ColemanV

A buborékváros pereménél húzódó hegyvidék idilli képet nyújtott a túrázók számára, akik közvetlenül a kupola pereménél ütöttek tábort. Bár ezzel most egyikük sem foglalkozott.

– Esküszöm, hogy kifutott! – kiabálta Gillian a tipikus cserfes fruska, aki szeplős képét éppen a ragyogó, vetített égbolt mögött húzódó burkolathoz nyomta.
– Óvatosan! Lehet, hogy támad ha sarokba szorítod! – kiabált vissza Taylor, amint Himura társaságában igyekezett a lány felé.

A lény azonban nem volt sehol.
Idebent legalábbis. – gondolta Gillian.
A burkon túl húzódó holdbéli táj és a bent burjánzó életteli környezet okozta kontraszt magával ragadó volt olyannyira, hogy ezt a túrát immár negyedik alkalommal rendezték meg, kimondottan a látványért.
Taylor – a hármas legidősebb tagja – miközben a felfelé kapaszkodott, produkált egy irgalmatlan esést a kora-délelőtti zivatartól még csúszós talajon.

– Afrikai létedre borzalmas a mozgáskoordinációd. – jegyezte meg Himura, barátja talpra segítése közben.
– Na és? Te meg ázsiai létedre nem töröd az angolt.
A japán fiún látszott, hogy máris valami vitán töri a fejét ezért Taylor megelőzte: – De fontos ez most?
– Igazad van – bólintott Himura és már kapaszkodott is tovább – lássuk inkább az idegent!

– Nem futhatott ki Gill – lépett Taylor a még mindig kifelé bámuló lány mellé – akkor mostanra már szólna a riadó és minket is haza vitt volna a vész-teleport program.
– Ez csak akkor igaz, ha ugyanúgy vonatkoznak rá fizika törvényei, mint ránk. – nézett fel Gill tamáskodva langaléta társára.
– Mindkettőtöknek igaza lehet – jegyezte meg Himura, majd a lány példáját követve kinézett a Hold felszínére – lehet hogy neki nem jelent akadályt a kupola anyaga és az erőterek, de ha mégis, akkor már tényleg otthon lennénk.

Pillanatnyi csend ereszkedett közéjük amint mindhárman szemeiket meresztgették a valószerűtlenül éles kontrasztokkal megáldott Holdfelszínre. Gill vörös tincseit kezdte babrálni tanácstalanságában, Taylor pedig állát dörzsölgette, a lehetőségeket mérlegelése közben. Himura pedig két legjobb barátját figyelte és magában jót derült kettejük elmélyült koncentrálásán.

Taylor törte meg a csendet: – Mi van ha még mindig itt van?
Himura és Gill egyszerre kezdték a talajt tanulmányozni.
– Akkor számunkra láthatatlanul van itt… – gondolkodott hangosan Gill.
– A „számunkra észlelhetetlen” helyesebb kifejezés… – egészítette ki Himura a talaj tapogatása közben, de Gill rosszalló tekintetére megadóan tette fel kezeit – oké, oké nem szőrözök.
– Mit nem adnék egy tricorderért – sóhajtott Taylor, azzal egy közeli, lapos sziklára telepedett.
– Igen, azzal legalább nyomokat gyűjthetnénk, hogy adatokkal támasszuk alá a látottakat. – bólogatott Gill szaporán.
– Ezt le kellene jelentenünk – morfondírozott Himura, résnyire húzva amúgy is mandula-forma szemeit – írjuk össze, amit megfigyeltünk és közben irány a tábor. A sárba rajzolt ábrákról még mindig készíthetünk képeket.
– Igazad van. Kezdjünk neki mielőtt valami részletet elfelejtenénk. – mondta Taylor és adattáblát kapott elő kezeslábasából.
A trió tehát ereszkedni kezdett a táborhely felé, közben sorra vették az információkat, amit idegen vendégükről megtudtak. Taylor hosszú ujjai csak úgy táncoltak az adattáblán, ahogy mindent rögzített, amit társai mondtak.
– Szerintem olyan volt, mint egy tarisznyarák csak ollók nélkül. Kicsivel nyújtottabb teste volt. – kezdte Gill.
– A lábak száma egyezik az tuti, és világos, homokszínű volt. – folytatta Taylor.
– És lehet hogy kommunikálni próbált a jelekkel a sárban? – fejezte be Himura.
– Gondolod, hogy egy ekkora valami, intelligens lehet annyira, hogy kapcsolatba akarjon lépni velünk?
– Miért ne? – vont vállat Himura.
– Ne már Taylor, ha az intelligencia méret kérdése lenne, akkor a néhai T-Rex találta volna fel a térmeghajtást és, meglépett volna a meteor becsapódás elől. – kuncogott Gill.
– Na jó. Akkor feltételezzük, hogy intelligens… De az már biztos, hogy piszok gyors.
Beszélgetés közben megérkeztek a vízszintes területen felállított sátraikhoz, de a mostanra megszáradt, köztes területen nyoma sem volt a lény által hagyott jeleknek.
– Ó a fenébe! – meredt Gill a szimbólumok hűlt helyére. – Így már biztos, hogy senki nem hisz majd nekünk.
– Gondolod, hogy a sár nem volt elég állékony és úgy tűnt el? – kérdezte Taylor a japán fiút, míg Gill ujjával nyomogatta a talajt, ahol a jeleknek kellett volna lennie.
– Nem tudom mit gondoljak Taylor – nézett a földre tanácstalanul amaz – Ettől függetlenül jelentjük amint visszaértünk. A mai éjszakát még itt töltjük, mert mindjárt ránk esteledik, meg hátha visszajön.
Társai bólintottak, majd míg a fiúk beüzemelték a hordozható fűtőegységet, Gill ódivatú fényképezőgépet szedett elő a sátrából és diadalmasan lóbálta meg.
– De ezúttal felkészülten várjuk.

