Yzdrill története - 1. fejezet: A feladat

Yzdrill körül felragyogtak a megrajzolt szimbólumok, a levegő remegni kezdett, majd szél támadt, ami felkavarta a teremben ülő évszázados port. A jelképek már annyira izzodtak, hogy elvakították a fiút, majd hirtelen, egyik pillanatról a másikra minden fekete lett. A fiú tudta, hogy nem az átlagos sötétség veszi körül, ez maga a SÖTÉTSÉG. Érezte, hogy a megidézett démon lélekdarabkája belép a világába. Minden remegni kezdett. Halk hangok suttogtak mindenhol. Nem volt szabad félnie, és nem is félt. Rég megtanulta mestereitől, hogy ha elvégzi a szükséges védő igéket, nem lehet semmi baja, ha az egész idézés alatt nem veszti el önuralmát, nem enged a lény csábító szavainak, akkor nem esik bántódása. De ez a démon nem egy átlagos szörny.

- Miért idéztél meg Nynja fia? – kérdezte a fúria, akinek hangja a tér minden irányából hallatszott.

- Mert akarok tőled valamit! – válaszolta Yzdrill. Maga elé nézett egyfolytában, annak a körnek a vonalait, amit ő rajzolt fel, hogy védje magát. Semmi értelme nem lett volna, annak, ha a démont keresi, mert ebben a sötétségben úgysem tudott volna a szemébe nézni, ha egyáltalán van szeme ennek a szörnynek.

- Tudod, hogy ki vagyok, fiú? – suttogta a démon.

- Igen tudom, - itt a fiú vett egy mély lélegzetet – te Belzas vagy. A Pokol ura, a sötétség és a kínzás megtestesítője. Immen arkangyal gyilkosa. Egyszer sikerült feltőrnöd a világodból, és háborút indítottál az emberek és a tündék ellen. Nagy áldozatok árán végül sikerült téged visszazárni a Pokolba. Kegyetlen, és erős démon vagy, aki nem ismer könyörületet és irgalmat. Légy az én enayom! Ezt kérem tőled! – fejezte be a mondani valóját a fiú. Közben a körülötte lévő levegő annyira hideg lett, hogy látszott a lehelete. De nem foglalkozott vele, ez is egy trükk a démontól, hogy megfélemlítse.

- Legyek a démonod azt kéred tőlem? Legyek az erőd démoni forrása, hogy még nagyobb legyen a hatalmad? Legyek az enayod? – Belzas felkacagott, amire beleremegetek az épület falai, és még hidegebb lett. – Hányszor idéztek már meg emiatt. És mindegyik mágus meghalt, mihelyt az erőmet megízlelte, elégett a mágiám nagyságától, a lelke nem bírta elviselni a mágiát. És azt hiszed, hogy egy kölyök elbírná az erőm? Inkább kérj meg egy alacsonyabb démont, például Rummont, az ő erejét talán tudod irányítani. Vagy egy arkangyalt. Hiszen te jó fiú vagy. - és ismét felkacagott.

- Nem akarom, hogy egy balfácán arkangyal legyen az enayom. Egyébként is, miért jelentél meg előttem? Hiszen a fődémonnak nem kötelező megjelenni az előtt, aki előtt nem szeretne. – vágott vissza a fiú élesen.

- Mert kíváncsi voltam, hogy mit akar tőlem egy gyerek. – felelte a fúria.

- Most már tudod. Szóval leszel az enayom?

- Meg akarsz halni Nynja fia? Miért éppen engem akarsz enaynak?

- Semmi közöd hozzá Belzas fődémon. – A mágusnak most már elege volt a társalgásból, mert félt, hogy kicsúszik a keze közül az irányítás: – Szóval mi a válaszod?

A démon mindenféle hátborzongató képet mutatott neki, halott emberekről tündékről és démonokat, akiket kínoznak a legkülönfélébb módszerekkel, de nem ez volt a legszörnyűbb, nem ám, hanem a hangjuk, ahogy fájdalmukat kiáltanak, amikor azt kérik, hogy segítsen nekik valaki, akárki, és amikor a haláláért könyörögnek. Majd a démon röhögni kezdett.

- Hát legyen, de van néhány feltételem fiú. Először is nézz fel. - A fiú pedig úgy tett, először nem látott semmit, majd megjelent előtte a testvére, csak az arca más volt. Szemei vörösen izzottak, és rengeteg apró tűéles foga volt, ruhája véres és szakadt, szíve helyén egy lyuk volt: - Kiváló. Mosolyodott el a szörny. Ez egyik feltételem a bizalom, bármit mondok, bíznod kell bennem. A második, hogy halálod után a tested az enyém, azt csinálok vele, amit csak akarok. A harmadik pedig, hogy átvehetem a tested fölött az uralmat.

Yzdrill gondolkodott egy pillanatig, minden egyes kérést átrágott magában, egyik kéréstől sem félt, persze a démonban nem bízott. A szabályokat a fődémon se kerülheti ki. Ölni nem fog a démon kedvéért, hiába kell szót fogadnia neki. Végül így szólt:

- Rendben! Megegyeztünk, de csak akkor ha halálom után is táplálkozhatok az erődből.

- Tetszel nekem fiú, ahogy akarod, bár akkor már sokra nem fogsz vele menni. - Mosoly oldott el a szörny.

A démon közelebb suhant hozzá, kezét kinyújtotta. A fiú pedig követte a mozdulatot, a kezeik között arany indák kezdtek el tekeredni, ami megpecsételte az esküjüket, az indák már a felkarjuknál járt, ahová beleégette az eskükötők kezdőbetűit. Majd Belzas behatolt a testébe. Yzdrill felordított fájdalmában, teste minden porcikája égett a fájdalomtól. Érezte, ahogy a fődémon ereje eggyé válik az övével, az árny varázsereje megérinti a lelkét, így még hangosabban ordított. A levegő lüktetett körülötte, a jelképek ismét annyira fényesen ragyogtak, hogy lehetett őket látni a sötétben, szinte életre keltek. A mágus ordításába beleremegetek a falak, majd csönd és sötétség következett...

