Szivárvány a Sötétségben / Regényrészlet / XIII. Fejezet - A HARMADIK / 1. *

Hajnal hasadt odakint, de a kisfiú már ébredezett. Hirtelen indult meg vérkeringése, amikor zsibbadt, vékonyka karját kihúzta a meleg párna alól. A kisfiú úgy sejtette, hogy elfeküdhette azt. Már máskor is előfordult, és az is, hogy hasogató fejfájás keltette fel. Elnyújtózott az ágyán, és hosszú pilláktól övezett szemét kinyitotta. Hason feküdt, ezért erőtlenül fordult át hátára. Feje alatt még mindig langyos volt a párna, és savanykás, édes szag tekerte orrát. Fejét előre emelte, mint aki fel akar ülni, de csak a szürkületbe öltözött szobán nézett végig, éppen csak egy pillanat erejéig. Látta, hogy testvére ágya üresen tátong szemben az övével, és az ágyneműnek egy része lelóg a padlóra. A kisfiút egy elhagyott fészekre emlékeztette. Aztán feje visszahuppant a párnára, és lapos, meztelen mellkasáig igazította a nyári paplant. Még mindig orrában érezte a furcsa, édes, és savanykás szagot, amikor jobb oldalára fordult, hogy felkapcsolja az éjjeli szekrényen ácsorgó kislámpát, amit a szüleitől kapott karácsonyra. Álmosan nyúlt ki a takaró alól, és akkor vette észre, hogy sötét foltok éktelenkednek mindkét kézfején. Mintha tintában tapicskolt volna, bár a szoba szürkés fényeinél nem látta tisztán a színeket. Ez még kíváncsibbá tette, ezért kitapogatta a lámpa talpába mélyesztett aprócska gombot. Az izzó mustársárga fényében a kézfejét borító amőba formájú foltok barnának tűntek. Aztán újra elhasalt az ágyon, feljebb tolta magát, mintha fekvőtámaszhoz készülne, de végül oldalára fordult, a lámpa irányába. Megint szétnézett a félhomályos helységen, de mindent rendben talált. Szerette ezt a helyet. Többek között azért is esett a választása erre az ágyra, mert innen a szoba minden centijét szemmel tarthatta. Életének tizenegy éves tapasztalata azt sugallta, hogy úgy van biztonságban, ha mindent tökéletesen lát: a befelé nyíló, szemközti tölgyajtót, ami még nyikorgott is kicsit, amikor kinyílt, a szekrényét, aminek mozdulatlan ajtajáról sokszor azt képzelte, hogy téglalap alakú szemek, a tágas mozgásteret, ahol jót lehetett társasozni, és testvére szemközti heverőjét is, amin kivételesen senki sem aludt. Ha átfordul a másik oldalára, az ablak alá tolt íróasztalaikat is láthatta volna. A tenyerét mustrálta. Váratlanul, mint aki megunta a tudatlan nézegetést, orrához kapta maszatos ökleit, és kutya módjára szimatolgatni kezdte.

De büdös! - gondolta. A kezekből áradó savanykás szagot érezte, amitől kicsit már émelygett is. A kisfiú felült az ágy szélén, lelógatta a szőnyegre csupasz talpát, aztán feljebb cibálta derekán puha pizsamanadrágját. Mozgása közben figyelt fel a párnára, és a kis szekrény előtti, szőnyegen álldogáló, pohárnak tűnő tárgyra. Túl gyorsan történt.

Kis híján felsikoltott, amikor meglátta a párnán száradó, barnás vértócsát. Jókora helyet elfoglalt a kisfiú párnahuzatjának egy részéből. Kiugrott az ágyból, de nem kiáltott. Mély, hangos lélegzete miatt, bőre szorosan rátapadt mellkasára, és kilátszottak a bordái. Először azt hitte, hogy talán az orra vérzett álmában, és talán ettől lüktet annyira a feje is.

Az ágy végében toporgott, félmeztelenül, pizsama nadrágban, és onnan próbálta meg eltalálni, hogy mi lehet az a valami a kisszekrénye előtt a padlón. Sokadszorra is körülnézett a szobán, és izzadságtól fénylő arccal közelebb lépett a bútorhoz.

A kisfiú magát nógatta előre:

Még egy lépés.

Még egy lépés.

Egy utolsó.