Úgy döntöttek, hogy felváltva alszanak. Himura kezdte a sort az őrködésben. Gill megmutatta, hogyan kell az ósdi masinát kezelni, majd nyugovóra tértek. A fiú a táborhellyel szemközti füves részre telepedett, hátát egy még a „napsütéstől” langyos sziklának vetve.

Tekintetét mágnesként vonzotta a lenyugvóban lévő vetített nap.
Hihetetlenül meggyőző látványt nyújtott az egész buborékváros. Ha nem lettek volna ilyen közel a kupola pereméhez, azt gondolhatták volna, hogy valóban a Földön vannak. Az élővilágot idéző hangfelvételek tették elevenné a környezetet. A levegő hőmérsékletének változásával lágy szellő keletkezett, mely magával hozta a hegyoldal fenyveseinek illatát és a néhány kilométerre fekvő tó frissességét. A mesterséges napnyugta lassan átadta helyét a kinti valóságnak, és feltűnt az űr szikrázó gyémántokkal teleszórt fekete bársonya. A Föld mint kék golyóbis lebegett a buborékváros égboltján, megigézve a csendesen figyelő kadétot.

A csendéletből gyorsan közeledő fénypont vált ki.
Himura még a hajtóműzaj érkezése előtt felismerte a Csillagflotta siklóját. A gép szűk fordulót tett a tábor felett majd szelíden landolt Himura és a sátrak közti aprócska területen. Oldalajtaja csendben tárult fel és rajta egy hetven körüli férfi lépett ki, korát meghazudtoló energikussággal. A sikló belsejéből kiszűrődő fényben Himura észrevette az admirálisi rangjelzést, ezért felugrott és feszes vigyázzba vágta magát.

– Armirális, üdvözlöm a kék-alfa hármas csoport táborhelyén!
– Pihenj kadét. Archer admirális vagyok és… leülhetnénk esetleg?
– Hogyne uram – intett Himura a sátrak felé, ahonnan közben Taylor és Gill is előkerült.
Pár pillanattal később már otthonosan elhelyezkedtek a fűtőegység körül, így a kadétokna alkalma nyílt jobban szemügyre venni látogatójukat a narancsos derengésben. Archer admirális – ha haja nem lett volna teljesen ősz – nyugodtan letagadhatott volna húsz évet, különösen, mert mozgása egyáltalán nem emlékeztetett egy idősödő emberre.

– No, tehát azért jöttem, hogy gratuláljak. – a kis hatásszünet alatt a kadétok egymásra sandítottak majd vissza az admirális mosolygó ábrázatára – A következő osztályba léptek, ugyanis az idegen amit látni véltek, egy új kísérleti vizsga-program része volt, mely a kadétok alapvető természetét volt hivatott vizsgálni. Azt kell mondjam, hogy önök minden tekintetben kitűnően vizsgáztak. Ugyan vannak még dolgok amin az emberiség felfedezőiként javítaniuk kell, de mint csapat tökéletesen kiegészítették egymást és a lehetőségekhez mérten sok információt gyűjtöttek.
– Uram, hiszen még nem volt módunkban leadni a jelentésünket… – vetette közbe Taylor
– Tudom kadét, de végig megfigyelés alatt álltak, akárcsak az adattábla. Ahogy mondtam, van még mit javítani, de alapvetően az igazi felfedező szellemében reagáltak. Kíváncsian, és elszántan, hogy megismerjék az ismeretlent. Ezt a hozzáállást őrizzék meg… mert ez az emberi természet legjava.

