Creideiki

Claire Voyant

A vonat nem sokkal dél után érkezett Clermont-Ferrandba. Charles Voyant - ünnepelt mecénás és galériatulajdonos - lelépett a peronra és szemügyre vette a szecessziós stílusban épült pályaudvart.
Aznap hajnalban indult Párizsból; az orléans-i átszállás, és több óra zötykölődés után kicsit törődöttnek érezte magát. A turistaosztályon utazott, kis csomaggal és kevés pénzzel; ugyanúgy, mint akkor régen.
Már évekkel ezelőtt elhatározta, hogy visszamegy Auvergne-be, és eltölt egy napot a Puy de Dôme csúcsán, halott húga emlékére.
A pályaudvarról busszal utazott az auvergne-i erdőség szélén fekvő nevenincs faluba, ahonnan a turistautak kiindultak; hogy aztán mélyen behatoljanak az ősrégi fák, kialudt vulkáni kúpok és hideg vizű patakok birodalmába.
A gyaloglás hosszú és kimerítő volt, mivel Charles szürkület előtt a csúcsra akart érni, és ezért csak egy rövid pihenőt engedélyezett magának. A vén fák között megrekedt a nyirkos levegő, még jobban megnedvesítve verejtéktől foltos ruháit.
A kaptató volt a legnehezebb: a sziklás talajon nehezen haladt, a hátizsák és a kis egyszemélyes sátor folyton beleakadt az ösvény fölé kinyúló ágakba. Tíz éve is ugyanezen a csapáson értek a tetőre, de akkor valahogy könnyebbnek tűnt az út; pedig akkor Claire vásznait és festőállványát is vinnie kellett.
Charles nem sokkal naplemente után ért fel a hegyoromra. Mellé állt a szerencse: nem talált ott egy turistát sem. A gyengülő fényben némi nehézség árán talált megfelelő helyet sátrának; a hátizsákból előkotort zseblámpa világánál tudta csak felállítani.
Úgy döntött, hogy lefekvés előtt még körülnéz a tetőn. A legmagasabb pont – egy sziklakúp – felé vette az irányt, mely pár méterrel a mindenhol jelenlévő fák koronaszintje fölé nyúlt.
Annak idején itt állította fel állványát Claire is. Itt készült az első kép, mely elindította őket sorsszerű útjukon: Claire-t az ismertség, majd az őrület és halál felé; Charles-t pedig a gazdagság, nagyvilági élet, később pedig a kínzó önvád karjaiba.
A szikláról körülnézve még ebben a közvetlenül sötétedés előtti időpontban is döbbenetesen szép látvány tárult elé: A Puy de Dôme-ot körbeölelő széltépte erdők a szürke és ezüst minden árnyalatában hullámoztak a lába alatt. Keletre a láthatár egybeolvadt az ég feketéjével, csak egy ponton különülve el: a távoli Clermont-Ferrand fényeit sejtette arra. Délnyugaton a Puy Montchier és a Puy Solomon, nyugaton a Puy du Sault rajzolta egyre elmosódottabb körvonalait a fakuló horizontra. A halványan derengő esti pára, és a színüket veszítő hegyek felett pedig szép sorban felszikráztak a csillagok.
Emelkedett lelkiállapotban mászott vissza a sátorhoz, bebújt hálózsákjába és szokásához híven a múlton merengett, mielőtt elaludt.