Amikor odaért a szekrényhez, leguggolt. Majdnem felnevetett, amikor rájött, hogy mennyire megijedt egy piros joghurtos pohártól. Eszébe jutott, hogy Peia mindig tartott ezekből a finom, gyümölcsízű joghurtokból a hűtőben, uzsonna gyanánt. Bátrabban a pohár fölé hajolt, és észre vette, hogy nincsen rajta fólia. A kisfiú úgy hitte, hogy megmerítették valami furcsa szagú, bíbor színű vízfestékfélébe. Azt gyanította, hogy talán lökött bátyja tehette oda. Tisztán látszott, hogy a pohár mélye rejt valamit. Nem merte megfogni, mert attól tartott, még ragacsosabb lesz koszos keze, és a bőrét beszínező mocsokról, még mindig nem tudta, hogy mi az, és hogyan került oda. Felegyenesedett, és az íróasztalhoz ment, az ablak irányába. Felkapott egy ceruzát annak tetejéről, és sietve visszakuporodott a szekrény elé, a padlóra. Beledugta a radír végű, keskeny grafitot, mint valami kanalat, és kevergetni kezdte a masszát. A sűrű, sötétlő anyagból, hosszúkás, de mégis kicsi dolog buggyant fel. Közelebb hajolt annyira, hogy majdnem beledugta a pohár szájába az orrát. Irdatlan bűz csapta meg, ezért hátrébb rántotta a fejét. Grimaszolva, undorral piszkálta a ceruzával, mert tudni akarta, hogy mit rejt a vöröslő massza. A kisfiú elborzadt, amikor ráeszmélt, hogy mit fog előhalászni a joghurtos pohár mélyéről. A csomókba összeragadt szőr, a szinte megszámolható karmok, a forma. A kisfiú felismerte a grafiton egyensúlyozó valamit.

Egy macska lábát.

Halálra rémülten ordítani kezdett.

- ÁÁÁÁ! Felső testéről patakokban fojt a víz, hullámos haja összetapadt a verejtéktől. Az ágy végéig ugrott ijedtében, miközben nézte a vértől pirosló párnát, a foltos, bűzös kezeit, a joghurtos poharat, amiben macska lába rothadt. Rémült összezavarodottságában csak egyre tudott gondolni: Én voltam? Én voltam? Én voltam? A szoba ajtaja csikordulva bevágódott, a kisfiú pedig hanyatt esett a szőnyegre, és pokolian bezúzta a padlóba fejét.

Aztán újra kiáltott.

- ÁÁÁÁÁÁÁ! ! – riadt fel rémálmából saját üvöltésére a férfi. A napfény beragyogta a szobát.  Felült az ágyán, amitől a takarója a csípőjéig csúszott. Verítékében fürdött izmos, csupasz mellkasa, az ágynemű, még az alá gyűrődött lepedő is. Mogyorószínű haja is besötétült a nedvességtől, és csatakosan omlott széles vállaira. Azonnal előrántotta erekkel átszőtt kezeit a takaró alól, de nem szennyezte be kosz. Lihegve, és alaposan szemügyre vette a szobát. A helység egyik falánál egy plafonig érő könyvespolcra esett a meleg fény, és ágyával szemben sem üres fekhely nyúlt el, hanem egy állványon üldögélő tévé.

- Jól vagy, mi történt? – ébredt fel a mellette fekvő lány, miközben a férfi kimászott a nyirkos ágyneműből, és válasz nélkül azonnal a fürdőszobába sietett. Amikor benyitott, célba vette a mosdókagylót, erős karjait megfeszítve rátenyerelt annak hideg széleire, és öklendezni kezdett. Az inger görcsösen húzta össze gyomrát, hasizmait, de semmi nem jött ki belőle. A hányinger csillapodott egy pár pillanat múlva, ezért a férfi kinyitotta a csapot. Hideg vízzel töltötte meg markát, és arcába locsolta, aztán a mosdó fölötti ovális tükörbe bámult. Zöldeskék szeme alatt levendula színű karikák nyúltak el, mintha csak helyben hagyták volna egy kocsmai verekedésben. Vizes arca nyúzottan, borostásan nézett vissza rá, az álom pedig még mindig frissen élt benne: Én voltam?

- Oliver, jól vagy? – szólalt meg a kitárt ajtóban Gia, és szorosabbra húzta ibolyalila köntösének övét.

- Már igen. – dünnyögte a férfi szokatlanul mély hangján, és elzárta a csapot.

A lány belépett a szűk helységbe, és a férfi kezébe egy törölközőt nyomott. Amikor Oliver felitatta vizet csupasz felsőtestéről, és arcáról, Gia azon gondolkodott, hogy fél év alatt harmadszor fordult elő, hogy a férfit saját ordítása verte fel az alvásból. Sejtette, hogy Olivert kínozza a múlt, bár a férfi sosem mesélte el neki rémálmait.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

cs, 2009-11-19 20:30 Blade

Blade képe

Neked is van egy regényed? Kész van vagy még írod?

cs, 2009-11-19 20:35 Ndy

Ndy képe

Most mé'? Hollywoodban például mindenkinek van forgatókönyve :D Nálunk miért ne lehetne regénye?

