3/2. script - creidiki

A lány pár pillanatig hánykolódott, próbált a víz felszínén maradni, ám gúzsba kötve csak groteszk rángásokra futotta tőle. A tömeg néhány hevesebb tagja egészen a tó széléig merészkedett, hogy minél közelebbről élvezhessék a nem is olyan ritka látványosságot.
- Ez az, boszorkány – vihogott sértő hangon egy vékony, himlőhelyes férfi –, ficánkolj csak, istentelen!
Erenike élni akart, elkeseredetten küzdött minden korty lélegzetért, de ereje hamar elfogyott és lassan alámerült.
Miközben a hűvös közeg körbeölelte, a feje felett összezáruló vízfelszín elnémította a városiak szitkozódását. Hátra hagyva a jelen lármáját, teste lassan a tó mélyébe, gyengülő tudata pedig saját múltjába hullott alá.
Akár a tüdejébe tóduló víz az utolsó csepp levegőt, úgy szorították ki az iménti megaláztatás élményét a feltörő gyermekkori emlékek:

- Erenike, szívem, annyiszor kértelek, hogy ne játssz apád műhelyében – nevelőanyja testes, jóindulatú asszony volt -, még megsérted magad valamelyik szerszámmal! Meglásd, hazajön édesapád, és majd jól elnadrágol!
Erenike – látszólag megfélemlítve - kiszaladt a konyhába, hogy valami kevésbé tiltott elfoglaltságot keressen magának. Persze mindketten tudták, hogy a kilátásba helyezett fenyítésre soha nem kerülhet sor: Laodik, a városka fegyverkovácsa, rajongva szerette nevelt leányát.
Az asszony is követte a kislányt a konyhába, letelepedett a kályha mellé, és kézbe vette az imént félrerakott fejkötőt, melyet még egy nappal korábban kezdett el hímezni. Olykor rápillantott a kislányra, aki a konyhaasztal alatt elmélyülten játszott kócbabáival.
Nemsokára nyílt az ajtó és belépett egy nagytermetű, nagy bajuszú, meleg hangú férfi; baljában egy pár hetes kutyakölyköt tartott.
- Apa, apa, megjött apa! – Erenike átszellemült arccal futott a fegyverkovácshoz, majd boldogan felkiáltott, mikor észrevette a kutyakölyköt: – De aranyos kiskutya! Apa ugye nekem hoztad? Játszhatok vele?
- Ej te gyermek, hát menten feldöntesz! Persze, hogy játszhatsz vele – nagy kezével gyengéden megsimogatta a kislány haját -, de előbb szeretném, ha megismerkednél valakivel.
Laodik jelentőségteljesen asszonyára nézett, majd tágra nyitotta a vastag tölgyfa ajtót, amin ő is bejött az imént.
Magas, feltűnően szép nő lépett be. Szabályos arcát dús fekete haj keretezte; finom ruházata és kecses kezei egy arisztokratáé, ábrándos fekete szeme egy költőnőé.
Arcán szomorú mosollyal lehajolt a kislányhoz és megcsókolta a homlokát:
- Örülök, hogy megismerhetlek…Erenike.
- Köszöntsd a hölgyet, szívem! – A férfi elmosolyodott a kislány ügyetlen pukedlije láttán – Azért jött, hogy megismerjen téged. Mi édesanyáddal most elmegyünk, ti csak játszatok, beszélgessetek. Napnyugtakor majd visszajövünk. Nem kell félned.
Erenike nem félt. Sem akkor, sem az óta.
Az után a találkozás után nem múlt el nap, hogy ne gondolt volna az álomszép nőre. A lényéből áradó melegségre, szavai nyugtató csengésére. De legélesebben mégis a szemére emlékezett. A szeme mélyén megbúvó végtelen bánatra.
Nevelőszülei nem sokkal sötétedés után érkeztek vissza. Üdvözölték a kislányt, majd kikísérték a látogatót.
- Laodik, Laodikné asszony! – a nő már lóháton ült, onnan nézett le a házaspárra – Sosem fogom tudni meghálálni, amit értem tettetek. Az ember, akit egykor szerettem, és aki soha nem szeretett engem, megtudta, ki vagyok én valójában. Előbb-utóbb meg fog találni. Így hát most búcsúzom. Nagyon vigyázzatok rá! – intett a kislány felé, azzal elvágtatott.
Sem ők, sem Erenike nem látta soha többé.
- Jöjj kicsim, ideje lefeküdnöd – a férfi gyengéden betessékelte a kislányt és feleségét a házba; kiakasztotta a bejárati ajtó felett égő mécsest, és ő is bement, behúzva az ajtót maga után.

