3/1. script - gwalker

A gonosz, odafent

– Miért van az, hogy a gonosz lelkek mindég valami fene meredek hegy legtetején gyülekeznek? A kórság állna a pogány belükbe, hogy pont a Cserhát legmagasabb pontját nézték ki maguknak. Lehetnének valahol az Alföld rónaságán is boszorkányok, táltosok, rémek... de nem, nekik pont odafent kellett tanyát verni! – ekképpen zsörtölődött Ignáciusz uram; Kálmán királyunk, és III. Kelemen ellenpápa felkent boszorkányvadásza, miközben a szandai korcsma felé haladt, az igencsak emberes kaptatón. Talpát véresre törte a néhány napja vásárolt lábbeli, köpenye poros, és istállószagú volt. Csatos kalpagját mélyen a fejébe húzta, hogy a csípős őszi szél rá ne hozza a gebulát, és folyton-folyvást hatalmas, hátára szerszámozott hóhérpallosát igazgatta. A szegedi püspök adománya volt ez a nagyszerű kard, mely sok eretneket a másvilágra segített már. A vadásznak azonban inkább teher ez, mint jutalom. Csatákban sok hasznát nem vette, de egyházi méltóságtól kapta, mégsem hajíthatta a Dunába... így hát cipelte.
Napcserzette, öreg arcán könnyek folytak végig, amiket a szürkület metsző hidege csalt elő. Mint rendesen, most is sálat tekert arca elé, mert az orra is könnyen megnedvesedett ebben a cudar időben. Szitkozódása lassan elmaradt, és felváltotta a fújtatás, majd az egyre gyakoribb pihenők: a hegyoldali ösvény meredek és csúszós, ő pedig vén, mint az országút.
Setét, öreg este volt már, mire a Csorba Fokoshoz címzett fogadóba érkezett. Odabent nem égett világ, ezért bekiáltott:
– Akad-é aki szállást adna egy megfáradt vándornak? – Közben lemálházta hátáról a hatalmas kardot, és holmijait.
Odabent mozgolódás támadt, majd kisvártatva egy gyertya fényét lehetett sejteni az ökörhólyag ablakok mögött.
– Attól függ, ki kérdezi! – jött a válasz – Mert ha rabló, betyár, vagy hasonló szerzet vagy, jobban teszed ha elkotródsz, de íziben, mert különben rád eresztem a kutyákat!
– Nem hallok semmiféle kutyát, fogadós uram! – nevetett fel Ignáciusz. – Azonban megnyugodhatsz, nem holmi eltévelyedett lélek zörgeti korcsmád ajtaját. Pap lennék, abból a vándor fajtából.
Odabent barátságos meleg, és gyantaszag fogadta a vendéget. A kocsmáros hálóruhában volt, lökött pár hasáb fát a tűzre. Hosszas unszolásra a pincegádor kulcsát is odaadta Ignáciusznak – azzal a feltétellel, hogy reggel elszámolnak a fogyasztásról. Hitelbe ő bizony nem ad semmit, még az élő egyháznak sem!
A pap egy fertályórát üldögélt a kandalló mellett, és nézte a hamvadó parazsat. Mikor kellően átmelegedett, a pince felé vette az irányt. A kert hátuljában, a szandai hegy oldalából nyílott a gádor. Nem volt már új vájat, István királyunk idejéből maradhatott, talán még korábbról. A kulcs kattant a zárban, és kinyílt a vaskos akácfa ajtó. A gyertya lángja megmunkált kőfalat és lépcsőt világított meg; lentebb asztalt állott, és szék. A falak mellett hordók sorakoztak számolatlan. Tölgy, eper és cser; aprótól egészen a többakós óriásokig. A falba vájt üregekben pedig palackos borok lapultak.
Ignáciusz találomra kiválasztott egy üveget, a gyertya fénye felé fordította. Sötétvörös meggybor volt benne. Feltörte a viaszdugót, töltött a kupába, és ivott – egész este.

A késő őszi hajnal az erdő szélén érte Ignáciuszt. Ködfátyol borította a pilisi tájat. A csupasz fák alatti avar takaró dértől csillogott, a bokrok ágai között megdermedt az ökörnyál. A hófelhők ólomszürke lepelként feszültek az égboltra, hasuk súrolta a hágók tetejét. Csak sejteni lehetett mögöttük a holdat.
A pap feltápászkodott a földről. Csontig fagyott, izmai alig engedelmeskedtek akaratának. Gyomra émelygett a töméntelen italtól, szeme előtt összemosódott a ködös erdő. Félig öntudatlanul támolygott el a fogadóig, és rászédült a lóitató melletti padra.

