Hollótánc I. fejezet [Solimyr Darkwood]

A trónterem most tömve volt emberekkel. A hatalmas csarnok, mely máskor elég sötét volt, most fényárban úszott a rengeteg gyertya és fáklya lángjainak fényétől. A sötét, zordon kőfalakat kardok és pajzsok díszítették, minden nagyobb ablak előtt díszes zászlók lobogtak, az ajtóknál a királyi testőrség díszes páncéljába öltözött őrök álltak fegyelmezetten, lándzsával a kezükben. A trónterem legnagyobb ablaka észak fele nézett, ez alatt, néhány méterre a faltól állt Myrheim királyának a trónja. A sötét északi fenyőből készült méretes trónszéket kiválóan megmunkált faragások díszítették. Két vastag karfáját farkas lábnak faragták, háttámlájának két szélén díszes, kanyargós motívumok futottak végig, beljebb ősi északi rúnák mélyedtek a fenyőbe. A fejtámlát farkas fejre mintázták a faragómesterek és két hatalmas, szerteágazó aganccsal látták el, az agancsos farkas isten, a Darkwood ház címerállatának tiszteletéül.

A masszív falábakon álló trónus előtt állt Edric Darkwood király. Ritkuló, őszes hajjal borított fején ott díszelgett a Raphael Vermiliontól kapott vaskorona, melyen körben farkasok és rózsák mintái váltakoztak, négy nagyobb és ugyancsak ennyi kisebb aranyból készült tőrforma ágaskodott ki belőle felfelé. Ez az igen finoman megmunkált korona jelképezte Myrheim és Rózsaföld, észak és dél urainak szövetségét. A király ruhája díszes volt, egyértelműen ünnepi ruházat. Fehér vászoninget viselt a kanyargó, aranyszínű motívumokkal díszített kék gyapjúmellénye alatt, nyakánál aranyból készült csat fogta össze vállaira omló sötét bársony palástját. Derekán szarvasbőr öv futott körbe, arany övcsattal. Nem túl vastag, finoman cserzett bőrnadrágja jól illett sötét szarvasbőr csizmájához.

Edric előtt térdelt egy szintén előkelő ruhába öltöztetett ifjú. A királyéhoz hasonló öltözéket viselt ám vállain és lábszárán finom motívumokkal futtatott páncélt viselt, oldalán, a kardtartó szíjára felerősítve függött frissen kovácsolt kardja. Fejét lehajtotta, tekintetét a padló felé fordítva térdelt, mindkét kezét bal térdére helyezve.

- Továbbá esküszöl-e, hogy kardoddal és véreddel Myrheimet és népét szolgálod? - kérdezte Edric király az előtte térdelő fiút.

- Esküszöm!

- Ettől a perctől egészen életed végéig? - kérdezte ismét Edric.

- Ettől a perctől egészen életem végéig. - felelt megint az ifjú a király szavait ismételve.

- Akkor hát eljött a pillanat, midőn egy újabb ifjú érett férfivá. Egy ifjú gyenge karjai egy férfi karjaivá erősödtek. Tartsa e kar gyengéden asszonyát, simogassa gyermekei fejét, ha eljön az ideje, vessen, szántson és arasson, ha eljön az ideje és szorítsa kardja nyelét, ha annak jön el az ideje! Állj fel, fiam! - szólt fennhangon Edric s odalépett a fiúhoz - E perctől kezdve Myrheim lovagja vagy. Lord Edgar Darkwood.

Az ifjú felállt s mélyen fejet hajtott megőszült apja előtt. Mosoly húzódott az arcán, ahogy apja szavait hallgatta. Tizenhatodik életévébe lépett, így hadköteles ifjúvá és - királyi származása lévén - myrheimi farkas úrrá és lovaggá válhatott. Apja, Edric büszkén nézett legfiatalabb fiára, a legifjabb Darkwoodra. Edgar átlagos termetű volt, fejét vállig érő, göndör sötétbarna haj koronázta, szemei szintén barnák voltak, csakúgy, mint Valdirnak, Solimyrnek, Myrának és apjuknak is.

Edgar a királyi trónteremben álló sokaság felé fordulva ismét mosolyogni kezdett. Hosszú percekig tapsoltak a jelen lévő szolgálók, nemesek s lovagok. Myrheim urai közül szinte mindenki eljött a jeles esemény alkalmából, kevesen maradtak csupán távol. Nagy ünnepnek számított minden családban, ha egy fiú férfivé érik, a királyi családban pedig országra szóló ünnepélyt jelentett. A hatalmas trónterem vastag kőfalai szinte remegtek a taps hallatán. Az ifjú lovag lassú, határozott léptekkel elindult le a trón előtti három lépcsőfokon. Sorra léptek oda hozzá a nemes urak és előkelő hölgyek.

- Gratulálok neked, hercegem. - mondta Lord Brethon, apja hű és immáron megőszült barátja. Ő volt, aki a király után elsőként gratulálhatott Edgar hercegnek.

- Éljen soká az ifjú herceg! - kiáltozták sokan a háttérből.

- Hercegem! - mondta szelíd mosollyal az ifjú és csinos Lady Emese Vällä miközben finoman térdet hajtott a mellette elsétáló herceg mellett. Edgar rámosolygott.

- Éljen a herceg! Éljen a herceg! Éljen Edgar! - sorra hangzottak fel az éltető szavak szerte a tömegből. - Éljen a herceg! Éljen a herceg!

- Végre te is lovag lettél hát. - mondta Edgarhoz lépve Lady Melina, az ifjú édesanyja, Myrheim királynéja - El sem hiszem, hogy eljött ez a perc is. Atyád s fivéreid büszkék lehetnek rád, fiam. - egyik kezét fia vállára tette, a másikkal lágyan megsimogatta az arcát és könnyes szemmel mosolygott rá.

- És büszkék is! - kiáltott fel egy férfi a királyné háta mögül.

Solimyr volt az, Edric harmadik fia, aki immár harmincnegyedik évében járt. Magas volt, a hölgyek szerint igencsak jóképű, jó kiállású, erős férfi. Hosszú barna haj omlott rá széles vállaira, arcán szakállt viselt apjához hasonlóan. Nem viselt sem páncélt, sem kardot. Zöld gyapjú mellényén két arannyal hímzett farkas viaskodott egymással, vállaira ünnepi palástot terített, amely a nyakánál arany farkas fejes csattal volt összefogva. Széles mosollyal arcán lépett oda fivéréhez.

