Nemere István: Aranycsempész

Kassel Ohrim a mikrofonba beszélt. A másik férfi hangját igen távolról hallotta – pedig a Looker bolygó már nem volt messze. Ebben a naprendszerben a központi csillag körül mindössze négy lakható bolygó és néhány lakhatatlan gázgömb kering. A Lookert jól látta a radaron. Még kétórai út áll előtte, aztán leszállhat.
- Ne aggódj, barátom, meglesz, amit kértél.
- Csak vigyázz a vámon! – mondta az a láthatatlan barát – Mostanában mindenkire rászállnak, aki kintről jön. Különösen, ha az Aurum-rendszerből!
- Hallottam hírét. Minden rendben lesz, ne félj! – befejezte a beszélgetést. Amint kikapcsolta az adó-vevőt, furcsa csönd lett a vezérlőben. Kassel ezt nem szerette, hát inkább bekapcsolta a zenét.
Félszemmel látta Golyót. Ott gubbasztott az egyik sarokban. Kassel hallgatta a zenét, még egy pillantást vetett a vezérlő falára – minden rendben van. A hajtómű megadta a kellő sebességet és automata üzemmódban kikapcsolt. A hajó ellenőrzött pályán repül. A radarfigyelő jelzi, ha valami az útjukba kerülne. És hát az ütközésgátlóra is számíthat, mint máskor. Kassel nem volt már fiatal, nyolcvan földi éve járta a kozmoszt, ami egy száznégy éves embertől egészen szép teljesítmény. Igaz, bár korát ő is földi évben számolta, már nem is emlékezett rá, mikor kereste fel utoljára a kék bolygót. Az innen igencsak messze volt.
Most arra gondolt, van még annyi ideje, hogy lezuhanyozzon és valamilyen emberi öltözetet vegyen fel. De előtte... hát igen, még van egy feladata. Amit már nem halaszthat tovább.
- Gyere ide, Golyó, kapsz valamit.

