A tiszta varázsló: 23. fejezet

Fannadallimel városa fürdött a fényben, megannyi fáklya világította meg két legnagyobb tornyát és az azokat összekötő magas hidat. A Kék-folyó itt már szélesen, megszelídülve hullámzott a közeli tenger felé. A magas szirtek tetején épült házak és paloták is ontották a fényt, ezzel szemben az alacsonyabban fekvő alsóvárosi lakóépületek többsége sokkal sötétebbnek mutatkozott.

A település piacaira a fellendülő kereskedelemnek köszönhetően csak úgy ömlött a pénz és a drága áru. Lakóinak többsége dőzsölt a javakban, de a kisebbség sem nyomorgott. Itt mindenki megtalálta a számítását, a „jut is, marad is” elv érvényesült, és a rendfenntartók sem nyomozgattak a kisebb rablások, zsarolások ügyeiben, így a gaztettek lassan a város életének részévé váltak. Sokan kedvtelésből, a szabadidejükben művelték a bűnözés apróbb formáit, míg másoknak ez kitöltötte az életét. Az elkötelezett gazfickók nem szerették a műkedvelőket, állandóan ezt hangoztatták. - Ha csinálunk valamit, azt a legjobb tudásunk szerint tegyük!

Ezek a hivatásos martalócok aztán bandákba tömörültek, és jól megéltek jövedelmező foglalkozásukból. Ennek eredményeképpen, az Alsóváros utcáin gyakoriak voltak a verekedések is, ám haláleset mégis ritkán történt, mert a gonosztevők néhány pofonnal, vagy heves kiabálással intézték el nézeteltéréseiket.

Nellan havának kezdete óta azonban megváltozott a helyzet, mert a városlakók között rejtélyes gyilkos szedte áldozatait. Titokzatos személyéről és tetteiről rengeteg pletyka keringett a városban.

Ezekről a borzalmas esetekről vitatkoztak most is az egyik többemeletes ház alsó szintjének helységeiben, így hangos beszélgetés lármája szűrődött ki az utcára.

Ayuza megállt a ház előtt.

- Fogadó a Veszélyes Gonnurhoz - olvasta az ajtó feletti írást. Mellette, az ivó cégérén szereplő ártatlan és bárgyú állatfejnek hatalmas agyarakat festettek, hogy méltó legyen az elnevezéséhez.

- A „veszélyes” jelző mégis inkább a vendégekre utalhat – állapította meg magában Hilhor papnője, ahogy a nyitott ablakon keresztül végignézett a bent ülők arcán.

- Mégis tájékozódnom kell a legújabb hírek felől – gondolta, és egy határozott mozdulattal benyitott a viharvert ajtón.

Ahogy lassan ringó járásával közeledett az ivópulthoz, úgy halkultak el a beszélgetők, és szájtátva meredtek rá a torz arcokban ülő zavaros szemek. Ám őt nem zavarta ez, egészen közel hajolt a csapos ámuló képéhez, és reszelős hangon szólt rá:

- Adj egy kevert toktoklét, de gyorsan, mert a szám olyan száraz, mint a Karrach mélye!

A parancsoló hangon kiejtett szavak megtették hatásukat, a pult mögött álló kövér gorr szemlesütve fogott meg mancsaival egy piszkos üveget, és egy korsóba töltötte ki az erős szagú folyadékot. Ekkor már halotti csend honolt a helységben, bezzeg Ayuza cseppet sem illetődött meg ezen, átszellemült arccal kortyolgatni kezdte italát.

Egy közeli asztalnál ülő, vékony, vörös orrú gorr törte meg a csendet, akinek hosszú hajjal keretezett gyerekarca ellentétben állt görbe hátával, és karmos ujjaival:

- Hé, bögyös! Mit keres egy magadfajta jól öltözött dáma ebben a koszos csehóban?

A vörös papnő rezzenéstelenül iszogatott, s válaszra sem méltatta a kérdezőt.

Most egy csúnya gorr nő szólalt meg, látszólag jóindulatúan:

- Nagyon eltévedtél, gyönyörűm, ez itt nem a király háreme.