- Bátyám! - kiáltott fel örömében Edgar - Hát eljöttél?

- Ki nem hagynám férfivá válásod, öcsém. - felelt rá Solimyr.

- Akkor most már magaddal vihetsz északra barbárokat ölni. - mondta derült arccal Edgar.

- Ráérsz még arra! - felelte Solimyr - Lesz bőven alkal…

- Nem viszed őt sehova! - szakította félbe Solimyrt egy ifjú, hosszú barna hajú szépséges, kerek arcú leányzó. Gesztenyebarna szemei szinte csillogtak, ahogyan először Edgarra, aztán Solimyrre pillantott - Egy bátyám sem maradna itt, Farkasvárban. És te sem mehetsz sehova! Nem mehetsz el megint!

- Ne aggódj, Myra! A fivéreid nyílván csak tréfálkoznak. Nincs háború, hála az isteneknek. - nyugtatta meg lányát Melina királyné.

- Hála atyánknak és katonáinknak! - felelte rá Edgar - Én is harcolni fogok, ha szükség lesz rám. Atyám mondta. Megesküdtem. „ …szorítsa kardja nyelét, ha annak jön el az ideje! ” - idézte a nemrég tett esküjét.

- Ha eljön az ideje. De most nincs itt az ideje. - vágta rá azonnal dacosan Myra.

- Elég legyen! Csak tréfáltam. - mondta Solimyr megnyugtatva öccsét és húgát - S különben is már minden barbárral végeztem! Nem szóltál idejében, hát neked egy sem maradt. - folytatta testvérei felé fordulva, s nevetni kezdett - De később talán keresünk neked néhány északi leányzót. Azokkal talán egymagad is elbírsz.

Edgar rögtön nevetni kezdett bátyja tréfáján s nem telt bele sok idő, mire Myra is elmosolyodott.

- Min tréfálkoztok ilyen örömtelin? - kérdezte az éppen eléjük toppanó Edric király széles mosollyal az arcán. - Hadd haljam!

- Csak azt mondtam öcsémnek, hogy te már túl vén vagy, hogy barbárokat ölj, s nemsokára neki kell átvenni a helyedet. - felelte apja kérdésére Solimyr.

- Háhá! - nevetett fel a király s átölelte fiait - Nem kell barbárt ölni, sem senki mást. Vigadjatok, hogy kardotok végre pihenhet egy kicsit. Nem a harcnak van most itt az ideje, hanem az örömnek. Még a hercegek és a királyok is pihenhetnek két háború között. Ha pedig nem harc közben kiáltoztok, akkor éppen tánc és lakoma közben is lehet.

Egy szolgáló lépett oda a király mellé s illedelmesen meghajolva szólította meg Edricet.

- Felség, készen állnak az asztalok!

- Hallottátok! Lakomára fel! - kiáltotta a király.

Szavának hallatán a teremben lévők rögtön elindultak a szomszéd helyiségbe, ahol több méter hosszú, tömör faasztalok vártak rájuk rogyásig megrakva mindenféle étellel és itallal. Egészben megsütött ökrök és vaddisznók hevertek óriási ezüsttálakon, szájukban hatalmas almákkal. Sült csirkék, fürjek, kacsák, libák és fácánok sorakoztak egymás mellett mindenféle zöldséggel és gyümölcsökkel körítve. A szolgálók sorra verték csapra a söröshordókat s bontották meg a finomabbnál finomabb borokat. Némelyik palack még Edric ifjúkorában lett lezárva, hogy eme nemes alkalomig heverhessen a királyi család borospincéjének mélyén vastag porréteg rejtelme alatt.

- Éljen a herceg! Éljen a herceg! - kiáltozta Lord Brethon, miközben sorra ürítette ki a söröskorsókat. A többiek sem voltak sokkal lemaradva tőle; Sir Alwar Wighen szép bársonyinge hamar sárgásbarna színre váltott, ahogyan egymás után hajtotta fel a korsókat. Az erős barna sör patakokban folyt végig bozontos szakállán, aztán lecsorgott kövér hasára. Egy szolgálót még agyon is akart csapni, mikor az bort akart tölteni neki.

- Csak az asszonyok isznak bort, te barom! Meg még azok a déli kecskebaszó lovagok! Azok! - kiabált rá dühösen - Hát tán engem is egy kecskebaszónak nézel? He?

- Vagy tán asszonynak! - kiabált valaki az egyik távolabbi asztal mellől. Erre irdatlan nevetés tört ki az urak és hölgyek körében. Sir Wighen hangosan szitkozódva próbált felkászálódni a székéből, hogy a sértés gazdája után eredjen, de olyan részeg volt, hogy felborult székkel és két mellette ülőt is magával rántott. Ennek láttán persze még hangosabban nevetett mindenki. Mire nagy nehezen, három szolgáló segítségével feltápászkodott, Alwar Wighen már azt sem tudta mi történt és ő is a többiekkel nevetett, bár nem tudta min.

A lakoma végéhez közel néhány kellően részeg úr és hölgy táncra perdült, amikor Sir Emor Hale elkezdett hangosan énekelni:

- Kőcsarnokban állok én, sört iszok a közepén…

Amint egy lantos is rákezdett egy nótára, hamar énekelni kezdett minden férfi, még maga a király is.

 

Kőcsarnokban állok én

Sört iszok a közepén

Részeg vagyok, jó legény

Kőcsarnoknak közepén

 

Kőcsarnokban állok én

Sör csorog a bőrzekén

Iszok, amíg állok én

Kőcsarnoknak közepén

 

Kőcsarnokban állok én

Vaskos asztal közepén

Iszok, egyre iszok én

Kőcsarnoknak közepén

 

Kőcsarnokban fekszem én

Sört iszok a közepén

Részeg leszek, jó legény

Ameddig csak élek én

 

Hosszú órákon át ettek-ittak jóízűen a vendégek s a királyi család éppen jelen lévő tagjai, a nemes urak és hölgyek. Sokáig folyt a mulatozás, mígnem a már-már éjszakába nyúló vigadozás is véget ért. A meghívottak sorra búcsúztak el vendéglátóiktól, s indultak szállásaik felé. Némelyek a várban szálltak meg, némelyek pedig egy-egy jómódú fogadóban. A király szívét büszkeség töltötte el, a lakoma során sokszor hangoztatta is, hogy milyen büszke fiaira, legtöbbször persze Edgart méltatta. Aznap este a legifjabb Darkwood fiúra ittak sorra a jelenlévők.

