Aures

Hideg téli éjszaka uralta a környéket. A hó lassan szitált alá a fekete égből; sok ideje volt, nem siette el. A hegycsúcsok, mint ormótlan kovakövek meredtek az égre; fehér hósipka ült meg rajtuk jeges, halott koronaként. A világ aludt, a völgyek és a hegyek együtt szunnyadtak. Halk szellő gomolygott; láthatatlan kezeivel gyengéden simított végig a szürke hegyoldalakon… megkocogtatta a jégtakarókat, a halott fatörzseket… aztán egy barlang szájában három alvó szerzet arcát csiklandozta meg.
Ketten összébb húzták magukon a temérdek állatbőrt, de a harmadik szemhéja élesen kipattant.
- Keljetek fel! - hadarta, miután feltornászta magát. - Gyerünk már! - És jókorát rúgott az egyik ember hátsójába.
- Nyugi Akdur! - A férfi ásított, és a másik oldalára fordult, hogy lássa Akdurt. - Itt aztán…
- Üzenetet kaptunk! - rivallt rá a másik. - Közelednek.
Felkeltették a harmadik alvót, Galgant. Jókora, tagbaszakadt ember volt, apró fekete szemei fáradtan, homályosan derengtek.
A társaság már összeszedelőzködött, s épp indulni készültek, mikor Galgan ügyetlenül megfogta egyikük kezét, és így szólt: - Falker… Mondd el kérlek, hogy néz ki.
Akdur dühösen vágta földhöz a csomagjait.
- A fenébe is! Erre nincs időnk!
Galgan ügyet sem vetett rá, egyre csak Falker kezét szorongatta.
- Kérlek…
Falker megadóan sóhajtott, és közelebb vezette társát a barlang bejáratához.
- Egész magasan vagyunk már - kezdte -, keletre az a keskeny hegylánc húzódik, amelyen a múlt héten kellet átkelnünk. Vastag hóréteg van rajta. Tőlünk balra Evanna Agyara magasodik. Csupa jég az egész, és olyan meredek, hogy az csak na! Nagyon magas. Képzeld, a csúcsa mintha az égboltot karcolná…
Miközben ezeket a szavakat hallotta, Galgan kedvesen mosolygott, és halkan szipogott.
- És az ég? Milyen az ég?
- Rengeteg csillag van. Betöltik az egész magasságot. Soha nem láttam ennyit… - És most Falkeren volt a csodálkozás sora. - Szerinted mi történne, ha hozzáérnének Evanna Agyarának csúcsához?
Galgan arcán széles vigyor terült szét, mellkasát különös, meleg érzés töltötte meg.
- És mi van a Holddal?
- Éppen telihold.
- Hmm…
Akdur dühösen csattant fel: - Ez mind szép és jó, de most már elhúzhatnánk innen?
Senki nem felelt neki, ám felszedték cókmókjaikat, csuklyájukat arcukba húzták és továbbálltak.
Sok órája baktattak már egy szakadék szélén, vigyázva, nehogy megcsússzanak, és a mélybe zuhanjanak. Elöl haladt Akdur, mögötte a sziklafalat tapogatva Galgan. A sort Falker zárta.
- Mozogjatok már! - bömbölte hátra Akdur, mikor a hó rákezdett.
Falker felmordult, Galgan nem válaszolt.
Ezután különös dolog történt.
A világ egy hosszú pillanatra teljesen elsötétedett, aztán visszatért az égbolt fénye. Mintha maga Lux isten szórakozott volna a mindenség lámpásával.
- Ez meg mi volt? - kiáltott fel Falker, de torkára forrt a szó.
Egy nyálkás, zöld testű förtelem állta el útjukat. Testéről egyenletesen szállt fel a forró gőz. Ferde sárga szemei voltak, és hosszú, vékony fogai. Úgy festett, mint egy vízihulla, akit teljesen magáévá tett a tó zöld élővilága.
Sovány markában Akdur csonka fejét szorongatta; a férfi arcán az utolsó döbbenet emléke homálylott. Teste idétlen szögben zuhant a mélybe.
- Mi van itt? - kérdezte Galgan, és idegenes kalimpált a levegőben. Testében lassan jeges rémület terjedt szét.
- Ne mozdulj… - hörögte Falker.
A szörny bűzlő pofáját emberi szavak hagyták el. Mintha egyszerre suttogott volna száz ember: - Evanna Agyarához más úton kell eljutnotok. Ez az út a Holdé. Nem jöhettek át.
