miyoku

A tenyésztelep

Yoki álmosan kászálódott ki barlangjából és elindult egy közeli cserjés felé, hogy könnyítsen magán. Azonnal felébredt reggeli kábulatból, amint észrevette a friss lábnyomokat a földön. Összeráncolt homlokkal térdelt a nyom fölé. Ismerősnek tűnt. A lány erősen koncentrált, hogy rájöjjön, hol látott már olyan lábat, ami négy ujjban végződik. Már csaknem sikerült megragadnia az emléket, ám az hirtelen tovaúszott. Yoki nem csodálkozott a dolgon, sosem sikerült emlékeznie semmire, mint ahogy a hegy többi lakójának sem, így állandó deja vuben élték életüket. Egyikük sem tudta felidézni a gyerekkorát, szüleiket. Emlékeztek a tegnapra, tegnapelőttre, az életben maradáshoz szükséges teendőkre, de a múltat tejfehér köd borította. A külvilágtól elzártan éldegéltek hatan a hegyen.
Yoki nehézkesen feltápászkodott és a nap felé fordította arcát. Újabb nyomokat keresve fürkészte a hegyoldalt. A látvány újra és újra lenyűgözte, képtelen volt betelni vele. Gondosan művelt gyümölcskertek tárultak a szeme elé, a távolban virágba borult dombokat látott, amik egy tavat öleltek körbe.
– Közel az idő? – lépett a lány mellé Mao.
– Hamarosan – mosolyodott el Yoki, és végigsimított terjedelmes pocakján.
– Eljön majd, ne aggódj, ideér mire elkezdődik, hisz megígérte.
Yoki szótlanul bólintott. Tudta, hogy Tim itt lesz majd és segít neki a baba körül. Vágyakozva gondolt Timre, arra, ahogy átölelte és megígérte, hogy visszaér a gyerek érkezésére. Tim annyira gyengéd és gondoskodó. A lánynak fogalma sem volt, hogy magzata apja honnan tudja, hogy mikor kell érkeznie a babának. A mosoly lehervadt ajkáról és megmagyarázhatatlan rossz érzés kerítette hatalmába, aminek nem a babához, vagy a férfihez volt köze, hanem a lábnyomhoz. Hirtelen ráeszmélt, hogy hol látta. Kézenfogta Maot és a barlang felé rángatta.

A férfiak mindig is részei voltak életüknek, szabályos időközönként érkeztek, elejtett vadat hoztak, mert a nők nem foglalkoztak a vadászattal, cserébe gyümölccsel és növényekkel megrakodva távoztak. Ők tanították meg az asszonyokat tűzet rakni, húst sütni. Együtt táncoltak, nevetgéltek, énekeltek, néha párt választottak közülük. A férfiak sosem maradtak néhány napnál tovább, bárhogy is kérlelték őket a hegyen lakók. Viccelődve búcsúztak, hogy aztán néhány hónap múlva ismét meglátogassák az asszonyokat.
Gyakran készítettek fura ábrákat a barlang falára különböző, általuk kevert festékekből, vérből, szénből, kövekből. A képek messzi csillagokat ábrázoltak, sosem látott kerek napokat, amiket a férfiak bolygóknak neveztek, járműveket, amik a sötét égen bolyongtak.
Ha nők kérdezgették a rajzokról őket, akkor mosolyogva tértek ki a válasz elől.
Az egyik hasonló rajz alatt térdelt Yoki és Mao.
– Látod, ott van! – bökött rá a képre Yoki.
A kezdetleges mázolmány egy lényt ábrázolt, aránytalanul nagy fejjel, hosszú végtagokkal, sorvadt testtel. Nem volt orra és füle. A mandulavágású sötét szeme volt a legijesztőbb, kicsi lábfejére négy ujjat rajzoltak. Mao felsikkantott ijedtében, aztán a szája elé kapta kezét.
– Ez az a rém, akinek a nyomaira bukkantunk szerte a hegyoldalban?
– Te is láttad, reggel újabb lábnyomot találtam. Szerintem megegyezik a képpel.
– A férfiak honnan tudnak róla? Ismerik a rémet? – kérdezte Mao.
– Nem tudom, de kiderítem! – fogadkozott Yoki.

