3. script - Csak lőj le, kedvesem!

A kora reggeli nap szokatlanul élénk vörös fénye borítja be a hegyoldalt. A napsugarat baljós komorsággal megtörő hajnali köd véres permetként hullik a vidék hóval borított fenyveseire. Egyetlen madár köszönti a virradatot lomha füttyszóval, meg sem zavarva a természet mély, háborítatlan csendjét.
Aztán egy erős széllökés a friss havat elsöpörve szenvedés és kín hangjával telíti meg a völgyet. Előbb egy dörrenés, majd hamarosan egy elgyötört ordítás. A szél ahogy jött, úgy is távozik, tovább hordozva távoli üzenetét.

A déli verőfényben a hegyoldal sziklái közül két emberalak bontakozott ki. Tetőtől talpig vastag medvebunda védte őket a nagy hideg ellen. Hosszú szárú bőrcsizmájuk alatt hangosan ropogott a hó. Az őket körülvevő szikrázóan vakító fehérségben hunyorogva keresték az ellepett ösvényt.
Az egyik férfi hirtelen megtorpant. A másik annyira hozzászokott már a monoton meneteléshez, hogy észre sem vette lemaradó társát, csupán jó tizenöt lépés távolságban. Mikor végre feltűnt neki a dolog, hátrafordult.
- Mi az, Inook, miért álltál meg? - Törte meg a csendet az elöl haladó.
- Nekem ennyi elég volt, Jostein, nincs kedvem már ehhez - kiáltott vissza az Inooknak nevezett férfi.
- Ugyan már, hisz még nem lőttünk semmit - szólt Jostein, maga mellett lengetve vadászpuskáját, de mikor látta, hogy a másik nem reagál, tovább érvelt. - Ha most visszafordulunk, még az éjjel éhen halunk.
- Majd lövünk valamit útközben.
Jostein, mint akit zavart, hogy a hangjuktól zeng az egész fenyves, elfintorodott, majd tett pár lépést Inook felé.
- Mi a baj?
Ezt akár költői kérdésként is feltehette volna Jostein, tisztában volt vele, miért volt ennyire elkedvtelenedve Inook. Az indulás előtti éjjel, mint a többi vadász, a falu kocsmájában kívántak egymásnak szerencsét, mulatozással egybekötve. Másnap, kora hajnalban a falu szélén találták Sirit, a menyasszonyát - vérbe fagyva. Szíven lőtték. Jostein ezek után úgy gondolta, jobb, ha nem hagyja otthon barátját. Egy kiadós vadászat mindig is segített neki, akármilyen feldolgozni való problémája volt.
- Fél életünket ezen a hegyen töltjük - kezdett bele Inook. - Másfél napi járóföldnyire vagyunk a falutól. Napok múlva hazatérünk, egy hétre elég hússal, aztán pár nap múlva már megyünk is el ismét.
- Mire gondolsz? - vágott közbe Jostein.
- Minek kell ez az egész? Karaván jön minden héten, étellel felpakolva. Nem csak vadászatból lehet megélni. A faluban is mennyi mindent lehet csinálni... Ha azon az éjjelen ott lettem volna vele...
- Ezt te is tudod, hogy marhaság. Ne hibáztasd magad, a lehető legjobban bántál Sirivel.
Jostein, ahogy ezt kimondta, meg is fordult és elindult előre. Rosszul esett neki így látnia Inookot, mindig is határozott, jókedélyű ember volt.
Inook végre indult volna tovább, de akkor váratlanul valamiféle lágy suttogó hang szólalt meg. Mintha belülről hallotta volna, tisztán és ismerősen csengett. Őt szólította.
- Siri... - dadogta elképedve Inook.
- Mondtál valamit? - kiáltott hátra Jostein.
Inook nem válaszolt neki, csak a hangra koncentrált.
- Igen, én vagyok, édesem. Itt a fa mögött.
Inook reflexszerűen tekintett körbe, fáról fára nézve. Az egyik mellett valóban ott állt ő, aki mindennél fontosabb volt számára. Kékes ragyogás vonta be karcsú alakját, gyönyörű arcán sugárzó mosoly ült. Inook legszívesebben odaszaladt volna, hogy karjaiba zárja őt, de mintha meglepetésében gyökeret vetettek volna a lábai. Csak bámulta megigézve az előtte megelevenedő angyali teremtményt.
Majd egyszer csak Siri arca elkomorult, és hangja újra megszólalt Inook fejében, anélkül, hogy Siri ajkai mozogtak volna.
- Inook. Hatalmas kérés, tudom, de kérlek, bosszuld meg azt, amit velem tettek!
- Csak mondd meg, ki volt az!
- Ő... - jelentette ki kurtán Siri, és fejét a távolodó Jostein felé fordította.
Inook szíve egy pillanat alatt felugrott a torkába ennek hallatán. Hogy Jostein? Hogy az az ember, aki egy apró rezzenés nélkül gyalogolt vele már több, mint egy napja? Inook nem tudta mit higgyen. Megpróbált visszaemlékezni arra a napra. Valóban, mintha ő nem lett volna ott a többi vadásszal a kocsmában. De Inook mégsem tudta róla elképzelni, hogy ilyet tegyen.
- Lőj, édesem! - szólt bátorítóan Siri hangja.
Inook lassú mozdulattal felemelte puskáját, és célra tartotta. Izzadt tenyerében erősen remegett a fegyver.
- Lőj! Kérlek!
Mármár ijesztő tárgyilagossággal hangzott fel az utasítás Inook fejében. Forróság és düh öntötte el egész testét. Tudta, hogy amit tesz, helytelen. Mégis, valahogy megbabonázta őt Siri megjelenése, mintha már nem is ő maga lenne. Végül aztán szeméhez emelte a puskát, célzott és lőtt. Jostein teste tehetetlenül rogyott össze a hóban.

