Hol minden eladó

Shanghai forgataga szinte magába szippantja az embert, főleg itt az alvilági negyedében, ahol különféle emberek és lények fordulnak meg. Rosszabbnál rosszabb külsejű egyedek gyülekező helye ez. Itt mindent be lehet szerezni feketén. Ami mozdítható az ma már árucikk.

Feslett kurvák csalogatták be az embereket a bordélyokba. Árusok kínálták a különféle piszkos portékáikat. Az egyik sikátorban épp egy szerencsétlent fosztottak ki, mellette egy csavargó turkált a kukában.

Egy kis srác épp a tárcámat keresi a zsebemben, de lassú. Látszik mozdulatain, hogy még kezdő. Keze után nyúlok, és az egyik ujját eltöröm, úgyis megjavítatja egy perc alatt csontforrasztóval, ha van otthon nekik egyáltalán.

Betérek az egyik szűk sikátorba, hogy lerövidítsem az utam. Valaki rám tapadt, már csak ez hiányzott. Vagy a felszerelésem kell, vagy a szerveim, vagy a pénzem, esetleg a személyiségem. De nem is gondolkozom ezen, inkább cselekszem. Gyorsan megfordulok, és bordái közé szúrom a késem, tudom öreges fegyver ilyen korban, de e negyedben csak az maradhat életben, aki csendben és nyom nélkül végez el mindent.

Az ocsmány gnull szürkés élettelen testét falhoz dobtam, késem megtöröltem kékes ruhájában, majd mintha mi sem történt volna tovább indultam.

Mikor kiértem szemben találtam magam a disco főbejáratóval. Az oldal bejáratot választottam inkább helyette, és bekopogtam jó erősen a rozsdás vasajtón. Egy züllött figura nézett ki.

- Mit akarsz? – kérdezte idegesen, és szemével az utcát vizslatta.
- Téged. – mondtam nyugodtan.
- Ez nem buzi bár ember. – vágta vissza köpve, és be akarta csukni az ajtót.
- Várj! – akasztottam meg mozdulatában. – Van valamim a főnököd számára. Megsúgom neked. – odahajoltam a nyíláshoz, ő is közelebb nyomta a fejét, majd ekkor elkaptam az orrát, és még közelebb húztam.
- Engedj el te szemét. – ordította.
- Csak ha te beengedsz. – súgtam vissza hidegen.
- Ha megölsz, akkor se jutsz be.
- Én egy szóval sem mondtam, hogy meg akarlak ölni. – sárgás fogaimat mosolyra húztam.

Az ajtózárja hangos kattanással nyílt ki. Egy kis résnél megfogtam az ajtót és kirántottam a férfival együtt. A hatodik és hetedik csigolyájánál egy jól irányzott ütést vittem be, amitől azon nyomban meghalt.

Gyors léptekkel indultam el a folyosón. A hangos zene mindenhol ott dübörgött, átjárta az ember testét. Engem valahogy energiával töltött föl, tengett bennem és éreztem, ha kitör nehezen tudom, majd megállítani.

A kutatók szerint nem csak az étel tudja feltölteni az embert, hanem különféle rezgések és érzelmek is, de csak különböző vegetatív területekre hatnak. De minek is fogalakozok ilyenekkel, mikor biztos egy tucat gorilla tart felém, mert a rejtett kamerák már jelezték jöttömet.

Egy jól öltözött alak tűnt föl. Meg álltam, lábaimat szétterpesztettem és vártam.

- Mit akarsz idegen? – kérdezte hűvösen tőlem.

Arcomon újabb mosoly húzódott végén, majd előre lendültem. A férfi egy lövést adott le fegyveréből lyukat égetve a ruhámon, de a bőrömön nem. Következő lövésre már nem volt ideje, mert hüvelykujjammal gégéjét gyorsan benyomtam, amitől fuldokolva rogyott össze.

A zene hangjának irányát követve az egyik kisebb folyosóra befordultam, ami a tánctérre vezetett. Az őr épp nem figyelt ide, és el tudtam kapni a gigáját.

- Hol van a tulaj? - súgtam a fülébe.
- Ott – mutatott az egyik lebegő szigetre a sok közül, amik a táncolok felett álltak a semmiben.

Gyorsan kitörtem a nyakát az őrnek, majd otthagyva a bejárat előtt elindultam a sziget felé a táncoló tömegen keresztül.

Kezembe vettem a bombát, majd beállítottam tíz másodpercre. A sziget felett egy jól irányzott mozdulattal feldobtam, és ettől a plazma bomba számlálója elindult, de nem várakoztam nézve a látványt, ahogy táncoló tömegbe hull a sziget.