***
Javított verzió
***

A buborékváros pereménél húzódó hegyvidék idilli képet nyújtott a túrázók számára, akik közvetlenül a kupola pereménél ütöttek tábort. Bár a festői helyszínnel most egyikük sem foglalkozott.
– Esküszöm, hogy kifutott! – kiabálta Gillian a tipikus cserfes fruska, aki szeplős képét éppen a ragyogó, vetített égbolt mögött húzódó burkolathoz nyomta.
– Óvatosan! Lehet, hogy támad, ha sarokba szorítod! – kiabált vissza Taylor, amint Himura társaságában igyekezett a lány felé.
A lény azonban nem volt sehol.
Idebent legalábbis. – gondolta Gillian.
A burkon túl húzódó holdbéli táj és a bent burjánzó életteli környezet okozta kontraszt magával ragadó volt olyannyira, hogy ezt a túrát immár negyedik alkalommal rendezték meg, kimondottan a látványért.
Taylor – a hármas legidősebb tagja –, miközben a felfelé kapaszkodott, produkált egy irgalmatlan esést a kora-délelőtti zivatartól még csúszós talajon.
– Afrikai létedre borzalmas a mozgáskoordinációd. – jegyezte meg Himura barátja talpra segítése közben.
– Na, és? Te meg ázsiai létedre nem töröd az angolt. – A japán fiún látszott, hogy máris valami vitán töri a fejét, ezért Taylor megelőzte: – De fontos ez most?
– Igazad van – bólintott Himura, és már kapaszkodott is tovább. – Lássuk inkább az idegent!

– Nem futhatott ki, Gill. – lépett Taylor a még mindig kifelé bámuló lány mellé. – Akkor mostanra már szólna a riadó és minket is haza vitt volna a vész-teleport program.
– Ez csak akkor igaz, ha ugyanúgy vonatkoznak rá a fizika törvényei, mint ránk – nézett fel Gill tamáskodva langaléta társára.
– Mindkettőtöknek igaza lehet – jegyezte meg Himura, majd a lány példáját követve kinézett a Hold felszínére – Talán neki nem jelent akadályt a kupola anyaga és az erőterek, de ha mégis, akkor már tényleg otthon lennénk.
Pillanatnyi csend ereszkedett közéjük amint mindhárman szemüket meresztgették a valószerűtlenül éles kontrasztokkal megáldott Holdfelszínre. Gill vörös tincseit kezdte babrálni tanácstalanságában, Taylor pedig állát dörzsölgette a lehetőségek mérlegelése közben. Himura pedig két legjobb barátját figyelte, és magában jót derült kettejük elmélyült koncentrálásán.
Taylor törte meg a csendet: – Mi van, ha nem is ment el?
Himura és Gill egyszerre kezdték a talajt tanulmányozni.
– Akkor számunkra láthatatlanul van itt… – gondolkodott hangosan Gill.
– A „számunkra észlelhetetlen” helyesebb kifejezés… – egészítette ki Himura a talaj tapogatása közben, de Gill rosszalló tekintetére megadóan tette fel kezét – Oké, oké nem szőrözök.
– Mit nem adnék egy tricorderért – sóhajtott Taylor, és egy közeli, lapos sziklára telepedett.
– Igen, azzal legalább nyomokat gyűjthetnénk, hogy adatokkal támasszuk alá a látottakat – bólogatott Gill szaporán.
– Ezt jelentenünk kellene – morfondírozott Himura, résnyire húzva amúgy is mandula-forma szemét – Írjuk össze, amit megfigyeltünk és közben irány a tábor! A sárba rajzolt ábrákról még mindig készíthetünk képeket.
– Igazad van. Kezdjünk neki, mielőtt fontos részleteket felejtenénk el – mondta Taylor, és előkapott egy adattáblát a kezeslábasából.
A trió ereszkedni kezdett a táborhely felé, közben sorra vették az információkat, amit idegen vendégükről megtudtak. Taylor hosszú ujjai csak úgy táncoltak az adattáblán, ahogy mindent rögzített, amit társai mondtak.
– Szerintem olyan volt, mint egy tarisznyarák csak ollók nélkül – kezdte Gill – Kicsivel nyújtottabb testtel.
– A lábak száma egyezik, az tuti, és világos, homokszínű. – folytatta Taylor.
– És lehet, hogy kommunikálni próbált a jelekkel a sárban? – fejezte be Himura.
– Gondolod, hogy egy ekkora valami, intelligens lehet annyira, hogy kapcsolatba akarjon lépni velünk?
– Miért ne? – vont vállat Himura.
– Ne már Taylor! Ha az intelligencia méret kérdése lenne, akkor a néhai T-Rex találta volna fel a térmeghajtást, és meglépett volna a meteor becsapódás elől – kuncogott Gill.
– Na jó! Akkor feltételezzük, hogy intelligens… De az már biztos, hogy piszok gyors.
Beszélgetés közben megérkeztek a vízszintes területen felállított sátraikhoz, de a mostanra megszáradt, köztes területen nyoma sem volt a lény által hagyott jeleknek.
– Ó a fenébe! – meredt Gill a szimbólumok hűlt helyére. – Így már biztos, hogy senki nem hisz majd nekünk.
– Gondolod, hogy a sár nem volt elég állékony, és úgy tűnt el? – kérdezte Taylor a japán fiút, míg Gill ujjával nyomogatta a talajt, ahol a jeleknek kellett volna lennie.
– Nem tudom, mit gondoljak, Taylor – nézett a földre tanácstalanul amaz. – Ettől függetlenül jelentjük, amint visszaértünk. A mai éjszakát még itt töltjük, mert mindjárt ránk esteledik, meg hátha visszajön.
Társai bólintottak, majd míg a fiúk beüzemelték a hordozható fűtőegységet, Gill ódivatú fényképezőgépet szedett elő a sátrából, és diadalmasan meglóbálta.
– De ezúttal felkészülten várjuk.

