3/1. script. - Éji meglepetések

Fátyolos, sötét éjszaka volt. A hold játszi fénye, a szürke felhők közt itt-ott beszűrődve csillant fel a havas tájon. Zord szél kószált a hegyek fenyvesei közt, meg-meglebbentve néhány ezüstösen csillogó ágat. Egy kis ház állt magányosan a domboldalon, csak egy taposott út társult hozzá, jelezve az ember nyomát ezen a fagyos vidéken. Látszólag minden békés és nyugodt volt. De az éjszaka csendes idillje nem maradt sokáig háborítatlan. Egy nő rikoltásai zavarták fel a környéket. Zokogva rohant a kis ház kopott ajtajához, szüntelenül ordítozva: – Segítség! Kérem, segítsenek! – Ütni kezdte öklével az ajtót. Vörös haja folyóként hullámzott végig a hátán. Nem lehetett több harmincötnél. Néhány másodperc múlva mocorgást hallott az épületből, majd a bejáró nyikorogva résnyire nyílt: – Ki az? Mi történt? – kérdezte egy kócos hajú, harmincas éveiben járó férfi, kidugva fejét a nyíláson. Látszott rajta, hogy az álom még nem szökött ki a szeméből, de a dermesztő szél, ahogy az arcához ért, mindjárt értelmesebb képet vágott.
– Segítsen, kérem! A kisfiam… – lihegett az asszony könnybe lábadt szemmel – Az imént ragadta el valami a karjaimból.
– Micsoda? – A férfi szinte fel sem fogta elsőre, amit hallott.
– Az úton jöttünk, aztán kiugrott a fák közül az a… Nem is tudom mi lehetett. Talán egy medve…
– Medve? Januárban? – kérdezte a férfi elkerekedett szemmel, miközben teljesen kinyitotta az ajtót. – Na de… Mit kerestek maguk éjnek évadján ezen az úton? Negyven mérföldes körzetben nincs lakott település.
– A nevem Alívia. A kisfiamat Cornvilnek hívják. Három napja vagyunk úton, el kell jutnunk Brozírba, mielőtt… – Nem fejezte be mondandóját, mert szava sírásba csuklott.
– Értem. Jöjjön be! Az én nevem Larion… – kezdte a férfi, de a nő közbevágott: – Hát nem érti? Meg kell találnom a fiamat!
– Azonnal indulunk! – válaszolta a férfi, lassan átérezve a helyzet súlyosságát, és befordult a házba.
– Bronn! Kelj fel te lustaság! – hallatszott ki Larion hangja.
– Mi van már? Még nem kelt fel a nap – jött egy fiatalabb férfi válasza. – Sosem szoksz már le a parancsolgatásról? Te csak a bátyám vagy, nem az apám! – mondta, aztán a másik oldalára fordult és próbálta folytatni éjszakai „teendőjét”.
– Te bolond, hát nem hallottad a kiáltásokat? Egy nő van itt, akinek a kisfiát nem rég ragadta el… Valószínűleg egy farkas – folytatta Larion. – Segítenünk kell!
– Hogy? – ugrott fel Bronn az ágyról, mint akinek rémálma volt.
– Gyere gyorsan, most nincs idő elmagyarázni! Hozd a sörétest! – mondta Larion, aztán kirobogott a nőhöz. Bronn magára kapott valamit, majd kezében a puskával kilépett az ajtón.
– Bronn vagyok, Larion öccse – mondta a nőre nézve.
– Alívia! Hol történt? – kérdezte Larion, mielőtt az asszony válaszolhatott volna. Az anya kezével a hegyekbe vezető útra mutatott: – Nem messze innen.
– Hozd ezt és add ide a sörétest! – mondta Larion, átnyújtva öccsének egy olajlámpást. Elindultak az úton. Ahogy haladtak a havas fák közt, szüntelenül a fiú nevét kiáltozták, de választ egyszer sem kaptak.