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

cs, 2009-11-19 20:47 Blade

Blade képe

Igen. ;)

cs, 2009-11-19 21:25 Roah

Roah képe

Szia Blade!

Köszi, hogy elolvastad. Igen, a regény kész van, teljesen.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2009-11-19 21:11 Roah

Roah képe

Sziasztok!

Jééé, ez hogy került ide?
Én azt gondoltam, ez nem lett túl jó ahhoz, hogy felkerüljön az oldalra.
De rendesek vagytok... és mi a vélemyény?
( Tudom-tudom egy regényrészlet nem sokat mond, mert a sztori egy töredékét tükrözi csupán.)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2009-11-19 21:26 Randolph Cain

Randolph Cain képe

Remélem nem haragszol meg, de körülbelül a tizedik sorig jutottam... Nagyon széttördelted ezt a szerencsétlen részletet: minden mondatnak külön sor? Ezek bekezdések? Jaj, anyám! :( A másik, hogy már ebből is láttam azt, hogy túl van írva... úgy értem, nagyon részletes: a kisfiú ide-oda forog, én biztos hányingert kapnék reggel :) Lehet, hogy csak én vagyok rossz passzban, de még visszatérek, és végigrágom magam rajta... Ez csak az első benyomás...

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

“Jobb sikertelennek lenni az eredetiségben, mint sikeresnek az utánzásban.” (Herman Melville)

cs, 2009-11-19 21:29 Roah

Roah képe

Bírom már...
Sebaj, az a nyamvadt aranyközépút a túlírás, és az olvashatóság között.
Köszi azt az öt sort is.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2009-11-19 21:37 Ndy

Ndy képe

Kicsit nyers, lehetne bőven csiszolni rajta. Igazán nem érzem túlírtnak, ha regénynek képzelem el. Viszont sok a felesleges alany - ez nálam is gyakori hiba, megtöri a ritmust. Ha megnézed, a "kisfiú" és a "férfi" szavaknak több mint a fele felesleges, és ez tördeli meg a szöveget. A helyesírásra sem lenne felesleges ráfeküdni. Csiszolgasd :)

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

p, 2009-11-20 08:37 Roah

Roah képe

Szia!

Köszönöm, hogy elolvastad.
Helyesírás...szabályok, azok a fránya szabályok. ...:)
Kigyomlálom, ahogy tudom.
Még egyszer köszi az olvasást.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2009-11-19 21:59 Álfröðulson

Álfröðulson képe

Csak pár mondat, ami igazán szúrta már a szemem:

,,A kezekből áradó savanykás szagot érezte, amitől kicsit már émelygett is.”
Kezéből? Engem ez nagyon zavart. Nem a bőre alatt van a folt, ha jól értettem.

,,Mozgása közben figyelt fel a párnára, és a kis szekrény előtti, szőnyegen álldogáló, pohárnak tűnő tárgyra.”
Ezt meg szerintem nem nagyon kell magyarázni. Az ilyen mondatok megakasztják az olvasás ütemét. Meg alapvetően zavaró szerintem.

,,…lubickolt a meleg fényben”
Ettől már kiráz a hideg is.

Ja és az elején szerintem fölösleges annyira széthúzni az egészet. Az a pár mondat nyugodtan mehetne egy bekezdésbe. Egyébként nincs rá szabály, ezt is az írónak kell tudnia, mikor kell új bekezdést kezdenie. Ugyan úgy azt is, hogy mikor nem szabad egy hosszú mondattal megakasztani a kialakuló eseményeket.
Például, amikor egy történet el kezd izgalmasabb lenni, akkor azt írás ,,ütemének” is követnie kell az eseményt. Ilyen szempontból a te művedben nem nagyon sikerült izgalmat átadni számomra.

p, 2009-11-20 08:57 Roah

Roah képe

Szia Álfröðulson!

Köszönöm, hogy ezt is elolvastad.

,,A kezekből áradó savanykás szagot érezte, amitől kicsit már émelygett is.”
Tudom, igazad van, csak a szóismétlést szerettem volna elkerülni. (Túl sok lett volna már a bőr, de majd meglesem, mit kezdjek vele)

,,Mozgása közben figyelt fel a párnára, és a kis szekrény előtti, szőnyegen álldogáló, pohárnak tűnő tárgyra.”
A kölyök szemével szerettem volna megmutatni, hogy mit lát. Ha ezt kihagyom, és egyszercsak megjelenik a "joghurtos pohár", jön kérdés: hogy micsoda?
hogyan került oda? nem lehet tudni róla semmit. El kellet mesélnem hogy hogyan vette észre, és mit.

