Akarat és akadály

A tőzsde híreket lapozgatta ráérősen pöffeszkedett bőrfoteljében a Bt. főnöke; címzetesen Nagy K. Iván. Néha egyszer kétszer felmordult egy-egy rossz tőzsdei mutatók láttán, de érték őt kellemes meglepetések is.
Az asztalán szép rendben volt minden: egy papír fecni se kandikált ki sehonnan, de ezt a rendezettséget most megtörte a levágódó újság, aminek hangos csattanásától összerezzent vele szemben, és ugyanakkor a szobaajtónak háttal álló Kis István, aki a Bt. mindenese volt.
- Áh, ez a fejfájás, ma reggel kezdődött, de még mindig tart. - panaszkodott Nagy.
- Az Algopirin remek orvosság rá uram. - javallotta Kis.
- Nem eszek meg olyan vickeket-vackokat. A tabletták csak mérgezik az embert; nem gyógyítják. Na, de nem azért vagy itt, hogy az én kisstílű problémámat vitassuk meg. Megnéztem a kimutatásokat - vaskos kezeit a „Kimutatások” nevezetű stócra rakta rá. - Negyven százalékos nyereség elég jó teljesítmény, de lehetne ennél jobban is, mégpedig a következőképpen…
Csak úgy ömlött a szó a főnökből, amit Kis szépen pontokba szedve írt le. Már a második lapot rótta tele kacifántos betűivel, amikor Nagy egy kis szünetet tartott.
- El ne térjetek a kiadott utasításaimtól, mert még a negyven százalékos nyereségünket se tudjuk megtartani. Az én rátermettségem nélkül sehol se tartanánk. A legtöbb ember csak szórni tudja a pénzt. - Kis bólintott erre a mondatra. - Továbbá megnéztem az egyéni kimutatásokat, és Reszegivel megint nem vagyok megelégedve. Úgyhogy holnaptól már nem itt dolgozik.
Kisnek összeszorult a torka, nagyot nyelt, majd jegyzetét felemelve megszólalt.
- Uram, Reszegi már régóta dolgozik nálunk, és mindig szorgalmas volt. Csak hát családi gondjai voltak. - próbálta mentegetni munkatársát Kis, aki mindig utálta megmondani valakinek, hogy kirúgták, főleg azoknak, akikkel régóta dolgozott együtt.
- Kis, hányszor mondjam: a munkába sosem szabad belekeverni a családi ügyeket. - halott feleségének képére nézett egy percre Nagy, majd homlokát megdörzsölte. - Na ne lopja itt nekem a napot; menjen dolgozni.
Kis hátrálva hagyta el a főnöke irodáját. Szeretett itt dolgozni, mert már megszokta a helyet, és a mai világban egy ilyen jól fizető állást nehéz találni.
Nagy K. Iván megdörzsölte gyöngyöző homlokát, majd az időjárást szidva bekapcsolta a légkondit, hogy kedve szerint hideg legyen. Járkált föl-alá az irodájában, de nem tudott másra gondolni csak a fejfájására. Na meg olyan gondolatok is az eszébe jutottak, amikre nem szeretett visszaemlékezni.
Végül is a főnök fogta a kabátját és néhány holmiját, majd kiment az irodájából. A háta mögött összesúgtak az alkalmazottak, mert nem tudták mire vélni korai távozását Nagy K. Ivánnak, aki mindig zárta az irodát, és nyitotta.
Kis hamar nyugalmat teremtett az irodában. Mindenkinek megmondta, csak fáj a feje a főnök úrnak. Ezt kisebb morgás követett, de mindenki folytatta tovább a munkáját.

Másnap, mintha nem történt volna semmi. Újra a Nagy K. Iván várta egyedül alkalmazottjait az irodájában igaz kialvatlan táskás szemekkel. Kis újra az irodájába ment, hogy megint megkapja a napi kiigazítást.
- Miért nem szűnik már meg a fejfájásom. Most már hasogat is. -kezdte mondókáját Nagy. Milyen gyógyszert is ajánlott?
- Algopirint uram. Vény nélkül kapható.
- Akkor hozzon nekem vagy két dobozzal. - parancsolta.
- Úgy lesz uram.
- Na akkor kezdjük a munkát, mert nélkülem nem lesz nyereséges ez a Bt… - csak dőlt a sok utasítás és javallat Nagy K. Iván szájából. Kis István teleírt egy és fél lapot, majd elment.
Nagy bőrfoteljében hintáztatta magát, majd kezével az asztalon kezdett el dobolni. Néha megütögette fejét, mintha valami elromlott rossz öreg műszert próbálna manuálisan megjavítani. Sokszor nézett ki irodája zsaluján át az alkalmazottakra, de nem volt kedve kimenni hozzájuk, nem mintha a kedvén múlott volna, mert nem szerette, ha hogyléte felől érdeklődtek volna.
Kis fél óra múlva jött vissza a gyógyszerrel. Megmondta a főnökének, hogy naponta két szemet kell beszedni este és reggel. Nagy K. Iván azonnal bevett kettőt biztos, ami biztos alapon.
A főnök az irodájában nézte, ahogy az óra mutatója vánszorog. Eddig nem tűnt fel neki, hogy az idő ilyen lassan telik. A tőzsde újságra rá se mert nézni se semmilyen dokumentumra. Olvasás közben mindig elfejeltette, hogy mi volt az előző mondat. Egyszerűen nem tudott koncentrálni semmire.
Néha felállt és a körbejárta a szobáját közben homlokát dörzsölgette. A gyógyszeres üvegből időnként kivett egy-egy szemet. Megvárta, míg elmegy mindenki, majd bezárt maga után, és hazament. Útközben vett még egy doboz Algopirint.