Éjfél körül járt már az idő, Solimyr a trónteremben álldogált egymagában. A falon lévő nagy térképet nézegette éppen. Öröm volt a szívében, nemcsak öccse lovaggá válása miatt, hanem amiatt is, hogy végre otthon lehet, Farkasvárban. Hónapokig volt őrjáraton északon, Havaserdő és a keleti mocsarak mentén s most végre nyugalomban lehet családja körében.

- Á! A Fekete Farkas! - hangos és gúnyos kiáltás hallatszott a terem túlsó végéből.

Solimyr megfordult. Nagyon jól tudta, hogy kitől jött a sértés. Regor Vällä. Hát mégis tönkre lehet tenni ezt az estét. Komoly, megvető tekintettel végigmérte a lassan felé közeledő alacsony, csontos képű, vörös kecskeszakállas férfit. Mit akarsz itt, te féleszű?

- Te meg hogy kerülsz ide? - vetette oda az előtte álló, gúnyosan mosolygó alaknak.

- Hát így kell bánni a vendégeddel? Ilyen udvarias lenne a híres Fekete Farkas? - sárga fogai jól látszottak széles vigyora miatt.

- Nem az én vendégem vagy!

- Nemes atyádé. Ő hívta meg a családunkat, bár biztosra veszem, hogy te is meghívtál volna…

- Ne vedd annyira biztosra. - visszamosolygott a férfira, olyan őszinte örömmel, mint amilyennel az mosolygott rá.

- Kedvességed elragadó, Fekete Farkas.

- Ha még egyszer így hívsz, meglátod, hogy milyen kedves tudok lenni, ha igazán próbálkozom. - nem szerette, ha így nevezték. Gyűlölte ezt a nevet.

- Távol álljon tőlem, hogy megsértselek, uram. Ámde azt is meg kell jegyeznem, hogy sokak szerint rászolgáltál erre a névre. - Regor még gúnyosabb vigyort vett elő.

- Ugyanilyen távol áll tőlem, hogy azzal a szép késsel még szélesebbre varázsoljam elragadó mosolyod. - a mellette lévő asztalon heverő tőr felé bólintott a fejével.

Regor Vällä mosolya már nem volt olyan gúnyos és magabiztos, mint amilyen alig fél perce. Nocsak, a mi bátor lovagunk kifogyott a szavakból? Talán fél? Most Sol vette át a bátor lovag vigyorát. Mélyen a szemébe nézett. Erre nem felelsz?

- Nem tennéd ezt egy nemes vendégeddel... - Regor megpróbált határozottságot és dacosságot erőltetni magára, de szemmel láthatóan nem eredményesen.

Talán ez a bolond azt hiszi, hogy mégis megtenném? Végül is… Csábító gondolat. De nem. Ma még nem…

- Látom az eszed nem olyan éles, mint a mosolyod. Te magad említetted, hogy atyám vendége vagy, nem az enyém. Ha pedig a lovagi címeddel próbálnál meg védekezni, hát talán az is éles eszedre vallana. - Solimyr már-már élvezte a dolgot. Valódi mosolyt csalt az arcára, ahogyan a vörös hajú férfi magabiztossága egy csapásra tovaszállt, undok gúnyossága pedig félelemmé fakult.

- Nem tennéd meg. - ezt magabiztosabban akarta mondani, mint ahogyan sikerült.

- Ha te mondod, bátor lovagom…

A két férfi némán nézett egymásra. Egy egész percig nem szólalt meg egyikük sem. Solimyr már majdnem megsajnálta a szerencsétlent. Majdnem. Regor olyan volt, mint egy kisgyerek, aki egy bottal piszkál egy láncra vert kutyát, ám amikor az rávicsorog, majd összepisálja magát. Sol élvezte ezt, még hosszú percekig bámulta volna ezt a hős lovagot, talán tényleg be is pisált volna. Méltó befejezése lett volna egy vidám estének. A döbbent csendet léptek kopogása szakította meg. Solimyr félrenézett, a hang irányába és látta, hogy apja közeledik a szomszéd csarnok felől.

- Atyám! - köszöntötte vidáman Solimyr.

- Felség! - Regor mélyen meghajolt, ahogyan illik. Szembetűnő volt a megkönnyebbülése. Örült neki, hogy nem kell tovább kettesben lennie a Fekete Farkassal. - Engedelmeddel én távoznék is.

Edric bólintott.

- Aztán jó szorosan bújj a lovad mellé ma este Sir! Hűvös lesz az éjszaka az istállóban. - Solimyr széles mosollyal búcsúzott el a bátor Sir Regor Vällätől. Most megúsztad.

- Beszélnünk kell valamiről, fiam. - mondta Edric a fia szemébe nézve, kissé komoran.

- Miről van szó, atyám? Történt valami? - kérdezte apját Solimyr.

- Egy aggasztó hír érkezett Szürkedombról tegnap este. - felelte a király fia kérdésére, s éppen folytatta volna ám az közbevágott.

- Lord Baldør az? - kérdezte Solimyr, bár már tudta is a választ. Hangjában az éles elégedetlenség jól érezhető volt. Biztosan ő. Ki más lenne?

- Igen. - felelte sóhajtva Edric, fejét leszegte, aztán komoran, majdhogynem szégyenkezve folytatta - Elfogott néhány parasztot a földjén, ki akarja végezni őket.

- Csak a király adhat ki ilyen parancsot! Csak neked áll jogodban! - mondta Solimyr hangját felemelve, jól érezhető haraggal szavaiban - Nem engedheted tovább, hogy kénye-kedve szerint tegyen. Nem szegheti meg törvényeinket, akkor sem, ha nemes! Szürkedomb ura sem helyezheti magát a király fölé.

- Csillapodj, fiam! - nyugtatta fiát Edric - Az én türelmem is véges. Többször már nem fog előfordulni. Nem engedhetjük meg. Lord Willem Baldør régóta hű barátom, ahogyan atyámé is volt egykor. Számtalan csatában és háborúban küzdöttünk együtt. Sokszor mentette meg az életemet.