– Mi évek óta itt élünk, pásztorként… – szólalt meg kis idő elteltével Bronn, de Larion a szavába vágott, mérgesen a szemébe nézve: – Szerintünk farkas lehetett. Ebben az évszakban különösen veszélyesek. Kevés a táplálék, ezért sokkal agresszívebbek.
– De ha farkas volt, akkor a fia valószínűleg már… – kezdett megint bele Bronn, de Larion dühösen ismét közbeszólt: – Hallgass az istenért! – Bronn kérdőn meredt a bátyjára, mialatt Alívia zokogása még erősebb lett.
A nő megpróbálta elfojtani a látszólag egyre mélyebbre törő bánatát.
– Itt történt – szólalt meg, és tovább sírt. Majd mintha a remény szárnyra kapott volna, hátrafordult és azt mondta: – Idejövet, nem messze láttunk egy barlangot. Talán…
– Tudom hol van. Oda megyünk – nyugtatgatta Larion. Bronn közben megszemlélte a furcsa nyomokat, majd értetlenül tűnődött el: – Ez nem lehet farkas, annak kisebb a nyoma… – Sokáig nem merenghetett, mert Larion tovább indult a nővel. Utánuk sietett. Amint a bátyja mellé ért, megbökte az oldalát, aztán suttogni kezdte: – Figyelj! Szerintem ez…
– Egy szót se szólj! – mondta Larion, haragos tekintettel.

Az út melletti barlang körvonalai jól kivehetőek voltak a meredek hegyoldalban. A hó lassú pelyhekben kezdett szitálni a három emberre, aki megállt néhány lépésnyire a bejárattól.
– Cornvil! – harsogta Larion, puskáját a barlangra szegezve. Válaszként egy hangos és mély morgás jött. A két férfi megborzongott a hang hallatán.
– Mióta van ilyen hangja egy farkasnak? – súgta a bátyjának Bronn. Semmi sem mozdult. A táj elcsendesedett. Szinte hallani lehetett, ahogyan a hópelyhek földet érnek. A puskás férfi idegei pattanásig feszültek. Ismét a fiú nevét ordította: – Cornvil! – Ekkor egy éjfekete szempár csillant meg a barlang sötétjében.
– Lődd le! Gyerünk már! Az biztos nem egy fiú! – üvöltötte Bronn.
– Elhallgass! És ha ott van még mellette a gyerek? – förmedt vissza mérgesen Larion, miközben azt leste, mi lehet az odabent. A szempár eltűnt a sötétben, és abban a pillanatban egy lény kiugrott a sötétből, egyenesen Larionra vetve magát. A puska eldördült. A férfi a földre zuhant. Fejét egy kiálló szikladarabba verte, és eszméletlenül terült el a földön. Egy vérfarkas meredt fölébe. A golyó csak súrolta szőrös testét. Miután látta, hogy Larion nem mozdul, megfordult és a másik férfinek ugrott. Bronn, jobb ötlete nem révén hozzávágta az olajlámpást, de nem ért el nagy eredményt. Őt is leteperte a lény. Kezével próbálta távol tartani a vérfarkas fejét saját testétől. Eközben a nő odasétált Larion mellé, felvette a földön heverő puskát, majd nézegetni kezdte.
– Lője le! Kérem! Lőjön! – ordította Bronn. Alívia arcán egy ördögi mosoly suhant át, majd egyszerű mozdulattal behajlította a puska csövét.
– Úristen! Mi maga? – Tátva maradt a szája a férfinak, de végleg, mert a vérfarkas átharapta a torkát.
– Egyél csak kicsikém. Hamarosan elég erős leszel, hogy irányítani tudd az átváltozást, és akkor már sokkal könnyebb dolgunk lesz… – mondta a nő, aztán szemei elfeketedtek, teste átalakulásba kezdett. Kis idő múlva már egy hatalmas vérfarkas állt Larion mellett, aki épp nyerte volna vissza az eszméletét, ha rá nem veti magát a „néhai” asszony.

4.5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4.5 (4 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

v, 2008-07-06 16:45 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Ez a novella a 17. tagunk, Mihula első feladatmegoldása.
A cím érdekes, kíváncsivá tesz.
A tagolás közepes. Főleg az elején a drámaibb hatás kedvéért jobban kellett volna tagolni.
A cselekmény izgalmas, végig jelen van a feszültség.
A végén pedig valóban megkapjuk az éji meglepetést, a csattanót.
A központozás jó, a szöveggel nincs túl sok gond, de javítanivaló akad.
Pl. : "a hold játszi fénye" és a "zord szél" leírás üti egymást, megzavarja az olvasót.
A kommenteket soknak éreztem. Ettől kissé vontatott lett a szöveg, pedig a cselekmény miatt pergősebbre kellett volna venned.
Ezt a tagolással és a pattogóssab párbeszéddel érhetted volna el.
A helyesírással nincs különösebb gond, apróbb csiszolgatások szükségesek a megfelelő stílushoz.
A dramaturgiai érzéked előtűnt, ez jó, a horror és a misztika felé fejlődhet.

v, 2008-07-06 18:56 Mihula

Mihula képe

Köszönöm az értékelésedet! Nagyon jól esett! A tagolással és a kommentekkel még gondjaim vannak, de igyekszem. :)
Ja, és a következő feladatmegoldással igyekszem gyorsabban előrukkolni, de elég sok a tennivalóm...

