Kata

A nap már órákkal korábban a látóhatár alá bukott, az utcai lámpák csendesen világítottak. A házakban az emberek már vagy lefeküdni készültek, vagy éppen az esti műsort nézték a TV-ben. Odakint a teraszon, az este magányában, egy bögre forró teával a kezemben, a hintaszékemben üldögéltem. Szerettem az esti ücsörgést, mikor minden elcsendesedik, a város lüktetése is alábbhagy és így, minden olyan békésnek látszik.
Valahonnan a távolból motorbőgés hallatszott, hangja egyre erősödött. Pár másodperccel később meg is állt a szemközti ház előtt és utasai csak hosszas csókolózás után tudtak elszakadni a másiktól. A lány hosszú derékig érő haja finoman szállt az esti langyos szélben. Boldog volt es ez, még ilyen távolról is látszott rajta. Lassan hátrált fel a lépősön, ragaszkodva a pillanathoz, hogy lássa szerelmét, csak még egy pillanattal tovább, még, még, még. Háta az ajtóhoz ért, de szíve a motoron maradt. A fiú dobott még egy csókot majd gázt adott. A motor hangja másodpercekig hallatszott gyengülőn, ám a lány még mindig nézte a helyet, ahol az imént még a motor állt és nyergében szerelme. Nem láttam mikor ment be, mert ittam egy kortyot a teámból, de rögtön tudtam, mert meghallottam a veszekedést. Érteni nem értettem, csak szófoszlányokat, de a stílus és hanghordozás egyértelművé tette. Nem tartott sokáig, talán csak egy percig. Szemben a ház második emeletén fény gyulladt, ajtó csapódott, de a kiabálás még tartott kicsit.

Gyűlölte a szüleit és átkozta a percet, mikor megszületett. Miért mondta el nekik Istvánt? Miért mondta, hogy szerelmes? Miért hitte, hogy megértik boldogságát? Miért nem tudta magában tartani, pedig tudta, hogy milyenek. Bigottak, maradiak, vének, már-már porosak, nem beszélve a vak vallásoságukról. Istennel vagdalkoznak mindig és mindenkor, ha kifogynak a szavakból. Gyűlölte Istent, amiért a szülei félték őt, gyűlölte, mert nem tudtak sosem megnyílni felé. Mi az, hogy nem találkozhat vele többé? Nem tilthatják el tőle. István jó fiú, azért mert motorral jár és festi a haját, meg piercingje van, nem kell elítélni. Hiába mondta nekik, hogy szereti, hogy nem dohányzik és nem drogozik.
„Egy magad fajta lánynak nem való...”
„Fiatal vagy még hozzá...”
„Majd ha tizennyolc elmúltál...”
„Nem vagy te szajha...”
„Te többet érdemelsz!”
„Majd ha idősebb leszel...”
„Nem is keresztény? Ó Szűz Máriám...”
„Zsidó???? Istenem segíts!!!”
Ha ideges volt, a nyakláncát piszkálta, most szinte csomót kötött rá. Egy kereszt volt, még az anyjától kapta, ránézett és dühében letépte. Tekintete a tükörre esett, meglátta benne magát. „Így néz ki egy Szajha? Nem vagyok elég idős? Majd meglátjuk!” -gondolta magában. Hosszú, szőke, szabadon lógó hajával, amit bár a motorozás kicsit összekuszált, kislányos, jó tanuló és szófogadó lány képét mutatta. Körbenézett. A poszterok, melyeket évek alatt gyűjtögetett, most nevetségesnek hatottak számára a falakon. Tíz körömmel esett nekik, tépte, szaggatta ahol csak érte. Dühe ahelyett, hogy elpárolgott volna, tovább mélyült. Felkapta az ollót az asztalról majd nekiesett a barackszínű paplannak, párnának és függönynek. A polcokról ledobálta a könyveket, összetörte a porcelán díszeket, de még mindig nem volt elég. Fájdalmat akart okozni a szüleinek, amiért még mindig pelenkásként kezelték. Ő tudta mit akar, miért nem hagyják a saját útját járni? A kezébe nézett amelyikben az olló volt. Gonosz mosoly villant át rajta, már tudta mit fog tenni. Anyja imádta a hosszú haját és mindig kikelt magából, hogy
„Ne így hord, hanem úgy..."
"Ne göndörítesd be, mert az egy te korodbeli lánynak nem illik!"
"Nehogy levágasd, úgysem állna jól, mert az úgy jó ahogy van!”
Hirtelen ötlettől vezérelve hátul összefogta és pár mozdulattal levágta. Kibomló haja első pillanatra furcsán hatott, de még így is túl gyerekesnek tűnt számára. Egyik fiókjának mélyén megtalálta amit keresett. Egyszer már majdnem megtette azt amire most készült, csakhogy akkor félt. Most egy csepp félelmet sem érzett.