Úgy döntöttek, hogy felváltva alszanak. Himura kezdte a sort az őrködésben. Gill megmutatta, hogyan kell az ósdi masinát kezelni, majd nyugovóra tértek.
A fiú a táborhellyel szemközti füves részre telepedett, hátát egy még a „napsütéstől” langyos sziklának vetve.
Tekintetét mágnesként vonzotta a lenyugvóban lévő vetített nap.
Hihetetlenül meggyőző látványt nyújtott az egész buborékváros. Ha nem lennének ilyen közel a kupola pereméhez, azt gondolhatták volna, hogy valóban a Földön vannak. Az élővilágot idéző hangfelvételek tették elevenné a környezetet. A levegő hőmérsékletének változásával lágy szellő keletkezett, mely magával hozta a hegyoldal fenyveseinek illatát és a néhány kilométerre fekvő tó frissességét. A mesterséges napnyugta lassan átadta helyét a kinti valóságnak, és feltűnt az űr szikrázó gyémántokkal teleszórt fekete bársonya. A Föld, mint kék golyóbis lebegett a buborékváros égboltján, megigézve a csendesen figyelő kadétot.
A csendéletből gyorsan közeledő fénypont vált ki.
Himura még a hajtóműzaj érkezése előtt felismerte a Csillagflotta siklóját. A gép szűk fordulót tett a tábor felett, majd szelíden landolt Himura és a sátrak közti aprócska területen. Oldalajtaja csendben tárult fel, és egy hetven körüli férfi lépett ki rajta, korát meghazudtoló energikussággal. A sikló belsejéből kiszűrődő fényben Himura észrevette az admirálisi rangjelzést, ezért felugrott, és feszes vigyázzba vágta magát.
– Admirális, üdvözlöm a kék-alfa hármas csoport táborhelyén!
– Pihenj kadét! Archer admirális vagyok és… leülhetnénk esetleg?
– Hogyne uram! – intett Himura a sátrak felé, ahonnan közben Taylor és Gill is előkerült.
Pár pillanattal később már otthonosan elhelyezkedtek a fűtőegység körül, így a kadétoknak alkalmuk nyílt jobban szemügyre venni látogatójukat a narancsos derengésben. Archer admirális – ha haja nem lett volna teljesen ősz – nyugodtan letagadhatott volna húsz évet, különösen, mert mozgása egyáltalán nem emlékeztetett egy idősödő emberre.
– No, tehát azért jöttem, hogy gratuláljak. – A kis hatásszünet alatt a kadétok egymásra sandítottak majd vissza az admirális mosolygó ábrázatára. – A következő osztályba léptek, ugyanis az idegen, amit látni véltek, egy új kísérleti vizsga-program része volt, mely a kadétok alapvető természetét hivatott vizsgálni. Azt kell mondjam, hogy önök minden tekintetben kitűnően vizsgáztak. Ugyan vannak még dolgok, amin az emberiség felfedezőiként javítaniuk kell, de mint csapat tökéletesen kiegészítették egymást és a lehetőségekhez mérten sok információt gyűjtöttek.
– Uram, hiszen még nem volt módunkban leadni a jelentésünket… – vetette közbe Taylor.
– Tudom kadét, de végig megfigyelés alatt álltak, akárcsak az adattábla. Ahogy mondtam, van még mit javítani, de alapvetően az igazi felfedező szellemében reagáltak. Kíváncsian, és elszántan, hogy megismerjék az ismeretlent. Ezt a hozzáállást őrizzék meg… mert ez az emberi természet legjava!

