Egy kockázatos ügy

 Alex a Warren St. felé hajtott, éjszaka a lámpák halvány fénye furcsa derengésbe vonta az utcákat. A feszültség még ekkor is tapintható volt Rachel és a férfi közt annak ellenére, hogy számtalanszor csináltak már végig hasonlóan kacifántos ügyeket.                                                                                                

Rachel még utoljára végigpörgette fejében az olyan részleteket melyekről tudomása volt és a hiányosságokat. Stella Rice baklövését majd azt követő kálváriáját végiggondolva rájött, hogy talán ők maguk is veszélyben lehetnek a nő utáni kutakodás miatt. Aggodalmaskodásában az akasztotta, meg hogy Alex lefékezte a kocsit nem sokkal a Warren St. 121. előtt.                                                                              

- Bemész, óvatosan, de alaposan körül nézel, majd kijössz, ennyi az egész. Biztos vagy benne hogy nem menjek be én is- mondta a férfi, Rachel a gyenge fénybe nyugtalanságot látott az arcán?                            

- Igen egyedül is menni fog, már így is eleget segítettél te csak maradj itt. Egyébként sem lehet túl nagy az a lakás.                                                                                                                                                                       

- Felőlem, de ha lekapcsolnak betörésért ne is álmodj róla, hogy sütök neked bármit is a kenyeredbe.                                   

A lány mosolyogva búcsúzott majd kiszállt a kocsiból. Átvágott a sötét utcán, körülnézett, de egy messze parkoló kocsin kívül semmit nem látott, ami fontos lehetett volna.

Betolta a nehéz vasajtót, ami fájdalmas nyikorgások közepette nyílt ki, bent teljes sötétség fogatta így kénytelen volt már a lépcsőházban is felkapcsolni a zseblámpát. Délutáni látogatásuknak hála nehézkesen, de mégis megtalálta a 42 lakást, Stella Rice lakását.                                                                                                                                                           

                                                                                  * ­* *

Alex Skinner idegesen dobolt a kormányon szeme a sötétségbe meredt, abban a pillanatban, ahogy a kiszállt a kocsiból megbánta, hogy egyedül engedte el a lányt. Rachel mindig is ilyen makacs volt szerette a dolgait egyedül intézni főként, ha azok munkájára vonatkoztak, aminek New York két legnépszerűbb újságíróiként sosem voltak hiányában.

A szeme sarkából egy autót pillantott meg amint jobban szemügyre vette két alakot látott körvonalazódni a járműben. Úgy döntött túl sok kockázat rejlik az akcióban, ha ezt előbb átgondolja, most sokkal könnyebb dolga lenne. Továbbra is a két fickót figyelte miközben a telefonjáért nyúlt                   

                                                                                * ­* *

Rachel elfordította kulcsát a zárban, ami hangos kattanással kinyílt. Belépett és egy tágas nappaliban találta magát. Kezdeti félénksége alább hagyott, de még mindig óvatosan mozgott az idegen lakásban.

Megcsörrent a zsebében a telefon, mérgesen előkotorta anélkül, hogy megnézte volna ki az. A lámpa fénykörében nem látott túl sokat, de nem akarta magára felhívni a figyelmet a villany felkapcsolásával. Egy sarokban álló íróasztal felé indult, amikor valaki hirtelen világosság öntötte el a szobát. Rachel az öreg kanapé mellett két jól öltözött nagydarab embert pillantott meg.

- Örülünk, hogy végre hazatért Miss Rice- mondta az egyikük kaján mosollyal az arcán.

                                                                               * ­* *

Alex dühösen hajította le a telefont az anyós ülésre, reményvesztetten próbált bármilyen megoldást kiagyalni.

-  Francba- kezébe temette az arcát tehetetlenségében, mérlegelte a lehetőségeit, majd úgy döntött akármi is lesz ideje beavatkozni. Abban a pillanatban az utcát velőtrázó női sikoly rázta meg.

Kipattant a kocsiból, a szeme sarkából látta, hogy a két ismeretlen is így tesz, a ház bejárata felé rohant, amikor az egyikük hátulról ráordított.

- Álljon meg rendőrség!

Alex tovább rohant a ház felé.

                                                                         * ­* *

Rachel remélte, hogy Alex segítségére siet, hiszen már az első perctől látta, hogy esélye sincs a két fickóval szemben. Amint megpillantotta őket az ajtó felé fordult, de már akkor ott is volt az egyikük hátulról átfogta a derekát és a torkát, szinte megfojtotta és a lány nem bírt szabadulni a férfi szorításából.

A stressz mindig is kihozta belőle a legjobbat, most is amint kicsit kitisztult az agya eszébe jutottak az önvédelmi tanfolyamon tanultak és a sarkát teljes erejéből belenyomta az ágyékába, a pasi fájdalmában összegörnyedt és a földre rogyott.

Rachel megpördült és megpillantotta a másikat, sokkal erősebbnek és, talán még az előzőtől is ijesztőbbnek tűnt. Észre sem vette és már ki is billent az egyensúlyából a lábára mért rúgás miatt. Ott feküdt a másik pasas mellett a földön, fáradtan kapkodta a levegőt és tehetetlenül vergődött a férfi a kezével halántékon találta, az utolsó gondolat, ami átfutott az agyán, hogy élete egyik legrosszabb döntése volt idejönni.