– Odakint találtam rá a lócán – újságolta a kocsmáros reggeli közben feleségének – Szinte minden meggyborunkat megitta – vigyorgott. Gajacsos kezével szétnyomkodta a sült kolbászt a tányérján, majd csámcsogva tömte fogatlan szájába. A kandalló előtt fekvő alakra mutatott.
– Papok. Megisznak mindent. Rákapnak a miseborra, aztán nincs megállás! – tódított az asszony, és ő is leült az durván faragott asztalhoz. Evés közben unottan nézték Ignáciuszt, majd a kocsmáros elkezdte ráncolni a homlokát, és félig felemelkedett ültéből.
– Valami mozog a ruhája alatt, te asszony. – suttogta. Óvatosan felállt, kést ragadott, a földön heverő alakhoz lépett. Kihajtotta a pap kabátját, a ruha belső részéből egy kisebb zsákot emelt ki. Letette az asztalra, majd percekig értetlenül nézte a néha itt, néha ott dudorodó vásznat.
– Keltsd fel a papot! – szólt végül a feleségének.

Késő délután volt, mire visszatért az élet Ignáciuszba. Rumos teát szürcsölt, és a füléhez forró, sós rongyot szorított. A fogadósnak, és családjának magyarázott:
– Ezt a finom szerkezetet maga Boriatti órásmester készítette – megjátszott fensőbb rendűséggel nézte a tátott szájjal figyelő embereket – jelzi, ha gonosz ólálkodik a közelben. – bontotta ki a zsákot.
A viaszkos vászon egy varázsszert rejtett. Aranyszínű fogaskerekek, áttételek, pörgettyűk, mindenféle-fajta rugók, emelentyűk és karocskák sokaságából állt a gömb alakú tárgy. A pap megforgatta az asztalon, és a tetején levő nyílhegy mindig egy irányba mutatott.
– Ez azt jelenti atyám – kérdezte a fogadós – hogy a gonosz abban az irányban van? - fészkelődött idegesen.
– Pontosan! - vágta rá a boszorkány vadász – Mégpedig elég közel. Jobb lesz ha felkészülünk a manifesztációra.
A fogadósné a szájához kapta a kezét, és a sírós szájú gyerekeket beterelte a hátsó szobába. Magukra zárta az ajtót.
– A mani... micsodára? - csodálkozott a férfi, és a kést a keze ügyébe helyezte.

A válasz a bejárat felől jött. A tölgyfa ajtó szilánkokra törve repült szét a helyiségben. A sápadt holdfény és a por, egy különös alakot rajzolt körbe. Valaha harcos lehetett, most ruhái földes cafatokban lógtak ösztövér testéről. Vértelen, sárgás bőre foltokban hiányzott; látni engedte a csontjaihoz tapadt, összeszáradt belső szerveit. Háta mögött megelevenedett halottak tucatjai álltak: a szandai vár régen halott védői. Az elől álló rém feje oldalra billent, szája néma parancsra nyílott. Társai elősereglettek mögüle, és berontottak fogadóba.
Ignáciusz megropogtatta csontjait, felvette a kandalló mellé támasztott kardját. A kocsmáros kitörte a lóca lábát, és bebújt az asztal alá.
– Akkor, Isten nevében! – vetett keresztet Ignáciusz – Kezdődjön a tánc! – és a holtakra vetette magát.

A szandai vár fiatornyának ablakában vörös fény parázslott. Odabentről beszéd hangjai szűrődtek ki.
– Hogy állunk odalent? – kérdezte a kísértet király.
– Elhanyagolhatóak a veszteségek. – válaszolta a kristálygömbjét fürkésző vámpír.
– A pap. Veszélyt jelent ránk? – hajolt a vérszopóhoz a várúr.
– Nem uram. A fogadós mérget kevert a meggyborba. Nemsokára megteszi a hatását. - vigyorgott.
– Csak győzzük kivárni, nem szeretek csalódni. – húzta el a száját a félelem ura.

