A Tárgyalás

A kollégium falain megcsillantak a napsugarak, amiket a felhők közül épp kibújó nap bocsátott ki magából. Olyan volt, mint egy szépséges gyémánt az épület, amit gondosan csiszoltak, hogy minél több pénzért adják el.
Belseje egész más képet mutatott: a szocializmusból itt maradt régi székek, falon futó műanyag védőfal és repedezett falak fémjelezték a szobákat és a folyosókat.
Az egyik kollégista nebuló épp valami falra kiragasztott cetlire rajzolgatott.
- Mit csinálsz?! – egy kisfiú, épp hatodikos, szólt oda neki a válla fölött.
- A francba. – kezét szívéhez tette, hogy nyugtassa. – Valentin hagyjál lógva. – mondta morcosan Isti, és visszafordult rajzolni.
- Isti tudod, hogy nem szabad firkálni a hirdető falra?
- Valentin, tudod mi jár annak, akinek ekkor a szája? – egy nagydarab srác, akit Tóninak hívtak, kiáltotta el magát a fiúcska háta mögül, Valentin teste erre összerándult.
- Na gyere csak. – egy ugyan csak nagydarab gyerek megfogta és elindult vele egy szoba felé.
- Most, Valentinkám egy rögtön ítélő bíróság elé állítunk. – a mondta röhögve Tóni. Mindenki, aki hallotta szinte a földön fetrengett a röhögéstől, mert tudták itt valami jó muri lesz.
A szoba olyan volt, mint egy tipikus kolis szoba: kétemeletes ágy mellettük két szekrény, két szék és az ajtóval szemközti ablak, ennyi volt a helység tartozéka. Szép fehér csipkés függönyt fodrozott a szél. Biztos az egyik gyerek szülője hozta ide, mert nem volt piszkos.
A két széken szemben az ajtóval Tóni és a nagydarab társa ült. Ők voltak a bírák. A jobb oldali emeletes ágyon a két esküdt ült. A bal oldalin a közönség foglalt helyett és az ajtónál is tolongtak. Középen állt Valentin és mellette a nyüzüge kilencedik osztályba járó védőügyvédje.
Nagy volt a ricsaj a szobában: mindenki beszélt mindenféléről, de egyszer csak, mikor elordította magát Tóni, hogy „Csend” egyszerre mindenki elnémult.
- Tisztelt esküdtszék – a jobb oldali emeletes ágy felé biccentett – eljött az idő, hogy kiderüljön Valentin bűnös-e, vagy igen. – széles mosoly húzódott a főbíró száján, de nem hagyott időt arra, hogy a tömeg nevessen, így gyorsan folytatta a beszédét. – Védőügyvéd, tud föl hozni valami mentséget Valentin számára?
- Hát nos izé, hogy is hívják. Mivel én Kilencedikes vagyok, így csak annyit mondanék, ne verjük meg annyira szegény Valentint. – tömegből kiszakadt a nevetés, de a főbíró gyorsan elhallgatta őket.
- Valentin, - közelebb hajolt hozzá a főbíra. –tudsz fölhozni valamit a mentségedre?
- Nos izé, az úgy volt, hogy azaz, hogy úgy kezdődött…- Puff egy nagy ütés egy papuccsal a nyakára, amit Gyuri a törvényszolgája adott le rá.
- A vád? Jé, nincs is vád. – ezen mondaton nagyot röhögött a tömeg és vele együtt Valentin is.
- Nem baj. Úgyis bűnös. – mondta valaki a tömegből.
- Hisz mind láttuk. – kiáltotta el nevetve egy másik ember magát.
- Bűnös. Bűnös. – skandálták az esküdtek, és mint a régi római gladiátor játékban hüvelyk ujjukat lefelé fordították. Mindenki kacagott, és jártatta a száját. Még Valentin is mosolygott, de egy percre megkomolyodott, amikor éjfélt ütött az óra. A főbíró felemelte egyik kezét és elhallgatott mindenki.
- Nos tanuk szerint és az esküdtek szerint is bűnös, szóval mindenki szerint, akkor kimondom az ítéletet: -körbe hordozta tekintetét a szobában. – Egy napos zárka. – tömeg némán helyeslően bólintott.
Nagy szél támadt a szobában és a fehér függönyt meglebegtette.
- Zárjuk az egyik szekrénybe. - Valentin megrázkódott. Gyuri a törvényszolgája megfogta és belökte a bal oldali szekrénybe. Majd az ajtónak támaszkodott.
Feszült csönd, a szél is elült, így a függönyt se rezgette. Majd hirtelen…
- Engedjetek ki, ez nem jó játék. - nagyokat rúgott a szekrénybe.