- Hugi, mikor végzel már? Halálosan unom magam! – A fiatal Charles a fűben feküdt keresztbe vetett lábbal és a feje alatt összefont karokkal, de úgy helyezkedett, hogy azért lássa a sziklaalakzat tetején festegető húgát.
- Szép ez a hely, meg minden, de most már menjünk! A szél is kezd az agyamra menni!
- Jaj Charles, nekem meg te mész az agyamra az állandó türelmetlenségeddel! Hányszor kértelek, hogy ne zavarj alkotás közben, kizökkentesz a…
- Transzodból, tudom. Te meg a festés… - morogta, majd kiköpött egy szétrágcsált fűdarabot és egy újat tépett magának.
- Inkább gyere ide te is – hallatszott fentről –, kell egy ember is a kompozícióba.
- Engem ugyan le nem pingálsz, kicsi Claire – motyogta szórakozottan, majd hirtelen felpattant, mert a lány egy sikkantás kíséretében egyszer csak eltűnt a látóköréből.
Felviharzott a tetőre és ott találta a földön fekvő, kajánul vigyorgó testvérét.
- Az istenit, Claire! A frászt hozod rám. Soha ne tegyél ilyet!
- De legalább felcsaltalak bátyus – huncut mosolyát gyorsan átrendezte abba az ártatlan tekintetbe, mellyel gyerekkorukban mindig elérte bátyjánál, amit akart:
- Na ne haragudj már, inkább ülj oda, arra a fűcsomóra, gyorsan lefestelek, aztán indulhatunk haza.
A festmény innentől már hamar elkészült; a lány szégyenlősen fordította testvére felé a vásznat.
- Úristen hugi, mi ez? – a kép az előttük elterülő tájat ábrázolta, de beteges, felkavaró színekkel, ideges ecsetvonásokkal. Az erdő közepéből - mint gonosz tengeristen a haragos óceánból - egy iszonyatos külsejű, gigantikus lény emelkedett ki: Olyan volt mintha az erdő anyagából gyúrták volna, de idegen arányai, groteszk formája félreérthetetlenné tették nem evilági voltát. A kép előterében Charles ült magányosan, kiszáradt növények és madártetemek által körülvéve.
Az a festmény volt az első.
Claire később elvitte egy képkereskedőhöz és meglepetésére több pénzt kapott érte, mint az összes addigi munkájáért. A következő – mely még nyomasztóbbra sikerült – még több pénzt hozott. Charles rövidesen megalapította a Voyant galériát, mely hamarosan az egyik legfelkapottabbá vált a Cartier Latin műkedvelő köreiben.
A lány egyre többet dolgozott, ecsetje alól folyamatosan kerültek ki a gigászi lények által feldúlt városok, kiégett mezők, lemészárolt emberek pokoli víziói. A sok munka és valami más kedvetlenné, idegessé tette a korábban vidám természetű lányt: Szinte csak festés közben volt jó hangulatban, ilyenkor mosolya éles kontrasztot alkotott képei borzasztó tárgyával.
Ahogy nőtt közös vagyonuk úgy váltak a képek egyre reménytelenebbé és Claire-t úgy kerítette hatalmába a depresszió, majd az őrület.
Az utolsó képét két nappal öngyilkossága előtt készítette.
Charles nem akarta pénzzé tenni, de talán nem is tudta volna eladni: A vászon üres volt.
Nem volt rajta semmi. Pontosabban a Semmi volt rajta.

Másnap későn ébredt. A sátorban fullasztó meleg volt, sietve kikászálódott hát a friss levegőre és átmozgatta tagjait. Szikrázó napsütés fogadta, a fák rövid árnyékában még megcsillant a reggeli harmat maradéka.
Éhes volt, de úgy döntött evés előtt még felmászik a kőoromra, és nappali fénynél is szemügyre veszi a környező vidéket. A kilátás még gyönyörűbb volt, mint előző este, de most nem érintette meg a látvány. Megrohanták az emlékek: az idegszanatórium, az utolsó festmény, a testvére halála. Leült a fűbe és némán nyelni kezdte a könnyeit.
Sokára nyugodott csak meg.
A tájra próbált figyelni, lassan lecsendesítette elméjét. Elgondolkozva meredt a távoli horizonton húzódó hegyek felé, de valójában még befelé figyelt; a múltban járt ismét. Claire-re gondolt, közös gyermekkorukra, a kert végében álló kis homokozóra. Mennyi várat építettek ott, apró lapátjaikkal…
Nem vette észre - miközben a kis Claire keze nyomán újabb homoktorony született - hogy pár lépésre tőle lezuhant az első halott madár, és lent a mélyben megmozdult az erdő.