EK: BIRKA - na ez beszólt! :D
----
"Mert senki sem magától lett olyan, amilyen. Mind ezernyi más emberből vagyunk. Bárki, aki valaha is kedvességet tett nekünk vagy bátorítóan szólt hozzánk, része lett a mi jellemünknek, gondolatainknak és sikereinknek is."

v, 2008-07-06 17:18 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

"A hold játszi fénye, a szürke felhők közt itt-ott beszűrődve csillant fel a havas tájon." - szerintem a vessző felesleges. A jelzők csöpögőssé teszik.
"de a dermesztő szél, ahogy az arcához ért, mindjárt értelmesebb képet vágott." - ez így úgy hat,mintha a szél vágott volna értelmesebb képett. Inkább "de a dermesztő szél hatására, (...)"
"lihegett az asszony könnybe lábadt szemmel" - pont kell a végére.
"mert szava sírásba" - ide szerintem kell névelő: "mert a szava sírásba"
"Kelj fel te lustaság!" - mivel a "te lustaság" itt megszólítás, így kell vessző: "Kelj fel, te lustaság!"
"Egy nő van itt, akinek a kisfiát nem rég ragadta el… Valószínűleg egy farkas" - ha a két tagmondat egybe tartozik, és csak a habozás miatt van a hármaspont, akkor a folytatást kisbetűvel kellene írni. Ha viszont teljesen új mondat kezdődik, akkor az első hibás: nem "ragadta el" (mert az alany hiányzik), hanem "ragadták el".
"Hozd ezt és add ide a sörétest!" - vessző?
"A nő megpróbálta elfojtani a látszólag egyre mélyebbre törő bánatát." - Mélyebbre? Ezt nem értem.
"mondta Larion, haragos tekintettel." - nem kell vessző.
"aki épp nyerte volna vissza az eszméletét" - szórend: visszanyerte volna.
Uuuuh, nagyon jó a csattanója! Gratula hozzá! A fenti hibák elhagyagolhatók. A komment tényleg kicsit sok.
Összességébn nagyon tetszett. ;)
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

v, 2008-07-06 17:27 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

Jah, még annyi, hogy a 6200 karakter kicsit kilóg a leütéskorlátból... Például a kommentek kihúzásával lehetett volna összébb húzni, az nem rontja a novella összképét. Sőt.
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

v, 2008-07-06 19:10 Mihula

Mihula képe

Uhh, ebben igazad van. Viszont szóköz nélkül avagy szóközzel volt az 5000-es karakterhatár? Mert én szóköz nélkül számoltam (úgy csak 192 leütéssel haladtam meg :) ). De ha tévedtem, akkor elnézést! :-?

----
"Mert senki sem magától lett olyan, amilyen. Mind ezernyi más emberből vagyunk. Bárki, aki valaha is kedvességet tett nekünk vagy bátorítóan szólt hozzánk, része lett a mi jellemünknek, gondolatainknak és sikereinknek is."

v, 2008-07-06 21:20 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

Hát igen, amikor az ember először talákozik vele, mindig dilemma, hogy szóközzel, vagy anélkül. :)
A karakterszám valójában "leütésszám", és a szóköz is leütésnek számít. Tehát szóközzel. És ez mindenhol így van, tehát pályázatok esetén is, ha leütéslimitet adnak meg, az szóközzel értendő.
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

v, 2008-07-06 23:35 Fishbone

Fishbone képe

Sőt, a szóköz nemcsak, hogy leütésnek számít, de karakter is, pont olyan, mint az összes többi.

Az írás tetszett, jól felépítettnek látszik. Ami zavart az elején, hogy mindenki szépen egymás után bemutatkozik mindenkinek, miegymás. Egy ilyen rövidke novellában én az ilyen bemutatkozást legfeljebb akkor tartanám fontosnak, ha meg akarjuk tudni az illető nevét, de például Bronnét már tudtuk, mikor a bátyja felrázza. De más észrevehető dolog nem volt számomra. :)
(EK: ADOLF hmm...)
__________________
Egyszer élünk, egyszer élünk,
Egy gyalogot lecserélünk.

h, 2008-07-07 09:53 Mihula

Mihula képe

Most már tudom, én néztem el, mert azt hittem, hogy szóköz nélkül értendő. Ezer bocsánat! Amúgy örülök, hogy neked is tetszett, köszi a hozzászólást! És még egyszer elnézést a karakter miatt!