- Hej ez a Valentin sose csinálja azt, amit mások. Engedjétek ki, még szétveri a szekrényt, és akkor jaj lesz nekünk. - mondta a főbíró. Gyuri kinyitotta az ajtót és kiszedte Valentint. - Más ötlet?
- Nekem van. - emelte fel a kezét az egyik srác. - Van nálam egy hegymászó kötél direkt Valentin méretére vágva. - erre mindenki felvihogott kivéve Valentint.
- Akkor meg van a tervem: hátra kötjük a kezét, és az ágyneműtartóba rakjuk. - mindenki bólintott a bíró tervére.
Az egész gyereksereg feszült figyelemmel nézte, ahogy a bíró a terve megvalósul. Egy perc múlva Valentin már az ágyneműtartóban hasalt megkötözött kezekkel. A főbíró csendre intett mindenkit, és csak ekkor szólt meg az elítélt.
- Srácok, gyertek vissza, ne hagyjatok itt! Légyszi. - mondta félve a fogoly. Erre mindenki halkan kuncogott.
Hallgatták és hallgatták, majd vártak és vártak, aztán sokan megunták, és kimentek a szobából. Végül már csak Tóni maradt Valentinnal, de ő is otthagyta foglyát. Gondolta, majd valaki kiszabadítja helyette a lurkót.
A hold ezüstös sugarai átszűrődve a függönyön besütöttek a szobába, és egy dülöngélő alak vészterhes árnyékát festették a falra. Valentin meghallotta csattanó lépteket:
-Hé segítsél, itt vagyok az ágyneműtartóban. Engedjél ki légyszi. - mondta félénken Valentin.
A nagydarab gyerek oda vánszorgott az ágyhoz, majd felvágta az ágyneműtartó nyitható felső részét. Szemei elkerekedtek, és az üveget kiejtette kezéből, ami apró szilánkokra tört Valentin hátán.
- Há’ te meg ki a… - megvakarta a fejét. - Tudom már te vagy az a gyerek, akit elítéltünk. - nagyot csuklott, majd mielőtt befejezte volna mondatát valami ördögi fogalmazódott meg a fejében.
A részeg fiú kiment a folyosóra, és körbe nézett: senki. Már mindenki az igazak álmát aludta rajtuk kívül. Visszament a szobába, és becsukta az ajtót a háta mögött. Széles mosoly húzódott az ajkán. Kioldotta nadrágját, és befeküdt a fogoly mellé.
A szél apró porszemeket fújt be függönyön át, melyek megcsillanva a holdfényben apró drágaköveknek tetszettek. Néhány részük rátapadt a szellő fodrozta lepelre, mely ettől olybá hatott, mintha izzadna.
A reggeli napfény besütött az ágyneműtartó lyukain. Megmozdította az elítélt kezét, de azon még mindig feszült a kötél. Egy gyors léptű ember rontott be a szobába, szélsebesen felkapott valamit, és kirohant becsapva maga után az ajtót. Biztos iskolába ment gondolta Valentin, de jó lenne most ott lenni, együtt a többi osztálytársaival, ez szinte vágyálom volt a fiú számára.
Újabb lépések, de ezek sokkal lassabbak. Biztos érte jött ő is. Jobban összébb húzta magát a fogoly, és a próbált a fal mellé kuporodni. A férfi az ablakhoz ment és becsukta, majd elindult kifelé, de egy ponton megállt.
- Ezek a gyerekek mit öntöttek itt ki? - érdes, rekedtes hangja volt a férfinak. Egyből felismerte Valentin, hogy egy neveltanár van a szobában..
- Tanár úr kérem - mondta nyöszörögve Valentin.
- Mi az, ki szólt? - fordult egyet körbe a szobában a tanerő.
- Itt vagyok az ágyneműtartóban. - a tanár odarohant és kinyitotta.
- Hát te meg hogy a csudába kerültél oda, és ki kötözött meg?
- Senki uram. - mondta megkönnyebbülten Valentin. A nevelőtanár kioldozta a csomót, és felsegítette Valentint, aki közben begombolta a nadrágját.
- Ti gyerekek mindig egymást véditek. - mondta viccelődve a nevelőtanár. A fiúcska az ablakhoz ment, és piszkos kezével félre húzta a függönyt, ami ettől mocskos lett. - Kinyissam az ablakot fiam?
- Nem kell, köszönöm. - a focizó fiúkat nézte, akik között csupán kis porszemnek látszott Tóni.
- Ne aggódj fiam. Minden csoda három napig tart. - mondta viccelődve a nyelvtanár.- Bár az emlék örök. - és karon fogva elvitte Valentin az ebédlőbe.