Galgan félelme tetőfokára hágott, ahogy meghallotta a szörnyeteget. Lelki szemei előtt egy árnyéktestű, suttogó fenevad bontakozott ki, megannyi kezében gyilkos fegyverek csillogtak.
- Más úton… - suttogta ezer hangján a szörny, és egy meredek sziklaoromra mutatott. - Keressétek a Szél harcosait.
Falker szaporán emelkedő mellkassal dőlt a sziklafalnak. Arcát csuklya takarta, de így is látszott az olthatatlan rettenet és félelem, mely szemeiben kavargott.
- A Szél harcosai mi vagyunk… - lihegte.
A szörnyeteg nem válaszolt. Otromba pofája megrándult; mintha mosolyogna.
- Meg kell találnunk Vérző Szem falvát, és el kell jutnunk Evanna Agyarához - nyöszörögte Galgan.
A szörnyeteg halk, suttogásszerű kacajt hallatott.
- Vérző Szem falvában csaknem mindenki halott… - csámcsogta. - A Hold lesújtott, az utak összeomlottak… testvéreim fényes lakomát rendeztek az árva testekből.
A két vándor elszörnyedve hallgatta a förtelmet.
- A Szél harcosai védelem nélkül átkelhetnek a hegyeken. Őket a Szél hordozza… - A szörny beleszimatolt az éjszakába. - Titeket is a Szél segít - mondta, és halkan kuncogott. - Kövessetek.
Így is tettek.
A ragyogó telihold elnyomta a végtelen csillag fényét. Kövér, ólomszínű felhők kúsztak köré, gyászos palástba öltöztetve gömbölyű testét. Az égen fekete madarak ezre gyülekezett. Vadul verdesve kavarogtak a világ kupolája alatt. Mintha dühödt, halott gyermekek kísértenének az éjszakában.
A vándorok közel két órája követték a szörnyet. Galgan vakon tapogatta a sziklafalat, lábával ügyetlenül méregette az előtte elterülő vidéket, nehogy hirtelen megbotoljon. Falker szorosan mögötte csoszogott, társa minden lépését figyelte, és kész volt azonnal segítségére sietni, ha a helyzet úgy adódna. Épp egy meredek sziklaperemre ereszkedtek le, mikor halk sírdogálás ütötte meg fülüket.
- Segítsetek…
Galgan összerezzent. A hang irányába fordította fejét, és kinyújtotta kezét, de csak a levegőt markolászta.
- Segítsetek…
- Ismerem ezt a hanglejtést - suttogta Galgan. - A Vérző Szem falviak beszélnek így.
A szörny türelmesen fürkészte a Holdat, míg Galgan és Falker arrébb görgetett néhány sziklát. A holdfény hét alakot világított meg. Öt halott testet. Gyermekek voltak.
A másik két ember felnőtt volt. Vörös színű kámzsába burkolóztak, nyakukban egy élettelen tekintetű szemet ábrázoló arany medalion függött.
- Segítsetek… - nyöszörögte az egyik; egy nő.
Galgan és Falker halkan tanácskozott.
- Már egyikük sem húzza sokáig - kezdte Falker. - A gyermekek halottak, az apa a végét járja, az anya már csak nyöszörögni tud. - Tekintete az eget fürkésző zöld förtelemre kúszott. - Alapos munkát végeztek.
- Furcsa érzésem van Falker - mondta Galgan, és megvakarta kobakját. - Az anyát talán megmenthetjük. Azt hiszem magunkkal kéne vinnünk.
Az apa megadóan felnyögött, megvonaglott, és nem mozdult többé. Az anya ekkor megérintette a férfi két élettelen szemét, ismeretlen szavakat motyogott, ezután a medál-szemet érintette meg.
- Hogy lásd az Új Világot - motyogta az asszony, és Galganékra nézett. - Meghalt - suttogta.
- Igen… - sóhajtott Galgan.
- Hittünk benne, hogy egyszer eljön a Mindentlátó Fenség. Aki leveszi nyakunkból szemének terhét. Aki elpusztítja a zöld förtelmeket, aki virágot ültet a hegytetőre - A nő fájdalmasan sóhajtott. - Megtenne nekem valamit? - kérdezte Galganra mutatva. - Elvégezné rajtam a szertartást?
Miután a nő kilehelte lelkét, és teste megmerevedett, Falker odavezette társát. Akkor Galgan lehajolt, és megérintette a szemeket: - Hogy lásd az Új Világot.
Aztán valami kimondhatatlanul furcsát érzett. Nagyon, nagyon rég tapasztalt ilyet. A világ megváltozott hirtelen. Galgan döbbentében a földre rogyott.