Az emlékek hirtelen szertefoszlottak, ahogy érzékelte, hogy már nem süllyed, hanem emelkedik. Egy erős kar kulcsolta át a nyakát, a felszín felé húzva a lányt.
Egy pillanattal később kiemelkedtek a vízből: Erenike és egy fiatal férfi, aki továbbra is tartotta őt jobbjával, miközben küszködve a túlpart felé úszott. Egy csónak közeledett abból az irányból, utasai veszettül gesztikuláltak, bíztatták az úszó férfit.
A tó város felőli oldalán felerősödött a kiabálás. A tömeg ráébredt, hogy valakik megpróbálják megmenteni a lányt. A dühödt ordibálásba egyre több parancsszó vegyült, majd hirtelen surrogó nyílvesszők csapódtak a vízbe és a csónak oldalába.
Az egyik evezőst torkon találták: hörgő hangokat kiadva bukott a habok közé, miközben társai a ladikba segítették a lányt és megmentőjét.
A férfi lerángatta a csuklyát Erenikéről, és nem túl gyengéden megszabadította a szájpeckétől is. Erenike öklendezett, görcsösen próbálta felköhögni a tüdejében felgyülemlett folyadékot. Ez alatt a bokáin is elvágták a köteleket, ám a kezét megkötözve hagyták.
Időközben a csónak partot ért, itt újabb férfiak várták őket, vezetéklovakkal. Egyikük - egy szakállas, marcona alak - felhúzta maga elé a lányt, majd elvágtattak a közeli erdő irányába.
Néhány fegyveres hátra maradt, hogy a város felől a tó megkerülésével érkező katonákat feltartsák.
Erenike lassan visszanyerte lélekjelenlétét. Mélyeket lélegzett, megpróbálta felfogni, hogy még mindig él. Hirtelen elöntötte az életöröm; élvezte az elsuhanó tájat, az arcába vágó szelet. Még az sem zavarta, hogy a kezén nem vágták el a béklyókat.
Kicsivel később - már higgadtabban – megpróbálta kitalálni kik lehetnek megmentői, akik elrabolták. Tekintete a mögötte ülő lovas kantárt fogó kesztyűjére tévedt, melyen ismerős szimbólum állt: egy ezüstszínű kereszt, tövében sárga rózsával. A larnaci érsek jele volt ez. Az érseknek, aki halálos ellensége volt Nicosa püspökének.
Erenike idegesen fészkelődni kezdett, megpróbált kiszabadulni a csuklóját szorító kötelekből.
- Lám-lám, még életben van a kis boszorkány! – a szakállas lehelete szinte égette a lány nyakát – Próbálj csak megszökni, az én dolgomat könnyíted meg vele!
- Hová visztek? Miért mentettetek meg, ha most nem engedtek dolgomra?
- Hogy miért, boszorkány? – kárörvendő hangja még sokáig csengett a lány fülében - Az érsek úr nagyon szeretné látni a püspök fattyúját!

4
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4 (1 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

h, 2008-06-23 13:36 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Két idősík.
Külső segítség.
Jó a csattanó a végén, a cselekmény fordulatos.

k, 2008-06-24 21:10 Creideiki

Creideiki képe

Amúgy érdekelne a véleményed a két idősík szükségességéről...
Többen írták, hogy nem biztos, hogy kell és tulajdonképpen anélkül is
megfelel a történet a kiírásnak.
Csak valahogy késztetésem volt, hogy valami háttért adjak a lánynak.
Nos?
-
Frappáns de tömör aláírás helye.

