3/2. script - Eftímea

A hullámok azonnal összecsaptak Erenike feje felett, a nap fényét elnyelték a habok, csak hideg és nedvesség ölelte körbe a testét. Szakadozó ruhája alá levegő szorult, harangként elterülve. Ébenfekete haja, mint élő glória lebegett körötte.
Szorosan lehunyta a szemét. Fülébe zúgott a víz, susogása a tudatába ivódott, amit az elcsituló hullámok sem voltak képesek kitörölni.
Egyedül maradt a kétségbeeséssel. Fejében reménytelen gondolatok suhantak át, egyik-másik ötlet lehetetlenebb volt, mint a többi. Innen számára nincs menekvés. Ha felúszik a felszínre, bebizonyítja, hogy boszorkány, de ha lent marad…
Mindegyik megoldás az életébe kerül.

A parton egyre idegesebbé vált a várakozás. A vízhez legközelebb állok a hátrébb várakozó társaiknak mondták, mit látnak, míg hátulról egyre több kiabálás hallatszott előre:
– Feljött már?
– Látja valaki?
– Talán mégsem volt boszorkány… – vélekedett egy rekedtes hang.
A polgármester néma csendben, beharapott ajakkal állt, valamivel feljebb a domboldalon. Innen mindent látott, nem szorult a bámészkodók beszámolójára. A másodperceket számolta. Lassan telt az idő, még minden lehetséges.
–Talán mégis ártatlan volt – nézett fel a polgármesterre az egyik pap.
– Ugyan, atyám, még van idő. Legyen türelemmel!
– Az Úr legyen irgalmas hozzánk, ha egy ártatlan lelket veszejtünk el – suttogta isten szolgája, majd keresztet vetett maga előtt.

A levegő egyre fogyott Erenike tüdejéből. A félelem és a hideg lassan megdermesztette a tagjait, ereje fogytán volt.
Kinyitotta a szemét. A sötétség, ami körbefogta átláthatatlannak bizonyult. Fogalma sem volt róla, mióta kapálózik a víz alatt, milyen messze van tőle a part. Csak arra tudott gondolni, fiatal életének hamarosan vége.
A megjelenő alak váratlanul bukkant fel előtte. Gyöngyházfényű testén villódzott a távoli, kísérteties fény, amit magával hozott. Hatalmas szeme egyenesen Erenikét nézte.
– Nyugodj meg! Segítek rajtad! – búgta mély hangon, miközben szájával csak mosolygott
Erenike nem állta sokáig a pillantását. Úgy érezte, a képzelete játszik vele, megcsalják érzékei. Ellökte magát a tó fenekétől, ahová dermedt mozdulatlanságában süllyedt.
– Én segíthetek, segíthetek… – szállt utána a gondolat.
Erenike egész addig emelkedett, míg éles fény nem villant előtte.

A villám kettéhasította az eget. A cikázó fénysáv hatalmas robajjal csapott le, egyenesen a tó fodrozódó, hullámzó felszínére.
A parton állok ijedten ugrottak hátra, egymás lábát taposták, hogy messzebb kerüljenek a felkorbácsolt vízfelszíntől. A szél belekapott ruháikba, az asszonyok kendőibe, a fák ágait megcsavarta. Mindenki fedezék után sietett.
Egyedül csak a polgármester állt szilárdan a helyén. Nézte a megbolygatott népet, akik rémülten szaladtak a vihar előöl otthonaikba. A szertesereglő emberek rikoltása megtöltötte a levegőt:
– Isten megbüntet minket!
– Ártatlan lányt vetettünk vízbe!
– Mégsem volt boszorkány!
– Mágia! A lány megbosszulja halált!
– Ostoba, babonás népség – fitymálta a polgármester a mellette álló láncruhásnak városa lakóit. – Mindenre mágiát kiabálnak. Habár…
– Mi habár, Uram?
– Talán ez egyszer igazuk lesz. A lány valóban boszorkány volt.
Az aláhulló eső eláztatta azok arcát, akik az eget kémlelték. A főpap egyre csak bámulta a szürke felhőket, amint ontották magukból terhüket.
– A lány tette! Esőt fakasztott. Így üzen nekünk.
– Csak nem hisz a mágiában, Atyám! – kérdezte derűvel a hangjában a polgármester.
– Jobban tennéd, ha te magad is hinnél benne, fiam. Ha másban nem is, Isten akaratában.
– Most Isten, vagy mágia?
A pap nem válaszolt. Felemelte sárosra ázott klepetusát, majd kíséretével elindult a templom irányába.

