Akkor elmesélem

Szeretek mindent, ami elszórakoztat, és/vagy kényelmes, és/vagy kihasználhatom a képességeimet.
Utálom elsősorban az értelmetlenséget és/meg a kényelmetlenséget és/meg azt ha kétségbe ejtenek.

Ennyi

Épromitá észt nék ték rétró.

Megin én vagyok, with szentem majdnem teljes scanbörzével rajtam-magamon. Benső énem aztat sugallja, hogy rendkívül érdekes beszédstílust fejlesztettem ki magamnak, mely lehet, hogy nem minden esetben jó nekem. Mikor elkezdtem magamban fantáziálgatni, akkor még úgy gondoltam, hogy jó idő töltés lehet olyan helyzetekben, ahol nincs sok szórakozás. Ez a fantáziálgatás akkor kezdett el kialakulni, mikor a Max igen hosszú órákat kezdett el renderelgetni, és nekem nem volt jobb dolgom, mint, hogy a gép mellett maradjak. Betöltöttem a Notepadot, ami szentem a legkevesebbet lassította a renderelést, és elkezdtem benne gépelni. Először semmi konkrétat, csak ami jött. Majd elkezdtem a poén kedvéért egy történetet. Amolyan tipikus egyszer volt és hol nem volt. Hát a garázsban, ott nem volt.
Szóval egy kis idő elteltével, már a render kész lett és annak kellett rám várnia, mert én úgy éreztem, be kell fejeznem azt a sort, történeti leíró szálat, amit épp elkezdtem, vagy folytatok. El lehet képzelni, akkor most már, hogy tetszett a dolog. Szóval még egy renderelés alatt, úgy döntöttem, konkrétabban beleásom, magam a történetbe és elkezdek valami "logikai" struktúrát kölcsönözni neki.
Szánt szándékkal olyan feladatokat adtam meg a Max-ben, amik tovább számolnak. Már igen későre húzódtak az óra mutatói, de engem az sem érdekelt. Akkor alakult ki bennem a kreativitásos éjjeli bagoly. Mert, hogy eddig nem igazán azért maradtam fönt. Tanulás és játék. Ez volt a két ok, amiért fent maradtam, néha, igen hosszú ideig. Persze az erotika és a szilveszter is kihozta ezt a baglyot belőlem.
Szóval az a bizonyos írás, történetkialakítás egyre nagyobb méreteket kezdett el ölteni, s volt, amikor csak azért ültem le a gép elé, hogy azt a történetet folytassam. Élveztem írni a "regényemet". Egyszer az életében, mindenki ír egy kis regényt. Van, aki sokat. Netán ki is adja annyit, valaki kevesebbet, s van, aki épp, hogy csak néhány sorosat. Szóval én is jól belemélyedtem. A történet a minden napok alatt is a fejemben járt, mikor épp nem írtam. S sokszor előfordult az a helyzet is, hogy bosszankodtam, mert épp nem volt nálam semmi papír, meg ceruza, amire leírhatnám a remek folytatást, ami épp az eszembe jutott.
Azzal a tudattal gondoltam a kitalált személyekre, hogy úgy se fognak hatással lenni az életemre. Merthogy okos embernek tartottam magamat, aki ellen tud állni bizonyos késztetéseknek, és sosem fogja felhozni a játékos gondolatait mások előtt, úgy, mintha azok tényleg valóságosak lennének. Pl. "elkezdek energiát gyűjteni és eldobom, hogy zúzdázzon szét valamit". Úgy gondoltam talán felhőtlen örömömben, talán, megengedek magamnak efféle mozdulatokat, de sose fogom őket komolyan venni.
Hát nagyot tévedtem. Mikor azt hittem, képes leszek tudatosan ellenállni, a tudatomnak. Egyre inkább a kitalált személy forgott a fejemben, s mikor bizonyos szituációk felálltak az életem során. Teszem azt, a tévében láttam egy jó kis filmet és élveztem, kicsit bele is éltem magamat, na ekkor elővettem a figurámat, és elképzeltem, hogy ő mit tenne egy olyan helyen, világban, az adott szereplőgárdával, a szitukban. Ezek szórakoztatóak voltak, és önmagamba fordulósak, ugyanis ilyen képzelgésekkor, semmi másra, nem tudok odafigyelni.
Talán most jöttem rá ebben a szent pillanatban, mikor ezt a sort írom, hogy "aztán mégis van". Igen a kitalált figura olyan rendszerességgel járkált már az agyamban, hogy nagy magányomban otthon olyan mozdulatokat és hangokat kezdtem el artikulálgatni, amik a figurára, illetve a kitalált világára jellemzőek. Nem is gondoltam bele igazán, hogy mit csináltam, csak egy kicsit elmosolyodtam magam aménti cselekedetemen, mint ahogy az szokott lenni a fantáziálgatásaim közepette is.
Mindig azt mondtam magamnak, hogy az utcán és mások előtt sosem fogom a figurámat adni. Hát tévedtem. A figura, és világa oly erősen belém égett az idők során, évek során, hogy már az utcán is és barátaim közt is adom azt. Még számomra is érthetetlen mondatokat ejtek ki a számon, amik egykoron normális mondatok voltak, de már ösztönösen a figurám szájába adom gondolatban, hogy ő hogy, és ő úgy, hogy így mondja ki. Erre én a világba is kimondom a szavakat! Mire minden joggal őrültnek tekinthetnek, hogy ilyen értelmetlen szavakat mondogatok folyton folyvást és szüntelen.
Minden, amiben, életemben hittem megcáfolni látszott. Hittem, hogy nem teszem, aztán MÉGIS!!!

