannyi rése és járata felé vitték az összelopkodott elemózsiát.

Barnult, zizegő avar alatt egy kacskaringózó kőlapokból álló út vezetett fel a ház ajtajába. Nyikorgó, ősöreg lépcső gerendák vezettek, a háromemeletes ház hatalmas kapujához. Az ajtón egy portól megszürkült, pókhálóval takart, koponya formájú kopogtató. Azon a keveseket akik be mertek kopogtatni, egy lassú nyikorgással kitáruló ajtó mögött sötét, fényt évtizedek óta nem látott ház fogadta.

Fojtogató, dohos levegő, a portól lepett bútoroktól. A gyertyatartókon hosszú évtizedek, ha nem évszázadok óta kialudt gyertyák lefolyt viasza nyúlt a föld felé. Rémült arcú lények fájdalmas tekintete a szobrokon. Nagyhatalmú asszonyok mosolyogtak a pokol lángjaiból sértetlen, tiszta, szinte tökéletes állapotú festményeken, amiknek az élénk színei érzésre világítottak a vaksötétben.

Lent, fent, balra, jobbra és ki tudja valójában merre, kacagás hallatszott. Három asszony hangja zengett a kiszáradt falak között. Az útvesztőként tervezett ház folyosóin át egy konyhában találod a hangok forrását. Ében üst körül hárman jártak, bármit ejtettek be az üstbe a szoba fénye azzal változott.

Három boszorkány alkotta a Kovent. Ők éltek Hain házában, húgok, nővérek, anyák, és nagyanyák. Kötelékük erősebbnek számított, mint a vértestvéreké, barátoké, vagy harcostársaké. Valami megmagyarázhatatlan, ősi erő kötötte össze őket. Mind egy-egy arcát képviselték az életnek, a nőnek, a holdnak.

Samantha Hain, az ifjú lány, gyászos színű iskolásruhában járó, elzárkózó ártatlanságnak tűnt. Kapucnijába rejtőző gyermek, aki az igazságot kereste. Vállán koromszínű macskája zöldes szemmel kereste áldozatát. Kezében egy sötét könyvvel furcsa, ezerszínű porral hintette meg az üst tartalmát. Kifestett szemeiből a fiatalság dühe és elsöprő akarata feketén csillogott.

Samina Hain, hollóhajú szépség, az érett, tökéletes nő bárki őt látja álmában, ha a csábító szót hallja. Szűk ruhájából csak mélyen dekoltált, márványszerű bőre tűnt fel, amit vékonyan csillogó, hosszú és egyenes, földet söprő haja takart el itt-ott. A vágy és a termékenység boszorkánya, aki elrabolta a férjeket… és az asszonyokat is. Édes csókjával lobbantotta fel az üst tüzét.

Samara Hain, a banya, a boszorkány, akiről a Grimmek figyelmeztettek. Szürke, repedt bőrű, púpos, ragyás, ősi asszony ő, cafatokból összekapart, szétrohadt ruházatban. Ő az, kinek bal üveg szeme látta a jövőt, akinek éhségét rossz gyerekekkel enyhítették a falusiak. A lekopaszodott fején logó ritkás hajszálak egyikéről lemart egy férget az öregasszony. Megmaradt pár fogával leharapta az állat egyik végét majd zöldet és sziruposan köpött az üstbe.

A három Sam Hain, a hold három arca, észrevett téged. Mosolyuk akár a ragadozóé, mikor a prédát látja, de az ajtó, min beléptél már bezárult, mire újra odapillantasz el is tűnt, talán nem is létezett soha.

- Mit keres egy ilyen fiatal lélek itt? – kérdezte Samara száraz nyelvével cserepes ajkait nyalogatva. – A sorsod érdekel drágám?

Samina eléd lépett, kezével finoman megfogta a tiédet. Hűvös és puha kezei akár a porcelán arca, tökéletes békességet sugárzott.

- Szerelmet keresel édes? Az igazit? A boldogság forrását?

- Történetet akar – morogta az üst füstje mögül Samantha. – Ez a Horror Hava és ő… hallani akarja a Horror Havának meséit.

Az öreg Samara az arcodat csípve húzott magához:

- Hallani akarod, ahogy a rossz bűnhődik, ahogy a gyermekek eltévednek a hidegben, sziklák és fák között.

Samina finoman kedvességgel elhúzott magához, és szívéhez emelve zárta a kezedet az övéi közé. Vörös ajkai csillogtak minden szavánál:

- Romantikára vágysz, félelemre, örök szerelemre, a halhatatlanok kárhozatára!

- Fájdalmat keresel, az elméd mélyére elrejtett sötétséget, a lelked sötét tükrét – búgta Samantha a konyha végéből, elfordulva a Koven tagjaitól.

