A Részeg

Ma mindent lehetségesnek érzett. Mintha az egész világ a lábai előtt hevert volna. De nem. Ellenállt a láthatatlan kötél húzásának. Megfordult, visszamászott és csatlakozott a többiekhez.

 

- Nem bűnös.

Az ítéletet megkönnyebbülve hallgatta, hisz tényleg nem tett semmi olyat, ami törvénybe ütközött volna. Legalábbis nem érezte úgy. De ezt a Tanú híján nehezen tudta volna elhitetni a bírósággal. Arra gondolt, talán később megköszöni valahogy. De erre a jelen pillanatban nem tudott időt szakítani. Különben is, egy halom ideje lesz még erre, annak ellenére is, hogy most valami új kezdődik.

            Hazatérve nem figyelt semmi másra, csak magára. Leült, zenét kapcsolt és gondolkodni kezdett: Miért? Mi lehetett ott, hogy annyira érdekelje? Pedig nem is tudott semmiről. Főleg nem egy olyan valamiről, ami érdekes lenne. És hogy pont ott? Teljesen kizárt.

 

 

***

 

            Bob benézett az ajtón, majd megfordult és elszaladt. Nem tudta miért, de szerinte nagyon jó poénnak tűnt. Már csak a miatt is, mert eddigi unalmas élete során kevés lovat látott. Pedig a lovak szép állatok. És veszélyesek. Harapnak, rúgnak, levetik az embert és kitudja még milyen szörnyűségeket forgatnak répától és egyéb rágcsálnivalóktól ködös elméjükben.

Bob éppen ilyen gondolatokat forgatott a fejében, mikor, legnagyobb meglepetésére, lehuppant egy fotelba, és bekapcsolta a TV-t. Miközben kapcsolgatott, megfordult a fejében a kérdés, hogy a zsiráfokat miért nem háziasították az emberek. A zsiráfok királyak. Minden szempontból. De most tényleg: magasak, színesek, nem esznek embert, igen ritkán harapják meg a kedves járókelőt és nemigen hallani olyan esetről, hogy egy ember zsiráfról való leesés következtében sérült meg. Meg egyébként is. Azok már majdnem lovak. A TV, mintha csak a gondolataiban olvasott volna egy zsiráfokról szóló filmre kapcsolódott. De mivel épp a fenti gondolatmenet levezetésével volt elfoglalva, nem sokat vett észre az egészből. Pedig szereti nézni a zsiráfokat.

Csak az olvasó kedvéért jelezném, hogy a TV-ben látott zsiráfok épp az Antarktisz vadvirágos akáciái közt futkostak, miközben vackorbundába öltözött eszkimók üldözték őket. Erre lehetőségem szerint majd később kitérek.

Bob, mivel a mozgó képek és színek kavalkádját unalmasnak találta, fogta magát, és minden előzetes figyelmeztetés nélkül a képdobozra nézve elaludt. A készülék ezt persze sértőnek találta, ezért hiú természetér támaszkodva megsértődött. Bob ezt nem tudta mire vélni, de aludt s ezért annyiban hagyta. A zsiráfokkal együtt.

 

 

 

 

 

***

 

 

 

 

 

Másnap reggel visszament keresgélni. Nem hitt benne, de meg kelett próbálnia, hisz nincs ember, aki előre tudhat bármit is. Akinek meg szerencséje van, és épp kitalálja, hová lesz a holnap az sokra viszi. Nagyon sokra. A nagy reformerek a történelemben mind ilyenek voltak. Tudták merre kell haladniuk azért, hogy sokra vigyék. Az őrök gond nélkül átengedték, mivelhogy a normális emberek tekintettel vannak a napfényre, és egész másképp néznek a másikra, ha fényes időben látják. Ez valami furcsa pszichológiai dolog lehet, hogy a sötétben szinte mindentől és mindenkitől félünk, míg nappal örülünk ha embert látunk egy kihalt utcán. Megkerülte a tér szélén álló elhagyatott épületet és túrni kezdett a hordókban. Nem tudta, hogy mit keresett, de azt igen, hogy nincs ott. Egyelőre. Hisz még csak a felénél tartott. De valahogy nem tudta otthagyni a lehetőséget. Tudta, hogyha otthagyja, akkor az egészet elfelejtheti.