A szétszaggatott függönyön keresztül nem sokat lehetett látni, de nem is igazán izgatta a dolog. Kamaszkori lázongás, hamar elmúlik. A szülőknek nem tetszik a lány barátja, a lánynak meg nem tetszik, hogy tizenhét éves kora ellenére beleszólnak az életébe. Mondjuk nekem sem tetszett volna, ha olyan szoros pórázon tartottak volna, mint őt, de csak jót akarnak neki, áltattam magam. Nem sokat tudtam róluk, mert csak pár éve költöztek ide, valahonnan vidékről és amúgy is meglehetősen zárkózottak voltak a szülők. Hallani lehetett némi pletykát, hogy az asszony pszichológiai eset, depressziós, vakbuzgó keresztény, tisztaságmániás és így tovább. Egy biztos, a lányukat egészen más fából faragták. Kedves volt mindenkivel, mosolygós és áradt belőle a szeretet. Hosszú szőke hajával olyan volt, mint egy kis angyal. Őt ismerem, mert sokszor átjött este teázni, ha valami nyomasztotta. Leplezett feldúltsággal jött és örömmel ment haza. Én a hintaszékemben üldögéltem, ő pedig a korláton ült és mesélt. Mesélt mindenről, csak a szüleiről nem, én pedig hallgattam és csak néha kérdeztem. Csodaszép hangja volt, leírhatatlan, egy réges-régi szerelmemére emlékeztetett. Becsuktam a szemem és azon fohászkodtam, hogy elcsendesüljön a vihar a szívükben, lelkükben. A bögrém kiürült, eltűnt a melege így felálltam, hogy hozzak még egyet. Szemben ekkor egy rémült sikoly, majd csend következett. Kinyílt a bejárati ajtó és egy fekete farmert, fekete ujjatlan inget viselő, fekete, állig érő hajú lány lépett ki a házból. Meglepetésemben kiejtettem a bögrét a kezemből és az, hangosan hullott ezer darabra a padlón. A lány meghallotta és rögtön átfutott az utcán, kinyitotta a kiskaput és felszaladt a lépcsőn. Nem szólt semmit, csak megállt, lassan körbefordult, elmosolyodott és átölelt. „Szabad vagyok!” -mondta halkan, majd lábujjhegyre állt, adott egy puszit és elszaladt a város felé. Haját a szél összekócolta, ahogy még egyszer visszanézett, majd eltűnt az árnyékban. Összesöpörtem vén bögrém darabkáit és hátranéztem a szemben lévő házra. Bent nem mozdult semmi, csak a szél lobogtatta a megszaggatott függönyt, a nyitott ablakon keresztül.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

sze, 2005-03-30 16:33 Mesemondó

Mesemondó képe

Pigeon!

Úgy látom Te mégis a lázadás témát választottad:) Noha akár a másodikba is beleillene a béta verzióba, hiszen a környeztünk és az egyén szoros oda-vissza hatását is ábrázoltad. Tipikus probléma, tipikus tinédzser kori helyzet leírása.
A pozitívum, hogy egy általános témát elég jól fel tudtál vázolni, szavakba öntötted ezt az élethelyzetet és mint ilyen akár tanítás is lehet a világnak, hiszen valahol mindenki megéli ezt.
Ami számomra negatívum, hogy a felsorolt elemek elég klisések, szokványosak, mint a hajlevágás, vagy a fekete öltözet. Végig vártam egy komoly és erős végkifejletet, ami ott pörgött a levegőben amíg olvastam, de nem kaptam meg... ugyan ötleteim vannak ki lehetett a mesélő, igazán és komolyan nem csavart a történeten, nem tisztázódott számomra szerepe.
A fogalmazás egész jó, egy-két szóismétlést leszámítva...
Így összességében ez nekem most csak 10ből/6-os...de a feladat megoldásának mindenképpen megfelelő! :) a fű nő magától.