Kis maga nyitotta ki az irodát nagy meglepetésére. Beengedte a takarítókat megmondva nekik, hol kell fényesre varázsolni valamit. Fogadta a beérkező alkalmazottakat, és kiadta az utasításokat.
Nagy K. Iván egy órás késéssel érkezett meg a munkahelyre. Haja csapzott volt, ruhája viseltes. Szemei újra arról tanúskodtak, hogy nem alszik sokat. Alkalmazottjai a háta mögött beszélgettek róla, és néhányan fogadtak, meddig húzza még.
Kis István bement főnöke helyiségébe, hogy meghallgassa munkaadóját.
- Ez a gyógyszer semmit sem segít - kidobta a dobozát. - Fejem egyre jobban fáj, sőt már alig hallok.
- Elmehetne orvoshoz uram. - javasolta Kis.
- Mi?
- Elmehetne orvoshoz. - mondta hangosabban Kis István.
- Mi? - kérdezte ingerülten másodjára.
- Elmehetne orvoshoz. - ismételte meg szinte ordítva az alkalmazott.
- Kuruzslókhoz?! Azok csak a pénzt lesik. - Nagy kinézett az ablakon. - Nem ismersz egy fejfájás specialistát? - Kis megrázta a fejét. - Akkor majd elmegyek a klinikára. - az alkalmazott helyeslően bólintott. - Na kezdjünk neki… - Kis István nagy hézagokkal teleírt egy lapot, majd kiment, és az asztalára rakta, nem nyúlt hozzá többet.
Nagy K. Iván sétált néhányat a szobájában. Kinézett párszor az alkalmazottakra, akik tették a dolgukat, mintha mi sem történt volna. Vajon, ha meghal, ugyanígy fognak dolgozni? A gondolatot gyorsan elhessegette a zúgó fejéből. De újabb követte: vajon követik-e az utasításait, de ezzel is ugyanúgy bánt, mint az előzővel. Valahogy nem tudott gátat szabni a gondolatainak, és ez zavarta. Így hát fogta holmiját, és elment.

Kis újból nyitotta az irodát, most már azt lehet mondani, némi gyakorlattal. Nagy K. Iván négyórás késéssel érkezett meg foltos kopottas kabátjában. Haja már őszült.. Szemei beesettek és karikásak voltak. Mint egy rém, úgy vágott át az irodán egészen a szobájáig, a saját váráig. Az alkalmazottak nem zavartatták magukat: beszélgettek egymás közt a napi élményekről, és vicceket is meséltek, amiken jót röhögtek.
Kis István ráérősen ment be főnökéhez, aki magába temetkezve ült könyvekkel szétszórt szobájában, majd mintha magában beszélne elkezdett alkalmazottjához beszélni.
- Ma voltam három orvosnál, tudja, mit mondtak? - Kis megrázta a fejét.
- Azt, hogy pihennem kéne meg mellőzni a munkát. A fül-orr-gégész sem talált semmi rendellenességet. Áh! Nem értenek ezek az orvosok semmihez. De miért nem hagyja abba ez a rohadt… Hol is tartottunk…- Nagy hebegett erről-arról a befektetésről, ilyen olyan tranzakciókról, mint egy önbizalom hiányos Manager. Kis telerajzolt egy fél lapot, majd mikor a főnöke befejezte, kiment, és a kukába dobta.
Nagy K. Iván járkált a szobájában; néha az ajtóhoz ért megfogta a kilincset, de nem ment ki. Kinézett az ablakon, de visszaült a székébe, és az arcát a kezeibe temette. Valahogy mindig akkor fájt legjobban a feje, ha a munkahelyén van, de mégsem mellőzheti a munkát, hisz összeomlana itten minden, ha nem mondaná meg, mit tegyenek.
A főnök két órás várakozás után elment az irodából. Kis zárt be.

Dél körül ténfergett be Nagy K. Iván az irodába. Szobájához menet lerúgott egy kukát, de folytatta tovább az útját, és bevánszorgott a szobájába. Mindenkinek elkerekedett a szeme. Senki se mozdult meg, csak hüledezve néztek egymásra. Kis, mint dorgáló apa szólalt meg végül, hogy valaki takarítson már össze, mivel nem maradhat így az iroda.
Nagynak elszorult a szíve, amint a jelenetet nézte a zsaluján át, majd összébb húzta a zsalut, hogy senki se láthasson be. Érezte: nem körülötte forog a világ.
Kis felvett a rendezett asztalról egy papírt, amin az állt, hogy Bt.-ből Kft. lesz. Komótosan főnöke szobájához ment, és megfogta a kilincset. Benyitott, amikor meghallotta, hogy egy ablakot betörtek. A munkaadója szobájában nem volt senki, de az ablak ki volt törve és kisebb szilánkoktól volt fényes a padló. Kis István kinézett az ablakon, és az utcán véres tócsában meglátta Nagy tetemét.
Nagy K. Iván megméretetett, és könnyűnek találtatott.

0
Te szavazatod: Nincs