- Miért fogatta el a parasztokat? - mintha nem is érdekelték volna apja szavai. A barátság nem lehet kifogás.

- Lopás miatt.

- Lopás? Emiatt akarja kivégezni őket? Mit lophattak el, talán fél Szürkedombot? - továbbra sem volt higgadtság Solimyr hangjában.

- Nem tudom. - felelte apja tétován.

- Nem volt benne az üzenetben? - valamiért nem lepte meg.

- Nem. - felelte Edric - Az állt benne, hogy négy parasztot fogott el egy héttel ezelőtt és ki fogja végezni őket lopás bűne miatt.

- Lopásért tömlöc jár, nem pedig kivégzés. Egyetlen Lord sem ítélhet halálra valakit, még akkor sem, ha rászolgált. Csak a király adhat ki ilyen parancsot.

- Tudom, fiam! - Edric emelt hangon válaszolt. Solimyr tudta, hogy nem rá dühös, csupán régi barátja miatt feszült.

A törvény az törvény. Te is tudod ezt, atyám. Te is tudod. - nem akarta hangosan kimondani a szavakat. Talán nincsen rá szükség. Most még nincs. Csendben figyelte apját, nem akart megszólalni, hagyta, hogy a király gondolkozzon. Bízott apjában, abban, hogy helyesen fog dönteni. A törvény szerint. Ahogy kell.

Edric a földre pillantott. Nem akart régi barátja ellen fordulni, ám tudta, hogy neki Myrheim királyaként kell viselkednie. Egy királynak csak a törvény lehet a barátja, nem engedheti, hogy bárki megszegje azt.

- Mit akarsz tenni? - kérdezte végül Solimyr, megtörve a csendet. Nem akart még tovább várni, sohasem szerette az ehhez hasonló feszült helyzeteket.

- Én semmit. Holnap reggel magad mellé veszel néhány katonát s elvágtatsz Szürkedombra. Te magad viszed el királyi parancsomat Lord Baldørnak, megmondod neki, hogy engedje el, vagy vesse tömlöcbe az elfogott parasztokat, különben az én színem előtt fog felelni. Nem ez volt az első ilyen eset, de ez lesz az utolsó.

- Értettem, atyám! - felelte Solimyr s érezhetően elégedett volt apja döntésével. Helyesen döntött. - Rögvest szólok…

- Még valami! - vágott közbe Edric - Eustace mester is veled tart. Nálam is régebb óta ismeri Willem Baldørt, talán segíthet jobb belátásra bírni azt a vén bolondot. Kiskorában még ő maga tanította meg írni és olvasni, ahogyan engem is, és ahogyan téged, s fivéreidet is.

- Bírni fogja az utat? Szürkedomb négy napra van lóháton. Egy ilyen öreg embernek nem hiányzik négy napi lovaglás. - felelte Solimyr. Nem hinném, hogy túl jó ötlet egy ilyen öregembert lóra ültetni.

- Nem lesz baja az öregnek. Megkérdeztem ma reggel és ő maga mondta, hogy menni akar.

- Rendben.

Akkor sem jó ötlet.

- És azt akarom, hogy Edgart is magaddal vidd!

- Edgart? - kérdezte meglepődve Solymir.

- Igen. Már elég idős hozzá, hogy ilyen fontos ügyekben is részt vegyen. Ismeri a törvényeinket, és lehet, hogy eljön az idő, amikor majd neki kell felelnie azért, hogy be is tartsák őket. Azon felül Lord Baldør talán belátóbb lesz, ha két herceg megy el hozzá a király parancsával.

- Anyám nem fogja ezt jó szemmel nézni. - mondta Solimyr kissé aggodalmas hangon. Nem szereti, ha Edgar mellettem van.

- Majd én beszélek vele. - felelt Edric - Nem háborúba küldelek titeket. Lord Baldør az egyik legrégebbi barátom, nem eshet semmi bajotok. Be fogja majd látni, hogy rosszul döntött. Eustace mester is ott lesz.

- Ahogy akarod, atyám. Holnap reggel indulunk. Ha nincs más, megyek és szólok Geoffreynak, hogy szedjen össze néhány embert.

- Menj csak, fiam. Aztán pihend ki magad. Biztosan rád fér, hogy egy puha ágyban alhass végre.

Solimyr fejet hajtott apja előtt s elindult hálóterme felé. Kedve lett volna még időzni egy kicsit a teremben, vagy apjával beszélgetni, ám Szürkedomb négy napi lovaglásra van, s korán kell indulniuk. De előtte még meg kell keresnie Geoffreyt. Nem kellett sokat keresnie, Geoffrey Wighen az udvar szélén álldogált és egy csinos szolgálóleány társaságát élvezte.

- Talán zavarok?

- Uram! - a fiatal szolgálóleány zavartan térdet hajtott Solimyr előtt, miközben gyorsan visszatette kilógó jobb mellét ruhája alá. Még egyszer meghajolt; mélyen és udvariasan, ahogy illik; aztán elsietett.

- Nem zavarsz, uram. - mondta Geoffrey széles vigyorral az arcán - Ha pár perccel később jössz, talán zavartál volna.

- Lesz még alkalmad az ilyesmire később is. Ma inkább az ágyad tedd magad alá. Holnap korán kelünk.

- Úgy érted holnap is?

Solimyr elmosolyodott.

- Megyünk valahova? - kérdezte megint Geoffrey.

- Szürkedombra. - felelte Sol.

- Lord Baldør hívott vendégségbe?

- Úgy is mondhatjuk. - Solimyr hangja most komorabb lett, az arca szintén.

- Gond van?

- Holnap majd megtudod. Későre jár. Szedj össze néhány embert és mondd meg nekik, hogy reggelre legyenek készen.

- Ahogy akarod, uram. - a férfi fejet hajtott Solimyr előtt, aztán elment az istálló irányába.