A Looker űrvezérlése a helyén volt. Aminthogy a leszállótér személyzete is. Kassel a külső kamerák vetítette képeken látta, hogy néhány sokkerekes, hatalmas tűzoltó-robot is kivonul fogadására. Biztosan így tesznek minden hajó érkezésekor, ezek semmit sem bíznak a véletlenre. „Hát én sem”, gondolta a férfi. Szabályosan tette le a hajót, hatalmas füst borította el a végtelennek tetsző betonpályát. De aztán a szél elsodorta a fékező rakétahajtóművek égéstermékeit a bűzzel együtt.
Valaha régen – negyven éve tán? – Kassel már járt itt. Azóta nem sok változott. Ez is földiesített bolygó volt. Nem túl nagy, így talán száz év elég volt ahhoz, hogy hatalmas ültetvényekkel földi légkört hozzanak létre, és valamiféle városokat is építsenek. Alig zárta le a hajtóművet és nullára csökkentette a működését, meg az elektromos áramköröket is kikapcsolta – a lookeriek már ott voltak a hajó mellett. „De sürgős nekik”, futott át a fején. Aztán megnyomta a zsilip gombját és a szokásos flegma kifejezést vette az arcára. Valahol a lelke mélyén még örült is egy kicsit, hiszen hónapok óta nem látott embert. Csak Golyó volt vele, de hát vele nem lehet beszélgetni.
Hamar feljöttek a vaslépcsőn, csak úgy visszhangoztak a sietős léptek. Kisebbek voltak nála, és persze fiatalabbak. A vezetőjük egy hadari beszédű, jó negyvenes pasas volt sápadt arccal, nagy fekete szemmel. Kassel nagyobb összeggel fogadott volna rá, hogy itt született. Ezek sohasem jártak az űrben, ahhoz vagy nincs pénzük, vagy merszük, vagy mindkettő hiányzik. Lookeriek, gondolta megvetően, bár ezt nem mutatta ki. Még valami mosoly-féle is felbukkant az arcán:
- Üdvözlet, Looker fiai! És lányai – tette hozzá gyorsan, amikor egy nőt is megpillantott közöttük. Csinos volt, bár már nem egészen fiatal. A többiek voltak vagy hatan, csak bólintottak és máris a műszerekre vetették magukat. Az elektronikus útinaplót ellenőrizték, a feketeszemű meg barátságtalanul ránézett:
- Jónapot, Mellin vagyok a lookeri vámhivataltól. Az első kérdésem: nincs a fedélzeten tiltott árú? Most még bevallhatja, de ha már nekiálltunk a hajó átvizsgálásának és felvettük a jegyzőkönyvet...
- Nincsen semmim. Illetve ami a raktérben található, de az legális áru – elővette a kicsiny lemezre vitt fuvarlevelet és átadta – Egzotikus növényeket küldtek az önök arborétumának. A szakembereik hamarosan jelentkeznek, hogy elvigyék.
- Előbb azt vizsgáljuk meg – és Mellin intett egyik emberének. A többiek azonnal szétrajzottak a hajóban. Kassel tudta, hogy átkutatják még a személyes kabinját is. Közben gépiesen válaszolgatott Mellinnek: nem, nincs több személyzet, teljesen automatizált a hajója, egyedül vezeti. Aztán az egyik technikus felkiáltott.
- Főnök, ez a hajó az Aurum-rendszerből jött!
- Persze, annak is a Gamma bolygójáról – mormolta Kassel és úgy tett, mintha ez teljesen rendben lenne. Pedig már sejtette, hogy ez nagy izgalmat okoz amazok között. És csakugyan. Még a nő is, aki közben olykor lopva Kassel arcát nézte, elsápadt:
- Te jó ég! Hiszen onnan aranyat is hozhatott!
- Ez csak pletyka - legyintett Kassel – Valami hülye annakidején Aurumnak nevezte a rendszer csillagát. Azóta folyton holmi aranybolygókról fantáziál a sok marha. Nincs ott egy gramm arany sem, én legalábbis nem láttam!
- Mi már fogtuk aranycsempészt, aki onnan jött! – közölte Mellin harciasan, a sötét tekintete nyugtalanítóan csillant. Másokat talán megijesztett volna ezzel, de Kassel csak vállat vont.
- Aranyat keresnek? Az én hajómon? No, bár elég idős vagyok, de már az én fogaimat nem arannyal bütykölték meg, amikor lecseréltem a régi rágóimat...
Ügyet sem vetettek rá. Az arany szó említésére sebesebb mozgásra kapcsoltak. Futkostak, kinyitottak mindent a vezérlőben, amit csak ki lehetett nyitni. Kopogtatták a padlót, kis tenyérben elférő röntgensugaras üregkeresőkkel simogatták a falakat, bútorokat. Olykor csavarhúzóval estek neki a szerelvényfalnak, mögéje lestek, vállig benyúlva tapogattak. A nő egyszercsak észrevette Golyót, hátrahőkölt:
- Mi ez?
- Háziállat – mondta Kassel roppant kedvesen – A Gammán szerte ugrálnak. Nagyon kíváncsiak, ez is bejött a hajóba. Indulás előtt ki akartam rakni a szűrét, de elbújt. Nem várhattam, míg előkerül, hát elhoztam. Teljesen ártalmatlan.
Mellin is odajött, bizalmatlanul szemlélte a jószágot. Nem akarta kimondani azt, amit mindnyájan láttak jól: Golyó csúnya volt. Mi több, a legrondább élőlény, aki valaha is megfordult a kozmosznak e táján. Egy gömb alakú szőrpamacs, a szőrszálak közül néhány fekete szem pislogott ki. Mellin azért mégis odanyúlt hozzá. Csak megérintette a szőrét, máris undorral kapta vissza a kezét:
- Hiszen ez ragad is!
- Nem, csak váladékozik a mirigyeiből, ha utál valakit – és Kassel vigyorgott hozzá. Mellin tanácstalanul szemlélte az állatot, aztán legyintve lemondott róla.
A vámvizsgálat összesen három és fél óra hosszat tartott. Eközben Kassel ide-oda ténfergett, nézte az embereket, ahogyan ügyködnek és bölcsen mosolygott. Ez a vigyorgás dühítette Mellint, de méginkább az, hogy sehol sem találtak aranyat. Golyó is elnyugodott az egyik sarokban. A szőre ismét kifényesedett és szuszogott. De a szerencsétlen most is egy ganajkupacra emlékeztetett, még a színe is olyan volt. Senki sem ment a közelébe.
Közben azért apránként kiderült az is, miért keresik annyira az aranyat. A Lookeren vagy fél évszázada volt egy forradalom, az újonnan hatalomra került erkölcscsőszök egyszersmindenkorra búcsút mondtak a luxusnak. Itt mindenki egyenlően tisztes gazda lett, senki sem milliomos, senki sem koldus. Látszólag így is volt. De azért azt suttogták olykor ebben az űrkörzetben, hogy vannak a Lookeren titkos gazdagok, akik a betiltott és a bolygóról örökre eltávolított arany nevű fémet ma is gyűjtik. Egy egészen kicsi darabért, egy gyűrűnyi mennyiségért is igen sokat adnak. Titokban tartják persze, titkos kincseskamráikban csak maguk gyönyörködnek a nehezen és drágán megszerzett, illegális sárga fémben...
Mellin riasztotta fel gondolataiból az űrhajóst:
- Szerencséje van, mester.
- Nem szerencsém van, hanem egyszerűen nem szoktam csempészni – mondta Kassel adva a sértődöttet. Miközben visszaadták a fuvarlevelet, félszemmel a mennyezetre sandított. Már nehogy leomoljon ekkora hazugság hallatán...
A vámosok csalódott képpel elvonultak. Az öreg még a csinos nő után nézett – az is visszanézett rá, kacéran – ez feldobta kissé. Intézkedett, hogy jöhetnek az arborétumból kirakodni. Amikor ezzel végeztek, karjára kapta Golyót:
- No gyere, láss világot. Azt mondtam rólad, kíváncsi lény vagy, hát ne hagyj cserben – azzal maga is bevágódott a légpárnás kamion vezetőfülkéjébe és odaszólt a fiatal sofőrnek:
- Vigyél ki miket a városba, barátom.
A sofőr bizalmatlanul méregette Golyót. Látszott az arcán az undor. Az állat akkora volt, mint egy nagyobb macska. Száz alig látható apró karommal kapaszkodott Kassel ruhájába.
Kassel nem ismerte Lookert, de ez nem zavarta. A karjára csatolt óra számlapját kikapcsolta, helyette a bolygó fővárosának térképe jelent meg rajta. Mindig az a környék, amelyen éppen járt. Így aztán elboldogult akkor is, amikor kiszállt a város közepén. Bement egy parkba, leült egy padra. Nem véletlenül abba a parkba, arra a padra. Nagyon figyelt – senki sem járt arra. Akkor felhívta az ismeretlent, akivel már érkezése előtt rádión beszélt.
Golyó ide-oda járkált különös, szinte guruló mozgásával – erről kapta a nevét. De nem ment messzire. Aztán felbukkant az ismeretlen, sovány volt és fiatal, ideges is eléggé. Ami érthető, mert nagyon ráfizethetett volna, ha elkapják. Egyenesen odajött Kasselhez:
- Kassel?
- Naná, hogy én. Hoztál nekem valamit – nem kérdezte, állította. Amaz megmutatta az ellenértéket. Bizony szép összeg, ennél többet becsületes munkával egy év alatt sem keresne meg.
- Lássam az árút – így a lookeri pasas. Kassel magához intette Golyót:
- Gyere ide, kisöreg.
- Mi ez az undormány..? – döbbent meg a fickó. Golyó közben odagurult, a hatása, akár egy hánytatótablettáé. Barna, ronda, látszólag ragacsos – aki csak ránézett, annak máris felfordult a gyomra. Kassel persze már megszokta – ő tudta, miért szeresse Golyót. Odanyújtotta a karját és az állat felkapaszkodott rajta, szinte az ölébe bújt.
- Ez a zsebem – jelentette ki a férfi. Benyúlt Golyó redői közé. Egy pillanatig úgy látszott, mintha egy lyukon át egyenesen az állat hasában kotorászna – és majdnem így volt. A számos bőrredő között jó nagy üregek voltak. Ha a lookeri vámosok tudnák, hogy ezt az állatfajtát az Aurum-rendszerben „sokzsebű emlősnek” nevezik, talán jobban érdekelte volna őket.
Három jókora aranyrög vándorolt az idegen kezébe, az ellenérték meg bekerült... Golyóba. Fél perccel később a vevőnek már nyoma sem volt. Kassel feltápászkodott:
- Gyere, Golyó, itt végeztünk.
Lassan indult visszafelé, a közelben látott egy légitaxi-állomásat. A furcsa növények között ballagva már csak az állathoz beszélt:
- Majd eljövünk még ide máskor is. Látod, mennyi haszna van annak, hogy ilyen rondára sikerültél..? Nélkülözhetetlen társam leszel ezután, Golyó. Van fogalmad róla, hány bolygóra szoktam járni mindenféle... hm... árúval? Egy biztos, te kis kíváncsi: ezután nem fogsz unatkozni velem.