A nők közül Yoki esett először teherbe, ezért mindenki vele együtt izgulta végig a hónapokat. Kíváncsian várták az új jövevényt, és bár megoszlott a vélemény, hogy születhetik-e fiú is, mégis reménykedtek benne, hogy a ded kisfiú lesz. A nők semmit sem tudtak a szaporodásról, erről is a férfiak mesélték, elmagyarázva Yokinak és a többi érte aggódó lánynak, hogy miért nő a hasa és miért öklendezik reggelente. Megígérték, hogy gyakrabban látogatják a hegylakókat majd és igyekeznek minden segítséget megadni, hogy könnyebbé tegyék a nők életét, akik közül egyre többen estek teherbe.
Yoki vajúdása este kezdődött, és a férfiak még nem érkeztek meg. Az asszonyok nem tudták, hogy kell levezetni a szülést, gyógyfüvekkel, főzetekkel és borogatással enyhítették a kismama fájdalmát. Egyre csak nyugtatták az erősen vérző lányt, hogy tartson ki, hamarosan megérkezik Tim is és segít rajtuk.
A férfiak az éjszaka közepén érkeztek, izgatottak voltak, és azonnal kiküldték az aggódó asszonyokat a barlangból, megnyugtatva őket, hogy minden rendben lesz. Egyedül Maoval gyűlt meg a bajuk, aki mindenáron legjobb barátnője mellett akart maradni, de aztán őt is sikerült meggyőzniük halk, kedves szavakkal. Az egyik férfi kint maradt a bejáratnál, a többiek pedig becsődültek a barlangba. A takarókon fekvő lány sok vért vesztett. Az egyik férfi hozzálépve, megérintette a homlokát, mire Yoki elcsendesedett, vonásai kisimultak. Tim leült mellé és megfogta kezét. A nő kába volt, de legalább az az őrjítő fájdalom megszűnt a belsejében. Jó volt, a férfit maga mellett tudni.
Lassan, szinte fájdalom nélkül zajlott a baba útja kifelé, az anyát mégis megmagyarázhatatlan aggodalmak kísérték. Úgy érezte, hogy valami lényegbevágóan fontos dologgal tisztában kéne lenni. Valami ott van az orra előtt, amit nem vesz észre. Az arca megrándult. A baba blokkolhatja az álcát. Villant az agyába ez az értelmezhetetlen gondolat, ami,- úgy érezte – nem is a sajátja.
A gyerek közben megszületett és felsírt, és bár Yoki sosem hallott még gyereksírást, rögtön tudta, hogy gond van. Szeme kipattant, és csak sikoltott és sikoltott, amikor ránézett a csecsemő orr nélküli arcára, és Tim szürke, négyujjú kezére, ami a gyereket tartotta.

***

Javított verzió

***

A tenyésztelep

Yoki álmosan kászálódott ki barlangjából és elindult egy közeli cserjés felé, hogy könnyítsen magán. Azonnal felébredt reggeli kábulatból, amint észrevette a friss lábnyomokat a földön. Összeráncolt homlokkal térdelt a nyom mellé. Ismerősnek tűnt. A lány erősen koncentrált, hogy rájöjjön, hol látott már olyan lábat, ami négy ujjban végződik. Már csaknem sikerült megragadnia az emléket, ám az hirtelen tovaúszott. Yoki nem csodálkozott a dolgon, sosem sikerült emlékeznie a régmúltra, mint ahogy a hegy többi lakójának sem, így állandó deja vuben élték életüket. Egyikük sem tudta felidézni a gyerekkorát, szüleiket. Emlékeztek a tegnapra, tegnapelőttre, az életben maradáshoz szükséges teendőkre, de a múltat tejfehér köd borította. A külvilágtól elzártan éldegéltek hatan a hegyen.
Yoki nehézkesen feltápászkodott és a nap felé fordította arcát, aztán újabb nyomokat keresve fürkészte a hegyoldalt. A látvány újra és újra lenyűgözte, képtelen volt betelni vele. Gondosan művelt gyümölcskertek tárultak a szeme elé, a távolban virágba borult dombokat látott, amik egy tavat öleltek körbe.
– Közel az idő? – lépett a lány mellé Mao.
– Hamarosan – mosolyodott el Yoki, és végigsimított terjedelmes pocakján.
– Eljön majd, ne aggódj, ideér mire elkezdődik, hisz megígérte.
Yoki szótlanul bólintott. Tudta, hogy Tim itt lesz majd és segít neki a baba körül. Vágyakozva gondolt Timre, arra, ahogy átölelte és megígérte, hogy visszaér a gyerek érkezésére. Tim annyira gyengéd és gondoskodó. A lánynak fogalma sem volt, hogy magzata apja honnan tudja, hogy mikor kell érkeznie a babának. A mosoly lehervadt ajkáról és megmagyarázhatatlan rossz érzés kerítette hatalmába, aminek nem a babához, vagy a férfihez volt köze, hanem a lábnyomhoz. Hirtelen ráeszmélt, hogy hol látta. Kézenfogta Maot és a barlang felé rángatta.