Solimyr sóhajtott egyet, megfordult, aztán felsietett a lépcsőn, be a palotába. Lassan lépdelt a sötét folyosón, a vastag kőfalak között. Hálótermét nyitva találta. Amikor belépett, édes látványként tárult elé a frissen bevetett ágy. Rég látta már a puha, libatollal bélelt párnákat és a meleg medveprém takarót. Apjának igaza volt, tényleg ráfér egy puha ágy és egy meleg takaró is. Régen volt már, hogy Farkasvár oltalma alatt hajthatta álomra a fejét és most is jó érzés volt a puha párna a feje alatt, a meleg ágy otthonossága, a jeges erdők sötétjének távola. Levetette díszes ruháit egy székre, aztán az ágyára ült és leemelte az ágya melletti asztalra készített bronzkupát. Orrához emelte s jó mélyen beleszagolt. A langyos fűszeres bor finom aromája és a benne lévő friss méz édes illata szép emlékek sorát idézte fel benne. Egy gyönyörű, ifjú lány illatát, akit már nagyon rég nem láthatott.

Ma éjjel róla fogok álmodni.

Másnap korán reggel Solimyr és emberei az udvarom készülődtek az indulásra. Éppen a lovát nyergelte, amikor látta kilépni öccsét az istálló ajtaján. Edgar egyáltalán nem tűnt idegesnek, sőt mintha inkább magabiztosnak látszott volna. Persze, hogy nem ideges. Ő is Darkwood. Öccse éppen köpenyét tette fel a hátára, amely nyakánál szürkésbarna farkas prémmel volt díszítve. Derekára felcsatolta sötétbarna bőrövét, újonnan kapott kardjával és a tőrével együtt. Miután ezeket elvégezte lovához lépett, végigsimította a sörényét, aztán megfogta a kantárját és odavezette Solimyr mellé. A fiatal, világosbarna jószág engedelmesen lépdelt szintén ifjú gazdája mellett.

- Készen állsz, bátyám? - kérdezte az ifjú.

Sol nevetni kezdett, aztán felült a lovára. Rántott egyet a kantáron és mosollyal az arcán tett egy kört a lóval öccse körül.

- Gyerünk, lovag! - mondta nevetve Solimyr - Nem érünk rá egész nap! Ha herceg vagy, ha nem, nem fogunk rád várni.

Edgar nevetett s hamar ő is felpattant barna lovának nyergébe s bátyja mellé irányította. Solimyr fekete bőrpáncélt viselt, sötétbarna bőrnadrágot és szarvasbőr csizmát, valamint öccséhez hasonlóan farkas prém nyakrésszel ellátott zöld köpönyeget. Edgaron barna bőrpikkelyes páncél volt, zöld gyapjúnadrág és sötét csizma. Bár Solimyr több mint kétszer idősebb volt öccsénél és szakállt viselt arcán, a két Darkwood fiú nagyon hasonlított egymásra, ahogyan tiszteletet parancsolóan ültek lovaik nyergében.

- Indulhatunk, uraim? - kérdezte Eustace mester.

Nyeregben ülve léptetett oda a két férfihez. Öreg volt már, túl a kilencvenedik esztendején is, ám mind testileg, mind lelkileg fiatalos volt. Még ő maga kérte meg Edric királyt egy nappal ezelőtt, hogy elkísérhesse Solimyrt és az ifjú Edgart az úton. Edric talán nem engedett volna el egy ilyen korban lévő öregembert egy több napos útra, ám tudta s látta is, hogy a vén Eustace igencsak jó erőben van; már korához képest; és bírni fogja a hosszú utazást.

- Igen, mester. - mondta Solimyr illedelmesen - Mindenki kész az indulásra. - intett az egyik lovasnak - Geoffrey! Indulunk!

- Igenis, uram. - felelte a sötét, göndör hajú, szakállas férfi. Felült a lovára aztán Solimyr és Edgar mellé lovagolt.

A nyolc lovasból álló csapat megindult a városkapu irányába. Elől Solimyr lovagolt Arkán nevezetű, gyönyörű szénfekete lován, mellette az ifjú Edgar. A két herceg mögött Eustace mester és Geoffrey Wighen, Solimyr első embere s egyben legjobb barátja és bizalmasa lovagolt. Az ősz hajú mester szokásához híven most is szegényes szürke csuhában volt, látszólag nem zavarta a hideg, késő őszi levegő. Őket négy lovas katona követte, kettőnek myrheimi zászló lobogott a lándzsájára erősítve. Sorban haladtak el a lakóházak, istállók és fogadók mellett, ahogyan egyre csak közeledtek Farkasvár kapuja felé.

Lassú tempóban hagyták el az udvart, a főkapu irányába léptettek lovaikon. Sorra hagyták maguk mögött a házakat, elhaladtak néhány kovácsműhely mellett, ahol már a korai órákban is izzottak a kohók, messzire elhallatszott az acél csengése, ahogy szinte énekelt a kalapács és az üllő ölelésében. Keményen dolgoztak a kovácsmesterek a műhelyeikben, ahogyan a nekik segédkező inas legények is. Patkókat kovácsoltak az igáslovaknak és öszvéreknek, ló és ökörszerszámokat készítettek és javítottak napokon, inkább heteken keresztül. Közeledett a betakarítás ideje, így szükség volt ezekre a kellékekre, nemcsak a betakarítás, de a termény leszállításához is.

A pék is korán munkába állt s még illedelmesen intett is a két hercegnek, mikor azok elvonultak üzlete előtt. Frissen sült kenyér és húsos lepény illata terjengett a levegőben; megjött az étvágya annak, aki arra járt. A lovasok lassan haladtak előre a kanyargós utcákon, lovaik patája ütemesen kopogott a szürke köveken, melyek Farkasvár nagyobb utcáit fedték.

Vastag, sötét kőfal állt előttük, a kőfal, mely Farkasvárat vette körül. Hosszú évszázadok óta álltak egymásra rakodva a súlyos, zordon kőtömbök. Vitézül állták a hideg szél, hófúvás, vagy ellenség rohamait. A város vastag fából készült kapuja nyitva állt a lovasok előtt, két őr állt a kapu belső és még négy a külső oldalán. Ahogy áthaladtak az acélövekkel megerősített, nyitott kapun, Solimyr félre fordította fejét s meglátott valakit a fal árnyékában álldogálva. Egy pillanatig tűnődött, aztán elmosolyodott, hiszen tudta ki az. Félrehúzta a kantárt, lovát a titokzatos alak irányába fordította és elindult felé. Hátrafordulva intett Geoffreynak, hogy menjenek tovább, aztán leszállt a lováról.