4
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4 (4 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

v, 2008-06-08 08:18 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Negyedik feladatmegoldás.
1. A cím első olvasásra közömbös.
2. A tagolás jó.
3. A cselekmény kissé szétfolyik.
4. A stíluson van javítanivaló.
”A buborékváros pereménél húzódó hegyvidék idilli képet nyújtott a túrázók számára, akik közvetlenül a kupola pereménél ütöttek tábort. Bár ezzel most egyikük sem foglalkozott.”
Mivel nem foglalkoztak? Hogy a pereménél ütöttek tábort? Mert a második mondat erre utal, bár sejtésem szerint te a az „idilli képre” utaltál.
” Taylor – a hármas legidősebb tagja – miközben a felfelé kapaszkodott, produkált egy irgalmatlan esést a kora-délelőtti zivatartól még csúszós talajon.”
Az első névelő felesleges. Nem kell kötőjel a „kora-délelőtti” szókapcsolatba.
”– Nem futhatott ki Gill – lépett Taylor a még mindig kifelé bámuló lány mellé – akkor mostanra már szólna a riadó és minket is haza vitt volna a vész-teleport program.”
Hiányzik egy fontos vessző. Így a mondat értelme szerint Gill az, aki nem futhatott ki.
Központozási zavar. A harmadik gondolatjel után vagy vessző kell vagy egy pont eléje, de akkor nagybetűvel kezdődik a következő mondat.
” – Ez csak akkor igaz, ha ugyanúgy vonatkoznak rá fizika törvényei, mint ránk. – nézett fel Gill tamáskodva langaléta társára.”
Hiányzik egy névelő a „rá fizika” közül. Központozási zavar: a második gondolatjel elé nem kell pont.
”– Mindkettőtöknek igaza lehet – jegyezte meg Himura, majd a lány példáját követve kinézett a Hold felszínére – lehet hogy neki nem jelent akadályt a kupola anyaga és az erőterek, de ha mégis, akkor már tényleg otthon lennénk.”
Központozási zavar: a harmadik gondolatjel előtt pont kell, majd nagybetűvel folytatjuk a mondatot. A „lehet hogy” helyett kedvezőbb a „talán”.
” szemeiket meresztgették”
A páros testrészeket nem tesszük többes számba.
”szemüket meresztgették”
” Taylor pedig állát dörzsölgette, a lehetőségeket mérlegelése közben”
„lehetőségek mérlegelése”.
.
Eddig jutottam a véleményezésben, de úgy látom, ez a novella tényleg nincs még kész. Sok a központozási hiba, a szabályokat nem érted még teljesen.
Azt javaslom, dolgozz még rajta! Segítségképpen, korrektúrázom, és annak alapján javíthatod.
Úgy mindketten jobban járunk. :)

v, 2008-06-08 09:49 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Cole, korrektúra ment.

v, 2008-06-08 11:44 ColemanV

ColemanV képe

Köszönöm szépen! :)
.
Öhm, a javítottat töltsem fel ismét, vagy küldjem levélben?
.
---------------------------------
Minden hozzászólásod segítség,
Minden értékelésed öröm,
Minden örömöd megtiszteltetés. ;)
---------------------------------

v, 2008-06-08 12:46 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Szerintem az lenne a legjobb, ha a javítottat a meglévő mögé szerkesztenéd be, hogy látni lehessen a különbséget. Ha ez nem sikerül, küldd el, majd én beteszem!

v, 2008-06-08 09:07 miyoku

miyoku képe

"– Akkor számunkra láthatatlanul van itt" akkor (számunkra) láthatatlan
"– Ezt le kellene jelentenünk" ezt jelentenünk kéne/kelle
"mandula-forma szemeit" szemét
"A trió tehát ereszkedni kezdett" tehát nem kell
"– Szerintem olyan volt, mint egy tarisznyarák csak ollók nélkül. Kicsivel nyújtottabb teste volt."
kicsit nyújtottabb testtel
"elég állékony és úgy tűnt el?" állékony???
"nézett a földre tanácstalanul amaz" ki?
"A mai éjszakát" ma éjszakát
"Ha nem lettek volna ilyen közel a kupola pereméhez, azt gondolhatták volna, hogy valóban a Földön vannak." sok a volna
"Archer admirális – ha haja nem lett volna teljesen ősz – nyugodtan letagadhatott volna" volna, volna
"húsz évet, különösen, mert mozgása egyáltalán nem emlékeztetett egy idősödő emberre." ember mozgására. nem az emberre.
"része volt, mely a kadétok alapvető természetét volt hivatott vizsgálni." volt, volt. volt hivatott elég szerencsétlen.
hát. zavaros és nem izgultam. a párbeszédekből pl simán lehetne húzni. az összetett mondatok kissé körülményesek.

- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

v, 2008-06-08 12:07 ColemanV

ColemanV képe

Az első öt javítva ;)
.
"elég állékony és úgy tűnt el?" állékony???
Igen, állékony. Szakkifejezés. Gondoltam Tudományos-Fantasztikus történetben nem baj :D
A "nem elég állékony" jelen esetben arra utal, hogy a sárban még elég sok a víz ahhoz, hogy percek alatt visszatérjen az eredeti állapotába, ezzel eltüntetve a jeleket. Tehát "nem marad ÚGY" ahogy a kadétok látták.
.
"nézett a földre tanácstalanul amaz" ki?
"A mai éjszakát" ma éjszakát
Ezekben nem értettem a problémát :)
.
"Ha nem lettek volna ilyen közel a kupola pereméhez, azt gondolhatták volna, hogy valóban a Földön vannak." sok a volna
"Archer admirális – ha haja nem lett volna teljesen ősz – nyugodtan letagadhatott volna" volna, volna
Igen tényleg sok a "volna"... Egy részét javítottam, de a többit nem tudtam megkerülni. Javaslat? :)
.
"húsz évet, különösen, mert mozgása egyáltalán nem emlékeztetett egy idősödő emberre." ember mozgására. nem az emberre.
Ezt megint nem értem.
.
"része volt, mely a kadétok alapvető természetét volt hivatott vizsgálni." volt, volt. volt hivatott elég szerencsétlen.
Javítva.
.
hát. zavaros és nem izgultam. a párbeszédekből pl simán lehetne húzni. az összetett mondatok kissé körülményesek.
.
Zavaros - Igaz. :oops:
.
Nem izgultál?
Nem baj, ez egy olyan "nem izgulós" történet :D
Tehát az a hatása amit szerettem volna elérni :D
.
"a párbeszédekből pl simán lehetne húzni"
No, igen. Ezen akadtam fenn.
Mert ugye a párbeszédekből lehet kb. megismerni a szereplők gondolkodását, és egymáshoz való viszonyukat, ami ugye a kiírás része.
A másik gondom, ha nem vennének mindent sorra, a végén nem mennének át a vizsgán és a "lehetőségekhez mérten sok információt gyűjtöttek" állítás valótlanná válnak.
az összetett mondatok kissé körülményesek. - Öhm... Igen. :oops:
.
Lehet, hogy kevesebb koffeint kellene fogyasztanom? :P
.
---------------------------------
Minden hozzászólásod segítség,
Minden értékelésed öröm,
Minden örömöd megtiszteltetés. ;)
---------------------------------

v, 2008-06-08 12:54 miyoku

miyoku képe

állékony. sosem találkoztam még ezzel a kifejezéssel.
amaz. ide jobban illene egy név
ma éjszakátnak mondjuk.
*
azért embverére, mert a mozgásáról van szó.
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

v, 2008-06-08 13:01 Creideiki

Creideiki képe

Hali Cole. Először is hadd szögezzem le, hogy nem számítottam a végére, tehát nem volt kiszámítható, valahogy mégis hiányérzetem van a befejezés kapcsán. Azt hiszem ekkora terjedelemben ezt nehéz frappánsan megcsinálni,mivel nem "üt" akkorát. Valószínű ebbe az is belejátszik, hogy nagyon hasonlít Nemere "A Kupolaváros titka" című kisregényére, amit annak idején nagyon szerettem. Mindenesetre a legvége, az admirális szájába adott tanulság az rendben van. Csak valahogy nem elég hihető, hogy némi sétálgatással, meg agyalással ők "az igazi felfedező szellemében reagáltak." Remélem érthető, hogy hová szeretnék kilyukadni.

A stílusod itt valahogy nem olyan gördülékeny, szerintem amit a pályázatra írtál az sokkal jobban sikerült ebből a szempontból. Is.

Lehet, hogy hülyeség, de ami még szemet szúrt: "résnyire húzva amúgy is mandula-forma szemeit."
Ha résnyíre húzta, akkor már nem mandula formájú, csak egy csík. Szóval szvsz nem kell az amúgy.

"Az élővilágot idéző hangfelvételek tették elevenné a környezetet." - ezt pedig magyartalannak érzem, de persze nem tudom alátámasztani nyelvtani szabályokkal, csak egy érzet. :)

Eddig több jó novellát olvastam tőled, mint rosszat, ha lehetek őszinte.
-
Frappáns de tömör aláírás helye.