Ayuza hátrafordította a fejét, és világító zöld szemeivel végigmérte a kötekedőt.

- Hozzám szóltál ormányos?

- Tudja a neved! - hökkent meg az előbb megszólaló vékony gorr. - Kém lehet a nyavalyás!

- Ülj le Kiscsont, én majd szóra bírom – állt fel a hatalmas orrú, rém csúnya nő, és vastag karján feltűrte az inge ujját, úgy szólt újra Ayuzához.

- Csacsogj nekem egy kicsit, szőrhajú! Ki is vagy te, és honnan jöttél?

A pultnál nyugodtan álldogáló papnő végigsimított rövid, göndörödő haján, majd megfordult, hogy szembe kerüljenek egymással. Magasabb volt, mint az őt megszólító kövér nő.

- Ayuza vagyok, a gyógyító. Úgy látom, neked valami ocsmány betegség támadta meg az orrodat. Ha gondolod, nagyon szívesen segítek helyrehozni ezt a rendellenes kinövést.

Ormányos felordított:

- Na, idehallgass, te pimasz némber! Én, majd helyrepofozlak, csak szemtelenkedj! – harsogta, és nagy lendülettel a papnő felé ugrott. Hanem lapáttenyerei csupán a levegőt hasították, mert Ayuza fürgén elhajolt, miközben tenyere élével, felülről a gorr nő alacsony homlokára csapott.

A lendület és a rámért ütés erejétől Ormányos szélesen elterült a padlón.

Erre már felpattant két asztaltársa is, a Kiscsontnak nevezett, vékony, hosszú hajú gorr pedig kést rántott.

- Gyerünk Rágottfül, cakkozzuk ki a sötét képét – kiáltotta a pocakos dellír férfinak, aki már vetődött is a papnő felé.

- Sirrdenvar nummur – mormolta Ayuza, mire előretartott keze előtt kék színű, világító pajzs jelent meg, és iszonyú erővel támadója arcának csapódott.

Rágottfül visszarepült az asztalukig, közben még elsodorta Kiscsontot, aztán fekve maradt. Erre a papnő villámgyorsan előrelépett, kirúgta a szintén földön fekvő, vékony gorr kezéből a kést, majd erőteljesen a nyakára lépett.

- A barátotoknak kitöröm a nyakát, ha bárki közeledni merészel – kiáltotta szenvtelen hangon.

A lebuj vendégei megrökönyödve figyelték a szemmel alig követhető eseményeket, eszükbe sem jutott beleavatkozni a verekedésbe, Ezalatt Ormányos és Rágottfül a padlón ülve törölgették vérző arcukat.

Ayuza elmosolyodott.

- Kössünk békét, és beszélgessünk inkább. Üljetek vissza bátran az asztalotokhoz – mondta búgó hangon.

A sérültek kényszeredetten bólintottak, aztán az újra meginduló beszélgetés hangjai közepette leültek. A papnő megfogta a korsóját, és melléjük telepedett.

- Kezdjük elölről. Tehát gyógyító varázsló vagyok, és most érkeztem a városotokba.

- Gyógyító létedre elég verekedős vagy – kacarászott jókedvűen Kiscsont. Kacarászhatott is, hiszen egyedül ő úszta meg a gyors ütésváltást sebek nélkül.

- A harcművészetek mestervarázslója címet is megszereztem, de hogy bebizonyítsam jó szándékomat, segítek rajtatok… - szólt a vörös papnő. Felemelte a mutatóujját, majd ezt suttogta:

- Illihenn allon.

Rágottfül és Ormányos meglepődve tapasztalták, hogy sajgó arcukban megszűnik a fájdalom érzése.

Ayuza most nézte meg tüzetesebben a két behemót lényt. A nagyorrú gorr nő felsőteste és karjai igen hosszúra nőttek, hasa löttyedten ereszkedett ölébe, óriásira nőtt hosszúkás fejét, széles szája alá mélyen lelógó szaglószerve uralta. De igazán a kócos, szerteálló haja, és kifordult ajkai mögül kiálló ritkás fogai tették még visszataszítóbbá az arcát.

