3/1 Script - Fürkészdarázs-effektus

Valami fülbemászó, mély, csodálatosan komponált zene szólt a háttérben, és a fülledt amazóniai éjszakában lengén öltözött nők táncoltak. Egészen kellemes ébredésnek bizonyult. A hold beragyogta az egész hegyoldalt, az őserdő kísérteties, vad szépsége leplezetlenül tárta magát elébe, kellemes, meleg, esti szellő sóhajként szakadt ki a fák sűrűjéből, körülzúgta a férfit, kisöpörve az álmot a fejéből.
Aztán ahogy fokozatosan kitisztultak a gondolatai, a zene inkább valami őrült kakofóniának tűnt, és bár a nők maradtak, a hozzájuk társuló kimázolt, sötét alakok megjelenése némileg rontott az összhatáson. Jeges borzongás futott végig a gerincén, ahogy a csalfán vigyorgó hold ezüstnyalábjai vademberi vonásokat világítottak meg, csontokból fűzött nyakláncokon, koponyákkal ékesíttet botokon, és borotvaéles dárdákon csillantak meg. Lőrinc megrázta a fejét, de nem változott a kép.
Amint észrevették, hogy felébredt, a bennszülöttek odasereglettek, és körülötte ugrálva kántálták barbár rigmusaikat. Már kezdett komolyan aggódni, és az sem javított a kedélyállapotán, amikor egy embernyi kondért akasztottak a közelben lobogó tábortűz fölé. Az istenekre, ő csak egy egyszerű botanikus volt!
Egy aszott, sámánforma öregember szökkent elé, és az arcába rikoltott: - Most te meghalni! – visította, Lőrinc kis híján elájult. No nem a félelemtől, hanem a vénség szájszagától. Elvágták a köteleit, és az öreg ismét megszólalt: – Gringó! Mit keresni mi vadászterületünk?
Lőrinc némi habozás után az igaz történet mellett döntött.
- Fürkészdarazsat... egy rovart. Megcsípi a másikat, és a szolgájává teszi. – A zene hirtelen elcsendesedett, és a bennszülöttek tágra nyílt szemmel bámulták, legalábbis azok, akik értették. A többiek meg azt a kettőt nézték. Az öreg hangjából szinte tisztelet csendült, amikor ismét hozzá szólt.
- És te tudni, hogyan utánozni rovar? – Beletelt pár pillanatába, amíg rájött, mire kíváncsi. A kondérra sandított, és úgy döntött, tudni fogja.
- Kutatom. Tudni fogom. – Az öreg boldogan vigyorgott, majd beleköpött a tenyerébe, és felé tartotta. Lőrinc viszolyogva utánozta, és belecsapott.
- Mantra.
- Lőrinc.
- Mennyi idő? – tudakolta a sámán.
- Este felé járhat… Vagy úgy! Egy hónapra lenne szükségem. Holdhónap, ő… hold – mutatott az égre, majd köröket rajzolt a kezével. – Megy körbe.
- Nap? Megkapni! Kapol egy nap, és mindenki falu segítni neked bármi – intett nagylelkűen. – Most nekikezdeni?
- A rovar ilyenkor már alszik, nem találnám meg.
- Akkor vegyél részt mulatság! Főfogás elmarad, mert mi életben hagyni téged, de gyere járni tánc, szívni pipa. – A sámán a tábortűz felé terelgette, és közben folyamatosan mesélt: – Mi lenni nagy varázslók. Bizony. Csak kevesen lenni mágusok, és másik törzs elszívni tőlünk varázslat, ha menni háború. És gringók is elszívni tőlünk varázslat. Talán te lenni kivétel, mert te lenni nekünk barát. Mert te adni nekünk fegyver, és vele majd mi uralni másik törzs! – Az öreg egy pipát vett elő, gondosan megtömködte, és rágyújtott. Megkínálta Lőrincet is, aki kicsit vonakodva bár, de elfogadta. Meglepetésére nem valami erős dohány volt benne, hanem kellemes, bódító hatású, kicsit kesernyés utóízzel.
- És most fogol látni varázslat, gringó! – Az öreg azzal maga elé tartotta a kezét, és behunyt szemmel mormolni kezdett. Vagy fél percig jártak az ajka, majd olyan mozdultatokat tett, mint egy karmester, és előre suhintott.