- Hagyd Evanna Agyarát… - Falkerre emelte szemeit; csupa élet tekintetét. - Hagyd!
Galgan zavarodottan ingatta fejét, döbbent arccal fürkészte kezeit, a hót, Falker arcát, és a csillagokat.
Hirtelen éles fájdalom hasított fejébe; öklendezni kezdett. Agyát idegen látomások töltötték meg. Suttogások.
- Az egész küldetés… Semmit sem ér - nyöszörögte fülére tapasztott kézzel, mintha azzal bizony csillapíthatná fájdalmát. - A Szél rossz üzeneteket hozott. Nem követnek minket.
A fájdalom alábbhagyott, már csak sajgott. Galgan hirtelen felugrott, és az útra meredt, ahonnan jöttek.
És látta az út mögötti hegyeket. Látta a völgyeket; a falvakat, a folyókat…
- Már senki nem követ minket - mondta, és elvigyorodott. - Most értettem meg. Ez az én utam volt! - Galgan a hét alakhoz fordult, és sorban levette róluk a medálokat. A tárgyakat egy kupacba rakta a földön, és hóval takarta be. Ezután fölkapta fejét, és a zöld szörnyeteg felé iramodott.
Az elrántotta tekintetét a Holdtól, és mikor Galgan átdöfte vékony pengéjével, arcán semmilyen döbbenet, de még csak meglepetés sem tükröződött. Mintha egész idáig csak várt volna. A szörnyeteg hullája legurult a sziklaperemről.
Galgan diadalittasan hördült a Holdra, pengéjét a magasba emelte. Megfordult, és látta, hogy azon a helyen, ahová a medálokat elkaparta, zsenge, lila színű virág bújt elő.
- Igen! Látok! Én vagyok a Mindentlátó Fenség! Most már tudom!
Majdnem egy perc telt el. Galgan úgy maradt, ahogy volt, győzedelmesen az égre meredve. Ekkor - ahogy ma már sokadszorra -, különös dolog történt.
Először halk, csattogó hangok hallatszottak innen-onnan. Aztán a csattogás erősödni kezdett. Egyre szaporább, és egyre határozottabb lett. Vad dörömböléssé, dobhártyaszaggató dübörgéssé tornyosultak. A tér minden pontját kitöltötte az egetrengető, csattogó-dübörgő szózat. Madár egy sem volt a közelben, de mégis mintha végtelen sok galamb rázta volna húsos szárnyát.
És Galgan elmosolyodott. Leengedte fegyverét.
Falker odasétált mellé.
A zöld szörnyeteg felkapaszkodott a sziklaszirtre.
A hét halott felkelt, és melléjük álltak.
A hegyi úton Akdur közeledett. Mosolyogva simogatta nyakát.
És még több ember jött. Köpenyesek, csuklyások, és akadtak szörnyek is. Mindenki arcán vidám vigyor játszott.
Megfogták egymás kezét, aztán egyszerre meghajoltak.
A dübörgés elviselhetetlenné erősödött, de a sok szerzet csak mosolygott tovább.
Ekkor az éjszakában nappal teremt. Erős fények gyúltak az égen, és a mese véget ért.
Nem messze a sziklaszirttől, ezer meg ezer elegáns ember tapsolt rendíthetetlenül.
- Bravó! Bravó! - kiáltoztak, és éles füttyszók harsantak.
A szereplők újra meghajoltak. A színház tömve volt gazdag népséggel, és csak tapsoltak, tapsoltak, mintha nem is lenne más értelme az életüknek.
Aztán mikor már olyan régóta tapsoltak, hogy már el is felejtették, miért is teszik, elhagyták a színház nézőterét. Sokáig vitatták még kint is a nagyszerű előadás minden részletét.
A színpadon is még sokáig folyt a tivornya. Pezsgőt bontottak, és jóízűen kacarásztak, ittak a sikerre. Mikor pedig túllépték az éjszaka derekát is, lassan szállingózni kezdtek hazafele.
A Galgant alakító színész hagyta el utoljára a színpadot. Még egyszer hátranézett a sikeres előadás színhelyére, és elmosolyodott. A kis növény még mindig szépen hozta lila virágját… Egyenként lekapcsolta a villanyokat, aztán becsapta maga mögött az ajtót.
Ő ugyan nem látta, de a Hold ezután is fényesen ragyogott, és kis idő után a hó is esni kezdett.