4.857145
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4.9 (7 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

h, 2008-06-09 18:14 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Hatodik pályamű.
1. A cím kíváncsivá tesz.
2. A tagolás megfelelő.
3. A történet érdekes elbeszélés, megfelelő arányú keveréke a jelennek és felidézése a múltnak. Az olvasót az első pillanatban magával ragadja, és viszi magával. A környezet leírása jó, könnyen maga elé idézheti az olvasó. A szereplőkről sokat megtudunk – megfelelő karakter kidolgozás. Megvan a dramaturgiai ív (vagy ahogy Norbi a minap szellemeskedett: dramaturgiai Eve). :)
Az adott keretek között megfelelően tömörítetted a cselekményt, noha terjedelmesebben is ki lehetett volna fejteni. Sokat lendít a történet hitelességén, hogy érzékelhető, a szerző ismeri a francia vidéket és Párizst. (ha pedig nem ismeri még jobb, mert háttérmunkára utal)
A visszaemlékezésből megismerjük az előzményeket, a tragédia okát, és következtethetünk a jövőre.
Egyedül a vége maradt (kissé) homályban. A csattanót nem sikerült jól hoznod. A te fejedben létező megoldást nem érzékelteted megfelelően az olvasóval. Értem én, mire akartál utalni, de ez a megoldás sokaknak túl absztrakt.
4. A stílus kellemes, látszik, hogy nem mostanában kezdted az írást.
Néhány fontos apróságokra azonban felhívnám a figyelmed.
Túl sok pontosvesszőt használsz. Ezeknek a nyolcvan százaléka simán helyettesíthető vesszővel.
”…a kínzó önvád karjaiba.”
Itt hatásosabb lenne a „csapdájába” kifejezés.
” A szél is kezd az agyamra menni!”
Enyhe képzavar. Tudom, hogy a következő mondattal való kapcsolat miatt írtad, de ez így megmosolyogtató.
A „na”, „már” töltelékszavakat mellőzd!
” - Úristen hugi, mi ez? – a kép az előttük elterülő tájat ábrázolta, de beteges, felkavaró színekkel, ideges ecsetvonásokkal.”
Központozási hiba. A második gondolatjel után nagybetűvel kezdjük az új mondatot.
” Az erdő közepéből - mint gonosz tengeristen a haragos óceánból - egy iszonyatos külsejű, gigantikus lény emelkedett ki: Olyan volt mintha az erdő anyagából gyúrták volna, de idegen arányai, groteszk formája félreérthetetlenné tették nem evilági voltát.”
Kettőspont után mindig kisbetűvel folytatjuk a mondatot. (Ez a hiba többször előfordul.)
”Charles nem akarta pénzzé tenni, de talán nem is tudta volna eladni: A vászon üres volt.
Nem volt rajta semmi. Pontosabban a Semmi volt rajta.”

Itt jó pár hiba van.
Megoldás:
”Charles nem akarta pénzzé tenni, de talán nem is tudta volna eladni: nem volt rajta semmi. Pontosabban, a Semmi volt rajta.”
5. A helyesírás jó, a vesszőkre kell ügyelni. A tagmondataid és a felsorolások közül hiányoznak.
6. A kiírásnak megfelel, de a végét nem fogja érteni minden olvasó.

h, 2008-06-09 18:27 miyoku

miyoku képe

"6. A kiírásnak megfelel, de a végét nem fogja érteni minden olvasó."
hát, akkor én egyedi olvasó vagyok! :)
rögtön leesett, mondjuk én végtelen határokon és x-aktákon nőttem fel (jó,...már nem voltam gyerek)
:)
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

h, 2008-06-09 18:38 Blade

Blade képe

Pályamű?
---- ----
So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.
----
"Mert zseni csak egy volt, mégpedig Neumann János. Mi, többiek tehetségesek voltunk, de nem voltunk zsenik..." - Wigner Jenő, Nobel díjas fizikus
---- ----

h, 2008-06-09 18:41 Cartwright

Cartwright képe

Biztos a pályázatos sablont használja :P :D :evil:
---------------------------------------------------------------
http://irokor.hu/ ;)

h, 2008-06-09 19:16 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Mé', én nem rövidíthetek? Nekem nem jár? :D

h, 2008-06-09 21:52 ColemanV

ColemanV képe

"1. A cím kíváncsivá tesz."
8O
Egy név? :D
---------------------------------
Minden hozzászólásod segítség,
Minden értékelésed öröm,
Minden örömöd megtiszteltetés. ;)
---------------------------------

h, 2008-06-09 22:02 Creideiki

Creideiki képe

Annyit segítek, hogy bátorkodtam egy kis szójátékot is belevinni a dolgokba...úgy talán a novi is kerekebb lesz...:P
-
Frappáns de tömör aláírás helye.

