Ikkiucsi Mindhalálig

1. Találkozások

– Ha újra kényelmetlen helyzetbe hozol, Minito-szan, megesküszöm, hogy levágom a hajad!
– Ugyan már, Gai-ko-szama. Hoztalak én valaha is kényelmetlen helyzetbe?
A kérdezett nem válaszolt. Dühösen elfordult asztaltársától. Sötétkék jukatája* gyűrötten hullt a padlóra.
Társa, egy feltűnően kihúzott szájú nő, rózsaszín kimonóban üldögélt. Széles obija narancssárga színben pompázott. Végig simította derékig érő, szénfekete haját, s rákacsintott a férfira.
Gai-ko felhörpintette kesernyés illatú teáját, vágott egy fintort, s kardját előrántva belevetette magát támadóik gyűrűjébe. Minito-szan nyugodtan tovább üldögélt. Kecsesen a szájához emelte poharát és elégedetten kortyolt belőle. Amint a szaké langyos cseppjei lesiklottak a torkán, hölgyhöz illően felállt és az ajtó felé indult. Két marcona férfi állta el az útját, becsapva előtte a fából készült ajtót. Vigyorgó grimaszt vágtak, s egyikük vékony pengét húzott elő bő jukatája ujjából. Minito-szan felé lépdeltek. A nő elvigyorodott, egy ecsetet varázsolt elő kimonójából, s gyors vonásokkal cseresznye vörösre festette a száját. Végül megszólalt meleg, férfi baritonján:
– Imádom a fiúkákat!

Gai-ko katanája húson és csontokon vágta magát keresztül. Férfisikoly csapott a fogadó plafonjáig. Gai szeme villant, s újabb testrészek hullottak a földre. Támadóik képzetlen banditák voltak, ám számbeli fölényük meghátrálásra késztette a férfit. Szeme Minito-szant kereste. Ahogy meglátta az ajtó előtt a két férfival, hatalmasat sóhajtott, aztán veszett hangerővel a nő felé kiáltott:
– Már megint zavarba hozol, Minito! Mihelyst végzek, búcsút mondhatsz imádott hajadnak.

Minito a két bandita felé lépegetett. Finoman, kihívóan, mint egy igazi gésa. Azt a kis bibit leszámítva, hogy férfi volt. A marcona útonállók riadtan keresték a menekvés módját, de esélyük sem volt. Az ajtót ők maguk zárták be. Társaik a kardforgatóval voltak elfoglalva.
Minito csókra csücsörítette ajkait, s puszikákat dobált a banditák felé. Egyikük összeesett, valószínűleg ájultan. A másik emberfeletti erővel tépte, cibálta a fa ajtót, elfeledve, hogy alig pár perccel korábban reteszelték be. Mikor alig két lépés maradt közte és Minito-szan között, halálsikoly tört elő a szájából, futni kezdett a fal felé, majd kivetette magát az ablakon.
A nőimitátor durcás arcot vágott, s letérdelt a földön fekvőhöz. Az arcához hajolt, egészen közel s száját a másikéra tapasztotta. Az ájult alak szemhéjai rögvest felpattantak. Két kézzel próbálta lelökni magáról támadóját, de Minito-szan helyzeti előnyben volt. A karok lendülete alább hagyott, visszahullottak a padlóra. A férfi ezúttal tényleg elalélt.
Minito néhány pillanattal később felállt, mosolyogva javította ki ajkain a festékhibákat.

Gai-ko felpattant az asztalukra, csészéiket támadói arcába rúgva. Egyikük, egy kopasz, hordóhasú egyszerűen le akarta söpörni, ám Gai egy gyors vágással a fejét söpörte le a nyakáról. A banditák maradéka megtorpant. Riadt tekintettel bámulták a fej nélküli torzót. Gai-ko azonnal kapcsolt, nyilván a hordóhasú lehetett a vezérük.
Nem tétovázott, legvadabb ordítását hallatva a harcosokra vetette magát. Jobbra-balra csapkodott. Egy kard tartott a feje irányába, így elhajolt előle. Egy hihetetlen vékony alak, hatalmas buzogányt lóbált a feje fölött, s azzal próbálta bezúzni Gai feje búbját.
A súlyos fegyver előrezuhant, milliméterekre tévesztve el áldozata fejét. Gai oldalra hempergett miközben katanájával* egy lábnyival sikerült megrövidítenie a buzogányost.
Hirtelen csönd lett. A banditák maradéka fejvesztve elszelelt. Csupán a sebesültek hörgése hallatszódott, illetve a fogadós nyöszörgő sóhaja, hogy mit fog most kezdeni ennyi hullával és sebesülttel. Gai eltette kardját és Minito-szan felé mordult:
– Mindig zavarba hozol Minito! Nézd megint mi lett a következménye!

