Újra születés

A víz langyos volt és selymesen ölelte körül a testem. Ahogy ott kapaszkodtam a kötélbe várva a pillanatot, mikor készen állok végig gondoltam még egyszer utoljára mit is fogok tenni, illetve mi fog történni bennem. Lassan ütemesen, nyugodtan vettem a levegőt, előbb a tüdő alsó rétegeit megtöltve, majd a tetejét is. Ideális idő volt egy gyors merüléshez, hullámok itt a kis öbölben gyakorlatilag nem is voltak. A nap sem tűzött túl erősen és a szél sem fújt. Kinéztem a hajóra, csak egy pillanatra, de megláttam a barátaim szemében az aggodalmat, a biztatást és a remény. Három hete készültünk együtt ezért a pillanatért, amit bármennyire is közel állnak hozzám, de egyedül kell megélnem. Niki kedvesem a korlátnál állt derekára csavart kendőben és méretes szalmakalapban. Bár igyekezett erősnek látszani, de tudtam, hogy belül remeg és mindenki másnál jobban félt. Mosolygott, de láttam, hogy ujjai elfehéredtek ahogy szorította hajó korlátját. Két búvár már bent volt a vízben, míg másik kettő percekkel ezelőtt lemerült, hogy a mélyben vigyázzanak rám. A tartalék búvárok is ugrásra készen vártak a hajón, és az elsősegélyes srácok is csak arra vártak, hogy én kész legyek. Minden és mindenki arra várt, hogy végre lemerüljek. Megtöltöttem a tüdőm oxigénnel, és abban a pillanatban tudtam, sikerülni fog. Megszűnt létezni a világ, a zajok, a fények, család, barát, ellenség. Egyedül maradtam a teremtő kékséggel, mely a szívem ritmusában vért. Nem számoltam a métereket, még az egyenlítéseket sem*. A kötél ami mellett úsztam szinte száguldott. Tudatom mélyén érzékeltem a búvárt, ahogy elúsztam mellette és kezemmel jeleztem neki, minden rendben. Hallottam szívem ritmusát, mint egyre lassabban ver, ám egyre erősebben. Az úszás már nem jelentett nehézséget, szinte száguldottam a mélység felé. Átléptem a pontot, hogy nem vagyok képes egyenlíteni többet. Tudtam, hogy a tüdőm ebben a mélységben már nem lehet nagyobb mint az összeszorított öklöm. Nem gondolkoztam, kikapcsoltam a világot és a testem. A fájdalom ott volt, ám mégsem engedtem a tudatomhoz. Nem éreztem semmit, nem érezhettem. Az utolsó búvár, egy minden rendben jel, és úszom tovább. A sirályok sírnak az égen, a hullámok gyengéden ölelnek magukhoz. Niki csókolgat, szerelmes szavakat suttog a fülembe és átölel... Nem, ez csak káprázat!!! A cél, mindjárt elérem, csak még egy kicsit! A kötélen ott csüng egy aprócska érme, tompán csillogón. Megáll a kötél mellettem, letépem a medált és csuklómra fűzöm. Egy rántás a kötélen felfelé, egy lassú hullám mozdulat a testtel, és újra meglódul a kötél jelezve, immár felfelé tartok. Mintha megint lefelé úsznék lassan komótosan egyre zsibbadóbban. Ha nem lennének pár méterenként jelek a kötélen nem tudná fáradó tudatom, hol a fent és a lent. Egyre gyorsabban szalad mellettem a kötél miközben már csak az isten tudja hányadik tartalék erőimet élem fel. Látom mellettem a búvárt, már csak nem is intek, úszok felfelé. Egyre nehezebb kordában tartani testem szükségleteit, jelzéseit. A hányinger szinte leküzdhetetlen és a tüdőm fizikai méretei is egyre zavaróbb. Az légszomj pedig minden másodpercben erősebb és erősebb. Második búvár mellett is el. Koncentrálj! Gyönyörű buborékfüggönyben úszom egyre feljebb. A fény szinte elvakít felűről és bár a felszín oly közel hirtelen mégis minden kezd elsötétülni. A szabadtüdős búvárkodás legnagyobb veszélye a sekélyvizi ájulás, mely a szervezetedben felhalmozódó széndioxid hatására következik be, ahogy eléred az 5-6 méteres mélységet. Oktatóm és mentorom szavai mint puska dörrenése vágott az agyamba. Lassíts!!! Fújj ki egy kis levegőt. Emelkedés közben fokozatosan fújd ki!- mondogattam magamnak, miközben széttett lábakkal igyekeztem lassítani emelkedésem és egy adag buborékot engedtem ki a számon. Látásom kezdett tisztulni és végre láttam fényt a fejem felett. Még egy rúgás, még egy és … LEVEGŐ!!!