A mellette feszítő - Rágottfülnek nevezett - termetes férfipéldány hasonlóan súlyos egyéniségnek tűnt, ám ő is sok zsírpárnát növesztett a bűnözésben eltöltött évek alatt. Dellír létére elég ronda arcot kapott a szüleitől, mivel az egyik szeme nagyobbra nyílt a másiknál, beesett arca és ferde álla meg rendesen eltorzították az ábrázatát. A fülcimpáiból hiányzó darabok azonban nagy valószínűséggel már születése után vesztek el.

Mindketten hálás szemekkel néztek a vörös papnőre a gyógyító varázs után, miközben feldagadt arcuk lohadni kezdett.

- Mit keresel Fannadallimelben? – kérdezte Kiscsont, a vékony gorr, akinek hosszú haja egészen a háta közepéig ért.

- Hallottatok már a Kérőről?

Az asztalukat és a környékét újra néma csend szállta meg, mellettük valaki tátott szájjal Ayuzára bámult.

- Ne nézz ilyen bambán gonnurszemű, mert letépem az orrodat – hadonászott lapáttenyerével Ormányos a kíváncsiskodó felé.

- Gyertek hátra! Ezt inkább egymás között beszéljük meg – mondta halkan Rágottfül, majd egy fallal félig elválasztott asztalhoz vezette őket a terem végébe.

- Szóval, ismeritek? – kérdezte újra a papnő.

- Hát, kicsinyem – rázta meg busa fejét Ormányos. - Mind alulról szagolja a lihhen virágát, aki már találkozott vele.

Rágottfül az asztalon dobolt vastag ujjaival.

- Mi dolgod vele?

- Azt nem mondhatom meg, egy befolyásos barátomtól hoztam neki üzenetet.

- Értem – húzta fel szőr nélküli szemöldökét Kiscsont. – Bérgyilkos vagy.

Ayuza hosszú szempilláit lesütve kortyolt egyet az italából.

– Meghagyhatom őket ebben a hitben – gondolta, de a mellette ülők nem is vártak válaszra, az Alsóváros íratlan szabályai közé tartozott: ha valaki sokat kíváncsiskodik, az igen hamar eltűnhet a süllyesztőben.

- Ha elfogadsz egy tanácsot, kerüld el messzire! - vette vissza a szót Rágottfül.

- Ne mondd ki a nevét!– kiáltotta Kiscsont. - Az egy szellem! Nem evilági lény!

- Kiről beszéltek? – vesztette el a beszélgetés fonalát Ormányos. Ritka fogai kivillantak.

Rágottfül az ujjával megkocogtatta a kérdező homlokát.

- Hát arról, akit Ayuza keres – mondta türelmesen.

- Ne mondd ki a nevét! – kiáltott újra Kiscsont.

- Jaaa, akit te keresel – mutatott Ormányos Ayuzára. - Én már hallottam a Kérő hangját…

Kiscsont be akarta fogni Ormányos száját, de csak lelógó szaglószervét sikerült benyomni a fogai közé.

- Mi van? – kérdezte az dühösen prüszkölve, és nyakon teremtette a vékony gorrt.

- A nevet! Ne mondd ki! – csapott az asztalra Kiscsont, és félve körbenézett. – Meghallhatja, hogy róla beszélünk.

- Tehát, valaki már látta közületek – állapította még a vörös papnő.

- Én egyedül a hangját hallottam, amikor Abronccsal beszélt – mondta Ormányos, erre most ő kapott egy taslit Rágottfültől.

- Ne locsogj már annyit némber!

- Neked meg mi bajod, kancsal?

- Miért mondtad ki a nevet? – húzta fel a szemöldökét Rágottfül.

- Nem is mondtam, hogy Kérő! – háborodott fel Ormányos.

Kiscsont reménytelenül a kezébe temette arcát.

- Megint kimondta!

- Nem azt, te dög! – rázta a fejét Rágottfül még mindig türelmesen.

- Akkor melyiket? – értetlenkedett újra Ormányos.

- Az Abroncsot – szólt be nyugodtan Ayuza, és a többiek leforrázva hallgattak.