Egy tűzlabda lövellt ki a tenyeréből! A tábortűzbe vágódott, a lángoszlop vagy harminc méter magasra csapott fel. Lőrinc döbbenten bámulta, a pipája a földön landol, ha a szemfüles sámán nem kap utána. A vénség a szájába vette, és bölcs mosollyal mélyeket szortyogott.
- Most te jönni!
Lőrinc kételkedve nézett rá, de a többi kannibál is hevesen bólogatott, úgyhogy behunyta a szemét, és… Inkább kinyitotta, mert valamit a szájába dugtak, és meg akart bizonyosodni róla, hogy mi az. Megnyugodva szorította a fogai közé a pipát.
- Szívd magadba a föld energiáját! – utasította Mantra. Megszívta, de csak füst jött… aztán érezte a benne lakozó erőt, az egész bensője izzott ez energiától, a gyomrában valami elképesztő forróság fogant a semmiből… felrikoltott, és az erdő felé suhintott.
A lángcsóva bevilágította a fél hegyoldalt, hatalmas detonációban tűntette el a növényzetet, a helyén csak egy mély kráter maradt, körülötte pedig óriási fáklyákként lángoltak a fák. Mantra elismerően elbiggyesztette száját, majd varázslatba fogott. Először a lángoló fákat oltotta el egy alapos esőzéssel, majd Lőrinc szeme láttára visszanőtt a föld a kráter helyén. A földből facsemeték sarjadtak, amik aztán rohamosan nőni kezdtek. Lőrinc áhítattal figyelte, és mire szóra nyitotta a száját, elérték a környező faóriások magasságát.
Valaki karon ragadta, ő pedig hagyta magát a forgatagba sodródni. Egyszerre azon kapta magát, hogy a mulatság középpontjában együtt táncol a törzzsel, énekelnek, szinte egy másik dimenzióban érezte magát. Egy pillanatra felrémlett előtte az előző élete, az unalomban eltöltött tudósévei, beleborzongott a gondolatba.
A sámán időnként tűzmadarakat, sárkányokat idézett a fejük fölé, és néha egy-egy aranyszarvas vagy színpompás, gomolygó füst alkotta rinocérosz ügetett keresztül a tisztáson, közben pipáztak, mulattak…
Aztán megint filmszakadás. Másnap reggel egy nádkunyhóban ébredt, mellette egy karcsú, dús keblű fekete lány szuszogott. Borzasztóan fájt a feje, és bár szíve szerint még ágyban maradt volna, imbolygó léptekkel kitámolygott a sátorból. Üdvözölte a kunyhóik előtt pipázó harcosokat, s megcsóválta a fejét. Ezek a fickók talán csak a hadiösvényen és a feleségük karjaiban nem dohányoznak!
Neki viszont nagyon gyorsan találnia kellett valamit, amivel kielégíthette házigazdáit. Elővette a saját pipáját, és épp a saját dohánya után tapogatódzott, amikor rászállt egy darázs. Elmosolyodott. Egyszerre rádöbbent, miért sül be mások ellen a törzs mágiája, és arra is, miként adhat nekik zombikat.
Délután két harcossal és a sámánnal a másik törzs közelébe lopakodtak. Mindenki egy-egy pipát szorongatott a kezében, benne a fürkészdarázs összeőrölt darabkáival. A harcosok magukba szívták a darázs hatalmát, és hangtalanul az egyik, vadászni induló törzsbéli nyomába szegődtek.
Két fertályórával később boldogan tértek vissza a falujukba, ugyanis ahogy megsebezték a vadászt, valóban élőholttá változott! Igaz, hamar kiszenvedett, mert túl nagy sebet ejtettek rajta…
Lőrinc búcsút vett a falutól, bár Mantra még marasztalta volna egy kicsit, hogy legalább azt várja meg, ahogy lerohanják a másik falut. Inkább visszautasította, félt, hogy a végén mégis a kondérban végzi.
Kilométerekre járt a falutól, amikor elővette a saját pipáját. Ostoba indiánok! Még hogy mágia!
Megtömködte a pipát az ópiumos dohánnyal, majd leheveredett a fűbe vizualizálni valami nagyon szépet…