,,…lubickolt a meleg fényben”
Kiráz a hideg :) A negatív hangulat hirtelen váltása. Kellemesebb, nyugodtabb, derülátóbb helyeztet szerettem volna megteremteni, ezért "lubickolt a meleg fényben" Nem sikerült a mutatvány? (Kizökkentés volt a szándék, de majd átírom valami másra. :)

A széthúzás a regény kedvéért van, hogy a történet kerek legyen, fogyasztható. Tényleg csak annyit próbáltam beletenni, amennyit szükségesnek éreztem. (Mégsem írhattam le csak azt, hogy felkelt, körülnézett, nincs itt senki, koszos a keze, büdös is, ott egy pohár, benne valami bigyusszal. Gyereksikoly, aztán uccu neki, felkel. Azért részleteztem az ébredést, mert a gyerekek nem szoktak hajnalban felkelni. Meg kellet magyaráznom, hogy miért ébredt fel, és milyen körülmények között. A gyermeki naivságot, és a határtalan kíváncsiságot, esetlenséget szerettem volna megmutatni.
UI. : A regényben egyébként lényeges szerepe van ennek az álomnak. Van egy sor előzménye, és utóélete is. De hát ebből a darabkából nem derül ki.
/ Itt olvastam korábban valahol, talán Eve R. -től, hogy baromi nehéz kiollózni egy olyan részt, ami felkelti az olvasó figyelmét, érdekli a folytatás, és a történet is. Milyen igaza volt?!/

Ezer hála, hogy elolvastad, és ezzel a túlírtsággal valamit kezdenem kell, nincs mese.
Köszi mégegyszer...:):)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

p, 2009-11-20 09:37 Álfröðulson

Álfröðulson képe

,,Váratlanul, mint aki megunta a tudatlan nézegetést, orrához kapta maszatos ökleit, és hangosan megszagolgatta, mint valami kutya."
De büdös, gondolta.

Ebben a mondatban is látszik, hogy nagyon sok a műben az utalás. Nem csak a szóismétlés tud zavaró lenni, de előbb utóbb az is, ha ugyan azt a megoldást használod. Itt pl. kétszer is van, hogy: ,,mint”. Már nekem is mondták ezt, hogy érdemes pl. ragozni a szavakat, ahelyett, hogy mindig hasonlítgatsz.
Pl: a kutya sem kell oda, helyette kitalálhatsz olyat, hogy: ..és idegesen/gyorsan megszimatolta. Még ez sem a legjobb, de hátha érthetőbb így, mint akarok. Vagy pl: ..kutya módjára, mohón szimatolni kezdte. Ez már inkább.

Ja és a ,,De büdös, gondolta." Úgy tudom itt lehet nyugodtan használni központozást: De büdös - gondolta. Így talán jobban elkülönülnek a gondolatok is.

A ,,lubickolt a meleg fényben” inkább arra értettem, hogy talán egy ilyen műben nem nagyon szerencsés ilyen kifejezéseket használni/gyártani. Egy versben inkább.

Igen, ebben a műben is feltűntek pl a mozgások túlontúl részletező leírásai. De lehet, hogy csak engem zavarnak ezek a részletek. :)

p, 2009-11-20 09:50 Roah

Roah képe

"kutya módjára, mohón szimatolni kezdte." Ez sokkal jobban cseng. És a központozás is.
Várok még egy kicsit, aztán neki hasalok a javításnak. ( Ha van még valami, sikíts ) Átírom azt a lubickolást is valami idevágó szebb szóra, igérem.

Leköteleztél...:) :)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2009-12-05 10:49 Randolph Cain

Randolph Cain képe

Ígéretemhez híven visszatértem, és több türelemmel is, és reggel is van, és nyújtózkodtam is... :) Szóval végül leesett, hogy regényrészletről van szó, és én vagyok béna, hogy nem tudok olvasni, hiszen így nem gáz annyira a túlírás, mégis akadnak olyan részek, ahol csak ragozod a dolgokat. (pl csak négyféleképpen írtad le, hogy mennyire izmos a pali, és nekem a végén már egy felfújt, kokszos testépítő lett... :D Néha elég egy jelző, amit arra használunk, hogy érzékeltessük a szereplő külsejét, amit persze ki lehet bontani később, de így egyszerre nagyon tömény!)