- Idehallgassatok, jómadarak! Tetszik nekem a társaságotok, szívesen beállnék közétek. Ha elvisztek ahhoz az Abroncshoz, még meghálálom. Sokat segíthetek ám nektek – súgta bizalmasan, miközben húsos szája delejes mosolyra nyílt.

- Jól van! Talán a hasznodat vehetjük – mondta a hordóhasú Rágottfül, és jelentőségteljesen pillantott a papnő mély ruhakivágásába.

Kiscsont villámgyorsan előkapta a kését.

- De ez végig a hátadat célozza majd, és ha elárulsz minket, csúnyán megjárod!

- Bízhattok bennem, én nem a király híve vagyok.

- Várj! Itt senki sem használja az igazi nevét. Válassz magadnak egy másikat – mondta Rágottfül komolyan.

- A Szőrhaj az találó elnevezés lenne, nem gondoljátok? – vizsgálgatta Ormányos közelről Ayuza hajszálait.

- Vagy a Bögyösgúnya? Szerintem hozzáillő lenne – szemlélte Kiscsont a varázslónő érzékien domborodó melleit.

- Ne bámulj így, kis bitang, mert kiszedem a sunyi szemeidet – mondta Hilhor papnője fenyegetően.

- Ez az! A szemeid! Nagyon fura, szinte világítanak… Démonszem – pattant ki az isteni szikra Rágottfül csúnya fejéből.

Ayuza határozottan felállt.

- Jól van, szélhámosok! Nektek Démonszem leszek, de induljunk hamar ahhoz az Abroncshoz!

Felhörpintették a megmaradt italokat, és a banda felkerekedett, hogy nekivágjon a fannadallimeli éjszakának.

Kint már ezüstfény rajzolta meg a házak körvonalait, és a szabálytalan épületek gömbölyű formái rendkívüli változatossággal vetültek a kései órán sétáló társaság szeme elé. Az ablakok sötéten figyeltek, csak néhány helyen pislákolt fény, de ahol világítottak, ott sárgára festették a kövezet hideg kékjét. A furcsa csapat tagjainak árnyékai homályos foltokkal borították be a szűk utcák falait, amitől úgy tűnt, mintha a városban nevetségesen torz szellemek bandukolnának.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

szo, 2012-12-08 22:44 Bloody Dora

Bloody Dora képe

A cím lehet, hogy találó, de gondold át újra, hogy te ezzel regényt akarsz írni. Az ember egy hatalmas fürdésre asszociál (elvégre regény), mikor említettem, mit olvasok, mindenki egyöntetűen reménykedett, hogy nő a főszereplő - s lőn. Így kell örömet okozni az olvasóknak. Utána viszont semmiféle száz oldalon keresztül tartó fürdésről szó nem esik, így a többiek ez úton üzenik, hogy csalódottak.
Nem fogok minden hibát kiemelni, csak azokat, amik szórakoztatóak.

