Tükörhatás 2: Világvége

 
            Nem maradt más hátra, mint végleg megszabadulni az ellenségtől. A kolóniák még mindig harckészültségben álltak, bár ennek már nem volt semmi jelentősége. Az emberiség tiszta lappal kezdhette civilizációjának újjáépítését, és folytathatta az univerzum további meghódítását. Megszerezték első komoly harci tapasztalatukat a galaktikus háborúk terén, amely kevesebb, mint egy év alatt véget is ért. Neville elment Nicolhoz, hogy beszéljenek a kolóniák további vezetéséről.
- Nicol, nemsokára te fogod vezetni mindhárom kolóniát.
- De én még túl fiatal vagyok hozzá, nem tudom, hogy kell ezt csinálni.
- Csak ki kell elégíteni az emberek szükségleteit, és némi célt kell kitűzni eléjük, hogy legyenek elvárásaik. Sosem voltunk ennyire gyökértelenek, mint most. Teljesen új korszak kezdődik.
- Aworiel ezt úgysem fogja hagyni.
- Kell egy kis rossz ellenpéldának is. Majd lesz szavazás, és veszíteni fog.
- Honnan tudod?
- Biztosra megyek. Talán még én is vissza fogok jönni és akkor segítek, amíg magadtól képes nem leszel elvezetni az embereket, de ha mégsem lennék itt, akkor majd segít neked a program, amit a hajód rendszerébe írtam.
- Valóban elmész? Azt mondtad, hogy vége a háborúnak.
- Számotokra igen.
- Áruld el, hogy mire készülsz.
- Visszamegyek a Tejútba. Aztán a központi fekete lyukat felhasználva elpusztítom a galaxist.
- Az nem fog gyorsan menni. Az idegenek a galaxis széle felé fognak utazni, és lesz idejük arra, hogy mégis kifejlesszék a galaxisok közti utazást. Nem tudod őket végleg elpusztítani, mindössze eltérítheted őket.
- Nem lesz idejük semmire. Nem fognak észrevenni semmit. Csak végük lesz és kész. Már nincs odaát egyetlen szabad élő ember sem. Ez az egyetlen megoldás.
- Nem tudok hinni neked. Képtelenség, amit állítasz. Biztos valami másra készülsz.
- Gyanakvó vagy, jól fog jönni neked a későbbiekben, de azért maradj mindig rugalmas. Elárulom, hogy mi a tervem, ha valóban kíváncsi vagy rá, de figyelj, mert egy kissé zavaros.
- Nem vagyok biztos benne, hogy tudni akarom.
- Légy következetes, majd bele jössz. Tudod, az univerzumunk nem más, mint egy háromdimenziós határfelület két magasabb rendű dimenzió között. Mi egy hatalmas gömbként érzékeljük a világegyetemet, de egy magasabb dimenzióból már laposnak tűnne. Ez a határfelület nem szimmetrikus. Vannak benne itt-ott betüremkedések, amit a külső dimenziók okoznak. Ott, ahol két betüremkedés egymással szemben helyezkedik el, energiaáramlás jön létre, és kialakulnak a szuper fekete lyukak, melyek köré az energia csillagok, bolygók, és galaxisok formájába rendeződik. Én pedig azt az elvékonyodott határfelületet akarom beomlasztani, ha a két dimenzió ott összeér, akkor megszűnnek a belső törvények, és a külső dimenzionális hatások lépnek érvénybe. A galaxis egy pillanat alatt megszűnik létezni a térrel együtt, amiben létezett.
- Ez csak az elméleti része a tervednek. Hogyan ülteted gyakorlatba?
- Látom, odafigyelsz a részletekre. Az már sokkal egyszerűbb. Létrehozok megfelelő távolságban egy tükörverzumot a fekete lyuk közelében. Itt nagy az anyag és energiakoncentráció. Ezt elnyelve gyorsan fog nőni és hamar hatalmas tömegre tesz majd szert. A fekete lyuk magához fogja vonzani, és amikor ezt a nagy tömegű örvényt elnyeli a túloldalán levő anyaggal együtt. Hirtelen annyira meg fog nőni a tömege, hogy már nem lesz ideje átmenni a megfelelő változásokon, hogy táguljon vagy anyagot lövelljen ki magából, és a benne levő energia ki fog szabadulni a másik két dimenzióba, azok összeérnek, ha összeérnek, akkor ott megszűnik a határfelület, ami nem más, mint a tér, és egyetlen pillanat alatt megszűnik létezni az egész galaxis. Csak a fényét fogjuk innen látni 2,8 millió évig, aztán az is ki fog hunyni örökre.
- Merész terv. És te a szuper fekete lyuk és a gigantikus tükör örvény közé fogsz kerülni. Ha nem nyel el az egyik, elnyel majd a másik. Öngyilkos akció.
- Nem nagy ár az emberiség túléléséért. Ez a kötelességem.
- Értem, hogy miért nem mondtad biztosra, hogy vissza fogsz jönni. Ha valóban menned kell, akkor sok sikert kívánok.
            A terve már készen állt, amikor a Naprendszerben zajlott a csata, de akkor még nem állt a rendelkezésére megfelelő mennyiségű kvantónium. Hajdani fürkész társai pedig nem engedték volna, hogy véghezvigye tervét. Sem az idő, sem a körülmények nem voltak alkalmasak az akcióhoz.
            Visszaindult az anyagalaxisba, hogy halálát okozza. A fekete lyuk közelében csodálatos látvány tárult elé. A háta mögött ezernyi ragyogó csillag vakító fénye kápráztatta el, előtte pedig a bársonyfekete sötétség nyugtatta szemét. Ahogy a lyuk végtelen étvágya magához vonzotta az anyagot, a haldokló csillagok utolsó halálsikolyként változó frekvenciájú fénnyel búcsúztak a messzeségtől, melyeknek szín kavalkádja gyönyörűvé tette pusztulásukat. Ebben a környezetben Neville úgy érezte, hogy már két életet is leélt. Az idő érzete nem arányos az idő múlásával. Az érzett idő nem más, mint teljesítmény. Már pedig Neville rövid élete alatt eleget tett, így számára úgy tűnt, hogy többet élt, mint a reális időt. Olyan volt ez, mintha az érzett idő a tettek számától függene.
            A fekete lyukat nézve elméje lecsendesedett, arra gondolt, hogy a világ, amit érzékel, csak egy művészi kompozíciója a valóságnak. A színek, a formák, a szagok, mind csak a kiteljesedése valaminek, ami a láthatót és érzékelhetőt alkotja összefonódásából. És ha ezt lebontja, hogy lássa a lényeget, azt, amiből a világ felépül, annak már nincs színe, és nincs formája. És minél mélyebben érdekli az igazság, annál kevésbé lesz színes, mígnem egy olyan egyszerű formához ér, amit el sem tud képzelni, de ez önmagába visszafordulva, minél egyszerűbb lesz, annál jobban kitágul felhasználhatóságának korlátja, egyre kevésbé szorul határok közé, és ebből adódóan végtelen számú lehetőség felé törve egyre bonyolultabbá válik.
            Kilőtte a kvantóniumot, két koncentrált protonnyalábot indított felé, melyek az anyag előtt összeütköztek, az ebből felszabaduló részecsketörmelék és energia áthasította azt, ami a sűrű tér hatására azonnal táguló örvénnyé nőtte ki magát. Nevillenek nem volt esélye kikerülni, az ellenkező irányba pedig várta a fekete sötétség gravitációjának vonzása. Biztos volt saját halálában, két dolgot tehetett. Az egyik az, hogy vár, a másik az, hogy az örvénybe repül. Éles szögben közelített az örvény síkja felé, a rendszert utasította, hogy amint átérnek, azonnal kapja jobbra a hajót, és az első alkalmas helyen ugorjanak távolabb. Tisztában volt vele, hogy saját halálát nem kerülheti el, de adott egy esélyt az örvényből kilépő alteregójának a túlélésre. A halálba vezető út sokkal rémisztőbb volt, mint maga a halál. A félelem és a rettegés csak az utolsó előtti pillanatig tartott. Aztán az utolsó pillanatban beletörődött abba, hogy minden, ami megtörtént, a múlté, hogy már semmin sem tud változtatni. Nem vádolta többé magát tetteiért, a Teremtőre bízta magát és megítélését. Miután átlépte ösztönének ama utolsó gátját, ami ez idáig életben maradásának legszilárdabb eszköze volt, agya megadta magát, áradni kezdett benne az endorfin, és a legtisztább, legnyugodtabb, legbékésebb érzés öntötte el. Halála eme hosszúra nyúló pillanatában olyan boldogságot tapasztalt, amilyet még soha, már nem bánta, hogy élete véget ért.
            Az örvényből kilépő alteregója birtokolta gondolatait, személyiségét és érzéseit. Kilépve az örvényből benne újból feléledt az élni akarás, elméje ismét az életösztön korlátai közé szorult. A hajó a parancsnak megfelelően, kilépve az örvényből, nagy sebességgel éles kanyart vett, elhagyta a galaxis közepét, és átugrott a cetusi kolóniára. Az űrhajó programja nem volt tisztában azzal, hogy csak másolatok. Neville tudta, hogy nem ő az eredeti, de talán mégis ő volt az, mert a személyisége független az anyagi világtól, és talán az képtelen tükröződni, mindössze visszatért abba az univerzumba az alteregón keresztül, ahová tartozott.