- Mondjuk el mind a hármat! – csattant fel Samara. – Ősi Szabbattok módján a legjobb győzzön!

A boszorkák egyetértettek, bólogattak, a te szavad lényegtelennek bizonyult e kérdésben.

- Legyen egy kicsit nagyobb kihívás benne – szólt társaihoz és hozzád visszafordulva Samantha. – Meséljünk ugyanarról.

A trió elismerte az ötletet és lenyűgözte őket az esély, hogy saját ősi igazaikat mondhassák el, de mielőtt Samara megkérdezhette volna tőled, hogy miről szeretnél hallani, Samina felcsattant:

- Vámpírok! Az éjszaka gyermekei, az örök éhség, a végtelen vágy lángjai…

- Az lesz, csak fejezd be – parancsolta hallgatásra a nőt a lány. A banya is hálásan bólogatott, majd egy székre taszított téged.

- Hallottad kedveském, három mesét mondunk neked. Választanod kell, kié tetszett a legjobban.

Kezdődjék hát. Három mese a Koven szívéből és te vagy az ítélet, hogy mely történet érdemli meg a győzelmet!

Igen, kedves Olvasó! Bármelyik oldalon is olvasod ezt, ha a kommentben, itt, vagy a három történet alatt beírod melyik volt a kedvenced azzal szavazni tudsz a boszorkányra, aki utána az év folyamán visszatérhet egy újabb történettel! A szavazás 2020. november 30-án lezárom, de ha még utána is kapok szavazatokat, az talán újra elő csalja a Kovent egy-két mesére!

Horror Hava Hain Ház: Samina Meséje

Horror Hava Hain Ház: Samara Meséje

Horror Hava Hain Ház: Samantha Meséje

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

cs, 2020-11-05 18:33 Dana

Dana képe

A kedves olvasó majd szavazhat, melyik történetet szeretné elolvasni -- csak én balga mód letöröltem az összes többi feltöltését. De megvolt, eskü!

Kedves Szerző!

Szerintem túlírsz, a központozás pedig abszolút nem a barátod. Úgy érzem, hogy szókincsed van, olvasni olvasol, viszont nem teljesen használod jól azt, ami a fejedben van. Néhány képed ugyanis -- vagy a túlírás, vagy a központozás hiánya miatt -- képzavaros.

Pl.:
Barnult, zizegő avar alatt egy kacskaringózó kőlapokból álló út vezetett fel a ház ajtajába. --> Így a kőlap a kacskaringózó... az út pedig nem az ajtóba, hanem az ajtóhoz vezet.

Szűk ruhájából csak mélyen dekoltált, márványszerű bőre tűnt fel, amit vékonyan csillogó, hosszú és egyenes, földet söprő haja takart el itt-ott. --> Borzalmasan barokkos, ennél sokkal rövidebb, ütősebb mondatokkal operálj. Plusz nincs olyan, hogy mélyen dekoltált bőr. Helyesen: mélyen dekoltált, szűk ruhája láttatni engedte márványszerű bőrét. Ébenként csillogó, egyenes haja a földet seperte. (Ennyi bőven elég, már a földet seperéssel elmondtad, hogy a haja hosszú.)

(Milyen az a vékonyan csillogó?)

Volt itt olyan emberke, aki borzasztóan zavaros képeket használt, túlírt, de kinőtte. Ezen lehet dolgozni.

A történet ebben a formájában sajnos nem érdekfeszítő... (még). Én inkább törekedtem volna egy kétszereplős, teljes történetre.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

v, 2021-01-24 00:33 S7ABO

Bevallom, a második bekezdés felétől már csak bele-bele pislantottam a következőkbe addig, amíg meg nem jelent a 3 boszi. Nekem ez a leírás sok, és bonyolult. De ezt Dana is írta már.
A mesék viszont érdekelnének. Akkor most megvannak (vagy lesznek)? Ha már ott ülök a 3 boszorkány között, jó lenne hallani őket. :)

--------------------------
Élt egyszer egy pék.
Még a szeme is kék.
Az volt az ő álma,
Hogy ne legyen piros a málna.
Egyszer aztán gondolt egyet,
Minden málnát kékre festett.
Ő volt a pék. A málnafestő pék.

v, 2021-01-24 21:21 Kun Gergely

Érdekessé tetted, hogy E/2-ben írtad, szerintem rendkívül izgalmas lett így. Az elején lévő részletes leírás helyett megmutathatnád a megérkezést, már itt hangsúlyozva, hogy a történet rólad szól.
Én is kíváncsi vagyok a történetekre. :)

*******
"Minden mese igaz. De rajtunk múlik, melyiket választjuk sajátunknak. " Gaura Ágnes