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

h, 2005-04-04 13:00 Mesemondó

Mesemondó képe

Csatrad!

Nagyon jól indult... nem is kellett hozzátenni, hogy minden dierkt jelenlévő hiba amit hibaként érzékelünk... de és itt jön ade... aszlengnek is van egy magamodján fura és széthúzó rendszere az egyedi nyelv attól egyedi, hogy új rendszerű és nem attól, hogy a régit hibákkal rúgjuk fel...és ez nagyon fontos azt gondolom!!!
A nyelvezet az elején feldobott, jól esett volna egy írás ami legalább 5 nyelvet kever, sajna vagy sem néha én is így beszélek és ismerek még ilyen emberkéket. De a közepétől eza jó kis stílus erőltetetté vált. Pl.:
"hogy úgy se fognak hatással lenni az életemre, ..." stb.
Itt inkább csaka hba jn le mivel nem elég ötletes egyedi nyelvjárásnak.

A másik gondom, hogy kevéssé mesél el történetet.
Lázadást nem érzek benne inkább a hogyan hata környzeted jelleget mutatja... erre a figurára aki ha nem is te vagy de azonosulsz vele.. erre az emberkére ilyen módon hatott a környezete... az új nyelv új embert szült átmenetileg skizoiddá., megkockáztatom skizofrénná vált, majd amoyan befolyásolható személyiség révén egyszerűen átalakul, egybeforrt a kettő a régi személyiséget kiszorítva... akörnyezeti hatások é anevelés kitűnő példája ez. S noha itt látszik a történeti szál a filozófiai, gondolati hangnemben vajmi kevéssé tűnik ki.

A fogalmazás amúgy rendben volt... az erőltetettség nekem levett vagy 3 pontot és még egyet, hogy sem csattanó, sem tetőpont nem volt az írásban... a kezdeti kíváncsiságbóla adódó feszültséget nem ronbbantottad ki nem lett emelve de fel sem oldottada végén , ezáltal inkáb a gondolatok témába tartozna. Leginkább elbeszélés vagy naplórészlet, mint sem novella.
Ez megint levett 1 pontot...
A mondanivaló, amit átadtál az viszont nálam nagyon bejött, jobban ki kelett volna hangsúlyozni azt kellett volna megerősíteni nem csaka formai alaktani elemeket... így mondjuk 8.
Átlag 7 pont! Nem volt rossz, de szvsz ahogy eddig láttam tudsz ennél jobbat is:)

Hamarosan - ápr. 10. - jön az új feladat, igyekezz a tartalmat nem elhanyagolnia fogalmazás rejtelmeiben:) Várom már az alkotásod olvasását!!!

... a fű nő magától.

h, 2005-04-04 22:23 Csatrad

Csatrad képe

1 billió éve írtam. Gondoltam jó lesz ide a határidő miatt. Tényleg napló. Egy szavát se módosítottam :/. Most jó sokáig fenn leszek oszt írok helyette egy másikat. Meg előtúrom a régi írásaimat. Ha jól emlékszem van egy horror is ;)

sze, 2005-04-06 00:36 Stonehenge

Stonehenge képe

No Csatrad! Mondtam én, hogy lesz még helye a kritikámnak, mert az első feladatnál nem volt!
A stílusod már itt is alakult, bár a félelmetes "úgyse fognak hatással lenni" dolgok ijesztők:-)
Szerintem az írás és a felvetés nagyon jó, az alapötlet pedig egy hosszabb novellát igényelne, amit most már biztos máshogy írnál meg. A kivitelezés itt nekem még kicsit erőltettnek tűnt, és a jó sorolások közé nem nagyon illik olyan, hogy "Talán most jöttem rá ebben a szent pillanatban, mikor ezt a sort írom".
Amúgy ebben is megvannak a stilisztikai jegyeid, rá lehet ismerni a szerzőre, és ennél jobb ajánlólevél kevés van. De azért én az első feladatmegoldásod vonalvezetését követném.
Amire nagyon kiváncsi lennék: egy Csatrad által írt történet! Azaz nem belső hangok, nem csak képek, hanem szép magyar szóval sztori! Ha abban is megmarad a saját, sajátos hangod, nyertél. Nálam legalábbis. De ez így most a fentiek miatt csak 10/7.