A hegyoldalt a lenyugvó nap sugarai festették meg. A távolban egy földön fekvő test fölött egy vörösen világító, homályos férfialak jelent meg. A szellem légiesen elszállt az egyik szikla irányába, ahol egy hasonlóan testetlen nőalak várta már őt.
- Látod, megmondtam! - mondta vidáman a nő. - Csak lőj le, kedvesem, és örökké egymáséi lehetünk.
És eltűntek a fenyves mélyén.

3
Te szavazatod: Nincs Átlag: 3 (1 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

v, 2008-06-15 18:30 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Tizenötödik…
1. A cím figyelemfelkeltő, érdekes.
2. A tagolás megfelelő.
3. A cselekmény jól indul a tájleírással, de túl sok jelzőt használsz. Az előzménynek szánt reggeli események összefolynak a jelen eseményeivel, amelyet mindenképpen el kellett volna különíteni egymástól. Akár úgy, hogy a szövegrész közé teszel három csillagot, akár úgy, hogy az előzményeket múlt időben írod.
A történetből azonnal megismerjük az előzményben szereplő lövés történetét, és hogy miért járja a havas erdőt a két szereplő. A motiváció azonban erőltetett. Ha valakinek lelövik a menyasszonyát nem fogja ott hagyni, és nem indul el vadászni. A megrázkódtatás túl nagy.
A párbeszéd túl magyarázkodásszagú. Az egyik szereplő olyasmiket mond a másiknak, melyeket mindketten tudnak, és melyeknek célja, hogy felvilágosítsák az olvasót. Nevezik „inas és szobalány” dialógusnak is.
”- Fél életünket ezen a hegyen töltjük - kezdett bele Inook. - Másfél napi járóföldnyire vagyunk a falutól. Napok múlva hazatérünk, egy hétre elég hússal, aztán pár nap múlva már megyünk is el ismét.”
A szituáció kissé erőltetett. Mintha csak azért hoztad volna a szereplőket a hegyek közé, hogy megtörténhessen, aminek meg kell…
Viszont a csattanó valóban csattan.
Nem az, hogy Inook a szellem kérésére lelőtte a barátját, hanem az, hogy ezt a lány eredendően így tervezte, Inookot csak eszközként használta a terve megvalósulásához. Kissé morbid megoldás a szerelmesek örökös együttlétére, de ezen felül kiváló ötlet a szerző részéről.
4. Túl sok jelzőt használsz.
Az ige és az igekötő használatával is van némi probléma.
” A kora reggeli nap szokatlanul élénk vörös fénye borítja be a hegyoldalt.”
„beborítja” Az igekötő akkor kerül az ige mögé, ha a jelentésében változás áll be.
A párbeszédnél túl sok kommentet használsz.
A történetben sok a túlzás.
” Ha most visszafordulunk, még az éjjel éhen halunk.”
Előbb fagynak meg, mint halnak éhen. Az ember étel nélkül 67 napig, víz nélkül 9 napig, levegő nélkül 5 percig bírja. Viszont ha a teste lehűl 30 fok celsius alá és tartósan ott marad, megfagy. (Majd Dora részletesebben is kifejti)
Ezt azért tartom lényegesnek, mert a történet hitelességéhez nagy részben hozzájárul, hogy ne írjunk hamis tényeket.
5. Egy-két központozási hiba, jó néhány helyesírási hiba, és furcsa, magyartalan mondatok.
6. A kiírásnak gyengén felel meg.