Már épp készült feladni, amikor kisétált és megszólította az egyik őrt:

- Hé!

- Na?

- Bánja, ha ezt elviszem?

- Én ugyan nem. De hogyan? A zsebében?

- Ne marháskodék. Itt az autóm, nem látja?

- Ja. Hát akkor vigye. Nekem biz’isten nem kell.

- Tudom... Már mondta.

- Rendben. Viszonlátás.

- Napot.

            Fogott egy hordót, elgurigázott vele az autóig, majd bepattant és elhajtott. A hordóval együtt. A hordó az anyósülésen foglalt helyet, s ezzel hű társává vált sofőrjének. A hordó először életében úgy érezte, hogy megbecsülik. Elmosolyodott s könny csillant szemének sarkában.

- Most meg mit sírsz?

- Még soha nem ültem autóban...

            Sofőrünk elhalgatott, majd együttérző mosollyal nézett társára, aki időközben visszavedlett egy hétköznapi tárggyá.

 

                                                                       ***

 

            Az ajtóban állt és gondolkozott. Elsősorban. Másodsorban a tarkóját vakarta, aminek következtében a sapkája mélyen a szemébe csúszott. A szeme nem folyt ki, de bankrabló külsőt kölcsönzött neki. A Tanúnak. Erre még egy lapáttal rátett a csupa szürkésfekete ruha, amelyet a meleg ellenére felvett. Igazából úgy nézett ki, mint egy temetkezési ügynök, de erről még nem tudott, mert ki az már aki valakinek aki úgy néz ki, mint egy temetkezési ügynök azt mondja, hogy: hémá, úgy nézel ki, mint egy temetkezési ügynök. De nem volt az. Tanú volt. Mégpedig a legszebb fajtából. Hihetően bólogatott, gyilkosságoknál sírt is ha kellett. A Tanú gondolatai a legutóbbi per körül tekeregtek. Semmit nem látott a gázolásból, de szerencse, hogy egyikőjük többet fizetett, mint általában szokás. A másik tanú akit felbéreltek amúgy sem volt kihívás. Ebben ő volt a legjobb. Az életével nem volt célja. Csak azért élt, mert erre a világra hozták és nem akart meghalni. De élvezte.

            Ezen gondolatokat tisztázva, a Tanú elindult, hogy megkeresse a munkáltatóját, Zlatowetsky urat. Szüksége volt Zlatowetskyre, mint ahogy neki is őrá. Egymáson kerestek pénzt. Az úr klienseket, bűnösöket és eseteket talált, a Tanú pedig sírt, bólogatott és hazudozott. Utóbbit persze csak titokban és szigorúan eskü alatt. Kettejük között semmiféle konkrét kapcsolat nem volt, a megélhetésen kívül. Volt, hogy egy jobban fizető ügy után fél évig nem látták egymást. Aztán véletlenül épp összefutottak, és Zlatowetskynek épp akadt egy ajánlata, amit fekete aktatáskája mélyéről varázsolt elő. De igazából nem volt varázsló.

            Az étteremig sétált. Ott taxiba ült, és miközben a kávéház felé robogott, azon gondolkodott, hogy ott lesz-e Zlatowetsky úr. 

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

p, 2012-11-09 19:32 Blade

Blade képe

Zavaros elsőre ez a részlet, nehéz ítéletet mondani. Küldj inkább kerek történetet, azt javaslom.

p, 2012-11-09 19:50 Sren

Sren képe

Elrettentésül tetted fel, Blade?
"Ne marháskodék (pont)". Esküszöm, én még ilyen felszólítást az életben nem láttam. Felszólító mondat után alapból is felkiáltójel dukálna, tudjuk ezt már ált.isk. harmadikból, de ez akkor is igen díszes, táblára kívánkozó mondat (vagy mi...).