2 órával korábban…

Gai és Minito egy rizsföldet szeltek át. Gait nem foglalkoztatta vizes lesz-e vagy sem. Törtetett előre célja felé. Vele ellentétben Minito egészen a derekáig fölemelte drága kimonója szárát. Két kezében tartotta ruhája alját, miközben úgy lépegetett, mint a gólyák. Ennek megfelelően lassan is haladt. Sipítozó, női hangon kiabált Gai után:
– Hé, hé, hé! Várj már egy pillanatra szerelmem!
Gai, mintha meg sem hallotta volna. Erőteljes lépésekkel haladt a vízen át. Minito-szan durcásan gyorsított föl. Nála ez azt jelentette, hogy kétszer olyan nagyokat próbált lépni, mint addig.
– Ejnye Gai! Legalább azt magyarázd már el, hova sietünk ennyire!
A kérdezett megfordult, s ordítozva visszaválaszolt:
– Már megint elfelejtetted Minito! Hogy lettél gésa, ha még ennyit sem bírsz észben tartani?
– Ugyan már Gai-szama! Naa! Áruld már el a te Minitodnak! – s még kacsintott is hozzá
Gai rákvörös arccal folytatta a kiabálást:
– Ne kacsintgass rám, Minito! Sose tudhatjuk, ki figyel minket! Akihez megyünk, egyébként sem szereti a személyeskedést. Okuyama Nagajino nagyon konzervatív férfi. Másszóval ereszd le előtte a kimonódat és ne mutogasd a hímtagod, te férfiak szégyene!
Gai-ko füstölögve indult tovább. A nőimitátor követte, miközben mosoly áradt szét vonásain.
– Hiába kiabálsz, tudom, hogy kedvelsz, Gai! Cupp! – s csókot dobott a férfi felé.
Amaz őrjöngő kiáltást hallatott s inkább menekülőre fogta.

– Miért annyira különleges Nagajino sszenszej munkája?
Minito-san és Gai-ko egy vándorfogadóban eszegettek.
– Nagajino szenszej, az Okuyama Ryu alapítója – mondta Gai olyan hangsúllyal, mintha mindenkinek a legtermészetesebb lenne, miről van szó.
Minito a körmeit kezdte nézni, ami nála az elmélyült gondolkodást jelezte. Végül csak három szót mondott:
– Az meg, mi?
A feltörő szélvihar lesöpörte poharaikat az asztalról.
– Hogy kérdezhetsz ilyet, Minito? Az Okuyama Ryu, a mindenható császár felség egyik legjobb fegyverkészítő műhelye, tudatlan nő!
– Tehát oda tartunk, de miért is?
Gai-ko nem felelt. Szemét behunyva élvezte teája zamatát. Egészen addig, míg egy testes férfi menet közben meg nem lökte. A finom nedű végig folyt Gai arcán, nyakán. Gai szemei kidülledtek, az erek megfeszültek nyakán. Keze katanája felé igyekezett. Egy villanás, fröccsenő vér. Fejetlen torzó. Gai eztán nyugodtan visszaült az asztalhoz, s rendelt egy újabb pohár zöld teát.

A hirtelen beállt csöndben csupán a fogadós jajgatása hallatszódott. A felszolgáló lány szeme rémülettel tapadt Gai kardjára. Keze remegésétől csörömpölve ütődtek egymáshoz a durva agyagpoharak.
Minito a szemöldöke alól körbepislogott. Körülbelül negyven torzonborz szempár tapadt rájuk. Némelyikük fel is tápászkodott ültéből. Mindegyik ugyanolyan barna kimonót viselt, mint az egykori lökdösődő. A nőimitátor köhintett egyet, jelezve Gainak társaságuk mozgolódását. A férfi ügyet sem vetett rájuk, nyugodtan szürcsölte tűzforró italát. Minito-szan megigazgatta haját, egy apró kagylófésűvel. Elégedetten nézett körbe. A negyven alak eközben egészen körbefogta már kettejüket. Egyikük, egy kopasz nagydarab férfi megszólalt:
– Végezzetek velük!

[***]

4. A csigói rém

[***]

