3. script - Az Árnysereg visszatérése

A férfiak végtelenbe nyúló néma percek óta feszült figyelemmel lesik a transzban lévő öreg varázslót.
Mindegyik kemény hegyi harcos, most mégis, eltorzult arccal, halálos némaságban ül a szent helyként szolgáló kis sátorban.
Váratlanul értelmetlen motyogás tör ki a vénből: – Lammuro grommom manndallum! –
A helység oldalai eltűnnek a nappali sötétségben.
Mindent átölel a félelem.
A varázsló előreszegi a fejét, most már érthető szavak hagyják el a száját: – Újból eljönnek, itt lesz mind, még mielőtt a nap elhagyja a horizontot. – Mély hangja késként hasít a levegőbe, egyenesen a harcosok lelkébe vág.
A jövendölés szerint újból megidézik az Árnysereget a gonosz szellemek.
Nincs idő felkészülni.
Nincs idő elbúcsúzni.
A némaság hangja nem hagyja nyugodni a jelenlévőket.
A varázsló szemét lecsukva, előre-hátra ingázik a lélektrónon.
Máshol jár, testben és lélekben is.
Hirtelen megáll a lendülete.
– Készüljetek, meg kell vívnotok a harcot a sötéttel. – Hangja kemény és hideg, acélpengeként csapódik a jelenlévők fejébe.
A Tork klán vezetője összeszedi minden erejét és kérdez: – Mondd, mit üzennek az istenek, van esélyünk? –
– Esély!? – Horkan fel az öreg. – Az kevés! De meg kell küzdenetek! –
Nagy sóhajt enged világnak, mellyel tudatosítani akarja mindenkiben, elkerülni lehetetlen az összecsapást.
Feláll a helyéről, körbenéz, a jelenlévők szemét keresi, a szívét találja meg.
Határozott, kemény szavakkal folytatja: – A bátorság próbája ez. Minden harcosnak le kell győznie, a magában lévő sötét erőt, mielőtt szembeszáll az Árnysereg démonaival. Készüljetek! Megyünk a Határ fennsíkra. –
Mindenki feláll és remegő lélekkel lép ki a szent helyről.
A kinti világ ragyogó napsütéssel fogadja a reménytelenségbe öltözött harcosokat.
Szó nélkül lépnek a kinn várakozó bajtársaik elé.
Minden klán visszatér a saját helyére, amely szétszórva terül el az alant fekvő zöldbe öltözött völgyben.

A varázsló kilép a szentélyből. Lenéz az alatta hullámzó fűtengerre.
A harcosok fegyelmezett alakzatban, némán állnak.
Megszólalnak a jelzőkürtök.
Visszhangzik a völgyet körülölelő smaragdzöld erdő.
A csillogó levelű fák harsogják tovább az ütközetbe vonuló sereg harcba hívó szavát.
Egytől-egyig elszánt arccal a lentről kivezető keményre taposott kőútra lép. Útra, amelyik akár az utolsó is lehet némelyikük számára.
Nem is a talpukkal koptatják kedves földjüket. Lebegésnek hat a nyári melegben a lábak dobbanása.
Az út folyamatosan emelkedik, majd kanyarog jobbra-balra, körbejárva a Szabja hágót, a Kis Medve nyúlványát és a Kőkémény hegyét, melyre tekintve olyan érzés keríti hatalmába az ember fiát, mintha az felhőket pöfékelne a nagy magasságosság akaratából.
A Határ fennsík a határtalan kilátásról kapta megszólítását.
Magasan fekszik a hegyek között. Bár a Kőkémény fentebb tör az ég irányába és van még egy pár hegyvonulat, melyek gerince a fennsíkról nem látható, mégis minden ide vándorló, innen látja legjobban a táj vadságát.
A hely megközelítése egy irányból lehetséges, a többit meredélyek, szakadékok zárják le.
A harcosok felérnek a csata helyszínére, testükben nincs fáradtság.
A varázsló fellép egy hatalmas sziklaszékre.
– Harcosok! – Kiáltja keresztül a csatateret, miközben jobb kezét felemelve jelezi, szólni kíván. – Eljött a nap! Szembe kell néznünk az Árnysereg bestiális démonaival! – Kivár egy pillanatot, majd lendületesen folytatja: – Csak az győzhet, aki saját akaratából van ma itt és elméjét megedzve, felkészült az összecsapásra. –
A sereg egy emberként dobbant.
Beleremegnek a magaslatok. Ők is részei akarnak lenni az elkövetkező pillanatoknak.
Eleven minden! Feszül a levegőben a tenniakarás.
A sereg a fennsík legszélén áll. Előttük a tátongó Kelme szakadék.
A harcosok vezérei fegyverbe szólítják fiaikat: – Készülj! Harcra fel! – Harsog a vezényszó.
A férfiak megfeszítik izmaikat. A pörölyöket, kardokat tartó kezek néma harci kiáltással lendülnek a magasba.
Az Árnyseregnek semmi nyoma!
Tévedne a Nagy varázsló?
Másodpercek telnek el! A hegyi emberek izgatottsága alábbhagy.
Hirtelen, a távoli Lidérc hegyen, sötétség támad!
Az elől állók épp úgy látják, mint a sor végén feszülők!
Hihetetlen gyorsasággal közeledik, hegyről-hegyre, sötétségbe borítva MINDENT!
Morajlás fut végig a harcosokon!
Megszólalnak a kürtök! Messze harsogják a csatába hívó éneket!
A vezérek kiáltással merítenek bátorságot a szívükből!
A fiaik követik az apáik égzengésre hívó szavát!
Hatalmas hangvihar támad. Elsöprő erejű élményáradat.
Az Árnysereg pokoli gyorsasággal közelít.
Maga előtt tol életet és halált.
Egy pillanat és itt lesz az elkerülhetetlen!
A fejekben dől el az ütközet.