3.5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 3.5 (2 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

k, 2005-04-26 08:27 Pigeon

Pigeon képe

Egy csúnyán szemetszúró szóismétléstől eltekintve:
"...mindenféléről, de egyszer csak, mikor elordította magát Tóni, hogy „Csend” egyszer csak mindenki elnémult..."

Egyébként könnyedén olvastatja magát. A történetben csak azt nem értem, miért feküdt be a fogoly mellé "kioldott" nadrággal, ha többet nem írsz róla?
A másik már technikai jellegű kérdés, milyen üveg törik szét a fiú hátán, ami "csak úgy", a leejtéstől eltörik? (max a kőpadlón)

de egyébként tetszik az írás mert életszagú és a feladat kiírásnak is megfelel. OSztályozni meg nem az én feladatom. :)

------------------------
Varázslat mit velem tett az éjj.
Álmodtam, s az álom reggel is elkísért.
Mesébe költözött a táj és az emberek.
Hittem, hogy minden szebb lesz, mint volt,
Tévedtem. Éjjel rémálmom volt,
És reggel is elkísért.

k, 2005-04-26 09:21 Blade

Blade képe

"Olyan volt, mint egy szépséges gyémánt, " - Mi volt olyan? A nap vagy a kollégium fala? Nem ezt hívják alanyvesztésnek vagy tévesztésnek? :)

" repedezett falak fémjelezték" - Ez kicsit furcsán hangzik nekem.

"Valentin teste erre összerándult." - Még jó hogy nem a lelke :) Szerintem a teste nem kell ide.

Valahogy elkeveredtek a szereplők: "egy nagydarab srác, akit Tóninak hívtak," illetve " szemben az ajtóval Tóni és a nagydarab társa ült." - Most akkor ki a nagydarab és ki a Tóni? vagy mindenki nagydarab? :)

"amikor éjfélt ütött az óra. " - Most vagy az óra nem jár jól, vagy a napsugarak...:-)

"ez nem jó játék. - nagyokat rúgott a szekrénybe." - Ezt mindig így írod - pontot teszel és kisbetűvel kezded. Naggyal kellene vagy nem kell a pont.

A megfogalmazás néha nem az igazi, pl: "Egyből felismerte Valentin, hogy aki a szobába van az egy nevelőtanár."

Én így írnám: Valentin egyből rájött, hogy az egyik nevelőtanár van a szobában.

A történet elég mellbevágó...főleg a vége. Szóval ha csiszolod, akkor gyémánt is lehet belőle, amiért sok pénz jár :)

----

So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.

k, 2005-04-26 16:03 Rem

Rem képe

A híbákat javítom. ;) Mindenki nagydarab volt kivéve Valentint. ;)Blade azért telik az idő a műben.
______________________
Az öreg dobozoló sámán

sze, 2005-04-27 11:30 Blade

Blade képe

Az lehet, hogy telt, de írd is le, különben nem tudjuk...
----

So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.

k, 2005-04-26 14:57 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Nem vitatkozok Bladdel, mert ő ebben, mármint a kritikában, a jobb, tehát elismerem, hogy jól írta a hibákat, és minden úgy van, ahogy ő azt leírta. Pigeonnak is igazat adok a szóismétlésért. Ezek után nekem mi tisztem itt? Mese osztályoz, nem én. Esetleg elgondolkozhatok, hogy ez az egész miben kapcsolódik a feladathoz. Gyermekkori élmény? Kicsit durva...
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

k, 2005-04-26 16:51 Rem

Rem képe

Bloodydora. Dehogy nem. Kapcsolodik ez a mű szervesen a feladathoz. Olvasd el figyelmesebben. ;>
______________________
Az öreg dobozoló sámán

sze, 2005-04-27 15:57 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Jó, igen, egy költői kérdés volt, magamhoz, hogy miben kapcsolódik a feladathoz. Hogy Ti, vagyis inkább Te ne csak azt lásd, hogy nem csinálok semmit, csak bólogatok (mint az eperfa lombja).
És mi az a dehogy nem? Kérdeztem valamit, amire ez válasz? Esetleg megint egy félreértés, bocs, mea culpa. És figyelmesen olvastam! ;>
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

sze, 2005-04-27 09:57 Mesemondó

Mesemondó képe

te rem direkt raktad vissza az értékelés egedélyezést mikor arrról volt szó, hogy nem kell? én ha jól emlékszem levettem... az jó lesz ha én csinálok valamit te meg vissza:)
... a fű nő magától.