A férfiak mindig is részei voltak életüknek, szabályos időközönként érkeztek, mivel a nők nem foglalkoztak a vadászattal, elejtett vadakat hoztak, cserébe gyümölccsel és növényekkel megrakodva távoztak. Ők tanították meg az asszonyokat tűzet rakni, húst sütni. Együtt táncoltak, nevetgéltek, énekeltek, néha párt választottak közülük. A férfiak sosem maradtak néhány napnál tovább, bárhogy is kérlelték őket a hegyen lakók. Viccelődve búcsúztak, hogy aztán néhány hónap múlva ismét meglátogassák az asszonyokat.
Gyakran készítettek fura ábrákat a barlang falára különböző, általuk kevert festékekből, vérből, szénből, kövekből. A képek messzi csillagokat ábrázoltak, sosem látott kerek napokat, amiket a férfiak bolygóknak neveztek, járműveket, amik a sötét égen bolyongtak.
Ha nők kérdezgették a rajzokról őket, akkor mosolyogva tértek ki a válasz elől.
Az egyik hasonló rajz alatt térdelt Yoki és Mao.
– Látod, ott van! – bökött rá a képre Yoki.
A kezdetleges mázolmány egy lényt ábrázolt, aránytalanul nagy fejjel, hosszú végtagokkal, sorvadt testtel. Nem volt orra és füle. A mandulavágású sötét szeme volt a legijesztőbb, kicsi lábfejére és kezére négy ujjat rajzoltak. Mao felsikkantott ijedtében, aztán a szája elé kapta kezét.
– Ez az a rém, akinek a nyomaira bukkantunk szerte a hegyoldalban?
– Te is láttad, reggel újabb lábnyomot találtam. Szerintem megegyezik a képpel.
– A férfiak honnan tudnak róla? Ismerik a rémet? – kérdezte Mao.
– Nem tudom, de kiderítem! – fogadkozott Yoki.

A nők közül Yoki esett először teherbe, ezért mindenki vele együtt izgulta végig a hónapokat. Kíváncsian várták az új jövevényt, és bár megoszlott a vélemény, hogy születhetik-e fiú is, mégis reménykedtek benne, hogy a ded kisfiú lesz. A nők semmit sem tudtak a szaporodásról, erről is a férfiak mesélték, elmagyarázva Yokinak és a többi érte aggódó lánynak, hogy miért nő a hasa és miért öklendezik reggelente. Megígérték, hogy gyakrabban látogatják a hegylakókat majd és igyekeznek minden segítséget megadni, hogy könnyebbé tegyék a nők életét, akik közül egyre többen estek teherbe.
Yoki vajúdása este kezdődött, és a férfiak még nem érkeztek meg. Az asszonyok nem tudták, hogy kell levezetni a szülést, gyógyfüvekkel, főzetekkel és borogatással enyhítették a kismama fájdalmát. Egyre csak nyugtatták az erősen vérző lányt, hogy tartson ki, hamarosan megérkezik Tim is és segít rajtuk.
A férfiak az éjszaka közepén érkeztek, izgatottak voltak, és azonnal kiküldték az aggódó asszonyokat a barlangból, megnyugtatva őket, hogy minden rendben lesz. Egyedül Maoval gyűlt meg a bajuk, aki mindenáron legjobb barátnője mellett akart maradni, de aztán őt is sikerült meggyőzniük halk, kedves szavakkal. Az egyik férfi kint maradt a bejáratnál, a többiek pedig becsődültek a barlangba. A takarókon fekvő lány sok vért vesztett. Az egyik férfi hozzálépve, megérintette a homlokát, mire Yoki elcsendesedett, vonásai kisimultak. Tim leült mellé és megfogta kezét. A nő kába volt, de legalább az az őrjítő fájdalom megszűnt a belsejében. Jó volt, a férfit maga mellett tudni.
Lassan, szinte fájdalom nélkül zajlott a baba útja kifelé, az anyát mégis megmagyarázhatatlan aggodalmak kísérték. Úgy érezte, hogy valami lényegbevágóan fontos dologgal tisztában kéne lenni. Valami ott van az orra előtt, amit nem vesz észre. Az arca megrándult. A baba blokkolhatja az álcát. Villant az agyába ez az értelmezhetetlen gondolat, ami,- úgy érezte – nem is a sajátja.
A gyerek közben megszületett és felsírt, és bár Yoki sosem hallott még gyereksírást, rögtön tudta, hogy gond van. Szeme kipattant, és csak sikoltott és sikoltott, amikor ránézett a csecsemő orr nélküli arcára, és Tim szürke, négyujjú kezére, ami a gyereket tartotta.