***

Napsütésre ébredt, és madárcsiripelésre. A feje zúgott, és egy kicsit szédült is, kezei pedig remegtek. Átaludta volna az éjszakát? Már másnap lenne?

- Már dél is elmúlt. Nagyon sokat aludtál fiú.

Yzdrill a hang irányába fordult. A szemét bántotta az erős fény, így várnia kellett, míg meglátta a  templom másik sarkában az ismeretlen férfit, aki a falat támasztotta. Fekete haja, ami össze-vissza állt, szeme fehérje vörös volt, maga a szemének színe pedig olyan sötét barna volt, hogy feketének látszott, de lehet, hogy tényleg fekete volt. Bőre falfehér. Fekete nadrágot és inget viselt. A hátán csuklyás köpeny. Feje tetején két, szinte észrevehetetlen szarv volt.

- Te, te ki vagy? – kérdezte a fiú.

- Emlékezz a tegnap estére Nynja fia.

Yzdrillben felrémlettek a történtek, az izzó szimbólumok, a sötétség, az a megannyi szenvedő ember, és a démoni külsejű testvére, és hirtelen rájött, hogy ki is a férfi:

- Belzas?

A férfi szája sarkában halvány mosoly jelent meg:

- Igen, én vagyok, most már az enayod vagyok. Bár hagyj mondjam el, hogy meglepett, hogy túlélted a köteléket, nem hittem volna, hogy fel fogsz ébredni. És ne hidd, hogy az én démoni erőmre is ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint a többi fattyúéra. – mondta a fődémon. –  Tessék, egyél, a tegnapi nap biztosan kimerített.

Azzal egy batyut dobott a fiú elé, aki mivel nagyon éhes volt kicsomagolta, és elkezdte falni annak tartalmát. Sült nyúl, egy szelet kenyérrel és víz.

- És mi van, ha méreg van az ételedben? Nem félsz? – kérdezte Belzas, miután a fiú már megette a nyúl felét.

- Ha a démon megmérgezi a mágusát, és az meghal, akkor mind a ketten meghalnak. Vagyis a démon lelke először hatszáz évig szenved a Pokol egyik szegletében, majd aztán örökre megsemmisül. – fejezte be a fiú, majd ivott a vízből, érezte, ahogy testébe visszatér az erő.

- Mondtam, hogy rám nem vonatkoznak a szokásos enay szabályok.

- A kövem felragyogott volna, ha méreg lenne az ételben. – Mutatott a fiú a karján lévő smaragzöld láncra.

Amíg a mágus befejezte az ebédjét, a démon a fiú karján lévő ékszereket tanulmányozta. Tekintete viszont nem árult el semmit. Ezután Yzdrill mosakodni ment, Mikor visszatért, a fattyú leült a fiú mellé és így szólt:

- Jól emlékszem erre a templomra. Wer’ elimm. Az egyik legnagyobb mágikus hely a világon, a mágusok fővárosa.  Itt zártak vissza engem is a Pokolba. Ez a templom már akkor ált, mikor az Ősök megjelentek. És most? Most elhagyatva áll a Niwé-erdő közepén, az emberek pedig elfelejtették, ahogy a mágusok is. Pedig még mindig mennyi erő lakozik a falakban. Aki ide menekülne védelemért, azt sohasem kapnák el. A kisebb démonok elpusztulnak, amikor a templom hatósugarába lépnek. Az emberek szívébe ültettem a gondolatot, hogy egy új, és még nagyobb templomot építsenek, és hagyják el Wer’ elimm-t. A mágusok még sokáig visszajártak, de aztán a Nagy Háború idején a mágusok emlékeiből is eltűnt Wer’ elimm. És a feledésből ekkor keletkezett Niwé-erdő. Te honnan tudtál erről a helyről? – fejezte be Belzas a mondanivalóját.

- Az apám Enissa úrnő leszármazottja. Mint az gondolom te is tudod, ő egy hatalmas mágus volt. Leszármazottjai sokkal erősebbek az átlagos mágusoknál. Nagymamám mesélt nekem erről a helyről, bár ő nem tudta, hogy mi ez, de én rájöttem. - Nem nézett a szörny szemébe, arról sem akart tudomást venni, hogy a fődémon mellette ül.

- Hm… és tudod-e, hogy mit jelent, hogy Niwé? – kérdezte a démon.

- Persze, hogy tudom. Azt jelenti ősnyelven, hogy felejtés. Senki nem emlékezett rá, az emberek és mágusok úgy gondolták, hogy elfelejtették, így adták neki a Niwé nevet.

- Amit ti ősnyelvnek neveztek, az nem az eredeti. Sokkal azután keletkezett, miután az ősök döntöttek a világról. – mondta Belzas. Majd mutató és középső ujját a fiú homlokához érintette, majd így szólt: - Resh omluk fathum!

Yzdrill szájából fény tört elő hirtelen, majd ugyanúgy el is tűnt:

- Mit tettél velem? – kiáltott fel a fiú, mert megijedt. A szörny olyan gyorsan ért hozzá és végezte el a varázslatot, hogy nem volt ideje védekezni.

- Megtanítottalak az ősi nyelvre! Így még egyszer megkérdezem, hogy mit jelent a Niwé szó!

- A jelentése remény. – válaszolta a mágus egy kis gondolodás után, majd folytatta: - az ige jelentése, amit rám olvastál pedig Tanuld a nyelvet!

- Kiváló! – Dicsérte meg a démon Yzdrill-t. – Nem is vagy annyira reménytelen, mint előszőrre hittem. És ha már az Ősöknél tartunk. A Nagy Háború az Ősök tiszteletét is megtépázta, hiszen csak az utolsó pillanatban léptek közbe, és mentették meg az emberek, és a tündéket életét. Ezért a tündék megtagadták őket, és visszatértek a régi hitükhöz. Míg a mágusok új neveket adtak az Ősöknek, így tartva fenn az emléküket, mivel a halandóknak szükségük van egy rendíthetetlen hatalomra, aki megvédi őket. Rall, a bölcsesség, Naku pedig a remény. Ez mind szemen-szedett hazugság. Rall eredeti neve Farru, Nakué pedig Ehar. Ők tartják fennt a világot, ők vezetik az angyali seregeket.

