Vihar - Előszó
A meleg, nyári nap keserű viharba fulladt. A szárazságot jeges esőcseppekből kialakuló, erős zivatar mosta el. Az eleinte csak röpke nyári zápornak ígérkező esőzés kegyetlen viharba torkollt. Az utca mentén húzódó árokból kicsordult a víz, s sarat és port hordott végig az úton.
Az időjárás mindenkit a maga házába rendelt, az utak kihaltak voltak, csak itt-ott tűnt fel egy-egy autó, majd gyorsan tűntek el. Az eső hangosan kopogott a kemény betonon. A házak oldalán gyorsan csorgott le a víz, az ablakokban álmosan pislákoltak a fények.
A Nap nem egész 1 perc alatt bukott le a domb mögé, ezzel ezer és ezer színt adva a szűk utcának. Ám mikor utolsó sugara is eltűnt a látóhatárról, az álmos kis utcába beköszöntött az éjszaka.
Senki nem mozgott az utcákon, mégis árnyak táncoltak a házak oldalán. A szél felkapott egy elhajított dobozt, majd egy rövid, körkörös tánc után a ház falához vágta. A doboz hangosat pukkant, tartalmának maradéka a fehérre festett falra ömlött, majd hangtalanul a földre hullott.
Halk, gyors léptek hangzottak a nedves talajon. Egy szőke, fiatal lány masírozott végig a házak előtt, ide-oda tekintgetve, keresve valamit. Arcán idegesség ült, szőke haja esőtől ázottan tapadt arcára. Ruhája áttetszővé vált a beszívott víz miatt, s tekintetében megcsillant a félelem, hogy valaki meglátja tönkrement szerelését. Nem is sejtette, hogy pár perc múlva a legkisebb problémája lesz, hogy ki látja, s ki nem.
Egy hatalmas villám rázta meg az utcát, mely egy fába csapódott. Az ágak fájdalmasan reccsentek egyet, majd egy hatalmas puffanás kíséretében letörtek, s egy vezetéken landoltak, mely először meghajlott, majd az azt tartó oszlop erőteljes hang kíséretében elferdült az őt feszítő súly miatt, de végül a vezeték megadta magát, s elszakadt, akár egy cérnaszál. A házak fényei kiégtek, s az utca teljes sötétségbe burkolózott.
Egy-két ház ajtaja nyikorogva kinyílt, s meglepett, aggódó arcok tűntek fel mögöttük. A szomszédság rendkívül jó viszonyt ápolt egymással, így nem volt meglepő, hogy egymáshoz fordultak a legkisebb problémájukkal.
- Nem láttad George-t? - kérdezte egy vörösesbarna, kontyba tűzött hajú nő. Arcán már nyomot hagytak az évek, de szemében lévő szeretettel teli aggódás fiatalabbá tette. - Úgy 10 perce kijött kivinni a szemetet és azóta sehol sincs !
- Szerintem sétálni mehetett - válaszolta egy már őszülő hölgy.
- Én is erre gondoltam, de nem akarom, hogy áram nélkül kint mászkáljon, képes és azt hiszi itt hagytam! Tudod milyen, ha azt látja, nincs otthon senki, nem is jön be - nevetett az első.
Az őszülő válaszra nyitotta száját, ám nem tudta mondatát nemhogy befejezni, elkezdeni sem, hisz ekkor egy éles sikoly töltötte be a házak lakóinak fülét.
Az asszonyok a hang irányába futottak, s megdöbbentő látvány tárult eléjük. Egy szőke nő adta ki a sikolyt, mellette egy férfi feküdt, szemei lehunyva, haját az utcán folyó esővíz el-el próbálta vinni, s teste körül a víz vöröslött. Vérszag telítette be a nők orrát, s egyszerre döbbentek rá, a férfi halott. Közelebb léptek, s a holttest melé guggoltak. Ám ekkor a két nő a test arcára néztek, és egyszerre kiáltottak fel.
- George!
A férfi felesége zokogni kezdett a néhai George testén, miközben az őszülő nő kihívta a mentőket és rendőröket, majd nyugtatni kezdte a sokkos állapotú szőkét.
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
-
Megosztás
sze, 2012-06-20 15:36 Sren
Mit is mondjak Neked?
Több mint egy éve vagy a Karcon, saját bevallásod szerint kaptál olyan kritikákat, amiket másoktól elfogultság okán nem, és ráébredtél, egy elfogulatlan kritika elég sokat tud segíteni… Ám szemmel láthatóan nem fogadtad meg, sőt az oldal helyesírási-nyelvtani segédleteit sem böngészted – különben tudnád, számnevet nem írunk számjeggyel, a történetírás ugyanis nem matekóra. Számjeggyel max évszámot jegyzünk, vonatkozó infó a GyÍK-ban, felső szalagmenü, kötelező olvasmány.