Az Árnysereg újból eljött!

Hirtelen vaksötét támad!
A hangvihar fájdalmasan ordító csenddé alakul.
Minden megszűnik létezni!
A levegő mozdulatlanná dermed.
A föld is elnémul a harcosokkal együtt!
Teljes csönd!

Fegyverek hullnak a földre néma puffanással, jelezve, a hordozójának már nincs szüksége rá.
Az Árnysereg alig öt percre tér vissza.

Amit nem tudunk, attól félünk!
Ma félünk a genetikai kísérletektől!
Őseinket a TELJES NAPFOGYATKOZÁS kerítette hatalmukba!

3.666665
Te szavazatod: Nincs Átlag: 3.7 (3 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

p, 2008-06-13 08:51 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Tizenharmadik…
1. A cím figyelemfelkeltő, előremutató.
2. Túltagolt, töredezett benyomást kelt, nincs meg a folyamatosság, kissé balladaszerű.
3. A cselekmény jól indul, bár az első két mondatban kilenc jelző van, amelyek javarészt feleslegesek. Megvan a lendület, a szöveg olvasatja magát, kíváncsiak leszünk mi, miért történik. Az elején sok a rejtély, amely akkor válik igazán érthetővé, amikor a történet végére értünk. Ez jó.
A dramaturgiai ív megvan, a feszültségteremtés jó, haladunk előre a történetben, ezt segíti a tagolás is, amely kissé túlzott, de még elfogadható stílusjegynek.
A tájleírás egészen jó, hangulatteremtő, érzelmeket kelt az olvasóban.
A cselekmény közben eléri a tetőpontját, kíváncsian és türelmetlenül várjuk, kivel akarnak harcolni odafent a hegyen. Az ellenség közeledik… megtörténik az összecsapás…
És akkor az olvasó egyszercsak dob egy hátast.
Nem azért, mintha nem tudná, hogy napfogyatkozásról van szó, hiszen erre már a címből is következtethetünk, hanem azért, mert a remek csattanót az utolsó két mondattal agyonvágod.
” Ma félünk a genetikai kísérletektől!
Őseinket a TELJES NAPFOGYATKOZÁS kerítette hatalmukba!”

Kiszól az író a történetből, és ez nagyon rossz.
Olyan ez, mint egy véresen komoly, feszültséggel teljes filmdráma során, amikor aggódunk a főhősért, és teljes mértékben átérezzük a fájdalmát, ő váratlanul a kamera felé fordul, és kikacsint a nézőre.
Totális csalódás.
A szerzőnek úgy kell megírnia a történetet, hogy az olvasó megértse, mit akar közölni. Azután, pedig bíznia kell abban, hogy megértette, és ne magyarázza meg, mit, hogyan értett!
Egyébként az ötlet egészen különleges, a történet hangulata magával ragadó.
Két mondat, amely remekül sikerült:
”– Mély hangja késként hasít a levegőbe, egyenesen a harcosok lelkébe vág.”
" Nem is a talpukkal koptatják kedves földjüket. Lebegésnek hat a nyári melegben a lábak dobbanása.”
Ez utóbbi kissé magyartalan, de felfoghatjuk egyéni stílusjegynek is.
4. A központozás jó, bár nem értem miért teszel gondolatjelet a mondatok végére, ahol közvetlenül nem folytatódik semmi.
” A Tork klán vezetője összeszedi minden erejét és kérdez: – Mondd, mit üzennek az istenek, van esélyünk? –
– Esély!? – Horkan fel az öreg. – Az kevés! De meg kell küzdenetek! –„

A szöveg kissé pátoszos, de a történethez még éppen illik. Különösebb gond nincs a szöveggel.
5. A helyesírás jó, hiányoznak felkiáltójelek. Ezt többeknél megfigyeltem, hogy nem rakják oda, ahol szükséges.
(Erről értekezünk még.)
6. A kiírásnak megfelel.

szo, 2008-06-14 21:14 a.peterfy

Sziasztok!

Az utolsó két mondat nem helyénvaló többek szerint sem (így utólag szerintem sem).
Álljon itt a módosítás:

Az eredeti:

Az Árnysereg alig öt percre tér vissza.

Amit nem tudunk, attól félünk!
Ma félünk a genetikai kísérletektől!
Őseinket a TELJES NAPFOGYATKOZÁS kerítette hatalmukba!

A javított:

Az Árnysereg alíg öt percre tér vissza.

Majd újból a Fény birodalma veszi át a hatalmat, és az elesett lelkekben ismét fellángol a remény.

szo, 2008-06-14 21:18 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Így már sokkal jobb. :)

v, 2008-06-15 00:04 Creideiki

Creideiki képe

Erről van szó!:)
-
Frappáns de tömör aláírás helye.

p, 2008-06-13 09:22 miyoku

miyoku képe

"Mindegyik kemény hegyi harcos, most mégis, eltorzult arccal, halálos némaságban ül a szent helyként szolgáló kis sátorban."
"a pokolba vezető út jelzőkkel van kikövezve és ezt a hitemet a háztetőkről fogom hirdetni" /stephen king/
én sem szeretem a fölösleges, funkciótlan jelzőket.
"A némaság hangja nem hagyja nyugodni a jelenlévőket." hmmmm. ezt én giccsesnek érzem
"Hirtelen megáll a lendülete." meg tud állni a lendület?
"A kinti világ ragyogó napsütéssel fogadja a reménytelenségbe öltözött harcosokat." ez szép!!!
"Szó nélkül lépnek a kinn várakozó bajtársaik elé." kinti-kinn
"alant fekvő zöldbe öltözött völgyben.

A varázsló kilép a szentélyből. Lenéz az alatta hullámzó fűtengerre." alant-alatta
ha az utolsó 2 mondat nem lenne, akkor tökéletes lenne a novella, de igaza van eve-nek, tacsra vágod a magyarázattal. tök egyértelmű a napfogyatkozás, jól vezetted fel, bárki megérti. így olyan, mintha hülyének néznéd az olvasót. amúgy szuoi írás, grat hozzá! :)
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

p, 2008-06-13 13:38 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

Hm, érdekesre sikerült. Összességében tetszett, jók a leírások, a jelen idejű leírás illik hozzá. A tájleírás és általában a mondatfogalmazás nagyon szép. ;)

Pár apróság:
"Mindegyik" - mindegyikük (nem biztos, így is lehet jó)
"most mégis, eltorzult arccal" - nem kell vessző.
"le kell győznie, a magában lévő sötét erőt" - nem kell vessző.
"minden ide vándorló, innen látja" - ide se kell.
"– Harcosok! – Kiáltja keresztül" - kiáltja (kisbetűvel)
"A varázsló szemét lecsukva, előre-hátra ingázik a lélektrónon." - ide kéne: "A varázsló, szemét lecsukva, előre-hátra ingázik a lélektrónon." Mert különben olyan, mintha a varázsló szemét csukta volna le valaki.
Amit csupa nagybetűkkel írtál, dőltel szerintem szebb lenne. (Nekem a csupa nagybetűk mindig zavaróak.)
Kicsit lehetne tömörebb, majdnem minden mondat új sorban indul, ez túlságosan szaggatotá teszi.
Az utolsó két mondat tényleg nagyon nem kellett volna... Tulajdonképpen csak ez rántja vissza a novellát, egyébként remek írás, gratula!
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

p, 2008-06-13 13:48 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

4-est adtam rá, bár inkább 4.5-öt adnék. Ugye nem baj.
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

p, 2008-06-13 14:41 a.peterfy

Köszönöm a kritikátokat!