- Kémkedni jöttél, esetleg te is velünk tartanál, húgom? - kérdezte az árnyékban álldogáló Myrától.

- Én csak… - kezdte kissé félénken a lány - én…

- Nem lesz semmi baj, kicsi lány! - mondta lágy hangon Solimyr és gyengéden végigsimította húga göndör, barna haját.

- Nem vagyok kislány! - vágta oda Myra keményen. Ahogy bátyja szemébe nézett azonnal lágyabbra váltott kemény hangja - Nem akarom, hogy megint elmenj! Hónapokra elmész északra, aztán néhány hétig itt vagy, hogy aztán megint elmenj. Valdirt és Liemet alig látom, és most Edgart is magaddal viszed. Megint egyedül maradok.

- Megígértem neked, hogy soha nem maradsz magadra. Mindig vissza fogok térni hozzád. - letörölt egy legördülő könnycseppet húga arcáról - Nem emlékszel?

- De emlékszem. - kevés hiányzott, hogy a lány sírva fakadjon.

- Hamar visszatérek, meglátod. Edgar is. Két hét múlva újra itt leszek melletted. - nyugtatta a húgát.

- Aztán megint elmész…

- Nem megyek el, ígérem. Sokáig itt leszek majd; fent északon nincs már több dolgom, és remélem sokáig nem is lesz.

- Sokáig itt leszel? - kérdezte Myra. A hírtől arca is derültebbnek látszott.

- Igen, sokáig. - ismételte Sol. Nagyon sokáig. Most már eljött az ideje. - Nagyon vigyáz magadra, kicsi lány!

- Nem vagyok kislány! - mondta kedvesen Myra. Látta, ahogy bátyja elmosolyodik. Ez mosolyt csalt az ő arcára is. Gyönyörű, széles mosolyt.

Solimyr szorosan átölelte húgát, aztán felpattan Arkán nyergébe, megfogta a kantárt és a jó irányba fordította a lovat. Még egyszer utoljára rámosolygott a kicsi lányra, aztán megsarkantyúzta fekete csődört és társai után eredt. Nem haladtak nagy tempóban, ezért hamar utolérte őket. Edgar hátrapillantva elmosolyodott. Solimyr Geoffrey mellé lovagolt, aztán lelassította lova lépteit és felvette a férfi tempóját.

Geoffrey is fekete barna bőrpáncélt viselt és egy fiatal, fakó lovon lovagolt. Amikor a herceg mellé ért egymásra néztek, aztán mindketten elmosolyodtak. Geoffrey hosszan és kérdően nézte Solimyrt.

- Mi az, Geoffrey?

- Tartozol nekem egy magyarázattal, uram. - mondta a hercegnek - Miért is megyünk Szürkedombra?

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

h, 2012-10-15 19:23 Blade

Blade képe

Királyos-verses, rettentő hosszú regényrészlet.
Te elolvasnál egy ilyen hosszú történetet a monitor előtt ülve?

h, 2012-10-15 19:45 Nimretil

Nimretil képe

Szerintem ő még meg is írna! Én mindjárt elolvasom.

sze, 2012-10-17 13:34 Blind Prince

Blind Prince képe

Meg is írtam :D gépen dolgozom a nagyobb terjedelmű írások esetében.
Köszi az olvasást :)

Kings rise in blood...

sze, 2012-10-17 13:33 Blind Prince

Blind Prince képe

A "hosszú" relatív fogalom :D
Na jó lehet, hogy hosszú de ez EGY fejezet. Nem szeretném a fejezeteket is szétdarabolni, mert egy fejezetben egy szakaszt próbálok lezárni.

Kings rise in blood...

sze, 2012-10-17 17:48 Blade

Blade képe

A kérdésre nem válaszoltál. ;)

sze, 2012-10-17 18:00 Nimretil

Nimretil képe

Nem ő az egyetlen, aki hosszú novellákat tölt fel, majd kiderül, elolvasná-e másét a terjedelem ellenére is.
Ha már itt tartunk Blind Prince, ajánlom figyelmedbe Vist novelláját. Egyfelől nagyon jó, másfelől nagyon hosszú. Rögtön lehetőséget kapsz bizonyítani Blade-nek.

http://karcolat.hu/irasok/fantasy/vist/mert_ha_mar_tobb_remeny_nincsen

(Vagy megkérjük Licaj Vuv-ot, hogy töltse fel egyben az Átjárót.)

cs, 2012-10-18 10:09 Blind Prince

Blind Prince képe

Én kérek elnézést! :D

A válasz ---------------------> Igen, ha érdekel a történet :D persze ez megint tetszés kérdése.

Kings rise in blood...

h, 2012-10-15 21:11 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

A hosszával nincs baj, ha egy történet olvastatja magát. Viszont nézd meg az első mondatot.

"A trónterem MOST tömve volt emberekkel. A hatalmas csarnok, mely máskor elég sötét volt, MOST fényárban úszott a rengeteg gyertya és fáklya LÁNGAJAINAK FÉNYÉTŐL." A szóismétlés lángjainak fénye kissé nehézkessé teszi az olvasást. A tizedik sor után, ha az embert már magával ragadta a történet, nem biztos, hogy feltűnne (nekem legalábbis), de az első pár mondat adja azt az első benyomást, ami meghatározza az ember hozzáállását a műhöz.

Itt talán elég lett volna annyi, hogy "A zsufolt trónterem most fényárban úszott." Ha nagyon ragaszkodsz hozzá, valamilyen formában utalhastz a gyertyákra és a fákylákra is, bár azt hiszem, elég volna gyertya is.

"A trónterem legnagyobb ablaka ÉSZAK fele nézett" - ezt nem tenném. Nem hiba, de elgondolkodtató. A mi évkörünkön a fény csak a déli falat járja körbe. Az ablakok általában délre nyílna. Különösen egy olyan trónteremben, ahol a Király nem csak a földi, de az égi hierarchiához is kötődik. Nem is beszélve a praktikus okokról. Az ilyen elemek miatt a történet eltávolodik a valóságtól. Tudom, hogy ma a tájolás sokkal kisebb szerepet játszik az építkezésben, mint egykor, de a királyok korában az ilyen mozzanatokra nagyon figyeltek.