Yzdrill próbálta megjegyezni a neveket, De furdalta az oldalát egy kérdés, amit fel is tett a démonnak:

- Miért mondod ezeket nekem el?

- Hogy ne vakon élj Nynja fia. Még a mágusok se látnak át a ködön, amit a Sötétség vont köréjük. Azt hiszik, hogy a világ olyan, mint amilyennek ők látják. A démonok nem árthatnak nekik, mert ők hatalmasabbak, vagy az enaya valamelyik fúria az egyik mágusnak. Azt hiszik, hogy a Sötétség nem jöhet még egyszer el, mint a Nagy Háború idején. De tévednek. Nem sikerült visszaszorítaniuk a Sötétséget, a Pokolba. Az még ezen a világon van!

- Úgy beszélsz, mintha nem te lennél a maga a Sötétség. És különben is honnan tudod, hogy nem megyek el rögtön a főmágushoz, és nem mondom el neki, hogy a Sötétség, még mindig a mi világunkban van? – kérdezte Yzdrill.

Belzas arcán ismét mosoly futott át, majd felemelte jobb kezét, tenyérrel az egyik fal felé. A falon pedig megjelent egy kép. Egy kép arról, amint egy öreg, szakállas férfi egy szobában ül a székén és térképeket nézeget. Majd feláll, és levesz a könyvespolcáról egy vastag, és poros könyvet. Belelapoz, majd visszateszi a helyére. Éppen menne vissza az asztalhoz, mikor egyszer csak megtorpan, a szívéhez kap, majd a földre zuhan, és meghal. Yzdrill még azt is látta, ahogy a főmágus lelke kiszáll annak testéből. Majd a kép szertefoszlott.

- Nem én öltem meg őt, nem kell aggódnod. Csak a véletlen műve, hogy épp most halt meg a vén csont. Új főmágust pedig nem fognak egy darabig találni, pedig szükség lesz rá hamarosan. A többi mágus pedig nem tud együtt dolgozni, mert nincs vezetőjük, és mindegyik maga akarja irányítani a többieket. Könyörtelen ellenség vonul a főváros felé, akiket nem tudnak megállítani, ha nem fognak össze. Ezért te fogsz elmenni, Ah’ ruh-ba, hogy megvédd őket a veszélytől!

- Én? De ha a világ legnagyobb mágusai nem tudják felvenni a harcot azzal az ellenséggel, amit te mondasz, akkor én hogyan tudnám? – hüledezett Yzdrill, és most már a démon szemébe nézett, nem akarta beismerni, de a fődémon néhány vonása nagyon hasonlított az övére.

- Az enayod vagyok, és így van annyi erőd, hogy megállítsd azt a hordát! – válaszolta az.

- De neked ebből mi a hasznod? Én úgy hiszem,nehogy kedveder lelnéd, ha valaki porig rombolná a fővárost, vagy tévedek?

- Igenis tévedsz fiú, mert én akarom elfoglalni azt a várost, és ezt az élvezetet nem engedem át másnak. - Majd elővett egy batyut a köpenye alól, és folytatta. – Tessék a vacsorád. Edd meg, majd feküdj le aludni, holnap korán indulsz, Ah’ ruh-ba!

Yzdrill csak most vette észre, hogy már besötétedett. Hozzálátott az evéshez, Belzebub pedig tüzet gyújtott (fa nélkül), majd kifelé ment a templomból:

- Most visszamegyek a Pokolba. Reggel találkozunk.

- Köszönöm. – dörmögte neki a fiú, majd kérdezett egy utolsót. – a főmágus megtalálta Wer’ elimmet, igaz?

A démon csak bólintott, majd eltűnt a sötétben. Mikor az ifjú mágus végzett a vacsorájával, de nem feküdt le rögtön aludni, megpróbálta összegezni magában a történteket. Azt, hogy mekkora mágus lett belőle, hogy Belzas erejével rendelkezik, aki - és ezt nagyon nehezen tudta csak beismerni magának - megbízik benne, ha ennyi mindent elárul neki. Nem tudta mire vélni ezt az egészet. Egy darabig még a csillagokat nézte, majd elnyomta az álom.

***

Másnap reggel Yzdrill magától ébredt, és mivel Belzas még nem érkezett meg, úgy döntött, hogy elmegy megmosakodni. Mikor visszatért a fődémon már ott volt ugyanabban a formában, mint tegnap, és egy batyut rakott az épp leülő fiú elé, aki rögtön hozzá is látott a szelet kenyérhez, sajthoz, és almához. Mikor végzett a démon intett, hogy kövesse. Mikor leértek a templom tövébe, a démon így szólt:

- Mivel az élő lovakban nem bízom, ezért visszahoztam a halálból az ősöd, Enissa úrnő lovát, Fakószellőt. Megbízható társad lesz!

És valóban az egyik nagy bokor mögött egy gyönyörű fehér ló állt, néhol egy-két fekete pöttyel. Teljesen felszerelve, egy lovas számára:

- Szállj fel. – mondta Belzas. – Észak felé menj. Estére érsz az első városba Golmorba, ami a legközelebb van a Niwé-erdőhöz. Ott majd ismét találkozunk!

Majd a fődémon eltűnt, Yzdrill pedig elindult Golmor felé, a szél pedig ezt suttogta:

- A feladatot, hogy eljuss, Ah’ ruh-ba, és megmentsd az ott lévőket, attól az ellenségtől, ami meg akarja őket támadni. Te vagy az egyetlen esélyük!Yzdrill körül felragyogtak a megrajzolt szimbólumok, a levegő remegni kezdett, majd szél támadt, ami felkavarta a teremben ülő évszázados port. A jelképek már annyira izzodtak, hogy elvakították a fiút, majd hirtelen, egyik pillanatról a másikra minden fekete lett. A fiú tudta, hogy nem az átlagos sötétség veszi körül, ez maga a SÖTÉTSÉG. Érezte, hogy a megidézett démon lélekdarabkája belép a világába. Minden remegni kezdett. Halk hangok suttogtak mindenhol. Nem volt szabad félnie, és nem is félt. Rég megtanulta mestereitől, hogy ha elvégzi a szükséges védő igéket, nem lehet semmi baja, ha az egész idézés alatt nem veszti el önuralmát, nem enged a lény csábító szavainak, akkor nem esik bántódása. De ez a démon nem egy átlagos szörny. 