h, 2008-06-09 22:07 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

Szerintem én kitaláltam, lásd fentebb a megjegyzésem. :D
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

h, 2008-06-09 22:24 Creideiki

Creideiki képe

Köszi az észrevételeket. Nagyon tanulságos.
A legviccesebb, hogy múltkor direkt kértem, hogy foglald össze, mi az a központozási hiba. Még ki is nyomtattam amiket összefoglaltál és ez alapján korrektúráztam magam. Azt hiszem egy kis időnek még el kell telnie míg teljesen felszívódnak az irományaimból...:)

Megragadom az alkalmat, hogy egy újabb kérdést borítsak ide: A pontosvesszők használata hol helyénvaló?
Megmondom őszintén, néha érzésből szórom őket és a végén tényleg tele vagyok velük. Ahogy te is írtad.

Párizst valóban ismerem valamennyire, de Auvergne-hez és környékéhez több órás GoogleEarth-özésen át vitt az út. Viszont minden autentikus. (Kivéve a clermont-ferrand-i pályaudvart. Gőzöm sincs milyen stílusban épült...)

Igazából az írást mostanában kezdtem, ez volt a hatodik. Viszont az olvasást, na azt évtizedekkel ezelőtt :D
Még egyszer köszönöm.
-
Frappáns de tömör aláírás helye.

k, 2008-06-10 07:21 Eve Rigel

Eve Rigel képe

A pontosvesszőt a szerkesztők és a kritikusok többsége nem szereti. Nehéz megfelelően alkalmazni, és valójában érzésből kell. Azt szokták mondani, hogy ott van helye, ahol sem a pont, sem a vessző nem elég. Nem ér véget a mondat, de egy, az előzőhöz kapcsolódó ám teljsen másik mondat kezdődik.
Két gondolat vagy cselekvés egymás mellett, amely erősíti egymást, de mégsem tartozik szorosan össze.
No, most látszólag ellentmondtam saját magamnak, de ha jobban belegondolsz, ráérzel. :)
A címmel kapcsolatban...
Egy név mindig titokzatosságot sugall, mert kíváncsiak leszünk arra, kit takar, és mi az illető története.

k, 2008-06-10 07:25 miyoku

miyoku képe

félve kérdezem meg, h tényleg annyira hűde fontos a cím?
egy csomó írótól olvastam gyenge című, ütős novellákat.
úgy látom, h van aki nem fektet erre kellő hangsúlyt.
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

k, 2008-06-10 07:38 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Nem fontos annyira, mint a cselekmény maga, de nagyon sokat dobhat vagy ronthat a művön. Mint a borítók. Gondolj bele! Bemész a boltba, végigtekintesz a polcon... Mi az, ami magára vonja a figyelmed elsőként? Egy érdekes borító, vagy a cím. Egy semmitmondó, érdektelen, netalán idegesítő (sic!) cím nehezen eladható. Azonban egy olyan, amely kíváncsivá tesz, máris cselekvésre késztet: leveszed a polcról a kötetet, és beleolvasol...

k, 2008-06-10 07:41 miyoku

miyoku képe

az újra kiadott puhafedeles king borítóktól mászom a falra.
iszonyat!
mondjuk én általában nem cím, hanem ajánlás miatt választok, v mert ismerem az írót.
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesena

k, 2008-06-10 07:47 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Természetesen a befutott írók műveit nem a cím miatt vesszük.
Pl.: Stephen King egyik könyve borítóján csak egy nagy felkiáltójel lenne, akkor is milliók vennék meg.
De sajna mi még nem vagyunk befutott írók. ;)

k, 2008-06-10 07:54 miyoku

miyoku képe

attól még az európa kiadó lehetne olyan drága és figyelhetne arra, h az egyik
legnépszerűbb írójának újrakiadott könyvei ne ilyen hányásul nézzenek ki:
http://195.70.62.92/moro/Upload/Covers/34219.jpg

a keményfedeles már jobb:
http://www.libri.hu/hu/images/libri_cover/29098?type=4
azért örülök, h nem most kezdem el gyűjteni a könyveit és nincs tele a polcom
ilyen ocsmányságokkal.
an egyik mangol kiadás:
http://i163.photobucket.com/albums/t297/titlepage/Stephen%20King/0385121...
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

k, 2008-06-10 08:26 Eve Rigel

Eve Rigel képe

No, akkor képzelj el egy ilyen borítót hasonló címmel egy kezdő szerzőtől...