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

v, 2012-11-11 08:06 Révész

Révész képe

"mert ki az már aki valakinek aki úgy néz ki, mint egy temetkezési ügynök azt mondja, hogy: hémá, úgy nézel ki, mint egy temetkezési ügynök." Itt adtam fel.
Elolvastam, de csak egy valami jutott az eszembe: kezdj el olvasni sokat és sokfélét.

v, 2012-11-11 09:42 teuthan

teuthan képe

Oké. Én bírom az ilyen agymenéseket, ehhez van humorom, vagy valami olyasmi, máshoz nem igazán. Nade. :D

Sren szerintem az ott szimplán elütés. Mármint az j-betű elhagyása, a felkiáltójel más kérdés. Esetleg majd a kedves író megvédi a részletét, ami tényleg elég zavaros, sőt inkább tökéletes káosz. Szándékosan esetleg?

Viszont, a Révész által kiemelt mondat talán tényleg sok lett. Harmadszori elolvasásra felfogtam! :D Ugyanakkor olvasás közben nem ragadtam le, vigyorogtam, hogy ez mi a rák?

Na de ilyenből regényt írni?

 ______________________

 

"A sok feszült, időhajszolta arcon
Ziláltságból ziláltságba zilált
Képzelgéssel telt, semmitmondó arcon
Figyelmetlen, duzzadt egykedvűség"

(T.S. Eliot: Négy kvartett)

v, 2012-11-11 11:10 Sren

Sren képe

Oké, oké, nem akarok én bántani senkit, de elszállt rajta az agyam, bocs. Amúgy is tele van elképesztő bakikkal, hogy pont a „ne marháskodjék” szúrta ki a szemem, kizárólag a véletlen műve, sokkal rosszabbak is vannak. Találomra:
„Fogott egy hordót, elgurigázott vele az autóig, majd bepattant és elhajtott. A hordóval együtt. A hordó az anyósülésen foglalt helyet, s ezzel hű társává vált sofőrjének. A hordó először életében úgy érezte, hogy megbecsülik. Elmosolyodott s könny csillant szemének sarkában.”
Első mondat: igen ronda alanykavarás, a hordóba pattant be vagy a kocsiba? Merthogy a két alany egyenrangú, és ez hiba akkor is, ha nagyon is jól tudjuk, milyen értelmet szánt a szerző a mondatnak.
A bekezdés többi része zavaróan (és nem nyomatékosító módon) szóismétléses, azonkívül irritálóan logikátlan. A hordónak érzései vannak, sőt szeme és könnyei is! Semmilyen utalás nem történik arra, hogy ezt csak hősünk delirium tremense láttatja így (a rész utolsó mondatában van visszautalás, de addigra a szegény olvasó agya már kifacsart citromhoz hasonlatos, annyi logikai és írástechnikai huppanón vergődte át magát).
Most tényleg, regénynek nekiugrani így, ezzel?
Tanácsolom a szerzőnek, hogy hacsak nem az asztalfióknak szándékozik írni, próbáljon rövidekkel kezdeni, és azokban kitanulni valamiféle technikát, mert ez így nagyon nem jó. Iskolapéldája annak, amikor a történet mint olyan, észrevehetetlen a rengeteg írástechnikai és egyéb hiba alatt. Ezek alól a sztorit kiásni nem az olvasó dolga, nem is a véleményezőké, ezt elölről kell kezdeni, meg kell tanulni írni…

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

v, 2012-11-11 11:35 teuthan

teuthan képe

Oké, ezzel már eszem ágában nincs vitába szállni. :)

 ______________________

 

"A sok feszült, időhajszolta arcon
Ziláltságból ziláltságba zilált
Képzelgéssel telt, semmitmondó arcon
Figyelmetlen, duzzadt egykedvűség"

(T.S. Eliot: Négy kvartett)

p, 2012-11-23 18:58 paralel

paralel képe

Tessen má' mondani, hová tűnhetett a hozzászólásom?

 

Egyetlen mű sem lett jobb attól, hogy dicsérték, sem rosszabb, ha szidták.