5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 5 (2 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

p, 2008-12-19 07:59 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Valóban túllépted a keretet, de nem vészesen.
A történet érdekes, szívesen olvastam volna még tovább. Olybá tűnt, mintha egy nagyobb mű része lenne, de megfelel a kiírásnak.
A nyelvezete kellemes, néhány kisebb hibát leszámítva nincs különösebb gond a stilisztikával.
Amire figyelned kell:
Jobban kell tagolnod a szöveget, amikor váltogatod a helyszínt és a nézőpontot. Válaszd el valamiképpen a különálló szakaszokat!
Ügyelj a formázásra! Kényszerített sortörést ne alkalmazz folyamatos szövegben, mert nem tudod beállítani a behúzást, csak akkor, ha entert nyomsz, vagyis új szakaszba kezdesz. Ez itt nem látszik, de egyéb dokumentumokban fontos.
Néhány észrevétel:
” valami fene meredek hegy legtetején”
Ha csak lehet, kerüljük a mekegő nyelveztet!
” kocsmáros elkezdte ráncolni a homlokát”
„ráncolni kezdte” (kerüljük a felesleges igekötőket)
” A pap. Veszélyt jelent ránk? – hajolt a vérszopóhoz a várúr.”
„– A pap… veszélyt jelent ránk?...”
Általában az első mondat után tesszük az első kommentet párbeszédeknél. Itt túl rövid az első mondat, ezért, hogy a szövegkép jobb legyen, használhatunk három pontot, ezzel élőbbé tesszük a párbeszédet.
” avar takaró”
„avartakaró”
” fensőbb rendűséggel”
„fennsőbbrendűséggel”
” boszorkány vadász”
„boszorkányvadász”
Ügyelj a központozásra!
” Lehetnének valahol az Alföld rónaságán is boszorkányok, táltosok, rémek... de nem, nekik pont odafent kellett tanyát verni! – ekképpen zsörtölődött Ignáciusz uram…”
„…odafent kellett tanyát verni! – Ekképpen zsörtölődött…”
”– Valami mozog a ruhája alatt, te asszony. – suttogta.”
„…te asszony – suttogta.” (nem kell pont a gondolatjel elé)
”– Ezt a finom szerkezetet maga Boriatti órásmester készítette – megjátszott fensőbb rendűséggel nézte a tátott szájjal figyelő embereket – jelzi, ha gonosz ólálkodik a közelben. – bontotta ki a zsákot. (nagyon zavaros így a mondat)
– Ezt a finom szerkezetet maga Boriatti órásmester készítette. – Megjátszott fensőbbrendűséggel nézte a tátott szájjal figyelő embereket, miközben kibontotta a zsákot. – Jelzi, ha gonosz ólálkodik a közelben.”
”– Akkor, Isten nevében! – vetett keresztet Ignáciusz – Kezdődjön a tánc! – és a holtakra vetette magát.”
„– Akkor, Isten nevében! – vetett keresztet Ignáciusz. – Kezdődjön a tánc! – És a holtakra vetette magát.”
”– Nem uram. A fogadós mérget kevert a meggyborba. Nemsokára megteszi a hatását. - vigyorgott.
– Csak győzzük kivárni, nem szeretek csalódni. – húzta el a száját a félelem ura.”

Ezekben a mondatokban sem kell pont a második gondolatjelek elé. (igével folytatódik a mondat)
Egyelőre ennyi… a cincálást meghagyom a többieknek.
Gratulálok, az első feladatot remekül oldottad meg!

p, 2008-12-19 11:59 gwalker

gwalker képe

A helyzet az, hogy a történetet folytattam tovább, de azzal már nagyon átléptem volna a keretet :)
---------------------------
Hot sun, global fun
Needed action, start to run.

p, 2008-12-19 08:30 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
Hiányzik a végéről a csattanó, de amúgy nem rossz - nagyon jó, olvasmányos stílusban írsz,
az egyszer biztos. Nekem tetszett. Hibákat Hantos úrfi biztos prezentálja majd, ha vannak...