k, 2008-06-10 12:25 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Van egy eszmefuttatásaom (érvelésem) a címekről, Umberto Eco nyomán. Ő értekezett egyszer a jelentőségükről, én meg felhasználtam az érveit. Szép, 4 oldalas esszé volt a címek fontosságáról, és a jó cím fontosságáról. (Pont 4 oldal, 3 db vesszőhiba. :D Csak kicsit csúnyán írtam...)
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

k, 2008-06-10 20:55 Creideiki

Creideiki képe

És hol van mindez? Online?
-
Frappáns de tömör aláírás helye.

k, 2008-06-10 21:06 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Nem, a Szent István Gimnázium (Bp., XIV. ker., Ajtósi Dürer sor mittoménmárhány) valamelyik nagy fiókjában, az irodalom érettségik között. :D
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

k, 2008-06-10 21:07 Creideiki

Creideiki képe

Ok. Megjöttem Németországból és kikeresem...:)
-
Frappáns de tömör aláírás helye.

k, 2008-06-10 14:47 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

A pontosvessző használatát nehéz meghatározni; oda rakd, ahova érzed, hogy kell. :)
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

k, 2008-06-10 07:44 miyoku

miyoku képe

"Viszont az olvasást, na azt évtizedekkel ezelőtt"
sűrűn bólogat, (ilyen fejecske mért nincs?).
a leghasznosabb és legfontosabb dolog amit tehetsz.
magam is nagy könyvbuzi vagyok, szinte mindenevő, listátvezetek arról, h miket olvasok.
évi kb 55-60 könyv szokott lecsúszni és bárhol képes vagyok olvasni. :)
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

h, 2008-06-09 18:24 miyoku

miyoku képe

"Mellé állt a szerencse:" szegődött?"
talált ott egy turistát sem. A gyengülő fényben némi nehézség árán talált" talált, talált
"zseblámpa világánál" fényénél
a pontos vesszők tényleg zavaróak.
jujjj! nekem tetszett! a párbeszéd zseniális és a vége! borzongató! ügyes vagy nagyon, kapsz egy 5öst!
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

h, 2008-06-09 21:42 ColemanV

ColemanV képe

"zseblámpa világánál" fényénél - Szerintem a világánál jobban passzol a történet hangulatához :)
(ne haragudj Miyoku ;) )
---------------------------------
Minden hozzászólásod segítség,
Minden értékelésed öröm,
Minden örömöd megtiszteltetés. ;)
---------------------------------

h, 2008-06-09 21:44 miyoku

miyoku képe

nade a történet nem a múltszázadban játszódik és más régies szó nincs benne. ez lóg ki.
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

h, 2008-06-09 21:54 ColemanV

ColemanV képe

Igaz. Csak valahogy az írás stílusa szerintem megengedi ;)
(Jó, tudom, engedékeny vagyok :D )
---------------------------------
Minden hozzászólásod segítség,
Minden értékelésed öröm,
Minden örömöd megtiszteltetés. ;)
---------------------------------

h, 2008-06-09 21:50 miyoku

miyoku képe

ja, és egy kérdés:
van testvéred? nagyon élethű ez a kis csípkelődöm-de-azért-imádlak-hugi fíling.
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

h, 2008-06-09 21:58 Creideiki

Creideiki képe

Van egy öcsém...kishúgom sosem volt...

EK: Ilike ...lol
-
Frappáns de tömör aláírás helye.

h, 2008-06-09 18:48 Alexei B Fargas

Jó kis novi, hangulatosan nyomasztó. A vége mondjuk tényleg nem teljesen világos (kezd megzakkanni a csávó is?), de ezt betudom az ikszaktás múltam teljes mértékű hiányának. :-)

h, 2008-06-09 18:59 miyoku

miyoku képe

v a lány olyat látott, ami majd be fog következni,
v a srácnak kattant be vm párhuzamos dolog.
pont az a jó benne (tudom, h te ezt nem szereted ;)) h semmi konkrét.
kattogjon tovább rajta az olvasó. én kattogok. :)
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

h, 2008-06-09 19:53 bellamaria

bellamaria képe

Hú. Ez (engedtessék meg az első spontán reakció) piszokjóra sikerült. Itt ülök ledöbbenve, földbe döngölve a novella hatása alatt.
Gratula!!!

h, 2008-06-09 21:46 miyoku

miyoku képe

ugye, h ugye? én fedeztem föl elsőnek! :))))) :P
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

h, 2008-06-09 21:52 Creideiki

Creideiki képe

Azért azt nem akartam, hogy földbedöngölődj...:D Köszi, jól esett.
-
Frappáns de tömör aláírás helye.

h, 2008-06-09 21:50 Creideiki

Creideiki képe

Örülök, hogy lejött.