"A sötét északi fenyőből készült méretes trónszéket kiválóan megmunkált FARAGÁSOK díszítették. Két vastag karfáját farkas lábnak FARAGTÁK, háttámlájának két szélén díszes, kanyargós motívumok futottak végig, beljebb ősi északi rúnák mélyedtek a fenyőbe. A fejtámlát farkas fejre mintázták a FARAGÓMESTEREK és két hatalmas, szerteágazó AGANCCSAL látták el, az AGANCSOS ISTEN, a Darkwood ház címerállatának tiszteletéül."

Egyfelől ugyanaz a mozzanat köszön vissza, mint az első mondatnál. Olvasmányosabb lenne pl így: "A sötét északi fenyőből készült méretes trónszék vastag karfáit készítői farkas lábnak faragták, háttámlájának két szélén díszes, kanyargós motívumok futattak végig, beljebb ősi északi rúnák véstek a fenyőbe, fejtámláját farkas fejre mintázták és két hatalmas, szerteágazó aganccsal látták el, az agancsos farkas isten, a Darkwood ház címerállatának tiszteletéül." De még jobb lenne tovább egyszerűsíteni e leírást. És ez csak a kérdés egyik oldala. A másik: ha mítikus elemekkel dolgozol, célszerű valamely adott mitológiához folyamodni. Az egyes állatalakok ugyanis nem véletlenül olyanok, amilyenek, egy időszakot és térszeletet jeleznek. A szarvas az égbolton a Tejút rendszerünk irányában található, innen jön az aggancsa. Valahol a neten van egy rádiócsillagászati felvétele a Tejútról, amely szerteágazó aggancsot formáz. A farkas e körben egészen máshol helyezkedik el. (Nem véletlenül: azért mert a valóságban nincs aggancsa :) ) Ezzel nem azt akarom mondani, hogy hiba volna agancsos farkas istent álmodni, de ha regényt írsz, akkor tudsz igazán komoly világot teremteni, ha következetes mitológiát is termetesz hozzá, vagy egyáltalán nem használsz mitológiai elemeket. Írod, hogy az egyik kedvenced A Gyűrűk Ura. Nos, Tolkien elég alapos munkát végzett a történet hátteréül szolgáló mitológiai elemek megteremtésekor, és ő maga a Nyugat-európai mítoszokra támaszkodott.

He ezek alapján átnézed az írást, elég jelentősen meghúzhatod, sok felesleges dolgot kigyomlálhatsz belőle. Ehhez további támpontokat találsz Stephen King: Az írásról c. művében. King nagyon jól bemutatja hogyan kell meghúzni egy történetet. Érdemes tanulni tőle.

A párbeszédek itt-ott eröltetettek, miként a probléma is. Lehetnek olyan törvények, amelyek csak a király kezébe adják a pallosjogot, de ez életszerűtlen. Az adott korban a közösség volt mindenható, és az adott közösség feje döntött a közösséget érintő ügyekben. Különösen akkor, ha "alacsonyabb" kasztokról volt szó. Ez sem feltétlen hiba, csak szerencsésebb volna a világot valamely valóságos történelmi kor mitoszai és szabályai szerint felépítened. Következetesebb tudnál maradni és a világod is hitelesebb volna.

Ezzel együtt érdemes (még néhányszor) neki futni az írásnak.

sze, 2012-10-17 13:37 Blind Prince

Blind Prince képe

Először is köszönöm, hogy elolvastad.
A hibákat igyekszem javítani. A mitológiát tekintve igyekszem sajátot létrehozni, ennek része a farkasisten is többek között. Mivel ez még csak a "kezdet", ezért nem szeretnék egyből mindent elmagyarázni a történet során sok dologra fény derül majd.

Kings rise in blood...

sze, 2012-10-17 14:20 Nimretil

Nimretil képe

Ez a mitológiás téma sem egyszerű, ezzel elég kemény fába vágtad a fejszédet. Persze igazad van, nagy dolgokra kell törekedni, nincs azzal semmi baj, ha az ember "bevállalós". Itt inkább az a nehézség, hogy a valóságban a mitológiákat nem lehet annyival letudni, hogy az ember misztikummal magyarázza, amit nem ért. Ha megnézed, a valós mitológiák sok száz év tapasztalatait rögzítik. Egy nép mítosza hivatott leírni a világ működését, a nép megfigyelései, életfelfogása alapján. Szóval van vele meló bőven, ha tényleg sajátot akarsz létrehozni, akkor meg mindenképpen hasznos, ha nézel rá már meglévő példát. (Hacsak nem rendelkezel amúgy is több évszázadra/évezredre visszanyúló tudással.) Nyilván itt sem másolni kell, csak látni, mi az ábra.
Kis segítség:
http://hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%ADtosz
http://hu.wikipedia.org/wiki/Mitol%C3%B3gia

sze, 2012-10-17 14:55 Blind Prince

Blind Prince képe

Szeretem a mitológiát és olvasok is mindenfélét. Nem akarok teljes mitológiai kört kialakítani, nyilván lesznek hasonlóságok, hiszen sok dolog megjelenik minden mitológiában. Az általam "teremtett" dolgokat persze kellően átgondolom és igyekszem a lehető legjobban kidolgozni.

Köszönöm a hozzászólást és a segítséget :)

Kings rise in blood...

sze, 2012-10-17 15:18 Nimretil

Nimretil képe

Hajrá! :D

sze, 2012-10-17 18:11 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

Az első pillanatban értettem, hogy megkísérelsz önálló mitológiát létrehozni. Csak nem éreztem hitelesnek. Ezért próbáltam felhívni a figyemed arra, hogy a mítoszoknak vannak olyan szabályai, amelyeket nem lehet figyelmenkívül hagyni. Nem akarok ebbe mélyen belemenni. Nimretil ajánlotta Vist novelláját. Szerintem is érdemes elolvasnod. Ott a mítikus szál teljesen a helyén van. Itt nincs. Ha érdekel miért, tárgyalhatunk róla akár, szóban akár írásban.

h, 2012-10-15 21:16 Kasimir von Baradlay (nem ellenőrzött)