 

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

p, 2011-07-01 19:17 Blade

Blade képe

Galakszis -> galaxis

(Van egy magyar focista, Gulácsi Péter, aki Angliában játszik és "Gálákszi"-nak ejtik a nevét ;))

"sűrű űr" - kisebb ellentmondás...

"Szögben közelített az örvény felé" - próbált volna nem abban közelíteni

Összecsapottnak érzem.

szo, 2011-07-02 06:53 lehel

lehel képe

Köszönöm.

A galaxisok javítva. Reménykedtem amúgy, hogy lehet magyar betűkkel is írni, de gondolom, hogy mivel idegen szó, szabály szerint x-el kell. Gulácsi : Gálákszi - jót nevettem rajta:)

Lehet, hogy a szöget módosítom valahogy, mondjuk éles szögben vagy ilyesmi.

A sűrű űr ellentmondásán még gondolkozom. Számomra elfogadhatónak tűnik, de ha már magyarázkodnom kell miatta, akkor talán mégis érdmes odafigyelni a felvetett problémára.

Az összecsapással kapcsolatban csak reménykedni merek, hogy azért van, mert csak részlet. Az viszont igaz, hogy még egyszer sem olvastam át azóta, hogy megírtam. Ez egy eléggé nyers verzió.

szo, 2011-07-02 10:25 Obb_régi

Isten őrizz, hogy a lelkedbe tiporjak, de ha te nem olvasod el egyszer sem miután megírod, akkor miért olvasnánk el mi egyszer is?

szo, 2011-07-02 15:28 lehel

lehel képe

Igazad van. Az sem teljesen igaz, hogy nem olvastam el. Az után, hogy megírtam, elolvastam, de azóta nem vettem elő. Ez elég régen volt. Viszont feltöltés előtt valóban nem olvastam el. Utólag orvoslom a hibám.

szo, 2011-07-02 15:55 lehel

lehel képe

Még egyszer boccs a trógerségemért. Elolvastam és javítottam néhány szépséghibát.