4.714285
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4.7 (7 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

k, 2008-06-10 11:44 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Hetedik pályamű.
1. A cím figyelemfelkeltő. Nem kellene egybe írni?
2. A tagolás rendben van.
3. A történet jól indult, olvasatja magát, de később kissé szétfolyik. A karakterek kidolgozatlanok maradtak, mindössze Yokiról derül ki elsőre, hogy lány. (Maoról azt hittem, fiú.) Zavaróak a logikai hibák:
A lány az elején talál egy lábnyomot, később rájön, honnan ismerős neki. A végén pedig megdöbben, hogy Tim keze is épp olyan, mint a látott nyom, bár ott lábról írsz. Ezt eddig nem vette észre? Nyilván Timtől (ejnye Shaw) van a gyerek, többször találkoztak, és eddig nem tűnt fel a lánynak?
Yoki sosem hallott még gyereksírást… Ez nagyon különös. Eddig elszigetelve élt, és sosem látott gyereket a környezetében? Ha így van, akkor ezt jobban ki kellett volna fejtened. Annyi nem elég, hogy hatan éltek a hegyen. Miért? Hogyan kerültek oda?
„A nők közül Yoki esett először teherbe…”
Ezek szerint férfiak is voltak ott. Ők nemzőképtelenek voltak? Erről sem tudunk meg semmit.
A leírás szerint régóta éltek a hegyen, de a viselkedésük szerint, mintha akkor ébredtek volna fel egy hosszú álomból. Minden, ami körülöttük történik teljesen idegen nekik. (vö. nem emlékeznek semmire) Ennek miértje homályban maradt.
A vérzésnek mi a dramaturgiai szerepe a történetben? Nem derül ki.
” Yoki nem csodálkozott a dolgon, sosem sikerült emlékeznie semmire, mint ahogy a hegy többi lakójának sem, így állandó deja vuben élték életüket.”
Helytelen megfogalmazás, mert mégiscsak emlékeztek a tegnapra, tegnapelőttre, vagyis „valamire” emlékeztek. A „deja vu” kifejezés nem illik ide.
4. A stíluson lehetne javítani.
” Összeráncolt homlokkal térdelt a nyom fölé.”
A nyom fölé nem lehet térdelni, mert akkor a levegőben lógna. A nyom mellé lehet…
” Yoki nehézkesen feltápászkodott és a nap felé fordította arcát. Újabb nyomokat keresve fürkészte a hegyoldalt.”
A nap felé fordított arccal? Itt nincs meg a folytonosság a szövegben. Ajánlatos lenne egy „azután”.
” A férfiak mindig is részei voltak életüknek, szabályos időközönként érkeztek, elejtett vadat hoztak, mert a nők nem foglalkoztak a vadászattal, cserébe gyümölccsel és növényekkel megrakodva távoztak.”
Itt kétféle gondolat van összekeverve.
Helyette:
”A férfiak mindig is részei voltak az életüknek, szabályos időközönként érkeztek. Mivel a nők nem értettek a vadászathoz, elejtett vadakat hoztak nekik. Cserébe gyümölcsöt és növényeket kaptak.”
5. A helyesírás elfogadható. Néhány vesszőhibát találtam.
6. A kiírásnak lényegében megfelel, de olyan érzésem volt a cselekménnyel kapcsolatban, mint amikor az ember összezárt ujjai közül kicsurran a víz. Minél inkább szorítja, annál inkább kicsorog.

k, 2008-06-10 11:48 miyoku

miyoku képe

tudom, h sok mindent nem fejtettem ki, mert nem fért a karakterszámba. 6 nő élt a telepen, azért nem emlékeztem semmire, mert elrabolták őket. a férfiak néha feltűntek, meglátogatták a nőket.
itt a lényeg:
"A baba blokkolhatja az álcát. Villant az agyába ez az értelmezhetetlen gondolat, ami,- úgy érezte – nem is a sajátja."
("A baba blokkolhatja az álcát." dölttel volt)
azért nem tudták, h a pasik h néznek ki, mert álcázták magukat.
"Eddig elszigetelve élt, és sosem látott gyereket a környezetében? Ha így van, akkor ezt jobban ki kellett volna fejtened. Annyi nem elég, hogy hatan éltek a hegyen. Miért? Hogyan kerültek oda?
„A nők közül Yoki esett először teherbe…”
"Ezek szerint férfiak is voltak ott. Ők nemzőképtelenek voltak? Erről sem tudunk meg semmit."
h ne tudnánk? "Ők tanították meg az asszonyokat tűzet rakni, húst sütni. Együtt táncoltak, nevetgéltek, énekeltek, néha párt választottak közülük."
leírtam, h ki a gyerek apja és h néha feltűnnek a pasik.
"A leírás szerint régóta éltek a hegyen, de a viselkedésük szerint, mintha akkor ébredtek volna fel egy hosszú álomból. Minden, ami körülöttük történik teljesen idegen nekik. (vö. nem emlékeznek semmire) Ennek miértje homályban maradt."
elrabolták őket az idegenek. utaltam rá, az ábrákkal és h a végén meglátja, h nem emberek.
a többit javítom.
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