A víz szinte forrt Erenike körül. Buborékok milliói bizseregtek el meztelen karja mellett, átjutva szétterülő hajzuhatagán.
A gyöngy-lény továbbra is kitartott mellette. Karjaival lassan átfonta a maradék erejével kapálózó lány mellkasát, majd szinte kisiklott vele a felszínre.
Erenike hatalmas lélegzetet vett, amikor rájött, már nem a víz alatt van. Tüdeje megtelt oxigénnel, haja csapzottan rátapadt vizes bőrére.
Kinyitotta a szemét. Az ég most is sötétszürkén nyúlt el felette, pont úgy, ahogy a korábban. Akkor, egy egyszerű énekkel napsütést fakasztott, de most nem lett volna rá ereje. Ahogy semmi másra sem. Csak hagyta, hogy a fehérré váló, kecses nő kiragadja magával a tó mélyéről, felrántsa a biztos halálból sorsa másik pecsétjébe.
Amikor azonban körbe kémlelt, megdöbbent. Úgy rémlett, a vízpermeten át, mintha minden megdermedt volna egy pillanatra. A polgármester előre nyújtott kézzel állt, a főpap és kísérete a lépcsősoron pihent. Csak a szél süvített mellettük, ahogy mind távolabb és távolabb értek a víztömegtől, ami alant terült el.
A fehér teremtés a másik part felé lendült, végül puhán ékezett a fűbe.
– Élj boldogul, Természet Boszorkánya! – zúgta a fák hangján, majd susogva eltűnt a levelek között.
Erenike döbbenten nézett a messzi túlparton nyüzsgő emberekre.

4
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4 (1 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

h, 2008-06-23 13:31 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Külső segítség – isteni beavatkozás.
Jó feszültségkeltés.
Oxygén stílusidegen szó.

h, 2008-06-23 17:31 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

"A vízhez legközelebb állok" állók.
"–Talán mégis ártatlan volt" - lemaradt a szóköz.
"– Az Úr legyen irgalmas hozzánk, ha egy ártatlan lelket veszejtünk el " - felszólító mondat -> felkiáltójel.
"A sötétség, ami körbefogta átláthatatlannak bizonyult." - lehet, hogy a körbe fonta után kellene vessző.
"csak mosolygott" - lemaradt a pont.
"A parton állok" - állók.
"előöl" - elől.
"rikoltása megtöltötte a levegőt:" - kettőspont miatt következő mondat folytatódhatott volna ugyanenóbben a sorben.
"A lány megbosszulja halált!" - halálát?
"– Talán ez egyszer igazuk lesz. A lány valóban boszorkány volt." - elég könnyed hangon állapította meg, nem? Honnan tudta?
"Tüdeje megtelt oxigénnel" - levegővel.
Kérdés: ha Erenike nem tudta, hogy megmenekül, és nem akart meghalni sem... Miért nem tiltakozott a kiinduló novellában?
Amúgy szépek a mondat fogalmazások, jó kis novi. ;) Megvan az íve.
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

h, 2008-06-23 17:35 Ameli Eftímea Paitha

Ameli Eftímea Paitha képe

Szia!
Köszi a vmnyt.
A kimaradt betűkkel bajban vagyok, a szakdogám is ezen csúszott el :(
Hogy miért nem tiltakozott? Nem tudom, azt nem én írtam :D Amúgy van benne valami, magam sem tudom a választ.
Azért köszi még egyszer.
*-*-*-*-*
ÁlomÁlmodó

h, 2008-06-23 21:59 a.peterfy

Szia!

Tetszett, hogy erkölcsi dilemmát is belevittél a történetbe, jó a párhuzam a papok és a boszorkák világa között! Ezt a párbeszédben is jól visszatudtad adni! :)

Gratulálok hozzá!

k, 2008-06-24 19:52 Ameli Eftímea Paitha

Ameli Eftímea Paitha képe

a.peterfy!
Nagyon köszönöm a dícséretet, jól esett. :)
*-*-*-*-*
ÁlomÁlmodó

sze, 2008-06-25 18:14 Fishbone

Fishbone képe

Igen, ez valóban jó ellentét volt. Tetszett az írás. Néhol pettyet nehezen volt olvasható számomra, például itt:
"A megjelenő alak váratlanul bukkant fel előtte. Gyöngyházfényű testén villódzott a távoli, kísérteties fény, amit magával hozott." --- Leírod a megjelenő alakot, ami nem jelent meg. A szórendet kicsit át kéne alakítani, mert leírod, hogy hogyan bukkant fel a megjelenő alak (váratlanul), de korábban még elő sem jött. Szerintem úgy jobb lenne, hogy: Váratlanul egy alak jelent meg előtte. Vagy valami ilyesmi. A végén meg meglepett, hogy ez a lény egy nő.