"Fannadallimel városa fürdött a fényben." - Dallamos neve van. Nem ez a lényeg, hanem, hogy FÜRDÖTT a fényben. :)
"Megannyi fáklya világította meg két legnagyobb tornyát, és az azokat összekötő magas hidat." - Nkv. (Nem kell vessző. Ez felsorolás, ott a kötőszó.) Amúgy a két mondat összevonható.
" A Kék-folyó itt már szélesen, ám megszelídülve hullámzott a közeli tenger felé." - Mire fel az ellentétes kötőszó? Ha valami szélesen hömpölyög, folyóknál szokása megszelídülni.
"A magas szirtek tetején épült házak és paloták is ontották a fényt, ezzel szemben az alacsonyabban fekvő alsóvárosi lakóépületek többsége sokkal sötétebbnek mutatkozott." - Ugrálsz. Fény-fény-folyó (az is fénylik?)-fény-sötét. Nem szabad. A leírás maradjon következetes. Ha te a fényről beszélsz, a folyón tükröződjön, a hullámok törjék, álljanak a partján fáklyák, de ne tegyél be random leírásokat valami másról. Ennyi erővel beszélhetnél az égen a csillagokról, azok is fényesek, de mi közük lenne a város fényeihez? Látod. Maradj a "vonalon belül".
"Itt mindenki megtalálta a számítását, a „jut is, marad is” elv érvényesült, és a rendfenntartók sem nyomozgattak a kisebb rablások, zsarolások ügyeiben, így a gaztettek lassan a város életének részévé váltak." - Kereskedőváros, ami szabadon rabolható. Hát... nem vonzana sok embert egy idő után. Inkább írhatod, hogy korrupt volt mindenki, lefizették a rend éber őreit a megélhetési bűnözők, vagy bármi, de az, hogy a rendfenntartók saját kútfőből úgy határoznak, nem nyomozgatnak, az nem járja. Ez így tarthatatlan állapot lenne. (Persze tudjuk, jött a király, Ohr Baan, és megregulázta az alattvalókat.)
" Sokan kedvtelésből, a szabadidejükben művelték a bűnözés apróbb formáit, míg másoknak ez kitöltötte az életét." - Apuka este felöltözik, puszit nyom a játókában totyogó gyermeke homlokára, megcsókolja a feleségét, és kilép az ajtón. A haverokkal a sarkon találkoznak, megisznak két sört, szemükbe húzzák a csuklyát és fel, fiúk, az éjszakára, rablógyilkosság? Nappal visszavedlik egyszerű hivatalnokká.
(Amire te gondolsz, az létezett, de az a "vidám társaságok" világa volt. Az más, nem ilyen alapon indult.)
"Az elkötelezett gazfickók nem szerették a műkedvelőket, állandóan ezt hangoztatták. - Ha csinálunk valamit, azt a legjobb tudásunk szerint tegyük!" - Ömm... inkább szívvel-lélekkel. Valaki lehet szakember attól még, hogy nem profi (azaz nem ebből él).
"Ezek a hivatásos martalócok aztán bandákba tömörültek, és jól megéltek jövedelmező foglalkozásukból." - És így lett a Chocapic.
"Ennek eredményeképpen, az Alsóváros utcáin gyakoriak voltak a verekedések is, ám haláleset mégis ritkán történt, mert a gonosztevők néhány pofonnal, vagy heves kiabálással intézték el nézeteltéréseiket." - Pacifista bűnözés. Nem is vártam mást, az egész eddig olyan mesélgetős stílusban van megírva... De komolyan, ezt szerinted tizenegy éves kor fölött elhiszi bárki? Vagy ha nem is hiszi el, nem sírva fetreng a földön a röhögéstől?
"Nellan havának kezdete óta azonban megváltozott a helyzet, mert a városlakók között rejtélyes gyilkos szedte áldozatait. Titokzatos személyéről és tetteiről rengeteg pletyka keringett a városban." - Például? Rengeteg. Nem dobálózunk csak úgy a szavakkal, itt vár az ember egy kis bemutatást. Pl. a szomszéd Mari néni (aki szombat délután egy kiskaliberű öblös vadászpuskával galambokat ijeszteget hobbiból) azt mondta, a fia ismer egy embert, aki hallott egy emberről, aki láttott valakit, aki hallotta beszélgetni a gyilkost, és az egy csuda pofa.
"Ezekről a borzalmas esetekről vitatkoztak most is az egyik többemeletes ház alsó szintjének helységeiben, így hangos beszélgetés lármája szűrődött ki az utcára.

Ayuza megállt a ház előtt.