k, 2008-06-10 11:58 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Ebben az esetben ezt jobban ki kellene fejtened. Fokozni a feszültséget. Fokozatosan derüljön ki, hogy az olvasó felfogja, mit is akarsz közölni. Ez az egy mondat erre nem elég.
Önmagában az ötlet jó, és nyilván sokkal jobban ki lehetett volna fejteni nagyobb terjedelemben, de a terjedelmi korlátnak épp az a lényege, hogy olyan történetet dolgozzunk ki, amely épp akkora.
Itt azt kell megtanulnunk, hogy ha van egy adott keretünk, amelybe írnunk kell/szeretnénk, úgy szerkesszük meg a művünket, hogy ne feszegesse a határokat, de ne is lötyögjön benne, mint egy 35-ös láb a 42-es cipőben.
Ha a cselekmény nagyobb, mint amekkora lehetőségem van, meg kell húznom, át kell alakítanom, vagy mást kell választanom. De nem mehet az érthetőség rovására a cselekményhez való makacs ragaszkodás. Mint ahogy nem mehet a cselekmény rovására a kerethez való szemellenzős ragaszkodás sem.
Meg kell találnunk a megfelelő arányt!

k, 2008-06-10 12:01 miyoku

miyoku képe

az tény, h túlbonyolítottam. bár a lényeg annak a 3 embernek, akinek megmutattam lejött (még anyám is értette :)).
igaz, h ők pusztán olvasó és nem szerkesztő szemmel nézték. vm egyszerűbb 5letet kellett volna kidolgoznom, túl komolyan vettem az idegen entitást. :)
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

k, 2008-06-10 15:26 miyoku

miyoku képe

ja és köszi! az idézett hibákban igazad van és javítom, amint visszatér a szerkesztés izé.
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

k, 2008-06-10 13:47 miyoku

miyoku képe

ha egy nem scriptorium tagnak is van véleménye róla, írhat privit.
csak ne pontozzatok le, plízzzz (persze ötösöket lehet szórni :))! :)
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

k, 2008-06-10 14:11 bellamaria

bellamaria képe

Nekem tetszett . Olvastatja magát, és többféle valós emberi félelem is kivetítődik a történeten keresztül. Pl. minden anya fél, hogy a gyermeke, akit hónapokon keresztül magába hordott, nem lesz "normális"
és az életterünk közelében található fura jelek is félelemmel töltenek el bennünket. Legyen ez egy, az éjszakában felhangzó fura nesz, vagy akár egy ismeretlen lábnyom a kertünkben. Ha jó messze van tőlünk,(mondjuk Észak Amerikában) akkor csak kiváncsiak vagyunk :)
EK: Freud
(ez az EK tényleg tud valamit. már kezdek félni tőle, hogy a gondolatainkba lát)

k, 2008-06-10 14:19 miyoku

miyoku képe

thank u! most megnyugodtam, h mégse olyan zavaros és a lényeg érthető. :)
szóval, te féltél a terhesség alatt, h egy alian bújik majd elő? :lol: :P
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

k, 2008-06-10 14:01 Kentaur

Kentaur képe

Én is azt hittem, hogy Mao fiú. Szerintem a helyzet fölfogható amiben a lány van, annak érzékeltetése(pl terhesség, stb) helyett kellett volna a miértekre többet utalni, amúgy tetszik, ötletes nagyon. De pl az, hogy elrabolták őket, az sehol sem jön le.
----------------------------------------------------------------

"Az emberek néha belebotlanak az igazságba... Aztán fölállnak és továbbmennek."

k, 2008-06-10 14:02 miyoku

miyoku képe

kösz!
ez csak ilyen kis röpke bepillantás a csajszik életébe. :)
mintha megnéznél egy osztályt matekórán. :)
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

k, 2008-06-10 14:28 Sólyom László

Sólyom László képe

Elolvastam, de ha nem baj kérdeznék. Légyszi válaszolj!
Civilizálatlan hegylakókról van szó? Ha jól szűrtem le nem sokat tudnak a születés formájáról és még az ehhez kapcsolódó dolgokról. Ja és milyen műfajba sorolnád a novid?
Különben nagyon tetszett!
Személyes kérdés... pontozhatom?
_________________________________________
Minden célon túl ott vár a következő.

k, 2008-06-10 14:34 miyoku

miyoku képe

csak ha 5öst adsz. :)
örülök, h bejött!
naná, h kérdezhetsz!
persze, civilizáltak, csak elrabolták őket, és nincsenek a régmúltról emlékeik.
annyit tudnak, amennyi az életbenmaradásukhoz szükséges.
nem láttak még gyereket sem.
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

k, 2008-06-10 14:39 Sólyom László

Sólyom László képe

Így már minden világos és megkapod az ötöst! Tényleg jól sikerült!!!
_________________________________________
Minden célon túl ott vár a következő.

k, 2008-06-10 14:43 miyoku

miyoku képe

elfogult vagy bébi! :)
hát, nem ez a legjobb írásom, de most ez így sikerült.
azért szeretem, ő is anyuci kicsi agyszüleménye. :)
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

k, 2008-06-10 14:48 Sólyom László

Sólyom László képe

Nehogy azt gondold, hogy kivételezek, kentaurnak is ötöst adtam! Tegnap viszont teljesen magával ragadott egy írásod! Cím: Mars zabpehely! Kétszeri elolvasás után is libabőröztem! Ha jól vettem ki, te vagy a főszereplője. De, ha nem akkor bocs a félreértésért!
_________________________________________
Minden célon túl ott vár a következő.