De a gyöngy-lénnyel kapcsolatos pár, számomra bosszantó dolgon kívül jó volt, egész érdekes a fogalmazásod.
__________________
Egyszer élünk, egyszer élünk,
Egy gyalogot lecserélünk.

cs, 2008-06-26 18:53 Ameli Eftímea Paitha

Ameli Eftímea Paitha képe

Köszönöm Neked is!
Azt hiszem, a végén kezdem. Igen, érdekes a fogalmazásom, mondhatod így is. A többeiknek furcsa :D . Sok féle stílust kipróbáltam már - de nagyra vagyok magammal, mint aki mögöt már oly sok írói tapasztalat állna -, de ez tetszett a legjobban.
A gyöngyöket leszámítva, köszi a vmnyt :D
*-*-*-*-*
ÁlomÁlmodó

k, 2008-06-24 13:31 ColemanV

ColemanV képe

Maga a folytatás tetszett (mert ugye happy end :D )de főként az tetszett, ahogy a polgármester és a pap a mágia és az isteni beavatkozás közti különbségről agyalnak.
Kicsit ugyan furának éreztem a szituációt, úgy értem eléggé eseménydús jelenetnek lehetnek mindketten szemtanúi és, hogy pont közben jut eszükbe ilyeneken mélázni... háááát, mint mondtam kicsit furának éreztem. (de a párbeszéd tartalma bőségesen kárpótol ;) )
.
Gratula a megoldásodhoz! ;)
---------------------------------
Minden hozzászólásod segítség,
Minden értékelésed öröm,
Minden örömöd megtiszteltetés. ;)
---------------------------------

k, 2008-06-24 19:56 Ameli Eftímea Paitha

Ameli Eftímea Paitha képe

ColemanV!
Neked is nagyon köszi. Igazából nem is hittem, hogy lesznek a megoldáshoz gratulációk, de igazán jól estek.
Nem töprengtem a beszélgetés helytállóságán, valahogy jött, én meg írtam ezeket a gondolatokat. Szeretem a mélázós dolgokat, bárhol, bmikor, bmirő ( a kolléganőm szerint filozófusnak kellett volna menem...), de van aki szerint idegasítő.
Neked is köszi, még egyszer.
*-*-*-*-*
ÁlomÁlmodó

sze, 2008-06-25 12:55 Sólyom László

Sólyom László képe

Gratulálok tetszett!
_________________________________________
Minden célon túl ott vár a következő.

sze, 2008-06-25 17:18 Ameli Eftímea Paitha

Ameli Eftímea Paitha képe

Köszönöm :)
*-*-*-*-*
ÁlomÁlmodó

sze, 2008-06-25 18:33 Cartwright

Cartwright képe

- "Szakadozó ruhája alá levegő szorult" - a ruhát letépték róla az alap storyban, ámbár én meg nem írtam bele a kámzsát, meg a pecket az én történetembe :P :D
- "A vízhez legközelebb állok a hátrébb várakozó társaiknak mondták, mit látnak, míg hátulról egyre több kiabálás hallatszott előre" Feles szerintem, mivel a "legközelebb állok"-kal már tudjuk, hogy kinek mondják :D
- Állok - Nem hosszú 'ó'? :S
- "– Élj boldogul" - Nem boldogan? No meg '!' lemaradt:) "Hosszú és eredményes életet!"

A Deus ex machina tetszett ;)

---------------------------------------------------------------
http://irokor.hu/ ;)

cs, 2008-06-26 18:57 Ameli Eftímea Paitha

Ameli Eftímea Paitha képe

Cartwright!
- Nem is tudom, kinek a vmny-ében írtam, hogy első olvasára átsiklok a részletek felett, viszont az eredeti írást nem volt szerencsém sokszok olvasni, így fordulhatott elő, hogy ilyen bibit vétettem. Ha figylmesebb vagyok, biztos nem írom így.
- Lehet hogy felesleges a kijelölt rész, bajom, hogy néha túlmagyarázok. Talán magamból indulok ki... :D
- Nekem nem tűnt furcsának az Élj boldogul!. A felkiálltójel viszont jogos!
Köszi, hogy olvastad, és hogy észrevételeidet megírad.
*-*-*-*-*
ÁlomÁlmodó

h, 2009-04-13 09:23 Györeizé

Györeizé képe

"Ha felúszik a felszínre, bebizonyítja, hogy boszorkány..." - Ettől a mondattól kezdve nem tudtam összerakni a sztorit.
Kezdeném azzal, hogy azért, mert én nem értek meg egy sztorit, nem ítélem el automatice; ezt is hangulatosnak találtam, és érezhető, hogy neked megvan "kompletten", de az én értetlen fejembe nem fér bele. :)
Nem tudtam meg, hogy Erenike boszi volt, vagy sem; a polgármester és a pap karaktere sem jött át. Úgy érzem, olyan tízezer karakter környékén teljesebb lehetett volna a kép, de így darabos, rohanós. Nem mintha az én novim nem ilyen lenne, úgyhogy megérteném, ha ugyanezt írnád vissza. :)
Szóval hangulatos, de széteső, amit a karakterlimit számlájára írok.
__"Nem muszáj. A lényeg, hogy megtehetnéd."
L'ibress, Jedi-nagymester
__"Kár, hogy öntelt vagyok. Így már nem fér több belém magamból."