p, 2008-12-19 08:39 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Néhányat én is prezentáltam. :)

p, 2008-12-19 08:42 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
Nos, akkor rosszul fogalmaztam - feltéve, hogy maradtak egyáltalán hibák... :)

p, 2008-12-19 09:07 Kentaur

Kentaur képe

Cincálás, és vélemény :-)
"...miközben a szandai korcsma felé haladt, az igencsak emberes kaptatón."- kicsit hosszú ez a mondat, és az utolsó vessző szerintem nem kell.
"Talpát véresre törte a néhány napja vásárolt lábbeli, köpenye poros, és istállószagú volt."
"Szitkozódása lassan elmaradt, és felváltotta a fújtatás, majd az egyre gyakoribb pihenők"
"A pap egy fertályórát üldögélt a kandalló mellett, és nézte a hamvadó parazsat." "A kulcs kattant a zárban, és kinyílt a vaskos akácfa ajtó." "Mikor kellően átmelegedett, a pince felé vette az irányt." "Ignáciusz találomra kiválasztott egy üveget, a gyertya fénye felé fordította." +és
No, én nem vagyok vesszőszakértő, úgyhogy nem etalon, amit mondok, de kell az a vessző mindig az és elé?
Valaki árulja el!

"– Attól függ, ki kérdezi! – jött a válasz – Mert ha rabló, betyár, vagy hasonló szerzet vagy, jobban teszed ha elkotródsz, de íziben, mert különben rád eresztem a kutyákat!" válasz-után pontocska."– Pontosan! - vágta rá a boszorkány vadász – Mégpedig elég közel. "-itt is lemaradt.
"– Csak győzzük kivárni, nem szeretek csalódni. – húzta el a száját a félelem ura."-itt meg nem kell.
"– Ezt a finom szerkezetet maga Boriatti órásmester készítette – megjátszott fensőbb rendűséggel nézte a tátott szájjal figyelő embereket – jelzi, ha gonosz ólálkodik a közelben. – bontotta ki a zsákot." ...- nézte megjátszott... -pont nem kell a végén.
"– Ez azt jelenti atyám – kérdezte a fogadós – hogy a gonosz abban az irányban van? - fészkelődött idegesen."
- kérdezte a fogadós -, hogy
"– Akkor, Isten nevében! – vetett keresztet Ignáciusz – Kezdődjön a tánc! – és a holtakra vetette magát." Ignáciusz. - ...
"– Elhanyagolhatóak a veszteségek. – válaszolta a kristálygömbjét fürkésző vámpír."- itt nem kell.
"– Nem uram. A fogadós mérget kevert a meggyborba. Nemsokára megteszi a hatását. - vigyorgott."-itt se + ki vigyorgott? Ha már...

Na ez egy nagyon jó hangulatú, príma megoldás!
A csattanó kissé érthetetlen, de a korhű hangulat mindenért kárpótol! Az egyszerűen fantasztikus, a stílus is nagyon jó, a karakterek is, úgyhogy néhány elhanyagolható hibán kívül, ami talán inkább figyelmetlenségből ered nagyon jó lett!
Részemről 4,5. de ugye fölfelé kerekítünk... :-)

----------------------------------------------------------------

"Az emberek néha belebotlanak az igazságba... Aztán fölállnak és továbbmennek."

p, 2008-12-19 17:43 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Az és elé akkor kell vessző, ha tagmondatot válasz el, és nem azonos szerepű mondatrészeket. :)
"Talpát véresre törte a néhány napja vásárolt lábbeli, köpenye poros, és istállószagú volt." - itt nem kell
"Szitkozódása lassan elmaradt, és felváltotta a fújtatás, majd az egyre gyakoribb pihenők" - Mivel mindkét ige saját vonzattal rendelkezik, melyek nem azonosok, kell a vessző. (Bár magyartalan a mondat.)
"A pap egy fertályórát üldögélt a kandalló mellett, és nézte a hamvadó parazsat." - Az első állítmánynak nincs vonzata, a másodiknak van... időrendiség sincs... én mégis azt mondom, kell a vessző.
"A kulcs kattant a zárban, és kinyílt a vaskos akácfa ajtó." - Nincs saját vonzatuk az állítmányoknak (az a kötelező bővítmény, bővítményük ettől még lehet), azonban az alanyok nem egyeznek, ettől két tagmondat lesz, vagyis kell a vessző. (Csak akkor feltételezhetünk mellérendelést, ha az alany azonos!)
"Mikor kellően átmelegedett, a pince felé vette az irányt."" - Egyszerű időhatározói alárendelés. :) Mikor kelleően átmelegedett, akkor...
"Ignáciusz találomra kiválasztott egy üveget, a gyertya fénye felé fordította." - Nincs kötőszó, kell a vessző, akármi is lenne kötőszavas esetben. :) (Elvégre két állítmány van.) Egyébként kötőszónál nem kéne vessző (egy alany, közös vonzat).
Kimerítő volt? (Igen, csinálom a cikket...) (Ha valamit elrontottam, szóljatok.)
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

p, 2008-12-19 09:14 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
Jobban belegondolva szerintem is megérdemel egy ötöst, mert csakugyan
elképesztően jó stílusban van megírva. Kentaurnak igaza van, én is adok rá egy ötöst!