v, 2008-06-15 19:09 Fishbone

Fishbone képe

Köszönöm szépen a kritikát.
Azt kell, hogy mondjam, gyakorlatilag mindenben egyetértek veled, a szituációt és a párbeszédet én is erőltetettnek/gyengének éreztem, sajnos ez egyelőre így megy nekem, megpróbálom gyakorolni.
Abba, hogy inkább fognak fagy, mint éhhalált halni bizony bele sem gondoltam, ezen a nem csekély részleten úgy, ahogy van, átsiklottam. Gyakorlatilag valóban a csattanóra koncentráltam, a többi részét nem megfelelően dolgoztam ki.
Annyi kérdésem lenne, hogy el tudnád-e mondani, mely aspektusaiban nem felel meg a kiírásnak.
Köszi.
__________________
Egyszer élünk, egyszer élünk,
Egy gyalogot lecserélünk.

v, 2008-06-15 19:44 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Mondhatnám egy szóval: összességében.
Hiába voltak a történetben szereplők, játszódott hegyvidéken, bukkant fel egy szellem, nem volt meg a történetvezetés, a terjedelemhez illő karakterkidolgozás.
A szituációt azért hoztad létre, hogy eljuthass a végkifejletig.
Ez a történet sokkal hosszabb, mint amekkorát a keret elbírt. Becslésem szerint kb. 20 ezer karakterben lehetne jól megírni. Jóval előrébbről kezdve a sztorit, amelyből megismerhetnénk a szereplők egymáshoz való viszonyát, a közöttük rejtetten feszülő konfliktust, jobban érzékelhetnénk egy dráma előszelét.
A kiírásnak azért nem felelt meg, mert a történet a levegőben lóg. Nem novella, hanem egy nagyobb történet része.
Gondolom, hogy az idő rövidsége miatt kissé elkapkodtad.
De fel a fejjel! Nincs akkora vész, mint gondolnád. :)

v, 2008-06-15 20:01 Fishbone

Fishbone képe

Köszi, de nem vagyok csüggedt. Nem azért vagyok itt. :)
A kapkodást direkt nem is említettem volna, mint mentség, mert nem tudom egyelőre, hogy valóban amiatt lett-e ilyen, vagy esetleg mélyebben gyökerezik a probléma. Meg aztán milyen lenne, ha az időre fognám a dolgot, aztán egy idő múlva, ha a besűrített vizsgaprogram végre hajlanó lesz befejeződni, akkor sem lesz javulás. :D
(EK:CAKK)
__________________
Egyszer élünk, egyszer élünk,
Egy gyalogot lecserélünk.