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

v, 2008-12-28 15:52 Eve Rigel

Eve Rigel képe

A sztori nem rossz, de hiányzik a közepe. Olybá tűnik, mintha előkaptál volna egy régi ötletet, kicsit leporoltad, és gyorsan rittyentettél belőle egy novellát, hogy túless az első feladaton.
Írástechnikailag nincs nagy gondod, de a központozás és a kommentelés szörnyű.
pl.:"- Fürkészdarazsat – az őslakosok nem éppen megfelelő angoltudása itt csődöt mondott. – Egy rovart. Megcsípi a másikat, és a szolgájává teszi – a zene hirtelen elcsendesedett, és a bennszülöttek tágra nyílt szemekkel bámulták, legalábbis, azok, akik értették. "
"- Fürkészdarazsat... egy rovart. Megcsípi a másikat, és a szolgájává teszi. – A zene hirtelen elcsendesedett, és a bennszülöttek tágra nyílt szemekkel bámulták, legalábbis, azok, akik értették."
Az első komment felesleges, mert honnan tudjuk, hogy az angoltudásuk csődöt mondott?
Bárki bármit mond, a "szemek" helyett "szem". (páros testrészeket egyes számban használunk)
A közepén a bemutatkozás kissé parodisztikusra sikeredett.
A főszereplőt először férfinak, majd botanikusnak nevezed akkor, amikor az olvsónak már tudnia kellene, hogy ki ő. Ez késői információ.
Azt sem tudjuk meg, miért kutakodik fürkészdarazsak után, és a végén sem értük az igazi csattanót.
Maga az ötlet nem rossz, de nem minősítem megoldottnak a feladatot.
A következőkre fordíts nagyobb figyelmet, mert nem az a lényeg itt, hogy végig száguldjunk a feladatokon, hanem az írás elsajátítása.
EK: Rezeg

v, 2008-12-28 16:06 Dom Wolf

Dom Wolf képe

Fúha, pont a csattanó nem tiszta, az lenne a lényege, hogy a benszülöttek végig ópiumot szívnak, úgy varázsolnak, vagyis azt hiszik, hogy varázsolnak (még az ópium ízének is utánanéztem), erre jön rá Lőrinc. Mivel a hadiösvényen nem pipáznak, ugyebár azért nem tudnak ott is varázsolni, így aztán jól átveri őket, hogy ott is beszívatja őket.
Amúgy a novella friss - büszke is voltam magamra, sosem írtam meg novellát két nap alatt - a fürkészdarazsakkal akartam amúgy is írni valamit, és aztán összekapcsoltam ezzel. Sajnos, ha mindent kifejtettem volna, olyan 10 000 karakterre nőtt volna... Következőnek értelmesebben választok témát.
_____________
Franciául ha úri társaságba kerülök, olaszul a nőkhöz szólok, németül gondolkodom, angolul a kutyáimmal ugatok. - (egy tábornok)
Magyarul? Írok...

v, 2008-12-28 16:40 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Javaslom, hogy olvasgasd el a többiek noválláihoz írt véleményeimet. Több helyen kifejtem, mennyire fontos, hogy a történet beleilleszkedjen az adott keretbe. Éppen azért különböző terjedelműek a feladtok, hogy megtanuljunk bánni a cselekménnyel. Már közhely, de ismét csak a cipő és a láb esetét tudom felhozni: akármennyire is szeretnénk, a negyvenes lábunkat nem tudjuk belepréselni a harminchatos cipőbe, mert nem leszünk képesek járni benne, és ezt más is észreveszi. Ugyanez igaz fordítva is: a harminchatos lábunk lötyögni fog a negyvenes cipőben és röhejesen nézünk ki benne. Hiába tetszik nekünk egy sztori, kár elrontani azzal, hogy az akarata ellenére belekényszerítjük egy kisebb keretbe. Várjuk meg a kedvezőbb alkalmat, amikor a legtöbbet kihozhatjuk a történetünkből.
Ez a történet valóban sokkal hosszabb, és rengeteg lehetőség rejlik benne. A közepét jobban kidolgozva ütős novellát lehetne írni belőle.

v, 2008-12-28 19:10 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
Dom, nem piszkálni akarlak, de nekem úgy rémlik, hogy az egyes feladatnak hegyvidéken kéne
játszódnia. Amit nagyon nem értek, az amazóniai benszülöttek miért szólítják gringónak a
formát? Amúgy az, hogy szívnak, viszont lejött :D

v, 2008-12-28 20:01 Dom Wolf

Dom Wolf képe

Gringó? Mert először indiánok voltak...
Amúgy van benne két hegyoldal utalás ;)
_____________
Franciául ha úri társaságba kerülök, olaszul a nőkhöz szólok, németül gondolkodom, angolul a kutyáimmal ugatok. - (egy tábornok)
Magyarul? Írok...