v, 2008-06-08 13:36 ColemanV

ColemanV képe

Persze, hogy lehetsz őszinte :D
Azért vagyunk itt. ;)
Szerintem nem olvastam "A Kupolaváros titka" c. írást. Sokkal inkább a Star Trek - Enterprise c. sorozatban, Archer kapitány által elejtett megjegyzésre építettem.
.
Ahogy írtam, az "ütés" nem is volt célom.
A hihetőség... Hááát... :D A megjegyzésben írtak alapján a Star Trek sorozatok ismeretében, könnyebben emészthető.
Lásd példaként a USS Valiant legénységét mely kizárólag kadétokból állt, háborús időszakban az ellenséges vonalak mögött./Star Trek - Deep Space Nine/
.
Igen, én is éreztem, hogy ez most nem lett annyira "sajátságos" mint amilyeneket magamtól írok.
Remélem Evenek lesz igaza és pár feladattal később már jókat derülök ezen az írásomon :D
.
Köszönöm, hogy elolvastad ;)
---------------------------------
Minden hozzászólásod segítség,
Minden értékelésed öröm,
Minden örömöd megtiszteltetés. ;)
---------------------------------

v, 2008-06-08 17:08 Creideiki

Creideiki képe

Naná, hogy elolvastam. Tőled is elvárom vice versa...ezért vagyunk a scriptben...;)

EK: edzek
-
Frappáns de tömör aláírás helye.

v, 2008-06-08 17:12 ColemanV

ColemanV képe

Természetesen ;)
---------------------------------
Minden hozzászólásod segítség,
Minden értékelésed öröm,
Minden örömöd megtiszteltetés. ;)
---------------------------------

v, 2008-06-08 14:06 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Cole! Beraktam a javított változatodat az eredeti mögé.
A levélben írtakkal egyetértek. A hibákon kívüli javaslatokat nem kötelező megfogadni. Mint leírtam, meg kell hagyni az írói szabadságot. A javaslatok arra szolgálnak, hogy alternatívát mutassanak. :)

v, 2008-06-08 16:00 ColemanV

ColemanV képe

Köszönöm ismét. :)
.
Remélem a következőnél már jobban megy a "szekér" :)
---------------------------------
Minden hozzászólásod segítség,
Minden értékelésed öröm,
Minden örömöd megtiszteltetés. ;)
---------------------------------

v, 2008-06-08 16:06 Alexei B Fargas

Üdv Szenesember!
Mindkettőt elolvastam. Az elsőből sikerült rengeteg stilisztikai és tagolási hibát kijavítanod, így a második verzió már egész kellemesen olvasható, érthető volt. Azt nem tudom, hogy a javított mennyivel rövidebb, mint az előző, de így biztos, hogy jobb lett.
Egyetlen igen nehezen emészthető részt találtam, méghozzá az elejét. Mintha nem tudtad volna eldönteni, hogy kívülről/belülről akarod-e ábrázolni a cselekményt.
A másik elég rossznak tűnő megoldás (ugyanitt), ahogy a lényt kereső kadétokról elszakadsz és megpróbálod megmagyarázni, mi a fenét keresnek ők arrafelé (az első tájleírásra gondolok). Ezt inkább a legelejére, vagy kicsit későbbre kellett volna tenned (mondjuk mikor mennek vissza a táborba), hogy ne törd meg a kezdeti lendületet.
A csattanó érdekes volt.

v, 2008-06-08 16:49 ColemanV

ColemanV képe

Az elején próbáltam olyan "filmesen" közelíteni.
Tehát elsőre a kupolavárost tisztáztuk le és onnan közelítettünk a szereplők felé, míg végül Himurához legközelebb állapodunk meg.
(hmm... van mikor kimondottan jól sikerülnek az ilyen "ráállások", de most valamit elszúrhattam, mert mintha valaki már említette volna hasonló formában a problémát :-? )
.
Igazad lehet ezzel a lendületmegtörés dologgal. Talán átpakolom a "A burkon túl húzódó holdbéli táj és a bent burjánzó életteli környezet okozta kontraszt magával ragadó volt olyannyira, hogy ezt a túrát immár negyedik alkalommal rendezték meg, kimondottan a látványért." szakaszt a bevezetés részre. ;)
.
Köszi az olvasást, értékelést és a segítséget ;)
.
A "Szenesember" Coal lenne :D ;)
Ahogy a világhírű komikus - Arnold Braunschweiger - is megmondta: - No Problemo! :D

---------------------------------
Minden hozzászólásod segítség,
Minden értékelésed öröm,
Minden örömöd megtiszteltetés. ;)
---------------------------------

v, 2008-06-08 17:31 Alexei B Fargas

Uhh, tényleg. Bocs. Cole az nem Coal... :-D

h, 2008-06-09 16:32 Sólyom László

Sólyom László képe

Szia ColemanV! Elolvastam a novidat és találtam benne pozitívumokat, de valóban hosszúra sikeredett. Egy kicsit zavarosnak éreztem a sok párbeszéd miatt. Az eddigi írásaid jobban tetszettek. Mindezek mellett megkapod a négy csillagot!
_______________________________________________
Minden célon túl ott vár a következő.