k, 2008-06-10 14:50 miyoku

miyoku képe

de de. eredetileg nem saját névvel, de aztán mikor elkérte a linket a kissrác anyukája, akkor átírtam saját nevekre. :)
de még élek! :)
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

k, 2008-06-10 14:54 Sólyom László

Sólyom László képe

Hála az ISTENNEK!!!
_________________________________________
Minden célon túl ott vár a következő.

k, 2008-06-10 15:12 miyoku

miyoku képe

normális, h nem tudok belenyúlni a novimba?
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

k, 2008-06-10 15:13 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Kentaur sem tudott, ColemanV sem... fura.
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

k, 2008-06-10 15:15 miyoku

miyoku képe

szeretném kijavítani amiket eve mondott.
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

k, 2008-06-10 15:16 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Így sem megy?
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

k, 2008-06-10 15:19 miyoku

miyoku képe

babráltál vmt? nem. :(
na mindegy, mire lemegy az összes beküldés, addigra csak-csak megoldódik a dolog.
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

k, 2008-06-10 15:27 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Próbáltam... habár ha úgy sem ment, akkor tényleg nem értem, de talán egy másik beállításnál meg lehetne csinálni, viszont akkor valószínűleg minden scriptes tudná módosítani a novelládat, nem csak te.
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

k, 2008-06-10 16:28 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Úgy állítottuk be tg-vel, hogy csak a tagok szólhassanak hozzá. Ha engedjük a szerksztést, azzal bárki írhat hozzá véleményezést. maradjon így! A javított verziókat felteszem a régi mögé.

k, 2008-06-10 17:14 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Azt egy másik blokkban kéne beállítani, hogy szerkeszthesse a művet, nem? (Roles that can edit, vagy mi.)
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

k, 2008-06-10 16:26 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Küldd el a javított verziót, beteszem az eredeti mögé!

k, 2008-06-10 18:26 miyoku

miyoku képe

köszi, holnap átdolgozom azokat a részeket, amikben hibát találtál és küldöm.
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

sze, 2008-06-11 08:18 miyoku

miyoku képe

ma kicsit másnapos vagyok, így nem merek belefogni, de holnap igyekszem javítani.
ek: erzsi. erzsi, nem erzsi, de ez van.
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

cs, 2008-06-12 10:04 miyoku

miyoku képe

kijavítottam az idézett hibákat. küldöm. azt megtennéd még, h a címet egybeírod? köszönöm!
ja és vmt el**** a szerkesztésnél és az egész utolsó rész dölt lett. :(
szóval csak az az egy mondat maradjon dölt, h "A baba blokkolhatja az álcát."
*
amúgy mért veszi ki az ezeket a szövegből?
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

cs, 2008-06-12 10:23 Eve Rigel

Eve Rigel képe

A javított verziót betettem az eredeti mögé.
A dőltbetűset javítottam. Amikor valamit dőlten akarsz, kiteszed elé a két kacsacsőr közötti i betűt, de a végén le kell zárni. Az pedig két kacsacsőr közötti i betű, de a betű előtt egy per jel.

cs, 2008-06-12 10:32 miyoku

miyoku képe

aha. igyekszem megjegyezni. :)
a címet egybeírnád pls!
köszi!
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

k, 2008-06-10 16:20 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

Elgondolkodtató történet. :) Nekem leesett a vége, hogy a férfiak nem is olyan férfiak... Bár maradtak nyitott kérdések, de ez annyira nem zavart. Én például (a címből) nem arra gondoltam, hogy elrabolták őket, hanm direkt erre tenyésztették ki, vö. Márix. :)
A megfogalmazáson lehetett volna javítani. Kár, pedig neked olyan jó szemed van ehhez!
"A baba blokkolhatja az álcát. Villant az agyába ez az értelmezhetetlen gondolat, ami,- úgy érezte – nem is a sajátja."
Inkább: "A baba blokkolhatja az álcát, villant át agyán ez az értelmezhetetlen gondolat, amit nem is érzett sajátjának." Írtad, hogy a mondat első fele dőlt lett volna, ezt te szedted ki, vagy egyszerűen nem jelent meg?
(EK? kakil. meg büfizik, és pelenkát cserélnek rajta. :))
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

k, 2008-06-10 18:25 miyoku

miyoku képe

örülök, h tetszett. :)
"nem arra gondoltam, hogy elrabolták őket, hanm direkt erre tenyésztették ki, vö. Márix."
v akár ez is. mivel ez nem tartozik szorosan a mondamdómhoz, ezért nem tudom, h melyik verzió az igaz.
a dölt nem jelent meg. így nyilván más az értelme.
ek: liba
vagy te!! :)
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