k, 2008-06-24 21:32 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Mindenképpen színesíti a történetet a két idősík. A kiírások általános segítséget adnak, melyeket a lehetőségek szerint ki kell használni.
Egy dolog, hogy a megírt novellát az olvasók hogyan véleményezik, és egy másik dolog, hogy a szerző milyen inspirációt kap írás közben, mit tart szükségesnek.
Én például nagyon szeretem a különböző idősíkokat, dimenzióátlépéseket, létsíkokat.
Az Átutazók című sci-fi kisregényemben pl. többször váltanak nemcsak idősíkot, hanem még életet is. :)
EK: CAFKA
(aki mondja)

sze, 2008-06-25 10:55 Josy

Josy képe

Ismét okkal irigykedem rád, Crei!

Élő, lélegző világ és karakterek.
Igaz mindebből csak egy pillantásnyi a jussunk, de a megfogalmazással s az apró (figyelmes) részletekkel eléred, hogy az olvasó többet sejtsen minden szereplő mögött, s többnek lássa ezt a világot egy rövid novellánál.
Ez a "többet sejtetés" igen fontos írói képesség, amit nem könnyű megtanulni (nekem se megy igazán), de nálad ösztönösen jön.

"nevelőanyja testes, jóindulatú asszony volt" - ez szerintem nem illik a mondat közepébe.

A "vezetéklovak" önmagában nem adja meg azt az infót, amit közölnél vele - lásd: én sem t'om mi az, ezért spekuláltam: málhás ló? vezér ló? friss, kipihent ló?
Valószínűleg ezeket írtad volna, ha ezt akartad volna, ezért inkább "valamilyen lovak" vállrándítással átsiklottam felette.
Ez az én egyszerűségem jele, nem vitás, csak néha jobb, ha a könnyebb érthetőség kedvéért kibontjuk az egyszavas mondanivalónkat.

_________________________
Gondolkodom, tehát ráérek.

sze, 2008-06-25 16:03 Creideiki

Creideiki képe

Húú, köszi szépen.
Talán azért lehet, mert látom magam előtt amiről írok és teljesen ott is érzem magam az adott pillanatban. Nagyon örülök, ha úgy gondolod, hogy ez ösztönös. Remélem igazad van...

Ami a vezetéklovat illeti. Az egy olyan ló, ami lovas nélkül követi a lovast...:) Pihentebb stb. Váltóló, csereló, ilyesmi. Én a Karl MAy és Cooper féle indiántörténetekből ismerem. Amúgy lehet, hogy igazad van az egyszavas mondandó kibontásával, bár ebben az esetben csak bevillant és már le is írtam. Tény, hogy legalább tíz éve nem jutott eszembe ez a szó...;)
-
Frappáns de tömör aláírás helye.

h, 2008-06-23 17:10 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

"a feltörő gyermekkori emlékek:" Mivel itt váltás van, amit jeleztél is új bekezdéssel, nem szerencsés a kettőspont használata...
"– nevelőanyja testes, jóindulatú asszony volt " - uah, ez a komment számomra kifejezetten ellenszenves így, mondat közepén.
"és megcsókolta a homlokát:" - a kettőspont miatt a következő mondat maradhatott volna ebben a sorban.
"- Örülök, hogy megismerhetlek…Erenike." - hármaspont után szóköz.
"pukedlije láttán" - pont a végére.
"a nő már lóháton ült, onnan nézett le a házaspárra" - nagy kezdőbetű és pont a végére.
"veszettül gesztikuláltak" - veszettül? Inkább hevesen.
"vezetéklovakkal" - Tessék? Az mi?
Uah. Jó kis történet, bár az emlékrészt kicsit feleslegesnek érzem - nincs sok kapcsolata a jelennel, anélkülis ugyanúgy jött volna ki a novella. De a csattanó nagyon jó... ;)
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

h, 2008-06-23 17:44 Creideiki

Creideiki képe

A párom se tudta mi az a vezetékló. Ti min szocializálódtatok emberek?? Hát senki nem nézett itt westerneket meg Jean Marais filmeket? ... ;)

Mivel ez a saját irományom, nem vitáznék róla, hisz elfogult vagyok. De szerintem a múlt részből kitudódik egy pár dolog, ami más fénybe helyezi a jelent.
Amúgy én direkt nem is zártam le, szerintem igényli a folytatást. Az volt a célom, hogy legyen a végére csattanó, de maga a fősztori maradjon nyitott.