p, 2008-12-19 10:39 Josy

Josy képe

A nyelvezet hiteles, megalapozza a történet hangulatát, könnyedén repít minket abba a korba; a környezetleírások sziporkáznak.

De: az "Ignáciusz uram; Kálmán királyunk" mondat egy jelenlévő mesélőt feltételez, az elején még kerestem is egy szolgát, ministrásfiút, aki elbeszéli a történetet, de sehol :) Ezen szerintem javíts.
_________________________
Gondolkodom, tehát ráérek.

p, 2008-12-19 11:14 Creideiki

Creideiki képe

Húú jogos, ezt én is le akartam írni...
-----------------------------------------------------------------
http://creideiki.sfblogs.net

p, 2008-12-19 09:55 Creideiki

Creideiki képe

Hát én a végét nem értettem. Illetve értettem, csak nem láttam értelmét...mint végepoén.
Kicsit kiegyensúlyozatlannak érzem a sztorit. A történet kb. 60%-a felvezetés addig, míg jönnek a holtak. Nálam ez eléggé aránytalan, ritmustala. A viszonylag sótlan csattanó és ez kicsit lerontották a végét.
Az atmoszférát nagyon ügyesen érzékeltetted, jók a nyelvi eszközök is! Ráadásul vagy nagy értője vagy a témának vagy nem sajnáltál utána nézni sok mindennek:
Hogy tanuljak is valamit: Mi az a
-gebula
-gádor
-gajacs

Ami engem mindig nagyon zavar: földrajzi hibák. Azért baj, mert engem pl. totálisan megakaszt és teljesen kizökkenek. Ezekre figyeljünk! (Maggothot is lecsesztem emiatt...:) )

Konkrétan: Szanda a Cserhátban van, az elején írod is, utána meg Pilist említesz a végén.

"A hófelhők ólomszürke lepelként feszültek az égboltra, hasuk súrolta a hágók tetejét." - a hágók azok elvileg völgyben vannak, nem?

Nálam ez négyes, legfőképpen a vége miatt. Stílusosztályzat ötös lenne.
-----------------------------------------------------------------
http://creideiki.sfblogs.net

p, 2008-12-19 11:45 gwalker

gwalker képe

Köszönöm a kritikákat, igyekszem gyorsan javítani. Tegnap Bloody Dora átküldte Eve központozásos cikkeit, az is nagy segítség lesz.

Valóban a Cserhátban van a vár. Mi járhatott a fejemben, amikor Pilist írtam, fogalmam sincs :D

Gebula - Leginkább a Felvidéken és az ország déli részén használják. Megfázásos megbetegedések összefoglaló szava.

Gádor - Én úgy tudom, hogy járatot, lejárót jelent.

Gajacs - Göcsörtös, csomós, dudoros. Van egy olyan betegség, talán a köszvény, amitől ilyen lesz az ember keze, lába.

p, 2008-12-19 12:52 Creideiki

Creideiki képe

Ok. Köszi!
-----------------------------------------------------------------
http://creideiki.sfblogs.net