k, 2008-06-10 21:34 bellamaria

bellamaria képe

pedig érdemes lenne tovább írni. Mivel az EK-ra mától fogva mint homályos jövendöléseket generáló jósra tekintek, ő is ezt tanácsolja.
EK- bibe : tessék hozzáadogatni a virágos növény (jelen esetben novella) többi részét is, szép kis történet kerekedhet ki belőle. (keménykötésben)

k, 2008-06-10 22:35 Alexei B Fargas

Szia!
Elolvastam, nagyon tetszett.
Amit hibának rónék fel, az az, hogy szerintem elég felelőtlenség csak a címben elrejteni a miértekre és a történésekre a választ: a tenyésztelep szó sokkal több információt nyújt a történetről, mint maga a novi.
A kidolgozás nagyon jó, bár több kérdés is marad az emberben. Ezeket a gördülékeny cselekményvezetés többé-kevésbé elfeledteti velünk, de nem teljesen.
"A baba blokkolhatja az álcát." Ezt a mondatot meg totál nem értem. Ezt a lények gondolják? CSak mert ebben a szövegkörnyezetben elsőre azt hittem, hogy a nőn van álca.
Hasonlóan a "Újabb nyomokat keresve fürkészte a hegyoldalt. A látvány újra és újra lenyűgözte, képtelen volt betelni vele." mondatoknál azt hittem, a nyomok nyűgözik le, nem a táj. Szerintem új sorba kellett volna tenni.

***

Egyetértek Eve-vel, egy mondat nem volt elég utalás az elrablásra. Én pl. végig azt hittem, a Földről járnak ide az űrhajósok kicsit szórakozni, eszembe sem jutott, hogy nem emberekről van szó...holott ezt kellett volna megéreznem a végére.

sze, 2008-06-11 08:17 miyoku

miyoku képe

""A baba blokkolhatja az álcát."
ez dölttel volt szedve, csak kidöltült. :(
ezt a gondolatot a csaj elkapja, mivel a gyerek miatt fogékonnyá válik a különös képességekre.
nem csak egy mondat, tele van célzásokkal, a rajzok, lábnyomok...
az meg a történet szempontjából mindegy, h elrabolták őket és a földön vannak, v az űrben.
szvsz ez másodlagos.
a többivel egyetértek és örülök, h tetszett. :)
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

sze, 2008-06-11 08:57 miyoku

miyoku képe

kérdés mindenkihez! a címet javításnál majd egybeírjam, kötőjellel, v maradjon így?
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

sze, 2008-06-11 09:11 bellamaria

bellamaria képe

a különírt változattal első helyre kerültél a gugliban :)

sze, 2008-06-11 09:13 miyoku

miyoku képe

:)
látom, egybe kéne. ezt is javítom holnap.
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

cs, 2008-06-12 11:01 Aures

Aures képe

Üdv miyoku!
Nem kell félned, Cujo nem támad. ;) (Amúgy kösz szépen, hogy tegnap szóba hoztad; éjszaka vele álmodtam, és nem volt valami szívderítő. Hat cujo elől menekültem, és a végén megsütöttem néhányat.)
Szégyenszemre ez az első novella, amit tőled olvastam. Abban már biztos vagyok, hogy miyoku fan lettem :D. Igaz, a javított verziót olvastam el.
A szöveg kellemes, olvastatja magát. Sejtelmes, ezt tetézi a barlangfestményes rész. A végén, mikor megszülte a jetibébit (bocs, muszáj volt:lol: ) na igen, ott egy különös "ezer pók mászik fel a hátamon te jó ég!" érzés járt végig.
Igazándiból szerintem nagyjából minden világos volt. A lány látta a lábnyomokat, ráeszmélt, hogy miktől való. Oké. Ott voltak a rajzok. Igen; mik a férfiak akkor? Ufók netán, vagy valami egyéb, vagy (és én erre tippeltem) csúnya komisz emberkék, akik valami úton módon elintézték, hogy legyen nekik egy eldugott helyen néhány pipi, akiket kényükre kedvükre... öhm izé... szóval akikkel kényükre kedvükre eljátszadozhatnak? ;> És eszembe sem jutott közben a cím. :D Meg hát honnan tudják, hogy mikor születik a gyerek? Egyértelműen kilenc (ez esetben csak te tudod mennyi :)) hónap, egyik férfi sem lehet olyen mafla, hogy ne tudja. Na igen. Picike utálok voltak, és szerintem jól beleillettek.
Várj csak... akkor a "férfiak" már ott lapultak a történet elején, hiszen ott volt a lábnyom. Akkor miért csak később avatkoztak bele a szülésbe? Ez még kicsit homályos.
Úgy az egész nagyon jó volt, tetszett. Részemről ötös! :)
_______________
Behunyom a szemem, hogy lássak.