3.666665
Te szavazatod: Nincs Átlag: 3.7 (3 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

cs, 2008-06-12 16:48 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Tizenkettedik…
1. A cím meseszerű, érdekes.
2. Megfelelő.
3-4. A cselekménnyel kapcsolatban ambivalens érzéseim vannak. Az alapötlet jó, a megvalósítás kevésbé. Jól indul a történet, a végén a csattanó meglepő, de a kettő között a szálak faágakként szerteágaznak. (enyhe képzavar)
A kezdő mondatokban sok a metafora, perszonifikáció, hasonlat. Ez nem baj, a hangulatkelés megfelelő eszközei, de csínján kell bánni velük! A leírás total plantól indul, és szépen közelít a petit planig. Vagyis kívülről kezdődik a bemutatás az éjszakától, hegyektől, a jégtakarókon, fatörzseken keresztül a barlangban alvókig.
Ez jó.
A párbeszédek átadnak információkat, de lényegesek rejtve maradnak.
Pl.:”- Üzenetet kaptunk! - rivallt rá a másik. - Közelednek.”
Nem derül ki, hogy kik küldték az üzenetet.
Galgan kérdéseiből és a rá adott válaszokból sejtjük, hogy ő vak, de ez sem derül ki a megfelelő időben.
Többször előfordul, hogy fontos információkat későn kapunk meg.
” Falker szaporán emelkedő mellkassal dőlt a sziklafalnak. Arcát csuklya takarta, de így is látszott az olthatatlan rettenet és félelem, mely szemeiben kavargott.”
Eddig nem volt szó csuklyáról, csak a történet háromnegyed részénél derül ki.
A történet túl korán kezdődik, túl sok idő telik el a felvezetéssel. Ennek is köszönhető a keret túllépése.
Mivel a végén kiderül, hogy valójában „történet a történetben” sztoriról van szó, a két egységet külön is értelmeznünk kell. A „színdarab” stílusa túl pátoszos, sok jelzőt használsz. Erre akkor sincs szükség, ha a nyelvezettel el akarod különíteni a valós történésektől.
Ebben a részben a cselekmény leírása túl részletes. Szétfolyik. Nem kell leírni, melyik pillanatban ki, mit csinál. Az azonos hosszúságú és hangzású nevek zavaróak, nem nyújt „képet”. A szereplők nyilvánvaló dolgokat említenek egymásnak, valójában azért, hogy az olvasó is tisztában legyen velük. Ez bizonytalanságra utal és arra, hogy az olvasó az egyszerű párbeszédből nem érti meg a lényeget.
Pl.:” A holdfény hét alakot világított meg. Öt halott testet. Gyermekek voltak.
A másik két ember felnőtt volt…
…- Már egyikük sem húzza sokáig - kezdte Falker. - A gyermekek halottak, az apa a végét járja, az anya már csak nyöszörögni tud.”

Logikai hibák:
A szörny azonnal megöli Akdurt, később pedig kijelentik, hogy a „A Szél harcosai védelem nélkül átkelhetnek a hegyen.”
” A szörny beleszimatolt az éjszakába. - Titeket is a Szél segít - mondta, és halkan kuncogott.”
Aztán megtalálják a halottakat, de az előbb még vérengzős szörny közben szép csendesen ácsorog és a Holdat bámulja. Valójában itt csak „tennivalót adsz” a szereplőnek, addig, amíg újra sorra kerül.
A medálok körüli leírás túl bonyolult, hatásvadász, de mégis értelmetlen. Fontos kérdések maradnak tisztázatlanok. Számomra nem volt tiszta az Új Világ, a vak, a halottak és a szörny kapcsolata.
Továbbá…
A páros testrészeket egyes számban írjuk.
Nem „szemei”, hanem szeme. Nem „kezei”, hanem keze. Csak akkor tesszük többes számba, ha fontos, hogy több van neki.
Bizonyos szavakat nem az értelmének megfelelően használsz.
” Vörös színű kámzsába burkolóztak…”
A kámzsa a köpeny azon része, amelyet a fejre húznak.

Néhol túlmagyarázod a szereplők tetteit.
Pl.:
” Galgan vakon tapogatta a sziklafalat, lábával ügyetlenül méregette az előtte elterülő vidéket, nehogy hirtelen megbotoljon.”
Az utolsó tagmondat nem kell. Tudjuk, hogy egy vak azért tapogatja a falakat, hogy ne botoljon meg.
”- Keljetek fel! - hadarta, miután feltornászta magát.”
Hova?
”- Ez mind szép és jó, de most már elhúzhatnánk innen?”
Szleng, nem illik a pátoszos szöveghez.
” A Vérző Szem falviak beszélnek így.”
„A Vérző Szem falvából valók beszélnek így.”
„a hót”
havat
” A tárgyakat egy kupacba rakta a földön, és hóval takarta be. Ezután fölkapta fejét, és a zöld szörnyeteg felé iramodott.”
A földre esett a feje?
” Mikor pedig túllépték az éjszaka derekát is…”
túlhaladtak rajta
Nézőpontot váltasz. Először Akdur és Falker szemszögéből írod, a végén átváltasz Galganra.
Mégpedig ennél a mondatnál:
” Lelki szemei előtt egy árnyéktestű, suttogó fenevad bontakozott ki, megannyi kezében gyilkos fegyverek csillogtak.”
Sok a magyartalan mondat, névelők maradtak ki, a mondatszerkezet hibás. A hegyen történő cselekmények zavarosak. Logikai hibák. A stíluson sok javítanivaló van. Felkiáltójelek hiányoznak.
-
Viszont szeretnék megemlíteni három mondatot, amely nagyon jóra sikerült, és a történetben fontos szerepe van:
” Szerinted mi történne, ha hozzáérnének Evanna Agyarának csúcsához?”
Felkelti az olvasó érdeklődését, gondolkodásra készteti, terelgeti maga előtt, előrevetít egy rejtélyt. Remek.
” Aztán mikor már olyan régóta tapsoltak, hogy már el is felejtették, miért is teszik, elhagyták a színház nézőterét.”
Érdekes érzelmi hatást kelt. Eléggé absztrakt, különös képzetet kelt az olvasóban a nézőkről.
” Ő ugyan nem látta, de a Hold ezután is fényesen ragyogott, és kis idő után a hó is esni kezdett.”
Ez az igazi csattanó a történetben. :)
6. A kiírásnak részben megfelel, de jelentősen túllépted a keretet, melyet simán tartani lehetett volna, ha kevésbé vagy szószátyár.
.
EK: TIBOR
(tényleg?)