Lukács György

p, 2012-11-23 21:00 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Megette a rendszer, másra nem tudok gondolni.

_____________________
Dr. Bloody Dora

p, 2012-11-23 21:41 paralel

paralel képe

Nahát, nem szép tőle...
Lehet, hogy ez egy jószívű rendszer? Megeszi a kritikát? :-D

 

Egyetlen mű sem lett jobb attól, hogy dicsérték, sem rosszabb, ha szidták.

Lukács György

p, 2012-11-23 22:39 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Nem, talán valami böngészős marhaság megint. Vagy téged személy szerint nem szeret. Gyanús volt, hogy kétszer küldte be a reklamációt is. Szóval ha tudod, rendkívül tömör formában foglald össze megint, mit írtál, közben hisztizhetsz, hogy itt lenyelődött a hozzászólásod, és mégis micsoda dolog ez. Én is ezt szoktam tenni. Bár ez olyan... csajos.

_____________________
Dr. Bloody Dora

szo, 2012-11-24 22:06 paralel

paralel képe

Hááát, ha csajos, akkor inkább nem :-D Sosem szerettem volna "csajos" csaj lenni, a szó mostanában használt értelmében. Brrrr!
Mindössze annyit jegyeztem meg, hogy nekem erről az írásról a régi, nem is túl jó vicc jutott az eszembe:ez vagy valami vagy megy valahová... Kb. ennyi értelmet találtam benne, pedig végigszenvedtem 2x is, hátha csak nem figyeltem eléggé.Ja, és még azon tűnődtem, hogy velem van-e baj, ha nem értem.Igaz, azóta látom, hogy nem én vagyok az egyetlen.
Azt meg már rég tudom, hogy a gépek utálnak, de ez kölcsönös. :-)

 

Egyetlen mű sem lett jobb attól, hogy dicsérték, sem rosszabb, ha szidták.

Lukács György

szo, 2012-11-24 00:12 Smilezolika

Smilezolika képe

Ritkán mondok ilyet, de ez az írás konkrétan baj.

"Bob éppen ilyen gondolatokat forgatott a fejében, mikor, legnagyobb meglepetésére, lehuppant egy fotelba, és bekapcsolta a TV-t. Miközben kapcsolgatott, megfordult a fejében a kérdés, hogy a zsiráfokat miért nem háziasították az emberek. A zsiráfok királyak. Minden szempontból. De most tényleg: magasak, színesek, nem esznek embert, igen ritkán harapják meg a kedves járókelőt és nemigen hallani olyan esetről, hogy egy ember zsiráfról való leesés következtében sérült meg. Meg egyébként is. Azok már majdnem lovak. A TV, mintha csak a gondolataiban olvasott volna egy zsiráfokról szóló filmre kapcsolódott. De mivel épp a fenti gondolatmenet levezetésével volt elfoglalva, nem sokat vett észre az egészből. Pedig szereti nézni a zsiráfokat.

Csak az olvasó kedvéért jelezném, hogy a TV-ben látott zsiráfok épp az Antarktisz vadvirágos akáciái közt futkostak, miközben vackorbundába öltözött eszkimók üldözték őket. Erre lehetőségem szerint majd később kitérek."

Aztak**va!
A hordós jelenetet már meg sem említem.

szo, 2012-11-24 00:29 Kasimir von Baradlay (nem ellenőrzött)

Smilezolika! Nem értem a ön- (vagy szerkesztői?) cenzúra lényegét a "konkrétan gáz" cseréje kapcsán! (Főleg, hogy az "Aztak**va maradt.) Azt pedig végképp nem, hogy valaki ne tudjon izgulni a jó fej zsiráfok sorsán,ha a gonosz eszkimóknak esetleg mégis sikerül kelepcébe csalni őket! ;)