v, 2008-12-28 20:03 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
Oké :) .

v, 2008-12-28 20:15 miyoku

miyoku képe

ja, és hiányzik a hegy leírása. mert h a feladat kiírása szerint tájleírás is kell.
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

v, 2008-12-28 20:14 miyoku

miyoku képe

"leplezetlenül tárta magát elébe," ez nekem itt kicsit sántít
"A kondérra sandított, és úgy döntött, tudni fogja." ez jó!!! :)

"dohány volt benne, hanem kellemes, bódító hatása volt," volt, volt. bódító hatású
"egy pipát vont elő" vett elő (?)
"jártak az ajkai, " jujjj, a páros szerves móka közül az ajkai a legcsúnyább!
"majd visszaszelídült az alig másfél méteres valójába. " a visszaszelidült, és a valójában is furcsa
"landolt volna, ha a szemfüles sámán nem kap utána." landol, ha a ...
"kételkedve ránézett" nézett rá
"elbiggyesztette a száját," a nélkül
"kielégíthette a házigazdáit." a nélkül
"harcossal és a sámánnal " vessző
"Két fertályórával később boldogan tértek vissza a falujukba, ugyanis ahogy megsebezték, valóban élőholttá változott!" a kicsoda? nincs alany.
"vizuálni " vizualizálni
a hangulata ügyes, a poénok is ülnek, csak néhol zavarosak a mondataid.

- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

v, 2008-12-28 20:43 Dom Wolf

Dom Wolf képe

Köszi, javítottam!
Amúgy azt a pár soros szösszenetet szántam tájleírásnak, ami az elején van...
_____________
Franciául ha úri társaságba kerülök, olaszul a nőkhöz szólok, németül gondolkodom, angolul a kutyáimmal ugatok. - (egy tábornok)
Magyarul? Írok...

v, 2008-12-28 20:56 miyoku

miyoku képe

ja. de az csak zene, meg hold. :o
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