Nem tudom miért félnek az emberek a névelő használatától, pedig az sosem szóismétlés, és nagyon gyakran te is abba a hibába esel, hogy egy határozott, vagy határozatlan névelő hiánya miatt döcögnek a mondatok: az olvasó megakad, nem lesz gördülékeny a szöveg. (mikre nem képes egy "a", hihetetlen, de igaz! :D )

Továbbá, mivel csak egy részlet, nem tudom mit akartál abból kihozni, hogy a kisfiú összezúzza a fejét a padlón, de ha csak azt akartad mondani, hogy csúnyán beverte, akkor sántít. Ha valaki összezúzza a fejét, az komoly koponyatöréssel jár együtt... nekem ez itt zavaros volt, de valószínűleg tényleg csak azért mert egy részletről van szó, és ebből nem tudtunk meg sokat.

Egyelőre ennyi...

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

“Jobb sikertelennek lenni az eredetiségben, mint sikeresnek az utánzásban.” (Herman Melville)

szo, 2009-12-05 11:11 Roah

Roah képe

Jó reggelt Cicamica!

Én meg álmosan, kokin ásítozok, kortyolom a langyi kávét. A konyha hívogat, hogy főzzek, illetve süssek. Egy kis rakott zöldbabot.(nincs kedvem hozzá, ebben a szürke " gyerekcsináló" időben. Ráadásul még mindig lábadozom, élvezem a karantént.( nem tudjuk, hogy mit szedtünk össze, a lényeg hogy izom nádhás a család, egyszer talán hangom is visszajön...)

Szóval az írásra térek...mint, mindig leköteleztél, hogy olvastad ( honnan kotortad elő?:) ) és a tanácsaid elfogadom, különös tekintettel az "a" betű varázslataira. Egyébként már javítottam a fentiek alapján, csak akkoriban reformálódott az oldal. Kvázi a formázással elcsúsztam rendesen, azóta nem is jártam erre.(nem mertem, mert attól tojtam, hogy mégjobban elbaltázom)

Ó.."koponyabezúzás"...azzal, hogy a kölyök eltaknyolt, csak a főhősömet szerettem volna "felkelteni". Síma fejbezúzás. (nekem egyébként ezt mondta a suli orvos, amikor  harmadikban, a könyvtárban hintáztam a széken, és bummmm...hanyat vágódtam, székestül. Szép kis dudor nőtt a tarkómra, olyan tojás méretű. Erre a doki diagnózisa az volt, hogy "jól" bezúztam a fejem.)

Randy, nagyon hálás vagyok érte, hogy újra átrágtad magad, illetve, hogy tovább olvastad. :):)

Ezer köszönet...

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2010-01-07 16:31 JJ

Szia Csuri!

Az írás nehéz tudomány. Gyakorlat teszi a mestert. Visontai tanárúr szerint mindennap írni kell. A valósággal kell kezdeni, az a legjobb tanítómester. Egyébként az élet írja a legjobb regényeket. Amit írtál annyira aprólékos, hogy az már nem is nagyítóval, hanem mikroszkóppal vizsgált világ. A történet elején néhány mondatban utalj az előzményre, a befejezésben vetítsd előre a várható folytatást. Derüljön ki, hogy mi miért fontos. Rendszerint azt írjuk le, ami fontos. Ha részletet emelsz ki egy történetből, akkor mindig az a részlet legyen , ami önmagában is mond valamit. Az egyik hozzászólásból kiderült, hogy szóismétlést akartál elkerülni az írásodban. Nos az a helyzet, hogy ez nem hiba. Bármíly furcsa, de a szóismétlés irodalmi eszköz, amit gyakran használunk akkor,ha a mondanivalónkat hangsúlyozni szeretnénk.Olvastad az Öregem c.novellát? Legalább ötvenszer írja az író " öregem". Meg kell tanulni vele bánni és kész. Egyébként a vodka durva volt. Majd én is írok és körbe rághatsz :o) Na szia, ne vedd a szívedre.

 

 

 

cs, 2010-01-07 16:49 Roah

Roah képe

Vááá! Szia Tesóm!

Hát lebuktam? Hogy találtál meg? Te is küldesz be valamit? (Megnyugtatlak, nem fogok a novelládnak nekiesni, mert még nem értek hozzá. Az írásaim, ahogy Apánk mondaná: slendrián, hanyag, nyelvtanilag az elégséges színvonalát súrolgatom, ellentétben veled.)

Nagyon boldog vagyok, hogy itt látlak, Tesóm(csak a szóismétlés kedvéért) A Karcolat teljesen neked való vidék, tanárnő.

Köszönöm, hogy elolvastál...

Ui.: Honnan tudom, hogy te vagy az? Senki más nem szólít Csurinak, csak az én imádott nővérem...

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."