p, 2008-12-19 21:13 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

Szokásomhoz hűen előbb cincálás, kötekedés és egyéb megjegyzések, végén összegzés.
Elnézést, ha valamit már mondtak az alábbiak közül.
*
Majd 7000 karakter… Irgumburgum.
„A kórság állna a pogány belükbe, hogy pont a Cserhát legmagasabb pontját nézték ki maguknak.” – felkiáltás után kötelező a felkiáltójel.
„ekképpen zsörtölődött Ignáciusz” – központozás! Nagy kezdőbetű, plusz ezt a kommentet lehet hogy előrébb kellett volna vinni, az első tagmondathoz.
„korcsma felé haladt, az igencsak emberes kaptatón” – nem kell vessző.
„köpenye poros, és istállószagú volt” – ide se kell vessző.
„, és folyton-folyvást hatalmas” – névelő: a hatalmas [pallosát]
„sok eretneket a másvilágra segített már” – segített már a másvilágra
„Dunába... így hát cipelte.” – hármaspont után ha a mondat nem kötődik az előzőhöz, új mondatnak számít, és nagybetű.
„égett világ, ezért bekiáltott:
– Akad-é aki” – központozás: egy sorba
„– Akad-é aki szállást” – vessző: „– Akad-é [olyan], aki szállást”
„lemálházta hátáról a hatalmas kardot, és holmijait” – névelők: „lemálházta a hátáról a hatalmas kardot, és a holmijait”
„ki kérdezi! – jött a válasz” – végére pont.
„jobban teszed ha elkotródsz” – vessző
„barátságos meleg, és gyantaszag” – nem kell vessző
„egy üveget, a gyertya fénye felé fordította. Sötétvörös meggybor volt benne.” – wow, ezt kizárólag a színéből megmondta?
„alatti avar takaró” – avartakaró egybe?
„reggeli közben feleségének” – névelő: a feleségének. Végére pont.
„– Papok.” – felkiáltás, felkiáltójel.
„tódított az asszony” – komment előre, első tagmondathoz!
„is leült az durván faragott” – a durván
„te asszony. – suttogta” – központozás, nem kell pont.
„A fogadósnak, és családjának magyarázott:
– Ezt a finom” – közp, egysorba
„– Ezt a finom szerkezetet maga Boriatti órásmester készítette – megjátszott fensőbb rendűséggel nézte a tátott szájjal figyelő embereket – jelzi, ha gonosz ólálkodik a közelben. – bontotta ki a zsákot.” – helyesen:
„– Ezt a finom szerkezetet maga Boriatti órásmester készítette. – Megjátszott fensőbbrendűséggel nézte a tátott szájjal figyelő embereket. – Jelzi, ha gonosz ólálkodik a közelben – bontotta ki a zsákot.”
„– Ez azt jelenti atyám – kérdezte a fogadós – hogy a gonosz abban az irányban van? - fészkelődött idegesen.” – megszólításhoz vessző, később megint vessző, végén gondolatjel, nem kötőjel:
„– Ez azt jelenti, atyám – kérdezte a fogadós –, hogy a gonosz abban az irányban van? – fészkelődött idegesen.”
„– Pontosan! - vágta rá a boszorkány vadász – Mégpedig elég közel.” – gondolatjel, egybe, pont:
„– Pontosan! – vágta rá a boszorkányvadász. – Mégpedig elég közel.”
„. Jobb lesz ha” – vessző.
„– A mani... micsodára? - csodálkozott a férfi” – gondolatjel.
„A válasz a bejárat felől jött.” – itt miért van sorkihagyás?
„holdfény és a por, egy különös alakot rajzolt körbe” – nem kell vessző.
„– Akkor, Isten nevében! – vetett keresztet Ignáciusz – Kezdődjön a tánc! – és a holtakra vetette magát.” – központozás. Helyesen:
„– Akkor, Isten nevében! – vetett keresztet Ignáciusz. – Kezdődjön a tánc! – És a holtakra vetette magát.”
„Elhanyagolhatóak a veszteségek. – válaszolta” – nem kell pont.
„– A pap. Veszélyt jelent ránk?” – nem inkább: „– A pap veszélyt jelent ránk?”
„Nem uram.” – megszólítás, vessző.
„Nemsokára megteszi a hatását. - vigyorgott.” – gondolatjel, központozás: „Nemsokára megteszi a hatását – vigyorgott.”
„Csak győzzük kivárni, nem szeretek csalódni. – húzta” – felszólítás, tehát felkiáltójel (a központozás miatt egyébként sem kéne pont) „Csak győzzük kivárni, nem szeretek csalódni! – húzta”
*
Érdekes írás, tetszik a témaválasztás. Jól áll neki a kissé régies szóhasználat.
Túl koránról indítod, miért nem lehetne a kocsmától? Tudom, akkor nem lenne benne a kiírásban megkövetelt domboldal, meg tájleírás, de a novellacselekmény ezt követelné meg. (És akkor a keretben is benne lenne…)
A stílus jó, a szabályokat még tanulnod kell, elsősorban a központozásét (lásd Eve cikke).
További jó scriptmunkát!

___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."