Kényelmesen elhelyezkedett. A Rém állandó figyelemmel követte Gai legkisebb mozdulatát is, s csak akkor nyugodott meg valamelyest, mikor a rónin lehuppant elé.
– Szóval, hol is hagytuk abba? – érdeklődött Gai. – Hát persze, még el se kezdtük. Szóval, mi a neve? Ki maga?
– Kaiji a nevem és szőnyegkészítő kisiparos volnék.
– Értem már! Tehát innen ered beteges vonzalma a szőnyegek iránt – kurjantott föl Gai-ko.
– Nem beteges! És ne nyúljon a szőnyegemhez! – visította, amikor Gai a tiltakozást hallva a szőnyeg felé nyújtotta kezét.
– Minden világos, tökéletesen világos – folytatta tovább a kihallgatást Gai. – Már csak azt magyarázza el nekem, miért kellett női haj magának? Azon a nyilvánvaló okon kívül, hogy szőnyeget kreáljon belőle.
– Bahh, maga ezt sosem értené meg! Mit tud maga az igazi művészetről? Semmit! Én művész vagyok, meg nem értett zseni. Szükségem volt a hajukra, de önként nem akartak megszabadulni tőle, hát huncut voltam. Levágtam a fejükről. Le Én! – visított föl megint. – Ide hoztam, ragasztottam, varrogattam. Készítettem a nagy műt! Az igazi ALKOTÁST! – kiabálta.
– Hiszen a haj oly bársonyos, sima, kellemes tapintású, s én vagyok az első, aki szőnyegkészítő kisiparosként jelentőségét felismertem! Zseni vagyok! Zseni! – visongott s még nyálcseppek is fröcsköltek a szájából.
Gai csak úgy bosszantásképp hozzápiszkált a szőnyeghez, mire a kisiparos dobálni kezdte magát s artikulátlanul üvöltözött. A rónin egy utolsó kérdést tett fel még a szőnyegkészítőnek.
– Még annyit áruljon el, hogyan volt képes észrevétlenül megközelíteni és megnyírni annyi szerencsétlen nőt?
– Mintha mondtam volna már, hogy zseni vagyok. Ebben a kérdésben is zseniálisan jártam el. Mestere vagyok a természetben fellelhető gombáknak, zuzmóknak, gyógynövényeknek. Tudja számos növény igen gazdag festékanyagokban. Számos fajta van, ami viszont enyhe kábulatot eredményez, ha beszippantják. Nem volt nehéz dolgom, egyszerűen az útjukba szórtam a szárított és porrá zúzott növényt. Belélegezték és el is kábultak tőle, hiszen egy zseni irányította sorsukat.
Gai-ko eleget hallott. Felállt s a nyitott ajtón át kikémlelt visszaértek-e már a szamurájok. Örömmel fedezte föl Szanatomót. A többi harcos továbbra sem került még elő. Gai-ko odasétált hozzá s beszámolt neki a Rém elfogásáról. A férfi először elsápadt, aztán fejébe szállt a vér. Örült, hogy vége a lidércnyomásnak, de becsületébe vágott, hogy egy külhoni fogta el a Rémet. Gai kérdésére határozottan állította, hogy párja tovább kutakodik a sikátorok útvesztőiben, ám a többiek hollétéről nem volt tudomása. Gai-ko a legvalószínűbbnek azt tartotta, hogy megijedtek a Rém hírétől s elbújtak, ám ezt nem kötötte Szanatomo orrára.
Visszasiettek a Rém házába. A szamuráj egészen kicsit megszeppent, amikor rájött, egyszerű halandó a Rém, olyan ember, mint önmaga vagy Tamatsu Gai-ko. A rónin intésére felkapták Kaijit, talpra állították s elindultak vele Mucika palotájához.

[***]

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

cs, 2009-10-29 19:56 Blade

Blade képe

"Gai-ko felpattant az asztalukra, csészéiket támadói arcába rúgva."

Eddig tudtam olvasni. Ez nekem túl...pokémonos. Vagy jetlis. Aki kínai, tudom...:)

"A nő durcás arcot vágott, s letérdelt a földön fekvőhöz."
Most akkor nő vagy férfi?

---- ----
Az ember szerint az idő múlik, az idő szerint az ember.
----
"Mert zseni csak egy volt, mégpedig Neumann János. Mi, többiek tehetségesek voltunk, de nem voltunk zsenik..." - Wigner Jenő, Nobel díjas fizikus
---- ----

cs, 2009-10-29 21:30 Soltan Paul

Soltan Paul képe

Köszke a hsz-t.

1-A nő-imitátor javítva.
2-Azért a pokémonban sosem folyt vér. :) Itt meg rögtön több liternyi is. :)
És inkább mangás, animes, mint kínais. :)

cs, 2009-11-12 17:52 Dom Wolf

Dom Wolf képe

Érdekes sztori. Az első részben levettem: teázgatás közben az egyik felugrik, és elkezd vagdalkozni, egy transzfesztita pedig a látványával halálra rémiszt két, az életére törő fickót. Hááát...
Utána egészen megmosolygatott, amikor lejött a fogadós jelenetből, mi miért történt. Kicsit mangás beütése van, meg kicsit beteg. Sajnos nem az a humor, amit igazán kedvelek, de nem volt ez rossz.
Hm, Blade, nem kevered Jet Li-t Jackie Channel?
________
"Csak szidj. Előbb utóbb legyengülök, és elbukom.
Most szidd a hazád. Szidd a világot."