Én valami ilyesmit akartam: Ahol a lánynak elkezdődött, ott ért véget a sztori. Ahol a lánynak végetért...szóval nem akarok szájbarágós lenni...

Örülök, hogy tetszett!:)
-
Frappáns de tömör aláírás helye.

h, 2008-06-09 21:49 ColemanV

ColemanV képe

A tájleírás valóban szép, olyan mértékben alapos, hogy mire a végére értem nekem is agyamra ment a szél :D (aztán becsuktam az ablakot :P )
Tény, hogy hatásos ;)
.
Mikor szó volt az első festményről, már "leesett", hogy mi lesz a vége, de gondolom ez annak tudható be, hogy kicsit "tekenyakartan" gondolkodom, és elsőre soha nem a kézenfekvő megoldás jut eszembe :D
A végén örültem, hogy Te is úgy fejezted be, ahogy nekem is beugrott a lehetőség amiket a festmények témái kínáltak ;)
.
Gratula! ;)
---------------------------------
Minden hozzászólásod segítség,
Minden értékelésed öröm,
Minden örömöd megtiszteltetés. ;)
---------------------------------

h, 2008-06-09 22:03 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

Nagyon jó! Magával ragadó hangulatot sikerült teremtened, kellően bele tudtam élni magam, a lány átverésénél pedig - amikor felcsalta a bátyját - a fejemhez kaptam, és majdnem elszóltam magam. :)
Ami nem tetszett, az az, hogy a sok kettőspont és pontosvessző megakasztja az egyébként gördülékeny történetet. :(
A másik, hogy a csattanó nem esett le (nem tudom pontosan, mire gondolsz), és kivételesen meg is tudom fogalmazni a problémát: nem derül ki, hogy a madár leesése az emlékben történik (amikor még homokoznak), vagy valós időben, a férfi mellett, amíg az emléket idézi fel magában. (Utóbbira tippelek, de nyelvtanilag az előbbi jön ki.)
Voyant - csak nem a francia "látó" szóból? Bátorkodtam utánanézni. Cseles. :P
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

h, 2008-06-09 22:41 Creideiki

Creideiki képe

Igen, azok a fránya pontosvesszők. Bevallom még nem látom tiszta, mikor kell és mikor nem. Lásd lejjeb:)

Voyant - Látó
Claire - Tiszta
Tisztán látó

Egybe írva is használatos: Clairevoyant vagy az angolban Clairvoyant - látnok

-
Frappáns de tömör aláírás hel
-
Frappáns de tömör aláírás helye.

k, 2008-06-10 07:20 miyoku

miyoku képe

jajjjj, annyi8ra földhözragadt informatikus és fizikusok vagytok! ;)
pont az a lényeg, h nincs szájbarágós vége.
nem olvastok elég sci-fit, horrort, v mi van?
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

k, 2008-06-10 18:45 Creideiki

Creideiki képe

Én lenni közgazda, humán-reál érdeklődéssel, tágra nyitott bociszemekkel...ajánlani magamat.

EK: Adieu
-
Frappáns de tömör aláírás helye.

k, 2008-06-10 19:08 miyoku

miyoku képe

nem is neked szólt baby! :)
az avatárod amúgy egy csecsemő, v egy alian?
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

k, 2008-06-10 19:10 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Ide a novellával kapcsolatos véleményeket várom. Minden egyebet a fórumban beszéljetek meg! :)

k, 2008-06-10 20:21 Creideiki

Creideiki képe

Ő egy csillaggyermek...szóval mindkettő és egyik sem.:)
-
Frappáns de tömör aláírás helye.