v, 2008-12-28 22:31 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

Szokásomhoz híven előbb hibalista, majd összegzés. Elnézést, ha valamit már mondtak.
*
„Egészen kellemes ébredésnek bizonyult” – kellemes, kellemes, szóismétlés
„kellemes, meleg esti szellő” – megint! Ez így nagyon csúnya.
„meleg esti szellő sóhajként” – nem mindegy, hogy „meleg esti” vagy „meleg, esti”. Nem az utóbbira gondoltál?
„kántálták a barbár rigmusaikat” – szerintem nem kell névelő
„Az istenekre, ú csak egy egyszerű” – ú? Hát ez egy betűvel arrébb ment…
„és az arcába rikoltott” – kettőspont, következő sor ezzel egy sorba.
„Elvágták a köteleit, és az öreg ismét megszólalt” – kettőspont.
„és a szolgájává teszi – a zene hirtelen” – helytelen központozás. „és a szolgájává teszi. – A zene hirtelen”
„tágra nyílt szemekkel bámulták” – páros szervek egyes számba! „tágra nyílt szemmel bámulták”
„legalábbis, azok” – nem kell vessző
„utánozni rovar? – beletelt pár pillanatába” – központozás! Nagybetű. „utánozni rovar? – Beletelt pár pillanatába”
„Tudni fogom – az öreg boldogan vigyorgott” – központozás! „Tudni fogom. – Az öreg boldogan vigyorgott”
„belecsapott a tenyerébe” – tenyerébe, tenyerébe, szóismétlés.
„Este felé járhat… vagy úgy!” – hármaspontnál két eset lehetséges: ha az előző folytatása (pl köhögés miatt megakad a szereplő), akkor kisbetű, de új mondatnál nagybetű. Szerintem itt űj mondatba kezd.
„Akkor vegyél részt mulatság.” – noha a sámán kicsit helytelenül beszél, azért megjegyezném itt halkan, hogy felszólító, felkiáltó és óhajtó mondatnál a magyar nyelvben mindig kötelező a felkiáltójel. Tehát itt is (felszólítás).
„szívni pipa – a sámán a tábortűz” – központozás! „szívni pipa. – A sámán a tábortűz”
„és közben folyamatosan mesélt. – Mi” – központozás: „és közben folyamatosan mesélt: – Mi”
„majd mi uralni másik törzs! – az öreg egy pipát vett elő” – központozás: „majd mi uralni másik törzs! – Az öreg egy pipát vett elő”
„Megkínálta Lőrincet is, kicsit vonakodva bár, de elfogadta.” – hiányolok egy kötőszót. „Megkínálta Lőrincet is, aki kicsit vonakodva bár, de elfogadta.”
„gringó! – az öreg azzal” – központozás: „gringó! – Az öreg azzal”
„vénség a szájába” – tátott szájjal, szájába, szóismétlés
„de csak füst jött… aztán” – itt is (és még később is) hármaspont után nagy kezdőbetű
„detonációban eltűntette a növényzetet” – tüntette el
„. Ezek a fickók talán csak a hadiösvényen, és a feleségük” – nem kell vessző
„Délután két harcossal, és a sámánnal a másik törzs” – nem kell vessző
„, amikor elővonta a saját pipáját.” – inkább elővette, nem?
*
Helyenként túl sok jelző, főleg az elején, és a leírásokban. Egy jó jelző csupán egymagában áll, egyedül, de az olyan, hogy minden más jelzőt helyettesít!
Olvasd el Eve központozásról szóló cikkét! Link: http://karcolat.hu/node/4730
Ezt úgy tudd, hogy még álmodból felébredve is! ;)
Gondolatjel! A párbeszédhez gondolatjel kell (a hosszabbik vízszintes vonal, általában ctrl-mínusszal lehet elővarázsolni). Ha jól sejtem, te mindenhova kötőjelet raktál (rövidebb vonal), és a word ímmel-ámmal megpróbálta ezt kijavítani.
Karakter! 5000 leütés volt a limit, a tiéd több mint 6800, ami az elfogadhatón is túlmutat! Word, eszközök/szavak száma menüpont alatt figyelemmel tudod kísérni a karaktereket. (Figyelem, a szóköz is mindig beleszámít!)
*
No, magáról a műről. A jó hír, hogy a történet kellemes, mosolygós. Nekem tetszett, és minden világos lett a végén. :) Jó poén! Valamint hogy általában a mondatfogalmazásokkal nem volt gond.
A rossz, hogy kicsit elnyújtott, és nem kifejezetten felel meg a feladatkiírásnak. Mi az az entitás, ami váratlanul felbukkan? A főszereplőről sem sokat tudtunk meg.
A kezdő hibák (főleg a központozás) fellelhetők, de remélhetőleg ezt gyorsan kinövöd.
A szerkesztőknek meg üzenem, hogy tegyék vissza a helyére a novit, mert megint átmászott a fantasy-ba!
További kellemes írást, olvasást!

___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

v, 2008-12-28 23:21 Dom Wolf

Dom Wolf képe

Köszönöm szépen, Norbi! (ide azt hiszem, kellett vessző...)
Átolvasom mihamarabb a központozást, mert sül a képemről a bőr, hogy még nem tettem meg.
Most hogy így listázom magamban, tulajdonképpen a kritériumok közül, maradéktalanul, egyet sem teljesítettem... Az entitásról annyit, úgy gondoltam, ez egy újhullámos zombi sztori lesz. Mivel a címszavak közt szerepelt az élőholt, lecsaptam rá, a fürkészdarazsak már hetek óta célkeresztben voltak. Csak aztán lekerült róla a hangsúly, és elmentem az ópium felé.
A fantasy miatt ismét csak lesunyom a fejem - másodszor küldtem el abba.
____________
Franciául ha úri társaságba kerülök, olaszul a nőkhöz szólok, németül gondolkodom, angolul a kutyáimmal ugatok. - (egy tábornok)
Magyarul? Írok...

h, 2008-12-29 21:07 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Helyre tettem... ugye? Most jó helyen van?
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

h, 2008-12-29 21:18 Dom Wolf

Dom Wolf képe

Köszi!
_____________
Franciául ha úri társaságba kerülök, olaszul a nőkhöz szólok, németül gondolkodom, angolul a kutyáimmal ugatok. - (egy tábornok)
Magyarul? Írok...

h, 2008-12-29 11:48 Kentaur

Kentaur képe

Hmmm... hát nem nagyon sikerült megfelelni a feladatnak, de talán a következő...
A halovány csattanó már mikor a pipába beleszív, akkor leesik.
Meglévő ötlet ritkán jó belepaszírozva valamibe. Érdemes a feladatokra koncentrálni írásnál, mert tényleg sokat segítenek! Hajrá!
----------------------------------------------------------------

"Az emberek néha belebotlanak az igazságba... Aztán fölállnak és továbbmennek."