Kösz a kritikát!
-
Frappáns de tömör aláírás helye.

h, 2008-06-23 17:49 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

Ok, utánanéztem a vezetéklóak, semmi gond, én vagyok a műveletlen. :) Csak elsőre kicsit meglepett, hogy jé, ilyen is van. ;)
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

h, 2008-06-23 17:13 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Egy megjegyzés:
"- Az érsek úr nagyon szeretné látni a püspök fattyúját!"
Helyesen: "fattyát"

h, 2008-06-23 17:38 Creideiki

Creideiki képe

Igen ezen agyaltam, hogy melyik lenne jobb, aztán a fattyú mellett maradtam...ezek szerint rossz döntés volt.
-
Frappáns de tömör aláírás helye.

h, 2008-06-23 20:22 ColemanV

ColemanV képe

Most csak azért nem vagyok teljesen elégedett, mert nem van happy end!
Hah... bírok ám fogalmazódni alapost eh? :D
Szegény Erenike, ahogy a 2029-ben élő gerillák is megmondták már hasonló szituációkra: "ezt bizony megszívta" :D
Tényleg jó volt a csattanó, és valóban igényelné a történet bővebb kifejtését, de ez nem baj :)
A múltban játszódó rész valamitől egészen ... ummm... érzékletes. Szinte látom magam előtt az egész jelenetet :) és ez bizony nagyon jó pont ;)
.
Összességében nagyon tetszetős.
Gratula! ;)
.
---------------------------------
Minden hozzászólásod segítség,
Minden értékelésed öröm,
Minden örömöd megtiszteltetés. ;)
---------------------------------

k, 2008-06-24 21:11 Creideiki

Creideiki képe

Köszi. Tulajdonképpen még lehet hepiend...;)
Lehet, hogy az érsek jó fej,nem?
-
Frappáns de tömör aláírás helye.

h, 2008-06-23 21:52 a.peterfy

Szia!

Tetszett, a vége csavar!
Nekem egy kicsit feleslegesnek tűnt a múltbeli felidézés, valószínűleg anélkül is megállta volna a helyét a történeted!

Gratulálok hozzá!

sze, 2008-06-25 13:09 Sólyom László

Sólyom László képe

Ügyes háló szövő vagy Creidiki.
Az elején nem értettem mi fog kisülni az egészből, de a végére megvilágosodtam! Gratulálok a novellához!
_________________________________________
Minden célon túl ott vár a következő.

sze, 2008-06-25 17:33 Ameli Eftímea Paitha

Ameli Eftímea Paitha képe

Szia!
Nagyon tetszett a történet, meglepő volt a halál közeli élmény, olyan: lepergett az élete szituáció, de nagyon jó.
Nyelvtan/tartalom:
- Sem akkor, sem az óta... - azóta
- Az után a találkozás után... - Azután
- ki vagyok én valójában... - nem kell az én
- utasai veszettül gesztikuláltak... - nem illik ide a kifejezés
- megpróbálta kitalálni kik lehetnek... - megpróbálta kitalálni, kik lehetnek - vessző
A vége nagyon mellbevágott, folytatásért kiált!
Gratulálok
*-*-*-*-*
ÁlomÁlmodó

v, 2009-04-12 16:24 Györeizé

Györeizé képe

Szerintem az a kérdés, hogy KELL-e két idősík, hülyeség; biztos meg lehetne oldani egyben is, szóval nem KELL; inkább az a fontos, hogy ha van, akkor jó-e. És itt tök jó lett, szerintem. Jól passzol, nem erőltetett, az infók is természetesen jönnek át. Szóval tetszik, meg az egész novi úgy, ahogy van, a csattanó különösen. Grat!
__"Nem muszáj. A lényeg, hogy megtehetnéd."
L'ibress, Jedi-nagymester
__"Kár, hogy öntelt vagyok. Így már nem fér több belém magamból."