"Csak akkor lesz bármid is, ha már elvesztettél Mindent"

sze, 2005-04-06 10:22 Pigeon

Pigeon képe

Az alábbi sorok saját ízlést és véleményt tükröznek, Bölcsész és Irodalom tanári diplomát nem!
Őszinten mondva háromszor futottam neki, mire sikerült elolvasnom, révén, hogy az első mondattól elment a kedvem. Egyszer egy irodalom tanárom, aki író és színész is volt, azt mondta, hogy egy novellának, fogalmazasnak, esszének, hívd ahogy akarod, a legfontosabb része az első két mondata. Lehetnek benne hullám-csúcsok és hullám-völgyek, de ha már az elején elveszíted az olvasó érdeklődését, akkor nagy valószínűséggel elveszíted. A következő pedig immár saját kútfőből származik. Egy mű akkor jó, ha nem kell hozzá kommentár. Ha nem esik le mit akarsz közölni azzal amit leírtál, hiába a jó fogalmazás, hiába a szándékos-írói-írásmód, mert nem éred el a célod. Most viszont beleütköztünk egy mások fontos "témába". Mi lehet a célod? Saját magadnak írsz? Akkor nem kell publikálni. Másnak írsz? Akkor olyat kell írni, amiből más tanulhat. Az ne legyen a célod, hogy "csak" olvassák el! Szerintem akkor jó az írás, legyen az líra, vagy próza, ha belül megmozgat. Legyen az a mozgás egy érzelmi reakció, vagy pedig valami elgondolkodtató, agyi tevékenység.
Ne haragudj, de nekem nem tetszett.

Pár hiba (szerintem), a teljesség igénye nélkül
.."Még számomra is érthetetlen mondatokat ejtek ki a számon, amik egykoron normális mondatok voltak, de már"...

Hét egymást követő sorban hétszer hangzik el a figura szó. Van rá szerintem más elternatíva is.

..."El lehet képzelni, akkor most már, hogy tetszett a dolog."...
Ez itt nekem zavaros. Kicsit nyelvtanilag sem tetszik. akkor, most, már... kicsit túl sok nyomatékot adsz nekik. Nem lett volna egyszerűbb, ha azt írod, hogy "Így már el lehet képzelni, hogy megtetszett az írás"...

Merthogy a "dolog" az csak egy alternatíva az "izé"-re, egy helyettesítő szó, mikor nem tudod/akarod máshogy leírni a cselekményt.

Ennyi elég is belőlem, mert észrevettem, hogy megint elszaladt velem a ló. Szeretném én is elolvasni azt a művet, amiről írtál.

Egyébként ez az írás jobban helyt állt volna az első feladatban, merthogy többnyire magadról írtál.
A béta feladat megoldásába is csak erőszakkal tudnám belekényszeríteni, lévén, hogy nem a környezeted hatott rád, hanem saját magad.

nálam, ha pontoznom kéne 6/10 (hat a tízből), akkor ha beleerőszakolom a bétába.

-----------------------
....
Lángol az ég, vérében fuldoklik a Nap.
Felolvadnak az ányak, az éjj sötétjében.
Sír a Telihold, reszketnek a fák,
Hallgatnak fészkükben a madarak.
....

sze, 2005-04-06 14:08 Csatrad

Csatrad képe

:) Imádlak titeket :) Ha az ütközéseket kivesszük, akkor mindenkinek igaza van. Stonehange-nek azért, mert eredetileg úgy írtam az elsőt, hogy a folytatása a második feladat lesz. Csak x okok miatt gyorsan jelen akartam lenni a második feladatban. S ez lett belőle. Pigeot-nak is igaza van. Mikor ezt írtam még rég, akkor csak magammal voltam elfoglalva sok x ok miatt. S jogos második rossz pont nekem. (mondjuk büntiből nekem kell hibajavítani a beadandókat ;D) MIndenesetre nagyon Őszíntén köszönöm, hogy segítetek novellát írni. És a helyes útra téríteni, s főlleg meglátni,megszólni,megérteni. 10x thx thanks TANK :) Siege TANK

sze, 2005-04-06 14:34 Pigeon

Pigeon képe

P I G E O N (= galamb, mint azt az avatorm is mutatja)

nem Pigeot!!!

:P