v, 2008-06-15 21:20 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

Kicsit vitatkoznék Eve-el, ha nem gond (aztán egyikünk majd okosabb lesz a végén. :))
"„beborítja” Az igekötő akkor kerül az ige mögé, ha a jelentésében változás áll be."
Nem akkor, ha az, amit nyomatékosítani akarsz, nem a cselekvés/ige?
"A könyvet letették az asztalra." (Tehát nem vitték magukkal.)
"A könyvet asztalra tették le." (Tehát nem a kanapéra.)
Vagy én értettem félre, hogy miért baj az igekötő hátra kerülése a fenti novella esetében?
A szokatlan vöröst emeli ki (tehát most szokatlan vörös, és nem a megszokott sárgás fény borítja be).
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

v, 2008-06-15 22:05 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Megpróbálom megmagyarázni mire gondoltam.
Akkor kell egyben hagyni, amikor az igekötős ige új jelentése merőben eltér az alapigétől.
"A kora reggeli nap szokatlanul élénk vörös fénye borítja be a hegyoldalt."
Egy birtokos szerkezet után egy igekötős ige áll, majd egy helyhatározó.
A szerző azt akarta kifejezni, hogy a fény beborítja a hegyoldalt, vagyis nemcsak úgy elsiklik fölötte. Azonban az eredeti mondattal az jött le, hogy fény borítja be, és nem más.
A szerző szándékát alátámasztja a következő mondat:
"A napsugarat baljós komorsággal megtörő hajnali köd véres permetként hullik a vidék hóval borított fenyveseire."
A vörös permetként aláhulló fény borítja be, vagyis szinte fizikailag is érezhető, hogy a hegyoldal be van lepve vele.

v, 2008-06-15 22:20 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

Ah, értem, köszi! Így már tiszta.
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

v, 2008-06-15 22:26 Fishbone

Fishbone képe

Igen, azt hiszem én is értem.
(EK: ICIRI)
__________________
Egyszer élünk, egyszer élünk,
Egy gyalogot lecserélünk.

v, 2008-06-15 20:43 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

No!
"tovább érvelt." Ide szerintem a kettőspont jobban passzol. (Mivel a következő mondat kommentje, csak előre került.)
"Inook nem válaszolt neki, csak a hangra koncentrált.
- Igen, én vagyok, édesem. Itt a fa mögött." - ide kéne komment, mert így azt lehet hinni, Inook mondta.
A hibákat Eve már leírta, ami engem a leginkább zavart, az a "Ha valakinek lelövik a menyasszonyát..." stb., illetve hogy miért indítasz jelen idejű leírással? A jelző is már túlontúl sok, főleg az elején.
Az alapötlet és a csattanó viszont zseniális, ahhoz nagyon gratula!
Összeségében 3-3.5, a hibák sajnos nagyon visszahúzzák. Igen, nagyon jó a csattanó (jah és a címre is felkaptam a fejem, az tetszett ;)), de a körítés lehetett volna csiszoltabb...
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

v, 2008-06-15 22:25 Fishbone

Fishbone képe

Te: Miért indítasz jelen idejű leírással?
Én: El kell, hogy mondjam neked, erre bizony nem tudok válaszolni. Leginkább azért nem, mert ugyanezt a kérdést én is feltettem magamnak. A jó az egészben az, hogy midnezen dilemmám már a beküldés előtt is fennállt. :)
Köszi neked is a helyesbítéseket/véleményeket.
__________________
Egyszer élünk, egyszer élünk,
Egy gyalogot lecserélünk.

h, 2008-06-16 18:05 Kentaur

Kentaur képe

Máshol is van, hogy nem tiszta kire gondolsz a már említetten kívül:"Rosszul esett neki így látnia Inookot, mindig is határozott, jókedélyű ember volt."
Ki volt jókedélyű?
Persze Inookra gondol így Jostein, de ez így olyan, mintha Jostein lenne határozott és jókedélyű...kéne egy "aki" bele. :roll:
Kicsit összefolyik az egész, de ezt már mondták, a csattanó ütős, a cím meg nagyon frappáns. Az egész hatása egy picit szájbarágós, de azért kellemes kis írás.

----------------------------------------------------------------

"Az emberek néha belebotlanak az igazságba... Aztán fölállnak és továbbmennek."