A gúnyt félretéve, a szerzőhöz: az a benyomásom mintha az ötleteid szabad képzettársítással jönnének létre, és mintha ezeknek a felbukkanását kritika nélkül élveznéd. Vagy sokszor az, hogy az ötlettelenség ellenére valamivel mégiscsak tovább akarnád lendíteni ezt az egészet. (Rövid mondatokkal, pl: "A Tanúnak.", "De nem volt az.", "A zsiráfok királyak.") Amikor olvastam, nem tudtam eldönteni, hogy egy elrontott eleje-közepe-vége történetről van szó, vagy eleve szürreális dolgokkal akarsz operálni. Ha utóbbiról, akkor is rengeteg a hiba, szerintem egy delíriumos állapotnak is kell, hogy legyen egy sajátos logikája. Mert pl. az, hogy valaki a saját legnagyobb meglepetésére huppanjék a fotelba, azt nem lehet azzal magyarázni, hogy tkp. ezt is szürreálisnak akartam. (Hacsak nem valamilyen megnevezhetetlen démoni erő hatására tette, de ugye erről szó nincs. :)) Egyébként, hogy jót is mondjak, vannak egész ügyes ötletcsírák az írásban, gondolok itt a virágos Antarktiszra, az eszkimókra meg a zsiráfokra, de ezeket tudatosabban kellene kézbe venned. Ez sikerülhet, ha megfogadod Révész tanácsát és nekiállsz nagyon, de nagyon sokat (és sokfélét) olvasni, és megfigyeled a kifejezéseket, szókapcsolatokat, mondatokat, stb... És ha már szürrealitás vagy sajátos logika, kezdd ezzel:
http://hu.wikiquote.org/wiki/Finnegan_%C3%A9bred%C3%A9se
:)

szo, 2012-11-24 01:27 Smilezolika

Smilezolika képe

Nem szerkesztői volt, kedves Kasimir, én voltam. A gázt túl közhelyesnek ítéltem. Itt szerintem nagyobb a baj.

szo, 2012-11-24 14:25 Kasimir von Baradlay (nem ellenőrzött)

Így van. Ettől függetlenül a meghökkenésünkön túl Garafnak talán érdemes lenne megtudni, hogy mitől gáz, ami baj. (Remélem, azért érdekli, még ha nem is szól hozzá!)

szo, 2012-11-24 16:23 Smilezolika

Smilezolika képe

Tökéletesen igazad van. Tényleg nem illik leszarozni valamit, és még csak meg sem indokolni. Magam sem szeretem az ilyesmit.
Én nem sok mindenben vagyok hiteles. Nem tudok helyesen írni, és szinte minden iránt érdeklődésemet vesztem, ami nem tartalmaz legalább egy minimális szintű hülyeséget.
Ezzel pont az a bajom, hogy tartalmaz. Pontosabban szeretne, de a viccesnek szánt mondatok nagy részétől megindul a libabőrképződés a tarkómon.
Ez például milyen?

"Már épp készült feladni, amikor kisétált és megszólította az egyik őrt:
- Hé!
- Na?
- Bánja, ha ezt elviszem?
- Én ugyan nem. De hogyan? A zsebében?
- Ne marháskodék. Itt az autóm, nem látja?
- Ja. Hát akkor vigye. Nekem biz’isten nem kell.
- Tudom... Már mondta.
- Rendben. Viszonlátás.
- Napot.
Fogott egy hordót, elgurigázott vele az autóig, majd bepattant és elhajtott. A hordóval együtt. A hordó az anyósülésen foglalt helyet, s ezzel hű társává vált sofőrjének. A hordó először életében úgy érezte, hogy megbecsülik. Elmosolyodott s könny csillant szemének sarkában.
- Most meg mit sírsz?
- Még soha nem ültem autóban...
Sofőrünk elhalgatott, majd együttérző mosollyal nézett társára, aki időközben visszavedlett egy hétköznapi tárggyá."