- Miért idéztél meg Nynja fia? – kérdezte a fúria, akinek hangja a tér minden irányából hallatszott.

- Mert akarok tőled valamit! – válaszolta Yzdrill. Maga elé nézett egyfolytában, annak a körnek a vonalait, amit ő rajzolt fel, hogy védje magát. Semmi értelme nem lett volna, annak, ha a démont keresi, mert ebben a sötétségben úgysem tudott volna a szemébe nézni, ha egyáltalán van szeme ennek a szörnynek.

- Tudod, hogy ki vagyok, fiú? – suttogta a démon.

- Igen tudom, - itt a fiú vett egy mély lélegzetet – te Belzas vagy. A Pokol ura, a sötétség és a kínzás megtestesítője. Immen arkangyal gyilkosa. Egyszer sikerült feltőrnöd a világodból, és háborút indítottál az emberek és a tündék ellen. Nagy áldozatok árán végül sikerült téged visszazárni a Pokolba. Kegyetlen, és erős démon vagy, aki nem ismer könyörületet és irgalmat. Légy az én enayom! Ezt kérem tőled! – fejezte be a mondani valóját a fiú. Közben a körülötte lévő levegő annyira hideg lett, hogy látszott a lehelete. De nem foglalkozott vele, ez is egy trükk a démontól, hogy megfélemlítse.

- Legyek a démonod azt kéred tőlem? Legyek az erőd démoni forrása, hogy még nagyobb legyen a hatalmad? Legyek az enayod? – Belzas felkacagott, amire beleremegetek az épület falai, és még hidegebb lett. – Hányszor idéztek már meg emiatt. És mindegyik mágus meghalt, mihelyt az erőmet megízlelte, elégett a mágiám nagyságától, a lelke nem bírta elviselni a mágiát. És azt hiszed, hogy egy kölyök elbírná az erőm? Inkább kérj meg egy alacsonyabb démont, például Rummont, az ő erejét talán tudod irányítani. Vagy egy arkangyalt. Hiszen te jó fiú vagy. - és ismét felkacagott.

- Nem akarom, hogy egy balfácán arkangyal legyen az enayom. Egyébként is, miért jelentél meg előttem? Hiszen a fődémonnak nem kötelező megjelenni az előtt, aki előtt nem szeretne. – vágott vissza a fiú élesen.

- Mert kíváncsi voltam, hogy mit akar tőlem egy gyerek. – felelte a fúria.

- Most már tudod. Szóval leszel az enayom?

- Meg akarsz halni Nynja fia? Miért éppen engem akarsz enaynak?

- Semmi közöd hozzá Belzas fődémon. – A mágusnak most már elege volt a társalgásból, mert félt, hogy kicsúszik a keze közül az irányítás: – Szóval mi a válaszod?

A démon mindenféle hátborzongató képet mutatott neki, halott emberekről tündékről és démonokat, akiket kínoznak a legkülönfélébb módszerekkel, de nem ez volt a legszörnyűbb, nem ám, hanem a hangjuk, ahogy fájdalmukat kiáltanak, amikor azt kérik, hogy segítsen nekik valaki, akárki, és amikor a haláláért könyörögnek. Majd a démon röhögni kezdett.

- Hát legyen, de van néhány feltételem fiú. Először is nézz fel. - A fiú pedig úgy tett, először nem látott semmit, majd megjelent előtte a testvére, csak az arca más volt. Szemei vörösen izzottak, és rengeteg apró tűéles foga volt, ruhája véres és szakadt, szíve helyén egy lyuk volt: - Kiváló. Mosolyodott el a szörny. Ez egyik feltételem a bizalom, bármit mondok, bíznod kell bennem. A második, hogy halálod után a tested az enyém, azt csinálok vele, amit csak akarok. A harmadik pedig, hogy átvehetem a tested fölött az uralmat.

Yzdrill gondolkodott egy pillanatig, minden egyes kérést átrágott magában, egyik kéréstől sem félt, persze a démonban nem bízott. A szabályokat a fődémon se kerülheti ki. Ölni nem fog a démon kedvéért, hiába kell szót fogadnia neki. Végül így szólt:

- Rendben! Megegyeztünk, de csak akkor ha halálom után is táplálkozhatok az erődből.

- Tetszel nekem fiú, ahogy akarod, bár akkor már sokra nem fogsz vele menni. - Mosoly oldott el a szörny.

A démon közelebb suhant hozzá, kezét kinyújtotta. A fiú pedig követte a mozdulatot, a kezeik között arany indák kezdtek el tekeredni, ami megpecsételte az esküjüket, az indák már a felkarjuknál járt, ahová beleégette az eskükötők kezdőbetűit. Majd Belzas behatolt a testébe. Yzdrill felordított fájdalmában, teste minden porcikája égett a fájdalomtól. Érezte, ahogy a fődémon ereje eggyé válik az övével, az árny varázsereje megérinti a lelkét, így még hangosabban ordított. A levegő lüktetett körülötte, a jelképek ismét annyira fényesen ragyogtak, hogy lehetett őket látni a sötétben, szinte életre keltek. A mágus ordításába beleremegetek a falak, majd csönd és sötétség következett...

***

Napsütésre ébredt, és madárcsiripelésre. A feje zúgott, és egy kicsit szédült is, kezei pedig remegtek. Átaludta volna az éjszakát? Már másnap lenne?

- Már dél is elmúlt. Nagyon sokat aludtál fiú.