A csend megszűnt, üvöltözést hallottam. -Jól vagy? -kérdezték egyszerre a hajóról és a vízből is. -Mutasd, hogy minden rendben, ne csak bólogass! -E kérésnek nem lehet nemet mondani, így mutatom az OK jelet, és odaadtam a csuklómon fityegő bilétát a hozzám legközelebb állóhoz, majd kikapaszkodtam a hajóra.
Niki a könnyeivel küszködött, én átöleltem és megköszöntem neki, hogy végig velem volt. Nem éreztem a bőrömön a könnyeket, de teste minden rezdülése felért egy beismerő vallomással. Egy végtelen pillanat erejéig láttam a szemében a kérést, de végül is nem mondta ki, hogy fejezzem be, ne menjek többet mélybe, és én nem ígértem meg neki.

4.5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4.5 (2 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

cs, 2005-05-12 20:21 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Egyelőre még nem a novellához szólok hozzá, csak a címéhez.
Meglepődtem, mert nemrégen a 2. scriptes novellámnak adtam ezt a címet.
Az azonosság egyáltalán nem zavar, csak nem tudtam megállni, hogy ne említsem meg;)

h, 2005-05-16 17:03 Pigeon

Pigeon képe

Igazad van. Most vettem észre... Mea culpa. Mea Maxima Culpa.

Amint valami értelmes eszembe jut. Átírom.
----
Átírtam

h, 2005-05-16 17:08 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Dehogy... át ne írd! :lol:
Jó ez így, ahogy van.

h, 2005-05-16 18:48 Eve Rigel

Eve Rigel képe

De így is jó ;)

k, 2005-05-17 21:42 Stonehenge

Stonehenge képe

Jó, egyszerű, mond valamit, meg lehet érteni, és még csattan is a végén. Nem az én stílusom, de ha objektíven szemlélem, ez egy 8 pontos, tehát az eddigiek közül a legerősebb! Van egy-két zavaró stilisztikai hiba, pl. a "Niki kedvesem", és néha a vonalvezetés sem stimmel nálam. Az elején talán túl hosszú a felvezető rész, ahol az olvasó még nem érti, hogy mi készül itt, ezért többen lehet hogy abbahagyják az olvasást, és azt mondják: "én ezt nem értem...". Ezt elkerülendő érdemes lenne az elejét feldobni valamivel, vagy kicsit előrébb hozni és erősebbre venni a csajos vonalat!

"Csak akkor lesz bármid is, ha már elvesztettél Mindent"

sze, 2005-05-18 06:02 Pigeon

Pigeon képe

Köszönöm.
Utálom magyarázni a bizonyítványom, ezért nem teszem.
Ellenben egy mesterem azt mondta, hogy "Ha azt akarod, hogy vastagon fogjon a zsűri tolla, tedd azt, ami nekik tetszik!"
Ígerem legközelebb erősítem a "csajos" vonalat és a bevezetőben is teszek nemi figyelem-felkeltőt. :)

h, 2005-05-23 08:07 Pigeon

Pigeon képe

.

p, 2005-05-20 11:57 Csatrad

Csatrad képe

Szóval Te egy önfeláldozó hős vagy, aki más "sokmindenéért" mélymerül, de magadért teszed, mert a sokminden rád ható része jó.
Maga a novi fizikailag rövid, de számomra olyan volt, mintha több órán át olvastam volna. A lassúlás a pillanatok kihúzása ügye direkt vannak benne, mert nagyon jók hatnak ütősek :).
.
JÓ Jó jó

h, 2005-05-23 08:06 Pigeon

Pigeon képe

nem vagyok hős. A feladat értelmezése szerint "én miként hatok a környezetemre". Nem miattuk teszem, az egészet, éppen ellenkezőleg, magamért. (egészen más az, hogy nem várhatom el a segítségükön túl, hogy még feleslegesen meg is várakoztassam őket...) De jól észrevetted, tényleg direkt van benne a lassítás. Bár túl sokat nem kellett lassítani rajta (sőt), hiszen egy laza 40m-es merülés is kb 1,5-2 percig is eltarthat.

Jah, és kösz.