cs, 2008-06-12 11:09 miyoku

miyoku képe

thx! :)
akkor olvass tőlem mást is, saját témában, saját terjedelemben írtakat. :)
a javított változat mindössze 3-4 szóban, (szavak sorrendjében) tér el az eredetitől, eve okos/hasznos meglátásai alapján átírva.
a lábnyomokban az a lényeg, h a pasik hagyták, csak álca nélkül, tehát az ő eredeti lábnyomaik azok. persze, h feltünnek már a történet előtt (említettem is, h rendszeresen látogatják a csajszikat), hisz ők hozták össze azt a szerencsétlen gyereket. :)
azért csak a szülés végére érnek oda, mert minek ott lábatlankodniuk addig, tudták, h mikorra érkezik a baba, meg így sikerült a csúcspont. :)
azt rátok bízom, h kik ők (jeti :)) és hány hónapra születik a ded. :)
(zárójelben jegyzem meg, h én kis szürkéknek láttam őket írás közben :))
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

cs, 2008-06-12 17:00 ColemanV

ColemanV képe

"Értettem, tetszett, ötös." :D
Ez lehetne az összefoglalása az írásod által generált gondolataimnak ;)
Valamikor pár éve néztem a Végtelen Határok c. sorozatot, ott láttam ilyen "álcázós" dolgot és nagy kedvencem volt az X-akták is, szóval az "ember-kitelepítős, hibrid-utódos" témakör sem volt ismeretlen, de nagyon szépen hoztad össze őket a kiírás kapcsán :)
.
Neked is Gratula! ;)
---------------------------------
Minden hozzászólásod segítség,
Minden értékelésed öröm,
Minden örömöd megtiszteltetés. ;)
---------------------------------

p, 2008-06-13 09:07 miyoku

miyoku képe

miután végeztem vele, én is azt gondoltam, h milyen x-aktás-végtelen határos lett. :)
örülök, h belőled is ezt váltotta ki!
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

cs, 2008-06-12 22:04 Creideiki

Creideiki képe

Most csak azt írnám ide, amit más még nem írt le.

Szóval nekem úgy jött le, hogy a nők is ufók...és ezért meg is lepődtem, hogy nem. De ha nem, akkor hogy bírtak kis ufókat szülni...?
Én is kissé kidolgozatlannak éreztem a hátteret és ezért összekuszálódott előttem pár dolog. Végülis nem erre fókuszáltál, de valahogy ilyen hülye kérdéseim vannak: pl. ki festette a barlangrajzokat? Miért nem valami kórház szerű helyen vannak? Mit csinálnak az ufók, ha nem velük vannak?
Amíg ezeket próbáltam kibogozni, nem tudtam teljesen az amúgy nagyon kellemes stílusú novira koncentrálni.

Nekem úgy jött le a vége, hogy a csajok is ufók csak az álcázással a tudatukat is lebutítják.
Persze az utolsó mondat mindent tisztázott, meg hát a cím...

Ezeket leszámítva kellemes érzést hagyott bennem, és ez a lényeg. Szerintem ezt az alapötletet érdemes lesz még elővenni, mert nagyon jó...
-
Frappáns de tömör aláírás helye.

p, 2008-06-13 09:06 miyoku

miyoku képe

"pl. ki festette a barlangrajzokat?"
jajj, mért nem figyeltek? néha olyan kérdéseket tesztek föl, ami benne van a novellában:
"Gyakran készítettek fura ábrákat a barlang falára különböző, általuk kevert festékekből, vérből, szénből, kövekből. A képek messzi csillagokat ábrázoltak, sosem látott kerek napokat, amiket a férfiak bolygóknak neveztek, járműveket, amik a sötét égen bolyongtak."
az a történet szempontjából tök mindegy, h a pasik hol voltak, mikor nem a csajszikkal. a mesélő a nőkkel van.
amúgy örülök, h tetszett! :)
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

p, 2008-06-13 10:41 Creideiki

Creideiki képe

Azt vágom, de olyan furi, hogy az ufók miért festegetnek a barlangok falára. Miért nem valami ultramodern 3D-s kütyűvel dolgoztak...?? :D
-
Frappáns de tömör aláírás helye.

p, 2008-06-13 12:59 Kentaur

Kentaur képe

Nem kötekedés, mert igy is irják angolosan a kifejezést! Csak érdekességképpen:Déjà vu, eredetileg a francia helyesírás szerint.
----------------------------------------------------------------

"Az emberek néha belebotlanak az igazságba... Aztán fölállnak és továbbmennek."

k, 2008-12-16 07:44 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
Hát, ez állat volt, tipikus myokus írás, ötös a hangulata miatt - tökéletesen nyomasztó...

k, 2008-12-16 09:06 miyoku

miyoku képe

thx! :)
ek: fosat :o
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen