Szívdob

Dumm… Dumm… Szóltak a dobok. Rezgésük betöltötte a kis ligetet, nem hagyott helyet hidegnek, sötétségnek. A három dobot verő alak karjainak körvonalai elmosódtak, nem maradt más, csak a dob. A három testről eltűnt a libabőr, egy ütemre dobbantak, ahogy a szívdobok összeforrtak.
A tempó lassult, felvette a pentaton ritmusát, a ligetet életerő töltötte meg. Nem volt itt más, csak pár fa, méregzöld sövény, és halvány fény, mely utat talált a nedvtől duzzadó ágak és levelek között. Ez a pár patányi hely maga volt a paradicsom, az itt élő három testvér talált vizet, táplálékot, és szellemi feladatot is. Minden nap fel kellett tölteniük a ligetet Élettel, hogy a másnap is várja őket.
Mert a ligeten kívül sziklatenger sötétlett, a haldokló Nap nehezen talált utat a kövek közé, ahol nem termett Élet, nem voltak emberek, és nem volt cél sem. Valamelyikük minden nap kiment, mert utazókat vártak. Embereket, kik híreket hoznak, elmondják, hogy mi maradt a világból, vagy csak belekezdenek egy mesébe. Ők hárman hallgatnák, mint a gyermekek a garabonciás szavát.
Akire a választás esett, mindig félt, ha el kellett hagynia a ligetet. Mégis megtette. De az idő nem könnyített a rettegésen: kint egy másik világ várt – másvilág. Akárhányszor látogatták meg, nem lehetett megszokni. Idegen maradt.
Mégis, néha indulni kellett. A ligetben feszültség honolt, mind a hárman úgy érezték, hogy valaki, netán valami be akar hatolni az agyukba, megmarkolni lelküket, és elvenni mindent, ami ők. Eleinte egymásra gyanakodtak, de ahogy összeforrtak a dob rezgéseiben, ez valahogy elképzelhetetlennek tűnt. Aztán együtt próbálták védeni magukat, a ligetet: mélyebben, többet doboltak.
Ilyenkor összeforrtak, és minden áldott nap megtartották a rituálét, mely legyőzte az idegent, a gonoszt, mely be akar hatolni. Órákig doboltak, a sustorgó szél messzire vitte üzenetüket. Más ligetek más lakói talán hallották is…
A pentaton azt jelezte, teljesen elfáradtak. Kimerülten, de mégis boldogan élvezték az aznapi győzelmet. Nap nap után történt hasonlóképp, fásultságuk pedig egyre nőtt. Mégis, minden nap győzelmet arattak. Egyfajta kötelesség volt ez, magukkal szemben.
Valahol, messze, a sziklák rengetegében pedig talán ma is mosolyog egy alak, aki három bolond erejéből táplálkozik, és nem akar semmi mást, csak létezni…

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

sze, 2005-02-02 14:01 Mesemondó

Mesemondó képe

Egész jó... szép kerek, és tudom, hogy te vagy mert egész jól érthető a háttértörténet is:) A feladatot így jól megoldottad... mégis eddigi írásaidhoz mérten nem annyira tetszett,a szóhasználat itt-ott a nyelvi elemek sorrendje nem tükrözte a tőled megszokott változatosságot. Mintha nem szántál volna rá elég időt... ezért ez most nekem 10/7-es...
... a fű nő magától.

sze, 2005-02-02 15:41 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Nálam sem aratott teljes sikert ez a novellád. A képek tetszettek, a feledatanak megfelelt, de ugyanaz kifogásolom, mint Mesemondó: a nyelvezet néhol egészen köznapi, nem a Te emelkedett stílusod tükröződik. De csak pár helyen, mert máshol megint gyönyörű. Egy hiba:"Minden nap fel kellett tölteniük a ligetet Élettel, hogy a másnap is várja őket." talán AZ másnap is várja őket, vagy a Másnap, így nagy betűvel...
Ettől függetlenül szerintem jó, nálam 10/7.5 pontos.
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

sze, 2005-02-02 18:17 Stonehenge

Stonehenge képe

Dora: a másnap várja őket, talán lehetett volna Másnap, naggyal, de nem akarom én túlcizellálni...
Egy ilyen rövid képet pedig nem akartam túllihegni, a lényeg az volt, hogy a célnak megfeleljen. Ha pedig teleködösítem, mint szoktam, akkor nem érti senki rajtam kívül:-)

"Csak akkor lesz bármid is, ha már elvesztettél Mindent"

sze, 2005-02-02 18:28 Rem

Rem képe

MÁSNAP-ot emlegetve a filmet, ma adják 22.50 perckor a Duna Tv-n, szóval MA ;)
______________________
Az öreg dobozoló sámán

v, 2005-02-06 17:40 Zucchero

Zucchero képe

:P

sze, 2005-04-06 23:00 Csatrad

Csatrad képe

Szívdob - Kritika (na ez mi lesz)
Ha valaki nem tudná, hogy Te írtad, ám a nevedet látná sok közül egyértelműen kiszúrna. A Táj maga úgy van leírva, mint a Stonehange környezete, s kő, mint elem ki van emelve. Szabályos hátteret adva. S így Stonehange roppant kövei a dobosok, melyek (mai napokra) szétesettek, s ez a széthúzás finoman jelen van a novellában is. A gyakorlatilag nem változó kövek, emlékeik súlya alatt lüktetik régmúltjukat, amikor még ők is szilárdan álltak. Mára már eltünt koruk utolsó fennmaradt tagjai, s várják, hogy valaki, aki megérti őket, közéjük tartozó betoppan egy nap és elmondja a saját nyelvükön, amit ők megértenek, hogy mi történt. A gonosz úgy érzem az életstílusodat megtörni vágyó külső erő. A végén meg a karcolat honlapjára asszociáltam, mikor távoli tájakra utaltál. A szívdob, s üteme alatt nekem az jött le, hogy jószívű és adakozó ember vagy, aki folyamatosan segít környezetén. Azoknak akikkel találkozik, akik befogadják a szeretetét.
Bemutatkozásnak egyértelműen megfelel részemről.
A válogatott, úgymond ritkaságba menő szóhasználat fokozta a misztikusság érzését, amely megadta a kellő hangulatot a novellához, s mivel nekem fogalmam sincs mi az a pentataton, a kiváncsiság még mélyebbre húzott a történésben.
Viszont az, hogy Szellemi feladatot találtak igen csak kizökkentet. A munka komor gondolata tört rést az élményvilágban. A történetbe jobban beleíllő szóösszetétel használata kedvezőbb lett volna úgyhiszem. Pl.: a késztetés a feladat szó helyett,de ez is elég reszelős. Bár utána egy a feladat háttere és értelme felvázolódik ez visszarántja az olvasót épp a végére.
Azért a sziklatenger szó egy kicsi erős. Egy folytonosan mozgót mindig "laposat" összehozni a kemény annak ellenálóval + a kövek közé is egy érdekes páros, a mögé szó szerintem egészségesebb, mert nehéz összehozni olyat, amit még kőkek-nek nevezünk és komolyabb fenyegetést jelentene a nap számára. Szóval ezek szétüthetik a képet.
A történet több kérdést is nyitvahagy az olvasóban, ami elgondolkodtatásra buzdít. Ez jó! Gondolok itt arra, hogy a "felderítő" mit érzékelt a külvilágból, vagy hogy a gonosz egy ilyen kivonulás után jött a vándorlóval a külvilából. Emellett tetszett a liget szinte érezhető gyógyító hatása a visszatérőre. Az összetartás ereje. Azt éreztem olvasása közben, hogy a dobosok nem ismerik egymást és csak a dob köti össze őket, mint itt a novellák. S ez már a többiekért való önfeláldozás ilyen ismeret mellett, szép.
Az utolsó mondat pedig egy egyértelmű csattanó, ami közvetlen szubjektív érzést vált ki és szerintem ezzel megosztja az olvasótábort.
Összeségében egy jó alapra épített kerek, ám a maga nyitott kérdéseivel megfogalmazott teljes értékű novella, ahol a szereplők bemutatása, jellemfejlődése (gonosz legyűrése, fásultság), egyedi stílusjegy (kő, szikla, óróm :)), csattanó és tanulságos mondanivalót is közöl (megtalálni a közös hangot ;)).
10/9 a néha romboló szóösszetételek miatt, ami kiejt az atmoszférájából, ami a csattanóra is igaz!

cs, 2005-04-07 11:19 Stonehenge

Stonehenge képe

Köszönöm szépen! Ezt olvasva teljesen elégedett vagyok:-)
Valószínűleg a diszharmóniát keltő szóösszetételeimet már soha nem tudom levetkőzni, egyszerűen ez egy olyan stílusjegy, ami én vagyok. Azért ne csak ilyen szép dolgokat bogozz ki rólam, hol marad a nagy pofám, az arroganciám és a többi???
Tényleg örülök, hogy valaki megérti, amit bele akartam foglalni, annak meg pláne, hogy olyanokat is megért, amikre én nem is gondoltam:-)

"Csak akkor lesz bármid is, ha már elvesztettél Mindent"