No, annyira azért nem volt hosszú! :) Próbálgasd nyugodtan ezt a tűz és jég dala stílust, a történet ezen a ponton akár még jó is lehet. Arra azért vigyázz, hogy Martin ne telepedjen rád túlságosan, mert az indokolatlan címerleírások lajstromszerűvé, a szereplők "öltöztetései" pedig könnyen felszínes divatbemutatóvá válhatnak. Inkább a szereplők egymáshoz való viszonyát árnyald, olvass sok középkori történelmet, mitológiát és légy kreatívabb a nevek megalkotásában. (A vers egész jó volt! ... Nincsen apám, se anyám,/ Kőcsarnokban állok én,/ Se istenem, se hazám,/ Ameddig csak élek én!/ :))

sze, 2012-10-17 13:41 Blind Prince

Blind Prince képe

Szintén köszönet a kitartásért :D
Martin stílusát szeretem és rendkívül jónak találom (persze tudom, hogy ez relatív). Tanulni szeretnék tőle, nem pedig lemásolni, hiszem szemétség mellett fölösleges is lenne. Az öltözékes témát tekintve oda fogok figyelni, hogy az alsógatyáig ne jussak el... :D

Kings rise in blood...

k, 2012-10-16 01:12 DannyKay

DannyKay képe

Háát... azzal nincs baj, ha Martint olvasod, de ha aztán megpróbálod lemásolni A tűz és jég dalát más nevekkel és minimális sztori-változtatásal, abból bajok lesznek. Na szedjük csak pontokba.

1. Ez abszolút személyes vélemény, mert én nagyon érzékeny vagyok a névalkotásra. Ha egy nevet beleraksz a címbe és ráadásul főszereplő is, többször mondd ki hangosan, unalomig ismételve, többször le is írva, hogy úgy jól néz-e ki. Nekem ez a Solimyr nagyon nem tetszik, főleg, hogy a többi név nem ebben a stílusban van adva. Ha nagyon erőltetni akarod, akkor legalább legyen Solymir.

2. Próbálj meg elszakadni A tűz és jég dalától. Egyszerűen rengeteg elemet felismertem belőle. Ez a lovaggá avatás tulajdonképpen Bran sztorija, Fekete Farkas és Regor szitu -> John "Fattyú" Snow és Tyrion beszélgetése. Elfogott néhány parasztot... még szerencse, hogy nem látták a Másokat, aztán pedig Lüwin mester is visszaköszön csak valami fura görög eredetű névvel, nem is beszélve arról, amikor megláttam Geoffrey nevét.

3. A stílus az még alakulhat, de egyelőre valóban rengeteg felesleges elemmel dolgozol, a másik pedig a nagyon informatív beszélgetések és mondatok tömkelege. Engem speciel egyáltalán nem zavar, ha nem tudom, hogy milyen színű a szeme, vagy mi díszíti a köpönyegét.

4. Bocsánat, de nem vettem a fáradtságot ebből a hosszú szövegből kiszedni a hibákat, de van benne nem egy, nem kettő, főleg ismétlések, a zavaró fajtából.

***

"Yeah, being an asshole is not illegal" - American Horror Story

sze, 2012-10-17 14:03 Blind Prince

Blind Prince képe

Na ezzel a másolás témával tényleg bajok vannak, ezért nem is próbálom lemásolni. Megpróbálok a problémák csoportjaira válaszolni (ha esetleg lenne további észrevétel/kérdés, akkor szívesen válaszolok).

1. Igazad van, hogy a Solimyr nem illik a többi név közé. Ennek oka (nem írom túl részletesen, mert a történet későbbi részében ki fogok térni rá) pedig az, hogy ez egy északi név s nem véletlenül adta neki az apja. És azért Soli-myr, mert jelentése is van (az ország neve is Myr-heim) ám a részleteket később közölném majd a műben, ha nem gond :)

2. Nem értem, hogy jön Bran a lovaggá ütéshez. A lovaggá ütés azt jelenti, hogy valakit lovaggá ütnek. Félreértés ne essék, nem gorombáskodni akarok veled, tényleg nem fordult meg a fejemben ez a dolog, amikor a fejezetet írtam. A Regor szitu pedig abszolút nem hasonlít az általad említettre hiszen itt elég erős ellentétekről van szó. Persze ez nyilván nem a te hibád, hiszen ez szintén csak a későbbiekben derül majd ki. A MESTER kérdés pedig röviden ennyi: nálam a MESTER a tanítómestert jelenti, aki a tanítással, könyvekkel és a levelekkel foglalkozik. Azért ő hozta az üzenetet, mert az ő feladata. A Geoffrey nevet illetően pedig: ez egy név, ennyi és ez a Geoffrey nem az a Joffrey, semmilyen tekintetben nem hasonlít rá.

3. és 4. A hibák sajnos ott vannak és igyekszem javítani és elkerülni őket.

Még egyszer leírnám, hogy természetesen érthető a hozzáállásod, hiszen ez csak egy aprócska részlet a műből és mivel az eleje, ezért nagyon sok részlet nem is lehet világos.

Kings rise in blood...

k, 2012-10-16 08:50 Vist

Vist képe

Az előttem szólókkal általában egyetértek. Ráadásul talán túlzás elsőre egy regénynek nekiesni.
De mit szólnál ahhoz, ha a saját világodban a regény mellett írnál egy rövidebb novellát? Akár egy mellékszereplő valamelyik korábbi történetét. Egy kerek, egész storyhoz könnyeb hozzászólni, mint egy regényrészlethez.

sze, 2012-10-17 14:01 Blind Prince

Blind Prince képe

Novellákat mindenképpen szeretnék írni de nem ezzel a regénnyel kapcsolatosan, legalábbis még nem. Remélhetőleg nemsokára elkészül egy-két novellám, amit természetesen közzéteszek itt az oldalon (persze ha megfelel az kritériumoknak). Teljesen egyetértek azzal, hogy egy egész történetet könnyebb átlátni, mint egy kis részletét (ez nagyon kis részlete volt :D) és ezért lehet, hogy nem is rakom fel a regényrészleteket, csak ha több fejezet elkészül, aztán akit érdekel az elolvashatja.

Kings rise in blood...

k, 2012-10-16 21:47 Mr.Eko

A szentségit milyen hosszú. Belekezdtem, nem folytattam.

 

 

 

 

 

sze, 2012-10-17 13:56 Blind Prince

Blind Prince képe

Regényrészlet. Hosszú. Ez van. :)
Fentebb említettem miért nem darabolom szét a fejezeteket.

Kings rise in blood...