Egyéb „karcos” jótanácsokban is szűkölködsz, mert nem tudod, mennyire ellenjavallt hosszú történetet írni, ha egyszer „novellista” alapokban sem vagy otthon.
Alap, hogy kerüld a szóismétlést, létigéket, hogyozást, voltozást, határozatlan névelőkkel való hajigálózást, felesleges jelzőhalmozást, továbbá mindent, ami gördülékenység ellen dzsal. Mindez már önmagában is komoly érv arra nézvést, hogy javasoljam (aztán majd egy újabb év után talán belátod): írj rövideket, gyorsabban haladsz.
Logika, értelemszerűség, fogalmazás – ezekre tessék nagyon rágyúrni, mert azt (többek között), hogy jeges esőcseppekből alakult ki a vihar, még egy alsó tagozatos magyartanár sem fogadná el, nemhogy egy lektor, irodalmi szerkesztő-tanácsadó, vagy akár egy gyakorlottabb amatőr író.
Remélem, nem bántottalak meg – sosem ez a célom, csak bizonyos szemek felnyitogatása. Nagyon remélem, hogy egy-két kollega nem lesz rest hibalistát írni Neked, hogy rájöjj, miért is nem mehetsz tovább ezen az úton. (Illetve, mehetsz, de csak az idődet pazarlod.)
______________________________________________________________________________________________
A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.
/Salvador Dalí/
cs, 2012-06-21 18:17 Blade
"itt-ott tűnt fel egy-egy autó, majd gyorsan tűntek el" - magyartalan + szóismétlés
utca, utca, utca - csúnya szóismétlés
"Senki nem mozgott az utcákon" <-> "Halk, gyors léptek hangzottak"
"szőke, fiatal lány masírozott" - halk léptekkel masírozott?
"Az ágak fájdalmasan reccsentek egyet, majd egy hatalmas puffanás kíséretében letörtek" - az összes?
"Az ágak fájdalmasan reccsentek egyet, majd egy hatalmas puffanás kíséretében letörtek, s egy vezetéken landoltak, mely először meghajlott, majd az azt tartó oszlop erőteljes hang kíséretében elferdült az őt feszítő súly miatt, de végül a vezeték megadta magát, s elszakadt, akár egy cérnaszál." - ebben a mondatban hány alany van?
" így nem volt meglepő" - kinek a számára nem meglepő?
"de nem akarom, hogy áram nélkül kint mászkáljon" - ajajj...akkor vigyen magával egy kicsit ;)
Ezt a sztorit gyorsan felejtsük el.
- A magyar nyelv logikus félépítésű, tökéletes struktúrájú és minden más nyelvet felülmúl - Jakob Grimm. -
p, 2012-06-22 21:12 Könyvsárkány
Tiszteletem!
Az elején, amikor először olvastam, olyan érzésem volt, mintha egy időjárás jelentést olvasnék.
Következő: Leírod az elején, hogy szakad az eső, kegyetlen vihar tombol, majd se szó se beszéd, süt a nap, hogy azért ne legyünk annyira szomorúak. De ha esik az eső? Oké, esetleg egy alföldi tájon talán elképzelhető, hogy csak a város felett alakult ki egy vihar, de attól még nagyon messze kék az ég. De ott az a domb, az meg kilövi a nagyon sík terepet. Szóval ez engem megakasztott olvasás közben. Tudom, láttam már olyant, hogy eső mellett sütött a nap, vagy éppen egy nyári zivatar után kisütött, és jött a dunsztos idő. De, tessék ezt megemlíteni. Szerintem, aztán ha gondolja valaki, kérem, cáfoljon meg. Illetve nem feltétlen van igazam.
„ valaki meglátja tönkrement szerelését.” Szerintem egy áttetsző ruhában sétáló lánynak nem az lesz a gondja, hogy az elázott ruháját meglátja valaki. Bár ha a szerelését a tönkrement jelzővel, léha életére akartál utalni, akkor nem szóltam. Viszont így, ruhára a szerelés. Nekem furcsa. Mert vagy focira asszociál az ember, vagy elromlott dolog szerelésére. Vagy én ismerek rozzant elméjű embereket.
Ebbe: „Egy hatalmas villám rázta meg az utcát” kötőtűvel jó nagyot lehetne szúrni, de inkább nem teszem.
„ szemei lehunyva” Erre ugye azt szokás mondani, hogy egyes számban, mert párosával állnak. Valamint nekem zavaróan sok volt benne az „s”. Picit visszatérve az elejére, mondjuk magam részéről elég sok nyomtatott könyvben ütközök ebbe bele, hogy a párosakat többes számmal írják. Nem tudom, lehet iskolája válogatja.
Magam részéről, úgy ennyit tudnék hozzászólni. Van benne még egy-két dolog, amit furcsának találtam, de azt hiszem, az már csak az én egyéni ízlésem.
"Kevésre és sokra, mindenre és semmire képes; nem angyal, nem állat: csak ember."