----
"Mert senki sem magától lett olyan, amilyen. Mind ezernyi más emberből vagyunk. Bárki, aki valaha is kedvességet tett nekünk vagy bátorítóan szólt hozzánk, része lett a mi jellemünknek, gondolatainknak és sikereinknek is."

h, 2008-07-07 10:01 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Első novellánál még elnézzük a karakter túllépést. :)
Kezdheted a második feladatot.

v, 2008-07-06 19:05 Mihula

Mihula képe

Nagyon örülök, hogy tetszett! Vártam már, hogy valaki részletesen is kifejtse a hibákat, és természetesen ennek is örülök, hisz legközelebb tudom, mire figyeljek. Igazából kissé féltem, amikor befejeztem, hogy kliséssé vált a történet, de úgy látszik sikerült a csattanó. :) Köszönöm, hogy értékelted!

----
"Mert senki sem magától lett olyan, amilyen. Mind ezernyi más emberből vagyunk. Bárki, aki valaha is kedvességet tett nekünk vagy bátorítóan szólt hozzánk, része lett a mi jellemünknek, gondolatainknak és sikereinknek is."

v, 2008-07-06 21:22 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

Ahogy egyre haladok egy történet olvasásával, egyre inkább pörög az agyam, hogy mi fog történni az utolsó sorokban. Azt sejtettem, hogy ő lesz a fiú a barlangban, de az anya reakciója ledöbbentett, erre nem számítottam, és ez nagyon tetszett benne. :D
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

h, 2008-07-07 09:56 miyoku

miyoku képe

"nem rég " nemrég
"mélyebbre törő bánatát." ???
ezt már leírták a többiek, de én is kiemelném, h esetlen ez a bemutatkozásdi, ilyen helyzetben az emberek nem foglalkoznak ilyesmivel. zavaró a rengeteg komment, de ezt már írtam többször is neked.
vége jó, a barlangnál már sejtettem, h mi a fiú, de az anyuci közreműködése megdöbbentett. :)
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

sze, 2008-07-09 19:23 Mihula

Mihula képe

Örülök, hogy sikerült meglepetést okoznom! :)

---
"Mert senki sem magától lett olyan, amilyen. Mind ezernyi más emberből vagyunk. Bárki, aki valaha is kedvességet tett nekünk vagy bátorítóan szólt hozzánk, része lett a mi jellemünknek, gondolatainknak és sikereinknek is."

h, 2008-07-07 10:31 Sólyom László

Sólyom László képe

A vérfarkasokat és vámpírokat kedvelem a legjobban én is. Az elején kezdtem azt hinni, hogy dráma lesz belőle, de a végén megkönnyebültem. Gratulálok, sokat fejlődtél a Gorgosz krónikák óta. Tetszett, ötössel jutalmazom és tudom, hogy a következő feladatban sem csalódom benned!
_________________________________________
Minden célon túl ott vár a következő.

sze, 2008-07-09 19:26 Mihula

Mihula képe

Uhh, nagyon köszönöm a dícsérő szavakat! Igyekszem tenni, ami tőlem telik. ;)

---
"Mert senki sem magától lett olyan, amilyen. Mind ezernyi más emberből vagyunk. Bárki, aki valaha is kedvességet tett nekünk vagy bátorítóan szólt hozzánk, része lett a mi jellemünknek, gondolatainknak és sikereinknek is."

h, 2008-07-07 12:29 Kentaur

Kentaur képe

" de a dermesztő szél, ahogy az arcához ért, mindjárt értelmesebb képet vágott"

A dermesztő szél nem vág értelmesebb képet. :-D

De percekig rötyögtem rajta, vizuális típus vagyok, és próbáltam elképzelni ahogy a szél...nah hagyjuk... :lol:

Amúgy első próbálkozásra nagyon jó! Ígéretes a gonosz kis csattanó, szeressem az ilyet! ;>

----------------------------------------------------------------

"Az emberek néha belebotlanak az igazságba... Aztán fölállnak és továbbmennek."

sze, 2008-07-09 19:29 Mihula

Mihula képe

Köszönöm, hogy elolvastad! "I am happy", hogy tetszik a csattanó! :) (buh, én és az angol tudásom... :D )

----
"Mert senki sem magától lett olyan, amilyen. Mind ezernyi más emberből vagyunk. Bárki, aki valaha is kedvességet tett nekünk vagy bátorítóan szólt hozzánk, része lett a mi jellemünknek, gondolatainknak és sikereinknek is."

k, 2008-12-16 07:54 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
Tudtam, hogy vagy a két pali a gonosz vagy a nő, de azért mindenképpen tetszett.
Részemről 4*.