h, 2008-06-09 22:03 ColemanV

ColemanV képe

Hát (Háttal nem kezdünk mondatot - Hernády tanárnő) én is gondoltam, hogy nem ez az eddigi legjobb írásom, de köszönöm, hogy találtál benne pozitívumokat ;)
A hossz részben a vége miatt lett ennyi, mert mint valahol már említettem, ha nem beszéltek volna át minden lehetőséget, akkor nem lenne igaz a "lehetőségekhez mérten sok információt gyűjtöttek" állítás :)
(Titokban azért írtam ennyi párbeszédet, hogy többféle párbeszéd típust próbáljak ki, mert a központozás gyengém és főként erre meg a terjedelemre szeretnék gyúrni :D )
.
Remélem a következő feladat jobban megy majd :)
.
Köszönöm, hogy elolvastad ;)

---------------------------------
Minden hozzászólásod segítség,
Minden értékelésed öröm,
Minden örömöd megtiszteltetés. ;)
---------------------------------

k, 2008-06-10 14:09 Sólyom László

Sólyom László képe

Várom a következőt, biztos nem fogok csalódni!
_________________________________________
Minden célon túl ott vár a következő.

h, 2008-06-09 21:43 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

Remélem nem baj, hogy én csak a javítottat olvastam el. ;)
Nem ismerem annyira a Star Trek sorozatot (csak felületesen), de szerencsére nem éreztem ezt hátránynak.
A vége annyiban meglepett, hogy nem gondoltam erre, de nem csattant olyan nagyot, mint azt a történetből megtippeltem.
Igazából azokat a hibákat, amiket észrevettem, már leírták az előttem lévők, sajnos új jótanácsal nem tudok szolgálni. :) Összeségében nem rossz történet.
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

h, 2008-06-09 22:09 ColemanV

ColemanV képe

Igazából örülök, hogy azt olvastad, így nem vesztegetted az időd már javított hibák fellelésére ;)
A Star Trek - Enterprise ismeretet csak azért írtam, mert Archer admirális megjelenésével és küllemével, megközelítőleg be tudtad volna tájolni az eseményeket időben, és talán nem érzed Archertől idegennek a záró mondatot. (a sorozatban hozott már ilyesmit ;) )
.
Ami a csattanót illeti:
Akkor jó, mint korábban írtam nem is szerettem volna "ütős" csattanót, csak annyit, hogy ne az legyen mint amire a kiírás alapján számítanál :)
.
Köszönöm, hogy elolvastad ;)

---------------------------------
Minden hozzászólásod segítség,
Minden értékelésed öröm,
Minden örömöd megtiszteltetés. ;)
---------------------------------

cs, 2008-06-12 12:28 Aures

Aures képe

Üdv Cole!
Nohát. A történet ugye két nagyobb szakaszra van szedve; az első amikor beszélgetnek az idegenről, a második, mikor őrködnek. Nekem olyan érzésem volt, mintha két különböző "éned" (jobb szó híján) írta volna, vagy mintha a két szakasz között egy év telt volna el, ami alatt jócskán fejlesztetted írástechnikádat.
Várj, mindjárt megérted. :D
Az első fele nem tetszett. Nekem zavaros volt, nem nagyon kötött le, kicsit kusza, meg gyagya. :D Sok dolgot csak úgy értettem meg, hogy harmadszorra ugrottam neki. Bár lehet, hogy csak másnapos vagyok. :)
Aztán jött a másik fele, ami pedig mindenért kárpótolt. Kifinomult, profi tájleírás, csupa sci-fi hangulattal. A párbeszéd is szebb volt, és már sajnáltam, hogy nincs még egy kicsi szöveg. :)
Tetszett is, meg nem is, de a tetszés erősebb volt, úgyhogy nekem négyes. ;)
_______________
Behunyom a szemem, hogy lássak.

p, 2008-06-13 00:27 ColemanV

ColemanV képe

Lehet, hogy nagyon erőltettem volna a párbeszéd részt? :-?
Igaz, hogy a második feléhez képest hosszadalmas, de igyekeztem a párbeszédeken keresztül, azok közben bemutatni a szereplőket, hogy ne legyen " a szereplőkről nem derül ki semmi a párbeszéd során" komment errefelé :D
.
Majd JÓL felveszem ezt az írásomat is a "valamikor meg akarom csinálni" listámra...eddig csak pár ezer
méter a lista ;)
.
Köszönöm, hogy elolvastad és remélem a következő jobban tetszik majd. :)
---------------------------------
Minden hozzászólásod segítség,
Minden értékelésed öröm,
Minden örömöd megtiszteltetés. ;)
---------------------------------

p, 2008-06-13 15:43 Aures

Aures képe

Ez is tetszett! :)
_______________
Behunyom a szemem, hogy lássak.