sze, 2008-06-11 11:11 Sólyom László

Sólyom László képe

Tetszett a mű. Igényesen van megfogalmazva igaz a vége nagyon szomorú volt, de ez volt az igazi csattanó.
_________________________________________
Minden célon túl ott vár a következő.

cs, 2008-06-12 13:21 Aures

Aures képe

Gratulálok Creidiki!
Nagyon nagyon ütős novella, és ez leginkább a hangulatának tudható. Igényesen, szépen van megírva. A vége pedig borzongat.
Nekem valami olyasmi érzésem, volt, hogy a lány igazából... szóval én egy kicsit féltem tőle. :)
Amikor alkotott, arcára kiült a boldogság, a gyönyör (én ezt valahogy beteges vicsorgásnak láttam), holott a képein maga a pokol gyülekezett.
Jól gondolom, hogy alkotás közben pusztított? Ezért hullt le a madár az égből, mikor megalkotta a homokvárat? Ezért halt meg ő is?
Mégegyszer gratula!
_______________
Behunyom a szemem, hogy lássak.

cs, 2008-06-12 16:00 Creideiki

Creideiki képe

Húú, köszi szépen!

Ami a végét illeti: Mindenkinek az a vége, ami nekik lejöt...;)
-
Frappáns de tömör aláírás helye.

cs, 2008-06-12 16:13 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

De cseles, de cseles! Ha valóban ez volt a célod, azt tökéletesen elérted. ;) Mindenki felállította a maga változatát. :P
(EK: kuki. 8O)
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

cs, 2008-06-12 18:24 Creideiki

Creideiki képe

:D
-
Frappáns de tömör aláírás helye.

cs, 2008-06-12 19:26 Josy

Josy képe

Irigy vagyok, őszintén :)
Nagyon "ízlik" a környezet leírása, bár kicsit sok a franciából, szerintem idővel érzéketlenné teszi az olvasót, és vállrándítással átugrik rajta. Akkor meg minek?
A szükséges infók megfelelően időzítve, a belső érzelmek hitelesen ábrázolva.
Szóval, nem kezdő, az biztos.

A történetről: az eleje tán' kicsit elnyújtott, inkább a lány megőrülésének folyamtából szeretnék többet látni, a képek megfoganásáról, abból a sejtetős misztikumból, ahogy kentarur is írta.

Valami azonban sántít, és éppen emiatt nem ül annyira a vége:

Az első festmény megalkotásának időpontját és okát nem szükséges tudnunk, elég annyi, hogy pont ott és akkor jött elő a lányból az a látomás (mely egy később bekövetkező pusztítás kezdetét jelzi, ugye).

Azt viszont már igenis tudnunk kell, hogy Charles miért pont akkor és oda ment megemlékezni a húgáról. Ha már egy olyan fontos esemény zajlik le azon a napon, mint a világvége kezdete(he? :) ).
Nekem több motiváció kell egy évekkel ezelőtti homályos elhatározásnál.Bőven belefér egy álom, egy megérzés, egy túlvilági figyelmeztetés, ami aztán erre az útra ösztönzi a főhőst. Valami belső, kínzó érzés, hogy el KELL oda mennie, és éppen MOST. Hogy valami értelmet találjon testvére viselkedésére.

Esetleg: ha az öngyilkossággal és a Semmivel akartál a végitélet eljövetelének kezdetére utalni - s ezekkel motiválni a főhőst, hogy elinduljon a hegyre megemlékezni - , akkor viszont a festményekre a műben visszaszámlálásként kell tekintened, mely kezdődik a hegyen a Semmi képével, visszahátrál a szörnyű tombolásból egészen a lehulló madarakig és az erődből kilépő idegenig.
Ha ez lenne a lány halála előtti legutolsó kép, talán a régi környezet képe (és a hozzá kapcsolt új, baljós érzet) hitelesebben útjára indíthatná Charlest.

Összegezve: ez egy nagyon jó történet, nagyon jól megírva, amit simán elolvasnék egy újságban, csak pontosítanod kell magadban, hogy hogyan is akarsz eljutni a csattanóig. Ehhez visszafelé kell gondolkodnod.

Ha zagyvákolok, szóljatok, de ez a véleményem. :D

EK:MOND
_________________________
Gondolkodom, tehát ráérek.

cs, 2008-06-12 20:47 Creideiki

Creideiki képe

Köszi a véleményedet!