Az egyik folyosó bejárat felé vettem az irányt. Senki sem foglalkozott velem mindenki mentette a tyúkszaros életét, mikor nagy robajjal felrobbant a bomba. A túl élésért folytatott harcban nem létezik az ember számára se barát se szerelmes.

Sietve kijutottam az utcára, majd maszkomat a földre dobtam. Egy rendőrautó a fejem fölött szállt el, de nem törődtem vele. Az egyik sikánba kifújtam magam, majd tovább indultam. Gyorsan megtaláltam a bérházat, amit kerestem.

Szélsebesen felcaplattam a felső emeletre, ahol egy gyerek épp valami drogot adott be magának. Keze remegése az anyag hatására megállt, majd fejét a felemelte és kábulattól zavaros szemét a plafonra szegezte.

Az ajtó nyitva állt. A nagyszobába egy asztalon egy tálca volt rajta egy vasfedő, ami alatt a fizetségem. Igen én is árucikk vagyok, ahogy minden a világban.

Egy százast dobtam a drogos gyereknek, hogy még néhány napig képes legyen, mint vásárló fellépni a piacon. A mai drogokat, már úgy fejlesztik, hogy ne tudjon belehalni az ember, hanem helyette, amíg él a rabja lesz. Ha akarja egy ember, akár száznyolcvan évig is élhet, mint drogos. Persze vannak legalizált drogok, de azok túl gyengék és drágák a fekete piaciakhoz képest.

Gyorsan elhessegettem a gondolatokat, amint az utcára értem. Egy autó állt az utcácska közepén, senki se volt mellette. Biztos valami újgazdag gyerek a járgánya, akit kiskorában nem tanítottak meg arra, hogy vigyázzon a dolgaira. Hülye lennék, ha kihagynám. Gyorsan feltörtem a védelmi rendszerét, majd elindultam vele.

Jól hasított a járgány, három óra után le kell, majd tennem, mert addigra bemérnek. Lenéztem az alattam forrongó tömegre, de jó lenne elmenni innen, el a sivatagba, ahol nincs tulajdon. Mindent megosztanak egymással az ott élők. Békésen egymás mellett tudnak élni az emberek. Ahogy ezt az a Roussi nevű fazon megmondta.

Gyerekkorom azt hittem, hogy az efféle tudással a kezemben tudok segíteni az embereknek, de hamar beláttam: e fajta tudásomra nincs szükség itt, de lehet kint a sivatagban…

Az egyik kiszálló hely felé vettem az irányt. Lassan lettem az autót az ellenőrző pontra. Személyiség kártyámat kivettem nyakamból, és bedugtam gépbe.

- Csak saját felelősségére engedem ki. Vállalja-e? –szólt egy gépi hang hozzám.
- Igen. – a személyiség kártyámat kilökte a gép, majd visszaraktam a helyére.

A vasajtó lassan nyílt föl. A hőség szinte égette bőrömet. A tűző nap kegyetlenül a szemembe sütött. Ha már eddig eljutottam nincs visszaút gondoltam. Talán egy szebb világ vár rám, nem olyan mocskos mit az itteni.

A lopott autóval lassan elindultam.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

v, 2005-04-03 12:28 Mesemondó

Mesemondó képe

Nem tudom milyen világ ez, talán Shadowrun:),de nagyon érdekes... folytatásos storynak is el tudnám képzelni mert lekötött, jó írás jó téma választás... na de melyik téma? A kérdésem fontos, mert ughyanúgy mint Pigeonnál itt is fennáll, lehet a környezet ránk hatása és lázadó természet is ami ugye a személyiság kártya által még jobban körvonalazódik.
Kicsit Cyberpunkba is gondolkodtam... minden esetre akármilyen is nekem tetszett!
Több storyt vártam, ezért is jó lenne ey folytatás. Nem derült ki mégis igazán ki ő és mi volt a feladata, de annyi sort áldoztál erre, hogy már érdekelni kezdi az embert.
Fogalmaásra jó, nyelvtani hibák nincsenek, különírás, egybeírás egy-egy elütés azért van arra jó lenne figyelni...
Ami kifejezetten tetszett azok a különös szófordulatok, az életről alkotott irónikus megállapítások:
"Ami mozdítható az ma már árucikk.
...
Egy kis srác épp a tárcámat keresi a zsebemben, de lassú. Látszik mozdulatain, hogy még kezdő. Keze után nyúlok, és az egyik ujját eltöröm, úgyis megjavítatja egy perc alatt csontforrasztóval, ha van otthon nekik egyáltalán.

Betérek az egyik szűk sikátorba, hogy lerövidítsem az utam. Valaki rám tapadt, már csak ez hiányzott. Vagy a felszerelésem kell, vagy a szerveim, vagy a pénzem, esetleg a személyiségem. !

Ezek a mondatok teljesen felnyomták a hangulatot röhögtem is megvallom, mégha durva is ajelenet, de akkor is:)
A stílus kicsit W. Gibson Neurománcos volt:) Télleg bejött ez a vadság és fanyar humor egyben.
Amit nemértettem az rengeteg különírás... a hideg hangulatot tudni kell a formai tördelés nélkül is megteremteni, ettől szaggatott lesz az érzet és nem feltétlenül eladó világ mentalitást keltő kegyetlen-érzés... érted?:)
De jó lett így tovább és azért így utólag elyik témát oldottad meg? Remélem a lázadást mert ebben is van és azt tetszett, hogy te nem vetted a lázadás ízt konkrétra de lehet, hogy direkt!:)
A fogalmazás 10
A történet hiánya és a formai hibák 8 így az átlag 9 pont mindenképpen bejátszik:)))
... a fű nő magától.

v, 2005-04-03 12:59 Rem

Rem képe

Kösz a véleményt mese.
Folytatás? Gondolkodom rajta, de nem most.
A világ kicsit összetapasztottra csináltam. A márciusi galaktika számban található néhány novella ihletett meg, mellette a Dred bíró is. ;)
Végülis miután elolvastam művem többször megkérdőjeleződött bennem, hogy tényleg lázad-e? De így hagytam. Igazából sci-finek se mondanám, az ami. ;) A fanyar humor pedig a védjegyem. ;>
______________________
Az öreg dobozoló sámán

h, 2005-04-04 23:47 Csatrad

Csatrad képe

Hát haver olyan vagy, mint Mózes. Úgy osztod a halált, mint ő az igét. Ráadásul te még igézel is :D. Meg előtted osztódik a tér. Olyan érzésem volt, hogy Te haladsz elől minden más meg csak legfeljebb melleted lehet, de még akkor is diagonálban. A vas ajtó is szétvált, mint a Vörös Tenger. Csak ez épp arra néz ;]. Nehezen, de ki tudtam szűrni az "a" betük zavarát. Viszont ez olyan,mint egy kavics a F1-es pályán, ha érted mire célzok. Pörgősnek ítélem, ami megintcsak osztódott. Ez annyira esett jól, mint a reklám a tévében. A közökbe írhattál volna / írhatnál egy két szót a környezetről. Mondjuk, mikor írtad, hogy disco meg benne a tömeg, az valamelyest pótló, meg végülis elég volt, de azért ne terheljük le az olvasó fantáziáját. Be kell segíteni ;)

sze, 2005-04-06 00:48 Stonehenge

Stonehenge képe

Hát, REm barátom, ez aztán a kettős érzés!
1., A feladatnak tökéletesen megfelel, eredeti, fantáziadús, és szerintem se nem Neurománcos, se Dreddes, pláne nem Shadowrun-os. Nekem Camus Pestise volt ilyen, csak az egy kicsit vontatottabb, ha érted mire gondolok. Ja, és Dosztojevszkij: Ördögök:-)
Abszolúte jó lázadás-téma, ilyesmikre gondoltunk a kiíráskor, és pont azért volt jó a feladat, mert rengeteg apró hibára rávilágít. Túl pergő ez a cucc, túl sokminden derült ki "szájba rágva", és nagyon kevés a környezetből. Ez egy tipikusan 40 oldalas hosszabb novella, te meg bepréseled egy oldalba! Ha megírod kifejtve, biztos elviszi az öt csillagot a novik között.
2., Ha írsz, és ennyit írsz, nem is rosszakat, mi a fenéért nem nézed át jobban a vesszőket???? Nem mellékelek hibajegyzéket, de majd' minden második mondatban van vesszőhiba! Lehet hogy csak engem zavar, és akkor bocs, de széttördeli az egészet, és miközben a sztori túl pergő, a kivitelezés vontatott, tehát a végeredmény zavaros.
Az ötlet nálam 11 pont, a kivitelezés 6, tehát ha átlagolunk, nálam nem éri el a kilencet, azaz 8.

"Csak akkor lesz bármid is, ha már elvesztettél Mindent"