cs, 2008-06-12 19:42 Aures

Aures képe

Tyű Eve! Ez aztán alapos volt.
Sokszor kapom ezt a kritikát: "Az alapötlet jó, de a megvalósítás kevésbé." Ugye csak hinnem kell benne, és egyszer az lesz: "Az alapötlet jó, a megvalósítás úgyszintén." :)
Na akkor válaszolgatok.
"”- Üzenetet kaptunk! - rivallt rá a másik. - Közelednek.”
Nem derül ki, hogy kik küldték az üzenetet." ---- Második olvasásra biztos észrevetted volna, konkrétan nincs leírva, de ha megfigyeled, a Szél harcosainak a Szél küldte az üzenetet. Mikor megérintette Akdur arcát. ;)
Az a jó az egészben, hogy a dolgok többségében azért tudok egyet érteni, mert már beküldés előtt is úgy éreztem, valószínűleg ezek lesznek a hibák. (jó jó a végtelenségig lehet javítani egy művet. :) )
Pl. egyetértek, hogy az információk későn jönnek be, de:
"” Falker szaporán emelkedő mellkassal dőlt a sziklafalnak. Arcát csuklya takarta, de így is látszott az olthatatlan rettenet és félelem, mely szemeiben kavargott.”
Eddig nem volt szó csuklyáról, csak a történet háromnegyed részénél derül ki." ---- Már volt szó csuklyáról. Idézem:"...Senki nem felelt neki, ám felszedték cókmókjaikat, csuklyájukat arcukba húzták és továbbálltak." bibibíí :D
Az pedig még eszembe se jutott - bár így már tök logikusna, meg egyértelműnek tűnik -, hogy az azonos hosszúságú nevek zavaróak lehetnek.
Ilyen idiótaságot meg nemtom hogy írhattam: ” A holdfény hét alakot világított meg. Öt halott testet. Gyermekek voltak.
A másik két ember felnőtt volt… --- persze, hogy a másik kettő felnőtt. Ez szégyen; többet nem is megyek emberek közé :D
A logikai hibák nagyon kiabálnak. Főleg a szörny mozdulatlansága. Többet nem fordul elő. :)
Tisztázom a vakos-szörnyes-halottas részt: A Szél harcosainak küldetése volt. A küldetés fő célja Evanna Agyara volt, ahova ugye nem jutottak el. Namármost a Szél adta ki a küldetést, és a Szél tudta előre, hogy mi fog történni. Ezért a küldetés magába foglalta, hogy meg kell keresniük Vérző Szem falvát; amit ugye a zöld rémségek korábban már leigáztak. Sebaj, útközben így is belefutottak egy csapat haldokló falusiba, és a küldetés sikerrel járt. Galgan elvégezte a "búcsúztatást" a halott asszonyon, és ezzel visszanyerte látását, és ráeszmélt, hogy ő a Mindentlátó Fenség. Az Új Világ pedig a hely, ahová a lélek kerül; a túlvilág. Nagyjából ennyi. :)
Lássuk mi van még.
A kámzsáról én úgy tudtam papi öltözék; nagy, bő, suhogó. Voldemort is kámzsában van a könyv szerint :).
"”- Keljetek fel! - hadarta, miután feltornászta magát.”
Hova?" --- jobb lett volna, ha úgy írom: feltápászkodott.
"” A tárgyakat egy kupacba rakta a földön, és hóval takarta be. Ezután fölkapta fejét, és a zöld szörnyeteg felé iramodott.”
A földre esett a feje?" --- :D jól van na! De most ilyet nem lehet írni? :)
Sok helyen szándékosan nem volt névelő. Már ha ugyanarra gondolunk...
"...A stíluson sok javítanivaló van." --- De azért már érezhető?

A kiemelt három mondat, nekem is a kedvencem. :)
Furcsának találtam, hogy még senki sem kérdezte meg, de tudnál esetleg személyre szabottan ajánlani könyvet? Úgy értem látod az erősségemet, a gyengéimet, és akkor valami olyan művet, amelnyek tanulmányozgatása, olvasása jelentősen javíthatna az egyén írásain.