A francia dolgot muszáj volt ott hagynom, hiszen Franciaországban zajlik a történet, konkrét nevekkel stb.
Érdekes amit írsz, de szándékom szerint a hegytetőn festett, Charles-t ábrázoló kép volt az első és a Semmi az utolsó. Ráadásul visszafele is gondolkodtam, az utolsó két bekezdést írtam meg először...fene se tudja, most már - hogy annyit olvastam - nem tudok erre objektívan válaszolni. Mármint, hogy hogyan lenne jobb.

A motivációról: Érzésem szerint egy valamivel nagyobb terjedelmű írásban jobban ki lehetett volna bontani ezt is, illetve a képek születését. Amúgy talán mostani állapotában a dolgok sorsszerűségét sugallja a novi. Fel kellett mennie, mert meg kellett történnie. Megmondom őszintén, hogy ezt soha nem vettem volna bele, de így már némi hiányérzetem van...:)
-
Frappáns de tömör aláírás helye.

p, 2008-06-13 09:54 miyoku

miyoku képe

úgay jó ahogy van. kielégítőbb lenne, ha találnál benne egy olyan mondatot, h a srác úgy ébredt rteggel, h fel kell mennie a hegyre? szerintem nem. nyilván azért ment, mert menni akart, úgy érezte, h mennie kell! nyilván ha egy szereplő eszik a történetben, akkor azért csinálja, mert éhes. nem kell a szájbarágás!
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

cs, 2008-06-12 16:27 Kentaur

Kentaur képe

Atya világ!!!!
Eddig ez tetszik nekem a legjobban, és nem hiszem, hogy ezt megváltoztatja valami!
Oltárian jó! Pontosan az a sejtetősen misztikus amit imádok,és mégis lejön belőle minden, pedig semmi konkrétum ugye. 5*!!! (Másnak nem? Nem értem! Talán azért igen nekem, mert festegetek is....ehehhhh)
A tájleírás is gyönyörű, és amikor az első festményt írod le, szinte láttam magam elött és nagyon ütött.
----------------------------------------------------------------

"Az emberek néha belebotlanak az igazságba... Aztán fölállnak és továbbmennek."

p, 2008-06-13 09:55 miyoku

miyoku képe

detto
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

p, 2008-06-13 12:57 Josy

Josy képe

Persze, a környezet hiteles megteremtéséhez kellenek a francia elnevezések, ez remekül bevállt, de azért tulzásba se essünk. Elkezded a közepén sorolni a "puy"-okat, a sima mezei olvasó meg vakargatja a fejét, hogy mik is azok. Akkor valahogy utalj arra, hogy hegyek. Egyébként azok?

miyoku, teljesen igazad van azzal, hogy ha úgy érzi mennie kell, akkor mennie kell, de olvasóként tudni akarom, hogy miért érzi úgy, hogy mennie kell! Mint ahogy tudni akarom, Frodó miért dönt a gyűrű elcipelés mellett, Hasfelmetsző Jack-et mi vitte rá a gyilkolászásra, stb.

Ez szerintem fontos (nem a legfontosabb) kérdése a műnek, nem hasonlítható egy sima éhség ingerhez.

Ha csak simán megemlékezne a húgáról, mely pillanathoz nem kötődik semmilyen esemény, tényleg elég lenne egy hasraütés, hogy épp most, épp ott. De itt nem így van.

Az író maga előre kiemeli a hely és az idő jelentőségét az első festménnyel, mely azt ábrázolja, hogy pont akkor kezdődik a világpusztulás, mikor Charles felmegy a hegyre. - Tehát várunk valamilyen okot arra, hogy később miért is vállalkozik az utazásra. - Mely eseményt "aztán" a múltban megörőkít a húg. Aki talán azért csak a festés közben boldog, mert ha minél részletesebben addja vissza az eseményeket, talán megmentheti a bátyát. De ez sem egyértelmű.

Mindent összevetve, igen, boldogabb lennék, ha találnék egy modnatot, ami megmagyarázná nekem, miért éppen akkor és oda ment megemlékezni a húgára. :)

Remélem nem veszi senki kötözködésnek. Nagyon bejön a novella, de hogy tényleg rendesen üssön az a csattanó, az írónak határozottabbnak kell lennie a mű néhány mozzanatában.
________________________
Gondolkodom, tehát ráérek.