A helyzet az hogy átestem a ló túlsó felére és ez lehet a hátsó fele volt, így rúgott is rajtam egyet! :)
Az első novellám zavaros lett és érthetetlen. Ezt pedig a végén a magyarázattal, pont ellenkező irányba löktem!
Ígérem a harmadik a középút lesz! :) És a lehető legjobb! :D
Ennek a befejezését pedig átírom.
A vesszőkkel, felkiáltójelekkel bajban vagyok hasonlóképp a tagolásokkal, nehezen találom a határt, bár talán most már látom az alagút végét, igaz tűhegynyi nagyságú. :)
Köszönöm a dicséreteket is! :)

Most már nyalogat a ló is! :D

p, 2008-06-13 15:22 bellamaria

bellamaria képe

Ezer szerencse, hogy a ló feje felől vagy :lol: és bir nyalogatni :P
a novellában ügyesen adagolod a feszültséget az olvasónak, tetszett

p, 2008-06-13 20:38 a.peterfy

Megfordult közben a ló! :D

p, 2008-06-13 19:42 Creideiki

Creideiki képe

Halihó.
Frankó az alapötlet! A vége az tényleg nem kellett volna...kár érte.
Ha az nincs, akkor egy kellemes kicsengése lett volna bennem, így sajnos nem.

Ez a szubjektív véleményem, de a stílus a végére nekem már sok volt. Túl patetikus.
Ezt hangulatfokozó eszközként el tudom fogadni, de az az érzésem, hogy ebben az esetben
a kevesebb több lett volna. Kicsit olyan, mintha a narrátor is egy harcos bárd lenne, aki alig várja már, hogy a bátor hősök mellett csatába avatkozhasson.

Az Eve által is kiemelt mondat: "Mély hangja késként hasít a levegőbe, egyenesen a harcosok lelkébe vág." - ez így magában tényleg egy jól sikerült kép, és ami még fontosabb: illik a novi alaphangulatához. Csak az a baj, hogy nem sokkal utána ismét egy kés hasít: "Hangja kemény és hideg, acélpengeként csapódik a jelenlévők fejébe." Így már nem olyan hatásos, és - stílszerűen - a korábbi mondat is veszít éléből...:)

Nálam négyes. Kicsivel kevesebb metafora és két mondat mínusz a végén és mindjárt ötös. :)

-
Frappáns de tömör aláírás helye.

p, 2008-06-13 20:37 a.peterfy

Köszönöm a kritikádat!

A többszörös levegőbe hasítással egyet értek! Valóban elég lett volna az egyik, vagy a második kicsit másképp.
A két utolsó mondatot a fentebbiekben leírva fogom megoldani.

Ha ez 4 csillag akkor mire végzünk a Scriptórium-mal kevés lesz az öt. :D

szo, 2008-06-14 16:49 Kentaur

Kentaur képe

"a jelenlévők szemét keresi, a szívét találja meg."
Egy -de - kéne oda...vagy két külön mondat, lehet helyes így is, de én pl kétszer olvastam el, megakasztott.
A vége, hát hasraestem...egyrészt nekem nem jött le, hogy napfogyatkozás, ahhoz képest nagyon drámai a hangvétel meg a tagolás, ez nagyobb poént érne meg. Másrészt meg ezt a mondatot nem értem:"Az Árnysereg alig öt percre tér vissza." :roll:

----------------------------------------------------------------

"Az emberek néha belebotlanak az igazságba... Aztán fölállnak és továbbmennek."

szo, 2008-06-14 20:59 a.peterfy

Kentaur!

Köszönöm a kritikádat!

Eredetileg a "de" benne volt a mondatba, de :) kivettem. Mert inkább két mondat mint egy mégis összetarotoznak. Azt hiszem ez lenne a tipikus esete a pontos vesszőnek, amiről Eve beszélt az egyik kritikájában.
Akkor, mikor ezt a novit írtam még nem értettem a használatát. Ez lenne a legmegfelelőbb szerintem, bár erről Eve biztosan jobban tudna nyilatkozni!

Örülök, hogy van olyan akinek nem igazán esik le mi is történik. :)
Bár most már az utolsó két mondatot módosítanám (sőt módosítom is), valószinüleg az jön rá a történet végére mi történik, aki maga is átélte a teljes napfogyatkozást és megdöbbentette az a félelmetes csend, ami akkor történt.
Jómagam Ópusztaszeren a mező közepéről néztem végig, ahol a jelenség idején minden drámaian csöndes lett. A tücskök, a bogarak, a madarak... mintha minden megállt volna 5 percre. A városokból ez valószinüleg máshogy hatott.
Ha ezt TE is átélnéd, az élény számodra is katartikus lenne.

Az "Az Árnysereg alig öt percre tér vissza." után következő mondatok nem helyénvalóak így ez is egy kicsit farba. A teljes napfogyatkozás ideje nem lehet több 5 percnél bárhol a világon. Ezt nagyon okos emberek számolták ki a HOLD, a NAP, a FÖLD, sebességéből, egymáshoz viszonyított távolságából.

Mégegyszer köszönöm a kritikádat!

h, 2008-06-16 10:10 Sólyom László

Sólyom László képe

Izgalmas történet, különös csattanóval!
_________________________________________
Minden célon túl ott vár a következő.