Köszönöm a kritkát, jó olvasgatást és további elemezgetést:
Aures
(aki ha már itt tartunk, nem Tibor, hanem Jancsi :) )

_______________
Behunyom a szemem, hogy lássak.

cs, 2008-06-12 19:51 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Amí a fejlődésedet illeti...
Kedvenc mondásom: "Amíg az öreg hölgy énekel, nincs vége az operának!"
Ezen kívül két megjegyzés:
1. Ha a történeteted meg kell magyaráznod, mert háromszori olvasásra sem érti a kritikus, ott valami gubanc van.
2. Sose magyarázd, mit miért írtál! Vagy sikerült átadnod, amit szerettél volna, vagy nem.
;)

cs, 2008-06-12 20:01 Aures

Aures képe

Oké, ezt megjegyzem. THX :)

Amúgy mért van, hogy ötvenszer kell beírnom az EK-t, hogy elfogadja?
8O Azt hiszem rájöttem.
Nem elég, hogy öntudatra ébredt, már fel is lázadt...
_______________
Behunyom a szemem, hogy lássak.

cs, 2008-06-12 20:22 bellamaria

bellamaria képe

Érdekes történet volt, meglepő befejezéssel. :)
EK: sin
én is úgy érzem, hogy a sinen van, főleg az eleje és a vége. A közepén egy kicsit sok a kuszaság, ezért kétszer olvastam el

cs, 2008-06-12 20:27 Aures

Aures képe

Köszi a véleményt. :)
Igen, a közepe kusza, túlmagyaráztam. Na majd legközelebb. (Bár lehet, hogy javított verziót kéne csinálnom.)
_______________
Behunyom a szemem, hogy lássak.

p, 2008-06-13 11:52 Bloody Dora

Bloody Dora képe

A kámzsa vagy csuklyás szerzetesi ruha, vagy csak csuklya. A lényeg a csuklyán van, szóval egyértelművé kell tenni, melyikre gondolsz. ;)
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

p, 2008-06-13 15:31 Aures

Aures képe

Most már ezt is tudom :)
_______________
Behunyom a szemem, hogy lássak.

p, 2008-06-13 09:44 miyoku

miyoku képe

"” Falker szaporán emelkedő mellkassal dőlt a sziklafalnak. Arcát csuklya takarta, de így is látszott az olthatatlan rettenet és félelem, mely szemeiben kavargott.”
Eddig nem volt szó csuklyáról, csak a történet háromnegyed részénél derül ki."
*
"Senki nem felelt neki, ám felszedték cókmókjaikat, csuklyájukat arcukba húzták és továbbálltak."
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

p, 2008-06-13 09:42 miyoku

miyoku képe

csak néhány szöszözés:
"szemhéja élesen kipattant." élesen?
"Ekkor az éjszakában nappal teremt." termett?
a hangulata remek és az első párbeszéd különösen tetszett! :)
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

p, 2008-06-13 15:37 Aures

Aures képe

Kösz miyoku! :)
(Élesen kipattant -> ez hülyeség :) )
_______________
Behunyom a szemem, hogy lássak.

p, 2008-06-13 12:31 Kentaur

Kentaur képe

Nah már mindent elmondtak, amit akartam. :roll:
Olyan "most mi van?" érzést kelt kissé.
----------------------------------------------------------------

"Az emberek néha belebotlanak az igazságba... Aztán fölállnak és továbbmennek."

p, 2008-06-13 15:38 Aures

Aures képe

Az a lényeg... ;)
_______________
Behunyom a szemem, hogy lássak.

v, 2008-06-15 13:08 Aures

Aures képe

Kentaur te NŐ vagy!? 8O
EK: Ejnye
_______________
Behunyom a szemem, hogy lássak.

sze, 2008-06-18 11:04 Kentaur

Kentaur képe

Igen, nőnemű vagyok. Na mit szólsz? Meglepi! ;)

Norbi:nekem csillagozhatsz majd nyugodtan!
----------------------------------------------------------------

"Az emberek néha belebotlanak az igazságba... Aztán fölállnak és továbbmennek."