- Fogadó a Veszélyes Gonnurhoz - olvasta az ajtó feletti írást." - Ez a hmm... bemutatási stílus... (dramaturgia)... izé... szóval mintha egy cseppet, de tényleg cseppet körülírt lenne. Meg a szereplő behozása ötletszerű.
"- A „veszélyes” jelző mégis inkább a vendégekre utalhat – állapította meg magában Hilhor papnője, ahogy a nyitott ablakon keresztül végignézett a bent ülők arcán." - Központozási lag kissé furcsa az írás. A szinonimák megint ötletszerűek. Azt hinné ez ember, két szereplő áll az ajtó előtt: Ayuza és a papnő.
"- Mégis tájékozódnom kell a legújabb hírek felől – gondolta, és egy határozott mozdulattal benyitott a viharvert ajtón." - Hát mégis, nincs mese, mégis...
"Ahogy lassan ringó járásával közeledett az ivópulthoz, úgy halkultak el a beszélgetők, és szájtátva meredtek rá a torz arcokban ülő zavaros szemek." - Nagyobb fanatsy klisé nem volt raktáron? Ja, várj, van egy köpenye (fekete). És varázsol. És leveri a bentieket, mert ő kemény. És nagymellű (Süti!). Vörös, zöld szemekkkel. Piros a ruhája, mert az szexi. Így összességében ennél nagyobb klisé már tényleg alig van.
"A vörös papnő rezzenéstelenül iszogatott, s válaszra sem méltatta a kérdezőt." Itt jegyezte meg valaki, hogy mert nem bírt megszólalni, erős volt az ital. (Ti. azért vöröslik az arca.)
"Ayuza hátrafordította a fejét, és világító zöld szemeivel a válla fölött végigmérte a kötekedőt." - Az kényelmetlen. Vak Iónak írt Pratchett röpködő szemeket, neki szerintem még jól is állt.
"A lendület és a rámért ütés erejétől Ormányos arra a testrészére esett, amelyről a nevét kapta, és szélesen elterült a padlón." - Túlírt.
"- Sirrdenvar nummur – mormolta Ayuza, mire előretartott keze előtt kék színű, világító pajzs jelent meg, és iszonyú erővel támadója arcának csapódott." - A pajzsot támadásra is használjuk, igaz, de eleve támadásra létrehozni igen innovatív.
"A lebuj vendégei megrökönyödve figyelték a szemmel alig követhető eseményeket, eszükbe sem jutott beleavatkozni a verekedésbe," - Tipikus. És a vessző helyett pont, elírtad.
"- Kössünk békét, és beszélgessünk inkább. Üljetek vissza bátran az asztalotokhoz – mondta búgó hangon." - Csupaszív ez az Ayuza, nem lennék a páciense. "Doktornő, nem tudok fizet..." (puff-puff-durr) Ayuza: "És még két csonttörés és egy vállficam, ami összesen..."
"- A harcművészetek mestervarázslója címet is megszereztem, de hogy bebizonyítsam jó szándékomat, segítek rajtatok… - szólt a vörös papnő." - Dualclass. Ahhoz kell az XP, az zabálja, mint megtudtam, szóval hajrá, kiscsaj, jöhet a quest!
A Kérőnél a jelenet erőltetett. Komikus közjáték akarna lenni, de nem komikus, hanem túl hosszú, elnyújtottad, mint a rétestésztát. Mennek végre, oké, köszönjük. Az ilyen töltelékeket kidobhatod.

Eddig a rész: hát... klisé. Ha rám hallgatsz, ezen változtatsz. Ennyi sablont összehordani ugyan művészet, de ne ettől legyen híres a neved. (A cím pedig... neked biztosan tetszik, de gondolkozz a változtatásán, ha nem eleve paródiának készült. Ha annak, akkor sajnos nem vicces.) Egynek elmegy, elsőnek jó, de nem regénnyel, és ha már regénnyel, ne ilyen regénnyel akarj kezdeni.