Yzdrill a hang irányába fordult. A szemét bántotta az erős fény, így várnia kellett, míg meglátta a  templom másik sarkában az ismeretlen férfit, aki a falat támasztotta. Fekete haja, ami össze-vissza állt, szeme fehérje vörös volt, maga a szemének színe pedig olyan sötét barna volt, hogy feketének látszott, de lehet, hogy tényleg fekete volt. Bőre falfehér. Fekete nadrágot és inget viselt. A hátán csuklyás köpeny. Feje tetején két, szinte észrevehetetlen szarv volt.

- Te, te ki vagy? – kérdezte a fiú.

- Emlékezz a tegnap estére Nynja fia.

Yzdrillben felrémlettek a történtek, az izzó szimbólumok, a sötétség, az a megannyi szenvedő ember, és a démoni külsejű testvére, és hirtelen rájött, hogy ki is a férfi:

- Belzas?

A férfi szája sarkában halvány mosoly jelent meg:

- Igen, én vagyok, most már az enayod vagyok. Bár hagyj mondjam el, hogy meglepett, hogy túlélted a köteléket, nem hittem volna, hogy fel fogsz ébredni. És ne hidd, hogy az én démoni erőmre is ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint a többi fattyúéra. – mondta a fődémon. –  Tessék, egyél, a tegnapi nap biztosan kimerített.

Azzal egy batyut dobott a fiú elé, aki mivel nagyon éhes volt kicsomagolta, és elkezdte falni annak tartalmát. Sült nyúl, egy szelet kenyérrel és víz.

- És mi van, ha méreg van az ételedben? Nem félsz? – kérdezte Belzas, miután a fiú már megette a nyúl felét.

- Ha a démon megmérgezi a mágusát, és az meghal, akkor mind a ketten meghalnak. Vagyis a démon lelke először hatszáz évig szenved a Pokol egyik szegletében, majd aztán örökre megsemmisül. – fejezte be a fiú, majd ivott a vízből, érezte, ahogy testébe visszatér az erő.

- Mondtam, hogy rám nem vonatkoznak a szokásos enay szabályok.

- A kövem felragyogott volna, ha méreg lenne az ételben. – Mutatott a fiú a karján lévő smaragzöld láncra.

Amíg a mágus befejezte az ebédjét, a démon a fiú karján lévő ékszereket tanulmányozta. Tekintete viszont nem árult el semmit. Ezután Yzdrill mosakodni ment, Mikor visszatért, a fattyú leült a fiú mellé és így szólt:

- Jól emlékszem erre a templomra. Wer’ elimm. Az egyik legnagyobb mágikus hely a világon, a mágusok fővárosa.  Itt zártak vissza engem is a Pokolba. Ez a templom már akkor ált, mikor az Ősök megjelentek. És most? Most elhagyatva áll a Niwé-erdő közepén, az emberek pedig elfelejtették, ahogy a mágusok is. Pedig még mindig mennyi erő lakozik a falakban. Aki ide menekülne védelemért, azt sohasem kapnák el. A kisebb démonok elpusztulnak, amikor a templom hatósugarába lépnek. Az emberek szívébe ültettem a gondolatot, hogy egy új, és még nagyobb templomot építsenek, és hagyják el Wer’ elimm-t. A mágusok még sokáig visszajártak, de aztán a Nagy Háború idején a mágusok emlékeiből is eltűnt Wer’ elimm. És a feledésből ekkor keletkezett Niwé-erdő. Te honnan tudtál erről a helyről? – fejezte be Belzas a mondanivalóját.

- Az apám Enissa úrnő leszármazottja. Mint az gondolom te is tudod, ő egy hatalmas mágus volt. Leszármazottjai sokkal erősebbek az átlagos mágusoknál. Nagymamám mesélt nekem erről a helyről, bár ő nem tudta, hogy mi ez, de én rájöttem. - Nem nézett a szörny szemébe, arról sem akart tudomást venni, hogy a fődémon mellette ül.

- Hm… és tudod-e, hogy mit jelent, hogy Niwé? – kérdezte a démon.

- Persze, hogy tudom. Azt jelenti ősnyelven, hogy felejtés. Senki nem emlékezett rá, az emberek és mágusok úgy gondolták, hogy elfelejtették, így adták neki a Niwé nevet.

- Amit ti ősnyelvnek neveztek, az nem az eredeti. Sokkal azután keletkezett, miután az ősök döntöttek a világról. – mondta Belzas. Majd mutató és középső ujját a fiú homlokához érintette, majd így szólt: - Resh omluk fathum!

Yzdrill szájából fény tört elő hirtelen, majd ugyanúgy el is tűnt:

- Mit tettél velem? – kiáltott fel a fiú, mert megijedt. A szörny olyan gyorsan ért hozzá és végezte el a varázslatot, hogy nem volt ideje védekezni.

- Megtanítottalak az ősi nyelvre! Így még egyszer megkérdezem, hogy mit jelent a Niwé szó!

- A jelentése remény. – válaszolta a mágus egy kis gondolodás után, majd folytatta: - az ige jelentése, amit rám olvastál pedig Tanuld a nyelvet!

- Kiváló! – Dicsérte meg a démon Yzdrill-t. – Nem is vagy annyira reménytelen, mint előszőrre hittem. És ha már az Ősöknél tartunk. A Nagy Háború az Ősök tiszteletét is megtépázta, hiszen csak az utolsó pillanatban léptek közbe, és mentették meg az emberek, és a tündéket életét. Ezért a tündék megtagadták őket, és visszatértek a régi hitükhöz. Míg a mágusok új neveket adtak az Ősöknek, így tartva fenn az emléküket, mivel a halandóknak szükségük van egy rendíthetetlen hatalomra, aki megvédi őket. Rall, a bölcsesség, Naku pedig a remény. Ez mind szemen-szedett hazugság. Rall eredeti neve Farru, Nakué pedig Ehar. Ők tartják fennt a világot, ők vezetik az angyali seregeket.

Yzdrill próbálta megjegyezni a neveket, De furdalta az oldalát egy kérdés, amit fel is tett a démonnak:

- Miért mondod ezeket nekem el?

- Hogy ne vakon élj Nynja fia. Még a mágusok se látnak át a ködön, amit a Sötétség vont köréjük. Azt hiszik, hogy a világ olyan, mint amilyennek ők látják. A démonok nem árthatnak nekik, mert ők hatalmasabbak, vagy az enaya valamelyik fúria az egyik mágusnak. Azt hiszik, hogy a Sötétség nem jöhet még egyszer el, mint a Nagy Háború idején. De tévednek. Nem sikerült visszaszorítaniuk a Sötétséget, a Pokolba. Az még ezen a világon van!

- Úgy beszélsz, mintha nem te lennél a maga a Sötétség. És különben is honnan tudod, hogy nem megyek el rögtön a főmágushoz, és nem mondom el neki, hogy a Sötétség, még mindig a mi világunkban van? – kérdezte Yzdrill.

Belzas arcán ismét mosoly futott át, majd felemelte jobb kezét, tenyérrel az egyik fal felé. A falon pedig megjelent egy kép. Egy kép arról, amint egy öreg, szakállas férfi egy szobában ül a székén és térképeket nézeget. Majd feláll, és levesz a könyvespolcáról egy vastag, és poros könyvet. Belelapoz, majd visszateszi a helyére. Éppen menne vissza az asztalhoz, mikor egyszer csak megtorpan, a szívéhez kap, majd a földre zuhan, és meghal. Yzdrill még azt is látta, ahogy a főmágus lelke kiszáll annak testéből. Majd a kép szertefoszlott.

- Nem én öltem meg őt, nem kell aggódnod. Csak a véletlen műve, hogy épp most halt meg a vén csont. Új főmágust pedig nem fognak egy darabig találni, pedig szükség lesz rá hamarosan. A többi mágus pedig nem tud együtt dolgozni, mert nincs vezetőjük, és mindegyik maga akarja irányítani a többieket. Könyörtelen ellenség vonul a főváros felé, akiket nem tudnak megállítani, ha nem fognak össze. Ezért te fogsz elmenni, Ah’ ruh-ba, hogy megvédd őket a veszélytől!

- Én? De ha a világ legnagyobb mágusai nem tudják felvenni a harcot azzal az ellenséggel, amit te mondasz, akkor én hogyan tudnám? – hüledezett Yzdrill, és most már a démon szemébe nézett, nem akarta beismerni, de a fődémon néhány vonása nagyon hasonlított az övére.

- Az enayod vagyok, és így van annyi erőd, hogy megállítsd azt a hordát! – válaszolta az.

- De neked ebből mi a hasznod? Én úgy hiszem,nehogy kedveder lelnéd, ha valaki porig rombolná a fővárost, vagy tévedek?

- Igenis tévedsz fiú, mert én akarom elfoglalni azt a várost, és ezt az élvezetet nem engedem át másnak. - Majd elővett egy batyut a köpenye alól, és folytatta. – Tessék a vacsorád. Edd meg, majd feküdj le aludni, holnap korán indulsz, Ah’ ruh-ba!

Yzdrill csak most vette észre, hogy már besötétedett. Hozzálátott az evéshez, Belzebub pedig tüzet gyújtott (fa nélkül), majd kifelé ment a templomból:

- Most visszamegyek a Pokolba. Reggel találkozunk.

- Köszönöm. – dörmögte neki a fiú, majd kérdezett egy utolsót. – a főmágus megtalálta Wer’ elimmet, igaz?

A démon csak bólintott, majd eltűnt a sötétben. Mikor az ifjú mágus végzett a vacsorájával, de nem feküdt le rögtön aludni, megpróbálta összegezni magában a történteket. Azt, hogy mekkora mágus lett belőle, hogy Belzas erejével rendelkezik, aki - és ezt nagyon nehezen tudta csak beismerni magának - megbízik benne, ha ennyi mindent elárul neki. Nem tudta mire vélni ezt az egészet. Egy darabig még a csillagokat nézte, majd elnyomta az álom.

***

Másnap reggel Yzdrill magától ébredt, és mivel Belzas még nem érkezett meg, úgy döntött, hogy elmegy megmosakodni. Mikor visszatért a fődémon már ott volt ugyanabban a formában, mint tegnap, és egy batyut rakott az épp leülő fiú elé, aki rögtön hozzá is látott a szelet kenyérhez, sajthoz, és almához. Mikor végzett a démon intett, hogy kövesse. Mikor leértek a templom tövébe, a démon így szólt:

- Mivel az élő lovakban nem bízom, ezért visszahoztam a halálból az ősöd, Enissa úrnő lovát, Fakószellőt. Megbízható társad lesz!

És valóban az egyik nagy bokor mögött egy gyönyörű fehér ló állt, néhol egy-két fekete pöttyel. Teljesen felszerelve, egy lovas számára:

- Szállj fel. – mondta Belzas. – Észak felé menj. Estére érsz az első városba Golmorba, ami a legközelebb van a Niwé-erdőhöz. Ott majd ismét találkozunk!

Majd a fődémon eltűnt, Yzdrill pedig elindult Golmor felé, a szél pedig ezt suttogta:

- A feladatot, hogy eljuss, Ah’ ruh-ba, és megmentsd az ott lévőket, attól az ellenségtől, ami meg akarja őket támadni. Te vagy az egyetlen esélyük!

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

cs, 2013-01-24 16:04 Sren

Sren képe

Megint egy pengeélen táncoló döntés: visszadobjam, kitegyem? Regényrészlet, szóval kiteszem, van fent gyengébb is; ha visszadobom, csak az én véleményemet látod, így talán másokét is.
Túl azon, hogy kommersz fantazi, iszonyú sok a vessző- és a központozási hiba, sok helyen gyenge a fogalmazás, ami egyenesen viccessé teszi a mondandót. Erre bizony nem leszel büszke pár év múlva. Javaslom, írj inkább rövid történeteket, mert ez így alig több a kiöntött betűleves-szindrómánál.
Az elején a félkövérrel szedett részt mindenképpen kérem átszerkeszteni. Írásműben max a cím félkövér, a kiemelés legfeljebb dőlt. Belépve fent a Szerkesztés fülön hozzáférsz az íráshoz. Törölni nem szabad (ld. Segítség menüpont).

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

cs, 2013-01-24 18:10 Ian

Ian képe

A kiemelést javítottam! Az a félkövér rész úgy sikerült, hogy rányomtam, arra a Bevezető gombra…
Esetleg mondanál egy példát, a gyenge fogalmazásra, ami viccessé teszi azt a részt?
És köszönöm, hogy nem dobtad vissza! :)

Ian


Verba volant, scripta manent - Az egész világ megváltozott. Csak a tündérmesék maradtak a régiek.

cs, 2013-01-24 21:23 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Most nem a "mosoly oldott" a "mosolyodott" helyett (igen sok hasonló "Word javította" hibád van), hanem egy olyan, ami más okból vicces:
"Az apám Enissa úrnő leszármazottja. Mint az gondolom te is tudod, ő egy hatalmas mágus volt." - Itt például az egyéb hibák mellett az is viccessé teszi, hogy mindkét szereplő tud valamit. Miért mondják ki? Kezdő hiba, hogy szócsőnek használod a szereplőket, olyanokat mondatsz el velük, amikkel az olvasónak tisztába kell jönnie, de ők már rég tudják. Itt még ki is mondja, hogy "te is tudod". Ez alapvetően nem baj, vannak ilyen fontoskodó emberek, akiket remekül lehet szócsőként szerepeltetni, de ha minden műben feltűnnek, egy idő után unalmassá válik a szerepük. Tehát nem árt óvatosan használni ezt a karaktert. Illetve gondolj bele, hogy az életben te hogyan reagálnál egy ilyenre? "Mint azt te is tudod, én XY leszármazottja vagyok, sokkal jobb, mint bárki más, emiatt..." - durr, egy pofon. Ezek az apró nüanszok azok, amik élőbbé teszik a művet. De ha nincsenek meg, és a karakterek mindössze információt adnak át, pedig semmi értelme, csak az olvasónak képbe kell kerülnie, az vicces.
Illetve még egy vicces fogalmazás, rögtön a legelejéről (azt átugrottam, mondván csak nem botlok bele semmibe):
"Nem volt szabad félnie, és nem is félt." - Ne mondd, hogy ez nem humoros. :) Értem én, mit akarsz, de próbáld meg máshogy, érzékletesebben. Van egy tiltás: nem szabad félni. Ő erős, eldönti, hogy nem fog félni. Megjelenik előtte a Pokol legfeneketlenebb bugyrából a legborzasztóbb szörnyeteg, ami csak létezhet, és ő akkor sem fél. Ez normális? Rohadtul nem! Elérhető? Igen, sok gyakorlás, tréning, hatalmas önuralom kell hozzá. (És jó adag őrület. Ember, az egy démon!) Ezt kell belecsempészned, hogy volt a tiltás, és ő mindent megtett, hogy ne féljen: sikerrel. Még a lehető legegyszerűbb bővítés is segít a mondaton: "Nem volt szabad félnie, és hála a jógagyakorlatoknak/alkoholos védőitalnak/féleleműző mágiának/gyakorlásnak nem is félt." A szóismétlés meg mehet a sunyiba, az már szerkesztést igényel, és akkor már teljesen máshogy kell hozzáállni.

Sren is ilyenekre gondolt. Ezekből nem egy van. Néha az embernek mosolyba szalad tőlük a szája széle.

_____________________
Dr. Bloody Dora

p, 2013-01-25 14:07 Ian

Ian képe

Nagyon köszönöm!
Ez a szócsöves dolog valóban idegesítő. Illetve most már én is érzem, hogy az a "Nem volt szabad félni, és nem is félt." dolog nagyon gyenge...
Hogy nem vettem észre azt a mosoly oldott dolgot? :S Szörnyű. Legközelebb nagyítóval fogom átnézni.


Verba volant, scripta manent - Az egész világ megváltozott. Csak a tündérmesék maradtak a régiek.

p, 2013-01-25 10:47 Sren

Sren képe

King Papa azt mondá: „az író olyan ember, aki tudatosan komiszkodásra szoktatja az agyát”. A gyakorlott olvasó ugyanez. Ha nem köti le a sztori, ha nem tudod pokoli erővel belerántani a történetbe, gondolkodni fog olvasás közben, ami ciki (de legalább jól szórakozik).
Mutatok Neked ilyet, de ígérd meg, hogy nem sértődsz meg. Nem bántani akarlak. A zárójelekben az olvasás közbeni gondolataimat találod.
„- Most visszamegyek a Pokolba. Reggel találkozunk.
- Köszönöm. – dörmögte neki a fiú, majd kérdezett egy utolsót. – a főmágus megtalálta Wer’ elimmet, igaz? (Központozás, az istenért, hányszor mondtam el, hogy egy mondatba nem teszünk két pontot? Most ismételjem el újra? Mi vagyok én, papagáj?)
A démon csak bólintott, majd eltűnt a sötétben. (Aham. Ott lehet a Pokol. A sötétben.) Mikor az ifjú mágus végzett a vacsorájával, de nem feküdt le rögtön aludni, (ez minek ide? Nem sültmindegy, fekszik sem sem? Hótt fölös infó. De legalább most már tudjuk: nem feküdt ám le!) megpróbálta összegezni magában a történteket. Azt, hogy mekkora mágus lett belőle, hogy Belzas erejével rendelkezik, aki - és ezt nagyon nehezen tudta csak beismerni magának - megbízik benne, ha ennyi mindent elárul neki. (Te kedves úristen, ilyen kusza mondatot is rég láttam, és mi is az értelme? Nézzük csak: beismerte magának, hogy Belzas megbízik benne? Hé, ennek nem Belzas a tudója?) Nem tudta mire vélni ezt az egészet. Egy darabig még a csillagokat nézte, majd elnyomta az álom.
***
Másnap reggel Yzdrill magától ébredt, (merthogy nem volt csörgőórája, gondolom) és mivel Belzas még nem érkezett meg, úgy döntött, hogy elmegy megmosakodni.(Én meg úgy döntöttem, hogy úgy dönteni felesleges, minek ezt közölni, elmegyek és kész.) Mikor visszatért (vessző. Pontot kettőt rak, de vesszőt egyet se, szép!) a fődémon már ott volt (vessző) ugyanabban a formában, mint tegnap, és egy batyut rakott az épp leülő (fölös infó, és azt sem kell tudnunk, hogy netán megreccsent a nacija, miközben Épp Leült) fiú elé, aki rögtön hozzá is látott a szelet kenyérhez, sajthoz, és almához.(Merthogy ezek voltak a batyuban, csoda, hogy ezt nem tartottad szükségesnek leírni.) Mikor végzett (vessző) a démon intett, hogy kövesse. Mikor leértek a templom tövébe, a démon így szólt: (mikor, mikor, mikor - mikor lesz vége a szóismétlésnek?)
- Mivel az élő lovakban nem bízom, ezért visszahoztam a halálból az ősöd, Enissa úrnő lovát, Fakószellőt. Megbízható társad lesz! (De ha visszahozta a halálból, akkor él, nem?)
És valóban (vessző) az egyik nagy bokor mögött egy gyönyörű fehér ló állt, néhol egy-két fekete pöttyel.(Világos, néhol fekete pöttyökkel állt, de csak néhol. És ez mind látszott a bokor mögött.) Teljesen felszerelve, egy lovas számára:..." (a teljes felszerelés is látszott ám a bokor mögött, és az is látszott volna, ha két lovas számára lenne felszerelve; akkor valszeg két háta lenne.)