sze, 2005-04-27 16:58 Rem

Rem képe

Mesemondó szólt nekem néhány scriptóriumba író kedves karcolat látogató, hogy kerüljön ki az összes a friss novellák közé, és ez csak azok a művek számára adott, amiket mindenki véleményezhet. Beszéld meg velük mese, hogy mi nem tettszik az elgondolásukban. ;)
______________________
Az öreg dobozoló sámán

sze, 2005-04-27 20:55 Stonehenge

Stonehenge képe

Rendet akarok és most!:-) ÚGy legyen ahogy mindenkinek jó!

"Csak akkor lesz bármid is, ha már elvesztettél Mindent"

sze, 2005-04-27 22:28 Rem

Rem képe

REMélem most úgy van. 8)
______________________
Az öreg dobozoló sámán

h, 2005-05-02 08:32 timenda (nem ellenőrzött)

_Non est volenti,neque sequenti,sed miserenti Deo.
Hello!Kritizálásban még kezdő vagyok,de jó, hogy ezen az oldalon a kezdők is labdába rúghatnak.Szóval csak annyi,hogy ez most reggel vagy este játszódik? Mert a napsugarak csillannak meg a falon, aztán egy rövid tárgyalás után meg éjfélt üt az óra? Amúgy a mű tetszik,elég jól visszaadja egy fiúkoli hangulatát:) Már persze leszámítva,hogy a részeg srác mit művel a másikkal!
Rem Te kolis vagy? Ez saját élmény alapján íródott?

h, 2005-05-02 10:27 Rem

Rem képe

Nem vagyok kollégista, de sok ismerősöm az. Van benne valós élmény, de fikció is. Az idő síkokkal még variálok. ;)
______________________
Az öreg dobozoló sámán

h, 2005-05-02 10:58 Blade

Blade képe

Látom más is észrevette az idő gyors múlását...az írói képzelet bármit megenged :)

----

So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.

k, 2005-05-17 21:37 Stonehenge

Stonehenge képe

Hát, Rem cimbora, ez az írás "érdekes". Blade már megcsinálta a hibajavítás nagyját, ettől függetlenül egyes bekezdések jók, gördülékenyek, a stílusod láthatóan fejlődött, máshol viszont katasztrófális zavarok vannak az erőben, és mintha úgy írtál volna le egy gondolatsort, hogy közben oda se figyeltél volna. Amíg felrakás előtt nem olvasod el vagy ötször minden műved, értékelésnél -2-ket szenvedsz szerintem mindenkitől!
A feladatkiírásnak viszont ez a mű felelt meg a legjobban (+1,5pont), és itt jöttek ki a tipushibák is elég keményen: vonalvezetés elvesztése, karakterek közti határok elmosódása.
Így ez nálam 10/6,5

"Csak akkor lesz bármid is, ha már elvesztettél Mindent"

h, 2005-05-23 11:55 Csatrad

Csatrad képe

Jól össze lett hozva a történet/mondanivaló. Tényleg csak az veszi észre, aki tudja, hogy miről van szó :D Rejtett cenzúra.
Duplán ez. A válaszokból szürtem le, hogy aki elhiszi annak sokkoló, aki nem az csak pislog, hogy JÉ.
Szóval a témával kapcsolatban iszonyat sokat lehetne "fecsegni" több tudományágat bevonva. Grat.
A napsugárral szentem nincs gond. Már lenyugvóba volt a nap, közel a horizonthoz, így ha emeleten vannak, akkor képes a falat, talán a plafont is megvilágítani a nap. Aztán kettőt pislogunk és már csak annyit veszünké észre, hogy sötét van. Mondjuk nyáron hosszú csak a nappal :/

Személy szerint a helyesírási hibák engem sosem zavartak. Nem szeretnék senkit megsérteni, de egy jó történetnél elmosódnak a betük, s inkább filmkockákat látunk magunk előtt, nem holmi hibákat. A pszichológiai szerint még az is elég volna, hogyha a kezdő és az utolsó betüket írnád le, SŐT!