k, 2005-04-05 00:07 Csatrad

Csatrad képe

Én csak annyit tennék hozzá, hogyha van írásban teleportáció, akkor Te ezt használtad. Sajnos nem kéne, hogy legyen. Olyan ez, mint tükrön a repedés. Szétesik a kép. S csak hosszas figyeléssel (olvasással) áll össze. Pl.: Mikor az első snitt (köz) volt. Ott okés, hogy hirtelen a nő szemszögéből látjuk a helyzetet, de akkor nem olyan ragokat kellett volna használnod, mintha még mindig a bögrés fickó :D(bocs) mesélne. Mert később viszont már úgy írtad, mintha a nő gondolta volna. Ez viszont egy kiszűrhetetlen átmenet, teleport volt,... számomra. A második snittel nincs gond. Ott úgy érzem egyből meg volt az átmenet. De ha írod, hogy visszamegy bögre töltésre :D (bocsi megint), akkor nekem úgy jött át, mintha a bögre a konyhában felbukkan a levegőben és egyenest leesve csorba_Bögrődik :lol: (bocsika), a figura pedig megfordul kitartva a kezét, mintha még a bögrézne :D. Aztán elsőre nem fogtam föl, hogy hogyan jut fel a nő a figurához. Másodjára szúrtam ki a lépcső szót. Meg a fickó megint átnyalábólt a bejárati ajtóhoz. Meg most nem emeleten volt a fazon? Mert a tájleírásnál úgy tünt, mintha magasan lenne. Föltszinten meg nem sok erkély, vagy mi, van. Szóval a nő most csak úgy benyitott és, még akkor is, hogyan sikerült háttal ott lennie, hogy még meg tudjon fordulni? Meg előtte lassan megállt most nézem. Szóval egy két nem kevés fekete lyuk kell ennyi térgőrbitéshez. Amúgy valóban szépen le tudodo vezetni a röpke jeleneteket. És az idézet szerű bevágás egyedi egyéniséget sugárzott. Különleges és hatásos, jó!

k, 2005-04-05 00:15 Pigeon

Pigeon képe

a "teleport" szándékos. több szemszöges megközelítés.
mellesleg nem emeleten, nem erkélyen.
az hogy te nem láttál teraszt a bejáratnál az te bajod. ez speciel egy terasz, középen a bejárattal. de hogy pontos legyek neked, csak neked legközelebb műrajzot is csinálok. körülbelül a földtől egy méter magasan elhelyezkedő teraszt képzelj el, aminek van korlátja. A korláton muskátli és mindezek mögött a bögrés fazon, aki a sok ücsörgés közepette kiita a teát abból az átkozott teásbögrésből. (itt majdnem köcsögöt írtam, de azt is biztos félreértenéd)
blah
---------------------------
Varázslat mit velem tett az éjj.
Álmodtam, s az álom reggel is elkísért.
Mesébe költözött a táj és az emberek.
Hittem, hogy minden szebb lesz, mint volt,
Tévedtem. Éjjel rémálmom volt,
És reggel is elkísért.

sze, 2005-04-06 01:07 Stonehenge

Stonehenge képe

Tehát éljenek a bögrék, no köcsögök:-)
Nekem ez tetszett. Egyszer sem gondoltam arra, hogy na, milyen ez az írás, mert olvastatta magát. Pedig a nyálas témákkal nem így állok. Ebből csak arra tudok következtetni, hogy ez nem nyálas. Valami durvább csattanóra számítottam, én már eltemettem a szőkét, de hát ilyen az írói kegyelem részedről.
A "teleportot" egyáltalán nem éreztem zavarónak, ez is egy írói stílus, zavarni akkor szokott, ha egy egész könyvet így írnak meg. Jellemző a filmekből készül könyvekre, vagy a "regényesített" forgatókönyvekre, de itt abszolút jó.
Két kis gondom van: túl általános a téma az igazi "lázadáshoz" képest, bát kétségkívül az. Csak az ilyen témaválasztással a saját dolgodat nehezítetted meg, mert nehezebb annyi mindent belevinni az írásba.
A másik pedig a helyesírási hibák, melyek ellenőrzéssel könnyen kiszűrhetők: vesszőhibák, egy-két elütés.
Amúgy nálam nyolc!

"Csak akkor lesz bármid is, ha már elvesztettél Mindent"

sze, 2005-04-06 01:10 Stonehenge

Stonehenge képe

Gyűlölte a szüleit és átkozta a percet
Odakint a teraszon az este magányában egy bögre forró teával a kezemben a hintaszékemben üldögéltem
Boldog volt és ez még ilyen távolról is látszott rajta
Háta az ajtóhoz ért de szíve a motoron maradt
A fiú dobott még egy csókot majd gázt adott.
Ez még csak az eleje, de hiányoznak a vesszők!

"Csak akkor lesz bármid is, ha már elvesztettél Mindent"

sze, 2005-04-06 08:43 Pigeon

Pigeon képe

amit tudtam javítottam. Köszönöm

------------------
Varázslat mit velem tett az éjj.
Álmodtam, s az álom reggel is elkísért.
Mesébe költözött a táj és az emberek.
Hittem, hogy minden szebb lesz, mint volt,
Tévedtem. Éjjel rémálmom volt,
És reggel is elkísért.