Ismétlem, nem bántani akarlak, ezek nem rosszindulatú megjegyzések, hanem vicces gondolatok, amiket az aranyosan ügyetlen fogalmazásmódod váltott ki. Írj úgy, hogy ne hülyeségek jussanak az olvasó eszébe, hanem a történetre figyeljen.

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

p, 2013-01-25 14:26 Ian

Ian képe

Egyáltalán nem sértődtem meg, sőt nagyon jót nevettem a gondolataidon, illetve így magamon is. :D Nem azért küldtem be az írásomat, hogy ha valaki leírja a hibáimat, akkor elküldjem melegebb éghajlatra. Én, ha rávilágítanak arra, hogy min kéne javítanom, akkor nem sértődött meg, hanem megpróbálok fejlődni. Viszont tudom, hogy sok ember nehezen viseli, ha elmondják neki a hibáit....
Kedvencem: "ha két lovas számára lenne felszerelve; akkor valszeg két háta lenne".
Most már én is látom, hogy vannak benne fölösleges dolgok, amiket ki kell gyomlálni.
Esetleg nincs fennt valahol itt, a Karcolaton, vagy valahol a neten egy "hogyan nézzük kritikus szemmel a saját történetünket" cikk? Vagy tudnál adni ebben a témában támpontokat nekem?
Illetve még egy kérdésem van: a legelső véleményednél írtad, hogy: "Túl azon, hogy kommersz fantazi" elmondanád, hogy miért mondtad ezt, hogy mi benne a kommersz? Nem bántottál meg vele, csak érdekel, hogy mitől lesz egy mű kommersz. Esetleg tudnál mondani egy Karcolatos példát (vagy akár egy könyvet) a nem kommersz-re?
Nagyon szépen köszönöm! :)


Verba volant, scripta manent - Az egész világ megváltozott. Csak a tündérmesék maradtak a régiek.

p, 2013-01-25 15:42 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Kommersz a műfaj teljes kelléktárával felvértezve. Mágus, démon, szokásos karakterek, szokásos cselekedetek, szokásos egyezség. A világ is kommersz, nem ugrik ki a többi "alap fanatsy" világ közül. Ez nem feltétlenül baj, kommersz fantasy is kell. Heroikus fantasyt nehéz mondjuk steampunk környezetbe pakolni, mert az a zsáner mást követel meg. Egyszerűen csak annyira nagy a kínálat a kommersz fantasyból, hogy nehéz újat alkotni, és már rögvest a legelején fel kell mutatnod valamit, ami kitűnik, amitől én csak is ezt akarom olvasni, nem bármi mást, mondjuk Tolkient. Ez lehet kivételes, egyedi stílus, vagy kivételes, egyedi világ. Hömpölyöghet lassan, csak kell valami egyedi az elejére, ami behúz.

"Esetleg nincs fennt valahol itt, a Karcolaton, vagy valahol a neten egy "hogyan nézzük kritikus szemmel a saját történetünket" cikk?"

Passz, Boncnok? (boncnok.freeblog.hu) Ott minden van, asszem a kritika leírásánál önkritikát is javasol. Pl. az egyik:
http://boncnok.freeblog.hu/archives/2006/06/02/Azirasaranyszabalyai/
De van több is, érdemes az egészet átnyálazni (van, ami neked nem kell, azt ugorhatod, ha a cím nem tetszik), egy jó ideje nem frissült, így nem kell attól tartanod, hogy amíg az első oldallal szöszölsz, megjelenik három új cikk. Jók a linkgyűjtemények, de ne akadj ki, ha egy-egy link nem működik, örülj, ha valami igen.
Vagy Onsai anyagai is fent vannak a neten, de annyi helyen, hogy már elvesztettem a fonalat. Azt is tanácsos átnézni. Meg persze az aranyszabály: hagyd a csudába két hétig. Utána olvasd el, akkor már friss a szemed hozzá. Ha nem, és még mindig fejből fel tudod mondani az egyes részeket, megint hagyd. Addig, amíg el nem felejted. (Csak ne tedd Jegyzettömbbe az írást és ne úgy nyisd meg, hogy ez meg mi a fene. Akkor lehet, hogy kiszúrod az összes hibáját, de megint várhatsz egy évig, hogy ki is tudd javítani.)

Sren kritikáit meg mindig öröm olvasni. :)

_____________________
Dr. Bloody Dora

cs, 2013-01-24 19:41 Sepi

Törölni nem szabad (ld. Segítség menüpont).
Ejnye, no!
:-)