_____________________
Dr. Bloody Dora

h, 2012-12-10 16:57 Dondon

Kedves Dóra!
A regény nem paródiának készült, de ez a rész paródiába hajló. Én azt gondolom, a dolgok nem csak feketék vagy fehérek lehetnek.
Érdekes, hogy klisékről beszélsz, amikor pont a tanácsolt változtatások miatt lenne az írás földhözragadt. Én igenis szeretnék FÜRÖDNI a fényben, és miért ne lehetnének fajtársaikra ártalmatlan, nem emberi aggyal gondolkodó bűnözők valahol a világegyetem egy elképzelt szegletében. Azt gondolom, a fantasy pont erről szól. Mese!
Köszönöm a hozzászólásodat, friss szem hamar meglátja a hibákat és elírásokat. Van benne ilyen, de egyes ötletszerű, gúnyolódó "kritikai" mondatokra nem válaszolnék, azok önmagukban minősítik írójukat. Azért kicsit sajnállak, mert a "tiszta" szóról csupán a fürdés jut eszedbe, de hízelgő, hogy sok energiát szántál a kötözködésre. Mégis úgy gondolom, nem a szórakozás a feladata egy szerkesztőnek, hanem a segítségnyújtás.
Én is hibát követtem el azzal, hogy elfelejtettem a címhez írni a fejezet számát, ugyanis nem ezzel indul a regény, és a főszereplő sem Ayuza. Ezt pótolom. A vörös hajú papnőnek nincs köze a tiszta varázslóhoz, ő gonosz figura. A jellemzés és a részletezés hiánya abból fakad, hogy nem itt jelenik meg először. Azért választottam a regény közepéből, mert ebben a részben új helyszín és szereplők jelennek meg, az előzmények itt nem annyira számítanak, a regény elejéről pedig hosszabb részletet kellett volna küldenem, amiben leginkább a világ leírása szerepel.
A továbbiakban ennek ismeretében olvassátok.

v, 2012-12-09 13:16 Hematith

Hematith képe

Dóri után már elég nehéz érdemben hozzászólni.
Elismerésre méltó, hogy ellenkező nemű főszereplőt választottál. Az már nem annyira, ahogy megvalósítottad.Klisédíj, ezüst fokozat. A főhősnő legyőzhetetlen univerzális kalandozó, az or... gorrok csúnyák, buták, még normális nevük sincs. Amúgy biztos van oka, de miért megy be a csaj pont egy gorr kocsmába? Amelyik városnak ilyen neve van, biztos nem csak or... gorr lakta hely.
A város... Egyszerre fellendült a kereskedelem. De miért? Szívesen olvastam volna az okot. Mindamellet ez az utópisztikus állapot, a kedvtelésből való bűnözés, meg a tabunak számító gyilkosság... nehezen hihető, ne haragudj. Alapos okra van szükség, hogy ez megvalósuljon. Lehetséges, később térsz ki rá, mivel regényrészletről van szó.
A helyesírási hibákra csak a felkiáltójelek hiánya miatt térek ki, Dóri ebben sokkal alaposabb. Pozitív, hogy a szavaknál nem láttam gondot.
Ha az egész regény ilyen kliséktől hemzsegő, kicsit erőltetett papírmasé előadás - hívjuk mondjuk femfantasynak -,, akkor nekem nem jön be, sajnálom. Írj novellákat, ebben a világban, más környezetben, csak ne regényt!
Ehhez kívánok kitartást és sok sikert.

h, 2012-12-10 18:13 Dondon

A "főhősnő" nem főhősnő, mint fentebb is leírtam, és nem is "legyőzhetetlen". Ez túl messzemenő következtetés lenne, mivel ebből a részletből csak annyi derül ki, hogy jól verekszik, de igazán a varázshatalma emeli a mezei haramiák fölé. Ezért merészel bemenni a kocsmába, ami nem gorr csehó - mint ahogy megállapítottad -, hiszen a bűnözők között van más náció is, és ha figyelmesebben olvasol, az is kiderül, hogy a bűnözőknek biztosan van "normális" nevük, de egymást a csúfnevükön szólítják.
Az utalásod az orkokra azt bizonyítja, hogy te gondolkodsz sablonokban, ráadásul a "kalandozó" kifejezést is te írtad le, a papnő figurájának semmi köze ehhez az elcsépelt szóhoz.
Egyébként örülök, amiért észrevetted a város nevének csengésében a gonosz felett állást, és mert pozitívumot is említettél az írással kapcsolatban.
Köszönöm!

h, 2012-12-10 21:28 Hematith

Hematith képe

Bármikor:)
Az olvasott részletet ítéltem meg. Nem a hozzászólásból, nem a nem olvasott regényből. Lehetséges, hogy valami elkerülte a figyelmemet. Amit viszont itt nem írtál le, arról miért kéne tudnom?:) Az meg, hogy sablont emlegetek, nem azt jelenti, hogy abban gondolkodok:) Van erre sok példa, nem igaz?
További sok sikert:)