                                                                     * ­* *

Gyors tempóban futott a ház felé, amikor hátulról érkező éles fény vakította el. Hátrafordult és oldalra vette magát a felé közeledő kocsi felől. A jármű nyikorogva fékezett le közvetlenül a bejárat előtt, a rendőrök elindultak az autó felé, de ekkor két férfi az emeletről egy félájult alakot rángatott le. Benyomták a Volvoba és ők maguk is beszálltak. A rendőrök tüzet nyitottak, de a golyók sorra lepattantak a szélvédőről. A motor felpörgött és pár másodperc múlva már a környéken sem volt a fekete Volvo.    

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

p, 2013-02-01 17:51 craz

craz képe

- Bemész, óvatosan, de alaposan körül nézel, majd kijössz, ennyi az egész. Biztos vagy benne hogy nem menjek be én is- mondta a férfi, / ne menjek - Oké, elhiszem, utáljátok a gondolatjeleket, de nem én találtam ki, hogy az kell a párbeszédekhez. Most akkor vagy váltasz, és amolyan Kornya Zsoltos stílusban írsz (minimális párbeszéddel), vagy kirakod azt a fránya jelet, hiába a dupla nyomdafesték felhasználás. :) Tehát gondolatjel, szóköz, párbeszéd, szóköz, gondolatjel, narráció. :P
- Felőlem, de ha lekapcsolnak betörésért ne is álmodj róla, hogy sütök neked bármit is a kenyeredbe. / betörésért, ne is (ne spórolj a vesszőkkel)
A lány mosolyogva búcsúzott majd kiszállt a kocsiból. / ide is elfér mégegy
Délutáni látogatásuknak hála nehézkesen, de mégis megtalálta a 42 lakást, Stella Rice lakását. / Nem semmi. Ha nekem lenne negyvenkét lakásom, én is tuti mindenhova számokkal írnám, és még a szóismétlések se zavarnának. :)
Rachel mindig is ilyen makacs volt szerette a dolgait egyedül intézni főként, ha azok munkájára vonatkoztak, aminek New York két legnépszerűbb újságíróiként sosem voltak hiányában. / volt, (muszáj az a volt?) intézni, főként ha Légyszi írd le ezt a mondatot még háromféleképpen, a harmadik variáció tuti jobb lesz, mint az eredeti. ;)
Megcsörrent a zsebében a telefon, mérgesen előkotorta anélkül, hogy megnézte volna ki az. A lámpa fénykörében nem látott túl sokat, de nem akarta magára felhívni a figyelmet a villany felkapcsolásával. / (?) Zsebében gondolom csak mobiltelefon lehet, azoknál pedig már a kezdetektől kivilágosodik a képernyő - akármilyen kicsi -, hogy ki keres.
Egy sarokban álló íróasztal felé indult, amikor valaki hirtelen világosság öntötte el a szobát. / Ehelyett mit akartál mondani? :)
- Örülünk, hogy végre hazatért Miss Rice- mondta / mondom, hogy kell az a szóköz
- Francba- kezébe temette az arcát tehetetlenségében, / inkább - Francba! - Kezébe temette az arcát tehetetlenségében, esetleg - Francba! - temette kezébe arcát...
szinte megfojtotta és a lány nem bírt szabadulni a férfi szorításából. / vessző
Rachel megpördült és megpillantotta a másikat, / vessző
sokkal erősebbnek és, talán még az / lécci nemán'
Amúgy, ha bent van a lakásban, akkor hogyan sikít úgy, hogy visszhangzik tőle az utca?
Észre sem vette és már ki is billent / vessző
fáradtan kapkodta a levegőt és tehetetlenül vergődött a férfi a kezével halántékon találta, / kitalálod? :)
Gyors tempóban futott a ház felé, amikor hátulról érkező éles fény vakította el. / Juj! Mutáns tarkószemű fickó...
Hátrafordult és oldalra vette magát / még egy vessző
Hátrafordult és oldalra vette magát a felé közeledő kocsi felől. / inkább elől

Regényrészlethez képest túl kapkodó ez a folytonos váltás. Két-három bekezdés, új szemszög, majd vissza. Meg persze a sok hiba... Nem véletlenül mondjuk, hogy először tanulj meg írni egy tűrhető szinten, csak utána kezdj bele regénybe. Több százezer karakternyi szöveget utólag átnyálazni eléggé bosszantó, és időtrabló tevékenység. Egyik ismerősöm a múltkor számolgatta, hogy 1000000+ krt-nél csak a word automatikus felsorolás kicseszését mennyi idő párbeszéddé átírni. :( Egy nem túl hosszú novellánál is órákat lehet szöszmötölni a szerkesztéssel, ha sok benne a hiba. Pláne ha a t. írópalánta olyan ellenálló, hogy ha kilistázok neki egy oldalon tizenkét hibát, akkor javítja azokat, miközben belerak nyolc újabbat. (Áááááá!) Ugye nincs felesleges pár éved csak arra, hogy egy-egy regényt szinte kétszer írj meg... :P

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

p, 2013-02-15 14:53 ZugFirkász

Nincs.

szo, 2013-02-02 08:02 Obb

"Délutáni látogatásuknak hála nehézkesen, de mégis megtalálta a 42 lakást, Stella Rice lakását." - hát igen, sajnos itt végleg elmegy az ember kedve a további olvasástól

Gondolom, duplán hálálkodna, ha könnyedén találná meg.
Arról nem is beszélve, hogy nehézkesen képzelem el, hogy nehézkesen lehet megtalálni negyvenkét lakást, hiszen egy háztömb, és egy háztömb sötétben is háztömb.
Amúgy meg gazdag csaj ez a Stella, hogy van potom negyvenkét lakása.