p, 2008-06-13 21:55 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

Tömören: Ejha. :D
Na jó, kicsit részletesebben:
Az elején kicsit soknak éreztem a pontosvesszőt.
"Falker szaporán emelkedő mellkassal" - inkább szaporán mozgó, vagy hasonló, mert így olyan, mintha egyre csak emelkedett volna a melkasa... (vagy csak én értem félre? Ahogy látom, ezen csak én akadtam fenn... :()
"A ragyogó telihold elnyomta a végtelen csillag fényét." - a csillag végtelen?
az első "- Segítsetek…" esetében kéne komment, elsőre nem világos, ki mondta. Vagy így: "mikor halk sírdogálás ütötte meg fülüket: - Segítsetek…"
"végtelen sok galamb rázta volna húsos szárnyát." - nem tudom, mennyire húsos egy galamb szárnya, de szerintem nem nagyon.
Váááá... a végecsattanó tényleg üt, azt elismerem, még ha nekem személy szerint nem is jönnek be az ilyenek (a "felébredt és csak álmodta" típusúak, ez is ilyesmi).
Bocsánat, most Eve-t ismétlem, de ha egyszer szépen megfogalmazta és egyetértek vele... "Számomra nem volt tiszta az Új Világ, a vak, a halottak és a szörny kapcsolata." Ez még azután is megmarad, hogy elmagyaráztad. Illetve, így már dereng.
Összességében: az alapötlet tényleg jó! A kivitelezésed meg javulni fog. Azért vagyunk itt. ;)
Adhatok egy négyest?
(Ok, a második feladattól már nem csillagozok, ígérem.)
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

p, 2008-06-13 22:08 bellamaria

bellamaria képe

Norbi!! Hogy te mennyire beleélted magad ebbe a jegyosztogatásba! A csillagok tök véletlenül maradtak ott.
EK:bohr! Nagyon fenyegetően hangzik, majdnem olyan, mintha morogna egy "entitás" :)

p, 2008-06-13 22:21 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

Na, ígérem, a második feladattól már nem osztogatok jegyeket. (Csak pofonokat, muahahaha! [sátáni kacaj] ;> )
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

p, 2008-06-13 22:33 bellamaria

bellamaria képe

:)

szo, 2008-06-14 13:03 Aures

Aures képe

"Adhatok egy négyest?" --- Nem, nem adhatsz. Töröld ki! :D
Sok pontosvessző... az ilyen mondatoknál kell szerintem; (:D) én imádom a pontosvesszőt.
""Falker szaporán emelkedő mellkassal" - inkább szaporán mozgó, vagy hasonló, mert így olyan, mintha egyre csak emelkedett volna a melkasa... (vagy csak én értem félre? Ahogy látom, ezen csak én akadtam fenn... :()" --- Nem csak te. Én is. De nem jutott eszembe jobb.
Nem tudom mennyire húsos a galamb szárnya, de maga a galamb kövér. Nekem. ;)
Gondoltam, hogy valaki felhozza a "csak álmodtam" típusú csattanót. Igen, ez is olyasmi. Szerettem volna valami a történettel kapcsolatos csattanót, de muszáj volt elsütnöm, hogy csak előadás az egész. :)
Köszi a véleményt Norbi. Engem mindig csillagozhatsz.
_______________
Behunyom a szemem, hogy lássak.

szo, 2008-06-14 13:04 Aures

Aures képe

Hm... ki adott hármast?
_______________
Behunyom a szemem, hogy lássak.

szo, 2008-06-14 13:13 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

"Sok pontosvessző..." - még meg kell tanulnom különválasztani a stílushibát a véleménytől. Ha szereted a pontosvesszőt, nyugodtan használd. Ha én soknak érzem, az az én bajom. :D
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

szo, 2008-06-14 15:23 Creideiki

Creideiki képe

Ahoj!
Most aztán kapsz hideget-meleget:)
"de a harmadik szemhéja élesen kipattant." - ez olyan magyartalannak tűnik...
"apró fekete szemei fáradtan, homályosan derengtek." - nekem kicsit furcsa, hogy derengenek a fekete szemek...:)
"ragyogó telihold elnyomta a végtelen csillag fényét." - mi az a végtelen csillag? Jól hangzik, kivéve ha te az égen lévő összes csillagra gondoltál...
Ilyesmikből több is volt és engem ez zavart.

"Mintha maga Lux isten szórakozott volna a mindenség lámpásával." - annak ellenére, hogy a szórakozni ige helyett valami mást használnék, a mondat nagyon kellemes hangulatú. A lux az nem a fényerő mértékegysége? - ügyes.
"Mintha dühödt, halott gyermekek kísértenének az éjszakában." -bizarr, de szvsz nagyon hangulatos...

"A szörny bűzlő pofáját emberi szavak hagyták el. Mintha egyszerre suttogott volna száz ember: - Evanna Agyarához más úton kell eljutnotok. Ez az út a Holdé. Nem jöhettek át." - innen kezdett érdekelni a sztori...;)

Nem értettem, hogy miután letépte Akdur kobakját, a többieket miért kalauzolta a gőzölgő förtelem? Akdur nem volt Szél Harcosa? Ez elég következetlennek tűnt nekem...
Meg azt sem értettem, hogy mi ez a virág dolog, valahogy nem látom a sztori szempontjából a jelentőségét...

A csattanód nekem kifejezetten tetszett, abszolút nem számítottam rá és jól hoztad. Valószinűleg azért tetszett nekem, mert a külvilág fokozatosan kúszott be a történet világába. (taps)Ezt nem éreztem deus ex machinának.