Eleve milyen már az első párbeszéd (nem mintha a második jobb lenne)? A marháskodéktól eltekintve is kínos. Viccesen lazának szánt, de egyszerűen csak rossz.
Ami a dialógus után jön, az anyósülésen elhelyezkedő hordóval, az pedig borzalmas. Az átmenetileg élőlénnyé avanzsált hordó élőlénységének a történet szempontjából nincs jelentősége, nyilván humorizálás szeretne lenni. Nem gondolom, hogy mélyen bele kellene menni egy elemzésbe ahhoz, hogy kiderüljön, humor oldalról ez nulla.
Általában jellemző az egész írásra, hogy poén gyakorlatilag sehol nem jön át (legalábbis nekem), ahol talán igen, ott is feszengősen erőltetett.

szo, 2012-11-24 16:36 Smilezolika

Smilezolika képe

Ja, és akkor arról még nem is szóltam, hogy fogalmam sincs, miről olvastam.

szo, 2012-11-24 17:53 Obb

Ha válaszra sem méltat senkit, akkor nagyon érdemes felvilágosítani, hogy mitől gáz, pedig tényleg kegyetlenül gáz.
Szerintem be kellene jól rúgnom, hogy valamit kapiskáljak a az egészből, mert így csak a felszínt karcolom, ami pedig nem túl fényes per pill.

v, 2012-11-25 00:35 Kasimir von Baradlay (nem ellenőrzött)

Jó, de annak, hogy valaki miért nem méltatja válaszra a hozzászólásokat, ezer oka lehet és ezek közül csak az egyik lehetőség, hogy nem érdekelnek ezek a szőrszálhasogató írástechnicisták. Akár meg is szeppenhetett. Vagy mondjuk az illető Kukorelly Endre. Varró Dani paródiája után az volt az érzésem, hogy ő írta! :)

/Változatok egy gyerekdalra (Kukorelly Endrés-s változat) ( Ha valakit érdekel, a pdf fájl 5. oldalán található: http://www.oocities.org/oraveczbarna/Varro.pdf /

v, 2012-11-25 10:39 Obb

Annak meg, hogy többen azt mondjuk (már Isten bocsáss!), hogy ez sz....r, csak egy oka lehet, és ez pedig nem írástechnikai kérdés :(

v, 2012-11-25 12:59 Kasimir von Baradlay (nem ellenőrzött)

Annak, hogy többen mondjuk valamire, hogy sz*r, több oka is lehet, ez pedig a lélektanra, esetleg a filozófiára tartozik. (Mellesleg a fentiekből talán kiolvashattad, hogy egyáltalán nem volt célom az írás megvédése.)

szo, 2012-11-24 14:34 Ndy

Ndy képe

Egyetértek Smilezolikával. A ló, kontra zsiráf okfejtés helyén van. Kíváncsi lennék, hogy végül mi kerekedik ki a történetből - ezt viszont nem tudtam felmérni a részlet alapján. Van jónéhány ígéretes mozzanat, amelyek egy kis pofozás után ütnek, de jelen pillanatban nekem még nem áll össze a kép.

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

h, 2012-11-26 15:13 Andoo

Andoo képe

Abba nem szeretnék belemenni, hogy ez a ...ööö mondjuk hogy mű jó-e vagy sem. Viszont a kommenteket olvasva két dolog jutott eszembe.

1. értékelendő, hogy vannak akik próbálták indokolni a véleményüket, példákat is adva, hogy értse már a szerző hogy mitől is döglik a légy, vagy legyeződik a dög

2. az a tény, hogy ekkora vihart kavart a bilibe ez az írás csak jelent valamit, és véleményem szerint már ennek is örülhet a szerző, mivelhogy még mindig jobb az erős vagy esetleg negatív kritika, mint a kukacsönd.

Részemről ennyi

Ui: kétszer mentem végig rajta, de egy kukkot nem értek belőle. Értem én hogy hordó meg zsiráf a virágos Antarktiszon de hogy egyiknek mi köze a másikhoz, az nem esett le.

__________________________________________

Valóban igaz, hogy a valóság csupa maszk.

h, 2012-11-26 23:34 DannyKay

DannyKay képe

Lehet egy tippem? Szerintem ez egy antológia, és a cím arra utal, hogy milyen állapotban tesz hozzá a szerző újabb kisebb történetet ehhez a műhöz :D

***

"Yeah, being an asshole is not illegal" - American Horror Story