(2004)

4.333335
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4.3 (3 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

h, 2005-06-06 11:48 Bogumil

Bogumil képe

_____Bogumil D' Kukulkán

Jól megírt ,érdekfeszítő történet:egyhuzamban elolvastam.A megoldás zseniális.Egy dolog azonban sántít:Ausztráliába,Mexicóba,sőt Afrika legtöbb államába sem növényt,sem állatot,sem élelmiszert nem lehet engedélyek,orvosi papírok nélkül bevinni.Namármost egy idegen bolygóra pláne nem.Ugye az arborétumba vitt növényeknek is kellett paszportjuknak lenni.Tehát a vámosnak az illegálisan bevándorolt állatot azonnal karanténba kellett volna zárni.Itt sántit a sztori,dehát száradjon ez a baki a vámos lelkén!
Üdv:Bogumil :-?

k, 2005-06-07 18:44 Blade

Blade képe

Mindig is a könnyed, laza elbeszéléseket szerettem, ez is közéjük tartozik.

----

So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.

p, 2006-02-24 21:50 Engelmann

Ott gubbasztott az egyik sarokban. Kassel hallgatta a zenét, még egy pillantást vetett a vezérlő falára – minden rendben van.
o.O
Eztnemereírta?
...
ugyanaz a Nemere?

k, 2007-08-14 07:15 Blade

Blade képe

Pont most van Nemere István a tv2ben, egy (volt?) fasiszta fiatal csajjal...a lány ideológiát váltott és mostantól a sci, a fantasy és az ezotéria érdekli. Azt mondjuk nem tudom, miért olyan nagy szám ez, elég lett volna csak az írót meghívni és mondjuk a terveiről beszélgetni, pl hogy mikor küld nekünk új novit :)

---- ----
So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.
----
There is not enough love for everyone. Sorry.
---- ----

szo, 2009-08-15 22:45 Creideiki

Creideiki képe

Bácsfi Diána, alias Avatára. Talán még itt is regelt. Mindenki megérdemel még egy esélyt.
De az SF meg az ezotéria, hogy jön össze, nem tudom. NAgyjából annyira,mint az asztrológia,meg a csillagászat.Semennyire.

Akit érdekel:
http://www.sfportal.hu/interju-avataraval-bacsfi-dianaval-a-nimrod-vere-...

-----------------------------------------------------------------
http://creideiki.sfblogs.net

v, 2009-08-16 00:22 Ndy

Ndy képe

Crei: te vagy a mi kis lexikonunk :D

v, 2009-08-16 07:13 Creideiki

Creideiki képe

Iszonyú okos vagyok. 8O
-----------------------------------------------------------------
http://creideiki.sfblogs.net

p, 2010-11-26 19:08 Blade

Blade képe

Egy interjú az origo-n Nemere Istvánnal.