-
Frappáns de tömör aláírás helye.

szo, 2008-06-14 19:14 Aures

Aures képe

Buenas Creidiki!
Ez hideg volt és meleg, mindemellett hasznos. :)
"ragyogó telihold elnyomta a végtelen csillag fényét." - mi az a végtelen csillag? Jól hangzik, kivéve ha te az égen lévő összes csillagra gondoltál..."--- Ezt Norbi is felhozta, de igazándiból nem értem. Még. :) A szerkezet rossz? Úgy néz ki, mint egyetlen csillag, ami végtelen? Mert én az összesre gondoltam.
Sajnálom, hogy így elkapkodtam a szörny szerepét. Ha mélyen magamba nézek, valójában csak eleget akartam tenni a kiírásnak a megjelenésével. Rettentő nagy felelőtlenség volt részemről, hogy ennyire lazán vegyem a dolog ezen részét. Kell valami hirtelen megjelenő entitás? Oké, jöjjön egy szörny. Letépi a csávó fejét. (Ebben a pillanatban azért lett sötét, mert a reflektorok lekapcsolódtak. :) ) Aztán, hogy legyen valami szerepe, elvezeti a szereplőket. Áhhh...:oops: Ígérem többet nem fordul elő. Legalábbis igyekezni fogok.

_______________
Behunyom a szemem, hogy lássak.

szo, 2008-06-14 19:41 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

Ha azt mondod egy csillagra, hogy végtelen, akkor az elsősorban a méretét jelenti. Amire te gondolsz az inkább a "végtelen sok csillag" kifejezés.
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

szo, 2008-06-14 19:51 Aures

Aures képe

Igen. Most már vágom! :)
_______________
Behunyom a szemem, hogy lássak.

v, 2008-06-15 00:08 Creideiki

Creideiki képe

Sőt továbbmegyek. Lehet az időbeli kiterjedése is...:)

De amúgy nagyon tetszik ez a szóösszetétel: végtelen csillag. Ha nem kopirájtos, akkor felhasználnám valahol...Pl. nagyon frankó űrhajó név lenne egy űroperettben, nem?
-
Frappáns de tömör aláírás helye.

v, 2008-06-15 11:49 Aures

Aures képe

Időbeli kiterjedés. 8O Ez nagyon lol! Ha belegondolsz... Nem. Ez magas! A végtelennel mindig bajom volt. Az emberi agy nem tudja felfogni egyelőre, de tudjuk, hogy létezik. Erről novit kéne írni. :)
_______________
Behunyom a szemem, hogy lássak.

v, 2008-06-15 12:32 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

Nem, erről matekórát tartanak, de azt inkább nem ajánlom. :)
Tudtad-e, hogy kétféle végtelen van (megszmálálhatóan v. és megszámlálhatatlanul v.), és hogy bebiznyították azt, hogy nem lehet megmondani, létezik-e a kettő közötti végtelen?
Pl. páros számokból ugyanannyi van, mint egész számokból, ugyannayi prímszám van, mint negativ törtszámok, de a 0 és az 1 között több valós szám van, mint ahány egész szám létezik.
(Pedig ezekből mind végtelen sok van.)
Ha erről novit írsz, valószínüleg nagyon bele fogok kötni (ahogy mondjuk Bloody Dora a biológiai hibákba :))
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

v, 2008-06-15 12:47 Aures

Aures képe

Azt hiszem lemondok róla! :D
De mindig piszkálta a csőröm, mért jelentik ki a tanárok órán, hogy mondjuk 2 és 3 között végtelen sok szám van, holott a harmadik már a vége. Akkor az a megszámlálható végtelen. Király! :D
_______________
Behunyom a szemem, hogy lássak.

v, 2008-06-15 13:09 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

Nem, az megszámlálhatatlanul végtelen (vagyis a "nagyobb" végtelen). :D
De ha érdekel egy bővebb kifejtés, menjünk át off-ba...
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

v, 2008-06-15 13:59 Aures

Aures képe

Oké, jöhet!
_______________
Behunyom a szemem, hogy lássak.

h, 2008-06-16 10:07 Sólyom László

Sólyom László képe

Na fiatal barátom, elolvastam és arra a következtetésre jutottam, hogy nagyon jártas vagy a fantazy világában. Gondolom sok ilyen könyvet olvasol. Úgy vélem maradj ezen az úton! Írj fantasztikus novikat és regényeket. Hónapok vagy lehet, hogy évek elmúltával kiváló író lehet belőled.
Csak így tovább!!!
_________________________________________
Minden célon túl ott vár a következő.

cs, 2008-06-19 20:36 Aures

Aures képe

Nagyon szépen köszönöm László! :)
(És igen, sok fantasyt olvasok. ;))
_______________
Behunyom a szemem, hogy lássak.